Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-08 / 57. szám
****** ****** ÚJ ÉLETÜNK ASSZONYAI A mindennapok csatáiban Sokat beszélünk manapság a női egyenjogúságról és sajnos, nagyon keveset a nők tiszteletéről. Pedig ez nem az elmúlt századok valamifajta polgári cső hevenye, hanem az igazi emberi magatartás fokmérője. A régi világ csak az úgynevezett úriasszonyoknak adta meg a tiszteletet. A selyembe, bársonyba öltöztetett, cselédséget tartó nagyúri dáma tagadhatatlanul a tisztelet tárgya volt. Az egyszerű dolgozó asszony viszont szabad préda. Kihasználták munkáját, testét, nem rendelkezett szabadon önmagával és ha nem kellett többé, kiöregedett a munkából, eldobták, mint a rongyot. A mi tiszteletünk a a dolgozó asszonyé. Azé, aki gyárban, irodában, tervezőasztal fölött, kint a földeken dolgozik, vagy gyermekeit neveli gonddal és féltő szeretettel. Aki nem dísz, hanem a férfi társa, igazi élettársa örömben és bánatban egyaránt. A mai ünnepen négy arcképpel tisztelgünk a dolgozó nők előtt. Vázlatosak ezek az arcképek, adatokat, egy-egy jellemző vonást villantanak csak fel Mégis keresztmetszetét adják dolgozó társadalmunknak. Szánt-szándékkal irtunk olyanokról, akik élenjárnak a munkában, társadalmi életben és a család gondozásában egyaránt. Példaképeket mutatunk. Mai életünkben ez a szép, hogy ezek a példaképek, a névtelen asszonyok sokan, nagyon sokan varnak, Tisztelet ét megbecsülés jár nekik, Ä munkásasszony Munkásáéból orszaggyulAsu. képviselő. Ilyent a felszabadulás előtt még hallani sein lehetett, most pedig Iáménak, országos ügyekben telefonál, intézkedik. S nehogy azt higgyék, hogy az országban csak egy képviselőnő van. — Többen vannak, sőt még a megyében is. Képünkön: a Szolnok megyeiek egyik országgyűlési képviselője látható, Papn Jáitosné. aki egyébként a Megyei Tanács dolgozója. , jajén»?, Elnézem beszéd közben. Nyugodtan, folyamatosan beszél. Látszik, hogy házi agi- tációkon, kulturmunka közben megszokta a nyilvános szereplést De nagyképűségnek nyoma sem látszik rajta. Egyszerű, tiszta, kedves asz- szony. Sokszor emlegeti magát úgy, hogy mi, öregek. Pedig nincs igaza. Liptákné és a liptáknék általában sohasem öregednek meg. Mindig, mindig örök fiabalok maradnak) A pedagógus Az egyik legszebb női hivatás. Gyermekeket tanítani, az értelem csírájából ragyogóra bomló virágot nevelni. Kozma Sámdorné 1921 óta űzi ezt a hivatást. Azaz, csak űzte volna. Mert amikor átlépett a frissen szerzett tanítónőd diplomával a képző küszöbén, 13 évet kellett várnia, nyomorognia, alázatos hangon kérvényeznie, amíg végre 1934-ben Bákóczifal- ván sikerült elhelyezkedést kapnia. Azóta többezer gyermeket nevélt fel Ahol jár Szolnokon, szeretettel mosolyognak rá férfiak* nők, akik az ő keze alatt tanulták meg a betűvetést, Ez is csak a mi társadalmunkban lehetséges. Török- szentmiklóeon Sarkadi Ká- rolyné és Búzás Imréné saját maguk gazdái lettek, méghozzá nem is egy-két holdon, hanem a Dózsa Termelőszövetkezet többszáz holdján. S az életük? Az is sokat változott azóta. Nem kell hajnalhasadtától éjfélig robotolni, hanem sokkal kényelmesebben, gépek segítségével végzik napi munkájukat. — Képünk is ezt igazolja, Sarkadiné és Buzésné a tsz udvarán vetőmagot rostálnak. ismerkedtek meg az éftetteí. Juliska néninek hívják őt az egész városban, szeretik, mert nemcsak az iskolásokkal, hanem szüleikkel is* törődik. Tagja a városi nőtanácsnak, és ebben a minőségében legfőbb feladatának tagja, hogy az értelmiségi asszonyokkal foglalkozzék. Tudja jól, hogy az értelmiség nélkül nem lehet felépíteni a szocializmust. Hű, meggyőződött értelmiséget akar nevelni. Igazi ta.. . vaaytcíca& etej mety flábadh éő MAXIM GORKIJ A Tisza Cipőgyár egyik szalagján dolgozik. Fiatal- asszony, életvidám, mosolygós, olyan, akin szívesen pihen meg az ember szeme. Gépe fölé hajol, és az exportra készülő kis tornacipőkre boszorkányos gyorsasággal kerül fel a nyelv, és a varrat. Mozdulatai pontosak, precízek, hosszú ujjai ügyesen, villámgyorsan igazítják a gép alá a kiszabott darabokat. Otthon két és féléves kisfiú várja esténként. Nagyon szereti őt, és mint ahogy beszélgetés közben megemlíti, nemsokára még egy kislányt is szeretne. Változatos életpályát futott be. Nehezen éltek otthon, öten voltak testvéreik, ö maga tizenhat éves korában már szorgalmasan dolgozott Diósgyőrött. Ma munka után négy órahosszat szakmai iskolán vesz részt. Férjével a DIöZ vezetőképző iskolán ismerkedett meg. Most mind a ketten párttagok. Sokat vállalt magára Gábor Ferencné. Dolgozik a KISZ-ben, szabás-varrás tanfolyamot vezet. Mikor azután megkérdeztük, hogy férje nőit szól ahhoz, hogy ritkán és keveset tartózkodik odahaza, felhúzta szemöldökét, és a legtermészetesebb hangon válaszolta: _— Mit? Hát segít otthon. Néha én veszem ki a kezéből a súrolókefét. Nagyon jól megvagyunk, és higyje el, így teljes az életem. Amíg beszélgettünk, legalább hárman szakítottak félbe, akik tanácsot kértek, közöltek valami fontosat, de olyan ts, akadt, aki csak barátságosan köszönt és megkérdezte, hogy érzi magát. Szeretik, tisztelik, ismerik. Egész életet él. A tsz-tag Vagy húszán vesznek körül a cibakházi Vörös Csillag Tsz irodájában. Idősebb, vidám parasztasszonnyal beszélgetünk. öt már nehezebb egy kicsit megszólaltatni, nemigen szeret beszélni magáról. Amit megtudok róla, azt jórészt a íőagronómus, meg a tagság mondja el, egymás szavába vágva, ö inkább csak mosolyogva bólogat, vagy ha túlságosan dicséri valaki, tiltakozóan rázza a fejét. De azért lassan kialakul róla is a kép. Hat iskolát végzett, és most másodszor választották meg a tsz pénztárosául. Soha egy fi'lér hiánya nem volt, vasszorgalommal, esténként gyakorolva a számolást, hozta be a hiányokat és az ellenőrök csak dicsérettel emlékeznek meg róla. Dolgozik a kertészetben, meg ha kell, másutt is. Ahol baj van, Fe- renczinét oda küldik. Ha kell, segít neki a két lánya. Fia ipari tanuló a gépállomáson. Ferencziné nagyon szereti a közöst. 960 munkaegysége volt a családnak, 22 ezer 200 forintot kaptak rá Szépen gondozza az egy hold háztájit, ötven mázsa kukoricát takarítottak le róla Egy vontató, meg egy bivalyos-szekér tudta csak hazaszállítani. Istállójukban eg> •éhén és egy üsző kérődzik, és egy hárommázsás disznó röfög az ólban, amelynek csodájára járnak a környékről. Fáradhatatlan ez az asz- szony. Szereti a színházat meg a mozit. Arra neveli asszonytársait is, hogy művelődjenek, olvassanak. Vezetőségi tagja a nőtanácsnak és mindent megtesz, hogy a béke, a haladás ügyében agitáljon. Szava van, hallgatnak ráj A háziasszony Amikor mondja, szinte nem is akarom elhinni. Öszes haj keresztezi az arcát, de ez az arc fiatalos, vidáman csillogó szemekkel. És ennek a fiatalos külsejű, minden iránt érdeklődő asszonynak kilenc élő gyermeke van — Kilenc gyerek, még kimondani is sok, nemhogy megszülni, etetni, ruházni, fölnevelni. Lápták Sándomé, a MAVAUT kapus felesége pedig szavahihető asszony. Vezetőségi tagja a nőtanácsnak, kulitúrfelelős Szolnok I. kerületében. Tagja a bölcsődéket ellenőrző egészségügyi bizottságnak* Beszélgetésnél természetesen a gyerekekre terelődik a szó. Lipták mama nagyon büszke rájuk. Hat lánya és három fia van, ezekből öt iskolás* — Bizony elvtárs, ha ebédnél megszegek egy kétkilós kenyeret, mire a tizenegy szájat kielégítem, egy morzsa sem marad. Meg aztán nagyon étkesek az én gyerekeim, hiszen fiatal korban vannak. Arra vagyok csak nagyon büszke, hogy a Scheftsik telepen, ahol lakunk, mindenki csak dicséri őket, hogy udvariasak, meg szófogadók. Persze, én, aki otthon látom őket, bizony, nem mindig vagyok elragadtatva tőlük. Különösein a kisebbek rakoncátlanok. Dehát gyerekek. Azért tudtam, és tudok mindenhez időt szakítani, mert férjem is, meg a nagylányok is segítenek a háztartásban, igyekeznek levenni a gondot a fejemről. Az a jó, hogy nagyon vég- kedólyű család vagyunk, szeretjük a tréfát, vidámságot, meg a kultúrát. Az én gyerekeim is szoktak szerepelni. Mária lányom most a Cirkuszhercegnőben táncol, a városi tánccsoport tagja egyébként* Négy asszonyról írtunk. Négyről, a sokezer közül. Négyről, akik tudják, hogy nem elég csak a magunk életét élni. Benne kell élni a közösségben fel kell oldódni a szocialista emberek hatalmas családjában. A dolgozó asz- szonynak, a családanyának, a közösségért dolgozó melegszívű nőnek akartam egy kis emléket állítani. Remélem, sikerült. HERNÁDI TIBOR t .4 A szellemi munkából & egyre jobban kiveszik részüket a nők. Dr. Szabó Julia Tiszakürtön orvosnő. Csak a környékbeliek tudnák megmondani, hogy hány ember köszönheti neki az életét. S még több azoknak a száméi, akik kínzó fájdalmukban segítségért hozzá fordultak, és ő tehetségéhez képest éjjelnappal gyógyította dolgozótársait. Ez is újabb bizonyság, hogy a nők az élet minden területén megállják helyüket. Simogató kezek... „Minden édesanyának es feleségnek ajánlom a nemzetközi nőnap alkalmából.«* A férfi elkattantotta a villanyt, a szoba sötétjében botorkálva találta meg a közös ágyat. Az asszony, ahogy megérezte emberének érkezését, félálmában halvány mosoly- lyal helyet csinált a dunyha alatt... A hatalmas vaskályha piros fénnyel viliódzik a sötétben és az öreg bútorok gigantikus árnyat vetettek a falra. Aztán fordulni kellett, mert az asszony megunta az egyoldalon fekvést. A művelet befejezése után az asz- szony megszokott mozdulattal fogta át egyik kezével emberét, tétován keresve annak erős, megnyugtató kezét, amit olyan jó volt megszorítani.. .. Az ember kezébe veszi az asszony kezét ás valami nagy melegség áramlik benne szét.... Különös. Eddig nem sokat gondolt erre a kidolgozott, törékeny kis kézre, Elfogadd tu, hogy van, hogy dolgozik ez a kéz érte és három lányáért... Pedig milyen kedves, milyen meleg tud lenni egy asszonyi kéz?.., A csöndes, sötét szobába képek villantak az ember elé és asszonyának kezét látja világítani az emlékek homályából,. * Milyen nehéz volt elnyerni ezt a kis kezet, de végülis ott pihent az 6 csontos, nagy kezében és a vékony gyűrűs ujjon ott ragyogott az arany- karika,,, Aztán az első gyermek születésénél milyen görcsösen szorult ökölbe a legszentebb fájdalom alatt a kis bátor köz.... És milyen reszketően írta le a hazahívó táviratot: „Gyere, mert Jánoska meghalt!’1 Áldott feleség és asszonyt kezek, de sokat kell kibírnotok egy életen át! Az élet mennyi reggelije, ebédje, vacsorája, mennyi mosása, súrolás takarítása fér el ezek? ben a kis kezekben? Egyszer — emlékszik a férfi — valaki azt kérdezte tőle, hogy hogyan van az, hogy a legjobb vendéglő, a legkiválóbb üzemi konyha sem tud olyan jól főzni, mint a feleség? Es ő akkor azt mondta: azért, mert a vendéglőben és az üzemi konyhán az ételbe benne van a tudás, de a feleség főztjében a tudáson kívül benne van a szív is! Akkor nem is gondolt rá, hogy milyen igazat mondott, de most itt a sötét szobában asszonyának kezét fogva érzi és tudja, hogy örök igazságot mondott! Az a sok féltő, simogató öltöztetés! Hiszen még most is, amikor már nagyok, gyakran előfordul, hogy segít az öltözködésüknél. Bs amikor büntetni kell? Mert azt is szokott ez a kis kéz, akkor is szelíden, szinte önmagának fájón büntet.. * • wjfg?flvyp.r simogat meg reszketően, könnyesen egy szemfedőt, amely alatt egy másfél éves kislány alussza örök álmát..; Es amikor emberét meghurcolják, az ellenforradalom alatt megfenyegetik, bátran, erősen embere mellé áll. Mennyi mindent elbírt, kiállt a gyenge asszonyi kéz!? És soha nem panaszkodott! Nem panaszkodott fájdalmában, egyedüliségében, harcában. — Mindig erős volt, mindig simogató volt, mindig ölelő és megbocsájtó, ha tizenhét év alatt erre szükség volt,.. Igen. Ilyen ez a kis kéz, amelyik most is repedezett tenyerével pit pihen a férfi kezében. Az ember óvatosan felemeli asszonyának kezét és egy egy bensőséges, meleg csókkal rójja le háláját, elismerését és tiszteletét asz- szonya iránt... Es ezentúl minden este kézcsókkal búcsúzott asszonyától, ha jegyét már megváltotta az álmok birodalmába.. a mnö T.ASZL6 Te mindig lemaradsz • • • Ebédhez ülünk nagysietve. Épp csak elkapod csókomat.. a Rövid az idő: jőnni-menni, s enni is harminc perc alatt.. a A levest tányéromba méred, majd a gyerekét, s magadét. De mire hozzákezdesz, nálam van is, nincs Is — csak maradék. Állsz máris fel, és újra kezded: készíted a másodikat, a levest még be sem fejezted, már kéri jussát a fiad ... S míg előlünk elfogy az étel, mindig lemaradsz az ebéddel... Antalfy István JÓN A TAVASZ! Vásároljon motorkerékpárt, kerékpárt és szerárut a Kisújszállási Földút íívesszdvefbezet Vas- és Műszaki Boltjában* ’él-tkifr'é # Aáká Alt * a a AAA a A átsaa s* A^
