Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-08 / 82. szám

Két szoviet tapasztalat I C két magyar fanuSsápJ TbC'inentes szarvasmarhaállományunk lesz «•» Elmondta : Dobrai József, a karcagi Béke Tsz elnöke —-*• Április 4-ére is készü­lünk, a tavaszi munkákkal nem szeretnénk lemaradni; rövidre fogom hát... Tavaly nyáron több gazdaságot láto­gattam meg a Szovjetunió­ban. A Lucs-kolhozt mintha ma is magam előtt látnám... Kétszáz tehene van a tagság­nak, valamennyi elérte az évi 5000 literes tejhozamot, s mindegyszálig mentes a gü- mőkórtól. Mikor hazajöttem, első dolgaim között volt a mi állományunk megvizsgáltatá- sa. Az eredmény nem volt va­lami örvendetes: állományunk 64 százaléka pozitívan reagált a tbc-reakcióra. Akkoriban 230 jószágunk volt; ma már 570. Ezeknek már csak 25 százaléka fertőzött, de még ezek közül sem űrí\ mindenik bacillust. Teljesen egészséges állatainkból a legjobb három­százat már ezen a télen be­rekfürdői üzemegységünkben helyezzük el; 1960-ra pedig teljes állományunkat tbc- mentessé fejlesszük. Célunk, hogy fertőzésmentes tenyész- anyaggal láthassunk el minél több tsz-t. GÉPPEL JOBB — Tavaly ősszel Moszkvá­ban jártam, hol a magyar kül­döttség tagjaival együtt volt alkalmam megcsodálni a szovjet mezőgazdaság hatal­mas eredményeit a gépesítés­ben. Idehaza elmondtam, mit láttam. Tagságunk úgy gon­dolta, hogy tsz-ünk adottsá­gai közepette elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés gé­pesítését tudjuk megvalósíta­ni. Októbere elkészült 100 fé­rőhelyes istállónk, mely a legkorszerűbb gépesítési fo­kon áll majd. A takarmány függópályákon érkezik, a jó­szág Önitatóból oltja szom- ját, a fejést pedig kizárólag géppel végezzük. Végtelenített kanalas láncszalag hordja ki a trágyát. Szívesen gondolok vissza a Szovjetunióban el­töltött hetekre a szovjet em­berekről maradt képemnek őszinte közvetlenségük a leg­jellemzőbb vonása. Emlék­szem, mennyire nyíltan, ken­dőzés nélkül tárta fel egy Moszkva-környéki kolhozban a párttitkár elvtárs a hibá­kat is, midőn eredményeiket ismertette, őszinteséggel, a vezetőség által helyesen al­kalmazott szigorral biztosí­tott munkafegyelemmel és a legújabb tudományos ered­mények felhasználásával kí­vánjuk a jövőben szarvas- marhaállományunkat ápolni, gyarapítani. Elmondta: Szabó Miklós, a kunhegyesi Vörös Csillag Tsz elnöke. > Román vendégek a Tisza Cipőgyárban Az elmúlt napokban látogatóba érkezett Martfűre a bukaresti Kirov Cipőgyár hattagú delegációja Vasz He Amu- zeánu igazgató vezetésével. A vendégeket főleg a Tisza Cipőgyár gyártástechni­kája, munkaszervezete, módszerei érdekelték. Feljegyezték és egy mérnök fel is vázolta a futószalagok munkafe’osz- tását — alaposan szemügyre vették azokat a gépeket, melyet saját üzemükben nem alkalmaztak eddig. A román vendégek elmondották, hogy a Kirov bőr­éé cipőipari gyár közel 3000 embert foglalkoztat, tehát lét­számban csaknem olyan üzem, mint a martfűi. Gépeik is nagyrészt — csakúgy, mint itt — csehszlovák gyártmá­nyúak. A gyártás folyamata azonban nincs olyan fejlett, mint Martfűn, 6 a látogatás célja éppen az, hogy tapaszta­latok alapján modernebbé tegyék üzemüket. Rendkívül megtetszettek a román vendégeknek a Tisza tavaszi és nyári cipőmodelljei s úgy határoztak, hogy ezekből néhányat gyártás alá vesznek sa.iát üzemükben Is. A Kirov gvár küldöttségét Grosz István elvtárs, a Tisza Cipőgyár igazgatója, Pál Sándor és több műszaki vezető kísért végig az üzemen. Utána megvendégelték a küldötteket s meleg baráti hangulat alakult ki a két gyár vezetői, dolgozói között. A látogatás végén meleg barátsággal búcsúztatták el a vendégeket, ÉLÜZEM a Szolnok' Cukorivári Ciigazdassg A Torökfzenímiklósi Gépállomásról jelentjük A SZOLNOKI CUKOR­GYÁR kultúrtermében szer­dán már hat óra Tán össze­gyűltek a Célgazdaság dol­gozói, s együtt voltak a ven­dégek, az ország cukorgyá­rainak vezetői,, a .miniszté­rium, az ÉDOSZ képviselői. Az ünnepséget mégis csak később lehetett megkezdeni, mert délutánra nyugat-néme­tek futottak be, s 350 extra minőségű szarvasmarhát vet­tek át. Ez az epizód kifejezte és megmutatta, milyen mun­ka folyik a célgazdaságban, s miért nyerték el a Célgazda­ság dolgozói az Élelmiszer- ipari Minisztérium és az ÉDOSZ vándorzászlaját, a vele járó pénzjutalommal. Erről beszélt Somorjai elv­társ, a minisztérium képvise­lője. Elmondotta, hogy a Szolnoki Cukorgyári Cél­gazdaságnak is köszönhető a magyar cukorrépamag vi­lághíre, s ezenkívül a tervezettnél 40 mázsával több cukorrépát takarított be holdanként ez évben. Juhtenyésztésünk há­romszor nyert díjat a mező- gazdasági kiállításon. Sertés­tenyészetük szintén hasonló eredményeket hozott. — Jó munkájuk bizonyítéka az is, hogy 22 napra eső nyereség- részesedést fizettek dolgo­zóiknak. A Szolnoki cukor- gyári célgazdaság az ország 18 legjobb élelmiszeripari üzeme közé került 1957-ben. EHHEZ A MUNKÁHOZ kívánt további sok sikert Kovács Rózsa elvtársnő, a városi MSZMP bizottság munkatársa, Kar László, a Cukorgyár igazgatója. Az ünnepség befejező ak-1 tusaként Horváth Károly I elvtárs, a Célgazdaság igaz-1 gatója mintegy 75 ezer forint I jutalmat osztott ki a dolgo­zók között. Az élüzemmé lett célgazdaság munkásai, közös vacsorával és késő éjszakába nyúló társalgással ünnepelték élüzem-avatásukat. fiúsvét köcül A húsvéti tojás ajándéko­zásának szokása Perzsiából ered. A keresztényeken kívül a zsidók, egyiptomiak és a hinduk is átvették ezt a szo­kást. 1609. Húsvét táján fedeztek fel egy kis szigetet a Csen­des-óceánban, nem messze a chilei tengerparttól, melyet aztán felfedezésének időpont­járó Húsvét-szigetnek nevez­tek el. A gépállomás dolgozói ta­vaszi tervüket már eddig 28,4 százalékra teljesítették, ezzel megyei szinten a harmadik helyre zárkóztak fel. Megérkezett a televíziós ké­szülék, mellyel az igazgatóság ajándékozta meg a gépállo­más dolgozóit, : kik remélik, hogy a RÁV1LL a legrövi­debb időn belül felszereli a hozzátartozó antennát. A gépállomáshoz tartozó tsz-ek kai. holdanként átlago­san 4,27 normáilíoldra kötöt­tek gépmunka szerződést Ez a szint több mint 50 százalék­kal haladja meg a 3004-es rendeletben a kedvezmények elnyeréséhez szükséges meny- nyiséget. MUNKA SSZÍV jl| ár régen nem dolgozott 1 az üzemben — nyug­díjas lett. De nem szakadt el a gyáriaktól és azok se fe­ledkeztek meg róla. Jól eső érzés volt számára, hogy néha-néha meglátogat­ták, segítségére voltak eb- ben-abban. A munkások sze- retete, megbecsülése övezte azután is, hogy megérdemelt pihenésnek élhetett. S aztán futótűzként ért az üzembe a hír, hogy Fehér Piroska 59 éves korában meg­halt. A papírgyáriak úgy be­széltek róla, mintha közeli rokonról lenne szó. S talán senki sem tudná megmonda­ni, ki volt az első —, csak gyűlt a pénz a koszorúra, sőt még a temetésre is, hogy mi­nél méltóbban vegyenek bú­csút egykori dolgozótársuk­tól. Az üzem szakszervezete maga is gondoskodik hason­lóról. De a munkások spon­tán megmozdulása valami igen szép, mély emberi sze­re tettől sugalt. Megnyilvánult a család összetartása, az üze­mi dolgozó kollektíva szinte rokonivá vált köteléke. Ez nem hivatalos aktus, hanem szívből jövő érzés, egy mun­kásnő halálára, akinek na­gyon nagy családja van. — ka — i ««wtmtn »♦♦♦♦♦♦♦♦»♦« »♦♦♦+»♦ O0OOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOQOOO3OOOOOO Két történet Kunhegyes: kuli űrközpont magyar és szovjet emberekről! 12 évvel ezelőtt, így kora tavasszal történt az egyik. A második világháború után közel egy évre a nyu­gatra hurcoltak és menekül­tek belefáradtak a „nyugati paradicsom” élvezetébe. A lá­gerek sovány élelmezése, a hazától való távoliét, legyő­zött az emberben minden fé­lelmet. Már nem hittek az el­lenséges propaganda újságok­nak, pedig igyekeztek, hogy minél több gyalázatot szórja­nak a felszabadító szovjet emberekre. A veszélyes illegális haza­térés ellenére is egy kis cso­port szervezkedett. Elhatá­rozták, hogy minden körül­mények között hazatérnek. Egy kora reggel elindu'tak a „bizonytalanba”. A határ­zónáig nem is volt baj. A ha­társávban elfogO'ttakra vi­szont hathón aDl kényszer- munka várt. Bujkálva halad tak előre. Éjszaka mentek. Egy reggel aztán rájuk mo­solygott a tavaszi nap. A rgenlandí határon meglát ták az első szovjet őrszemet Szorongó érzés kavargóit a kis csoport tagjaiban. Valor mi lesz. Odakint, csak rosz- szat lehetett hallani a szovje" katonákra. Mirdegv, határoz tak — lesz, ami lesz. Haza akarunk menni, ök is embe­rek, megértik. A kis őrházban csal: a be­osztottak voltak, a parancs­nok a közeli községben. Vár ni kellett. Nemsokára meg­érkezett és a ki« csoportot a bizonytalanság fojtó érzése vette hatalmába. Az első kérdésre — amit a szovjet őrmester tett fel — alig tudtak válaszolni, míg a? egyik nagy nehezen kinyögte- — Haza szeretnénk jutni a családunkhoz. Az őrmester hivatalos arca felengedett. Megértette a csa ládjukhoz vágyó emberek őszinte akaratát. Velük ér zett. Hisz ő is már évek ó*-- nem volt otthon Harco't a emberek felszabadításáér* sebesülve vérzett mások jö­vőjéért, családjától sokezer kilométerre. Megértette, mit szeretnének ezek az elcsigá­zott emberek. Segített rajtuk. Elmondta, neki az volna a kötelessége hogy bevigye őket a faluba a felettes parancsnoksághoz aki hivatott hazaszállításuk­ra. Ez azonban soká tart. El­lenben, ha most elindulnak, három napon belül Szent.gott- hárdon vannak. Magyarázta, rajzolta az utat és végül megfogta a le°- elfáradtabb ember cscmasiá- és elindult a kis e«ooort élár a magvar határ felé. 15—20 kilométert vezethet­te a hazatérőket, míg egy földútra ért a kis csoport. Beesteledett. A szovjet őr­mester búcsúzott és még egv tanácsot adott. Erről az útró1 ne térjenek le. Búcsúzott a szovjet őrmester, aki 8—7 éve­lem látta családját, aki e csaták zajában annvi nehéz =égen ment keresztül. Szive nem kérreee^eri eh hisz eb­ben az ádáz harcokban is az «z érv cél vezérelte, hogv a« «■gyszerű embereket ke'1 -’'’«'»szabadítani az elnyomá* alól. Nem ismerte a kis csooor- *ot, csak annyit tudott róluk munkások voU’k és a fasisz *ák áldozatai. Fszmét&bez is1* ven segített raítuk. Ez «zov- *?t ember cselekedete volt. * A másik 12 évvel később Szolnokon történt TTsvmond *ák el, mint az előbbit. Az egyik katonai seervné1 panaszkodott parancsnoka nak egy főhadnagy. Gyerme ke nagyon beteg. Az orvo* •usemulati levegőt rendelt és a kívánt magasságot itt. Ma zvarországon csak repülőve' ’ehet biztosítani. A oaranc«- •rk gondolkozik Eszébe jut nak a szoviet repülők, talá" ők segíthetnek. A gyermekért való a«gő ’ást tett követte. A javasla- •’arján a főhsdopgv elmer' ■> szovjet kommen da túrára é- olmácson keresztül beszél ? repülőtérrel. A reptérről az a ' ■y^lasz.érkezet». hogy^e^o. meg személyesen, mert segí­teni akarnak. Igen, de nem volt, amivel a főhadnagy ki­menne. Ezen azonban nem múlt a segítség. A szovjet parancsnok azonnal indított egy gépkocsit a főhadnagyért • Félórával később a reptérpa-} rancmok irodájában hangzott} a panasz az apa ajkáról. — Gyermekem súlyos be-| teg. Az orvos tanácsa, hogy? több órán keresztül magasla-« ti levegő kell neki. KérnémJ a parancsnok elvtársat, ha* tu^, segítsen. | A parancsnok gondolkozott.} Határozott. Hol a gyermek?* S mikor ezt kérdezi, a fő-? hadnagy tudja, hogy segíteni} fog. De, sajnos, a gyermek aj városban volt még } A szovjet parancsnok in-5 ézkedett. } — Azonnal egy gépkocsi* a beteg gyermekért. A gépet a szerelők készítsék elő. Sze -nevesen repülök A gyermeket meghozták é? a szovjet parancsnok erős„ karjaiba kapta és már indult* vs vele a géphez. } Haladt az óramutató, az} apa várta a gép megérkező-» sét. Az csak szállt magasan a* feje felett szeretett és féltet** gyermekével. Most már nem? csak reménykedett, bízott is* a gyógyulásban, mert olyan} ember segített, aki a nagy* honvédő háborúban és 1956-} ban is segített az egyszerű* embereken. | Végül a gép símán leszállt.* A szovjet parancsnok a gyér-* mekkel a karján sietett az* apa felé. Mosolygott. Az apa] csak annyit tudott mondani:} köszönöm. Egy kézszorítás.] Igazi baráttá váltak. « újból intéz-» A parancsnok kedett. J A gépkocsi álljon elő és at gyógyuló gyermeket apjával, vigye a lakására. } A, B, I Nem tréfa akar lenni ez a cím, mégkevésbbé rosszindu­latú gúnyolódás. A kunhe­gyesi kultúrotthoh tényleg a község és a járás kulturális központja. Működése sokol­dalú, a község lakossága szí­vesen keresi fel. Népszerűségének egyik for­rása, hogy a Hazafias Nép­front helyi szervezete és a kultúrotthon vezetősége együtt intézik a kultúrház ügyeit és a lakosság kívánsá­gának ismeretében állítják össze a kultúrház program­ját, figyelembevéve a helyi sajátosságokat, a lakosság el­foglaltságát. így tervezésük reális is. A Hazafias Népfront ezenfelül az agitációs munkát is vállalta és így például az ismeretterjesztő előadásokat már időben népszerűsítik és szervezik a dolgozókat az előadások meghallgatására. Márciusban három előadást rendeztek. Ez elég kevés, de tekintettel voltak a tervezés­nél a bekövetkezendő mező- gazdasági munkákra. (Az idő­járás persze másként döntött) Az első előadás a heterózis kukoricatermesztéséről szólt. Mintegy kilencvenén vettek részt rajta, tsz tagok és egyé­niek vegyesen. Igen szépen sikerült a Tanácsköztársaság­ról tartott előadás. Ezen mint- egv százötvenen vettek részt és számosán szóltak hozzá, elsősorban a régi tizenkiien- ces kommunisták. A harmadik egy igen nagy érdeklődéssel kisért orvosi előadás volt a kuruzslásról és a babonák­ról. Ez az előadás igen sze­rencsésen kötötte össze a természet- és a társadalom- tudományos ismeretterjesztést mert a babonának és a ku- ruzslásnak nemcsak az egész­ségügyi, hanem társadalmi okait és következményeit is fejtegette. Élénk a szakköri élet is. Ott tartózkodásunk idején futott be Nagy Ágnes ötödikes ta­nuló a rajzszakkör egyik tag­ja is. Nagy lelkesedéssel dolgozik a szakkörben. Édes­anyja ' pedig a színjátszó szakkör szorgalmas tagja. A szakkörök legfrisebb hajtása- az alig egy hónappal ezelőtt alakult hattagú citeraegyüt- tes, amely máris igen népsze­rű. Az ő műsorukat és a népi együttes műsorát magneto­fonszalagra vették és a mag­netofonon, a kultúrház egyik büszkeségén lepergetik. A magnetofonnal egyébként már tsz-rlportot is készítet­tek, amelyet az érdeklődők előtt lejátszanak. Ez az élő agitáció igen hatásos. Magne­tofonra vették fel a hetven­kilenc éves népzenész, Gábor bácsi régi nótáit is, amelynek néprajzi érdekessége is van. A színjátszók az „Irány Ca­racas” című haladó monda- nivalóju színművel járják a környező falvakat és szor­galmasan készülnek a követ­kező előadásaikra. Jákó Elek művészeti vezető mindig megbeszéli a színjátszókkal, milyen darabot lenne jó ját­szani, mihez volna kedvük és adottságuk. Egy ilyen megbe­szélés eredményekéopen szü­letett meg az ötlet, a Ván­iröiák című operett bemu­tatása, amelyre szorgalmasan készülnek. Igen helyes kezdeményezés a kultúrotthon vezetőitől a törzsközönség kialakítása. Ez azt jelenti, hogy a kultúra­kedvelő kunhegyesiektől kö­telező Ígéretet kaptak, hogy minden darabhoz eljönnek, így ezek számára mindig ugyanazokat a jegyeket rak­ják félre. Körülbelül sZáz személyről van szó, akik ze­nés és prózai darabnál egy­aránt becsületesen kitartanak a kultúrház mellett. Termé­szetesen Igen nagy gondot fordítanak annak a közönség­nek a megszervezésére is. amelyik nem állandó színház­látogató. -Ennek köszönhető, hogy az- előadások népszerű­ek és még a nehéznek mon­dott prózai daraboknak is van közönségük. A kultúrotthon munkáját igen nagy érdeklődéssel kí­séri a helyi pártszervezet. — Vajda elvtárs, a községi párt­titkár gyakori vendége a kul- túrotthonnak. — Elbeszélget, sakkozgat a fiatalokkal, a község dolgozóival. így fehér asztal mellett könnyebben formálódnak a vélemények is, 6 is könnyebben tudja tar­tani a kapcsolatot az embe­rekkel. Ezt a helyes kezde­ményezést sajnos, nem követi a községi tanács. Nem értik, hogy a járási kultúrház neve ellenére elsősorban a község kulturális céljait szolgálja. A múltkoriban kérték, hogy a községfejlesztési alapból a kulturális célra szánt össze­gekből adjon a községi ta­nács bizonyos összeget, — nem nagy összeget — egy fal felhúzására és a színházterem szellőzésének megoldására. — így még egy társalgó helyi­séghez jutnának a kúnhegye- siek, ami tekintve az otthon kicsiny voltát, bizony igen szükséges lenne. Ezt a kérel­met azonban eddig elutasí­tották, annak ellenére, hogy a községi tanács elnöke egy­ben a kultúrotthon választ­mányának elnöke is. És ha valakinek, neki igazán tud­nia kellene, hogy milyen helyzetben van a kultúrott­hon és kiknek az érdekében dolgozik. No, de nem a hibák jel­lemzik a kultúrház működé­sét. Él, virul és népszerű. Reméljük, további munká­jukban is — a járás közsé­geinek az eddigieknél foko­zottabb segítséget adva — szem előtt tartják a falu szocialista íőiTtúrájának ér­dekeit. r\htrS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents