Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

^hatK liáidty - a fmddk&M, a Qoeeadalmác, ettttei — halálának 75. évfordulójára — MÁRCIUS 14-én, délután háromnegyed háromkor ko­runk legnagyobb gondolko­dója megszűnt gondolkodni. Fel sem mérhető, mit vesz­tett ebben az emberben az európai, és amerikai harcos proletariátus, mit vesztett benne a történet, tudomány, nagyon is hamar érezhető lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátraha­gyott, (Marx-Engels Váloga­tott Művek, II. kötet, 163. o.) — ezekkel a szavakkal bú­csúztatta Engels nagy barát­ját és harcostársát. A haladó emberisig azóta kegyelettel őrzi Marx Károly emlékét. MARX 1818. május á-én született. A gimnázium el­végzése után jogot, történel­met és filozófiát tanult és megszerezte a filozófiai dok­tori diplomát. Később forra­dalmi tevékenység miatt el kellett hagyma hazáját, és Franciaországban, majd Bel­giumban élt. Az 1848-as for­radalmak idején visszatért Németországba, majd a for­radalom leverése után Lon­donban telepedett le Marx egész életében szegénysorban szenvedett. Amikor például befejezte „A politikai gazda­ságtan bírálatához’* című mű­vének kéziratát, annyi pénze sem volt, hogy írását nyom­dába küldje. Az emberiség egyik legnagyobb filozófiai művéért, a „tőké”-ért — amelyet negyven éven ke­resztül írt — kevesebb hono­ráriumot kapott, mint ameny- nyit ezidő alatt egy egyszerű munkás megkeresett. — A „Tőké‘-ért — bátran állít­hatjuk — még azt az össze­get sem kapta meg, amelyet a zseniális mű alkotása köz­ben cigarettára költött. — Marxot csak Engels önfelál­dozó támogatása segítette ki a szükségből. így élt Marx. A MARXIZMUS — mmt a proletariátus osztályharcá­nak elmélete és világnézete — a múlt évszázad negyve­nes éveinek közepén alakult ki. Marx feltárta a társada­lom fejlődésének törvényeit és kijelentette: az emberek­nek enniük és öltözkódniök kell, mielőtt történelmet Csi­nálnának. Ezért az anyagi termelést minden emberi te­vékenység alapjának' tartot­ta, ezenkívül tanulmányozta a kapitalista társadalom ter­melési módját és kimutatta, hogy az osztályellentétek a proletariátus 'forradalma felé vezetnek. Tevékenysége gyö­keres fordulatot jelentett a filozófia területén is. MARXOT — mint tudóst — két meghatározással jelle­mezhetjük: meg nem alku- vás, és lelkiismeretesség. Marx azonban nemcsak tu­dós. hanem a proletariátus harcának szervezője is volt. Ezt a Kommunista Kiáltvány megírásán és az Uj — Rajnai Újság szerkesztésén kivül az is bizonyítja, hogy egyik ve­zetője volt a Kommunisták Szövetségének, az első nem­zetközi kommunista szerve­zetnek. Forradalmi tevékeny­ségében is érvényesítette új világnézetének alapvető kö­vetelményét: az elmélet és a gyakorlat egységét. Marx 1877. november 10-i keltezésű levelében kijelen­tette, hogy 6, és Engels egy „fabatkát sem hajhásszák a népszerűs ;get*’. Mindez termé­szetesen nemcsak egyéni sze­rénységükből fakadt, hanem abból is, hogy mindketten világosan látták; nem az egyen, hanem a proletariátus ügyének kell győzedelmes- kcdniő TALÁN KEVESEN tudják, hogy Marx kivételesen sok­oldalú tudós volt. Matemati­kai elméletei világhírűek. — Ezenkívül számos európai nyelvet ismert, és olasz, spa­nyol, görög és más műveket olvasott eredeti kiadásuk­ban. Az emlékezés perceiben eszünkbe jutnak Marx kivá­ló emberi tuljadonságaí is. Hogy milyen nagyra tartotta a baráti köteléket, ezt min­dennél ékesebben bizonyítja Engelshez fűződő kapcsolata. Marx megoszlottá feleségé­vel a politikai harc napjai­nak nehézségeit, mert élet­társában segítőtársra, kom­munistára talált. Ennyit Marxról, a gondol­kodóról, a forradalmárról és az emberről. — A halandó azonban gyakran műveiben halhatatlan, éppen így Marx eszméi is bej áriáin a világot és meghódították a haladó emberiséget. — íme néhány adat: a tavaly februárban ki­adott Unesco tájékoztató sze­rint, Marx és Engels művei­nek fordításai a világiroda­lom közkincsei között fog­lalnak helyet. 1948—1955 kö­zött Marx műveinek 415, — Engels műveinek pedig 409 fordítása jelent meg. 1845-től napjainkig a világnak mint­egy 97 nyelven, kb. 2500 al­kalommal adták ki Marx., és Engels alkotásait. MARX ESZMÉI folytatják győzedelmes útjukat szerte a világon. Valóra válnak En­gels szavai: „Neve, s művei is, élni fog századokon át’’. i magyar-szsvfet barátság [egyében — Jótsikerült szakosztályértekezlet — Megyénk kultúrájának igen érdekes és értékes színfoltja az MSZBT kulturális szakosz­tálya, amely'az országban el­sőként alakult meg és értékes munkájával máris kiérde­melte a megye dolgozóinak elismerését. A szakosztály 10-én ülést tartott, amelyen az egyes szakcsoportok vezetőd beszá­moltak a végzett feladatokról és a közeljövő terveit beszél­ték meg. A megbeszélésen élénk, ak­tív légkör uralkodott. Lel­kes, önzetlen emberek gyűl­tek itt össze, akiknek szív­ügyük a szocialista kultúra terjesztése. A hangulatra jellemző,; hogy az eredetileg rövid időre ter­vezett értekezlet, amely reg gél 9 órakor kezdődött, még délben sem akart véget érni Pedig hiányoztak a hosszú lére eresztett hivatalos meg­nyilatkozások (nem kár ér­tük), ehelyett vidám, kötet­len beszélgetés alakult ki. Minden résztvevőnek akadt elképzelése, hogyan lehetne még jobban megszerettetni a szovjet kultúra halhatatlan alkotásait a dolgozókkal, szol­gálni a magyar—szovjet ba­rátság gondolatát. Cziráky Júlia elvtársnő rö­viden elmondta, hogy a mű­vészeti szakcsoport szerzett egy renrodukció-kiállítást. amely a leningrádi Ermi- tage-ban látható legszebb művészi alkotásokat mutatja be. Ezt Mezőtúron dolgozzák fel, utána vándorkiállítás for­májában ismertetik meg a megye dolgozóival. Nem va­lósította meg viszont a szak­csoport a filmankétok és a zenei program munkatervét. fi lflSZSZ a kioldódott atombombáról New York (TASZSZ). — Mint már jelentettük, már­cius 11-én este. a délkaroli- nai Firenze város közelében rendkívül veszélyes incidens történt. Egy B-47-es mintájú amerikai lökhajtásos bombá­zó gépről leoldódott egy atom­bomba, amely Gregg vasúti munkás lakóházától kilenc­ven méternyire zuhant le. Noha. a katonai hatóságok mindenképpen igyekeznek megnyugtatni a közvéle­ményt. az Egyesült Államokban nyug­talanságot kelt a délkaroli­nai eset. Ch. Porter képvi­selő (demokratapárti, Ore­gon állam) kijelentette: ez az eset feltárja mindazt a veszélyt, amelyet az atom­fegyver rejt magában és megerősíti azt az érvet, hogy növekszik a véletlen atomrobbanás veszélye. Kilday képviselő (Texas állam) aggodalmát fejezi ki az incidens miatt és hangsú­lyozza: neki nem volt tudo­mása, hogy „az ország fölött köröző repülőgépek bomba- terhe csak úgy tartalmaz tri­nitrotoluol gyutacsot, mint az atomtöltet Kilday kijelen­tette. hogy „lényegesen töb­bet szeretne megtudni erről.” Holifield, a rádióaktív szennyeződés okozta veszélye­ket tanulmányozó kongresz- szusi bizottság elnöke köve­telte. hogy a hadügyminisz­térium számoljon be a bi­zottságnak a délkarolinai in­cidensről. (MTI). Szombaton és vasim«!» bonrolítfák le az idei első békekölcsön-gorsolásokat Az Országos Takarékpénz­tár szombatos és vasárnap bonyolítja le az idei első békekölcsön sorsolásokat — Március 15-én délutáni 3 'órai kezdettel az I. Békeköl­csön, március 16-án délelőtt 10 órai kezdettel pedig az V. és a VI. Békekölcsön nye­reményeit húzzák ki. A sor­solás mindkét napon a fővá­rosi tanács kulturális termé­ben lesz. A kétnapos húzáson csak­nem háromszázezer nyertes kötvényére 77 millió forin­tot sorsolnak ki. A nyere­mények március I9-től vehe­tők fel ez OTP fiókokban és a postahivatalokban. Jóval eredményesebb volt az irodalmi estek szervezése. Jászárokszálláson, a népfőis­kolán Puskin, Petőfi és Maja­kovszkij—József Attila iro­dalmi estet rendeztek. Feb­ruár 22-én az MSZBT Irodal­mi brigád szereplésével meg­emlékeztek a szovjet hadse­reg születésének ,40. évfordu­lójáról. 28-án jólsikerült ta­nulmányi kirándulást rendez­tek Budapestre. (Lapunk er­ről annakidején cikkben emlékezett meg. A szerk) Március 4-én az első Szol­nok városi irodalmi estünket rendeztük meg. A nemzetközi nőnap alkalmából március 8 án este magyar műsort ad­tunk szovjet nők részére. Terv bevettük Mezőtúron, Kis­újszálláson ég Szolnokon iro­dalmi estek rendezését, iro­dalmi brigádjaink közremű­ködésével. Baranyi Sándor elmondotta, hogy januárban 98 ezer, február­ban 71 ezer látogatója volt a szovjet filmeknek. A bemutatott műsorok ne­gyedrésze volt szovjet film. Minden nagyobb ünnepségre tudnak megfelelő filmműsort biztosítani. Répási Miklós néhány szó­val beszámolt a kulturális ta­lálkozók jelenlegi állásáról. Elmondotta, hogy igen nagy a lelkesedés, a felszabadu­lási kulturális találkozóra 90 színjátszocsoport, 100 né­pi tánccsoport, 63 énekkar cs sok szólista jelentkezett. Megyénk területéről össze­sen 7300-an vesznek részt a magyar—szovjet barátság szép megnyilvánulásain. Az ünnepségek betetőzése jú­nius folyamán, a Magyar— Szovjet Baráti Hét lesz. Ezen résztvesznpk nemcsak a me­gye legjobbjai, hanem orszá­gunk más részéről, sőt kül­földről érkező művészeti cso­portok is. A községi találko­zók javában folynak. Bereczki Gyula javasolta, hogy a megyében lévő összes kultúrotthonok már a követ­kező negyedévben vegyék fel az MSZBT-vei a kapcsolatot, és a szovjet kultúra terjeszté­sét vegyék be munkaprog­ramjukba. Dévai Rezsőné el­mondotta. hogy a könyvtár több kiállítást rendez Gorkij­jal és Makarenkoval kapcso­latban. Mezriczky Lajos a Zeneiskola részéről elmondot­ta, hogy önálló szonátaestet terveznek, és az irodalmi es­teken szívesen felléptéinek tehetséges növendékeket Sokan szólaltak még feL Kurucz elvtárs, mint a szak­osztály vezetője egyes kérdé­sekre válaszolt. Győri elvtárs. az MSZBT megyei vezetője vi­szont az MSZBT egész mun­kája szempontjából értékelte a szakosztály működését El­mondotta, hogy a Vofcsz, a Szovjetunió kul­turális kapcsolatainak leg­felsőbb szerve megígérte a támogatást, és anyagokat fog küldeni, amelyből kiál­lításokat, tárlatokat, stb. rendezhetünk. A második napirendi pont a tervek megbeszélése lett vol­na, de mint ahogy Kurucz elvtárs tréfásan megjegyezte, nem sok maradt már, hiszen a beszámoló elvtársak a jö­vőről is jócskán beszéltek. A tervekbe mindenesetre felvet­ték egy képzőművészeti kiál­lítás rendezésének ötletét, to­vábbá április 20-án különvo­nat indítását tervezik Buda­pestre, hogy megyénk lakos­sága közül minél többen meg­nézhessék (a lapunkban már ismertetett) Optimista tragé­diát. A tervről és a magyar- szovjet barátsági hét rendez­vényeiről vita alakult ki. Mindenki hozzászólt, de már ezen az ülésen is kialakult egy nagyszabású, monstre ün­nepségekkel tarkított műsor váza, amelyen megyénk és az ország legjobb együttesei vesznek részt. A városban hamarosan újabb kulturális intézmény nyílik meg, amely remélhető­leg kedves találkozóhelye lesz a város dolgozóinak. Ez az MSZBT klubja lesz, amelynek előadásait, film­vetítéseit, összejöveteleit a két nép barátságának szol­gálatába állítják. A klubot eredetileg már­ciusban akarták megnyitni, azonban az átalakítási mun­kálatok elhúzódása miatt csak valószínűleg április 4-re nyitják meg. A négyórás értekezlet egy pillanatig sem vált unalmas­sá. A felvetődött jobbnál jobb javaslatoknak még a töredé­két sem tudjuk felsorolni. A szakosztály munkája lendü­letesen folyik, és ilyen lelkes szellem mellett nem kétsé­ges, hogy a magvar — szov­jet barátság ápolása és kultú- rális műveltségünk emelése szempontjából sok szép si­kert tud majd felmutatni. — ht — A. mszioj .ifn; cíjaíin méinö/c •Üír fmrrrrrrrTTWT /tifict éc/fíicffa ’’YimmTTrfr'rvrrrrHTvn'íJvrrrH'iinn'nvrrm 17, Taraskin a gyerek fölé hajolt. A kisfiú sírt. — Hé, te — szólította meg Taraskin. — Hát te hol lakói? ' — Sehol — felelte kabátja alól a kisfiú. — Mi az, hogy sehol? Anyád nincs? — Nincs. — És apád sincs? No persze. Elhagyott gyermek. Szép kis dolog, mondhatom. Taraskin egy darabig tanácstalanul állt ott, homlokát ráncolta. A kisfiú csak zümmögött a kabátja alatt,'mint valami légy. — Éhes vagy? — kérdezte Taraskin dühösen. — Éhes. — No. jól van, gyere velem a klubba. A kisfiú megpróbált felállni, de lába rogyado-zott. Ta­raskin karjára vette — a fiúcska könnyű volt, mint a pehely — és úgy vitte a villamosig, Sokáig utaztak. Ami­kor átszálltak, Taraskin vásárolt egy kis cipót, s a kisfiú mohón mélyesztette bele fogait. Az út utolsó szakaszát gyalog kellett megtenniük, hogy eljussanak az. evezős­klubig. Taraskin kinyitotta a kertajtót és beengedte a fiút. — Csak aztán vigyázz magadra, nehogy lopni próbálj. — Ne félten, ón csak kenyeret lopok. A kisfiú álmosan nézte a vizet, a fényezett csónakok oldalát csapkodó villanó hullámokat, az ezüstöszöld fűz­fát. amely a folyó tükre fölé hajolva gyönyörködött önnön szépségében, a ké tévézés és négyev'ezős könnyű csóna­kokat és a bennük ülő izmos, napbarnította evezősöket. Sovány arcocskáién fásult közöry és fáradtság ült. Ami­kor Taraskin elfordult, a fiú a klub széles kapuját a ki­kötőtutajjal összekötő hajó-csúszda alá bújt, összekupo­rodott, s azon nyomban el is aludt. Este Taraskin kiráncigálta á gyereket a csúszda alól, ráparancsolt, hogy mossa meg arcát és kezét a folyó vizé­ben, majd magával vitte vacsorázni. A kisfiút leültették az evezősök asztalához. Taraskin így szólt társaihoz: — Ezt a gyereket itt is lehetne tartani a klubban. Nem sok kenyeret pusztít, s maid hozzászokik a vízhez. Úgyis szükségünk van egy ügyes fiúra-. A klubtársak beleegyeztek: hadd éljen itt köztük ez a gyerek. A fiú nyugodtan végighallgatta a beszélgetés^, s közben lassan, megfontoltan evett. Vacsora után szó nélkül leszállt a lócáról. Semmin sem csodálkozott; látott ő már különb dolgokat is. Taraskin elvezette a kikötőtutajra, leültette és beszél­getésbe elegyedett vele. — Hogy hívnak? — Ivan. — Honnan jöttél? — Szibériából. Az Amur felső vidékéről. , — Már régen eljöttél onnét? — Tegnap érkeztem. — Hogy tetted meg ezt a hosszú utat? — Hol gyalog, hol meg vonaton, a vagonok alatt, a ládákban. — Mi keresnivalód van Leningrádban? — No, ez már az én dolgom — felelte a fiú és elfor­dult. — Biztos van valami keresni valóm, ha idejöttem. — Nyugodtan elmondhatod, nem lesz semmi bántó- dáeod. A fiú nem felelt és megint fejére húzta kabátját. Ezen az estén Taraskin egy szót sem tudott többé kiszedni- belőle. 27. A .kétpárevezős mahagóni csónak alig észrevehetően ringott a vízen. Karcsú volt, mint a hegedű — keskeny csík a folyó sima tükrén. A két pár evező könnyedén súrolta lapjával a vizet, Selga és Taraskin mozdulatla­nul, felhúzott térddel derekéig meztelenül ültek a csó­nakban. Csak fehér úszónadrág volt rajtuk, naptól cser­zett hátuk és váiluk szabadon maradt. A kormányos — komor arcú legény, tengerószsapká- ban, nyaka köré csavart sállal — a stopperórára nézett. — Vihar lesz — jegyezte meg Selga. A folyón forró volt a levegő, egy leVél sem rezdüit a dúsiombú erdőktől koszorúzott parton. A fák m'ntha fe­szesen kihúzták volna magukat: szinte óriásoknak lát­szottak. A levegő annyira telítve volt napfénnyel, hogy az azúrkék fény szinte kristályokban hullott alá az ég­boltról. Az ember szeme belefájdult, halántéka lüktetett ettől az izzó fénytől. — Lapátot vizre! — vezényelt a kormányos. Az evezősök egyszerre hajoltak szétfeszített térdük fölé. majd egyetlen lendülettel vízbe merítve lapátjaikat, hátradőltek, csaknem hanyatt feküdtek, s kinyújtott láb­bal visszasjklottek a guruló üléseken.; — Egy-kettő! A lapátok ívet írtak le, s a kétpárevezős, mint a penge hasította a vizet. — Egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő! — vezényelt a kormányos. Ütemesen és gyorsan, a szívverés, a belélegzés és ki­lélegzés ritmusára hajoltak e'őre és hátra az evező ök; amikor előredőltek, testük összehúzódott térdük fölött, hogy azután egyszerre kiegyenesedjék, mint a runó Ütemesen, a vérkeringés ritmusára dolgoztak a végsőkig megfeszített izmok. Egymás után hagyta el a kétpárevezős a túracsóna­kokat, amelyekben nadrágtartós emberek hadonásztak gyámoltalanul evezőikkel. Se’ga és Taraskin evezés köz­ben egyenesen maguk elé néztek, a kormányos orrára, így ügyelve arra, hogy a csónak megőrizze egyensúlyi helyzetét. A túracsónakokról elismerő kiáltások röpköd­tek utánuk: — Az ördögbe is.:.! Ezek aztán serényen dol­goznak ... ! < Kiértek a part mellé. Néhány másodpercig ' megint mozdulatlanul pihent a csónak a vízen. Az evezősök le­törölték arcukról a verejtéket. — Egy-kettő! — Mos’ visszafordultak és elhaladtak a Yacht Klub mellett, abo mint mozdulatlanul feszülő zászlók fehérlettek a kris tálytiszta, izzó légben a leningrádi szakszervezetek ver senyjachtjainak hatalmas vitorlái A Yacht Klub Ura szán zene szólt. Olyan szélcsend volt. hogv meg sem reb bentek a part mentén tarkálló jelzőzásziócskák és lob" gólt. A folyó közeoén barnára sült emberek ug'áRak í csónakokból a vízbe, vízpermetet fröcskölve szerteszét. A kétpárevezős elsuhant a fürdőzők között, s most e Nyevkán folytatta útját; elsuhant a híd alatt, néhány másodpercig szorosan a „Sztrela” klub négyes outrigger é- vek* nyomdokában haladt, s csakhamar el is hagyta (mi­közben a kormányos odaszólt a vállán keresztül: „Ne ve- gjriik talán vontatókötélre magukat?”). Aztán bekanyaro­dott a dúsiombú partoktól övezett keskeny Kresztorkára, ahol az ezüstös fűzfák zöld árnyékában vörös kendő« és meztelen terdek villantak elő — a női tanulócsapat tar­tott edzést — és megállt az evezősiskoia kikötőtutajai mellett. * Angol típusú külvillás csónak; ' ''' • *., ■ (Folytatjuk.) t 1

Next

/
Thumbnails
Contents