Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
•\nooo< w >> x yyyynoaoooocK>CHx h kjoocxjooo« >noo<xxx>ooooocKxxxyDooooooooooooooooooc.-üooiXxjooooooocxxjo< - <x> ax x» x>oocxjwy>í«wwa^5»ts •^OOOOOCXDOOCJ >»• • y Éljen a magyar és a szovjet nép örök, megbonthatatlan barátsága! j ‘’°C’OOOOOOOUO°°00000000000000000000aXXXXXX,<XX’0<^^ OOOOOOOOOOOOOOÖOOaOe)OOOOOOOOOOC5>OOOOOÜCXXX)OOOOOCCOOOOOOOOOOOCCOOOOOOOaC)OOOOCxif EGY SZÁL PIPACS (1945. május 29.) IGAZ EMBEREK Tavaszi napon a szolnoki sírkertben teszek látogatást. Májusi napfény sugár- özönben fürdeti az utat, az összeboruló zöld levélrengeteg között is áttör a fény ragyogása. A fák lombsátraiban sárgarigók füttyögnek, távolabb szorgalmasan kopá- csol egy harkály, míg a magasban fecskék surrannak ide-oda, villámgyors cikázással. A felburjánzó dús fű között aranyos testű gyík lapul, riadt szemmel figyelve a birodalmába betolakodót. Egyszerre szembe tűz egy pipacs, amely kicsiny domb fölött virít. Egy magányos pipacs, amely szinte lángol, parázs- lóan izzik, mint a vér rubinija. Közelebb megyek, majd megállók a nyugvóhely mellett, ahol gyepesedé>, alacsony hant alatt örök álmot alszik a Szovjet hős katonája. A csillagos fejfa ciril betűit már elmosta a zápor, kihalvány itatta a tűző nap, ki tudja nevét, korát távol lakóhelyét a sír lakójának. A sok milliós vörös ármádiában, majd később a veszteséglistán egy szám lehet csupán, de annak, aki őt siratja, még reménykedve visszavárja, egy világot jelentett valaha. Lehetett merészszemű, sudár ifjú, vagy lehetett komoly, meglett férfi. Lehetett hajós a Volgán, vagy a végtelen styeppék lakója, táncolhatott alatta kozák paripa. Lehetett munkás a gyárak rengetegében, vagy dolgoskezű paraszt a beláthatatlan .orosz rónákról. Lénye megszűnt, elenyészett. A csaták poklában roncsolt test pedig pihen a magyar rögök alatt. 4z élet drága. szikrája elröppent a világ proletárjainak hősi védelmében. Vére megöntözte a szabadság fájának gyökerét és vádlóan szállana fejünkre, ha méltatlanná válnánk a kezünkbe adott drága ajándék, szabadságunk további szolgálatára. A piros pipacs hajlong a szélben a katonasír fölött. Messze a Don tájáról, ukrán mezőkről, száll, egyre száll felé a Vármegyénkről sem feledkezett meg a Vörös Hadsereg. Gondoskodásának tudható be, hogy ma már 749 traktor szántja a német rablóktól megszabadult, végre igazán magyar földet. A Vörös Hadsereg eddig 276 . mázsa benzint, 7687 mázsa petróleumot, 471 mázsa kenőolajat adott a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele. (A Megyei lap 1945. május 20-iszámából.) zúgó szél. Végigsímogatja a sírdomb minden fűszálát és mesél a távoli nagy haza örökre ittmaradó fiának. Lángolj vörös pipacs, tüzed ne szűnjön, a porló szív forró lángolását vetítsed mindég elénk, hogy soha meg ne feledkezzünk elnyert szabadságunk nyugvó orosz hőseiről. Találkozásom az első szovjet emberrel még a háború idején történt. Ahol' laktunk, a szomszédba nemeit hadtápalakulat költözött. A személyzet Ukrajnából elhurcolt szovjet emberekből állít. Volt köztük egy magamfajta 13 éves fiú is: Tolíkának hívták. Erdő mellett laktunk, s az én gondom volt, hogy nyáron beszerezzem a téli tüzelőt. Ha a szélvihar kidöntött egy-egy nagy tölgyfát a hegyoldalon, letört koronáját hazahordtam. Azon a nyáron csak a háború1 vihara dúlt, tőlünk messze — - crttr ahonnan Tollút jött. Hamar megbarátkoztunk. Eljárt velem az erdőbe, felmásztunk a vastag fákra, kötetet kötöttünk egy-egy ágra, s a földről rángatva törtük le. Tolka egyszerűbbé akartál tenni a faszerzés műveletét. Egy német teherautóról gyutacsot és gyüjtózsinórt szerzett. Mikor [legközelebb az erdőbe mentünk, egy odvas tölgyfát keresett, s a robbanó anyagot felrobbantotta alatta. A tölgyfa nagy robajjal tört ki, hatalmas koronája összeroppantr s csaknem egész évi tüzelőt vittem belőle haza. Ez a csínyben született barátság volt az első, mely köztem és szovjet ember között jött létre. Toika ezzel a tettével összes barátaim közül legnagyobbra nőtt előttem. Egy másik találkozásra is élénken emlékszem. Van egy unokatestvérem, akit nagyon szeretek. Elvitték a háborúba. 1942-ben a Donnál harcolt. Légnyomást kapott. Sokáig voft kórházban és mint afféle gyerek, mindig Háborús élményeiről faggattam. Tőle hallattam arról, hogy a szovjet katonák kenyereit adtak neki és megmutatták, merrefelé menjenek haza. Megállapítottuk, hogy ezek nem tehetnek ellenségeink, ha ilyen' szeretettel bánnak a magyar emberekkel.' Legszebb élményem akkor született, amikor bejöttek a szovjet katonáik. Lakásunk az ostrom alatt tönkre ment.' — Egyedül tartózkodtam otthon, mert apámat hadi-munkára vitték, anyám pedig nem élt. Ott voltam egyedül 14 éves létemre, magamrahagyottan, kiszolgáltatottan. Mégis, voltak, akik törődtek velem. Szovjet ka- tonakórház költözött az utcánkba. Elvittek oda dolgozná. A szovjet orvos tudott németül, én is beszéltem egy keveset. Mikor megtudta helyzetemet, ott tartott. Volt hajlékom és volt mit ennem. De talán nem is ezért vagyok én hálás. Soha nem felejtem el: Már az első nap magyar sebesülteket is hoztak a kórházba. Ugyanolyan szeretettel bántak velünk, mint a sajátjaikkal!. Az orvos engem bízott meg, ha szomjasak, vagy éhesek a magyarok, vigyek, amit kérnek: A szovjet katonák mellett — akiknek fájdalomtól eltorzult, verejtékező arcukat néztem — ott feküdtek a magyarok, akik talán éppen a szovjet katonák fájdalmát okozták. A szovjet katonák nem álltak bosszút, sőt megbocsátottak,, segítettek. Igaz emberként viselkedtek. K. A. Dicsőség emlékezetüknek! Ünnep a magyar földeken... — Igásállatokkal látja el a magyar mezőgazdaságot a Vörös Hadsereg. A Magyar Kommunista Párt sikeres akciója a parasztságért. Büszkék vagyunk rá és örömmel tölt el bennünket, hogy a mi területünkről indult ki egy olyan esemény, melynek jelentősége országos viszonylatban sem mindennapi. Megoldást nyert egy olyan kérdés, mely sötét árnyékot vetett a magyar parasztság életére. Aggodalommal gondolt mindenki arra, ha csak egy szikrája élt benne a felelősség és együ- vétantozás érzetének, hogy mi lesz az őszi mezőgazda- sági munkálatokkal, igavonó állatok nélkül. Hogyan lesznek megmunkálva a földek és hogyan lesz biztosítva a a vetés? Fekete gond ült a magyar földeken ... Ki segít?--------------Am ikor a vesztett háború után, tehetetlen áj rútságban nyúlt el a nemzet és sokan már azt hitték, hogy ezúttal aztán már tényleg nincs fii- támadás, akkor jött egy párt, a Magyar Kommunista Párt és kürtöseivel harsány riadót fúvatott. A csüggedőke t és reményvesztetteket talpra riasztotta és megrázta a lelkeket. Százezrek fülébe harsogott a nemzetmentő szó: Újjáépítés! A dolgozó nemzet élén azóta is ott jár: tervez, végrehajt, szervez és vezet a Magyar Kommunista Párt. Ki merné tagadni érdemét, abban, hogy földet kapott a parasztság? (Megjelent 1945. szeptember 30- án a megyei lapban.) Nyárra készül el az új szolnoki Tisza-IM A magyar városok közül talán Szolnok szenvedett legtöbbet a visszavonuló német hordák garázdálkodásaitól. Az SS-legények nem elégedtek meg a raktárak és a lakások kifosztásával, hanem szadista kéjjel robbantották fel a cukorgyéri gépházat, a két szolnoki malmot s három hidunkat. A dolgozó magyar nép élni- akarása teremtett életet a romokon. A cukorgyár már üzemképes, az Asttila úton épül a Kövér-malom, rendbehozták a kiégett tárházat s a Vörös Hadsereg ideiglenes hidakat épített a felrobbantottak helyére. Három hónappal ezelőtt indultak meg a közúti Tisza- híd újjáépítési munkálatai. Előbb a roncsokat kellett eltávolítani. A németek nem hadászati szempontból robbantották fel a hidat, hiszen ehhez elég lett volna egy hídszakasz felrobbantása, hanem az oktalan pusztítás szellemének gonosz sugallatára úgy, hogy a magyaroknak az egészet kelljen újjáépíteni. Az illetékeseknek sok gondot okoz a jelenlegi 60 tonna teherbírású ideiglenes fahíd megvédése a jégzajlás ellen. Ez a híd alig tudna ellenállni a legkisebb jégzajlásnak is. Most is a felszabadító Vörös Hadsereg segít rajtunk. Utászai a jövő héten megkezdik a Zagyva torkolat vonalában a jégtörők építését. Ez a híd biztonságát fokozza majd. (Korabeli forrásból.) Segítettek a szovjet katonák... Kőtelken mindenki emlékezik az elmúlt nyárra. Asz- tagűkban állt a gabona, az idő rosszra fordult. Kevés volt az igaerő. Mi lesz, ha nem tudják idejében beszállítani és elcsépeni a kévéket? Egy mentőötlet kínálkozott mindössze. Kéréssel fordulUj ismeretségek szövődnek nak a szovjet parancsnoksághoz — legyenek segítségükre. A szóit tett követte, i Miég aznap több szovjet te-1 bérautó érkezett' katonákkal, j s gyors ütemben behordták; a kévéket. A kőtelkiek hálás szívvel emlékeznek erre a1 baráti tettre. Nap mint nap hallani arról, hogy magyar asszonyok szovjet asszonyokat hívnak meg vendégségbe, vagy fordítva. A nemzetközi nőnap alkalmával tizenhat olyan összejövetel volt, amelyeken szov* jet és magyar asszonyok együtt ünnepeltek. S nem egyszer, tolmács nélkül is megértették egymást. Ha nyelvet nem is, de a szavakból sugárzó szeretetet, melegséget mindegyik érzi. Legutóbb a szovjet elvtársnők úgy búcsúztak a szanda- szöllősiektől, hogy megadták címüket, s nemcsak klubdé- lütánjukra, hanem otthonukba is meghívták magyar barátnőiket. Élelem legnagyobb élménye épült és szebbé lett falu, váSZOKONGÖ szívvel, telve a kíváncsiság és a velejáró örömérzés özönével ültem a vasúti kocsiba azzal a háromszáz pedagógussal, akik velem együtt kéthetes tanulmányi útra indultak a Szovjetunióba. Bár gyorsan haladtunk a vonattal, mégis döcögésnek tűnt a száguldás, s ha néhány percre megálltunk egy- egy nagyobb állomáson, a várakozás óráknak tűnt. Záhonynál, ahol órákat tartózkodtunk, az álldogálás szinte örökkévalóságnak tűnt... — Hisz mielőbb odaát szerettünk volna lenni. Látni, tapasztalni, egyszóval: érzékelni a szovjet valóságot, beszélgetni szovjet emberekkel, megnézni hogy élnék, mit csinálnak, milyen az életük, és végtelen sorban írhatnám azt a sok kíváncsi kérdést, mely ajkunkat elhagyta. — 'Nem meglepő e kíváncsiság? Nem! Közülünk csak egyetlen egy járt eddig a Szovjetunióban. Kétszázkilencvenfci- lencünknek most vált lehetővé, hogy pártunk, kormányunk politikája alapján, — amiről eddig csak ábrándozhattunk, valósággá válhatott. Január 3-án este éjfél felé szovjet földön köszöntöttük Csap pedagógusait, kik órákat vártak türelemmel a hj- deg, havas időben, hogy elsőnek fogadjanak bennünket és elsőnek köszöntsenek bennünket, magyar pedagógusokat. Egy-két szó, ismerkedés, s máris megkezdődött a tapasztalatcsere. Magyar-crosz- ukrán nyelven beszéltünk egymással. Ha nem értettünk valamit, jelekkel értettük meg egymást. Barátot, testvért láttunk egymásban. Már az első percekben éreztük a szeretetet és a barátságot. Ügy indultunk, hogy testvérek közé megyünk, s úgy fogadtak bennünket mindenütt, mint édes testvéreket. Egymás iránt megnyilvánult emberbaráti szeretetünk egy szóban jutott kifejezésre : BÉKE! IGAZAN csák kint érthettük meg, hogy miért _ a Szovjetunió az, amely szívből káyánja a békét. Miért a Szovjetunió az, aki vállalja a világot boldogító békéért folytatott és folytatandó harc irányítását, vezetését. Miért tud a Szovjetunió ebben is az élenjárni? Tizenkét évvel a háború után járva Kiev, Leningrad és Moszkva városokat, és megtekintve útiunk alkalmából a többi városokat és falvakat, mint Lemberget, Vi- tyebszket, Tarnopolt, Örsét, stb. sehol nem láttuk nyomát a háború borzalmainak. Felros egyaránt. Az emberekből azonban nem tűnt el a fasizmus rémségeinek nyoma. Mélyen lelkűkbe vésődött az SS-ek, az emberi fenevadak borzalmas tettei. Ezt kiölni a szovjet emberekből nem lehet, — és nem is szabad, hogy mindez feledésbe merüljön. — Erre örökre emlékeznie kell minden embernek. A szebbé épült és állandóan épülő Szovjetunió megtekintése óriási élményt nyújt még egy másik szocialista országból érkezett látogatónak is. A szovjet emberek szemében pedig, akik tevőlegesen résztvesznek az építkezésekben rögtön ott a sóhaj, és ebben a kérdés is: Hol tartanánk, ha nincs közben a második világháború? S hol tartunk nemsokára, ha békés építő munkánkat zavartalanul folytathatjuk tovább? Béke, béke, béke! Ez az óhaj fűt át a Szovjetunióban egyszerű embert és.- vezetőt egyaránt. A jövőt még szeb- aihol boldogságban és pieg- elégedettan élhetnek. Bármerre jártunk, bárkivel beszéltünk, mindenütt hallo1' tűk e szót: béke, mindén ember szájából határozott állásfoglalásként hangzott el, telve a jövő iránti bizalommal, és a megvalósulás 100 százalékos tudatával. BOLDOG mosollyal tekintettek ránk a szovjet emberek. Ha a jövőről kérdeztük őket, határtalan optimizmussal beszéltek terveikről. Mi is ugyanolyan boldog mosollyal viszonoztuk harcos állásfoglalásunkat: e munkában, harcban számíthattok ránk, magyarokra is, szovjet embeatek. Dokumentálta ezt az a tény is, hogy mi ott voltaik, s vonatunk, a „Békevonat” elnevezést viselte. Mi választottunk így azért, hogy a többezer kilométeres úton, amit befutott velünk szovjet földön, hirdesse: — Szocializmust építünk! Békét a világnak! A béke és a jövő. iránti szeretet legszebb kifejezője a gyermekekről való mérhetetlen nagy gondoskodás. Sehol a világon talán nem szeretik úgy a gyermekeket, — mint a Szovjetunióban. S mindazt, amit láttunk, az óriási építkezéseket, egy nagy cél érdekében folytatják: a szovjet ifjúság még boldogabb holnapjáért. Életem legnagyobb ás legszebb élménye volt ez az út. Amiről addig csak olvastam, hallottam, szemeim előtt valósággá vált. Papp László tanár. JÓL ESIK A KENYÉR
