Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-26 / 98. szám

SZOLNOK MEUYU NE FLA» 1958. április ?6, Hogyan lehetne elkezdeni? Húsz év munkássága — Népfront körúton Jászíákóhalmón — A Hazafias Népfront sok­irányú feladatai közül az után kutattunk Jász.jákéhal­mán, hogyan * lehetne itt klubéletet, népit ont korokat teremteni? Vagy hát, az em­berek igényűivé egyáltalán? Uj dolog lenne még ez. — Nem is kialakult vélemények után kutattunk, arról érdek­lődtünk, hogyan kezdenek a népfront klubok alakításá­hoz . Ugyanis, ha valajhol szük­ség van olyan fórumra, ahol találkoznak az embe­rek, ahol véleményt nyil­vánítanak, rlpoliiizalnak az országról világról és falu­ról, akkor Jászjákóhalipán kétszeresen. A lakosság' ösözetétfcle szin­te naponként sürgeti az eb- beü óhajt. Nagyon érdekes megoszlású ez a közsfg, "A 4201) lakodból 200 szövetke­zeti gazda. — 1800 egyénileg gazdálkodó földműves. Lakik a faluban 55 szövetkezeti asz­talos és 22 szövetkezeti ci­pész. — A KTSZ-eken kívül dolgozik 125 asztalos, 38 ci­pész. A lakosság többi részét hivatalnokok, psdagógusok, varrónők, alkalmi munkából élők teszik ki. Ezek a társadalmi rétegek a maguk külön-külön életét élik. Nincs ellenségeskedés a szövetkezetiek ép az egyéni parasztok között, de az egyé­niek nem ismerik elógge a termelőszövetkezetek életét. S még inkább kasztokat ala­kított ki a jövedelmek arány - talansága. Van asztalos a fa­luban, tiki 100 ezer forintos házra alkuszik a Balaton partján. Ugyanaltkor a ktsz- eit nem tudnak felvenni min­den munkaerőt, nagyszámú kisipar') szakember feleslege van a falunak. Sok feladata volna itt te­hát a népfront rétegössze- logó munkájának, színesen dolgozhatna, sok segítséget adhatna a pártnak. S erre legalkalmasabb mód­szer a népfront klub, a nép­front kör, ahol összejönné­nek a kommunistáik, a más meggyőződést vallók, a szö­vetkezeti és egyéni gazdák Újságot olvasnak, közben megbeszélik a falu esemé­nyeit, az ország híreit, a vi­lágpolitika fordulatait, elszó- rakognak esténként. Jász j ákóh aim án hagyomá­nyai vannak az össz-falusi politizálásnak. A DÉFOSZ működése idején 800 tagja volt a szervezetnek, s rend­szeresen bejártak a kívülál­lók. Nem volt este, amikor együtt ne lettek volna a fa­lubeliek. Akarják ezt most is. Bá- kondi Pál, az 56 tagú községi Népfront Bizottság titkára régóta tervezgeti a klubok megalakítását. Annyit elér­tek, hogy kaptak egy irodát- Az iroda a kultúrotthon egyik helyisége. Ugyanez a szoba a KIOSZ iroda, a KISZ szervezet helyisége, s az út­törő otthon. Egyelőre több tömegszervezet nem székel még a szobácskábán, de az már világos, — itt népfront klubéletet kialakítani lehe­tetlen. Hiszen még a bizott­ság megbeszéléseit sem tud­ják mindenkor megtartani. Van-e megoldás? Első.pillanatra úgy látszik: nincs. A faluban hiányzik 2 tanterem is. Nyilvánvaló, ha építenek, nem népfront szék- házaf. létesítenek elsőnek, ha­nem tantermeket, hogy ne kelljen több osztálynak az egykori „öreg körben" (olva­sókör) szorongani. S akkor az öreg kör felszabadul? Kel­lene egy helyiség az ipari ta­nulóknak, s távoli dolog még a tanteremépítés is. A népfront klub pedig nem lehet ilyen távoli elkép­zelés. Nagyon sokat segítene, ha a Megyei Tanács tervosz­tálya pontot tenne a mozí- cpítési huza-vena végére. — Az építkezést a kengyeli KTSZ kezdte meg, a tervet a jászárokszállási KTSZ ké­szítette, állítólag a szolnoki Tatarozó Vállalat kapott újabb megbízást a tovább­építésre. Tény az, hogy je­lenleg az épületen nem dol­gozik senki, félkész állapot­ban van. Telik az idő felette nap-nap után. így a mozi a kultúrotthon ban működik, lefoglalva a falu egyetlen szabad helyiségjéí is. Sürgető tehát a helyiség gond ebben a faluban. — Nincs elfogadható otthona a KISZ-nek, az úttörők­nek a népfrontnak, sem a i többi tömegmozgalomnak. I)e van hat kocsma a fa­luban Egyenes-e az arány? Nem. Legtöbben egyet is értenek azzal, legyen kettő­vel kevesebb italbolt. Fő­képpen a kultúrotthonban nagyobb termet elfoglaló itglinerós megszüntetésére gondolnak. Két ivó kiüríté­sével természetesen még nem oldódik meg teljesen a helyzet, de az már ered­mény, ha a község egyik részén is, a másik részén is összejöhet esténként 50—60 ember beszélgetni, politizál­ni. Várható, hogy a népfront társalgókban felvetődnek majd idegen hangok is. Am közel 100 kommunista el a faluban. — Kötelességük a népfront munkájában reszt­venni, kötelességük lesz el­járni a népfront körökbe, s vitatkozni az ellenséges né­zettel, nyílt, őszinte szócsa­tákban győzni meg az em­bereket. Az emberek nevelésének, politikánk népszerűsítésé­nek Legalkalmasabb szín­helyei lesznek a népfront klubok. Különösen Jászjákóhalmán lehetséges est, ahol a nép­front szabadegyetemeinek előadásain átlag 200 hallga­tó jelent meg minden alka­lommal. Várják, igénylik az embe­rek a faluban; teremtsenek lehetőségeket nekik arra — hogy bekapcsolódhassanak a népfront életébe, értesülje­nek napjaink eseményeiről, lépést tartsanak a faluval, az országgal, elmondhassák a véleményüket mindenről. Rnrzák Lajos A munka nagy napiára készülünk Szabad pártnapon emlé­keztünk meg április 22-én Lenin elvtárs 88. születés­napjáról. A proletárok nagy vezére életének méltatása után most május elsejére ké­szülünk. A KISZ szervezet április 30-án este fáklyás fel­vonulást rendez. Május else­jén, a munka nagy napján jelképes felvonulássá] kezd­jük az ünnepséget. Az ün­nepség után majálist rende­zünk, kultúrműsorral, sza­badtéri tánccal, sporttal, este pedig táncmulatsággal tölti Kenderes lakossága a 14. sza­bad május elsejét. Pataki István Kenderes Zászlóavatás az Állami Áruházban Az Állami Áruház fiatal dolgozói 24-én este ünnepsé­get tartottak, amelyen a vál­lalat pártszervezete által ajándékozott zászlót avatták. Ez alkalommal letették a fo- gadamat a KISZ tagjai. szovjet katonákat és magyar honvédeket is meghívtak. — Ott voltak a Kassai úti álta­lános iskola úttörői, — akik szalagot kötöttek a KISZ zászlóra. Az ünnepség után együtt maradtak még és vi­dáman töltötték az estét a kiszisták és a vendégek. Talán így lehetne legin­kább nevezni ezt a kis fény­képalbumot, amit Fekete László pedagógussal hajtoga­tunk. Nem asszonyi szenve­délyből gyűjtögeti, hanem jogosan, mint akinek van ki­harcolt alapja, hogy időnaént ebből a sárgult képekből visszatekinthessen az elmúlt évekre... eddig végzett mun­kásságára. És ez a vissza­emlékezés szép, kedves és megelégedett gondolatokat gerjeszt a szemlélőben. Na­gyon sokoldalú egyéniség ez a barnahajú, negyven év kö­rüli értelmes beszédű peda­gógus. Nem azért szereti a múltat, a visszaemlékezést, mintha boldogabb és sokkal derűsebb napokra tekinthet­ne vissza. Aki így látja, nagyon té­ved, Mert a múlt mindig mostoha volt hozzá és jut­tatott gondokból neki is ép­pen eleget. A gyakorlóévek.., elhelyezkedés... tíz év kato­náskodás ... no, meg más anyagi gondok; mind-mind arról tanúskodnak, hogy nem volt az ő élete sem leány­álom. Mégis van valami megelé­gedés hangjában, mikor ma­gyaráz egy-egy képet, egy elkopott, megörökített mo­solyt. Nagy a családja, szo- rongószívű apró legénykék, örökké borzashajú kisleány- kák, csaknem fél évszázad nemzedéke nőtt fel a keze alatt. Diákjait nemcsak az iskola padjai között tanítot­ta, hanem tanítás után elő­vette a gyűrött, másodkézből beszerzett műsorkönyvet és foglalkozott a lelkes kis mű­kedvelőkkel. Látta, hogy a fiatalokat -r mint a zsenge ágat — lehet hajlítani és az egyszerű parasztgyerekek ép­pen úgy hajlanak a szépre, mint a városiak, akik ro­mantikus környezetben nő­nek fel. Egyszerű paraszt- fiatalok, akiket a pusztai szél edzett, míg a térdigérő hó­ban bementek nap, mint nap « behavazott tetejű tanyák közül az iskola meleg légkö­rébe. Mert mindig meleg, családias környezetet vará­zsolt maga köré ez a sokat próbált ember. Szigorú volt, mikor a tudást követelte, de azért délutánonként ellá­gyult és lél-ió gonddal simí­totta le a ráneokat, a He­lyükbe mosolyt varázsolt di­ákjai arcára. Mesejátékokat, egyfelvonásos operetteket ta- nítgatott, s egyetlen öröme volt, ha megtapsolták a leg­fiatalabb műkedvelőket. Talán Weiser Tóni és György is, a két jászárok- szállási tanuló visszaemléke­zik egykori tanítójára, aki megnyitotta előttük az érvé­nyesülés útját. Ma már a magyar színjátszásban elis­mert gyermektehetségek. A Csigalépcsőben és a Szaka­dékban játszottak. Mindket­ten Fekete T-áezIó pedagógus kezei alól kerültek ki. A ta­nító említett még jópár ne­vet és hány van még, akik kisebb szerepet játszanak egyes magyar filmekben, de mind-mind ennek a nagysze­rű művészetpártoló ember­nek köszönhetik, hogy idáig jutottaki Két éve került Tiszafüred­re. Most a leányiskolában tanít. A munkahelyváltozás nem rettentette vissza, nem torpant meg, hanem itt is, a Tiszazug egyik távodeső köz­ségében hozzálátott a régi tapasztalat nyomán, hogy egybefogja a műkedvelőket. Nemrég azon dolgozott, hogy az ötszáztagú járási ének­kart összehangolja. Ismét lett értelme fáradozásának. Nagy sikert arattak a Tisza­füreden megrendezett ének­kari találkozóm Egyszerű egyéniség, elis­merést nem vár, neki már gz is öröm, ha szaporodnak a képek ebben a kisalbumban. így könnyebb visszatekintést nyerni az eddig végzett mun­kásságára, joggal és talán büszke örömmel.71 Az ünnepélyes taggyűlésre A. TOLSZTOJ rfja un mélnö/i ■iüF /u/iet fcíoif/fa ~ 49­Más szóval, továbbra is fogságban akar tartani. —-Mit ad azért, hogy ne hívjam segítségül az eiső rendőrt, aki utamba esik, mikor a tengerre kísér? — Bármilyen összeget. — Nem kell nekem pénz —• Van esze! — mondta Garin és megfordult a mate rácon. — No és a készülékem modelljéért hajlandó en­gedni? (Selga füttyentett.) Nem hisz nekem? Fél, hogy becsapom, hogy nem adom oda a modellt? Gondolkoz­zék csak egy kicsit: becsapom-e,, vagy sem? (Selga vál­lat vont.) No lám(„A dolog úgy áll, hogy az ötlet, amelyen a készülék alapszik, elképzelhetetlenül egy­szerű ... Semmiképpen sem tudnám sokáig megőrizni a titkát. Hiába, ez már a zseniális találmányok sorsa. Hu- szonnyolcadika után valamennyi újság ismerteti az infravörös sugarak hatását, s a németek, igen. éppen a németek, fél éven belül ugyanilyen készüléket szerkesz­tenek. Nem kockáztatok semmit. Legyen a magáé a mo­dell, vigye haza Oroszországba. A propos, az útlevele és az iratai nálam vannak.:. Tessék, visszaadom, már nincs szükségem rájuk ,, Bocsásson meg, hogy turkál­tam bennük. Roppant kíváncsi természetű vagyok.:: Mondj^ csak, ki az a tetovált fiú, akinek a fényképét magánál hordja? — Egy elhagyott gyermek — felelte nyomban Selga, aki fejfájása ellenére is megértette, hogy Garin most akarja ráterelni a szót a lényegre, arra, and miatt fel­kereste a pincében. — A fénykép hátlapján a nyúlt hő iizenkettediki dá­tum olvasható, vagyis ezt a felvételt közvetlenül eluta­zása előtt készítette a fiúról, igaz-e... ? És a fényképet apért hozta magával, hogy nekem megmutassa? Lenin- grádban nem mutatta senkinek? — Senkinek — felelte foghegyről Selga. — És a fiú hova lett? No lám, ezt észre sem vettem, még a neve is itt van; Ivan Girszev. Nemde, az evezős- klubban készült a felvétel, a teraszon? Megismerem a helyet... Mit beszélt magával az a fiú? Mance-v él? — Él. — Megtalálta, amit ott kerestek?-— Ügy látszik, megtalálta. — Látja, én mindig bíztam Mancevben. Garin számítása bevált. Selga agya olyan alkatú volt, hogy egyszerűen nem tudott hazudni — részben undor­ból, részben pedig azért, mert a hazugságot túlságosan olcsó fegyvernek tekintette. Néhány perc múlva Garin már tudta, hogyan került Ivan az evezősklubba és miket mondott Mancev munkájáról. — Egyszóval — állt fel Garin, jókedvűen dörzsöl- getve kezét — hu&zonkilencedikén éjszaka, amikor autóba szállónk, a készülék modelljét is magunkkal visszük, s maga kijelöl egy tetszés szerinti helyet, ahol egyelőre el­rejthetjük : Elég biztosíték ez? Elfogadja az egyeaséget? — Elfogadom. — Nem fog az életemre tömi? — A legközelebbi jövőben nem. — Intézkedem, hogy fent helyezzék el magát, ez a pince nagyon nyirkos. Szedje össze magát, eg.ven-igypn kedvére. Garin kacsintott és eltávozott. •3. F —■ Szabad a nevét? — Alekszandr Ivanovies Volsin. a kulnyevszki hu­szárezred kapitánya — felelte a kiugró pofacsontú tiszt, kihúzva magát Garin előtt. — Miből él? — Napszámban dolgoznom Szubbotyin tábornok nyúl- farmján, napi húsz sou-ért és ellátásért. Azelőtt sofőr voltam és elég szépen kerestem, amikor tiszttársaim rá­beszéltek, hogy menjek eL küldöttnek a monarch ista kongresszusra. De mindjárt az első ülésen összeszólal­koztam a cirülista Sersztobitovval és felindulásomban pofonvágtam. Erre megfosztottak mandátumomtól. és az állásomat is elvesztettem. — Veszélyes munkát akarok magára bízni. Termé­szetesen fényes honorárium ellenében. Vállalkozik rá? — Már hogyne vállalkoznék. — Elutazik Párizsba. Ajánlólevelet kap eg állomány­ba veszik. Akkor megfelelő iratokkal felszerelve Lenin- grádba utazik ... Ott ennek a fényképnek az alapján fel kell kutatnia egy kisfiút.-.; • 64. Elmúlt öt nap. K.. a kis Rajna menti városka, amely az anilin-társaság hires gyárai közelében, egy zöldellő, nyirkos völgyben terült el, zavartalanul élte a maga életét. A kacskaringé® utcák keskeny gyalogjáróin kon* reggel vidáman kopogtak az iskolás gyerekek fatalpú cipői, döngtek h munkásak súlyos léptei, az asszonyok gyerekkocsikat toltak a folyó partjára, a hársfák árnyé­kába ... A fodrászműhelyből kilépett vászonköpenyében a mester és egy létrát állított fel a járdán. A segéd fel­mászott a létrán, hogy kitisztítsa az amúgy is ragyogóan tiszta cégért- a rúdon függő reztányért a fehér lófarok­kal. A kávéházban a tükörfényes ablakokat töröl gették. Dübörögve haladt óriási kerekein egy üres hordókkal megrakott szekér. Ödön, tiszta, kedves kis város volt ez; csendes a nap­pali órákban, amikor tűző napsugarak perzselték a macskaköves hepehupás úttestet, de alkonyaikor, ami­kor hazatértek a gyáraikból a munkások és a munkás- nők, egyszerre feléledt. Ilyenkor terefere hallatszott, a kávéházakhan kigyúltak a fények, s az öreg lámpa- gyűjtogató, vállára vetve, Isten tudja, melyik ükapjától örökölt köpenyét, végigcsoszogott fatalpú cipőjében az utcákon, hogy meggyújtsa a gázlámpákat. Munkások és polgárok feleségei lépnek ki a vásár- csarnok kapuján, kezükben szatyorral. Azelőtt szárnyas, zöldség és gyümölcs volt a szatyrokban — Snyders fía- mand festő sem találhatott volna méltóbbat csendéletei­hez. Most csak egy kevés burgonya, egy köteg hagyma, répa és egy kis fekete kenyér van bennük. Furcsa dolog. Négy évszázadon át egyre gazdagodott Németország. Fiai a dicsőség fényében fürödtek. Meranvjf remény csillogott a kék német szemekben! Mennyi sör csurgott le a hátraszegett állakon, a szőke szakáitokon! Hány billió kilowatt emberi energia szabadult fel;..! És mégis, minden hiába... A konyhaasztal kőlapján csak egy köteg hagyma búslakodik árván, s az asszo­nyok éhes szemében valami ősi bánat ül. Wolf és Hlinov poros cipőben, kabátjukat karjukra vetve haladtak át a kis ívhídon, és a hársfák árnyéká­ban megindultak felfelé a K.-ba vezető országúton. Homlokukról csurgóit a veríték. A nap elbújt a dombok mögött. Az aranyos esti fény­ben még füstölögtek az anilin-társaság gyárkéményei. Egészen a városig húzódtak a domb lejtőin sorakozó gyárak épülettömbjeikkel, kürtőikkel, iparvágányaikkal, cseréptetűs fészereikkel. — Ott van, arra felé, biztos vagyok benne — mondta Wolf és nyugat felé mutatott, ahol a lenyugvó nap vö­rösre festette a sziklákat, — Ha ki kellene választanom a legalkalmasabb pontot, ahonnan célba vehetem a gyá­rakat, csak ezt választanám. — Jó. jő, de ne felejtse el, Wolf, hogy már csak há­rom napunk van..: — Hát aztán? Dél felől nem fenyeget veszély, túl nagy a távolság. Az északi és keleti szakaszokat már az utolsó kődarabig átkutattuk. Három nap elég nekünk. Hlippv gz északon kék lő erdős dombok felé fordult, amelyeket sőt# árnyak barázdáltak. Wolf és Hlinov immár öt napja úgyszólván éjjel-nappal talpon voltak, hogy átfésüljék ezt a vidéket, leereszkedtek minden mé­lyedésbe, ahol valami rejtett épületet lehetett sejteni, valami nyaralót vagy barakkot, amelynek ablakai a gyárakra nyílnak. (Folytatjuk.) y f

Next

/
Thumbnails
Contents