Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-15 / 63. szám

fiáütnan az örökösök közül

„1848, népek csillaga, te!”’ 1848 márctiusa népünk dicső tavasza azzal a másik fenséges 1919-ett márciussal. Még bukásoddal is rettegetté vált emléked as európai reakció előtt, haynauk, ferencjózse- fek, ,.jószívű békekirályok’’ próbáltak kitörölni népünk leikéből, hogy voltál, hogy ragyogtál. Bethlenistvánok fehérlovas e l le nfbrrada Imát

kormányzók, gróf fászapisták kéjelegve hamisítgatták szellemed, szolid kis „Talpra magyar" szavalósdit játszóitok belőled, hogy tompítsák forradalmi valóságod.

S a reakció, a fé&eveszett fehér terror eszméid és zászlóid magának orozva el, rohant igazi örökséged, a proletár forradalom felszámolására 1956-ban. S ahogy a ferencjó- zsefek, horthymiidósok,^ fisza- Istvánok nem tudtak 'eladni soha, a nagyimra k és loson - czygézük mérgezett nyila is mocsárba hullott, kinövőikkel együtt szabadságunk sziklafaláról.

&

\ forgóban megállnak egy percre, dörzsöléssel melengetni gémberedett tagjaikat.

— Megrázta Gergely a sza- kállát — tréfálkoznak egyről, Petőfiről, meg március 15-ről. Mit? Azt, hogy azok forradalmárok voltak, a jobbágyfelszabadításért küzdöttek.

— Mit tud még róluk? —

kérdezem.

Őszintén szólva, nem sokat. A Szénási-tanyákon, ahol Szénási úr öltötte magára cselédei helyett a nemzetiszín szalagot, nem meglepő az, ha az egykori kisemmizettek nem tudhatják azt, melyik napon szabadult Táncsics Mihály, mikor született Kossuth' Lajoa|

És mégis ennek az egyszerű parasztlánynak helyén volt a szíve 1956 októberében, amikor újságcikkek, szónoklatok uszították a magyar fiatalokat, hogy legyenek olyanok, mint a márciusi ifjak, csináljalak forradalmat.

J Korpás Irénnek, a tsz-lány- í nak, gyanússá vált, miért kel- ! lene a jobbágyfelszabadítás szvitemében feloszlatni a tsz-t. Nem értette.

— Aztán elolvastam az „Ellenforradalmi erők az októberi eseményekben” című kiad- váh^’köteteit. Most tudom, ez nem olyan forradalom volt, mint a márciusi.

mással, mivelhogy valójában szokatlan hideg szél száguldozik a tiszasülyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tábláján. S a táblán, a beláthatatlan fekete szántáson hat ember mindössze. Hat fiatal, a tsz ifjúsági brigádja, vetik a tavaszi árpát. Elsőnek a tsz- ben, elsőnek a határban, talán a megyében is.

A legfürgébb, a legelevenebb egy szőke kislány, Korpást Irén közöttük, ő megy a vetőgép után, vigyázza a sorokat, hogy egyenletesen szórjon a garat, fel ne akadjon a cső, hogy dús termést arathasson a Vörös Csillag e nyáron is:

Márciusról beszélgetünk, az o zem y olcszáznegyve nny ok a- dikról.

— Ma lesz KISZ vezetőségi megbeszélésünk, még nem tudom, hogy emlékezünk meg március 15-ről. Valamit ki kell gondolnunk.

Mindezt úgy mondja, olyan hangsúllyal, ki, ha mi nem?

Korpás Irén 1949 őla tse-tag apjával és bátyjával együtt Az iskolában tanult KossuthFúj, fúj a hideg szél, rázza Gergely a szakállát. Az Ifjúsági brigád fittyet hányva _ a márciusi hidegnek, veti az árpát. Elsőnek a tsz-ben, elsőnek a határban, mindig élen a munkában, a márciusi ifjak örökösei ők.

*

l/" Tóth Judit III, osztá- • lyos tanuló kettős figyelemmel hallgatta tegnap a Varga Katalin Gimnázium önképzőkörének előadását március 15-ről. Igaz. tanulóévei alatt kétszer szerepelt már a tananyagban a magyar polgári forradalom története Egyszer az általános iskolában, s most a gimnáziumban.

Jól felkészült vitapartnerrel állunk szemben.

— A márciusi fiatalok eszméi a nemzeti függetlenség, a nemzetté válás, a jobbágyfelszabadítás, egyszóval a haladás voltak.

— Ez igaz — hagyom helyben kijelentését —, de 1956- ban is a haladásról, a függetlenségről papoltak?

— Csakhogy 1848-ban a leghaladóbb a polgárság, nálunk a középnemesség volt. ök valósították meg a forradalmat ia 1956-ban már a munkás- osztály a leghaladóbb osztály, s az ellenforradalomban horthysta csendőrök, lumpen elemek vettek részt.

— De azt mondták, hogy haladók?

*— A tények mást mondanak. A márciusi fiatalok haladók voltak, mert a feudalizmus helyébe a polgári társadalmat akarták megvalósítani. Ma a szocialista társadalom a leghaladóbb társadalmi forma. Az ellenforradalmárok a kapitalizmust akarták visz- szaállítani, ami ma már elavult. Akármennyi nemzeti zászlót lengettek is. nem voltak haladók'.

Uj kérdést teszek fel;-— Mit tanulhat a ma diákifjúsága március 15-ből?

*— Elsősorban internacionalista hazaszeretetet. Petőfi Sándor, a márciusiak legnagyobbja az „Egy gondolat bánt engemet” című költeményében a világszabadságról dalol, Kossuth dunai konföderációról álmodik. Ök már akkor látták, a mi szabadságunk, a mi népünk boldogulása elválaszthatatlan a körülöttünk élő népek sorsától. Ha hazánkat szeretjük, e népeket is szeretnünk kell.

— És akart még valamit mondani? — nézek rá, mert látom, gondolkodik.

— Igen. Mi magyar diákok úgy lehetünk méltóak március szelleméhez, ha hűek leszünk a haladás, korunkban a szocializmus eszméihez; •

A talpraesett, szorgalmas harmadikos gimnazista kisdiáklány március örököse, a márciusi ifjak utódja.

*

A Járműjavító VHI/a

** műhelyében sok fiatal dolgozik. Ruhájuk, kezük és mi tagadás, nagyon sokszor az arcuk is olajos, vasporos. Munkásfiatalok ők. Közöttük található a fiatal, mindössze 20 éves brigádvezető, Kiss Béla, vagy ahogy katonásan jelentkezik:

— Kiss Béla, az Ifjú Gárda II-es számú rajának - parancsnoka;

Tervekből valóság

így dolgozik a fdsxkiseri Kossuth Isx

Merthogy munka után

szemre való egyenruha feszül Kiss Bélán. S az egyenruhán ott tündöklik a KISZ jelvény nemzetiszín zászlós, vöröscsillagos KISZ embléma.

— Kérdem, mit jelent?

— A vöröscsillag az öt világrész ifjúproletárjainak összefogását A nemzeti szín? A márciusi fiatalokat, a magyar nemzet zászlóját jelképezi.

Most már könnyen terelődik a beszélgetés márciusra. Mondja amit tanult, amit hallott róluk. Nemhiába’ ifjúgárdista, arról beszél főképpen, hogy Petőfi nemcsak verseket írt a szabadságról, hanem Bem hadseregében, ímint őrnagy maga is karddal harcolt eszméiért.

S hallgatom sorjában, *— ahogy szinte kiselőadást tart Kossuthról, meg á többiek- ről. így egyfolytában ki tudja meddig beszélne még márciusról, ha meg nem zavarnám

— Itt voltál az ellenforradalom idején?

— Sajnos, itt.-— Akkor azt is tudod, hogy az ellenforradalmárok nemzeti színbe burkolózva készítették elő a terrort.

Nem mondok többet, Kiss Béla a Járműjavító ifjúmunkása érti, mire gondolok.

— Ez a baj. AZ, hdgy sokakat megtévesztett az ellenforradalmárok kitűnő önleplezése. Nagyon sok fiatal nálunk sem látott túl a szemfényvesztésre gyalázatosán felhasznált nemzetiszín zászlók erdején. A Járműjavítóból is több fiatalt sikerült megtéveszteniük. — Pedig mi - munkásfiatalok vagyunk. Elsősorban a miénk a márciusi forradalom minden vívmánya, valójában mi valósítottuk meg március eszméit. S én büszke is vagyok a nemzetiszínű vöröscsillagos KISZ jelvényemre.

Kár lenne tovább fagga- tózni. Kiss Béla, az ifjú brigádvezető, a szorgalmas lakatos, az élenjáró KISZ tag magáénak érzi Petőfi. Irinyi, Kossuth eszméit.

S az övék az, a Kiss Béláé, a K. Tóth Judité, a Korpás Iréné, minden haladó magyar fiatalé

Borzák Lajos

A jászkiséri Kossuth Tsz- ; ben javában vetik a tavaszi : árpát, melynek tervezett 80 : holdjából ötvenet már elvé- | geztek. A 30 kh-ra tervezett ; tavaszi búza — jelenleg hó- borítottan — már jól előkészített' magágyban pihenve vár- I ja a melegebb napokat.

A dohánymelegágyak készítését máreius 12-én megkezdték. A Szabó-brigádból különösen Bodies Ferenc jeleskedik. Tavaly oly jól fizetett a dohánytermesztés, hogy 10 kh-s vetésterületét 20-ra emelték.

Jó volna a hatos vetésfor-1 góban művelt rizsföldek ugarolásához hozzákezdeni: de j az idő... Idén negyven hol- : dón végzi el majd a gépállomás a 20—25 cm mélységű ; szántást a tsz részére — ingyen!

Nyolc holdnyi szőllejének egész területére visz istálló- trágyát a tagság. Száz mázsát hordanak ki; bár — 150 is | elkelne. A nyitás körül nem ; nagyon szorgoskodnak; bár lehetséges, hogy az időjárás : majd őket igazolja. Így véle!

kedik Farkasdi Gyula, a tsz fiatal mezőgazdásza is.

1955—57-ben tizenhat kát. holdon telepített a Kossuth Tsz szilvát. Jonathán-almát Ebben az évben már várható termés. A metszéssel nem valami jól állnak, holott már elég napos, langyos délelőtt, koradélután akadt az idén...

Harmincnégy magyar fehér hússertés anyakoca alkotja a tsz sertés-törzsállományát. A kocák „tervszerűen” ellenek; mégpedig igen szép, tizenkettes fialási átlaggal. Választás, selejtítés után a százötven legszebb malacot vékonyhíz- lalásra kötötték le. Az őszi eliésből várható 125 malacot mint tőkesertést szerződik majd le.

Helle János gondozása alatt él a tsz 125 anyajuha, mely idén már eddig 88 báránnyal szaporította a közös vagyont. Az ellesek előre láthatólag március végére befejeződnek. 1953-ban 50 anyabárányt adott az állam kölcsön a Kossuth Tsz-nek, súlytörlesztésre. Az idén letudják az utolsó részletet is. Helle János gondozottjai bőséges gyapjúval fizetnek az ápolásért: a tsz-ben

a nyírási átlag 5,03 kg; míg ez a szám megyei szinten 4,90 kilogramm.

Káli József elnök joggal elégedett a közös szarvasmarhaállománnyal. Ma 44 tehene és 9 előhpsasa van a tsz-nek. Idén már 27 borjú jött a Világra, áprilisig még húszra lehet számítani. Igen szép az ellési arány: 87%. Ugyanez megyei szinten 78%. Zárszámadásig a közös szarvasmarhaállományt 23 százalékkal akarja emelni a Kossuth Tsz. Az eddigi eredmények igen biztatóak. Ezek bázisa — a szakszerű gondozáson kívül — a helyes takarmányozás. Eddig 200 hold takarmányvetés kapott fejtrágyát, holdanként 35 kilogrammot. Idén először vetnek 15 kh-on silókukoricát; ebből még a növendékállatoknak is jócskán jut majd. Silótakarmányból összesen 900 köbmétert készítenek.

Kormányunk 3004-es ren« delete, mely a tsz-ek fokozott segítését írja elő, a Kossuthban is érezteti hatását ötven férőhelyes tehénistái-' ló épül — amikor éppen az idő engedi. Költsége, melyhez az állam 30%-os segítséget nyújt: 197 ezer forint. Átalakítással kezdték meg az új borjúnevelő-istálló építését. Ahhoz, hogy további 25 százalékos állami kedvezményt kapjanak, a fejési átlagot a mai 7,5 literről 8,0 literre; a területhez viszonyított állatsűrűséget pedig 30 százalékkal kell növelniük. Ügy számítják, esztendőre mindkét tervük megvalósul. Dohánypajta építésére 225 000 forintot szánt a tagság, államunk ehhez is 30%-os kedvezményt nyújt.

Két új lakóház is elkészül a nyárra. Ezeket a tsz saját erejéből — 60—62 ezer forintos költséggel 4píti.

Jól, szorgalmasan — s ami igen fontos! —, tervszerűen dolgoznak a Kossuth Tsz tagjai. Tudják, hogy hiába az állami segítség, a gépállomási és saját felszerelés, a munkakedv. ha a szervezettség hiányzik. Anélkül a munka csak eredménytelen kapkodás. A Kossuth-beliek pedig rrftnká- jukon keresztül akarnak még iobban élni jövőre, mint idén ... — b. z. —

A.

TOLSZTOJ

cGaím mérnök

mrmnmrwr

Aifi&i éc/o

‘H'ymi’űTTirrrrmfrfTTm’rTFrfriniin'rn'Pni

18*

Selga és Taraskin kiugrottak a kikötőtutajra, óvatosan letették a lejtős csúszdára a hosszú lapátokat, majd a csónak fölé hajoltak, s miután a kormányos vezényszavára kihúzták a vízből, karjukra emelték és a széles kapun át bevitték a csónakházba. Azután a zuhany alá álltak. Vörösre dörzsölték a bőrüket, s mint ahogy ez ilyenkor ülik, fejenként egy-egy pohár citromos teát ittak. Ügy érezték utána magukat, mint akik most születtek erre a gyönyörű világra, amely valóban megérdemli, hogy az ember végre méltó módon rendezze be.

Az emeletnyi magasságú nyitott verandán, ahol megitták a teát, Taraskin a tegnap idefogadott kisfiúról beszélt. á ! 1

— Ügyes, értelmes, egyszóval: öröm dolgozni vele. —

A lépcsőn mindjárt felhangzott a meztelen lábak dobogása. Iván megjelent a verandán. Rongyos kabátját már levetette. (Egészségügyi okokból elégették a konyhában.) Most rövid evezősnadrág volt rajta, csupasz felsőtestén azonban hihetetlenül elnyűtt posztómellény éktelenkedett, amelyet zsinegek tartottak össze.

— No, tessék — mondta Taraskin a fiúra mutatva — hiába próbálom rábeszélni, hogy vesse le ezt a mellényt, hallani sem akar róla. Kíváncsi vagyok rá, hogy akarat? Mgy fürdeni? Még ha jó mellény volna, de hogy ezt a szemetet mért sajnálod?

•— Én nem fürödhetek — felelte Ivan.

— Tetőtől talpig meg kell fürdetni téged, egész fekete vagy a kosztól

— Tetőtől talpig nem fürödhetek. Csak idáig, ni — mutatott Ivan a köldökére, s közelebb oldalgott az ajtóhoz.

Taraskin lábikráját vakargatta — lebarnult bőrén fehér foltok maradtak e művelet következtében —I é> bosszúsan kifakadt:

— Bánom is én, csinálj vele, amit akarsz!

— Mi az, talán félsz a víztől? — kérdezte most Selga.

A kisfiú komor arccal nézett rá;

— Dehogyis félek.

fc- Hát akkor miért nem akarsz fürdeni?

A fiú lehorgasztotta fejét és makacsul össaeszorította

ajkát.

— Nem mered levetni azt a mellényt? Talán attól félsz, hogy ellopják? — faggatta tovább Selga.

A fiú vállat vont és elmosolyodott.

— No, jól van, Ivan. Ha nem akarsz fürdeni, hát nem akarsz. A te dolgod. De a mellényt nem hagyhatjuk rajtad. Vedd el helyette az enyémet. Egy-kettő, vesd le azt a rongyot

Selga lassan kigombolta mellényét. Ivan ijedten hátrált. Tekintete riadtan röpködött ide-oda. Könyörgő pillantást vetett Taraskinra, s közben egyre közelebb som- fordáit a sötét belső lépcsőre nyíló üveghaj tóhoz.

— Hohó, barátocskám, így nem játszunk! — szólt Selga. Felállt, bezárta az ajtót, kihúzta a. kulcsot és az ajtóval szemközt foglalt helyet. — Na, rajta, vesd le azt a. mellényt.

: A fiú úgy nézett körül, mint egy ketrecbe zárt vad. Most közvetlenül az ajtónál állt, háttal az ajtó üvegtábláinak. Szemöldöke megrándult. Végre elszánta magát, hirtelen mozdulattal ledobta magáról rongyait és odanyújtotta Selgának:

— Tessék, adja ide gyorsan a magáét.

De Selga már nem a fiút nézte, hanem a fiú vállán keresztül tágra nyílt szemmel az ajtó üvegtábláira bámult.

— Adja már Ide! £- ismételte meg haragosan Ivan. —- Mit nevetnek, mint az éretlen kölykök?

— No, ilyen csodabogarat sem láttam még! — tört ki hangos nevetésben Selga. — Fordulj csak meg. (A fiú, mintha odalökték volna, nekiesett tarkójával az üvegajtónak.) Fordulj csak meg, úgyis látom, mi van a hátadra írva.

Taraskin felpattant. A fiú, mint valami gumilabda, villámgyorsan átröppent a veranda túlsó szélére és átvetette magát a korláton. Taraskin röptében kapta el, az utolsó pillanatban. Ivan éles fogai belefúródtak Taraskin kezébe.

— A kutyafáját, haszontalan kölyök! Ne harapj, hé!

Taraskin 'magához szorította a fiút

—• Micsoda vadóc ez a gyere]? — mondta, miközben végigsimította borotvált fejét. — Ügy reszket, mint egy kis egérke. Hagyd már abba, te nem bánt iít senki:

A kisfiú lassan lecsillapodott Taraskin karjai közt, csak a szíve lüktetett hevesen. Egyszerre csak Taraskin fülébe súgta:

— Ne engedje, hogy elolvassa, ami a hátamra van

írva. Nem szabad elolvasni senkinek. Megölnek, ha megtudják. *

— Dehogyis olvassuk el, kit érdekel az? — nyugtatta meg Taraskin, s a könnyei potyogtak a kacagástól. Selga egész idő alatt a terasz másik sarkában állt; a körmeit rágta, s összehúzta szemét, mint aki egy rejtvényt akar

megfejteni. Aztán hirtelen odaugrott, s hiába ellenkezett Taraskin, háttal maga felé fordította a fiút Arcán most.álmélkodás, sőt némi iszonyat is tükröződött. A fiú sovány hátán, a lapocka alatt, a következő szöveg volt olvasható — igaz, hogy csak foszlányokban, mert a tintaceruzával írt betűk szétfolytak az izzadtságtól és félig már elmosódtak:

„sji Pjotr Gar...nak.-:. Igen biztató ereden..,ek,,, feltevésem szerint az olivin mélysége öt kilómé.... kutatásokat folyt

___ sürgős szüks... segtisé.. az éhség.,:

si

ettesd az expedic...”

— Garin! fiz Garin! — kiáltott fel Selga.

Ebben a pillanatban a bűnügyi nyomozóhatóság motorkerékpárja robogott be berregve és pufogva a klub udvarára, s odalentről egy detektív ismerős hangját hallotta Selga.

— Selga elvtárs, sürgős távirat...

Az a távirat volt, amelyet Garin küldött Párizsból.

29.

Az aranyceruza halkan koppant á jegyzettömbön}

— Szabad a nevét, uram?

— Pj an kov-P i t kevics.

Látogatásánál? célja?

— Mondja meg Mr. Rollíngnaí?, hogy Garin mérnök találmányáról kívánok tárgyalni vele — szólt Gariru — Mr. .Rolling már tudja, milyen találmányról van szó.

A titkár ^gy szempillantás alatt eltűnt. A következő percben Garin belépett a diófa-ajtón a trösztvezér szabójába. Rolling éppen írt valamit. Fel sem emelve tekintetét, hellyel kínálta meg látogatóját. Azután — továbbra sem méltatta vendégét egy pillantásra sem — így szólt:

— A^ kisebb pénzügyi műveleteket titkárom intézi. — Hanyag mozdulattal megragadta a levélnyomót, rányom- kodta az írásra, majd így folytatta. — Mindazonáltal hajlandó vagyok meghallgatni önt. Két percem van az ön számára. Mi újság Garin mérnök körül?

Garin keresztbe vetette lábát, hosszú kezét térdére tette, és így szólt:

— Garin. mérnök tudni szeretné, tisztában van ön az ő találmányának rendeltetésével?

— Hogyne — felelte Rolling. — Amennyire tudom, ipari szempontból Garin mérnök találmánya némi érdeklődésre tarthat számot. Beszéltem a dologról konszernünk egyik-másik igazgatósági tagjával. Hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy megvásároljuk a szabsdalmat.

— A készülék nem ipari célokat szolgál — felelte élesen Garin. — Ez rombolo készülői?. Igaz ugyan, hogy a kohászati iparban és a bányászatban is eredményeren. felhasználható. Garin mérnöknek azonban ez idő szerint más szándékai vannak vele.

(Folytatják)