Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-12 / 86. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EQYBSnUPTPm SZOLJI OK MEGY El A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam, 86. szám. Ara: 50 fillér 1958. április 12. szombat. Kosos nyilatkozat a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tárgyalásairól a Magyar Szocialista Munkapárt Központi Bizottsága és a* Magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására április 2-től 10-ig a ma- Rvar párt- és kormányküldöttség múlt évben a Szov- rtunióban tett útja viszonzásául a Szovjetunió part- es kormányküldöttsége látogatást tett a Magyar Népköz társaságban N. Sz. «ruscsov- nak, a Szovjetunió Komma nlsta Pártja Központi Bi zottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének vezetésével. A látogatás idején tárgyalások folytak a Magyar Népköztársaság Párt- es kormányküldöttsége, valamint a Szovjetunió párt- es kormány küldöttsége között. A tárgyalásokon részt vett. a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttseeK.ádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első atkára, államminiszter, a küldöttség vezetője; dr. Münnieh Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkas- paraszt kormány elnok®’„^: rosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Somogyi Miklós, az MSZMP rolitikiai Bizottságának tagja. a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke; Foc .lenő, az MSZMP PoliUkai Bizottságának tagja, a Koz ponti Bizottság titkára es dr. Sik Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere; a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége; N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; F. R- Kozlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese; A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere; V. V. Gn- sin. a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke; P. J. Seleszt, az Ukrán Kommunista Párt kijevi területi bizottságának első titkára; A. P. Bojkova, az SZKP leningrádi bizottságának másodtitkára és J. I. Gromov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete. A tárgyalásokat mindvégig a szívélyes barátság légköre és a teljes egyetértés jellemezte. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége részt vett a Magyarország nemzeti ünnepe — a fasiszta iga alól történt felszabadulásának 13. évfordulója — alkalmából rendezett országos ünnepségeken, meglátogatott ipari üzemeket, tudományos intézményeket és termelőszövetkezeteket, járt az ország különböző városaiban és falvaiban. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége magyarországi látogatása idején számos ízben találkozott és folytatott baráti beszélgetést pártós állami vezetőkkel, közéleti személyiségekkel, munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel. E találkozókon és beszélgetéseken őszinte vélemény- csere folyt a két ország baráti, testvéri kapcsolatainak fejlődését és további megerősítését érintő különböző kérdésekről. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének alkalma volt meggyőződni a magyar dolgozók növekvő politikai aktivitásáról és munkalcndü- letéről. Mindez arról tanúskodik, hogy a magyar dolgozók rendíthetetlenül hisznek a szocializmus nagy eszméjében és eltökélték, hogy szorosan összefogva a szocialista tábor többi országával, felépítik hazájuk boldog jövőjét. A küldöttség személyesen is meggyőződött arról, hogy a magyar dolgozókban mélyen él a barátság a szovjet nép iránt és őszintén kívánják, hogy fejlődjenek és erősödjenek a magyar—szovjet kapcsolatok, a testvéri kölcsönös segítség és a proletár internacionalizmus magasztos elvei alapján. A szovjet küldöttségnek a Magyar Népköztársaságban alkalma volt megismerkeni azokkal a nagy sikerekkel, amelyeket a magyar nép a háború utáni években, majd pedig az ellenforradalmi felkelés következményeinek felszámolásáért és a népi hatalom megerősítéséért vívott harcában elért. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége a maga részéről szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió politikai és erkölcsi támogatása jelentős mértékben hozzájárult az ellenforradalom következményeinek gyors felszámolásához, anyagi segítsége pedig hozzásegítette a Magyar Nép- köztársaság kormányát ahhoz, hogy igen rövid idő alatt úrrá legyen a gazdasági nehézségeken, elhárítsa a munka- nélküliség veszélyét és elkerülje az inflációt. • A tárgyalásokon s küldöttségek tájékoztatták egymást pártjuk és országuk belső kérdéseiről, eszmecserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak továbbfejlesztését szolgáló lépésekről, a nemzetközi helyzetről és a békeharc időszerű problémáiról. A küldöttségek az eszmecsere alapján megállapították, hogy nézeteik valamennyi megtárgyalt kérdésben teljesen azonosak. A tárgyalásokon a felek megelégedéssel szögezték le, hogy az 1957. március 28-i közös nyilatkozatukban foglaltak végrehajtása előmozdí-. tóttá a két ország testvéri kapcsolatainak mélyülését, a magyar és a szovjet nép barátságának erősödését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak és együttműködésének elmélyítése céljából több fontos megállapodást írtak alá. Létrejött a Magyarország területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetére vonatkozó egyezmény, a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről szóló egyezmény és a konzuli egyezmény. Előkészületben van több más, a két ország kapcsolatait érintő egyezmény. A felek nagy megelégedéssel szögezték le, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió gazdasági együttműködése az 1957. március 28-i közös nyilatkozatban foglaltak szellemében eredményesen fejlődik. A közös nyilatkozatnak megfelelően aláírták az 1958—1960. évi hosz- szúlejáratú árúszállítási egyezményt, amely biztosítja Magyarország ipari kapacitásának kihasználását és megfelelő magyar iparcikkek exportját a Szovjetunióba. A hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény a kölcsönös áruszállítások további növelését irányozza elő. A magyar kormány kérésére a szovjet kormány a magyar népgazdaság további fejlődését elősegítendő, kiegészítő gazdasági segélyt nyújt a kohászati, gépgyártási, elektrotechnikai, vegyi-, olaj-, könnyűipari és más ipari és közlekedési üzemek építéséhez és rekonstrukciójához. v Hosszú időre szóló megállapodást kötöttek és annak alapján bővítik a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió iparának tudományos és műszaki együttműködését az erős- és gyengeáramú berendezések, műszerek, és Diesel- motorok gyártásában. A küldöttségek hangsúlyozzák, hogy népgazdaságuk fellendítése, népeik életszínvonalának további emelése végett fokozottabban össze kell hangolniuk népgazdaságfejlesztési terveiket országaik lehetőségeinek és gazdaságuk fejlesztési távlatainak legmesszebbmenő figyelembevételével. A felek nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy a két ország tudományos és kulturális kapcsolatai eredményesen és gyümölcsözően fejlődnek. A tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztésében elért sikerek nagymértékben hozzájárultak a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítéséhez és egyben gazdagították mindkét nép kultúráját. 1957-ben a magyar tudományos és kulturális élet számos képviselője járt a Szovjetunióban. Nagy számban érkeztek Magyarországra is a szovjet tudomány és kultúra ismert művelői. E látogatások lehetővé teszik a két ország gazdag tudományos és kulturális örökségének kölcsönös megismerését, ami előtt a szocializmus viszonyai között korlátlan távlatok nyílnak. A kultürális és tudományos kapcsolatok további fejlesztése érdekében aláírták az 1958, évi kulturális munkatervet és a két ország tudományos akadémiájának megállapodását. A felek nagyra értékelik a Magyar Népköztársaságban és a Szovjetunióban működő baráti társaságok munkáját a két nép kulturális kapcsolatainak bővítése szempontjából és kijelentik, hogy ezeknek a szervezeteknek minden támogatást megadnak. A tárgyalások folyamán a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg a védelmi jellegű varsói szerződés szerepét és jelentőségét illetően; ez a szerződés a benne részvevő országok biztonságának fontos tényezője az agresszív északat.anti tömb mind fokozódó háborús készülődéseivel szemben. A felek tárgyalásaikon egyöntetűen leszögezték, hogy minden szocialista ország nemzeti függetlenségének és szuverénitásának legfőbb biztosítéka a szocialista államok egységes táborba való szoros tömörülése, a kölcsönös testvéri segítség, a teljes egyenjogúság, a területi sértetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás, az egymás (Folytatás « 2-jfc PÍdaJan) Hruscsov nagygyűlésen számolt be a moszkvai dolgozóknak a szovjet küldöttség magyarországi útjáról Mire a kormányküldöttség tagjai a repülőtérről a luzs- nyiki sportpalotába értek, ott már mintegy tizenötezer ember gyűlt össze. Megjelentek a diplomáciai testület tagjai és a külföldi sajtó képviselőd. Az egybegyűltek felállva, viharos tapssal üdvözölték Hruscsovot és o küldöttség tagjait, valamint a párt és a kormány vezetőit, akik pontban 4 órakor megjelentek az elnöki emelvényen. Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete az elnökség első sorában, Mikojan mellett foglalt helyet Elsőnek Antonov moszkvai szerszámlakatos a munkások, majd Trapeznyikov profesz- szor a szovjet tudósok, és Kolomijceva egyetemi hallgatónő az ifjúság nevében köszöntötte a párt és a kormány hazatért küldötteit. Majd Hruscsov elvtárs lépett a mikrofonhoz. r— Nyolc napot töltöttünk a baráti Magyarországon — mondotta Hruscsov elvtárs. — Sokfelé jártunk — városokban és falvakban, gyárakban és termelőszövetkezetekben. A magyar dolgozók mindenütt megkértek bennünket, hogy adjuk át testvéri üdvözletüket és jókívánságukat a Szovjetunió népeinek. Már az induláskor meg voltunk győződve arról, hogy a magyar nép melegen fogad bennünket, hiszen a mi barátságunk kiállta a próbát. Sok ezer szovjet ember adta életét a magyar nép szabadságáért, az ország felszabadításáért, de a polgár- háború idején is sok ezer magyar internacionalista küzdött és vérzett az orosz munkásokkal és parasztokkal együtt a világ első szocialista hatalmának megteremtéséért. S meg kell mondanom, Szovjet vendég az MSZBT szolnoki klubjában Kötetlen baráti beszélgetés, szívélyes érdeklődés az MSZBT klubjában — ebben lehet összefoglalni a csütörtök este tapasztaltakat. Ovecskin szovjet író, a nálunk is nagy sikert aratott „Tavaszi szél" c. regény Írója látogatott el a klubba, aki jelenleg a Kosuth Kiadó vendégeként tartózkodik hazánkban. Nem volt előre elkészített kérdés, nem volt több oldalas üdvözlés, csak meleghangú társalgás, amely felölelt minden kérdést, ami a társaságot foglalkoztatja. Nagyon sok szó esett az ellenforradalom utáni munkáról és a jövő terveiről. — Győri elvtárs, az MSZBT megyei szervezetének titkára többek között elmondta, hogy a magyar—szovjet barátság ma tartalmasabb és élőbb, mint valaha. Ennek bizonyítékai a társaság rendezvényeinek látogatottsága s az a meleg, valóban baráti meghívás és fogadtatás, amelyben mind magyar, mind szovjet részről részesítik a különböző alkalmakkor meghívott vendégeket. Ovecskin elvtárs, aki maga is tagja a Szovjetunióban nemrég megalakult Szovjet— Magyar Baráti Társaság országos vezetőségének, nagy örömmel vette tudomásul mindezeket. A jelenlevők kérdéseire elmondta, hogy útjának kettős célja van. Az egyik: meg akarja ismerni népünket a lehető legjobban, mert már sokat olvasott és hallott rólunk. Ugyanakkor találkozni akar az oli>as6k- kai, hogy még tisztábban Jám azakát a. kérdéseket, amelyek az embereket és elsősorban a parasztságot foglalkoztatják. Különösen érdekelte a vendéget a Baráti Társaság falusi munkája — E kérdésnél bizony egy kicsit kitérő volt a válasz és a résztvevők érezték, a jövőben még jobban le kell jutni a községekbe a társaságnak. Külön kérdésként vetette fel Ovecskin elvtárs azt, hogy milyen támogatást kér a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei szervezete a további munkához. A jelenlévők válaszai szerint, rendszeres rádióadás kellene a Szovjet—Magyar Baráti Társaság részéről, hogy ezen keresztül is jobban megismerje népünk igaz barátait. — Ugyanakkor a szovjet—magyar barátságot erősítené, ha kiállítás és tapasztalatcseréket rendezne a két baráti társaság egymás között. — Kérték a megjelentek, adja át Ovecskin elvtárs az MSZBT megyei szervezetének meghívását Solohov világszerte ismert szovjet írónak. A kérdésekre válaszolva Ovecskin elvtárs Ígéretet tett azok tolmácsolására, de ezen túl még elmondta, hogy ha- zamenve felhívja a különböző szervek figyelmét: delegációik ne kerüljék el megyénket, ha Magyarországon járnak, mert Szolnok egyike azoknak a megyéknek, ahol fejlett, erős szövetkezetek vannak, amelyeket még az 1956-os ellenforradalomnak sem sikerült szétzúzni, A kedélyes baráti beszélgetés a késő esti órákban ért véget. % Magyarországon igazi ba- rátokat találtunk, nagyszerű harcostársakat az emberiség ragyogó jövőjéért, a szocializmusért vívott harcban. Részt vettünk az április 4-i ünnepségen. Mi sok gyű- ' lést láttunk, a moszkvaiak előtt nem ismeretlen az 1 ilyesmi. De vitatható, elvtár- ’ sak, hogy hol volt szebb a ' találkozás. Rengetegen gyűltek össze, ötszázezrein, vagy * még annál is többen, s a ' hangulat rendkívül baráti és ! meleg volt Tatabányai látogatásunk különösen emlékezet«» maradt a számomra, hiszen ’ a saját bányászmúltamra emlékeztetett — elememben éreztem magam. A bányászok ott ugyanolyanok, mint nálunk a Do- nyec-medencében vagy Ka- ragandában — épp olyan derék emberek, — mint a mieink. Nagyon sok bányász gyűlt össze üdvözlésünkre. Ott történt velünk a következő eset. Egy idős bányász lépett hozzám, és elmondotta, hogy három évig harcolt a polgár- háborúban a fehérgárdisták ellen, és tagja volt Frunze elvtárs őrségének. Forrón kezet szorítottam vele, a régi harcossal, de megmondtam , neki: „Három évig derekasan harcoltál a szovjethatalomért és még Frunzére is tudtál vigyázni — miért nem vigyáztál jobban a munkáshatalomra 1956 őszén, amikor t az ellenforradalmárok a Magyar Népköztársaságra tör- tekT‘ Hruscsov röviden megemlékezett sztálinvároei látoga- - tásáról, majd hangsúlyozta, hogy a magyar dolgozók mindenütt nagy hálával emlékeztek meg a segítségről, (Folytatás a 2-ik oldalon)
