Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-25 / 71. szám

SV ŐSTERMELŐK VAGY ÜZÉREK Beszélgetés dr. Tóth Kálmán vezető ügyésszel Ar. ellenforradalmi deina-! gogia fegyvertárában nem po­rosodott a sarokban a .«za­bad ''»reskedelem” sokat ígé­rő, hangzatos jelszava. So­kan — különösen a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a beadást meg­szüntető rendelkezését félre­értve, vagy félremagyarázva — azt hitték, hogy immár megengedetté vált az álla­tokkal, terményekkel való so­rozatos adás-vétel; magyarán: az üzérkedés, kupeckodás.. láncolás. Holott az őstermelői igazolvány csak arra jogosít­ja fel az egyénileg dolgozó gazdát, hogy saját terményeit értékesítse szabadpiaci áron. Dr. Tóth Kálmánnal, a jász­berényi járás ügyészével be­szélgetünk arról, hogyan, mi­ként áll járása napjainkban ezzel a kérdéssel. — Megfigyelhető, hogy az üzérkedés tárgya szinte ál­landóan változik — mondja. Az ellenforradalmat követő hónapokban a legtöbb üzér­kedés jószággal kapcsolat­ban történt. Közel három száz ilyen ügyben adtunk ki vádiratot csupán jászfcny- szarui lakosok ellen. A többi űzér elsősorban Jász­berényből, majd Jánosiadé rél, Jászboldogházáról került ki. Megtudjuk, hogy — nem Ids részben az igazságosan szigorú ítéletek hatása alatt — az „érdeklődés-’ a jószágot követően a termények felé fordult. Hallunk a Ruzsai- ügyről, melynek tettese egy­két holdon gazdálkodik csu­pán, mégis olyan mennyiségű „sajáttermésű” búzát és ku­koricát adott el, amennyit evek alatt sem. tudna meg­termelni. Napjainkban — elsősorban a pénzügyőrök éber felderítő munkájának -eredményeként — egyre többen kerülnek hu­rokra olyanok, akik borukat poharanként, literenként ér­tékesítik. Komoly pénzbírság, súlyo­sabb esetben börtönbünte­tés vár rájuk. Egyik-másik őstermelő nem éri be az állam által bizto&í­tott jogokkal; nevezetesen az­zal, hogy borát akár az ál­lamnak, akár — nagyobb mennyiségben! — magánsze mélyeknek is eladhatja. Ke­vés többlethaszonért túlsoka* kockáztatnak. Éppúgy, mint az állatűzérek... — Vajon mennyit? Dr. Tóth Kálmán irataiban lapoz; A Demeter-ügy fővádlottja százkilencven sertést vásárolt fel Dél-Magyarországon, majd Túrán, Nagybátonyban, Óz- don, Hatvanban valósággal házalt vele. Első fokon két és félévi börtönre ítélte a bíró­dé az ügyészség súlyos­bításért fellebbezett. Nemso­kára a vádlottak padiára ke­rül Leszkóci Gyula foglalko­zásnélküli szabósegód, akinek lakásán 112 bárány- és bdr- kabőrt találtak a nyomozóik. — Horti Pál hétholdas gaz da 160 báránnyal, 55 sertés­sel üzérkedett. A bíróság el­ső fokon kétévi börtönné! 1000 forint vagyoni elégtétel megfizetésével, 1000 forint pénzbírsággal sújtotta; ezen­kívül három évre eltiltotta politikai jogai gyakorlásától Meghalljuk, hogy a vádlott — aránylag szívesen — meg­nyugodott az ítéletben, de az ügyész súlyosbításért felleb­bezett. A még keményebb íté­letnek megvan a lehetősége, jogi alapja: a BHÖ 256 pont ja alapján büntetik az üzér­kedést. Enyhébb esetben hat hónaptól egy évig, súlyosabb esetben egytől tíz évig ter­jedhető börtönnel és mellék- büntetéssel. — Ez a szigor nem indöko latlan — állapítja meg dr Tóth Kálmán vezető ügyész Az üzérkedő zavarja a köz- ellátás rendjét; kihasználja azt az árrést, mely egyes közszükségleti cikkekben — például sertésben, kukori­cában — az ország külön­böző tájain mutatkozik. A termelt javaknak hazánk egyes részein való elosztására az állami kereskedelem hiva­tott. A kupeckodóik munka nélkül jutnak meg nem érde­melt keresethez; olykor igen jelentős összegekhez. Ez szo­cialista társadalmunkban NŐTANÁCS41NK ÉLETÉBŐL Negyvenöt gazdaasszony szakkör működik a megyé­ben, valamennyi eredménye­sen. Nagyrészt a szabás-var­rás tudományával ismerked­nek a résztvevők, de több helyen foglalkoznak játék- készítéssel és kézdmunkázás- sal is. Jánoshídán kb. húsz asszony textiliából készít kü­lönböző játékokat. A szakmai foglalkozás mel­lett felolvasásokat is tarta­nak. Többek közül Szelevé- nyen az Országos Nőkonfe­rencia anyagát ismertették és vitatták meg. * Igen látogatottak a nőta­nácsok által szervezett „A házasélet problémái“ című egészségvédelmi előadások. megengedhetetlen; A' kapita­lista módon kalmárkódólg az­zal is kárt okoznak á közös­ségnek, hogy saját mágúk munkát nem végeznek; ere­jüket, idejüket nem termelő immkára, hanem üzérkedésre fordítják. Az üzérkedés megelőzése nem csekély részben a taná­csok feladata. Sajnos, ezt a munkát nem a legjobban végzik: ellenőrzésük többnyi­re kampányszerű, nem állan­dó. A rendszeres ellenőrzés pedig igen sok bűncselek­ményt előzhetne meg; ezzel jelentős szolgálatot tenne a népgazdaságnak. — bz — —----------------w*wl1 Ku nszentmártonban, Cibak-1 házán és Tiszakürtön több- százon hallgatták nagy ér­deklődéssel dr. Szabó Julia orvosnő előadásait. * Készülnek a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IV. kongresszusára megyénk asszonyai. Ezalkalommal a Nőszövetség jelvényét ábrá­zoló tikettekre jegyzik fel üzeneteiket, s azt küldik el a júniusban Becsben tanács­kozó kongresszushoz. * Kilenc helyen alakult újabb nőtanács, többek között Csa­taszögön és Szászberekén. A kezdeti lépések, a nőnapi elő­készületek és a rendezett ün­nepségek ezeken a helyeken is jól sikerültek. Közel 30 asszony vesz részt Tiszapüspökiben a tanács szervezte mezőgazdasági szak­előadáson. • Az öcsődt Szabadság Tsz nőtanácsa — hogy segítse a tavaszi xnunkák időben való elvégzését —, háziasszonyok­ból kisegítő brigádot szerve • Tanyázóestéket tartó Jász árok szálláson a nőtana.- > tagjai. A nőtanácsbeliek és pedagógusok felkeresték a tanyán lakó családokat és beszélgettek velük. Sok min­den szóbajött, a helybeli problémák mellett beszélget­tek az ország világ esemé­nyeiről is. Lenelezőinh írásaiból Gazdag választék sportszerekből A Sportszeráru Nagykereskedelmi Vállalat tájékozta­tása szerint az idei tavaszon, illetve nyáron gazdag lesz a választék különféle sportcikkekből. A teniszezőik új ütő, labda, férfi és női teniszcipő, jó­minőségű teniszhúr, a túristák túracipöket, hátizsákokat, túr istabotokat, a vízisportolók többféle vitor’ás és evezős­csónakot, egy- és kétszemélyes kajakot, kilbot és kétpár­evezős csónakot, könnyű horgászladikot, a horgászok kül­földi zsinórokat és az NDK-ban készült orsókat vásárol­hatnak. Mivé varázsolták a fiatalok ezt a helyiséget — szól meg­lepetve a vendég, aki belép a Tanácsköztársaság 39. évfor­dulója és a KISZ megalakulá­sa egyéves jubileuma alkal­mával rendezett ünnepségre a tiszafüredi KISZ Ságvári Endre alapszervezetbe. A gyönyörűen festett fala­kon az ellenforradalomról szóló plakátok emlékez­tetnek a közelmúlt rémtettei­re. Az egyik sarokban az öreg 19-es veteránok gyüle­keznek, aztán lassan megte­lik a terem. A DÍVSZ induló hangjai után Beke András tiszafüredi öreg kommunista „Zászlóava­tásra” című versét mondja el Négyesi Lajos, a gimnázium KISZ tagja. Az emlékbeszéd­ben Nagy József járási KISZ titkár a 19-es eseményeket elevenítette fel, különösen ki­emelte az ifjúságért hozott intézkedéseit. — A harcot 1945 után foly­tatta a magyar munkásság és parasztság — mondotta. — Itt van most három nemzedék: a 19-esek, itt azok. akik 1945 után kapcsolódtak be a kom­munista ifjúsági mozgalom­ba és a mai ifjúság. Szorosan fogjunk össze, hogy ne fér­kőzzön közénk többé októ­ber. Ezután Rózsa Sándor 19-es kommunista elvtárs kért szót. — Fiatalok! Azt hiszitek, így, ilyen módban születtünk? kezdte. Nem. Ezért az apák­nak, nagyapáknak véres ál­dozatot kellet hozniok. Mi nem kerülgettük a tüzet, ha­nem a közepébe tapostunk. Én az egyik gránátot a csen­dőrségnek szántam, a másikat a szolgabíróságnak. — Itt fel­emeli a hangját: — A szovjet Oroszország akkor is segített volna, de büszkén emléke­zünk rá, hogy akkor még mi is segítettünk neki. Lélekemelő volt a zászló avatása. Hermann Gyula 19- es veterán adta át a vörös se­lyem lcoogót Gulyás Ferenc KISZ titkárnak. A szervezetek egymás után kötötték szalagjaikat a zász­lóra. „A párttal a népért!” — üzenték rajta a kommunis­ták. „A haza minden előtt!” — hagyta örökül Kölcseyvel a Hazafias Népfront. „Legyetek példaképeink!” — kérték az úttörők. Azután a fogadalomtételre felsorakozott fiatalok szíve dobbant össze az eskü szavai­ban. Az ünnepélyt lánc követte. vacsora és Nagy János Tiszafüred Barátkozunk - ismerkedünk Községünkben a két terme­lőszövetkezetben sokat javult a munkafegyelem, gazdálko­dásuk, termelésük is kezd tel­jesen rendbejönni, s az utób­bi időben jónéhány tagot fel­vettek. A mi termelőszövetkezeti csoportunk is. amely 1956. no­vemberében a volt Május 1. Tszcs helyett alakult, más- félszeresére fejlődött. 1957 de­cemberében 106 hold földünk és 22 tagunk volt. Ma terüle­tünk 168 hold. taglétszámunk pedig 32. Különböző társulá­sok és egy termelőszövetke­zeti csoport — amelyről még egyenlőre nem lehet tudni, hogy tsz lesz-e, vagy tszcs — van alakulóban. Pár nappal ezelőtt vizsgáz tak az Ezüstkalászos tanfo­lyam hallgatói, akik közül hárman a ml csoportunkba kérték felvételüket. Elhatá­rozták azt is, h'ogy a nyár fo­Gyermekek a fásílásért Örömhírt közölhetek — így kezdi levelét We-niczky Antal tanító, beseny&zögi levelezőnk. Negyedik osztályos lelkes kis tanítványaim március 19-én és 20-án végigjárták a községi tanács által meghatározott utcákat. Bekopogtat­tak minden házhoz, s megkérdezték, óhajtanak-e a házuk előtti területen a gyalogjárón kívüli részre fákat ültetni. Akik vállalkoztak erre, azokkal aláíratták a nyilatkozatot hogy a fákat elültetik, s azokat rendszeresen gondozzák is. Kis tanítványaim a község, belterületén 1000 juhar- és akác fa elültetését segítették elő. A legszorgalmasabbak voltak: Lukácsi Julianna, Fehér Ilona és Boros János kisdobosok Községünk határában a vízügyi hatóságok a Mii’ér mentén 7000, a községi tanács a dűlőutakon 1600, a ter­melőszövetkezetek 15 ezer, a gépállomás pedig 2000 fa el­ültetését tervezte, illetve már hozzá is fogtak a munkához, összesen 26 600 fát ültetnek el az idén Besenyszögön, s ha mindenki szívügyének tekinti a fásítást, akkor néhány év múlva Besenyszög határa azt igazolja, hogy itt is fa- kedvelő emberek laknak. lyamán időközönként látoga­tást tesznek a termelőszövet­kezetekben, hogy gyakorlat­ban is meggyőződjenek arról, amit a nagyüzemi gazdálko­dós előnyeiről tanultak. A nyári látogatást megelőzően, kb. két hét múlva az Ezüst- kalászos tanfolyam hallgatói és a Béke Tszcs tagjai a Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet gazdaságát tekintik meg. Az egésznapos programot kö­zös vacsora, szórakozás zár­ja be. A rendezvény célja, hogy elmélyítse a szövetkeze­ti és az egyénileg dolgozó pa­rasztok barátságát Bán Ferenc Fegyvernek, Béke Tszcs. BEVEDEK havat hozott A korábbi kedvező időben a mi termelőszövetkezetünk is felkészült a tavaszi mun­kákra. A múlt hét elején megkezdtük a takarmánybor­só vetését, de nagyon gyorsan be lett takarva. Benedek nem meleget, hanem havat ho­zott, mégpedig jó sokat. Most semmit nem tudunk kint a határban dolgozni, .így/ a ku- koricamorzsolás járja. Szaszkó Józscfnc Jászberény, Petőfi Tsz SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍ ÍV HÁZ MŰSORA: Március 25. kedd este 7 óra: ELVESZEM A FELESÉGEM Márc. 26. szerda este 7 óra: ELVESZEM A FELESÉGEM Márc. 27. csütörtök du. 3 ó: CIRKUSZHERCEGNÖ Márc. 28. péntek este 7 óra: ELVESZEM A FELESÉGEM Márc. 29. szombat du. 3 óra: ELVESZEM A FELESÉGEM Márc. 29. szombat este 7 óra: ELVESZEM A FELESÉGEM Márc. 30. vasárnap du. 3 ó: ELVESZEM A FELESÉGEM Márc. 30. vasárnap este 7 ó: ELVESZEM A FELESÉGEM A nagy vihar elmúlt. Az ordasok vagy visszahúzódtak gödreikbe, vagy elhagyták a hazát — a haza javára — vagy lesújtott rájuk a becsü­letes emberek ítélete. Az élet rendbejött. A gyá- . raJc kéményein minden este és reggel felbőg a munka sípja. Az üzemekben vígan muzsikál az alkotó munka zenéje. A paraszt — aki leg­józanabban mérte fel a ret­tenetes vihart — ott baktat a barna barázdában a friss ekehasítás után, vagy gyö­nyörködve figyeli a nagy táb­lában vígan pöfögő traktort... Igen. Az élet rendbejött. Me­gint az ember győzött. Az ember, aki a rengetegben is utat vág, aki a sivatagban vizet fakaszt, aki legyőzi a halált és megfojtja — sok­szor puszta kézzel a — rá­támadó ordast... Az eső nagy kövér csep- pekben kezdett esni, aztán egyszerre csak nyakukban volt a jó, kiadós zivatar a tagoknak. Szerencse, hogy közel voltak a tanyához és behúzódhattak a „központ­ba’'. Előkerültek a tarisznyák, a pipák és a kényszerű pihe­nés gondatlansága kis cso­portokba verte a tagokat, ifitek, pipáztak, beszélgettek. Egyik csoportban az el­nök, a mezőgazdász és még néhány tag leselkedik a nagy ablakon ki az udvarra... — Alaposan elsimult! — töri meg a szemlélődő csen­det az egyik brigádvezető. — El — válaszol valaki.,, — Baj? A baj mán elmúlt. •— öreg Mihály a pipát ki­veszi a szájából, kalapját hátratolja és megvaluirja tiszta ősz fejét. Vincellér az öreg tsz-ben. Egy éve még nem volt ilyen „öreg''. Ha­nem „októbef' egy hét alatt megöregítette. A fia miatt. Halálra keresték az ordasok. Katonatiszt volt. Ma is az. — Ahoz pedig nagy erő Icellett. — Bálint bácsi elért­ve öreg Mihály célzását, vá­laszol az előbbi kijelentésre. — Kaptunk is, meg ne­künk is volt. Mert az ember olyan, ha segítik, talpra áll, ha földig verték is. Minket pedig még akkor nem vertek le egészen ... volt erő, meg oszt vertek mán bennünket máskor is, de mégis megva­gyunk ... Csendesen folyik a szó az emberekből. Ki-ki egy-egy emléket keres az életében... — Vertek. Csakhát az a kérdés, hogy kik és mikor? — az elnök ránéz a többiek­re. Előkotor agy derékban el­hajlott cigarettát. Rágyújt, szív vagy kettői, aztán mert várják a szót; hát folytatjat a= Van olyan vetés, agie» Bíró László: Piros József keresztje lefelé a fáról. De kiabál is közbe..i — Hé, Jóska! Bandi, a te­henek a tilosban! — Hű, azisten — károm­kodik Farkasék Bandija. — Gyerünk! Futunk is, mint a lyik gyengít, beteggé tesz, vagy“ tán meg is öl. De van olyan verés, amelyik erőt ad. Gyűlöletet ad, de ez a gyűlö­let is erővé válik... Nahát, ilyen verés volt ez az októ­beri is. — Eleven, csillogó szemét körülhordozza a hall­gatóságon. — Nékem mán vót egy ilyen verísem! — azzal hirte­len ledobja kabátját, fel­rántja ingét és hátát oda­fordítja a többiek felé. Mun­kától hajlott, barnára égett hátán jól kivehető kereszt, vagyis x látszik... — leen­gedi ingét, tekintete valahol a múltban kutat, aztán be­szélni kezd... — Tuggyátok, hogy én egy tiszamenti szabolcsi faluból váló vagyok. Ez a falu az Andrássy grófoké volt... -— Mindenki cseléd volt. Apám is. Mi kölykök is. Hát így iskolai szünetben úgy vol­tunk cselédek, hogy a szülék mentek az aratásba, mi meg a tehenekkel a ligetbe... Egyszer egy szép nyári reggel vagy nyolcan-tízen ve­rődtünk össze az utcából. A Tisza, /fiái Ms szellői hozott a gyenge reggeli szél, a fel­vég nagy fái ébredezve ráz­ták levelüket... A fákon túl 8—10 tehén legelt a■ ligeten. Azon túl a gróf Andrássy birtok van, amihez a csende­sen legelésző szegény embe­rek teheneinek intézői nyel­ven szólva: „kuss!" No dehát nyár volt. A cse­lédek a tisztántúli „nagytag- ban" aratnak. Ilyenkor per­sze ott van az összes kutya­ütő. "Még a pókhasú intéző is, Ment is a mindenféle já- 'tékz 'Ki a parti sásban ma­dártojást keresett, ki meg le­lökte a gatyáját és be a víz­be, ki meg a fa tetején a fészkeket kutatta. Bizony ilyenkor hamar elfeledtük a teheneket, a „tilost!’’ A lakácsok bicegő Pistája már fent tornászik egy irgal­matlan magas fán, azzal szó­rakozik, hogy himbálja ma­gát és közben egy-egy jól irányzott köpéssel célbavesz bennünket, akik aluról lesel­kedtünk a bátor Pistára ■,.. Hanem egyszercsak megáll Pista a himbálózással és rét. íjgtő gyorsasággal csúszik kengyelfutók, mert ha elfog­ják a jószágot, abból nagy baj lesz. Egy forint a kivál­tás, de amit majd idesapánk- tól kapunk! Ügy látszott, hogy nem lesz baj, mert egyik-másik már ki is fordította tehenét a kö­vér lucernásból, mikor meg­hűlt bennünk a vér. A „kis- dűlőn“ feltűnt Bartos tekin­tetes úr, az intéző. Hatalmas szürke kancája mint a villám vágtat egyenesen felénk. — Hogy az a hétszentsé- ges... már megint a mi földünkben hizlaljátok a jó­szágotokat? — Na, hajtsátok csak be a majorba a tehene­teket. Majd adok én nektek, szarházi banda! — és a nyo­maték kedvéért megsuhog­tatja fekete kutyakorbácsát... Néztünk egymásra. Most mi lesz? Az intéző ül a lovon, mint egy kényúr és szemével mindegyikünket meg is ölt. Gondoltam egyet, lesz, ami lesz. Hirtelen rávágtam a te­henünk farára. A tehén a váratlan ütésre megugrott, neki a kancának. A kanca is megijedt, oldalt ugrott, mire . Botos, ipi&ő úr olyan gyors san leperdült a nyeregből, hogy azt szemmel nem is le­hetett követni... Na persze, hogy kitört be­lőlünk a nevetés, de úgy. hogy az egész határ zengett. Hanem a jókedv nem sokáig tartott, mert az intéző úr amilyen gyorsan lepottyant, olyan gyorsan fel is ugrott. Nagy kövér arca piros volt, mint a főttrák. Én hátrafor­dultam, mert tehenünk meg­rántott és akkor az intéző kulyakorbácsával keresztül vágott a hátamon.. — Nesze, Te gazember! — ordította, amikor szembe for­dultam vele. Felemelte kor­bácsát, hogy az arcomba vág, de aztán leeresztette ke­zét, felugrott a lóra és el­vágtatott ... Egy-két pillanatig csend van... az eső már csendese­dik, valahol messze kibújt a nap is... az emberek ci- helődtek... — Ne gondoljátok, nem sírtam. A hátam borzalmasan fájt, bőröm felszakadt, vérem melegen, forrón folyt le róla, de nem sírtam... kezem ökölbe szorult és óriási erőt éreztem magamban... Az eső teljesen elállt. A A nap, zivatar utáni forró­sággal sütött, az élet folyta* tódott 3 az egész nagy ter­mészet az ember győzelméről zengett vidám himnuszokat* KISZ fiatalok és a 19-es veteránok kézfogása Tiszafüreden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents