Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

Öreg katonák, háborútól sújtott asszonyok béketalálkozója Jásztelken Ml TŰRÉS-TAGADÁS, a Hazafias Népfront és a Nőta- náos vezetői legtöbb község* ben még mindig amolyan kutya-macska barátságban él­nek egymással- Ha valaki en­nek az okáról érdeklődik, mindkét fél el szokta mondani, hogy 1958 nyarán seprűnyéllel verték össze a Népfront és az akkor^ MNDSZ házasságát, amely 1957 elejéig kénytelen-kellet­len fennállott. Ekkor válás lett a kényszerházasságból, amely után nem maradt más, csak a harag. Persze, azóta sok víz lefolyt a Dunán, Ti­szán, de még a Zagyván és a Tárnán is, a harag lényegé­ben elpárolgott, de a két egy­kori házasfél a gvakorlatban óvatosan szokta egymást ke­rülgetni Szerencsére Jásztelken nem igy van. A jászberényi járásnak eb­ben a szépen fejlődő, gyorsan gyarapodó községében a Ha­zafias Népfront ée a nőtanács egyetértésben, képletesen szólván, kéz a kézben halad előre. Ezt bíaonyította a vasárnapi kitűnően sikerült béketalál- kozó, amelyet a Hazafias Nép­front és a nőtanács együttes irányítással, közösen rende­zett meg. Az érdekes béfketelélkoKOra felvonultak az öreg katonák, akik az első világháború vér- zivatarát szenvedték végig, és felvonultak azok az asszo­nyok, akik fronton gyötrődő, háborúban elhalt, vagy meg­sebesült férjük helyett visel­ték a családfenntartás, a gyermeknevelés minden gond­ját. És felvonult a község szí- ne-java, olyan tekintélyes számban, hogy a művelődési ház nagyterme szűknek bizo­nyult az érdeklődők számára Sokan csak az előcsarnokból, a nyitott ajtón át figyelték a nagygyűlésen történteket. . Ezen a napon a nőta n ács­nak kedvezett a szerencse, annyiban, hogy a békenagy- gyűlés szónoka nő volt: Jor­dán Júlia, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa Mű­velődési Osztályának mun­katársa. A hozzászólások: során Bo­dor Márton 71 esztendős öreg­harcos, az Alkotmány Tsz tagja nyújtotta fel elsőnek a keaét Keserűen mondotta ed, hogy az első világháborúban miért is hullatta vérét: amiíkor ha­zajött, visszament a puszta- mfasei uradalomba, és meg­szakadhatott natri 80 fillérért, vagy 1 liter tejért. És rna? Túlhaladta 71. esz­tendeiét. de az elmúlt őszöm, osztás napján, csupán búzából 22 mázsát1 vitt haza. S mivel Bodor Márton, meg­van jő erőben, egészségben, még sokáig akar élni — de békében. ­„Küzdjön*: hát a háború el­len — fejezte be felszólalását mert a harmadik világhá­borúban a légy se maradna meg." I I Bakonyt Sándor egyénileg dolgozó paraszt a második vi­lágháborúban is részt vett, s rámutatott: neki igazán minden oka megvan ama, bogy a békéért küzdjön. Nagy Mátyás is a háború céltalanságáról beszélt és L ngeúlyozta, hogy a paraszt- ember jobb sorsát az 1945-ös földosztás, majd a szocialista építés hozta meg. Az életszín­vonal emelkedését az Is mu­tatja, hogy Jásztelken 20 év­vel ezelőtt egyetlen egy nyug­díjas volt, ma pedig nem ke­vesebb van, mint 37, Olényik Géza tanító az anyátlanul maradt gyerme­kek sorsán keresztül ábrázol­ta a háború szenvedéseit, az elnökségben helyet foglaló Növik Antal esperes-plébá­nos pedig bibliai idézetekkel r-mtatta be, hogy a papság a béke rendíthetetlen híve, de különösen az a kijelentése keltett nagy hatást, hogy a békéért nem elég imádkozni, hanem cselekedni is kell Az asszonyok közül Ivanits Mártonná hozzászólása emel­kedett ki, aki elmondotta, hogy az első világháború ide­jén nagy inségfoen-szegény- ségben élt gyermekeivel együtt és hiába kért segítsé­get a községházán, Imrik, az akkori főjegyző, gúnyos ke­gyetlenséggel azt mondta ne­ki: ,3a nem tud enni adni gyerekeinek, küldje őket le­gelni 1" Szilágyi Katalin óvónő leg­drágább kincseinkről, a gye­rekeinkről beszélt, akinek a felnövését, boldogságát csakis békés évtizedek biztosíthat­ják, AZ ÉRTÉKES FELSZÓLA­LÁSOK befejezése után szí­nes kultúrműsor következett. Ennek során bemutatkozott a Hazafias Népfront irányításá­val megalakult énekkar is, amelyben úttörők, KISZ-ta- gok, felnőttek együtt énekel­nek, tehát igazi széleskörű népromt-tevékenység alapján jött létre. A béketalálkozót vidám hangulatban elköltött közös vacsora követte. Sok szó esett arról, hogy az öreg katonák béketalálkoaóját Jánoshidán kezdeményezték, a jásztel­kiek viszont továbbfejlesztet­ték ezt a formát a háborútól sújtott asszonyok találkozójá­nak létrehozásával. Mind a Hazafias Népfront, mind a nőtanács vezetői hangsúlyozták, hogy a jövő­ben is jó egyetértésiben, egy­más mellett akarnak haladni mert es válik mindkét fél ja­vára, r —a KÜLFÖLDRŐL ik mozitulajdonosok villongásai A STíráfhoIő mun­kásság megszállta a Bréda acélműveket Padua (AFP) A Padua melletti Cadonegne-ben lévő Breda-acélműveket szerda es­te óta az üzem munkásai tart­ják megszállva. A munkások közel másfél hónap óta sztráj' kolnak, az üzem vezetőséged a munkásság között, egyes al­kalmazottak elbocsátása mi­att támadt nézeteltérések kö­vetkeztében. A helység kom­munista polgármestere ren­deletet adott ki. amelyben az üzemi bizottságra bízza a vállalat ideiglenes vezetését, A bizottság a munkásokkal egyetértésben úgy intézke­dett, hogy a munkásság száll- ja meg az üzemet s ezzel biz­tosítsák az üzem működését (MTI), Róma (Tanjung). Az olasz filmszínházak válsága kiélez­te a mozitulajdonosok és az egyház összetűzését. Mint is­meretes. az olasz egyház az utóbbi években igen sok mozi tulajdonosa lett A magán­filmszínházak a televízió mi­att kerültek nehéz helyzetbe, minthogy a mozi-látogatók száma jelentősen csökkent. Ez azonban nem érinti az egyház birtokában lévő filmszínhá­zakat, mert az egyház külön alapból fedezi a mozik defi­citjét. A válság mind komo­lyabbá válik, mert az egyház és annak szervezetei állandó­an uj filmszínházakat nyit­nak, s ezáltal növelik a mo­zik amúgyis túlnagy számát. Az egyház adókedvezményt és egyéb könnyítéseket is él­vez, amelyekben azonban a magántulajdonosok nem ré­szesülnek. Az utóbbi tíz esz­tendőben mintegy hatezer filmszínház került az egyház birtokába, úgyhogy az olasz filmszínházak egyharmada a plébániák irányítása alatt áll. Az egyház befolyását igyek­szik erősíteni azáltal, hogy olyaai helyeken nyit mozikat, ahol a magánosok számára nem lenne kifizetődő. Ezál­tal a katolikus egyház nagy befolyást gyakorol az olasz filmgyártásra is, mert a film­színházaiban bemutatandó filmeket előzőleg a püspö­ki hivatalnak kell engedé­lyeznie. Ilymódon tehát a filmgyártók kénytelenek szá­molni az egyház követelései­vel, amennyiben nem akar­ják. hogy filmjeiket a- nagy­számú egvhári mozik bojkot­tá! ják. (MTI). Majd elfogadta a nemzetgyui lés választási szabályzatot és döntött több más kérdésben., * MOSZKVA (TASZSZ), A szovjet nép országszerte megemlékezik A, M. Gorkij, a nagy orosz író születésének 90. évfordulójá­ról. A szovjet irodalom meg­alapítójának munkásságát ez alkalomból kétnapos tudo­mányos ülésen méltatja az akadémia. Az Írók Szövet­sége és az Országos Színházi Társaság. * PÁRIZS (MTI). A francia vasutas­szakszervezetek a vasutasok bérednek azonnali rendezését követelik. Előkészületek foly­nak arra, hogy a húsvéti szabadság első napjaiban a várható nagy vasúti forg»e» n idején hatásos sztrájkokat szervezzenek bérköveteléseik alátámasztására, értéked- zmet&dénetí dő-adőd Március 20-án, a Móricz Zsigmond kulturotthonbmi kis számú, de odaadóan figyelő, lelkes közönség előtt érdekes előadássorozat első része hangzott el A modern zene kialakulása olyan téma, amely minden kultúrára szomjas embert érdekel. An­nál is inkább, mert éppen a modern zene körül alakult ki a legtöbb vita és ez a legtöbbet vitatott zene a leg­kevésbé ismert széles töme­gek előtt. Igen helyesen cse­lekedett tehát a kultúrott­hon vezetősége, amikor a modem zene megismertetését célzó előadás-sorozatot tűzött műsorára. Az első előadás az orosz zene óriásáról, Muszorgszkij­ról szól. Kóbor Antal tartalmas előadásában rövi­den ismertette a zene törté­netét a preklasszikus kor­szaktól a modernek fellépé­séig. Elmondotta, hogy Mu­szorgszkij jelentősége abban áll, hogy felismerte a nép­zene megtermékenyítő hatá­sát az úgynevezett komoly zenére. Az ő fellépéséig a népi dallamokat csak díszítő motívumként, ahogy az elő­adó kifejezte, Icarácsonyfa- díszekként alkalmazták még a legnagyobbak is, például Csajkovszkij. Muszorgszkij a klasszikus zene szintjére emelte az egyszerű orosz pa­raszt, a muzsik dallamkin­csét. Két hatalmas operáján, amelyeknek jelentősége fel­mérhetetlen a zene történe­tében, tíz éven keresztül dol­gozott. Szakított a nyugati zene formalista hagyomá­nyaival és hatalmas paraszt- kórusaival diadalmasan vo­nult be a nép a zenetörté­netbe. Persze, igen sok ér­tetlenséget kellett legyőznie. A Hovancsina és a Borisz Godunov bemutatóján az elő­kelő világ és kritikusai holmi „trágyaillntot’‘ szima­toltak. Valójában ennél lé­nyegesen többről van szó. Nemcsak paraszti ez a mo­dern művészet, hanem mély­ségesen forradalmi, forma­lazításában és mondanivaló­jában egyaránt. Méltán te­kintették Muszorgszkijt mes­terüknek a modem zene leg­nagyobb alakjai Debussy és a mi Bartók Bélánk. Róluk különben a zenetörténeti elő­adássorozat két másik elő­adása fog szólani, egyik áp­rilisban, a másik májusban. Az előadást a nagy mester műveinek bemutatása kísér­te. A zeneiskola és a szolnoki Népi Együttes énekkara gon­dosan felkészült, szép mun­kát végzett. Mezriczky Lajos és M. Ceglédi Mária egy tü­zes Gopakot adtak elő nagy művészi átéléssel. Szirmai Reginaid és Pápay Mihály szépen csengő hangon éne­keltek, magukkal ragadva a közönséget. Legnagyobb ha­tást mégis az énekkar elő­adásában a Borisz Gudonov forradalmi kórusa keltette. Nem véletlen, hogy a cáriz­mus, az Önkény idegenkedés­sel és gyanakvással kezelte Muszorgszkijt. A forradalmi kórusban ott izzik a végtelen orosz mezők elnyomott né­peinek sokáig fojtott, majd kirobbanó haragja. Végezetül a mester egy igen eredeti zongoradarabjá­nak bemutatására került sor. Muszorgszkij meglátogatta egy fesőmüvész barátjának kievi képkiállitását. Ezután a zene történetében egyedül­álló kísérlethez fogott. — A zene sajátos formanyelvén fejezte ki az egyes képek tartalmát. A hallgatóban tö­kéletes illúziót kelt e nagy­szerű zongoradarab minden tétele. Kár, hogy a rossz gramofonlemez zörejei zavar­ták a maradéktalan élvezetet. Még egy megjegyzés-, na­gyon örültünk, hogy az ifjú­ság olyan odaadó figyelem­mel hallgatta az előadást és a bemutatott zeneszámokat. Azonban azt szeretnénk, ha nemcsak a diákfiatalok, ha­nem a munkás- és paraszt­fiatalok is minél nagyobb számban látogatnák az elő­adásokat, hiszen nekik is, értük is szól „a zene min­denkié" szép jelszava. Bízunk benne, hogy gondosabb elő­készítéssel, nagyobb propa­gandával az előadássorozat többi előadásain ez a vá­gyunk is teljesülni fog. i ht­Ot* TOLSZTOJ (Salm méino/c Ai/iel éúíoidfa nw rirnww r » wnww» wi> ihmut rw, 24. G®rim abc® megkettőződő«.. ValaM, sm «jötte ült. hád>* tel a táncoléknak, odahajolt hozzá, s mosd; mindketten Zo- ját nézték. Vagy talán csak a tükör űzött csalóka játé­kot Zojával? Zoja egy pillanatra lehunyta szemét és a kopottas, durva szőnyegen lerohant a gépkocsihoz. Rolling már várta. Becsapta a kocsi ajtaját és megérintette Zoja kezét, — Nem mondtam még el mindent, ama történt, amikor ezzel az állítólagos Pjankov-Pltkevlccsal találkoz­tam..! Volt valanti a dologban, ami mindvégig érthetet­len maradt számomra: mi szüksége volt annak az ember­nek arra, hogy a hisztérikust játssza előttem? Azt nem tételezhette fél, hogy a legkisebb szánalmat is felébressze bennem ezzel a viselkedésével,.. Igen, az egész viselke­dése gyanús volt. De voltaképpen miért jött él hoz­zám is;? És miért bukott cet asztalra? «■» Rolling, és ezt nem mesélte él nekem j.« — Igen, igen.;. Az órát is feldöntötte.», összegyűrte sm asztalon heverő iratokat t s > — El akarta rabolni az iratokat? — Tessék? Elrabolni? — Rolling egy áarabfg haB- gatott —- Nem, erről szó sine». Elvesztette az egyensúlyát és kezével az írómappára zuhant„»| Néhány papírlap he­vert Ott. éj — Bizonyos benne, hogy semmi sem tönt el? — Csak jelentéktelen feljegyzések voltak. Össze­gyűrve találtam őket az asztalon, aztán bedobtam a sze­métkosárba, — Könyörgöm, gondoljon Jól viasza a beszélgetés min­den részletére: i, A Limousine megállt a rue de la Seine-en, Rolling és Zo]n viszavonultak a hálószobába. Zoja gyorsan ledobta magáról ruháját és lefeküdt a saslábakon nyugvó széles, faragott ágyba. A brokátbaldachlnos ágy első Napóleon császár egyik eredeti bútordarabja volt. Rolling lassan levetkőzött, közben fel-alá járva a szőnyegen, s ruha­darabjait az aranyozott székekre, az asztalkára, a kan­dalló párkányára dobta. Vetkőzés közben a legapróbb részletekig beszámolt Garin tegnapi látogatásáról Zoja felkönyökölve hallgatta. Rolling lassan lehúzta nadrágját és most fél iábon ugrált. E pillanatban cseppet sem volt királyi jelenség. Azután ő is lefeküdt. — Ennyi volt az egész — mondta, s orra hegyéig magára húzta az atlaszpaplant Az éjjeli mécses kékes fénye megvilágította a fényűzően berendezett hálószobát a szanaszét heverő ruhadarabokat, az ágy oszlopain ékes­kedő aranyozott Ámorokat és Rolling húsos orrát, amely a takaró alól kandikált ki A trösztvezér a párnába fúrta fejét és félig nyitott szájjal elaludt, Zoja nem tudott gondolkodni: nagyon zavarta a szu- szogás, Elterelte gondolatait, s olyan emlékeket keltett fel benne, amelyek e pillanatban cseppet sem voltak he­lyénvalók. Zoja megrázta fejét, hogy elhessegesse ezeket az emlékeket, hiába volt minden: úgy rémlett neki, mint­ha nem Rolling fejét látná maga mellett a párnán, ha­nem egy másik férfiét. Végül feladta a harcot, behunyta szemét és elmosolyodott. Behunyt szeme előtt most Garin Izgalomtól sápadt arca jelent meg... Talán fel kellene hívni Gastont, hogy váljon még azzal a dologgal? Egy­szerre, mint a tűszúrás járta át egy felvillanó gondolat: „A hasonmása ült mellette, * ( éppen úgy, mint Lenin- grádban”».. Kibújt a paplan alól, sietve felhúzta harisnyáját. Rol­ling felhorkant álmában, de aztán másik oldalára fordult és tovább aludt. Zoja a garderobe-ba osont. Szoknyát és esőköppemyí *rett magára, szorosan megfeszítette az övét. Visszament a hálószobába táskájáért, amelyben a pénze volt..; — Rolling — keltegette halkan a férfit. — Rolling, »* Végünk van... De Rolling megint csak horftantott. Zoja lefutott a lépcsőn ez előcsarnokba, nagy nehezen kinyitotta a ma­gas, nehéz kaput. A rue de la Seine néptelen volt. A ház­tető felett részvétlenül árasztotta tompa, sárgás fényét a hold. Zoját félelem és szomorúság fogta el. Nézte az alvó város felett sárgálló hold korongját. „Istenem, Istenem, milyen szörnyű, milyen komor minden”.!. Mindkét ke­zével megragadta és mélyen fejére húzta kis sapkáját, majd futólépésben elindult a folyópart felé; 34. Ä rue de Gobelins 63. számú, régi, kétemeletes ház egyik fala egy üres telekre nézett. Ezen az oldalon csak a második emeleten,, a manzárdon voltak ablakok. A másik fal — egy tűzfal — a partra nézett. Az utcára néző homlokzati oldalon, a földszinten egy kávéház volt, ame­lyet bérkocsisok és sofőrök látogattak. Az első emeletet éjszakai találkahelyül szolgáló garniszálló szobái foglal­ták eL A második emeleten, a manzárdon, állandó bérlők laktak. Ide a kapun és egy hosszú alagúton út lehetett eljutni. Éjjel kettőre járt az idő. A rue de Gobelins egyetlen ablakából sem szűrődött ki fény. A kávéház már zárva volt, a székek az asztalokra rakva. Zoja megállt a kapu előtt, néhány pillanatig tétovázva nézte a 83. számot. Hideg futott végig a hátán. Végire összeszedte magát és becsengetett. Megzörrent a lánc, a kapu félig kinyílt Zoja besurrant a sötét kapualjba. Távolból a házmester­ré zsörtölődő hangja hallatszott. —* Éjjel aludni kéül, tessék idejében hazajönni. De nem kérdezte meg, ki az, aki bejött. Itt a lebujok és alvilági tanyák rendje uralkodott Zoját irtózatos szorongás fogta el. Alacsony, sötét alagút húzódott előtte. A bikavérszínű, rücskös falon homá’yo- san villogott egy gázlámpa. Szemjonov útmutatása szerint az alagút végén balra kellett fordulni, majd felmenni a csigalépcsőn; a második emeleten balra van a 11-es szoba. Az alagút közepén Zoja hirtelen megállt ügy rém- lett neki, hogy valahol messze, bal felől, valaki kiku­kucskált, majd ismét eltűnt. Nem volna jobb visszafor­dulni? Zoja hallgatózott: semmi nesz. Elrohant a lépcső­fordulóig, a bűzlő lépcsőházig. Keskeny csigalépcső kígyó­zott innen felfelé; gyér fényét valahonnan felülről kapta. Zpja lábujjhegyen surrant fel a lépcsőn, a ragadós korla­tot sem merte megfogni. Az egész ház aludt. Az első emeleti lépcsőházból egy boltív alatt, amelyről hullott a vakolat, sötét folyosó nyit. Zoja továbbment a második emelet felé; amikor megfordult, megint úgy rémlett neki, mintha a boltív mögül valaki kikémlelt, majd gyorsan eltűnt volna..» Csak nem a Horgasorrú Gaston? Nem, nem, Gaston még nem volt itt, még nem lehetett itt, még nem érhetett ide... A második emeleti lépcsőházban gázlámpa égett, megvilágítva a barna falat, amelyen különböző feliratok és rajzok kielégítetlen, vágyakról tanúskodtak. Ha Garin nincs otthon, itt várja akár reggelig is, határolta el Zoja. Ha pedig otthon van és alszik, addig nem távozik éle, míg meg nem kapta azt, amit a mérnök elvitt az íróasz­talról a boulevard Malesherbes-en. (Fótvtatiükj „ ________ . , PH ENJAN (Uj Kína). A közelmúltban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság oldalára állít át a liszinmanista hadsereg 16 tisztje és közkatonája. A li­szinmanista katonákat csü­törtökön este Phenjanban egy gyűlésen melegen fogadták. Beszámoltak a Dél-Koreában uralkodó nyomorúságos élet­viszonyokról és a liszinma­nista hadseregben megfigyel­hető háborúellenes hangulat­ról,! c TIRANA (TASZSZ). Március 19-én zárult az albán nemzetgyűlés háromnapos ülésszaka. Az ülésszakon egyhangúlag jó­váhagyták az 1958-as állami népgazdaság-fejlesztési ter­vet és az állami költségve­tést. A nemzetgyűlés ugyan­csak egyhangúlag jóváhagyta az Albán Népköztársaság kor­mányának külpolitikáját. —

Next

/
Thumbnails
Contents