Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-08 / 57. szám

****** ****** ÚJ ÉLETÜNK ASSZONYAI A mindennapok csatáiban Sokat beszélünk manapság a női egyenjogúságról és sajnos, nagyon keve­set a nők tiszteletéről. Pedig ez nem az elmúlt századok valamifajta polgári cső he­venye, hanem az igazi emberi magatartás fokmérője. A régi világ csak az úgyneve­zett úriasszonyoknak adta meg a tiszteletet. A selyembe, bársonyba öltöztetett, cse­lédséget tartó nagyúri dáma tagadhatatlanul a tisztelet tárgya volt. Az egyszerű dolgozó asszony viszont szabad préda. Kihasználták munkáját, testét, nem rendel­kezett szabadon önmagával és ha nem kellett többé, kiöregedett a munkából, eldob­ták, mint a rongyot. A mi tiszteletünk a a dolgozó asszonyé. Azé, aki gyárban, irodában, ter­vezőasztal fölött, kint a földeken dolgozik, vagy gyermekeit neveli gonddal és féltő szeretettel. Aki nem dísz, hanem a férfi társa, igazi élettársa örömben és bánatban egyaránt. A mai ünnepen négy arcképpel tisztelgünk a dolgozó nők előtt. Vázlato­sak ezek az arcképek, adatokat, egy-egy jellemző vonást villantanak csak fel Mégis keresztmetszetét adják dolgozó társadalmunknak. Szánt-szándékkal irtunk olyanokról, akik élenjárnak a munkában, társadalmi életben és a család gondozásá­ban egyaránt. Példaképeket mutatunk. Mai életünkben ez a szép, hogy ezek a példa­képek, a névtelen asszonyok sokan, nagyon sokan varnak, Tisztelet ét megbecsülés jár nekik, Ä munkásasszony Munkásáéból orszaggyulAsu. képviselő. Ilyent a felszaba­dulás előtt még hallani sein lehetett, most pedig Iám­énak, országos ügyekben te­lefonál, intézkedik. S nehogy azt higgyék, hogy az ország­ban csak egy képviselőnő van. — Többen vannak, sőt még a megyében is. Képün­kön: a Szolnok megyeiek egyik országgyűlési képvise­lője látható, Papn Jáitosné. aki egyébként a Megyei Ta­nács dolgozója. , jajén»?, Elnézem beszéd közben. Nyugodtan, folyamatosan be­szél. Látszik, hogy házi agi- tációkon, kulturmunka köz­ben megszokta a nyilvános szereplést De nagyképűség­nek nyoma sem látszik rajta. Egyszerű, tiszta, kedves asz- szony. Sokszor emlegeti ma­gát úgy, hogy mi, öregek. Pedig nincs igaza. Liptákné és a liptáknék általában so­hasem öregednek meg. Min­dig, mindig örök fiabalok ma­radnak) A pedagógus Az egyik legszebb női hi­vatás. Gyermekeket tanítani, az értelem csírájából ragyo­góra bomló virágot nevelni. Kozma Sámdorné 1921 óta űzi ezt a hivatást. Azaz, csak űzte volna. Mert amikor át­lépett a frissen szerzett ta­nítónőd diplomával a képző küszöbén, 13 évet kellett vár­nia, nyomorognia, alázatos hangon kérvényeznie, amíg végre 1934-ben Bákóczifal- ván sikerült elhelyezkedést kapnia. Azóta többezer gyer­meket nevélt fel Ahol jár Szolnokon, szeretettel moso­lyognak rá férfiak* nők, akik az ő keze alatt tanulták meg a betűvetést, Ez is csak a mi társadal­munkban lehetséges. Török- szentmiklóeon Sarkadi Ká- rolyné és Búzás Imréné saját maguk gazdái lettek, még­hozzá nem is egy-két hol­don, hanem a Dózsa Ter­melőszövetkezet többszáz holdján. S az életük? Az is sokat változott azóta. Nem kell hajnalhasadtától éjfélig robotolni, hanem sokkal ké­nyelmesebben, gépek segít­ségével végzik napi munká­jukat. — Képünk is ezt iga­zolja, Sarkadiné és Buzésné a tsz udvarán vetőmagot rostálnak. ismerkedtek meg az éftetteí. Juliska néni­nek hívják őt az egész vá­rosban, szeretik, mert nem­csak az iskolásokkal, hanem szüleikkel is* törődik. Tagja a városi nőtanácsnak, és eb­ben a minőségében legfőbb feladatának tagja, hogy az értelmiségi asszonyokkal fog­lalkozzék. Tudja jól, hogy az értelmiség nélkül nem lehet felépíteni a szocializmust. Hű, meggyőződött értelmisé­get akar nevelni. Igazi ta­.. . vaaytcíca& etej mety flábadh éő MAXIM GORKIJ A Tisza Cipőgyár egyik szalagján dolgozik. Fiatal- asszony, életvidám, mosoly­gós, olyan, akin szívesen pi­hen meg az ember szeme. Gépe fölé hajol, és az ex­portra készülő kis tornaci­pőkre boszorkányos gyorsa­sággal kerül fel a nyelv, és a varrat. Mozdulatai ponto­sak, precízek, hosszú ujjai ügyesen, villámgyorsan iga­zítják a gép alá a kiszabott darabokat. Otthon két és fél­éves kisfiú várja esténként. Nagyon szereti őt, és mint ahogy beszélgetés közben megemlíti, nemsokára még egy kislányt is szeretne. Vál­tozatos életpályát futott be. Nehezen éltek otthon, öten voltak testvéreik, ö maga tizenhat éves korában már szorgalmasan dolgozott Diós­győrött. Ma munka után négy órahosszat szakmai is­kolán vesz részt. Férjével a DIöZ vezetőképző iskolán is­merkedett meg. Most mind a ketten párttagok. Sokat vállalt magára Gá­bor Ferencné. Dolgozik a KISZ-ben, szabás-varrás tan­folyamot vezet. Mikor azután megkérdeztük, hogy férje nőit szól ahhoz, hogy ritkán és keveset tartózkodik oda­haza, felhúzta szemöldökét, és a legtermészetesebb han­gon válaszolta: _— Mit? Hát segít otthon. Néha én veszem ki a kezé­ből a súrolókefét. Nagyon jól megvagyunk, és higyje el, így teljes az életem. Amíg beszélgettünk, leg­alább hárman szakítottak félbe, akik tanácsot kértek, közöltek valami fontosat, de olyan ts, akadt, aki csak ba­rátságosan köszönt és meg­kérdezte, hogy érzi magát. Szeretik, tisztelik, ismerik. Egész életet él. A tsz-tag Vagy húszán vesznek kö­rül a cibakházi Vörös Csil­lag Tsz irodájában. Idősebb, vidám parasztasszonnyal be­szélgetünk. öt már nehezebb egy kicsit megszólaltatni, nemigen szeret beszélni ma­gáról. Amit megtudok róla, azt jórészt a íőagronómus, meg a tagság mondja el, egymás szavába vágva, ö inkább csak mosolyogva bó­logat, vagy ha túlságosan dicséri valaki, tiltakozóan rázza a fejét. De azért las­san kialakul róla is a kép. Hat iskolát végzett, és most másodszor választották meg a tsz pénztárosául. Soha egy fi'lér hiánya nem volt, vas­szorgalommal, esténként gya­korolva a számolást, hozta be a hiányokat és az ellen­őrök csak dicsérettel emlé­keznek meg róla. Dolgozik a kertészetben, meg ha kell, másutt is. Ahol baj van, Fe- renczinét oda küldik. Ha kell, segít neki a két lánya. Fia ipari tanuló a gépállo­máson. Ferencziné nagyon szereti a közöst. 960 munka­egysége volt a családnak, 22 ezer 200 forintot kaptak rá Szépen gondozza az egy hold háztájit, ötven mázsa kuko­ricát takarítottak le róla Egy vontató, meg egy biva­lyos-szekér tudta csak haza­szállítani. Istállójukban eg> •éhén és egy üsző kérődzik, és egy hárommázsás disznó röfög az ólban, amelynek csodájára járnak a környék­ről. Fáradhatatlan ez az asz- szony. Szereti a színházat meg a mozit. Arra neveli asszonytársait is, hogy mű­velődjenek, olvassanak. Ve­zetőségi tagja a nőtanácsnak és mindent megtesz, hogy a béke, a haladás ügyében agi­táljon. Szava van, hallgatnak ráj A háziasszony Amikor mondja, szinte nem is akarom elhinni. Öszes haj keresztezi az arcát, de ez az arc fiatalos, vidáman csillogó szemekkel. És ennek a fiatalos külsejű, minden iránt érdeklődő asszonynak kilenc élő gyermeke van — Kilenc gyerek, még kimon­dani is sok, nemhogy meg­szülni, etetni, ruházni, föl­nevelni. Lápták Sándomé, a MAVAUT kapus felesége pe­dig szavahihető asszony. Ve­zetőségi tagja a nőtanácsnak, kulitúrfelelős Szolnok I. ke­rületében. Tagja a bölcsődé­ket ellenőrző egészségügyi bizottságnak* Beszélgetésnél természete­sen a gyerekekre terelődik a szó. Lipták mama nagyon büszke rájuk. Hat lánya és három fia van, ezekből öt iskolás* — Bizony elvtárs, ha ebéd­nél megszegek egy kétkilós kenyeret, mire a tizenegy szájat kielégítem, egy mor­zsa sem marad. Meg aztán nagyon étkesek az én gyere­keim, hiszen fiatal korban vannak. Arra vagyok csak nagyon büszke, hogy a Scheftsik telepen, ahol la­kunk, mindenki csak dicséri őket, hogy udvariasak, meg szófogadók. Persze, én, aki otthon látom őket, bizony, nem mindig vagyok elragad­tatva tőlük. Különösein a ki­sebbek rakoncátlanok. Dehát gyerekek. Azért tudtam, és tudok mindenhez időt szakí­tani, mert férjem is, meg a nagylányok is segítenek a háztartásban, igyekeznek le­venni a gondot a fejemről. Az a jó, hogy nagyon vég- kedólyű család vagyunk, sze­retjük a tréfát, vidámságot, meg a kultúrát. Az én gye­rekeim is szoktak szerepelni. Mária lányom most a Cir­kuszhercegnőben táncol, a városi tánccsoport tagja egyébként* Négy asszonyról írtunk. Négyről, a sokezer közül. Négyről, akik tudják, hogy nem elég csak a magunk életét élni. Benne kell élni a közösségben fel kell oldódni a szocialista emberek hatalmas családjában. A dolgozó asz- szonynak, a családanyának, a közösségért dolgozó meleg­szívű nőnek akartam egy kis emléket állítani. Remé­lem, sikerült. HERNÁDI TIBOR t .4 A szellemi munkából & egyre jobban kiveszik részü­ket a nők. Dr. Szabó Julia Tiszakürtön orvosnő. Csak a környékbeliek tudnák meg­mondani, hogy hány ember köszönheti neki az életét. S még több azoknak a száméi, akik kínzó fájdalmukban se­gítségért hozzá fordultak, és ő tehetségéhez képest éjjel­nappal gyógyította dolgozó­társait. Ez is újabb bizony­ság, hogy a nők az élet min­den területén megállják he­lyüket. Simogató kezek... „Minden édesanyának es feleségnek ajánlom a nem­zetközi nőnap alkalmából.«* A férfi elkattantotta a vil­lanyt, a szoba sötétjében bo­torkálva találta meg a közös ágyat. Az asszony, ahogy meg­érezte emberének érkezését, félálmában halvány mosoly- lyal helyet csinált a dunyha alatt... A hatalmas vaskályha pi­ros fénnyel viliódzik a sötét­ben és az öreg bútorok gi­gantikus árnyat vetettek a falra. Aztán fordulni kellett, mert az asszony megunta az egyoldalon fekvést. A műve­let befejezése után az asz- szony megszokott mozdulattal fogta át egyik kezével em­berét, tétován keresve an­nak erős, megnyugtató ke­zét, amit olyan jó volt meg­szorítani.. .. Az ember kezébe veszi az asszony kezét ás valami nagy melegség áramlik benne szét.... Különös. Eddig nem sokat gondolt erre a kidolgozott, törékeny kis kézre, Elfogadd tu, hogy van, hogy dolgozik ez a kéz érte és három lá­nyáért... Pedig milyen ked­ves, milyen meleg tud lenni egy asszonyi kéz?.., A csöndes, sötét szobába képek villantak az ember elé és asszonyának kezét látja világítani az emlékek homályából,. * Milyen nehéz volt elnyerni ezt a kis kezet, de végülis ott pihent az 6 csontos, nagy kezében és a vékony gyűrűs ujjon ott ragyogott az arany- karika,,, Aztán az első gyermek szü­letésénél milyen görcsösen szorult ökölbe a legszentebb fájdalom alatt a kis bátor köz.... És milyen reszketően írta le a hazahívó táviratot: „Gyere, mert Jánoska meg­halt!’1 Áldott feleség és asszonyt kezek, de sokat kell kibír­notok egy életen át! Az élet mennyi reggelije, ebédje, va­csorája, mennyi mosása, sú­rolás takarítása fér el ezek? ben a kis kezekben? Egyszer — emlékszik a férfi — va­laki azt kérdezte tőle, hogy hogyan van az, hogy a leg­jobb vendéglő, a legkiválóbb üzemi konyha sem tud olyan jól főzni, mint a feleség? Es ő akkor azt mondta: azért, mert a vendéglőben és az üzemi konyhán az ételbe benne van a tudás, de a fe­leség főztjében a tudáson kí­vül benne van a szív is! Akkor nem is gondolt rá, hogy milyen igazat mondott, de most itt a sötét szobában asszonyának kezét fogva érzi és tudja, hogy örök igazságot mondott! Az a sok féltő, simogató öltöztetés! Hiszen még most is, amikor már nagyok, gyak­ran előfordul, hogy segít az öltözködésüknél. Bs amikor büntetni kell? Mert azt is szokott ez a kis kéz, akkor is szelíden, szinte önmagának fájón büntet.. * • wjfg?flvyp.r simogat meg reszketően, könnyesen egy szemfedőt, amely alatt egy másfél éves kislány alussza örök álmát..; Es amikor emberét meg­hurcolják, az ellenforradalom alatt megfenyegetik, bátran, erősen embere mellé áll. Mennyi mindent elbírt, ki­állt a gyenge asszonyi kéz!? És soha nem panaszkodott! Nem panaszkodott fájdal­mában, egyedüliségében, har­cában. — Mindig erős volt, mindig simogató volt, min­dig ölelő és megbocsájtó, ha tizenhét év alatt erre szük­ség volt,.. Igen. Ilyen ez a kis kéz, amelyik most is repedezett tenyerével pit pihen a férfi kezében. Az ember óvatosan fel­emeli asszonyának kezét és egy egy bensőséges, meleg csókkal rójja le háláját, el­ismerését és tiszteletét asz- szonya iránt... Es ezentúl minden este kézcsókkal bú­csúzott asszonyától, ha jegyét már megváltotta az álmok birodalmába.. a mnö T.ASZL6 Te mindig lemaradsz • • • Ebédhez ülünk nagysietve. Épp csak elkapod csókomat.. a Rövid az idő: jőnni-menni, s enni is harminc perc alatt.. a A levest tányéromba méred, majd a gyerekét, s magadét. De mire hozzákezdesz, nálam van is, nincs Is — csak maradék. Állsz máris fel, és újra kezded: készíted a másodikat, a levest még be sem fejezted, már kéri jussát a fiad ... S míg előlünk elfogy az étel, mindig lemaradsz az ebéddel... Antalfy István JÓN A TAVASZ! Vásároljon motorkerék­párt, kerékpárt és szer­árut a Kisújszállási Föld­út íívesszdvefbezet Vas- és Műszaki Boltjában* ’él-tkifr'é # Aáká Alt * a a AAA a A átsaa s* A^

Next

/
Thumbnails
Contents