Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

Városszerte — megyeszerte

Külföldi látogató a szolnoki botanikus kertben

Mister Schmidt, a montre- áli vidámpark igazgatója tegnap látogatást tett a szolnoki botanikus kertben. Sokáig gyönyörködött a hatalmas Se- guoia gigantea-ban. Megjegyezte, hogy ugyanolyan szépen díszük itt is, mint az ő hazájában. Csodálkozását fejezte ki afölött, hogy ilyen száraz éghajlati viszonyok között ' is. milyen szépen díszük a Taxódium distichum. Különösen tetszettek neki a gyönyörű ecetfák, kérte az arborétum vezetőjét, küldjenek neki magot belőle. Látogatása végén, amikor tudomást szerzett arról, hogy ezt a világhírű kertet társadalmi munkával építették, elismerését fejezte ki Szolnok város közönségének.

A Szolnoki Városi Szimfonikus Zenekar hangversenye

Április 2-án, szerdán este 7 órai kezdettel a Szolnoki Szimfónikus Zenekar a Tisza- parti Kultúrpalota színház- termében nyilvános hangversenyt ad. Műsorán Beetho- wen, Mozart és Bartók művek szerepelnek. A hangversenyirodától nyert értesülésünk szerint már minden jegy elfogyott.

El sem hinné az ember, ha nem az illetékesektől hallja...

Néhány nappal ezelőtt lent járt Szolnokon a KPM egyik magasrangú vezetője és csodálkozva állapította meg, hogy a szolnoki teherpályaudvarnál, a Járműjavítóhoz vezető úton még mindig meg van a hármas sorompó, holott már évekkel ezelőtt igen nagy szükség lett volna egy felüljáróra. Azonnal kiadta a rendelkezést, hogy a felüljáró építését kezdjék meg. — Ugyancsak rendekelzett ate- kintetben, hogy a szolnoki Ti- sza-híd és százlábú híd közötti főközlekedési útvonalat betonból építsék meg.

Örömhír

A minap útőrökből álló küldöttség kereste fel a megyei illetékeseket. Tiltakozó memorandumot nyújtottak át, amelyben kifogásolták, hogy a jászsági és a kunsági úta- kon a gépkocsik és a parasztszekerek nagymértékben rongálják a kövezetét. Követelték, hogy ennek az állapotnak a felszámolása érdekében az illetékes szervek foganatosítsanak gyors intézkedést, és korlátozzák a forgalmat, mert hovatovább egyes útszakasz teljes egészében járhatatlan lesz.

Jólértesült körökből szerzett értesülés szerint az út- őrök kérésének helytadtak, a

vTWTTi|rrH'ltTtwr>r,wrrTTT«i'urrTrmTTT^^rrrrr'TTTyr'Tmrr

Szettet Ha&maMHW

Április 1-én emlékezünk meg a kiváló orosz zeneszerző és zongoraművész születésének 85. évfordulójáról. Rahmaninov 1904-ben állt először a moszkvai Nagy Színház karnagyi emelvényére, s ezt az orosz opera története egyik legjelentősebb szakaszának tekintjük.

Rahmáninov tehetsége nemcsak a zeneszerzés, hanem a gyakorlati zongorajáték területén is megmutatkozott. — Ujjai szinte „megénekeltet- ték" a zongorát, s nincs nagyobb dicséret egy művész számára, mint az, hogy keze nyomán a hangszer „énekelni“ kezd.

Ha néhány szóval jellemezni akarnánk művészetének forrásait, akkor elsősorban az orosz népdalköltészetet és a hazai tájat kell említeni. Ezekből táplálkoztak Rahmaninov mindig friss, élénk, dalamos alkotásai.

Szergej Rahmaninov, az orosz realista zeneművészet hagyományainak továbbfejlesztője, aki Glinka, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rim- szkij-Korzakov, Borogyin és a többi kiválóság nyomdokain haladt

Rahmaninov 1917 végén külföldre távozott, de lelke mélyéig orosz maradt. 1943- ban meghalt, de hangversenyei, műved mindannyiunk számára emlékezetesek maradnak.

forgalmat korlátozzák, mert más módon az útak állagának romlását nem lehel megakadályozni. ,

Megépült a Héki Állami Gazdasághoz vezető bekötőút. Bár a gazdaság dolgozói tiltakoztak, ám hasztalan, — mert a bekötőút megépítését különböző szervek elengedhetetlenül szükségesnek tartották.

Néhány sorban

A tiszafüredi tudósítónk jelenti, hogy március 25-e óta, a Damjanich rádió műsorát a környező községek telepesrádiói kiválóan fogják.

*

<— Szolnokon, mielőtt még vége lesz a világnak — a méllékutcákhoz hasonlóan — a Beloiannisz úton is megjavítják a felső világítást.

*

•—> Hamarosan hozzákezdenek a szolnoki vasútállomás építéséhez. E munkában már nagy az előrehaladás, mivel a kétévvel ezelőtt kiásott alapgödröket a közelmúltban sikeresen betemették. *

— A köztisztasági vállalat felhívja mindazok figyelmét, akik eddig ezt nem így tették, hogy a szemetet a jövőben

csak az utcára lehet önteni.

*

Az illetékesek felhívják a lakosság figyelmét, hogy a jövőben a fák közül csak azokat lehet derékbatörni, amelyek legalább húszévesek.

*

— A Szolnoki Nyomdavállalat felhívja a megye lakosságának, vállalatainak, és közületeinek figyelmét, hogy a Szolnok megyei Néplap nyomásán kívül mindenféle kiadvány elkészítését vállalja. (A vállalat garantálja a pontos határidőt).

*

—- Jelentkezzen az a személy, aki 1957. május 40-én eredeti vicc-ötleteit a Beloiannisz út és a Ságvári út sarkán elveszítette. Az azóta biztosan keresett poénok és csattanók szerkesztőségünkben átvehetők.

*

Értesülésünk szerint néhány nappal ezelőtt végleges helyükre tették a szolnoki közlekedési táblákat.

*

Kétszázadik előadását érte meg a Szolnoki Szigligeti Színházban telt házak előtt Steinbeck: Egerek és emberek című drámája.

A megyei kiskereskedelmi boltokban, narancs, mandarin, banán, szentjánoskenyér, datolya, füge, korlátlan meny- nyiségben kapható.

*

Az egészségügyi osztálytól kapott értesülés szerint a Vörös Csillag útról eltűnt az utolsó disznóól is.

•

Újabban a szolnoki piacon félcipőben is lehet járni.

*

A világvárosokhoz hasonlóan, Szolnok is fejleszti közlekedését. A közeljövőben selejtezésre kerülnek mindazon villamoskocsik, amelyek eddig a vasútállomás és a Zagyva- híd között bonyolították a forgalmat.

*

A posta jelenti: 25 évi szorgos kutatómunka után elkészül a megyei telefonkönyv.

*

A város főmérnöke szerint 1999-re Szolnok városban minden szemétládát megszüntetnek.

•

Legújabb értesüléseink szerint a közeljövőben pormentesíteni fogják Túrkeve városát

*

Gombkötő János abazagy- varékási lakos március 30-án bíróság előtt adta elő védekezését. Állítólag a vizsgálatot végző orvos semmi szín alatt nem akarta elfogadni a borravalót, bár ő ezt különböző ravaszsággal próbálta a zsebébe juttatni. A bíróság elutasította Gombkötő kartárs védekezését és jogerősen javító-nevelő munkára ítélte, mert vétett) erkölcseink ellen .

A Szolnoki Rendelőintézet értesíti a lakosságot, hogy április 1-én sorszám nélkül csak protekcióval lehet megjelenni orvosi vizsgálaton. A soron- kívüli bemenetelhez a kifogások előre elkészítendők.

*

Megható ünnepségnek voltunk résztvevői a minap. A nyomda dolgozóival közösen egyéves évfordulóját ünnepeltük annak, hogy lapunkban a sajtóhiba megszűnt. A kedves ünnepségen a lap felelős szerkesztője, és a nyomda igazgatója mondott pohárköszöntőt, majd a jutalmak kiosztására került sor.

(Kelt 1993-ben, április 1-én),

(Végül jelentjük; hogy ma hajnalban a szerkesztőség minden tagja Hlancsfalvára utazott.)

.1

Nyílt levél (is lehelne)

A TISZTELT OLVASÓ nem is tudja, mi mindenre kell ügyelni az újságírónak, hogy „szó ne érje háza elejét“. Reklamálnak — és jogosan —, ha nem jól írja le valaki nevét, vagy a nyomdászok netán a jól írt szöveget rosszul szedték; ha sajtóhiba vagy sorcsere okoz értelmetlenséget; ha tárgyi tévedés van stb. Inkább köszönni, mint elvetni tudjuk csak az ilyen bírálatokat, mert igaz, ami igaz és a figyelmeztetés nekünk is sokat ér. Nem is szólnánk és nem is írnánk ez ellen semmit ;. a

Am most mégis csak kell, mert lapunk közel tízéves történetében egyedülálló reklamációról értesültünk s mint példa, feltétlenül papírra kívánkozik.

Ezesetben is a névvel van baj — s az új benne az —, hogy nem egy ,.y*‘ helyett íródott „i", sem János helyett Lajos, hanem a kifogást emelő Gyógyszertári Központ szerint a protokoiáris sorrend ellen vétett a fránya újságírója. Még kimondani is bűn: im tudják meg mind- anyian az elrettentő példát: a március 9-i lapszám 3. oldalának hatodik hasábjában Tornyos Vilmos főkönyvelő neve, megelőzi Gáli Mihály igazgatóét,

A FEHÁBORODÁS lángja ezért már-már az egeket csapkodja a Gyógyszertári Központ portáján. — Azon nyomban eljártak, értesítették a sértésről az illetékeseket, a vállalat életének egyik fontos tanácskozásán — elfeledkezve a gyógyszertárak minden égető problémájáról —■ első napirendként tárgyalták az ügyet. Sőt olyan megállapodásra jutottak, hogy jelentést tesznek a lap felsőbb szervénél a vétők ellen, egyszóval vért akarnak Látni.

De komolyra fordítva a szót — úgy véljük —, meg kell magyarázni az okokat is, merthiszen a lap állítólagos vétségének, meg az érintett vállalat kirohanásának is van oka;

Hogy mindjárt az elsőnél kezdjük — a két név azért került egymás alá az újságban, mert egymásmellénem fért el egy hasábpn. (Sajnos, Guttenberg nem hagyott hátra olyan technikát, amivel ezt meg tudtuk vol

oldani). így nem is lehet betartani a cégbélyegzőre I propura jegyzett két aláíi lineáüs sorrendjét. — He miért a főkönyvelő neve e zött? Egyrészt azért, mert hivatalos jelzés szeri (T/P-né) ő írta, vagy az hivatala adta ki a cikket az igazgató elvtárs ezek s? rint csak ellenőrizhette. Mi részt azért, mert a névmc lett világosan feltüntettük beosztást is, úgyhogy m véletlenül sem lehessen k< sége az olvasónak afeli hogy ki a vállalat vezető er be re és ki a helyettese.

ES AMI A VÁLLALA

egyes dolgozóinak kirohan sát illeti, annak is van ok Szerintük — nagy szavak! burkolva az —, hogy a ü részéről tendenciát látnak vállalat egyik vezetője eile Ez blöff, szóra sem érdeme Ellenben a túlzott érzéken; séget inkább magyarázza a hogy — mint talán sehi még —, ennél a vállalatai; kínos rendben osztályozv vannak az emberek. így p vannak „kis dolgozók’1 — ezt gyakran emlegetik. KI ebbe a kategóriába tartozna a takarítónők, technikusol adminisztratívok és beos tott gyógyszerészek. Aki ezen kívül esnek, azo ... szóval azoknak nincs kü lön titulusuk, de feltehetőéi nagy dolgozónak tartják ma gukat. Sőt, mint a szóban forgó reklamáció mutatja felfelé még élesebbek lehet nek ezek a kategóriák. S hl eddig eljutottak ezekben < jó kispolgári hagyományok ban, akkor már szokás ha talma csak, hogy egyesek eg; sorrend miatt — valószínt Gáli elvtárs ellenére is — mártírt csináljanak az igazgatójukból, mindenek fölé helyezzék ezt az ügyet. Ha viszont lekapargatjuk politikainak tetsző fontoskodásukról a mázt, nem marad más, mint helytelen udvarlás a vezetőnek. Ezt pedig máshol már rég nem tűrik el.

SZÓVAL Tisztéit Olvasó, az ilyen dolgok miatt nehéz az újságírónak. S ez a cikk bár azért íródott, hogy „ne érje alaptalanul szó a házunk elejét“* — s ezért lesz aztán csak a szó, meg a szó s már most megmondjuk, nem érte el célját az iromány.

MÉLTÓAK FELSZABADULÁSUKK HAGY ÜNNEPÉHEZ

Ezer dalos találkozója Szolnokon a magyar—szovjet barátság

jegyében

A SZOLNOKI VASÜTAL- LOMAS máskor megszokott vasárnap reggeli csendjét most lázas sürgés-forgás, zsi- bongás váltotta fel. Egymásután futottak be a vasúti szerelvények és vidám fiatalság ömlött ki a vagonok belsejéből. Legtöbbjük általános iskolás, de jócskán volt közöttük gimnazista, tanítóképzős is. Az állomáson a vendégfogadó Járműjavító énekkarának tagjai fogadták, kísérték őket a találkozó helyére, a Járműjavító kultúrházába és az Újvárosi általános iskolába, amely a csoportok egy részének gyülekezőhelye volt.

Pontban tíz órakor szétnyílt a hatalmas kultúrterem szín- padának függönye és a vendéglátók Milleneum dalkarának műsorával elkezdődött a megye legnagyobb és tegyük már hozzá előre is, legsikerültebb kulturális rendezvénye. Három és fél óra leforgása alatt tizenhat énekkar mutatkozott be, lelkesedéssel, szívvel és hatalmas felkészültséggel.

NEMES VETELKEDES

folyt ezen a találkozón. Nemes, mert hiszen nem győzelemért ment a „viadal”, mindenki csak oklevelet és a Járműjavító énekkarától egy szép fém számyaskereket kapott emlékbe. És mégis volt győztes, nem is egy. Győzött a szovjet—magyar barátság ügye azokban a leckes, őszinte tapsokban, amely egy-egy orosz népdal, a Poljuska, Tulikov indulója után felhangzott. Nyertes a magyar zenei ízlés, amely itt újabb híveket toborzott a népdalnak, és a klasszikus szépségű Beethoven, Bárdos, Rimszkij-Korza- kov daloknak. És végül győztes a forradalmi népi kultúra, amely itt is bebizonyította szellemi és erkölcsi fölényét a kozmopolitizmussal, az ízléstelenséggel szemben. A résztvevők ismerkedtek, megbarátkoztak. Uj baráti kapcsolatok szövődtek, meghívások születtek az énekkarok között és mint ahogy Vall elvtárs, a Járműjavító pártbizottságának tagja kijelentette, az egész mer"-- kultúr életére óriási kihatással lesz ez a valóban követésre méltó, nagyszerű kezdeményezés.

Amikor a színpadon az utolsó énekkar mögött is legördült a függöny, kezdetét vette a dalosok ismerkedésének másik formája, a fehér asztal melletti.

Ebéd után a zsűri, Cser Gu ztávnak, a Népművészeti Intézet kiküldöttjének elnökletével elvonult, hogy értékelje az egyes énekkarok munkáját. A táncteremben pedig megkezdődött a klvbdélután. Az énekkarok vem mentek haza rögtön fellépésük után, mint eddig szokásos volt, hanem ezen a klubdélutánon együtt maradtak. A zenekar most táncszámokat játszott és a dalosok táncosokká alakultak át. Ez azonban a hangulaton nem rontott semmit. Mikor a zsűri befejezte munkáját, igen nagy érdeklődés mellett megkezdődött megyénk és talán országunk legújabb kezdeményezése.

A NÉPDALÉNEKLÖJELVÉNYSZERZÖ

VERSENY

Ennek a versenynek sem volt győztese. A résztvevőknek három népdalt kellett elénekelniük, köztük egy népdal kötelezően Szolnok megyei volt.

EZT A KÉPET nem lehet elfelejteni. A hosszú teremben körben többszázan üldögéltek, és igen sokan álltak a falak mentén. A középre pedig kiállott egy pöttöm leány, vagy kisfiú (később a felnőttek is) és egyedül, kíséret nélkül, bátran, tisztán csengő hangon elénekelték népdalaikat. És milyen nagyszerű változatosságát nyújtották a népdaloknak! Szinte mindig és mindig újat hallottunk. Különösen a szajoli általános iskola kis -növendékei tűntek ki nagyszerű népdalismerő és előadókészségükkel. Valósággal élő nótafák! Helyben megkapták a gyönyötű arany - jelvényt, amelyre köriratban a következő szöveg van írva: Kodály zenei év Szolnok 1958. Népdaléneklő verseny.

A ZStlRI sorra vette az ér- tékelnivalókat. Mindenekelőtt a rendezéssel foglalkozott. A rendezésről — a mi véleményünk szerint is — csak felsőfokon lehet írni. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy nem hivatalos szervek, hanem a Járműjavító énekkara volt a rendező és vendéglátó is, elmondhatjuk, hogy maximális teljesítményt nyújtottak. Kezdve az állomási fogadáson, az elhelyezésen keresztül egészen az együttesek mozgatásáig mindent kiválóan oldottak meg. Az énekkar minden tagja résztvett a rendezésben és oroszlánrészük van abban, hogy mindenki nagyszerűen érezte magát, öröm volt látni, hogy milyen másodpercnyi pontossággal, menetrendszerint követték egymást a csoportok (hja, vasutasokról van szó). Az ebéd is símén folyt le, pedig többszáz a lagot kellett kiosztani. Az egész kultúrcsoportot meg kell dicsérnünk, de elsősorban Tassi József kultúrotthon igazgatót és Budai Péter karnagyot, aki odaadó működéséért kapott szép jutalma* a Járműjavító pártszervezetétől.

Az énekkarok a rendezéshez méltóan szerepeltek. Ha általánosságban kell szólnunk, elmondhatjuk, hogy hatalmas lelkesedéssel, teljes szívvel vettek részt ezen a szép felszabadulási demonstráción. Mindegyik énekkar tehetsége és tudása legjavát nyújtotta, a differenciák rendszerint technikai okokból, vagy az énekkar kényszerű összeállításából adódtak. Cser Gusztáv bírálatában sorra vette az énekkarokat. Gondosan elemezte mindazt a jót, amit nyújtottak, de az apró, hangzásbeli vagy felfogásbeli hibákat sem hallgatta el. Sajnos, nincs helyünk, hogy minden egyes énekkar munkáját értékeljük. Ezért csak azokat tudjuk előszedni, amelyek e sorok írójának a legnagyobb élményt nyújtották.

Ez persze erősen szubjektív álláspont, de másképpen nem tudjuk a valóban kiváló 16 énekkar közül a leg jóban tetszőket kiválasztani,

A VENDÉGLÁTÓK ÉNEKKARA két nagy erénnyel büszkélkedhet. Az érces, tiszta hangzással és azzal, hogy

kél igen nehéz énekkari művet jó felkészültséggel, magas művészi szinten adtak elő. Az egyik Bartók Béla: Bolyongás, a másik Kodály Zoltán: Huszt című énnekkari műve. Budai Péter biztosan vezette a nehéz produkciót.

Az általános iskolák énekkarai nagyon nagy számban, igen népes kórusokkal vettek részt a találkozón. Friss, üde hangon énekeltek, tavaszt varázsoltak a hatalmas terembe. Meglepetés, éspedig örömteli meglepetés az általános- iskolai énekkarok magasfokú fegyelmezettsége. Vall elvtárs külön kiemelte a szajoli általános iskolát, amely még a többiek közül is kitűnt példamutató magatartásával. Az egyik legjobb énekkar a Mezőtúr Kossuth téri általános iskola énekkara volt, Kávást Sándor vezényletével. — Szépen, tisztán énekeltek és igen megkapó volt az iskola kis zenekara, amely az egyes énekkari számokat kísérte. Furulyák, triangulumok, cintányérok alkották a kis zenekar hangszereit. Igaz, hogy az alapfurulyák néha önállósították magukat, de összteljesítményében mégis nagyon szép és sikeres volt az ének és zenekar működése.

A felnőtt énekkarok közül a már megemlített Járműjavító kórusán kívül kimagasló teljesítményt nyújtottak a Szolnoki Népi Együttes

és a Szolnoki Leánygimná

zium és Fűtőház egyesített énekkara. Az utóbbinál mutatkozott be kíséretként a Zeneiskolának most alakult kis zenekara. Ez a kórus zárta az ünnepi műsort és 120 tagjának magasan szárnyaló hangja, kristálytiszta hangvétele, tiszta szövegkiejtése egyik legnagyobb élménye volt a jólsikerült találkozónak.

BEFEJEZÉSÜL a műsorválasztásról néhány szót. A műsor legnagyobb erénye az igényesebb. Mind a népdalokban, mind a külföldi cs magyar szerzők bemutatásában az a törekvés nyilvánult meg, hogy újat, jót, változatosat és nemes művészetet adjanak. A műsoron a népdaloktól a pártos Kodály és Bartók műveken keresztül Csajkovszkijig és Beethovenig a kórusirodalom gyöngyszemeit adták az énekkarok. Külön figyelemreméltó, hogy milyen sokan választották szovjet szerzők műveit, régi és új forradalmi dalokat. — Újra felcsendültek a Poljuska, a Dal a bolsevik gyár ról, a szovjet ifjúság indulója, Muradelitől, Az ifjú békeharcosok dala. A közönség az ezekre a számokra adott viharos tapsaival a magyar szovjet barátságot éltette.

Április 4-én, felszabaduló sunkat ünnepeljük és a többi között nagyszerű kultúrforra- dalmunkat is. Ez az énekkari találkozó, amelyet a megyében még öt hasonló fog követni, méltóan szolgálta c. felszabadulás, a szocializmus győzelmének nagy gondolatát, a népek barátságának örök szép eszméjét.

Hernádi Tibor