Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-19 / 42. szám

f V A magyar tudomány nagy, új vállalkozása: A TISZA-KUTATÁS 'Eurázsia és Amerika majd minden nagyobb folyója mel­lett kutatóintézet van, mely­ben elméleti és gyakorlati szakemberek tanulmányoz­zák különböző szempontok szerint a folyót és a közvet­len folyómelléket. Indokolt-e ezeknek a kutatóintézeteknek a léte? A művelt világban erre már régóta határozott „igen’1 a válasz; Gondoljuk csak meg, hogy milyen sok szállal kapcsolódik össze egy folyó és az a terület, ame­lyen keresztül fut. Azon túl, hogy a folyók még ma is igen fontos közlekedési út­vonalak, a folyók vize öntö­zésre használva, felbecsülhe­tetlen kincset jelent. De a folyók partján szokták a víz­vezetéki kútakat telepíteni, a folyók szolgálnak nyári für­dőzésre, adnak lehetőséget hatalmas tömegek csónak­sportolására, a folyók fogad­ják magukba a településele, gyárak szennyvizét, hűtővi­zét, a folyók halainak még ma is van szerepük táplál­kozásunkban. És így lehetne ezt még dlég hosszan foly- tatni* A folyóvizek problémái Könnyen érthető tehát, hogy a folyómellékek emberét ér­dekű a kérdés: milyen is az a folyóvíz, amit ilyen sok­oldalúan hasznosít? Milyen szabadszemmel nem is látha­tó parányszervezetek élnek benne, amelyek végső fokon, egy táplálékláncon keresztül a halak táplálékául szolgál­nak? Milyen fokú a folyó „öntisztulása“, azaz milyen mértékben szűnnek meg ben­ne a beömlő szennyvizek kár ros hatásai? Milyen kóroko­zók vannak a vízben? Mi­lyen a víz kémiai összetétele, hogyan változik ez az évsza­kokkal, vízállással, hőmér­séklettel és hogyan hat ez az összetétel, beleértve a le­begő hordalékot is, a folyó­vízben élő szervezetekre és az öntözött területekre? Mi­lyen az árterek élővilága? Milyen a holtágak élővilága? Ilyen és hasonló problémák sokasága vetődik fel a folyó­vízzel kapcsolatban. És ezek a problémák megoldást, tu­dományos kutatást várnak. Míg a magyar föld tudo­mányos felkutatottsága álta­lában igen jelentős szintet ért el, két legnagyobb fo- lyónkról, a Dunáról és a Ti­száról meglehetősen hézago­sak tudományos ismereteink. Ha az előbb felsorolt kérdé­sek bármelyike < vetődik is fél a Tiszával kapcsolatban, arra bizony egyetlen szakem­ber sem tud kielégítő, meg­nyugtató választ'adnü — A Tisza alapos tudományos megismerése hazánk tudomá­nyos megismerésének feltűnő hézagát töltené be és az el­méleti eredmények egyben biztos alapot adnának a gya­korlat emberének a folyóval kapcsolatos praktikus kérdé­sek megoldására. Ez a felis­merés vezette a Magyar Tu­dományos Akadémiát akkor, amikor elhatározta, hogy a hazai folyókutatást és ezen belül a Duna és a Tisza ku­tatását fokozott támogatás­ban részesíti. Mozgó­ba jól aboratórí um A Ti sza-ku tatás egyes rész­területein már az elmúlt években is értékes, eredmé­nyes kutatómunka folyt. Az egyénileg végzett kutatáso­kon kívül különösen jelen­tős volt az a két „expedí­ció", az a két kollektív ku­tató út, amit a legkiválóbb vízi szakemberek egész gár­dája tett meg 1956 és 1957 nyarán a Tiszán #ozgó labo­ratóriumnak berendezett ta- nyahajón; Ezek az utak a vízügyi hatóságok lelkes, a tudomány érdekeit szolgáló támogatása révén valósultak meg, kitűnt azonban, hogy sem az egyéni kutatások, sem az ilyen kollektív gyüj- tőutak nem hoznak kielégítő eredményt, ha a különböző tudományos munkák nincse­nek összehangolva. Ezért a Magyar Tudományos Akadé­mia — a vízi kutatással fog­lalkozó szakemberek javas­latát.^ „jóváhagyva ^ Tisza- kutatő bizottságot' nevezett ki, amelynék az a feladata, hogy a Tiszára vonatkozó tu­dományos kutatómunkát szer­vezze, összefogja és irányít­sa. Elsősorban a biológiai és ehhez kapcsolódó kutatómun­káról van itt szó. A Tisza- kutató bizottság tagjai sze­gedi tudósok, a Tiszaikutatás­nak Szeged lesz a központja, mint a Tisza „fővárosa’‘j A Tiszakutató bizottság tagjai: dr. Kolpzsváry Gábor egyetemi tanár, • elnök; dr. Megyeri János főiskolai ta­nár, elnökhelyettes; dr. Uhet- kovich Gábor akadémiai ku­tató, titkár; dr. Beretzk Pé­ter ornitológus kutató és dr. Horváth Andor zoológus ku­tató. A Tiszakutató bizott­ságnak egyik fontos feladata, hogy a Magyar Tudományos Akadémia döntése alapján és a helyi intézmények közül különösen a Tudományegye­tem támogatásával létrehoz­za, majd a továbbiakban egy­re inkább kifejlessze a Ma­gyar Tiszakutató Állomást. Ennek létrehozásához és to­vábbi fejlesztéséhez az Aka­démia jelentős anyagi támo­gatást helyezett kilátásba, illetve máris nyújtja e támo­gatást! A tiszaku tatás egyik bázisa: Szolnok A tiszaku tatás egyik fon­tos bázisa, a tiszakutató utak egyik jelentős tartózkodási helye Szolnok lesz a tervek szerint, Szolnok környékén már folyt az elmúlt időben jelentős kutatómunka a Tisza életével kapcsolatban és ez — elsősorban a Szolnoki Mú­zeum munkatársai és néhány más helybeli szakember be­vonásával — a jövőben is folytatódni fog. Remélhetjük, hogy Nép- köztársaságunk tudomány­támogató politikája az elkö­vetkező években a Tiszaku- tatásban is meg fogja hozni gyümölcsét: a szívünkhöz leg­közelebb álló magyar folyó, a mi szép Tiszánk a szak­emberek lelkes munkája ré­vén a legjobban megismert hazai vizek'sorába lép. . Dr. Uherkovich Gábor tudományos kutató, b Tiszakutató Biz. titkára; 7kz üzem TwácsoKRői — Kíméletlenül vonják felelősségre a tolvajokat, Megyénk üzemeiben a szak- szervezeti bizottságok irányí­tásával egy hónappal ezelőtt kezdték az üzemi tanácsok választását. Ebben a munká­ban szem előtt tartottuk, és tartjuk a munka minőségét, — ha szabad így mondani. E hónap folyamán mintegy nyolc üzemben végzünk ha­sonló munkát. — Mindenütt már hetekkel előbb szóbe­széd tárgya az üzemi tanács megalakulása és annak je­lentősége. A dolgozók nagy érdeklődéssel tekintenek e szervek felé. Éppen ezért, nagy gonddal vitatják egy­más között, hogy a munka­helyről, üzemrészlegből kit válasszanak be a tanácsba. Az előzetes beszélgetéseket — miután azok helyesek — az üzemi bizottságok is kez­deményezik, segítik és szer­vezik. A többi között ilyen elő­készítés folyik a Kunmada­rasa Állami Gazdaságban, ahol Molnár Sándor elvtárs, az üzemi bizottság elnöke. Itt február 20-án lesz a vá­lasztás. Nemcsak az üzemi tanács feladatairól, hanem a tanácsba beválasztandó sze­mélyekről is szó esik. Csak azokat a dolgozókat jelölik erre a tisztségre, akiket min­denki alkalmasnak tart. Elmondhatjuk az eddigi választásokról, hogy nagy az érdeklődés, ez nemcsak a megjelenésben, hanem a hoz­zászólásokban is megnyilvá­nult. A Mezőtúri, a Karcagi Gépállomáson tizenöten szó­laltak fei Elmondták véle­ményüket, s mindannyian az ország és a dolgozók sorsa iránt érzett felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot; Érdekes, hogy legtöbb hoz­zászóló a munkatervezés terén lévő hiányosságok megszüntetésére hívja fél a figyelmet. Ezzel mintegy meg­bízást ád a tanácsoknak, hogy milyen feladatokat oldjanak meg elsősorban. Sok szó esik az elfekvő anyagokról, kész­letekről, melyek országos mé­retekben népgazdaságunkat mérhetetlenül károsítják. TÖRÖKSZENTMIKLÓSI HÍRADÓ Sokan hallgatták az országgyűlési képviselő beszámolóját A múlt hét csütörtökjén a városi tanács nagytermét zsúfolásig megtöltötték az érr deklődök, akik eljöttek, hogy meghallgassák Z. Nagy Fe­renc országgyűlési képviselőt. Az országgyűlés mezőgazda- sági bizottságának elnöke beszéde elején megemlékezett arról, hogy milyen belpoliti­kai események zajlottak le azóta, hogy utoljára járt eb» ben a városban. Beszélt az ország helyzetéről, a Szov­jetuniótól kapott segítségről, majd arról, hogy Bulgáriában járt, ahol a mezőgazdaság szocialista átszervezésének módszereit, eredményeit ta-t nulmányozzákj Ezután Ivanics Frigyesné, országgyűlési képviselő adott rövid tájékoztatást kultúrpo­litikánkról. Maid a felszólal lások következtek, melynek során sok kérdést tettek fel. különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezését ille­tően. Z. Nagy Ferenc. ország-t gyűlési képviselő megvála* szolt azokra, majd megígérte, hogy máskor is szívesen el­jön beszélgetni, vitatkozni. Gyermekbűnözésről — felnőttek felelősségéről A törökszentmiklósi Járási Rendőrkapitányság tíz tőből álló gyermekbandát leplezett le, ame’y több mint 80 rendbeli, társadalmi és személyi tulajdon sérelmére betöréses lopást követett el. E rövid hír olvasásakor Bánié látom egyesek arcán a fintort, s hallom a szokásos megjegyzést: ilyen a mai fi­atalság! Valóban ilyen? És csak a fiatalság? Nézem a gyermekeket, hall­gatom vallomásukat. Egyik- másik szinte dicsekedve mondja el, hol, hogyan és mit lopott; Elgondolkozom. Kö­zöttük a legnagyobb 15 éves, a legkisebb 10. Bűnözőknek születtek? Nem! Hiszen ami­kor bűnt követtek el. akkor is kiütközött belőlük a gyer­meki lélek. Az egyik például a lopott pénzen mesésköny­vet vásárolt magának, mesére vágyott. Valószínű, otthon a családban nem sok gondot fordítottak arra, hogy az ő gyermeki világát mesével, — vagy más történetekkel for­málják. A vallomásokból az is kitű­nik, hogy egyébként sem so« Vat törődtek velük a szülők Ha reggel eljött otthonról és estig haza sem ment, a szülőt nőm érdekelte, merre járt. mit csinált. Ha pénzt láttak nála, belenyugodtak abba a válaszba, hogy kártyán nyer­te. A másik fényképezőgépet vett a lopott pénzen, s otthon azt mondta, hogy a szomszéd bácsitól kapta. Szülei elhitték s nem kérdezték meg a szom­szédot. Még súlyosabb az eset a szülők felelősségét illetően; amikqr a lopott tárgyakat ők adták el orgazdáknak. Elhi- hető-e a szülőnek az a bár­gyú védekezése, hogy nem tudta, a gyermek honnan vet­te nylon harisnyát, vagy gyer­meknadrágot, stb. Tudnia kellett, hogy a gyermeke nem dolgozik, tehát tisztességes úton nem juthatott hozzá. A másik esetben, a gyermek hazavitte a lopott tyúkot és rumot, s az egész család elfo­gyasztotta. Alig hihető, hogy ne, tudták volna a szülők, hogy a 15 éves gyermek nem pénzért vette az 1—2 liter ru­mot és más dolgokat. De nemcsak a szülők felel- lőssége említhető itt meg. ha­nem azoké az orgazdáké is, akik a lopott holmit meg­vették, mint ilyenkor lenni szokott, potom áron. Ök sem tudták, hogy lopott holmi? Senki sem hiszi el, hiszen a 72 forintos nylon harisnyát nem veszi meg senki sem csak azért, hogy 30 forintért tovább adja. A két és fél de­ci tömény szeszt, amit 5 fo­rintért vásárolt még egy fel­nőtt ember a gyermekektől, szintén csak lopott áruból ad­hatták.. Olcsón adták a lo­pott dolgokat. Az orgazdák­nak ez hasznot hozott, s így nem törődtek vele, hogy a gyermekek honnan szerezték ezeket Felelősséggel tartoz­nak azok az emberek is, akik a kugli pályán pénzre ját­szottak a 13—15 éves gyerme­kekkel, s bár látták náluk a 100 forintosokat, nem kérdez­ték meg, hogy az honnan van, Válaszol A február 15-i lapszámunk­ban megjelent Törökszent­miklósi Híradóban bíráltuk a TÜZÉP-et, amiért a briket­tet csak gyengébb minőségű szénnel együtt adják; ATÜZÉP válaszolt az aláb­biakban: „A közleménynek annyiban van igaza, hogy a két szénféleséget együtt szol­gáljuk ki, de éppen fordítva. Aki gyengébb szenet vásá­rol, annak feljavításához ugyanannyi brikettet is adunk; Hazánk szénkészleté­nek túlnyomó része gyenge kalóriájú. A jobbak főleg az ipari üzemek részére kerül­nek leszállításra, így a keres­kedelem kapja a gyenge ka­lóriájú (2300—2500) szenek túlnyomó részét. Ezzel azon­ban — különösen hideg idő­ben — csak igen nehezen le­het a lakásokat, irodákat, tantermeket felfűteni; A la­kosság érdekét szolgálja az, csak arra törekedtek, üogy a pénz hozzájuk vándoroljon. De túlságosan elkalandoz­tam, vagy csak úgy tűnik. — Gyermekekről akartam írni és a felnőtteknél kötöttem ki. Azt hiszem, nem is vélet­lenül, hiszen azért, ami tör­tént elsősorban a szülők, s mi mindannyian felelősek va­gyunk. Amig nem érzi vala­mennyi felnőtt a felelősséget hogy saját maga előnyeiért gyermekeket dobjon oda ál­dozatul az erkölcsi züllés út­jára, addig nem lehetünk nyugodtak. A tiz gyermek ügyében a város lakossága kí­váncsian várja a bíróság íté­letét és reméli, hogy azok is elnyerik méltó büntetésüket, akik elősegítették a gyerme­kek bűnözését. a TÜZÉP hogy a gyenge minőségű sze­net nem tisztán, hanem erő­sebb kalóriájú szénnel, vagy brikettel feljavítva adjuk. — Megtehetnénk ezt keverés útján a szenek érkezésekor, azonban a keverés a sokszori lapátolás következtében igen sok port eredményezne. Mi­vel pedig sem magas kaló­riájú szénből, sem brikettből nem rendelkezünk oly nagy mennyiséggel, mint gyengébb szénféleségekből, átmenetileg szüneteltetni kell a jobb sze­nek és brikett tiszta kiszól gálását, nehogy az egyik ve­vőnek csak jó, a másiknak pedig csak gyenge szénféle­ség jusson; — Véleményünk szerint ez az egyenletesebb és igazságosabb elosztás nem a lakosság kárára, hanem javára szolgál; # TÜZÉP Vállalat, Szolnoki a pazarlókat — S ami a figyelemre a leg­méltóbb; az üzemi tanácsok választása alkalmával a dolgozók szinte kivétel nélkül beszélnek a társa­dalmi tulajdon védelméről, Követelik, hogy nagyobb legyen a rend a készletek, az eszközök, az anyagok nyilvántartásában. Kímé­letlenül vonják felelősségre a tolvajokat, a pazarlókat, azokat, akik hozzányúlnak a nép vagyonához; magya­rul: lopnak, vagy sikkasz­tanak. Nyilvánvaló, hogy az üze­mi tanácsoknak érvényt kel'l szerezniök a dolgozók jogos kívánságainak, követelései­nek, Működésük nyomán a munka legyen szervezettebb, ügyeljenek, vigyázzák a nép vagyonát. Ezeknek a felada­toknak a dolgozók segítsé­gével mindenképpen eleget tehetnek; Persze, nem máról-holnap­ra, és nem úgy, hogy „adj uram, teremtőm”: — Sokan ugyanis azt gondolják, hogy az üzemi tanácsok megalaku­lása nyomán mezőgazdasági üzemeink életéből is mintegy varázsszóra eltűnnek a gon­dok, a problémák; Ez nem így van, és ezt nem is kí­vánhatjuk. Ha már az üzemi tanács- választásokról beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy egyes helyeken ezekkel az új szervekkel szemben bizonyos tartózkodás tapasztalható. Vannak, akik azt mondják: az üzemi tanács nem lesz képes jól megoldani a ráváró feladatokat. Persze, ez sem felel meg a valóságnak. Sokat kell tanulnunk a Szovjetunió üzemeinek pél­dájából. Az ottani mezőgaz­dasági szakszervezet munká­ját tanulmányozó küldöttsé­günk résztvevői tapasztalhat­ták, hogy a szovjet elvtáreak rendkívül nagy gondot for­dítanak a termelési tanács­kozások előkészítésére és le­bonyolítására. Az üzemi ta­nácsok megválasztásával te­hát nálunk sem váltak feles­legessé a termelési tanács­kozások, sőt: az üzemi tanácsok egyik fontos feladata lesz ezeket a tanácskozásokat jól előké­szíteni. S végül a MEDOSZ me­gyebizottsága nagyon fontos feladatnak tartja az üzemi tanácsok kezdeti lépéseit se­gíteni. A bizonytalanságot a lehető legkisebbre kívánjuk csökkenteni. — Nem akarjuk, hogy egyezerre túlnagyot markoljunk: Sok segítséget kapunk a pártszervezetektől. Ez is biztosíték arra, hogy jó irányba terelődik a mun­kánk. Mindenképpen azon leszünk, hogy az üzemi ta­nácsok munkájukkal, műkö­désükkel szocializmust építő hazánk, s dolgozó népünk ér-' dekeit szolgálják; Csepesz István, MEDOSZ megyei elnök, Jó bor — jó egészség Mozgalmas volt v,asámap a cserkeszüllői iskola. Itt rendezték meg az idei községi borversenyt, Nyolcvankét gazda miitatta be legjobb borait. A nemes vetélkedésnek igen sok nézője volt. A borverseny és a kiállítás a Köz­ségi Tanács és a Hazafias Népfront kezdeményezésére „született” Az volt a cél, hogy a termelők megismerjék egymás borait és megvitassák a szőlőtermelés feladatait. Gserkeszöllő határából több mint I860 hold szőlő. Ezen a területen mintegy 800 termelő gazdálkodik. Jó borok te­remnek errefelé. Csak ott a baj, hogy az utóbbi éveikben a gazdák kevés gondot fordítottak a szőlő pótlására, új telepítésre, és nem utolsósorban a betegségek elleni véde­kezésre. Jó alkalom-volt ezekről a dolgokról a kiállításon beszélgetni, A borversenyt összekötötték egy szakelőadással; Ezt Bognár Károly, a Kecskeméti Szőlő- és G yümölcsterm elési Kutató Intézet vezetője tartotta. A kiöregedett szőlők fel­újításával és a trágyázással foglalkozott. Elmondta, hogy évenként minden hold szőlőre legalább 100 mázsa istálló­trágyát kell kihordani és beművelni. A bérnövelésnél arra hívta fel a figyelmet, hogy az istállótrágyát ne 10—15 centi­méter, hanem 30—10 centiméterre tegyük. Szó esett még a növényvédelemről, más szőlészeti és borászati kérdé­sekről. Utána a borkóstoló bizottság is elvégezte a munkáját. Ifjú V. Szabó Mihály, idős Karsai János és Bús József nyerte az első díjat. Oklevelet és szakkönyveket kaptak. Az eredmények kihirdetése után a kiállítók és a vendé­gek késő estig kóstolgatták a jó borokat. ürkádositunk, árkádosítunk ? A múlt év tavaszán ez volt a nagy kérdés Budapesten: árkádosítani, vagy nem árká- dosítani. Hetekig írtak erről a témáról az újságok, s a rá­dió sok-sok interjút csinált az általános iskolásoktól kezdve a város legidősebb emberéig; Nálunk, Szolnokon, kis yi- déki városhoz illendően nem vert fel ilyen nagy port az árkádosítás. Nem is beszéltek jróla, "hanem csak kitervelték lés csendben megvalósították. | így azután mi is bujkálha­ttunk az oszlopok alatt a Pe­tőfi utca 19. számú háznál. Oszlopok támogatják ennek a háznak kidűlni készülő falát. — Ä Dózsa Tsz Nőtanácsa egészségügyi előadást szer­vezett a terhesség megelőzéséről, ahol dr. Bakondi István nőgyógyász tartott beszámolót. A nagy érdeklődésre való tekintettel a város más részein is szerveznek hasonló elő­adásokat. . . * ' - . r »y $z(éb6 Imre, tudósító Ma még tartják, tartogatják a máladozó téglákat, de ha egyszer megunják, akkor... „ahogy lesz, úgy lesz”. Egyelőre az a helyzet, hogy az oszlopok elzárják a gya­logjárót. Aki nem Iából át a Tejctilnagykereskedelmi Vál­lalat előtt, az a tetthelyen ke­rül a sáros kocsi útra, vagy testi épségét kockáztatva át­bújik a gerendák között. Ez is baj, de ez a kisebb. A nagyobb az, hogy ebben az omladozó házban csalánok élnek. Dolgozó emberek, gye­rekek. Lehet, hogy egyszer megszánja őket valaki. Mi egyelőre a. tanács figyelmét hívjuk fel. —pp. Hunyady József: Hollós vitéz (Zrínyi) Fél évezred -feledtető ho­málya takarja előlünk legen­dás hírű alakját. Ellenségei között „Hadiak villáma”, „Egyetlen Félelmünk”, „Föld Rettenete” volt a neve. Kato­nái, akik száz csatájában el­kísérték, János apánknak hívták. A. töröktől sanyarga­tott déli népek ajkán mondák keringtek hőstetteiről. — Őrá emlékeztet at egész világon a zengő déli harangszó. Neki, Hunyadi Jánosnak, minden idők egyik legna­gyobb magyar hadvezérének kíván emléket állítani ez a könyv is. írója a katona Hu­nyadi János alakját keltette életre, aki egészéletét arra ál­dozta, hogy elhárítsa a Ma­gyarországot fenyegető török hódítás veszedelmét. A „Hollós vitéz” Színes, mozgalmas képet fest a XV. századi Magyarorzság életéről. Hatalmas forgatagban örvény­lenek lapjain az életre-halál- ra menő nagy csaták, kudar­cok, diadalok. Szereplői a kor emberei: feudális főurak, fő- papok,\köznemesek, szegény jobbágynépek. A könyv robbanásig feszüli légköre, izgalmas meseszö­vése, szines nyelvezete, a be-”- ne ábrázolt szép, tiszta szere lem megrázó története bizo­nyára elnyeri az olvasó tet­szését.

Next

/
Thumbnails
Contents