Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

ÁL(at a magjai pzőldáikalalöm aezda trejt, a munkáioiztály és iz&oetiég&it, a dalg&zá pamsztság! A dolgozok tízezrei fogadják a megyénkbe látogató tzovjet kot mányküldöttséget EOtótűzként terjed a hfr. Tegnap reggel még csak né- hányan tudtak róla, s ma erről beszélnek a műhelyek­ben, a munkapadok mellett, a falusi házacskákban; a Tisza mentén, a Kunságban, a Jászságban; meg minden­hol, ahol Szolnok megyei em­berek összetalálkoznak. Nem is mindennapi ese­mény ez, hiszen százesztendő vagy kettő is eltelik egy vá­ros életében, míg olyan ne­vezetes vendégeket láthat vendégül falai között, mim a mi városunk, megyénk most. Négy nap múlva itt lesznek Szolnokon, Karcagon a világ legnagyobb politikai és gazda­sági hatalmának vezetői, Le­nin államának és ügyének legjobb képviselői. Ki ne akarná látni őket, ki ne akarná egy kalaplen- getéssel, egy hurrával üdvö­zölni a szeretett vendégeket. Azt hisszük, kevés ilyen em­ber akad. Az üdvOzlés, a fogadó­gyűlés színhelye először Szol­nok lesz. Számítások szerint igen szorosan megtelik majd a Kossuth-tér — pedig ide 20—25 ezer ember fér el. — Az üzemekből szervezetten vonulnak fel a munkások. A környékbeli községekből nagyon óvatos becsléssel is kb. 5000 ember érkezik. Per­sze, ennél lehet, hogy jóval többen lesznek. PL a közeli Tisza Cipőgyárban olyan a hangulat, hogy mindenki jön­ne. Azonban a termelést fenn akarják tartani s a gyár csak 400 embert tud nélkülözni. Úgyhogy kitüntetésszámba megy majd az engedély s hétfőn a delet megelőző órá­ban megindul majd az ára­dat busszal, személy- és te­herautóval, s talán még a vil­lamos targoncákat is bevon­ják, hogy minél többen, mi­nél hamarabb megjárják a mintegy 20 kilométeres utat. Hasonló a lelkes érdeklődés Törökszentmiklóson, a legné­pesebb Szolnok melletti vá­rosban. Aki a vonatra nem fér, kerékpár, autó, Mcikffl­karaván utasként teszi meg a rövid távot. A rendezés, a tengernyi nép-elhelyezése komoly prob­léma elé állítja a fogadógyű­lés megszervezésével megbí­zott elvtársakat. Az akadá­lyokat azonban kétségtelenül legyőzik majd, s aki eljön, bizonyosan elfér az ünnepi fogadógyűlés színhelyén. A fogadáshoz azonban se­gítséget kell adni a lakos­ságnak is. Azt akarjuk el­érni, hogy hétfőre ragyogóan megtisztuljanak Szolnok ut­cái, öltsön zászlódíszt a vá­ros, a vendégek átvonulásá­nak útvonalain a vörös és nemzetiszín drapériák, zász­lók, szalagok díszítsék a há­zakat Az üzemek, hivatalok, melyek kívülesnek a fő-köz­lekedési útvonalaktól, vállal­ják, vagy segítsék egy-egy útszakasz, háztömb díszíté­sét A szovjet delegáció végső úticélja megyénkben Karcag termelőszövetkezeti város lesz. Az ünnepi nagygyűlésre itt előreláthatólag a kora dél­utáni órákban kerül sor. Ez­után a delegáció tagjai al­kalmat keresnek majd arra, hogy hosszabban elbeszélges­senek a város lakóival, meg­nézzék, hogyan gazdálkodnak, termelnek a nagy közös gaz­daságok. Ügy tudjuk, a karcagiak erősen készülnek arra, hogy jóféle kunsági ételekkel meg­vendégeljék a delegációt és kíséretét Néhány nagy üzem én gaz­daság ajándékokat is készít a vendégeknek, mélyet együt­tesen fognak átadni Hogy ki mit, azt még egyelőre nem árulják eL azonban bízunk abban, hogy a munkások és parasztok minden ötletüket, találékonyságukat beleadják ezekbe az apró tárgyakba. Szolnok és a megye lakos­szeretettel, magyaros vendégszeretettel várják baráti szovjet nép küldötteit. P. I. Megkezdődtek a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásai A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak székházában szerdán délután megkezdődtek a tár­gyalások a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány, valamint a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kormánya kül­döttségei között. Magyar részről a tárgyalá­sokon részt vett Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Fock Jenő elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula elvtárs, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Kiss Károly elv­társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Marosán György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Somogyi Miklós elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja és Sík Endre elvtárs, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere. Szovjet részről a tárgyalá­sokon részt vett N. Sz. Hrus­csov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, F. R. Kozlov elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, A. A. Gromiko elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, V. V. Grisin elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának tagja, P. J. Se- leszt elvtárs, Ukrajna Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának tagja, a kievi te­rületi pártbizottság első tit­kára, A. P. Bojkova elvtárs­nő, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Revíziós Bizottságának tagja, a lenin­grácH városi pártbizottság másodtitkára és J. I. Gromov elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának póttagja, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe. A küldöttségek eszmecse­rét folytattak a két tárgyaló­felet érdeklő kérdésekről. A tárgyalások folyamán min­den kérdésben teljesen azo­nos nézetekre jutottak. nnnr i'yw~inryw~inni~innrn~M'Wvv~i r<ri ———-*mm***^*-j**m+. A legjobbak közöt! is az élre tört — Dögéi Imre elvtárs adta át a Héki Állami Gazdaság dolgozóinak a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját — Nevezetes esemény volt szer­dán a Héki Állami Gazdaság­ban. A nagy nap tiszteletére ünneplőbe öltöztek az embe­rek. Sor került a tavaly vég­zett szorgalmas és eredmé­nyes munka értékelésére. A vezetők és a dolgozók összefo­gása ezt a gazdaságot rang­ban az elsők közé emelte. El­nyerték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászla­ját. A délelőtti és a délutáni órákban a vendégek megte- kintettéi^mz állatállományt, az épüleJHet stb. A vendégek között volt Dö­géi Imre elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a földműve­lésügyi miniszter, Csáki Ist­ván elvtárs, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Szolnok me­gyei Bizottságának titkára, Csótó István elvtárs, a Me­gyei Tanács VB elnökhelyet­tese, Baráth Bálint elvtárs, a Járási Pártbizottság titkára, Bozsik Tibor elvtárs, a Rizs­termelő Álami Gazdaságok igazgatója. A dolgozók vendé­gül látták a honvédség, a rendőrség és a szakszervezet képviselőit is. Este nagygyűlés volt, s Dö­géi Imre elvtárs méltatta a Héki Állami Gazdaság dol­gozóinak elért eredményeit. Boldog község ( Tiszqgycndg tizenhárom eve ) ünnepi est Moszkvá­ban Magyarország felszabadulásának 13. évfordulóin alkalmából Moszkva (MTI). — A Szovjetunió Politikai és Tu­dományos Ismereteket Ter­jesztő Társasága szerdán este a társaság központi előadó termében ünnepi estet ren­dezett Magyarország felsza­badulásának 13. évfordulója alkalmából. Az estet Jä A. Korovin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tag­ja nyitotta meg, majd Ma­gyarországon járt szovjet tu­dósok és művészek tartottak élménybeszámolót. Háromezer fiatal vonult fel Jászberényben Április 2-án este fáklyás felvonulást szervezett Jász­berényben a városi KISZ bi­zottság. — A tanítóképző, a gimnázium, a Fémnyomó, az Aprító Gépgyár, s a város más üzemeinek fiataljai égő fáklyákkal, nótaszóval vo­nultak végig a tanítóképző­től a város főteréig. A felvo­nulók mintegy háromezren voltak és nemsokkal keve­sebb azok száma sem, akik végig nézték az április 4-ét ünneplő fiatalok menetét# Gomul ha a Magyar ]\épkö%tár- sasug varsói nagykövetségének fogadásán Varsó (MTI); A Magyar Népköztársaság varsói nagy- követsége szerdán este foga­dást adott a magyar nép fel- szabadulási ünnepe alkalmá­ból. A fogadáson megjelen­tek: Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Aleksander Zawadzki, a lengyel államta­nács elnöke, Jozef Cyrankie- wicz, a Minisztertanács elnö­ke, Marian Spychalski nem­zetvédelmi miniszter, Oscar Lange, a népgazdasági tanác- elnöke, Marian Naszkowski a külügyminisztérium képvi selője, továbbá a Szovjetunió varsói nagykövete, az össze" baráti országok nagykövete' és követei. Törökország, Ar­gentina, Egyiptom, Irán Svájc, Ausztria, Dánia varsé' nagyköveted, illetve követei valamint a varsói diplomá­id, politikai, társadalmi és EBRE a Zeermyeí ezredes úr birtoka van, arra a méűitó- ságos Pálffy gróf úré, amarra meg a Véges kamarás úr őkegyelmességéé, — szolgált alázatos útbaigazítással a másfélévtizeddel előtt az erre vetődő kutyaütőknek a foltos zsellér. El nem tévesztette volna a titulusokat tán a fél­szeme világáért sem; kutyá­nak orrát, úrnak hiúságát nem okos piszkálni. A bő hatezer holdas határnak mindösGoe három ura volt; hogy dolgozója mennyi, az különösebben senkit sem ér­dekelt. Esetleg az adóhiva­talt; azt sem nagyon. „Adózó polgári’ kevés akadt akkori­ban errefelé; nincstelen- an­nál több, Ugyancsak hűvös szélek fújdogáltak még 1945-ben, mikor a földosztó bizottság megkezdte munkáját, s jogos tulajdonosai kezébe adta a földet. Ma a község határá­nak 65 százaléka nagyüzem, a többin egyéniek gazdálkod­nak. Ezerkétszáz elégedett ember lakik ma Tiszagyen- dán. A „gyarmatiak” utódai ők.. i Ez a község 1945-ben, a demokratikus Magyaror­szág első hónapjaiban vált függetlenné Tiszarofftól. Erre céloznak vendéglátóim. — Bizonyos, hogy valamit kifelejtünk — néz egymásra kissé zavartan Kiss Józsefné pénzügyi csoportvezető és Kovács Mihály tanácstitkár, — hiszen annyi mindennel gazdagodott tizenhárom év alatt Tiszggyenda. A legjavát azonban csak el tudjuk mon­dani ,. s A „VITÉZ NAGYBANYAI ORSZAGGYARAPITO’- ide­gében csak a Véges- és Zseny- nyei-féle kastélyban világí­tott villany. Ma négykilomé­teres hálózata van a község nek; a lakóházak 70 százalé­kban a peuóleum’ánpa má; a kamrában porosodik. Meg­épült az orvosi lakás és ren­delő, négy tantermes új isko­la pedagógus-lakással, egy­millió 200 ezer forintos ér­tékben. Hajdan a nemzet négy napszámosa tanílgatta az aprónépet; ma — sokkal magasabb színvonalon — 12 pedagógus szolgálja a nép­oktatás ügyét Lisztcseretelep, állatorvosi rendelő, apaálat- istálló, három autóbuszmeg­álló épült. Ma két rendszeres autóbuszjárat halad át a köz­ségen; a múltban egy érin­tette messziről. S ha már a közlekedésnél tartunk, említ­sük meg, hogy a Zsennyei— Pálffy—Véges „szenthárom­ság” korában járda egy­általán nem volt a község­ben; ma négy kilométer hosz- szan kígyózik. Ezen járnak a gyendaiak a félszabadulás óta épült moziba; ezen viszik gyermekeiket az új napközi­be, bölcsődébe. Persze, ezen jutnak a kultúrházba is, mely­nek megvalósításához 220 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a tiszagyendaiák. — A népha­talom éveiben épült az új tűzoltószertár és közel száz űj lakóház int — Sokkal-sokkal Jobban élünk, mint azelőtt — így Kovács Mihály tanácstitkár. — A 600 holdas Dózsa Tsz, az 1100 holdon gazdálkodó Vörös Csillag Tsz épületei, gépi felszerelése is a községi vagyonhoz tartozik. A régi Hangya-boltnak már csak emléke él az öregebbekben; a vásárlóközönség ma a föld­művesszövetkezet boltját ke­resi fél, mely színvonalban, árukészletben közel jár az állami áruházakéhoz. — Raktárkészlete mintegy másfélmillió forint értékű — jegyzi meg Kiss Józsefné csoportvezető. — Messze esik a túlzástól azt állítanom, hogy forgalma legalább két­szerese a felszabadulás előt­tinek. Van miért dolgozniok, van mibőJ jól élniök a gyen- daiaknak. ;t borváró —* A miniszter elvtárs a többi között elmondta, hogy az el­múlt gazdasági évben a Héki Állami Gazdaság minden nö­vényféleségből túlteljesítette termelési tervét. Búzából a tervezett 11,2 mázsa helyett holdanként 15,8 mázsát termeltek, ár­pából 17,68 mázsás ter­mést takarítottak be hol­danként a tervezett 13 má­zsával szemben. Dögéi elvtárs hangsúlyoz­ta, gazdagabb lenne az or­szág, s gazdagabb lenne né­pünk, ha az egyénileg dolgozó parasztok is ilyen eredménye­ket érnének el. Számottevő és elismerésre méltó a Héki Állami Gazda­ságban az önköltségcsökken­tés. Nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés, az 1956-os évi 2908 literrel szemben 3174 li­terre. A gazdaság 1957-ben 5 766 000 Ft tiszta nyereséggel zárta az esztendőt. Érdemes volt szorgalmasan, becsülete­sen dolgozni, mert közel egy millió forint nyereségrészese­dés került kiosztásra. Egy-egy dolgozónak átlag 1044 forint jutott, s a legnagyobb kitünte­tés, hogy elnyerték a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A vándorzászlőt a nagy­gyűlésen adta át Dögéi elvtárs a gazdaság dolgozóinak. Utá­na sor került a legjobbak ki­tüntetésére. Oláh János elvtárs, Igazga­tó a dolgozók nevében meg­fogadta, úgy dolgoznak, hogy a vándorzászló jövőre is ná­luk maradjon. A nagygyűlést vacsora kö­vette. Később a jószággondo­zók, a fogatosok, a nö­vénytermelők körül fogták Dögéi Imre elvtársat, s a mi­niszter sokáig elbeszélgetett az emberekkel. Á Szolnoki Papírgyárnak átadták a Minisz­tertanács és a SZOT VörösVándorzászlaját A Papírgyár szűkős kultúrterme zsúfolá­sig megtelt kedden délután. Még a folyóson is vastag emberkarély álldogált, pedig a dolgozóknak közel egyharmada a délutáni siktában volt elfoglalva, teljes iramban ment a termelés az ünnepség ideje alatt. Érthető a nagy érdeklődés, hiszen ilyen esemény nem minden évben adódik egy üzemben. A papírgyári dolgozók elnyerték a legnagyobb ipari kitüntetést, a Miniszter- tanács és a Szakszervezetek Országos Taná­csának Vörös Vándorzászlftját. Vörös rú­don, vörös selyem, aranycsillagos, aranybe­tűs lobogó-, külsőségeiben is impozáns. Az ünnepség egész ideje alatt ketten álltak őrt mellette — utána pedig, — ahogy a dolgo­zók felszólalásukban mondották — az egész üzem kollektívája őrzi, hogv a következő időszakban is legjobb eredményekkel a szolnoki üzem nverje el. Ennek, a gazdasági és termelési ered­ményeknek jelképe, szimbóluma a vörös lo­bogó. Azt jelenti, hogy a Szolnoki Papír­gyár megelőzte versenytársait, s most or­szágszerte itt az elsőség. S arra bizony ér­demes vigyázni, hogy el ne hódítsák */.t * büszke címet. Földi László elvtárs. a Könnyűipari Mi­nisztérium és Terényi László elvtárs a Pa­pír és Nyomdaipari Szakszervezet elnöke hozta ide a kitüntetést az oklevéllel s ami szintén nem megvetendő, a 33.000 forint pénzjutalommal együtt. Mintegy 109 dolgozó kapott munkájáért anyagi elismerést is így. Balogh elvtárs az ÜB. elnöke, Juhász elvtárs a vállalat Igaz­gatója, Manek elvtárs, a főmérnök és Dobos elvtárs a főkönyvelő közvetlenül az orszá­gos küldöttektől vették át jutalmukat Az ünnepség lelkes és hangulatos volt. A meghívott vendégek: Szarvas Imre elv­társ, a Városi Párt Végrehajtóbizottság titkára, Fodor Mihály elvtárs, a Megyei Ta­nács elnökhelyettese. Bajtai Károly elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának el­nöke, a honvédség és más szervek képvise­lői együtt ünnepelték ezen a délutánon a győzelmet a Papírgyár munkásaival, mér­nökeivel, technikusaival, gazdasági és ad­minisztratív dolgozóival. Reméljük, hop, a szép vörös lobogót * papírgyáriak nem hagyják egykönnyen elvinni s legközelebb újra érdemessé lesz­nek rá. Ehhez kívánnak a megye dolgozói az ünneplő üzem kollektívájának erőt egész­séget és sok sikert P, I. művészeti élet kiválóságai. Katona János, a Magyar Népköztársaság varsói nagy­követe és Aleksander Za­wadzki, a Lengyel Államta­nács elnöke mondott pohár­kn«'7Ö-ptőt. !----, ■■ A Rád ó ünnepi műsorából Április 4-én, pénteken a Kossuth és a Petőfi Rádió 9.55-kor közvetítést ad a ma­gyar néphadsereg díszszem­léjéről. A Kossuth Rádió 20 óra­kor közvetítést ad a hazánk felszabadulásának 13. évfor­dulóján tartott budapesti nagygyűlésről. Szombaton, 5-én 19 órakor a Kossuth Rádió szovjet ba­rátainkkal „Magyar föl­dön“ címmel helyszíni be­számolót ad a szovjet delegá­ció látogatásairól. (MTI1

Next

/
Thumbnails
Contents