Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

'•okban a tanyákban, ahol

az állatállomány "ran, nincsenek gondozói lakások, így p gondozók sokszor 6—8 km-ről 1 élen-nyáron, jó és rossz idő ben legtöbbször gyalogosan kénytelen megtenni naponta az utat:'' Növelni kell az állatgondozók képzettséget is, különböző tanfolyamok szervezésével el kell érni, hogy a minimális ismeretekkel valamennyi állatgondozó rendelkezzen.

A gondozók utánpótlása értekében intézkedéseket kell tenni, el kell érni, hogy jó juhászok, jó sertés- és marhagondozók gyermekei apjuk foglalkozását válasszák, mellettük komoly ismeretekre te- yenek szert. Feltétlenül meg kell oldanunk az állat- tenyésztők szabadnapja terén felmerült problémákat is.

Az állattenyésztés gépesítése

Az állattenyésztés terén előttünk álló feladatok végrehajtásában nagy szerepe van az állattenyésztés gépesítésének. Ezt csak saját erőből természetesen nem tudjuk megoldani, és ezért ebben felsőbb szerveinktől várunk segítséget. De ugyanakkor fel keU használnunk mindazokat a lehetőségeket, amelyek jelenleg is rendelkezésünkre állanak és amelyeknek fel- használásával saját erőnkből is növelni tudjuk az állattenyésztés jelenlegi gépesítési fokát.

Számos helyen tapasztalható pl,v hogy nincs kihasználva az istállóba bevezetett keskenyvágányú vasút, a takarmányelőkészítő hely, stb. Több helyen már bc- rozsdásodtak a fejőgépek, más helyeken lehetőség volna a takarmányok istállóba történő beszállításának bizonyosfokú gépesítésére, ismét máshol az önitatás alkalmazására,

Mindezeket a lehetőségeket korántsém használjuk ki, nincs határozót törekvés ar- , hogy az állattenyésztésben is növeljük a gépesítést, kön yebbé és gyorsabbá tegyük az állatgondozók munkáját. Természetesen a szinté kizárólag kézi erővel végzett munka révén magas az állati termékek önköltsége, az állattenyésztés nem tud megfelelő jövedelmet biztosítani. Főleg ez az oka annak, hogy pl. a termelőszövetkezeteink' bevételeinek túlnyomó része a növénytermelésből származik, az állattenyésztés igen álacrony jövedelmet hoz. Hogy e helyzeten változtatni tudjunk, meg kell oldanunk a takarmányelőkészítés, trágyaszállítás, fejes, ivóvízellátás _ és az állati termékek feldől- I sózásának gépesítését. Az ál- j lattenyésztés jövedelmezősé-1 eével és az állatállomány létszámának növelésével kapcsolatban természetszerűleg

felmerül mezőgazdaság gazdasági jeliegű építkezések problémája, mégpedig elsősorban a termelőszövetkezeteknél, ahol a közös állatállomány elhelyezését kel] biztosítani.

Nyilvánvaló, hogy ha az állatállományt olyan mértékben

akarjuk növelni, mint amiről fentebb már szó esett, akkor feltétlenül szükséges tehénis- álló, növendékistálló, takarmányelőkészítő, sertésólak, baromfiólak és egyéb gazdasági épületeknek az eddiginél nagyobb mértékű építése. Az építkezésekhez a 3004-es kormányhatározatnak megfelelően az állam is hozzájárul, segtíséget ad. Ugyanakkor feltétlenül szükség van arra, hogy a lehető legnagyobb gondot fordítsuk a saját erőből történő beruházások növelésére gazdasági épületek növelése céljából is. Az építkezés kapcsán felmerül a kérdés: miből és hogyan építsünk? Úgy vélem, feltétlenül változtatni kell az elmúlt évek során kialakult gyakorlaton, amikor úgy az állami gazdaságok, mint a termelő- szövetkezetek részére nagy megterhelést jelentett az építkezés, éspedig azon oknál fogva, hogy tervező szerveink, a Földművelésügyi Minisztérium jóváhagyásával, a reális lehetőségeket figyelmenkívül hagyva, a gazdasági épületek megtervezésekor a legoptimálisabb követelményekből indultak ki, és olyan épületeket terveztek, amelyek kétségtelenül mutatósak, többségük tartós is, de méregdrágák. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy ebben a tervezésben mennyi volt a jószándék és mennyi a tudatos kártevés, azonban mégse ezen vitatkozzunk, hanem azon: milyen módon lehetséges a jövőben kevesebb ráfordítással, több és olcsóbb, de ugyanakkor a célnak megfelelő épületeket építeni.

Nekünk az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell felhasználnunk az olyan olcsó, helyileg is egyszerűen előállítható építkezési anyagokat, mint amilyen pl. a vályog, a szénporos tégla és hasonlók,

Bár néha első hallásra furcsának tűnik, hogy egy szocialista mezőgazdasági nagyüzemben vályogból építünk pl. tehénistállót, a valóságban ebben semmi kivetni való nincsen. Inkább építsünk most ilyen olcsó építkezési anyagokból, minthogy a termelőszövetkezetekre olyan terheket hárítsunk, amelyek évről évre felborulással fenyegetik a gazdálkodás mérlegét;

A belterjes gazdálkodásról

A gazdálkodás megjavításával, a terméseredmények fokozásával kapcsolatban, szinte minden esetben szó esik a belterjesség fokozásáról, a belterjes gazdálkodásról. Ez teljességgel érhető, hiszen a termelés fokozása a gazdálkodás bel térj essé tétele nélkül nem valósítható meg. Ezzel kapcsolatban tisztázni kell .mindenekelőtt azt a félreértést, ami a belterjesség fogalmával kapcsolatban elterjedt. Ügvanis a belterjesség fogalmát félreértve számos helyen úgy vélik, hogy a belterjessé" növelése egyenlő az öntözéses gazdálkodás, valamint a szökj- és gyümölcstermelés foko- z -aval.

Az öntözéses gazdálkodás, valamint a szőlő- cs gyümölcstermelés természetesen olyan termelési ágak, amelyek belterjes irányúak és ezért fokozásuk növeli a belterjesség fokát is. A belterjes gazdálkodás azonban nem szűkülhet le csak az öntözésre, és a szőlő- és gyümölcstermelésre.

Lenin az Egyesült Államok -»tógazdasági helyzetét ele- 7 ve. a belterje'ség foká’ r. alábbi mutatok alapján

vizsgálta: a) a területegységenként felhasznált munkaeszközök és gépek, h) a trágyázás színvonala, c) az álat- tenyésztég fejlettsége, d) a vetésszerkezet, e) az agrotechnikai módszerek fejlettsége. Lenin szerint a mezőgazdaság belterjessé tételének folyamatában a legfontosabb nem az élő munkaerőráfordítás, hanem a termelési eszközök fel- használása, miután a belterjessé tétel főképpen a terű letegységre jutó állat, gép, nemesített vetőmag, a jó talaj - művelési módszerek, stb. alakjában felhasznált terme- 'ési eszközök növelését foglalja magában. Tény, hogy a mezőgazdaság belterjesség! r /kának növelése a termelési ágak társításának némi megváltozását jelenti, amennyiben növekszik az ipari növények, zöldségfélék, szőlő- és •ümölcsültetvények, takarmány nővén vk vetésterülete, amelyeknél az egységnyi te- ruLtre ttbb munkát és eszközt fektetnek be. Az is tény azonban, hogy a gazdaság minden ágát lehet belterjesebbé tenni. Lehet pl. búzá* külterjes módon termelni nrkor C-_k a 1 Jgminirnáli bb munkákat végezzük el ajta és lehet belterjesen amikor pl. vetősz^itás előtt

tarlóhántást" alkalmazunk, nemesített vetőmagot vetünk, kérsz tsorosan vetünk, műtrágyázunk, gyomot irtunk, géppel aratunk, stb. Vagy pl. ve- -’uik a kukoricát: növeli-e vajon a kukoricatermelés bel- terjességi fokát, ha nem kétszer, hanem háromszor, vagy négyszer kanalunk, ha nem trágyázatlan, hanem jól trágyázott földbe vetünk, ha oótbeporzást alkalmazunk, ha hibridmagot vetünk, stb. Kétségtelenül növeli:

A szocialista mezőgazdaság belterjessé tétele új, tökéletes gépek, szerves és szervetlen trágyák széleskörű alkalmazását, az állatok számának és termelőképességének növelését, a mezőgazdasági tudomány eredményének és az élenjárók tapasztalatainak alkalmazását jelenti.

■’égeredményben azt mondhatjuk: a mezőgazdaság belterjessé tétele azt jelenti, hogy növeljük az egy és ugyanazon területen a termelésre fordított munkát és eszközöket azzal a céllal, hogy emeljük az egységnyi földterületen termelt termények mennyiségét.

A mezőgazdaság belterjessé tétele nálunk objektívan is szükségszerű. A helyzet ugyanis az, hogy nálunk a mezőgazdaságban dolgozó minden személyre mindösz- sze 4 hold föld jut, nulla gépesítési fok mellett. Teljesen érthető, hogy a munkaerő a mezőgazdaságban nincs megfelelően kihasználva, és ez növeli a termékegységre jutó ráfordítási költségeket. Külön szóvá kell tennünk, hogy rendkívül egyenlőtlen a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő felhasználása. TéElsősorban a mezőgazdasági'

művelésre nem alkalmas területek hasznosítására kell törekedni erdősítés révén. — Nagyobb kiterjedésű erdőket csak a mezőgazdaságilag bizonytalanul hasznosítható hullámtereken kell telepíteni. Ezek telepítése erdőgazdasági feladat.. Az erdőgazdaságon kívül a fásítás megoldására azonban mozgósítanunk kell megyénk valamennyi szervét és vállalatát. Fokozni kell az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek területén elvégzendő fásításokat. Fásítani kell a tanyákat, fasorokat kell telepítenünk a dű- lőutak mentén, el kell érnünk, hogy országútjainkat mindenütt fasorok szegélyezzék, elsősorban nyárfákbóL

A fásításban nagy szerepet kell szánni az ifjúságnak, de nem hárítható egyedül az ifjúságra.

Az ifjúságnak szerepet kell vállalnia a mér elültetett és az ültetésre kerülő fák védelmében. Tudatosítanunk kell megyénk lakosságával, hogy a fásítás és erdősítés foka nagymértékben kihat az egészségügyre, az emberre és az állatra egyaránt. A fásítás hiányával szorosan ösz- szefügg többek között a TBC-s megbetegedések aránya. Nem véletlen, hogy a fában szegény Alföldön, és azon belül Szolnok megyében is sokkal nagyobb a TBC-s megbetegedések aránya, 1 mint a fában gazdag Dunántúlon. És végül nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a tüzelőanyaghiány megszüntetésére is komoly kihatással van a fásított és erdősített területek növelése.

Célul tűzhetjük ki, hogy 1975-re 20 000 kh erdőt telepítünk megyénkben.

A mezőgazdaság területén a feladatok nagysága megkívánja, hogy a szakigazgatást járási és községi szinten megfelelő szakemberekkel erősítsük meg és ugyanígy a gépállomásokat is. Az a célunk, hogy egyetemről, akadémiáról minél nagyobb számban hozzunk megyénkbe képzett szakembereket és azonfelül felhívással fordulunk azokhoz a mezőgazda- sági szakképzettséggel rendelkező egyénekhez, akik jelenleg nem a mezőgazdaságban dolgoznak és szeretnének a mezőgazdaságban szakképzettségüknek megfelelő munkát végezni, hogy jöjjenek termelőszövetkezeteinkbe és gépállomásainkra dolgozni. — Feltétlenül szükséges megszüntetni a szakemberek állandó cserélgetését és elérni, hogy úgy a termelőszövetkezetekben, mint a gépállomásokon többéves szerződéssel dolgozzanak a mezőgazdászok. Biztosítani kell részükre a továbbképzés lehetőségét iS;

összefoglalva: kiindulva abból, hogy megyénk adottságai kedvezőek a mezőgazdasági termelés jelentős mértékű növeléséhez, figyelembevéve, hogy a termelés növelésének számos feltételével már jelenleg is rendelkezünk, másokat pedig ezután kell létrehoznunk, ki lehet és ki kall tűznünk magunk elé a célt: mintegy 17—18 éves távlatban 28—30 százalékkal növeljük átlagban a mezőgazdasági növények termésátlagait. Ezen belül a 3 éves terv során elsősorban arra kell törekednünk, hogy megyei átlagban megtartsuk az 1957- ben ténylegesen elért termésátlagokat, majd 1960-ra néhány százalékkal fokozzuk is azt. Az állattenyésztés terén állandó egyenletes tempóban kell növelünk a létszámot, főleg a szarvasmarhánál és ezzel párhuzamosan növelni kell az állati termékek hozamát is. Ennek érdekében megfelelő takarmánytermő területről és takarmánymennyiségről kell gondoskodnunk. A termelés fokozásának fő eszközét a mezőgazdaság átszervezésében, a szétszórt kisparcellás, a termelés jelentős mértékű fokozására képtelen egyéni paraszti gazdaságok termelő- szövetkezetekben való egyesítésében, jói gépesített, magas terméseredmények elérésére képes nagy, áruhozamú és a parasztság életszínvonalának emelését biztosító szocialista nagyüzemi gazdaságok létrehozásában látjuk.

— Ezek a célkitűzések és feladatok, amelyeknek megvalósítása az elkövetkezendő évek során megyénk valamennyi pártszervezetének, tanácsának, tömegszervezetének és minden egyéb szervének egységes, összehangolt munkáját, erőfeszítését kívánja meg. Ezeknek kell munkánk középpontjában állania. A napi munka során felmerülő valamennyi probléma megoldásánál azt kell alapvető mércéül elfogadni, hogy segíti-e mindezeknek a feladatoknak maradéktalan végrehajtását.

Ezen feladatok végrehajtásában számítunk megyénk minden népi demokráciához hű, a szocializmus építésében résztvenni kívánó lakójára, függetlenül attól, hogy párttag, vagy pártonkívüli, fizikai munkán vagy vezető beosztásban, az iparban vagy mezőgazdaságban, állami üzemben vagy szövetkezetben dolgozik; számítunk minden becsületes munkás, paraszt és értelmiségi támogatására.

Új utakon az önköltségcsökkentésért

— így tervez a Kunszentmártoni Gépállomás —

len hónapokig alig van munka, az emberek többsége semmit sem csinál, ugyanakkor tavasszal, a növényápolás idején, nyáron az aratás idején, de különösen ősszel, a betakarítás idején a munkacsúcsok igen magasak, munkaerőhiány lép fel. Amíg tehát egyik oldalon igen nagy mennyiségű munkaerő vész kárba, marad kihasználatlanul, addig a másik oldalon komoly kár éri a mezőgazdaságod a munkaerőhiány következtében. E tarthatatlan helyzet megoldásának útja az, hogy olyan üzemágakat fejlesszünk ki, amelyek egyenletesebbé teszik a munkaerő ki-i használását és lehetőség szerint télen is foglalkoztatást nyújtanak. Ilyen módon egyrészt növeljük a ténylegesen előállított termények és termékek minőségét, s másrészt éppen ebből következik, hogy csökken az egy termékenységre eső ráfordítások menynyi sége.

Fáslfás erdősítés

Megyénk mezőgazdaságáról, annak problémáiról beszélve feltétlenül szükséges fokozni a fásítással és erdősítéssel. Megyénk az ország fában legszegényebb megyéje, és ennek kihatása károsan érezteti hatását a megye mezőgazdaságára. Szabadon érvényesül a szél és annak szárító hatása, a levegőnek nincs elég páratartalma, és ezért nemcsak az eső, hanem a harmat is kevés. Igaz, a felszabadulás után megyénkben megindult fásítás némi eredménnyel járt, hiszen a megye területének jelenleg már 1.7 százaléka a befásított terület, szemben a felszabadulás előtti 0.7 százalékkal. Ez az eredmény azonban a valóságban alig nevezhető eredménynek, hiszen azt jelenti, hogy alig van fásitott területünk;

Optimálisan a megye fásí- tottságát a jelenlegi 1.7 százalékról 11 százalékra, vagyis a jelenleginek több mint hatszorosára kellene emelni. Ennek a fásítottsá- gi foknak az elérését még a távlati terv végére sem tűzhetjük ki célul, de feltétlenül szükség van arra, hogy határozott intézkedéseket tegyünk az erdősítés és fásítás tervének fokozására, területének növelésére.

A közelmúltban beszámoltunk arról, milyen kitűnő eredményeket hozott a gépállomások önelszámolási rendszere. Lehetnének-e ezek még jobbak?..: Hogyan?.., Ezekre a kérdésekre kerestünk — és találtunk — választ a Kunszentmártoni Gépállomáson.

Gépállomásunk vezetősége — mondotta Pintér Gyula igagató — arra törekszik, hogy az önköltséget minél jobban lecsökkentse.

Pintér Gyula elvtárs kifejti, hogy az önköltség csökkentésére irányuló törekvés csak akkor lehet igazán eredményes, ha abban minden brigád, minden dolgozó közvetlenül érdekelt.

A gépállomás éves tervét, mely összesen 61 ezer 518 normálhold, részletes bri- gádtervebre bontották le. A tavalyihoz képest tervük 4 ezer 500 holddal emelkedett.

A géoállomásiak az 1958. év végére kétheti nyereség- részesedést szeretnének elérni. Tervük megvalósítása érdekében önköltségcsökkentési tervet dolgoztak ki.

A brigádokat tájékoztatták arról, hogy milyen s mennyi munkát kell élvégezniök. Tervük három részből áll: termelési. pénzügyi és műszaki részből.

Pintér Gyula igazgató két brigádtervet tár elénk. Az első a Varga György brigádé, mely egész évben a Zalka Máté Tsz-ben fog dolgozni. össz-feladata 9 ezer 755 normálhold, ebből traktormunka: 9 ezer 405 normálhold.

Soós Lajos brigádja három kisebb tsz és egyéni gazdák részére dolgozik majd. Míg a Varga brigádnak 10 erőgépe van, nekik 14. Éves tervük 9 ezer 762 normálhold.

— Már első pillanatban szembetűnik — jegyzi meg Ecsédi László főkönyvelő — hogy a tervekben mennyire kifejezésre jut a munkakörülmények különbözősége. —- Sok időt, üzemanyagot rabol el a közlekedés, az egyik munkáról a másikra való átállás. mely a kisüzemi gazdálkodásnál elkerülhetetlen.

Lássuk a pénzügyi részt! Alapja a termelési „rész. A rendelkezésre álló forinté-ték is fel van osztva brigádonként, normálholdakban számolva.

— Melyek ezek a költség- nemek? — kérdezzük.

Ismét Pintér elvtárs veszi át a szót:

— Munkabér, üzemelés, üzem- és kenőanyag, anyag és alkatrész, értékcsökkenési leírás, mű helyigénybe vétel, igazgatási költség, összes költség, teljesítményérték, árkiegyenlítés, teljesítményérték árkiegyenlítés nélkül, nyereség. Szükséges, hogy a különböző munkaféleségeket differenciáljuk, mert nem mindegy, hogy egy-egy brigád tervét szántásból, vagy szállításból teljesíti-e....

Ez az értékelési mód szintén a Kunszentmártoni Gépállomás dolgozóinak ötlete. Az egyes munkanemeknek országosan megállapított kulcsa van. Érdemes megvizsgálni, hogy egy normálholdnyi munkára milyen értékű üzem és kenőanyagmennyiség fel- használása szükséges.

Aratáshoz 12, csépléshez 13.60, kombájnoláshoz 82, — egyéb traktorrnunkához 14 forint. A most ismertett adatok a nagyüzemben dolgozó Varga brigád munkájára vonatkoznak. Nézzük most a kis tsz-ek és egyéniek részére dolgozó Soós brigád költségeinek alakulását!

— Az ő munkakörülményeik között — tájékoztat Ecsédi László főkönyvelő — az aratáshoz 13, csépléshez 14.40 egyéb traktormunkákhoz 18 forint értékű üzem- és kenőanyagot kell számolnunk. — Mindent összevetve a nagyüzemben dolgozó Varga brigádnál egy normálholdnyi munka összköltsége 94.57, — míg a kisüzemben dolgozó Soós brigádnál 106.29 forint. Az előbbi brigád normálhol- dankénti össz-bevétele 107,68 forint, ebből a gépállomás nyeresége 13.10 forint. A Soós brigád össz-bevétele normálholdanként 113.66, nyeresége! 7.37 forint.

— Lám, mennyire kidomborodik a nagyüzemi gazdálkodás fölénye! — így Pintér Gyula igazgató. — A kisüzemben termelők a munka- körülmények miatt szükségképpen többet fizetnek ugyan azért a munkáért, mint a nagyüzemiek. Ugyanakkor nemcsak százalékszerűen, de ténylegesen is kevesebb nyereséget biztosítanak a gépállomásnak, mint a nagyüzemben termelők. A gépállomás

nyeresége végső fokon a népgazdaság nyeresége!

Rátérünk a tervek műszaki részére, mely karbantartásból és javításból tevődik össze. Ismét „egyéni” gépállomási táblázattal találkozunk rajta a traktoros neve, erőgépének tipusa és száma, az utolsó javítás ideje, az utolsó javítás óta a géppel teljesített normálholdak száma, az erőgép tavaszi, nyári és őszi terve normálholdban kifejezve, a folyó- és a generáljavítás várható ideje.

A javítások tervszerű beállítása megelőzi, hogy a gép váratlanul kiessék a termelésből.

Az erőgép várható műhelyköltségeit így erősen közelítő pontossággal lehet kiszámítani és előirányozni, ami igazságos körülmények között folyó vérseny kialakulását teszi lehetővé.

A brigádvezető a tervet traktorosonként bontja le; ez is a Kunszentmártoni Gépállomás kezdeményező módszere. Példamutató, önálló kezdeményezésként kell még említenünk, hogy a kunszentmártoni raktáros egy-egy alkatrész kiadásakor annak az árát is közli a traktorossal, ki így állandóan tudja: hányadán is áll az anyagfelhasználásával.

Az alapos tervfelbontás, a pontos, sok részletből összetevődő nyilvántartás kétségtelenül biztosítéka a dolgozók, a vezetők állandó tájékozottságának. Ezzel kapcsolatban azonban felmerül a kérdés; jelent-e, s mennyi többletmunkát jelent ez a — gépállomás adminisztratív dolgozói részére....

— Pontosan megmondhatom — feleli Pintér elvtárs. — Havonta egy napot. Túlfe- szítet munkára, vagy éppen túlórázásra mégsincs szükség, az időt az irodai munka gondos megszervezésével biztosítjuk. Módszerünket —becslésem szerint — megyei gépállomásaink harminc-negyven százaléka akár ma átye- hetné.

A Kunszentmártoni Gépállomás nagyjelentőségű kezdeményezésére már felfigyelt a Mezőgazdasági Szervezési Intézet, s e kérdéscsoport megoldására megyénkből éppen a Kunszentmártoni Gépállomást jelölte ki.

t