Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-12 / 86. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EQYBSnUPTPm SZOLJI OK MEGY El A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam, 86. szám. Ara: 50 fillér 1958. április 12. szombat. Kosos nyilatkozat a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tárgyalásairól a Magyar Szocialista Mun­kapárt Központi Bizottsága és a* Magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány meghí­vására április 2-től 10-ig a ma- Rvar párt- és kormánykül­döttség múlt évben a Szov- rtunióban tett útja viszonzá­sául a Szovjetunió part- es kormányküldöttsége látoga­tást tett a Magyar Népköz társaságban N. Sz. «ruscsov- nak, a Szovjetunió Komma nlsta Pártja Központi Bi zottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének vezetésével. A látogatás idején tárgya­lások folytak a Magyar Nép­köztársaság Párt- es kor­mányküldöttsége, valamint a Szovjetunió párt- es kormány küldöttsége között. A tárgyalásokon részt vett. a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttse­eK.ádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első atkára, államminiszter, a küldött­ség vezetője; dr. Münnieh Ferenc, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkas- paraszt kormány elnok®’„^: rosán György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Kállai Gyula, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Kiss Károly, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Somogyi Miklós, az MSZMP rolitikiai Bizottságának tag­ja. a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöke; Foc .lenő, az MSZMP PoliUkai Bizottságának tagja, a Koz ponti Bizottság titkára es dr. Sik Endre, a Magyar Népköz­társaság külügyminisztere; a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttsége; N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, a kül­döttség vezetője; F. R- Koz­lov, az SZKP Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese; A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere; V. V. Gn- sin. a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsának el­nöke; P. J. Seleszt, az Ukrán Kommunista Párt kijevi te­rületi bizottságának első tit­kára; A. P. Bojkova, az SZKP leningrádi bizottságá­nak másodtitkára és J. I. Gro­mov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete. A tárgyalásokat mindvégig a szívélyes barátság légköre és a teljes egyetértés jelle­mezte. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttsége részt vett a Magyarország nemzeti ünnepe — a fasiszta iga alól történt felszabadulásának 13. évfor­dulója — alkalmából rende­zett országos ünnepségeken, meglátogatott ipari üzemeket, tudományos intézményeket és termelőszövetkezeteket, járt az ország különböző váro­saiban és falvaiban. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttsége magyaror­szági látogatása idején szá­mos ízben találkozott és foly­tatott baráti beszélgetést párt­ós állami vezetőkkel, közéleti személyiségekkel, munkások­kal, parasztokkal, értelmisé­giekkel. E találkozókon és beszél­getéseken őszinte vélemény- csere folyt a két ország bará­ti, testvéri kapcsolatainak fej­lődését és további megerősí­tését érintő különböző kérdé­sekről. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének alkalma volt meggyőződni a magyar dolgozók növekvő politikai aktivitásáról és munkalcndü- letéről. Mindez arról tanús­kodik, hogy a magyar dolgo­zók rendíthetetlenül hisznek a szocializmus nagy eszméjé­ben és eltökélték, hogy szo­rosan összefogva a szocialista tábor többi országával, fel­építik hazájuk boldog jövő­jét. A küldöttség személyesen is meggyőződött arról, hogy a magyar dolgozókban mélyen él a barátság a szovjet nép iránt és őszintén kívánják, hogy fejlődjenek és erősöd­jenek a magyar—szovjet kap­csolatok, a testvéri kölcsönös segítség és a proletár interna­cionalizmus magasztos elvei alapján. A szovjet küldöttségnek a Magyar Népköztársaságban alkalma volt megismerkeni azokkal a nagy sikerekkel, amelyeket a magyar nép a háború utáni években, majd pedig az ellenforradalmi fel­kelés következményeinek fel­számolásáért és a népi hata­lom megerősítéséért vívott harcában elért. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége a maga részéről szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió politikai és er­kölcsi támogatása jelentős mértékben hozzájárult az el­lenforradalom következmé­nyeinek gyors felszámolásá­hoz, anyagi segítsége pedig hozzásegítette a Magyar Nép- köztársaság kormányát ahhoz, hogy igen rövid idő alatt úr­rá legyen a gazdasági nehéz­ségeken, elhárítsa a munka- nélküliség veszélyét és elke­rülje az inflációt. • A tárgyalásokon s küldött­ségek tájékoztatták egymást pártjuk és országuk belső kér­déseiről, eszmecserét folytat­tak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió baráti kap­csolatainak továbbfejlesztését szolgáló lépésekről, a nemzet­közi helyzetről és a békeharc időszerű problémáiról. A kül­döttségek az eszmecsere alap­ján megállapították, hogy né­zeteik valamennyi megtár­gyalt kérdésben teljesen azo­nosak. A tárgyalásokon a felek megelégedéssel szögezték le, hogy az 1957. március 28-i közös nyilatkozatukban fog­laltak végrehajtása előmozdí-. tóttá a két ország testvéri kapcsolatainak mélyülését, a magyar és a szovjet nép ba­rátságának erősödését. A Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió baráti kapcsola­tainak és együttműködésének elmélyítése céljából több fon­tos megállapodást írtak alá. Létrejött a Magyarország terü­letén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyze­tére vonatkozó egyezmény, a kettős állampolgárságú sze­mélyek állampolgárságának rendezéséről szóló egyezmény és a konzuli egyezmény. Elő­készületben van több más, a két ország kapcsolatait érin­tő egyezmény. A felek nagy megelégedés­sel szögezték le, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió gazdasági együtt­működése az 1957. március 28-i közös nyilatkozatban fog­laltak szellemében eredmé­nyesen fejlődik. A közös nyi­latkozatnak megfelelően alá­írták az 1958—1960. évi hosz- szúlejáratú árúszállítási egyezményt, amely biztosítja Magyarország ipari kapacitá­sának kihasználását és meg­felelő magyar iparcikkek ex­portját a Szovjetunióba. A hosszúlejáratú kereske­delmi egyezmény a kölcsönös áruszállítások további növe­lését irányozza elő. A magyar kormány kérésére a szovjet kormány a magyar népgazda­ság további fejlődését elősegí­tendő, kiegészítő gazdasági segélyt nyújt a kohászati, gépgyártási, elektrotechnikai, vegyi-, olaj-, könnyűipari és más ipari és közlekedési üze­mek építéséhez és rekonstruk­ciójához. v Hosszú időre szóló megálla­podást kötöttek és annak alapján bővítik a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió iparának tudományos és műszaki együttműködését az erős- és gyengeáramú beren­dezések, műszerek, és Diesel- motorok gyártásában. A küldöttségek hangsúlyoz­zák, hogy népgazdaságuk fel­lendítése, népeik életszínvo­nalának további emelése vé­gett fokozottabban össze kell hangolniuk népgazdaságfej­lesztési terveiket országaik le­hetőségeinek és gazdaságuk fejlesztési távlatainak leg­messzebbmenő figyelembevé­telével. A felek nagy megelégedés­sel állapítják meg, hogy a két ország tudományos és kultu­rális kapcsolatai eredménye­sen és gyümölcsözően fejlőd­nek. A tudományos és kultu­rális kapcsolatok fejlesztésé­ben elért sikerek nagymér­tékben hozzájárultak a ma­gyar és a szovjet nép barát­ságának elmélyítéséhez és egyben gazdagították mind­két nép kultúráját. 1957-ben a magyar tudományos és kul­turális élet számos képvise­lője járt a Szovjetunióban. Nagy számban érkeztek Ma­gyarországra is a szovjet tu­domány és kultúra ismert művelői. E látogatások lehe­tővé teszik a két ország gaz­dag tudományos és kulturá­lis örökségének kölcsönös megismerését, ami előtt a szo­cializmus viszonyai között korlátlan távlatok nyílnak. A kultürális és tudományos kap­csolatok további fejlesztése érdekében aláírták az 1958, évi kulturális munkatervet és a két ország tudományos akadémiájának megállapodá­sát. A felek nagyra értékelik a Magyar Népköztársaságban és a Szovjetunióban működő baráti társaságok munkáját a két nép kulturális kapcso­latainak bővítése szempontjá­ból és kijelentik, hogy ezek­nek a szervezeteknek minden támogatást megadnak. A tárgyalások folyamán a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg a védelmi jellegű varsói szerződés sze­repét és jelentőségét ille­tően; ez a szerződés a benne részvevő országok biztonsá­gának fontos tényezője az agresszív északat.anti tömb mind fokozódó háborús ké­szülődéseivel szemben. A felek tárgyalásaikon egy­öntetűen leszögezték, hogy minden szocialista ország nemzeti függetlenségének és szuverénitásának legfőbb biz­tosítéka a szocialista államok egységes táborba való szoros tömörülése, a kölcsönös test­véri segítség, a teljes egyen­jogúság, a területi sértetlen­ség, az állami függetlenség és szuverenitás, az egymás (Folytatás « 2-jfc PÍdaJan) Hruscsov nagygyűlésen számolt be a moszkvai dolgozóknak a szovjet küldöttség magyarországi útjáról Mire a kormányküldöttség tagjai a repülőtérről a luzs- nyiki sportpalotába értek, ott már mintegy tizenötezer ember gyűlt össze. Megje­lentek a diplomáciai testület tagjai és a külföldi sajtó kép­viselőd. Az egybegyűltek fel­állva, viharos tapssal üdvö­zölték Hruscsovot és o kül­döttség tagjait, valamint a párt és a kormány vezetőit, akik pontban 4 órakor meg­jelentek az elnöki emelvé­nyen. Boldoczki János, a Ma­gyar Népköztársaság moszk­vai nagykövete az elnökség első sorában, Mikojan mel­lett foglalt helyet Elsőnek Antonov moszkvai szerszámlakatos a munkások, majd Trapeznyikov profesz- szor a szovjet tudósok, és Kolomijceva egyetemi hall­gatónő az ifjúság nevében köszöntötte a párt és a kor­mány hazatért küldötteit. Majd Hruscsov elvtárs lépett a mikrofonhoz. r— Nyolc napot töltöttünk a baráti Magyarországon — mondotta Hruscsov elvtárs. — Sokfelé jártunk — váro­sokban és falvakban, gyá­rakban és termelőszövetkeze­tekben. A magyar dolgozók mindenütt megkértek ben­nünket, hogy adjuk át test­véri üdvözletüket és jókí­vánságukat a Szovjetunió né­peinek. Már az induláskor meg voltunk győződve arról, hogy a magyar nép melegen fo­gad bennünket, hiszen a mi barátságunk kiállta a pró­bát. Sok ezer szovjet ember adta életét a magyar nép szabadságáért, az ország fel­szabadításáért, de a polgár- háború idején is sok ezer magyar internacionalista küz­dött és vérzett az orosz mun­kásokkal és parasztokkal együtt a világ első szocialis­ta hatalmának megteremté­séért. S meg kell mondanom, Szovjet vendég az MSZBT szolnoki klubjában Kötetlen baráti beszélge­tés, szívélyes érdeklődés az MSZBT klubjában — ebben lehet összefoglalni a csütör­tök este tapasztaltakat. Ovecskin szovjet író, a ná­lunk is nagy sikert aratott „Tavaszi szél" c. regény Író­ja látogatott el a klubba, aki jelenleg a Kosuth Kiadó ven­dégeként tartózkodik ha­zánkban. Nem volt előre elkészített kérdés, nem volt több olda­las üdvözlés, csak meleg­hangú társalgás, amely fel­ölelt minden kérdést, ami a társaságot foglalkoztatja. Nagyon sok szó esett az ellenforradalom utáni mun­káról és a jövő terveiről. — Győri elvtárs, az MSZBT megyei szervezetének titkára többek között elmondta, hogy a magyar—szovjet barátság ma tartalmasabb és élőbb, mint valaha. Ennek bizonyí­tékai a társaság rendezvé­nyeinek látogatottsága s az a meleg, valóban baráti meg­hívás és fogadtatás, amely­ben mind magyar, mind szovjet részről részesítik a különböző alkalmakkor meg­hívott vendégeket. Ovecskin elvtárs, aki maga is tagja a Szovjetunióban nemrég megalakult Szovjet— Magyar Baráti Társaság or­szágos vezetőségének, nagy örömmel vette tudomásul mindezeket. A jelenlevők kérdéseire elmondta, hogy útjának kettős célja van. Az egyik: meg akarja ismerni népünket a lehető legjobban, mert már sokat olvasott és hallott rólunk. Ugyanakkor találkozni akar az oli>as6k- kai, hogy még tisztábban Jám azakát a. kérdéseket, amelyek az embereket és el­sősorban a parasztságot fog­lalkoztatják. Különösen érde­kelte a vendéget a Baráti Társaság falusi munkája — E kérdésnél bizony egy kicsit kitérő volt a vá­lasz és a résztvevők érezték, a jövőben még jobban le kell jutni a községekbe a társaságnak. Külön kérdésként vetette fel Ovecskin elvtárs azt, hogy milyen támogatást kér a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság megyei szervezete a további munkához. A jelen­lévők válaszai szerint, rend­szeres rádióadás kellene a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság részéről, hogy ezen ke­resztül is jobban megismer­je népünk igaz barátait. — Ugyanakkor a szovjet—ma­gyar barátságot erősítené, ha kiállítás és tapasztalatcseré­ket rendezne a két baráti társaság egymás között. — Kérték a megjelentek, adja át Ovecskin elvtárs az MSZ­BT megyei szervezetének meghívását Solohov világ­szerte ismert szovjet írónak. A kérdésekre válaszolva Ovecskin elvtárs Ígéretet tett azok tolmácsolására, de ezen túl még elmondta, hogy ha- zamenve felhívja a különbö­ző szervek figyelmét: dele­gációik ne kerüljék el me­gyénket, ha Magyarországon járnak, mert Szolnok egyike azoknak a megyéknek, ahol fejlett, erős szövetkezetek vannak, amelyeket még az 1956-os ellenforradalomnak sem sikerült szétzúzni, A kedélyes baráti beszél­getés a késő esti órákban ért véget. % Magyarországon igazi ba- rátokat találtunk, nagysze­rű harcostársakat az em­beriség ragyogó jövőjéért, a szocializmusért vívott harcban. Részt vettünk az április 4-i ünnepségen. Mi sok gyű- ' lést láttunk, a moszkvaiak előtt nem ismeretlen az 1 ilyesmi. De vitatható, elvtár- ’ sak, hogy hol volt szebb a ' találkozás. Rengetegen gyűl­tek össze, ötszázezrein, vagy * még annál is többen, s a ' hangulat rendkívül baráti és ! meleg volt Tatabányai látogatásunk különösen emlékezet«» ma­radt a számomra, hiszen ’ a saját bányászmúltamra emlékeztetett — elemem­ben éreztem magam. A bányászok ott ugyanolya­nok, mint nálunk a Do- nyec-medencében vagy Ka- ragandában — épp olyan derék emberek, — mint a mieink. Nagyon sok bányász gyűlt össze üdvözlésünkre. Ott tör­tént velünk a következő eset. Egy idős bányász lépett hoz­zám, és elmondotta, hogy három évig harcolt a polgár- háborúban a fehérgárdisták ellen, és tagja volt Frunze elvtárs őrségének. Forrón ke­zet szorítottam vele, a régi harcossal, de megmondtam , neki: „Három évig dereka­san harcoltál a szovjetha­talomért és még Frunzére is tudtál vigyázni — miért nem vigyáztál jobban a munkás­hatalomra 1956 őszén, amikor t az ellenforradalmárok a Ma­gyar Népköztársaságra tör- tekT‘ Hruscsov röviden megem­lékezett sztálinvároei látoga- - tásáról, majd hangsúlyozta, hogy a magyar dolgozók mindenütt nagy hálával em­lékeztek meg a segítségről, (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents