Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-06 / 55. szám
STOW GYULÄs Megnővebedett az érdeklődés a pedagógusok munkája iránt A HépMztá Ks&záfy Ifjúságunk neveléséinek a* ügye közéletünk egyik leg gyakrabban tárgyalt kérdésévé, vált az utóbbi időben. Ebből logikusan következik bogy tokozott figyelem kísér a pedagógusok munkáját is. Tanulságos röviden visszaidézni, hogy az elmúlt kb. egy évnyi időszak során hogyan A eajtó sem bánt kesztyűs kézzel a pedagógusokkal: ha rövid ideig is, de hozzájárult a pedagógusellenes hangulat ébrentartásához. Sokan a népi hatalomhoz hű, egyszerű dolgozók közül, de egyes helyi vezetők is az értelmiségre — és elsősorban a pedagógusokra — hárítottak minden felelősséget az ifjúság egy részének 1956 október-novemberi megdöbbentő magatartásáért. Pártunk és kormányunk határozott állásfoglalásának vcilt köszönhető, hogy ez az általános elitélő álláspont iK«n vált uralkodóvá a • jrnegek között, és csakhamar megindult a felelősség kérdésének józanabb, körültekintőbb és mélyrehatóbb vizsgálata. A pedagógusok pedig nemcsak országunk vezetőinek a nyilatkozataiból vehették tudomásul, hogy a párt és a kormány bízik bennük és megbecsüli munkájukat, hanem abból is, hogy 1957 áprilisától, az ellenforradalom pusztításai nyomán támadt súlyos gazdasági nehézségek ellenére kormányzatunk felemelte a pedagógusok fizetését is. Egyre inkább tért hódított a pedagógusok munkájának, felelősségének tárgyilagos megítélése. Egyre többen kezdték hangoztatni pártgyűléseken, tanácsüléseken, a sajtóban és egyebütt, hogy az ifjúság neveléséért, magatartásáért nemcsak a peváltozott, fejlődött a pedagógusok munkájának a megítélése közéletünk különféle fórumain. Tanulságos főlep azért, mert egy akármilyen rövid visszatekintés is ékesen 'gazolja, hogy ezen a téren is egészséges, örvendetes fejlő? désről adhatunk számot. dagógus felelős, de felelősek a ssülök is. Nem egy egyszerű munkás és dolgozóparasz' szájából lehetett hallani olyan önkritikus megállapításokat, hogy népi demokráciánk védőszárnyai alatt felnövekvő fiaiknak, leányaiknak keveset vagy semmit sem beszéltek példáid arról, hogy milyen emberhez nem méltó életre kényszerítette őket, a szülőket a népnyúzó Horthy-rend- szer: szóval nem nevelték gyermekeiket elég tudatosan és az érzelmekre hatóan nép' demokráciánk megbecsülésére és az ellenforradalmi rendszer gyűlöletére. Az utóbbi hetekben is számos alkalommal esett szó a közoktatásról és ezzel kapcsolatban a pedagógusokról. Elég néhány eseményre utalni: a januári országgyűlés előtt a minisztertanács beszámolójában Kádár János elvtárs jelentőségéhez mérten méltatta a pedagógusok munkáját, és biztosította őket arról, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a továbbiakban is minden 1 ellető segítséget meg fog adni nekik nemcsak ahhoz, hogy zavartalanul végezhessék munkájukat, hanem ahhoz is, hogy látókörüket bővíthessék, ismereteiket gyarapíthassák. — Ugyanakkor Kádár élvtárs felhívta a pedagógusok figyelmét arra, hogy az eddiginél elmélyültebben, behatóbban ismerkedjenek meg korunk leghaladóbb társadalomtudományával, a marxizmus— leninizmuesal. mert csak is mereteik bővítésével tudják biztosítani az ifjúság szocialista széliemben való nevelését. Sokáig emlékezetes marad a pedagógusok körében Kádár elvtársnak az a megnyilatkozása is, amely szintén a-' országgyűlés előtt hangzott e‘ a Hétfői Hírek egyik pedagó gusokat érintő cikkével kap csolatban. Kádár elv társ min denki számára megszívlelte dő példát nyújtott arra, hog- milyen fele'ősségtudaital és körültekintéssel kell megítélni a pedagógusok muriké 1át általában és egy-egy konkrét esetben. örvendetes tény ez, mert nemcsak azt jelenti, hogy a pedagógusok most már nyugodtan végezhetik nehéz munkájukat, nem kell tarta niok meg nem érdemelt támadásoktól és igazságtalan általánosításoktól, hanem reményt nyújt arra is, hogy munkájukhoz több segítségei fognak kapni a szülőktől és a társadalomtól általában. Természetesen gyermekeink szocialista nevelésében, a szó eializmus sokrétű feladataira való előkészítésében ezután is a pedagógusoknak kell az oroszlánrészt vállalniuk. Elsősorban nekik keli azon is rmmkálkodniok, hogy gyarapítsák a szülők pedagógiai kultúráját, meggyőzzék őket az iskolai és családi nevelés Sorolhatunk tovább példákat is. Február elején a Szolnok megyei országgyűlés' képviselők csoportja megyénk közoktatásának a helyzetét tárgyalta. Erről a Szolnok megyei Néplap annak idején részletesen beszámolt, ezért itt csak annyit, hogy igen sok szó esett a pedagógusok munkájáról, helyzetéről, poli- fikai magatartásáról. Ennek alap ián a képviselők elható "ózták, hogy munkájuk so "án minden városban és falu ban kü'önös figyelemmel fog iák kísérni az ott dolgozó pe dagógusok helyzetét és segítenek megteremteni, illetőié- megerősíteni a nevelők mun kájához feltétlenül szüksé összhangjának a szükségességéről. Szülők számára rendezett pedagógiai témájú előadások, rendszeres és alapos körültekintéssel, tapintattal végzett családlátogatások komoly mértékben lendíthetik előre a nevelés ügyét. Kár, hogy az utóbbi időben ezek a régebben jól bevált módszerek méltatlanul háttérbe szorultak pedig sok bajt, félreértést háríthatna el a szülők és nevelők idejében való ösz- szefogása a közös cél érdekében. A szülői munkaközösségek életét úgy kell alakítani, hogy azok ne csak anyagi, hanem hathatós erkölcsi támogatást is tudjank adni az iskoláknak. (Folytatjuk.) KOMOLYAN, szinte ünnepélyesem csendülnek e szavak egy-egy ítélet kihirdetése előtt. A jelenlévők torkában enyhe kis szorongás uralkodik, akinek pedig szól, abban a legtöbb esetben — ha csak nem megrögzött bűnöző, — félelmet kelt, mert a szavak mögött, a bíró mögött egy egész nép áll a maga igazságával, többmilliónyi erejével. A bíró pedig a nép hatalmának megtestesítője, aki munkájával, e bonyolult és felelősségteljes feladattal a népet szolgálja, a nép hatalmát biztosítja. Hivatása kötelezi, hogy őrködjön a nép törvénye felett és drákói szigorral sújtson le megsértőire. EZ A MUNKA a maga bonyolultságával és felelősségteljességével pedagógiai feladatok elé is állítja végzőjét, mert az ítéletek meghozatala közben amellett, hogy megállapítja a bűncselekmény tényét, figyelembe veszi az elkövetés körülményeit, okait, a terheik osztálybeli hovatartozását, előző életét és a büntetés kitöltése utáni jövőjét. Majd csak ezek tisztázása után hoz ítéletet. EZT TÜKRÖZTE a közelmúltban megtartott országos bírói értekezlet és ennek szellemében tanácskoztak a Szolnok megyei bírák is. Az értekezlet beszámolója és az azt követő vita két fő kérdés köré csoportosult. Az egyik: a politikai bűnözés megtorlása, a másik: a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények elleni harc. A RÉSZTVEVŐK mindegyikének eltökélt szándéka, hogy a legszigorúbban lép fel az áülamrend ellen irányuló bűncselekmények ellen, ítéleteikben szem előtt tartják. A Magyar Népköztársaság a dolgozók állama és aki ellene kezet emel, az a dolgozók ellen vét. Aki pedig ezt teszi, az eöerisőg éte az ellenségnek jogosan kijáró bánásmódot: a nép gyűlöletét és a törvény szigorát érdemli. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményekkel kapcsolta bari kialakult álláspontot Burka elvtárs, a Megyei Bíróság elnöke így jellemezte: „Politikai bűncselekménynek tekintjük, amely közvetlenül veszélyezteti az állam- vag3'on biztonságát, s az állampolgárok jólétét. Éppen ezért napjainkban, amikor még mindig észlelhető az ellenforradalom által okozott erkölcsi lazulás, a társadalmi tulajdon fosztogatói ellen az arra hivatott szerveknek ösz- sze kell fogni. Az egész társadalomnak kell felvenni a harcot a dolgozóit megkárosítói ellen". FÉLIG MEGTETT lépés lenne azonban, ha csak a bűncselekmények elkövetőit vonnánk felelősségre. Törvény elé kell állítani azokat is, akik ilyen, vagy olyan formában — például az ellenőrzés elhanyagolása, feljelentés elmulasztása, stb. — elősegítik a cselekmény elkövetését. A tanácskozás nem ment el szótlanul az okok fölött sem. Mint ahogy Burka elv- társ mondta és az értekezlet is megállapította, a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények okai között ott találjuk az emberek tudatában uralkodó tulajdonjogi tisztázatlanságot is. EZEK TISZTÁZÁSA nevelési kérdés. Társadalmi szerveinknek, iskoláinknak, és mindennemű felvilágosító szerveinknek e kérdésben egységesen kell állást foglalni és célratörően sokat tenni annak érdekében, hogy mindenki megértse: az állam vagyona a nép tulajdona és aki azt meglopja, önmaga ellen vét. — nagy — Egy éve méor erősen pedagógusellenes volt a közhangulat. ges bizalmat. Ez a néhány konkrét példa is bizonyítja hogy a peda^óausok iránti bizalom erősödésben van. mszTOj I cfja'un méínc/c iitfieí {'cfoű/fa ÍO. Zoja erre a hírre azonnal New Yorkba utazott. Ott, a helyszínen, testestől-lelkestód megvásárolta magának egy nagy lap riporterét. Az amerikai sajtóban csakhamar közlemények jelentek meg arról, hogy New Yorkba érkezett Európa legokosabb ée legszebb nője, aki hivatására nézve balerina, de ugyanakkor szénvedélyesen érdekli a legdivatosabb tudomány, a kémia is — annyira, hogy az immár túlságosan közönségessé vált briliáns helyett világítógázzal töltött kristály golyókból fűzött nyakéket visel. Ezek a kristálygolyók megtették a hatásukat az amerikaiakra. Amikor Rolling felszállt a Franciaország felé induló gőzhajóra, a felső fedélzeten, a teniszpályán, egy széles levelű, susogó pálmafa és egy virágzó mandulafa között ott ült egy fonott karosszékben Zoja Monrose. Rolling tudta, hogy ez Európa legdivatosabb nője, e emellett valóban tetszett is neki Zoja. Ajánlatot tett neki: Tegyen, a szeretője. Zoja Monrose azt a feltételt szabta, hogy Rolling írjon alá egy szerződést, amelyben a viszony megszakítása esetén egymillió dollár bánatpénz fizetésére kötelezi magát. A nyüt óceánról rádión világgá kürtölték Rolling új szerelmi viszonyának és a szokatlan szerződésnek hírét. Az Eíffel-torony rádióállomása felfogta a szenzációs hirt, és másnap Párizsban már mindnki Zoja Monrose-ról és a vegyipari tröszt vezéréről beszélt; 17 Rolling jól választotta meg új szeretőjét; nem csalódott benne. Még a hajón voltak, amikor Zoja így szólt hozzá: — Kedves barátom, ostobaság volna tőlem, ha beleártanám magam az ügyeibe. De hamarosan rá fog jönni, hogy titkárnőnek még alkalmasabb vagyok, mint szeretőnek. Azok a csacskaságok, amelyek a nőket általában lekötik, engem kevéssé érdekelnek. Becsvágyó vagyok. Maga nagy ember: bízom magában. Magának győznie kell. Ne felejtse el, hogy személyesen átéltem a forradalmat, kiütéses tífuszom volt, mint katona harcoltam és ezer kilométert tettem meg lóháton. Az ilyen emlékek nem mosódnak el. Az én lelkemet kiégette a gyűlölet. Rolling érdekesnek találta azt a jeges szenvedélyességet, amely ebből a nőből áradt. Megérintette ujjával Zoja orra hegyét, és így felelt: — Kicsikém ahhoz, hogy egy üzletember titkárnője legyen, túl sok magában a temperamentum. Maga megszállott; a politikában és az üzleti életben ezért mindig dilettáns marad. Párizsban Rolling tárgyalásokat kezdett a vegyészeti gyárak trösztösitéséről. Amerika óriási tőkéiket fektetett az óvilág iparába. Rolling ügynökei óvatosan felvásárolták a részvényeket. Párizsban csak így nevezték Rol- lingot: ..az amerikai bivaly”. S valóban, az európai nagyiparosok között ez az ember óriásnak tetszett. Minden akadályon keresztülgázolt. Látótere szűk volt. Csak egyetlen célt látott maga előtt: egy kézben (vagyis a saját kezében) összpontosítani a világ vegyészéti iparát. Zoja Monrose hamarosan kiismerte jellemét és harci módszereit. Látta, miben rejlik az ereje és mi a gyenge oldala. Rolling nem tudott eligazodni a politikában, s olykor' nagy ostobaságokat mondott a forradalomról és a bolsevikokróL Zoja észrevétlenül körülvette őt olyan emberekkel, akik hasznára lehettek, összehozta újságírókkal, s ilyenkor ő irányította a társalgást. Megvásárolt számára kis riportereket, akikre Rolling ügyet sem vetett. pedig hasznosabb szolgálatot tettek neki, mint a tekintélyes újságírók, mert az élet minden kis hasadékába behatoltak, akár a moszkitók. Amikor aztán Zoja „elrendezte", hogy egy jobboldali képviselő rövid beszédet mondjon a parlamentben arról, hogy „elengedhetetlenül szükséges az amerikai iparral való szoros kapcsolat, mert csak így biztosítható Francia- ország védelme egy vegyi hadviselés esetén’’, Rolling első ízben szorította meg Zoja kezét férfiasain, barátilag, megindultam — Rendben van, felfogadom titkárnőmnek heti huszonhét dollár fizetéssel , Rolling egyre inkább meggyőződött arról, hogy Zoja Monrose valóban hasznos segítőtársa, és most már őszintén beszélt vele üzleti ügyedről — vagyis mindenről ami őt érdekelte. 1* Zoja Monrose kapcsolatot tartott fenn néhány orosz emigránssal. Egyikük, Szemponov, állandó fizetéses alkalmazottja volt. Szemjonov a háborús években szerezte meg a vegyészmérnöki diplomáját, azután mint zászlós szolgált a hadseregben, majd fehérgárdista tiszt lett. Az emigrációban abból élt, hogy különféle apró-cseprő megbízásokat vállalt, így a többi között használt ruhákat adott el utcalányoknak. Ö volt Zoja Monrose hírszerző szolgálatának a főnöke. Szovjet folyóiratokat és újságokat hozott Zojának, közölte vele értesüléseit, tájékoztatta a pletykákról és hírekről. Zoja Monrose minden megbízását pontosan teljesítette, ügyes volt és eszközeiben cseppet sem válogatós. Egy nap Zoja Monrose megmutatta Rollingnak az egyik revali úiság cikkét, amely arról számolt be. hogy Petrográdban olyan találmányon dolgoznak, amely romboló erő tekintetében minden eddigit felüknúL Rolling elnevette magát: — Szamárság, ettől senki sem ijed meg.:. Magának nagyon élénk a fantáziája A bolsevikok nem tudnak semmi komoly dolgot létrehozni Ekkor Zoja meghívta reggelire Szemjonovot, éa Szemjonov Igen különös történetet beszélt el ezzel az újsághírrel kapcsolatban: „... Tizenkilencben, röviddel Oroszországból való menekülésem előtt, találkoztam Petrográdban az utcán egy Sztasz Tiklinszkij nevű lengyel barátommal akivel együtt végeztem el a technológiai intézetet. Hátán zsákot cipelt, lába szőnyegdarabokkal körülosavarva, felöltőjén krétával írt számok — a sorbanállások nyomai. Egyszóval olyan volt, mint akkoriban mindenki. De arcán különös élénkség ült Rám kacsintott Ugyan mi lehet vele? — Hej, barátem, micsoda aranybányára bukkantam! Csurog a nyálam, ha csak rá gondolok 1 Milliók vannak ott — mit, milliók?! Százmilliók (persze aranyban)! Én faggatni kezdtem, de hiába ostromoltam kérdésekkel, ő csak nevetett. Ezzel aztán el is váltunk. Vagy két hétre rá a Vaszdljevsizkij-ezigeten sétálgattam, azon a környéken, ahol Tiklinszkij lakott Eszembe jutott a barátom aranybányája. No, gondolom magamban, bemegyek ehhez a milliomoshoz, és kérek tőle egy fél font cukrot. Benyitok az ajtón. Tiklinszkij ott fekszik félhol* tan, keze és felsőteste bepólyálva. — Ki látta így el a bajodat? — Várja csak, várj — feleli — csak segítsen, meg a szent szűz, ha felgyógyulok, megölöm, — Kicsodát? — Garint. S ekkor elbeszélte — igaz, hogy zavarosan és homályosan, mert nem akarta elárulni a részleteket — hogy egy régi ismerőse, Garln mérnök, felszólította, készítsen neki széngyertyákat valami találmányához, amely példátlan rombolóerőt tud kifejteni. Hogy érdekeltté tegye a dologban Tiklinszkijt, felajánlotta neki a várható haszon egy hányadát. Az volt a szándéka, hogy a kísérletek befejezése után Svájcba szökik a kész találmánnyal, ott szabadalmaztatja, és maga foglalkozik a találmány kiaknázásával. Tiklinszkij nagy lelkesedéssel látott munkához. Kis gúláikat kellett készítenie, s a feladat az volt, hogy a gú- lácskák lehető legkisebb térfogata mellett a lehető legnagyobb hőmennyiség szabaduljon fel. A készülék szerkezetét Garin titokban tartotta: azt mondta, hogy rendkívül egyszerű elven alapul, s ezért a legkisebb célzással is elárulná a találmány titkát. Tiklinszkij egymás után szállította a kis gúlákat, de egyetlenegyszer sem sikerűit rávennie Garint, hogy megmutassa a készüléket. Tiklinszkijt felbőszítette ez a bizalmatlanság. Sokat veszekedtek emiatt. Egyszer Tiklinszkij titokban követte Garint arra a helyre, ahol a mérnök kísér’étéit végezte. Garin a pétervári városrész egyik néptelen utcájának félig romokban heverő házába tért be. Tiklinszkij, Garin nyomába szegődve, belopódzott a házba. Sokáig bolyongott különféle lépcsők és betört ablaikú, üres szobák útvesztőjében, míg végül a pincéből a kieresztett gőz erő3 sistergésére emlékeztető hangot hallott és megütötte orrát az égő gúlák jól ismert szaga. Óvatosan leereszkedett a pincébe, de megbotlott a szanaszét heverő tégladarabokban, elesett és z°jt csapott. A boltív mögött, vagy harminc lépésnyire Tiklinszkijtől. egy pislákoló mécses megvilágította Garin rémülettől eltorzított arcát. „Ki van itt?” — kiáltotta vadul Garin, s ebben a pillanatban egy vakító fénysugár — nem vastagabb egy kötőtűnél — lövellt Tiklinszkij felé a fal mel’ől és rézsű to- san végighasította Tiklinszkij mellét és kezét. Már pirkadt, amikor Tiklinszkij magához tért eszmé letlenségéből. Hosszas segély kiáltásaira senki sem felelt, végül négykézláb, vérben ázva kimászott a pincébőL A járókelők szedték fel és kézikocsin hazaszállították. Amikor felépült, kitört a lengyel háború és Tiklinszkijnek el kellett hordania az irháját Petrográdból”. Szemjonov elbeszélése rendkívül nagy hatást tett Zoja Monrose-ra. Rolling hitetlenkedve mosolygott: ő csak a fojtógázok erejében hitt. A páncélos haíók, az erődök, az ágyúk és a hatalmas hadseregek Rolling véleménye szerint mind csak a barbárság maradványai voltak. Csak a repülőgépeket, meg a mérgesgázokat ismerte el félelmetes harci eszközöknek. Még hogy Petrom-ádban feltaláljanak valami figyelemreméltó dolgot? Badarság! (Folytatjuk.) t 1
