Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

Az ajándék

IRTA: GYOMAI GYÖRGY

Rozi néni az udvaron mosott, az eperfa alatt. Az eperfa volt már vagy ötven esz- t endős. Görcsös ágai szétnyúltak mindenfelé, mint a kitárt, bütykös ujjak. A levelek haragoszöld rengetegében húsosra érett eperszemek ragyogtak bordóvörös, meg fekete színben. A levelek felfogták a napot. Hűvöst vetettek a fa aljánál sárguló kis asztalra, a hosszú, repedezett teknőre, melyből a sarkokon lassan csepegett a földre a szappanos víz. És árnyékba takarták Rozi nénit, aki a teknő fölé görnyedve, nagyokat nyögve csavargatta a lepedőket, a pár- nahajakat.

Fehérhajó töpörödött asz- szony volt Rozi néni. A hatvanadik événél ballagott már életének. Két hold földdel kínlódott. Felesbe adta, s abból a Ms búzából éldegélt, amit haszonbérbe kapott. A kukoricán meghizlal mindig egy kis malacot.- így éven által megvolt a húsféléje, meg a zsírozója, Ami meg ruhára, cipőre kellett, azt a fia küldte minden hónapban pontosan, aki művezető Pesten a legnagyobb gyárban.

Rozi néni megállás nélkül dörzsölte a szappannal a lepedőket, a teknő oldalán. Mosta az ujjal közt a nagy ruhadarabokat. S arra gondolt a gőzölgő viz fölött, hogy keserves munka a mosás még fiatalnak is. Hát még az öregnek, akinek már nincs erő n. karjaiban. Pedig mosni kell, Tisztán kell tartani a kis házat, amelyben egyedül laMk, amióta özvegyi sorsba került, Aztán az vágódott az eszébe, hogy itt van a nyár. Látni fogja megint az unokáját, a kis Zsuzsikát. Az anyja, meg az apja most is lehozzák vagy három hétre, mint tavaly.

Autó morgóit az úton, kint a ház előtt. Ezüstszínű por- felleg emelkedett méltóság- teljesen n magasba. A por lassan behúzódott a kerítés fölött az udvarba. És ömlött, mint az ár, megállíthatatlanul a teknő felé,

— A fene egye meg azt is, aki kitalálta — morogta Rozi néni maga elé és az út felé lesett. — Mit porol itt az az autó? Vagy már nem is porol? Nem is morog? Megállt?

A ház előtt hatalmas teherkocsi durúzsolt. Aztán a durúzsolás megszűnt. Ajtó csapódott. — Valami emberi kiáltás hallatszott. Nyílt az

utcaajtó: S Rozi néni egyszerre a teknőbe vágta a kezében fehérlő lepedőt és az ajtó felé szaladt.

Fiam, édes fiam, te vagy az?

Az ajtónál magas, vAUas fiatalember &üt. Egy piücu- nötig nézte az anyját. Aztán melléugrott. Átölelte a derekát. A magasba emelte, mint a szalmaszálat, És ölelte, csókolta, ahol érte.

Édesanyám, kedves édesanyám, (

Édes jó fiami

A fiatalember pillantása most a teknőre vágódott, ahol magasra púposodtak már a ruhák.

*-> Ügy látom* a legjobbkor jöttem, t— vitte a karjában az anyját a teknő felé. — Minden hónapban küldtem édesanyámnak ötven forintot mosásra. Mégis maga görnyed a teknő fölött! Az ötven forintot meg elteszil — mondta a fejét csóválva és a teknő előtt letette az öregasszonyt a földre. — No, de az biztos, hogy tőbe t nem fog mosni,

— Mért ne mosnék? *— nézett a fiára szégyenlősen az öregasszony.

te Azért, meri hoztam édesanyámnak ajándékba egy mosógépet, Nem engedem, hogy véresre dörzsölje az ujjait, te» mondta a fiatalember és kiment az utcára. Az autóról leemelt rálátni nagy, vastagpapirba takart masinát. Bevitte a konyhába. Levette róla a papírt. S a ragyogó, hófehér gépet megmutatta az álmélkodó öregasszonynak, r- Itt a mosógépje, édesanyám. Megmagyarázom, hogy kell használni. Rögtön M is próbáljuk, i , '•> '

B e I g r ád (MTI). A zágrábi Dokumentum Filmgyár „A nagy évszázad” címmel egész estét betöltő filmet készített a nemzetközi munkásmozgalom történetéről. A filmet a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küszöbönálló VII.

Rozi néni szájtátva bámult a csillogó, csodálatos gépre. Ügy ragyog, mintha valóságosan tiszta ezüstből volna. Aztán hallgatta a fia magyarázatát. Figyelte a gépben forgó kis kereket. Nézte a gép villogó, tündöklő belsejét s nem tudta, mit mondjon a fiának, aki ilyen drága ajándékkal lepte meg öt öregségében,

te- Fiam, drága fiam. •—

hajtogatta sírva, még estefele is, amikor a fiú visszafelé indult Pestre. És sokáig integetett a porfellegben eltűnő kocsi után. Aztán bement a konyhába és sötétedésig bámulta, cirógatta, simogatta, nézegette az ajándékot, amit az egyetlen fia hozott neki,

Három hét múlva, egy napsütéses, forró délelőttön Rozi néni újra ott mosott a tek- nőben az eperfa alatt. Amikor legjobban nyögött és csavarta a lepedőt, nyílt az utcaajtó. S mire felpillantott, már ott is állt előtte a fia..

te Édesanyám » mondta a fejét csóválva, te Hát csak a teknőben kínlódik a ruhákkal? Megharagszom, ha nem hallgat a szavamra! Mi van a mosógéppel?

Az öregasszony ehszégyelte magát. Nem mert felnézni. Odahajtotta fejét nagy pirulással a fia mellére. És félig sírva, félig mosolyogva suttogta-•

te Édes kis fiam, otyan szép, olyan nagyon-nagyon szép az a gép, hogy sajnálom bepiszkolni. Inkább bevittem a szobába, az ablak alá, hogy mindig lássam, hogy mindig gyönyörködhessen benne, inkább mosok tovább is a tek- nőben, csak az maradjon meg olyan szépnek.

kongresszusa alkalmából mutatják be ünnepélyesen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom mellett különösen jelentős helyet foglalnak el benne a Magyar Tanácsköztársaság történelmi eseményei.

iOOCXXVOOOOQQSOeOflOOOOOOOOOOOeQQOOOaOOOeOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOUJUOOOtfCJUOgoUCO

„A nagy évszázad“ címmel film készült a nemzetközi munkásmozgalom történetéről

Belgrád (MTI). A zágráMEGYÉNK FEIFEÜEZÉ

I. 3Cép zű nt Cioéi zet

Sí

ZOMBORY LAJOS, Szegeden, 1867-ben született. Kezdetben az építész-művészettel foglalkozott, majd beiratkozott a Benczúr mester iskolába.

Szegeden született, de haláláig Szolnokon dolgozott. Alapítótagja lett a művésztelepnek. Sőt az 1910-es évek elején, Fényes Adolf és Zombory Lajos vezetésével a Képző- művészeti Főiskola növendékei tanulmányaikat a művész- telepen folytathatták.

Ellentétben a többi szolnoki festők műfajával, a tájképifestészettel szemben. Zombory témáit az állatok világából vette. (Nagy hatással volt rá egy müncheni festő, Zügel, állatkép specialista.) Képein a modernebb festészeti stílust alkalmazta. Nem a figurális szerep kihangsúlyozása jutott előtérbe, hanem az alakokat tájképi környezetükkel összeforrottan ábrázolja. Nem a mélabús hangulatok megörö- kítője. Kedveli a napsütötte szolnoki tájat. Munkáinak zöme erőteljes mesteri ecsetkezelés, tisztán csengő színek alkalmazásával született meg.

Művei, a magyar föld, magyar táj iránti szeretetét fejezik ki. Állatábrázolásában benne van, az állatok nagy, néma komolysága.

Motívumai nem változatosak: — jéghordás, szántás, cséplés, répahordás, behavazott tájak, szolnoki mező. hazatérő gulya.

Festményei mégsem egyhangúak. Mindegyik képének külön mondanivalója van. Apró megfigyelésekről, elmélyült ihletről tanúskodnak.

Legfontosabb művel: „Szántás”, „Jéghordás”. „A *Pityó”, „Répahordás”.

Lojzi bácsi

Lojzi bácsi valami csodálatos ember. Napokban mondtam neki, hogy este elfelejtettem vacsorázni. Rögtön talált rá példázatot. Mindenre van egy megfelelő példázata, azt aztán ráhúzza mindemre, így az ember egy történetet húszszor is hall tőle.»

A jómúltkorában mulatságos eset történt vele. Lojzi bácsi bizony nem bornemissza ember. Van egy hold szőlője, ami megtermi bőven az évi borelőirányzatot. Megesik, hogy éjjelenként kétszer-háramszor kiugrik az ágyból lehajtani egy-egy pohárral az aranysárgából. Mindent ősz- szevetve, Lojzi bá’ megiszogatta a napi literes adagját. A gyomra azonban megsínylette a sok szőlőlét. Bár húzta- halasztatta a végsőkig, végül mégis orvoshoz kellett fordulnia. A doktor megvizsgálta elől-háMd, tanácsokat osztott neki s legutoljára így szóit hozzá:

— Bor pedig egy deci se legyen ezután!

Lojzi bácsi sokáig vakar gáttá a. füle tövét, •

I— Azt mán nem, doktor úr! Részeges nem vagyok, megmondhatja az anyjuk is. De a pityókázás a legkedvesebb élvezetem, arról aztán nem mondok le, ha holnap meghalok is. Aggyisten!

S ezzel kifordult a rendelő ajtaján. Azóta pár év eltelt, de Lojzi bácsi ma is minden éjjel ingben, hosszú gatyában kimegy kétszer-háromszor a borházba és lehajt egy pohárral az aranysárgából.

Egészségére! Donkó László

Goethe: Egmont (Európa).

(Világirodalmi Kiskönyvtár). Kb. 96 oldal, fűzve

5.— Ft

Goethe arckép, Most jelent met ..Egmont’! című drámái*

Goethe 1774-ben írta az Egmont-ot. A tűrhetetlen közállapotok ellen indult rcíhamra a szabadságért küzdő, a zsarnokság ellen lázadó gondolat e költői fegyverével. Egmont alakja az elnyomott kis népek szabadságszeretetének szimbólumává nőtt

Muzsikusokat várnak a nak, mely a dzsungel folyótávoli városból a dzsungel- ján átvezet, nincs karfája, be. Táncmulatságra készül csak néhány durván össze- az apró dzsungeltelep indián ácsolt deszka az egész, népe, A férfiak „öltönyt" A gyermek felkutatásában húznak: vászonnadrágot és furcsa módon keverednek az trikóingetj A nők maga®- ősi indián babonák a reali- sarkú cipőt és leheletköny- fással, — éppúgy, mint az nyű muszlimruhát, keblükre indiánok életében, házaiban, tarka virágokat tűznek, A ünnepiéin az ősi szokások, a mulatság rendezője a szí- régi ceremóniák és a mo- vattyúmester, az egyetlen dern amerikai „kultúra”, „tisztviselő” a falu legtekin- Traven könyve megható télyesebb embere, Mindenki emléket állít az anyai sze- dúsgazdagnaik tartja, mert retetnek és az egyszerű em- tudják róla, hogy igazi mat- berek összefogásának, segí- racos ágyon alszik és a esa- tőtkészségének.

Iádnak az ebédhez nemcsak *

kanala, hanem egy villája A tteszkálap most úgy öt és egy kése is van. Hát még méternyire van a parttól. — a szivattyúmesterné! Az asz- Fél percig nyugodtan áll, szonyok valósággal versen- Akkor elkezd lassan forog- genek a barátságáért, s aki ni, és forogva sodródik to- barátnőjénak mondhatja ma- vább az áramlás közepe jegét, annak mór az angol ki- lé, míg lassan a csendes rálynő barátsága nem sokat szakaszhoz ér. Mintegy két jelentene. Mert hát szlvaty- métert úszik a lassú árral, tyúmestemének két téli és akkor megint megáll s mikét nyári alsója van, ha az gint forogni kezd, mintha ki egyik már csupa rongy is, akarna évickélni a sodrás- s tetejébe három zsebken- bál.

dője, s ezt mindenki a saját Pár perc múlva ismét szemével látta. Azt meg, megindul, s egy darabon az hogy az angol királynénak áramlással tart, majd hlrte- mi mindene van, ki tudja len megáll. Megint forogni itt ellenőrizni? Biztos, nem kezd, eleinte egész lassan, is igaz, majd egyre gyorsabban, s

A {»árok önfeledten tán- ugyanakkor kezd visszafelé colnak, susmognak a bokrok úszni a hid felé. És egyszer közt — s közben tragédia csak — egészen tisztán lát- ámya borul a két halvány ni — elindul vissza, fölfelé, pietróleumlámpával megvilá- a hid irányába. Nem látok gított térre. Egy alig hall- benne valami nagy csodát, ható loccsanás és a falu leg- hiszen minden folyóban van- szebb asszonya, Karmelita nak áramlások, melyek két hiába keresi egyetlen kisfi- vagy több különböző irányát, ban haladnak, bár többnyiA kisfiún vadonatúj vas- re csak rövid szakaszon. tagtalpú amerikai cipő volt, A nézők sem találják ter- Aznap este először. Az új mészetellenesnek, de még cipő talpa csúszós., s a híd- csak szokatlannak sem, hogy

B, Traven:

}(id a dzsungelben

_ *) Regényrészlet,

a deszka felfelé úszik. De az léről esett a folyóba. Hihetet6 nyugalmuknak más oka len.

van. Az ő számukra ezzel Perez már bent is van a bekövetkezett az, amire rég- vízben. Két másik férfi köve- óta várnak. Most már min- ti a példáját. Ö ér elsőnek a denki meg van róla győződ- deszkához. Óvatosan félretol- ve, hogy a gyerek a folyó- ja, hogy ne zavarja a lémében van, ő hívja, szólítja a rülésben. fényt, s annak most már en- Perez csupán néhány má- gedelmesen követnie kell a sodpercig marad a viz alatt, hívást. Most már azt is be- Akkor feljön, kiköpi szájából bizonyított ténynek tartják, vizet, és rekedt, szomorú han- hogy a holttestet nem sodor- gon monja: ta lefelé az ár. — Itt van! Itt fekszik. KeKinek lesz a végen igaza, a zemfnei megérintettem a test- tömegnek, vagy nekem?

A deszka tovább sodródik a hídon lévők Perezre bá- a híd felé. Olyan lassan úszik, múlnak. Az közben odaúszott hogy mozgását csak a part fix <jz ötödik cölöphöz, és egyik pontjaihoz viszonyítva lehet kezével megkapaszkodik ben- észrevenni. _ ne. Másik kezével arcát töMost már odaér az ötödik rölgeti, melyre hajából viz cölöphöz. Néhány percig oda- csurog. A parti tüzektől haL tapad hozzá, aztán megkerü- ványan megvilágított arcán li, majd fél méterrel beljebb borzalom ül. Feltekint a híd- úszilc a híd alá. ra, és tekintetét végigjártatja

Az öreg indián úgy lesi a „ tömegen. Mindenki tudja, deszkát, mint sólyom az ege- hogy szeme Gracia feleségét rét. Magatartása, viselkedé- keresi, de senki sem hívja az se azonban végtelen nyugal- asszonyt, mat mutat. Még vár vagy Ebben a pillanatban mégis négy-öt percet, akkor megad- megjelenik. Senki sem tudja, ja a régóta sóvárgott jelet. hónán került elő. Lassú, ros- — Most már búvárkodhat- kadozó léptekkel felvánszq- tok! Ott a gyermek. Ott fék- rog a hídra, egyenesen oda szik a folyóban. Szegény asz- tart, ahol Perez kapaszkodik szony! Isten óvja, isten áld- alant a cölöpbe. Az emberek ja! hátralépnek, hogy utat enKi gondolta volna, hogy .« gedjenek neki. Gracia felesé- híd közepe alatt kell keresni ge meghallotta Perez szavait gyermeket, holott a híd szé- ií. Szája nyitva, mintha kiáltani akarna, vagy talán azt is a két térde látszik Ida vízhiszi, hogy valóban kiált. De böl. A gyermek térde termé- valahogy nem jön ki hang a szetellenes szögben van tör- száján, torkát görcsös szorítás ve, s nagyon eláll a testtől, markolja. Egyik kezét fel- sarkai majdnem a keresztemeli, ökölbe szorítja s bele- csontját érintik. Mintha egész nyomja a szájába, amennyire idő alatt guggolt volna a fo- csak bírja. Szemében borza- lyó fenekén, lom lobog. Arcára a rémület Furcsa. Először a kis lóvét árnyékot, mintha láthatat- bakra húzott új, amerikai cilán, óriás madár szállongna pók vonják magukra a köz- körülötte. figyelmet, mintha azok volReszket a félelemtől, a vég- nának a legfontosabbak az leges ítélettől való félelem- egész gyerekből, tői. Sóvárogva szeretne még Perez nem néz a híd felé, megkapaszkodni valami cse- Részint úszva, részint gázol- kélyke kis reményben, vagy va a part felé igyekszik, legalább kételyben. Hátha té- — Chiquito mio! Fiacskám!

vedett Perez. sikolt fel Garda felesége,

Senki sem szól. Csak a hí- és rohan le a partra, Perez dón járó lábalc csuszogása felé.

hallatszik. Meg a dzsungel Perez felkapaszkodik az éneke. alacsony töltésre. Csupasz,

Perez ismét alábukik. A nedvesen fénylő testtel áll a másik két férfi közül az fiatal asszony előtt. A ten- egyik vele együtt merül a gerzöld muszlinból varrt lenvízbe. Kisvártatva mind a 9e táncruhájában, hajában, ketten felbukkannak. Kezük- keblén és övén a tűzpiros vi- ben rothadt növénycsomó, rágokkal, kitárja karját a Csurog róla a víz. Félreha- könnyű teher felé, melyet a jítják, újból alámerülnek. férfi hoz feléje.

Buborékok táncolnak a fo- Perez leírhatatlanul mél- lyón. Kitépett vízinövények, tóságteljesen, ünnepélyesen ágak, rőzsecsomók jönnek fel lépked előre, szemében azzal s úszkálnak tova. Az egyik a részvevő, bánatos tekintet- búvár is kidugja fejét, nem tél, mely csak az állatok és a tudni, melyik, mert arcának primitív emberek szemében csak egy része látszik, azt is szokott fényleni. Perez, aki eltakarja csapzott haja. azzal keresi kenyerét, hogy

Néhány másodperccel ké- vastag fatörzseket dönt ki a sőbb ismét valami feketét dzsungelben s azokból faszé- látni. Lassan jön felfelé. Vé- net éget, ez a Perez most gül felismerni benne Perez oly gyöngéd óvatossággal bozontos üstökét. Perez fúj- fekteti a kis holttestet anyja tat, liheg, köpköd és teljes kitárt karjaiba, hogy önkénerejéből tapossa a vizet, ke- telenül is üvegre kell gon- ményen dolgozik, hogy fel- dolnom — finom és töré- jebb küzdje magát. Egyik kény üvegre, mely még a karja sem szabad. Carlositót gyönge lehelettől is elpat- húzza felfelé, akinek először tanhat.

1