Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-18 / 41. szám

( fi szolnoki Szabadság Tsz életéből Félóra a melegházban ingujjban Bem fázna az ember a Szabadság Tsz me­legházában, olyan jó idő járja idebenn. Ragyogóra tö­rölt üvegtáblákon tűz be a nap, s érleli értékes primőr­ré a tsz palántáit. Sok elkelt már’ a salátából, melyből vagy ezerötszáz fej vér még vevőjére; Bimbózik a para­dicsom; mint Cseh Imre ker­tész számolja: április végére bő tízmázsa kerül belőle a szolnoki piacra; Körülbelül 150 szál számára nehéz lesz helyet találni; ezeket 30 fil­lérjével szívesen eladná a tsz. Szépen fejlődik a korai paprika; ma ezer, ezerhá­romszáz darabot Ígérj Nemcsak a konyha, de a szoba részére is dolgozik Cseh Imre: az Állami Gazda­sággal együttműködve ötszáz tő fikmzt szaporít. — Ha a szép, sötétzöld levelű dísznö­vények gazdára találnak,1 40—50 ezer forinttal szapo­rítok a közös vagyont. A készpénz sosem érkezik rosszkor; különösen a Sza­badság Tsz-be nem, ahol a tavalyi rossz vetés igen gyenge munkaegység-érték­kel bosszulta meg magát. „Javítani kell!” *— így véle­kednek a tagok, s ez a meg­látás nemcsak a munkára, de a keresetre is érvényes. So­kat várnak új elnöküktől; Nyitrai Sándortól, aki most éppen egyhónapos iskolán sajátítja el az elnöki tudni­valókat? í— Keménykezű ember kell ide! — mondja Cseh Imre, — Olyan, aki következetesen keresztül tudja vinni a köz­gyűlés határozatait; Ha ez megvalósul: meglesz munka­egységenként a tervezett 40 forint, tón még több is, A tsz kertész» elmondja, hogy 1949 óta, a megalakulás évétől dolgozik a Szabadság Tsz-ben. Három hónapja te­vékenykedik a kertészetben. Annak ellenére, hogy ez nem tanult szakmája, ez alatt az idő alatt már 120 munkaegy­ségre tett szert. Tudja, hogy a részesedést fele készpénz, félte termény megosztásban fogja kapni. Az értékkel elé­gedett, de nem az aránnyal: *— Annyi terményt fogunk kapni, hogy azt az asszony­nyal, meg a két gyerekkel egészében nem hasznosíthat­juk; ránk szakad az értéke­sítés gondja.«. Hát nem vol­na egyszerűbb, ha a többle­tet nem családonként, hanem közösen értékesítenénk, úgy, amint megtermeltük? ?«« Bizony, egyszerűbb, de hasznosabb is volna. A nép­gazdaság, a tagság szempont­jából ÍSí Egy nnépszerűtlenmfeladat nSzép dolog a betűvetés* Kétoldalt csiHámló üvegű melegházak, középütt taka­ros fehér épület. Ebben is palántákat nevelnek; még­hozzá a legértékesebbet: em­berpalántákat ? ? s A szolnoki Szabadság Tsz-ben járunk. Tavaly nyáron elvégezték a tsz-beliek azokkal, akiket il­let, hogy az X—III. osztályos aprónépet megkímélik a ha- wm-jégen való iskolábajárás fáradalmaitól. Rendelkezésre bocsátják az eredetileg rak­tárnak épült helyiséget; még a központi fűtést is beveze­tik. Rábólintottak azok, akik­nek az oktatás a dolga, majd értesítették a tsz-t: Szeptem­ber elsejétől Tisza Tiborné megkezdi a tanítást.*. Most az 6 társaságában lé­pünk a terembe, A szünet éppen lejárt, de zsivalynak, Lármának egy foszlánya sem szüremlik felénk a félignyflt ajtón. Ügy látszik, a neve­léssel nincs hiba;: ? Nincs az előmenetellel sem! Annus Jánoska, aki még csak elsős, s nem kellene „csilla­gászati számok ismeretében " lennie, rövid gondolkodás után kivágja, hogy 17+24 az: 41; A vele egykorú Simon Jolánka —> talán még jobb matematikus; míg kispajtása számol, ő már billegeti apró ujjacskáit a végeredmény dolgában ?.« Jancsitól megkérdem; mi­nek készül; Gépkocsivezető­nek, mondja lesütött szem­mel. (Hiába minden közvet­lenségem, menthetetlenül „bécsi“ vagyok immár*: A harmadikos Fazekas Marika izgatottan fészkelődik, s ma­gasra nyújtja két ujját; A tanítónéni (kinek úgy látszik, van érzéke a riport- készítés módszerei iránt) meg­adja néki a szót.?« • Tanítónéni kérem, az Annus János (így!) két hete még azt mondta, hogy kon­dás akar lenni! „Derültség, — írná az or­szággyűlési tudósításokkal foglalkozó kollégám,«« A kissé kínos helyzetet Tisza Tibórné, a „tanítónéni’1 menti meg, ki emlékszik a Néplap egyik cikkére, mely­ben megírtuk, hogy kondás is lehet gépkocsivezető, sőt — gépkocsitulajdonos iS; így aztán helyreáll, sőt nö­vekszik is „az Annus Janos’1 becsülete társai előtt. Lelkiismeretem a tanú ar­ra, hogy nem szeretem a a hangzatos címeket;«. En­nek ellenére sajnálom, hogy a titulus-adományozás joga nincs kezeimbe letéve? Ha volna, két legénykénék szí­vesen adományoznám „A tu­dományok ifjú barátja“’ cí­met, Miért?,«3 t Márkus Lacika és Fazekas Sándor még a hatodik esz­tendő alatt tiporják az évek sorát, de már idekérezkedtek a tudományok „előcsarnoká­ba:?,” A kurtahajú Laci lassú, de ügyes kézzel raj­zolja az az ,,ú“’-t, sőt az „újságíró bácsi“’ tisztele­tére a nagy „ZV is. Sanyika pedig gonddal, figyelemmel, lassú megfontoltsággal olvas­sa Kónya Lajos versének kezdő sorait: JSzép dolog a betűvetés, Olyan, mint a kelő vetés..." Akaratlanul felmerül a kér­dés: Van-e szebb a betűve­tésnél? .,« Van. A kertész­kedés. Legkiválit az apró em­berpalánták körül?,. e- borváró A minap megjelent az a kormányrendelet, melyet mondjuk meg őszintén — már előkészítési szakaszában is — sokan népszerűtlennek tartottak. Az biztos, nem is hálás feladat megmondani valakinek, hogy „amit eddig kaptál nem jogosain kaptad és ezután nem adok” — vagy „a kopottas ruhát viseld még egy félévvel tovább”. Mert itt végeredményben ja munka- és védőruhajut­tatás’“ rendezésénél erről van szó. Pontosabban nemcsak erről, hanem arról is, hogy nagyon sok embernek, akiről a munkában lekopott a vál­lalati öltözet vagy sajátját használta eddig -— újba öl- tözhetik. Minden esetre ez az oldala is, a másik is igazságos és szükséges: Ha meggondoljuk azt, hogy a jelenlegi munkaruhajut­tatás költsége tizenhárom- szorosa a hét évvel ezelőt­tinek — és ezt a hatalmas összeget most mindössze egyharmadával akarják csökkenteni, — még azt mondhatjuk igen humánus és emberi es is a rendeike­Nem hivatalos TOTO nyeremények A TOTO 7. fogadási hetén, február 16-án 12 találatos szelvény egy darab volt A nyereményösszeg kb. 559 128 forint. A 11 találatos szelvé­nyek száma: 46 db. A nyere tiiényösszeg kb: 12 154 forint. 10 találatos szelvény 630 pá­lyázónak volt, A nyeremény- összeg kb: 1843 forint. A kö­zölt nyeremények csak tájé­koztató jellegűek. Újabb 140 tsz-tag Megyénkben a február 10- től 16-ig terjedő időszakban száznegyvenen léptek a közös gazdálkodás útjára. Az új ta­gok belépése folytán a tsz-ek területe 238 kh-val nőtt. Ja­nuár elsejétől a belépők szá­ma ezzel 1095-re, a bevitt földterület pedig 970 kh-ra növekedett. Az elmúlt héten jó eredményt ért el az abád- szalóki Lenin Tsz, mely 17 taggal és 7 kh-val; továbbá a turkevei Dózsa Népe Tsz, mely 6 taggal és 25 kh földte­rülettel erősbödött. Két levél után Nem vagyok grafológus, de egy levél elolvasásakor sok­mindenre lehet következtetni abbál,hogy a sorok íróját mi­lyen okok késztették arra, hogy elmondja szívének leg­melegebb érzését. Veres Kálmán újszászi le­vélírónk arról számol be, hogy nemrégen bekerült a Szolnok Megyei Tanácskór­Lelkesen fogadták Szolnokon a „Csillag váltót66 A Szovjet Hadsereg fenn­állásának 40. évfordulója tisz­teletére indított Csillag-váltó hétfőn délután érkezett Szol­nokra, A város határában Dorozsmai Lajos őrvezet ő, Fálinka János, Laki Iván, Bereczki Gábor honvédek, a Szolnoki MÁV atlétái közül Földi László, Czinege József, Szabó Béla vették át a szala­gokkal díszített váltóbotokat. Az útvonalakon, ahol a váltó áthaladt, megállt a forgalom s a járókelők kalaplevéve lel­kes integetéssel üdvözölték a futókat. 16 h. 17 perckor ér­keztek meg a futók a Hősi jmlékműhöz. A honvédség, a KISZ, az iskolák és az üze­nek küldötteinek lelkes üd­vözlése közepette Nemes Ti­bor fhdgy. rövid üdvözlő be­szédet mondott? — 40 év telt él azóta, mi­dőn a fiatal Szovjet Hadse­reg Narvánál döntő csapást mért az intervenciósokra. Ez a hadsereg a Kommunista Párt vezetésével a világ leg­erősebb, legfejlettebb hadse­regévé fejlődött. A II. világ­háborúban elért győzelmével a Szovjet Hadsereg megmen­tette az emberiséget a fasiz­mus borzalmaitól; Felszaba­dított bennünket és azóta is számtalan tanújélét adta testvéri, baráti segítségének. \z ellenforradalom idején is ■zovjet hősök hullatták vérü­ltet szabadságunkért. Éljen a Magyar—Szovjet barátság! Éljen a hős és le­győzíhetetlen Szovjet Hadse­reg? Nemes fhdgy élvtárs után Pagonyi Zoltán, a Megyei KISZ Bizottság nevében mon­dott üdvözlő-beszédet; Beszédében Pagonyi elv- társ méltatta a Szovjet Had­sereg érdemeit, kiemelte azt a hatalmas segítséget, ame­lyet a Szovjet Hadseregtől, a szovjet államtól hazánk ka­pott, majd beszédét így fe­jezte be: „1958. február 23-án öt vi­lágrész haladó és békeszerető emberei nyújtják baráti szo­rításra kezüket a szovjet ka­tonáknak. Mi is ezt tesszük: köszöntjük fegyvertársainkat, hű bajtársainkat, akik meg­oltalmaztak bennünket s *— akik immár másodszor hul­latták vérüket érettünk. Mi magyar fiatalok el- mindhatjuk, a szovjet harco­sokról; ragyogóan teljesítet­ték proletárinternacionalista kötelességüket, becsülettel va­lóra váltották a négy évtized előtti magyar reményeket.’’ Az üdvözlő beszédek után a váltóbotokat a katonai ala­kulatok megbízottainak, a szolnoki ifjúsági szervezetek küldötteinek szalagjaival dí­szítették fel. A Csillag-váltó kedden délelőtt lí órakor folytata útját a határ felé, hogy hirdesse a magyar nép szeretetét, ragaszkodását, >— megbecsülését idősebb test­vére iránt «5 bornemissza — Mi történjék a borsával ? A seandaszöllősí Vörös Me­ző Tsz tagsága 10 kh-on ve­lőborsó termelését tervezte. Tervüket a mezőgazdasági osztály megerősítette. Mun- ka kedvük, vetőmagjuk van, csak éppen — szerződésük nincs. A Magtermeltető Vál­lalatot már novemberben ér­tesítették, hogy szeretnének borsójukra szerződést kötni de azt a választ kapták, hogy a vállalat szerződési kerete betelt. Terveltérésre nincs módjuk; mi legyen hát a »ik- sok mázsa borsóval? — kér­dik: Úgy látszik, a tagság tart attól, hogy ekkora mennyisé­get nem tud a szolnoki és környéki piacokon elhelyezni A magunk részéről helyes­nek tartanánk, ha akár a szolnoki, akár a budapest' Vendéglátóipari Vállalattá' keresnének kapcsolatot, s a/ azzal kötendő szerződés -alap­ján értékesítenék borsójukat. ház belgyógyászati osztályá­ra, ahol odaadó - szeretettel ápolták és gondozták, Dr. Antal Imre segédorvosról is a legmelegebb szeretettel em­lékezik meg levelében; — A 143-as számú szobában fe­küdt Veres Kálmán és nagy megnyugvással vette, hogy dr. Antal Imre, az osztály orvosa mind ünnepnap alkal­mával — mind utána szolgá­laton kívül, éjszaka is sorra járta betegeit és mindegyik­hez intézett egy-egy kedves szót, Az is előfordult, ha va­lamelyik betegnek valamire szüksége volt, kiszolgálta; <— Napközben is hol itt, hol ott tűnt fel gyors mozgásával, kora reggeltől késő éjszakáig De az ápolónők is r-? külö­nösen az őszhajú Erzsiké nő­vér osztotta meg szívének minden melegét a gondjára bízott betegekkel. Másik levélírónk idős bá­csika, olyan 73 év körüli, az élettől megtört, Gyomorseb­bel került a fentemlített kór­ház belgyógyászati osztályá­ra. Egyszerű, meleg szavak­kal adja tudtunkra köszöne­tét, amelyet szeretné, ha to­vábbítanánk Sarkadi főor­vosnak. De ugyanolyan figye­lemmel kísérték az ápolónők is gyógyulását, mintha saját ,.édesapjuk”-at kezelték vol­na. Különösen Rózsiba, Ka­talinka nővérek szeretetére emlékezik még most is, mi­kor felgyógyultan hazatért egyszerű kis házába K, Szabó Zsigmond bácsi, Nem akarok bővebb ma­gyarázatot fűzni a két levél tartalmához, de úgy érzem, hogy az említett orvosaik és ápolónők helytálltak ».magúk posztján, s olyan odaadással gyógyították a gondjaikra bí­zott betegeket, hogy munká jukért jelest érdemelnek. — aj — Azt kér volna indokul fel­hozni, hogy a felszabadulás előtt a legtöbb tőkés üzem­ben szó sem lehetett munka­ruháról — és a kapitalista államokban a dolgozóknak még most is a saját ruhá­jukban kell dolgozni. Mi nem követhetjük és nem is akar­juk követni őket. Azonban, aki egy kicsit körülnéz, láthatja, hogy ed­dig elég ‘nagyfokú pazarlás folyt — és afféle természet­beni juttatásnak számított az állam költségén vásárolt ru­ha. Szinte szokásjog volt pL csaknem minden üzemünk­ben, hogy a védőruhát haza- hardták a munkások s az ut­cán létpen-nyomon találkoz­ni télidőbem paplankabátos emberekkel — vállalati sor­számot viselő viharkabáttal, védőruhaként juttatott és nagyon elegáns plasztik eső­kabáttal — csakúgy, mint nyáron a különböző sport­szervezeték jelzéseivel ellá­tott mackóval, tornacipővel, síb. Persze, senki sem sajnálja azt, hogy a dolgozó nem na­pi 8, hanem esetleg 16 órán át viseli a védőöltözetet, — munkaruhát. — Ez a szokás azonban — t; i. a vállalati ruhák ki- és behord ása a gyárkapun — egyes kapzsi embereket arra csábít, hogy pl. a jó állapotban lévő vál­lalati bakancsot, vagy védő- öltözetnek kapott kabátot rongyosra cserélje ki — s az ellátási osztálytól — bizo­nyítván, hogy elnyűtt újat kérjen ki. Talán ez az oka annak, hogy az üzemekbe járva a ráfordítások hatalmas nö­vekedéséhez mérten — igen sok lenyűtt ruhás embert látni. Persze, csak bent a műhelyben. Az öltöző szék rényébe ott csüng a megkí­mélt új, — s hazafelé már rendszerint ebbe távoznak. Ebben sincs lényegében semmi rossz. Csak örülni lehet annak, hogy az emberek igénye­sek s munka után szeret­nek tisztán felöltözni... De végeredményben oda jutottunk ezzel, hogy az ünneplő kivételével — a munkaruha is és a védő­ruha is most már az ál­lam, a közösség költségen lett vásárolva. S az igények egyre inkább ehhez igazodnak ezért fo­lyik az állandó harc a kihor­dási idők megrövidítéséért, ezért szaporodtak évek fo­lyamán egyre jobban azok a munkahelyek, melyekre vé­dőruha, munkaruha jár. — Ugyanis a munkaügyi osztá­lyok, szakszervezeti szervek nem tudtak mindig ellenáll­ni a fokozódó nyomásnak. Az eredmény az lett, hogy az anyagi lehetőségeknél job­ban növekedtek a jogerőre emelkedett igények — s sok dolgozó, akinek járt volna tényleg nem kapott. Ezt az igazságtalanságot, költségduzzasztást van hivat­va orvosolná a most kiadott rendelet, amikor meghatá­rozott, de csökkentett kere­teken belül az üzemi tanács­ra bízza annak elbírálását, hogy kinek és milyen védő- és munkaruhajuttatás jár. Egyes üzemekben valóban nehéz lesz véghezvinni —• valóban nem lesz népszerű a végrehajtása. Ezek köz6 tartozik pl. Szolnokon a Ti- szamenti Vegyiművek —, mely az üzem jellegzetessé­génél fogva valóban „eszi a ruhát". Sehol sem látni eny- nyi szakadozott ruhát, mint itt, pedig évenként kb. 2500 forintot fordítanak egy dol­gozó ruházatára. A kifröcs- csenő kénsav lyukat éget a szöveten, sapkán, kesztyűn, már első alkalommal is. Aki nem vigyáz, a vastag kato­nai posztóruha néhány hét alatt úgy néz ki, mint amit a varjúk szétrúgtak. Nem lehet elkívánni itt, hogy a dolgozó saját ruhá­ját használja a savüzem­ben. Valamit azért mégis lehet tenni az elkerülhető kiadások csökkentésére. Mindenekelőtt azt, hogy a dolgozók jobban vigyázzanak a ruhára és így kevesebb olyan eset fordul elő, hogy soronkívül *— és az átlagos használati időn belül ki kell cserélni a „lerohadt” öltöze­tet, — A legkelendőbb pL a vattáskabát. Ennek a kihor­dási ideje négy év, azonban a legtöbb dolgozó négyet is elhasznál ennyi idő alatt. Csakúgy, mint más üzem­ben, itt is van olyan törek­vés, hogy utcai viselóruhává léptetnek elő egyes ruhada­rabokat, pedig olyan rende­let nincs, hogy azt is lehetne adni ebben az iparban. Tavaly pl. a beszerzési osztály vett 100 szép csíkos pantallót természetesen munkaruhának. Ki is osztot­ták az arra illetékeseknek. Bent a gyárban mégsem hordták — talán húszat sem lehetett belőle látni az üzem­ben. Ann ál inkább kint az utcán és a városban. Nagy­jából hasonló a helyzet a vattás kabáttal is. Ez is in­kább viselő ruha, semmint védőruha lett. Ha nem le­hetne kivinni a kapun a gyári öltözeteket. — gondol­juk kevesebb lenne a ron­gyos ember bent. kevesebb a munkaruha uniformis kint, s sokkal könnyebben lehetne elviselni a várható megszo­rításokat. Természetesen nemcsak a Vegyiműveket lehetett volna példának felhozni. Csak az­ért tettük, mert itt fogy és itt kell a legtöbb ruhaféle s valószínű itt kell legjobban a dolgozók megértésére, jó­akaratára építeni a rendelet végreha j fásánál; A jogtalan juttatások le­faragásával — reméljük egyetért és egyet is kell, hogy értsen minden olyan dolgozó, aki ismeri a kor­látozott gazdasági lehető­séget s látja, hogy a legtöbb he­lyen milyen pazarlás és cse- re-bere megy a nehéz pénzen vásárolt munka- és védőru­hákkal; P. I; Figyelembe veszi a MÁV a dolgozók kívánságait A MÁV menetrendjének megjelenése után gyakran hangzott el panasz, hogy a vonatok indulási és érkezési ideie egy-egy nagyobb vidé­ki város lakosságának, vagy a nagyüzemek dolgozóinak nem felelt meg. Természete-: 6en a MÁV már nem tudott változtatni a menetrenden és a jogos panaszokat nem tud­ta orvosolni; Éppen ezért a MÁV most a menetrendter­vezetet megtárgyalja a na­gyobb üzemekkel, s a vidéki városokkal. Az észrevétele­ket, javaslatokat megvizsgál­ják, s amennyiben mód nyí­lik, érvényesítik a menet­rendben. A munkásjáratok természetesen mindig a na- gyob üzemek munkakezdésé­hez igazodnak. Új családi házak Az állami lakásépítési program mellett államunk kölcsönnel támogatja azokat is, akik saját megtakarítá­saik segítségével építenek ott­hont. 1949 óta 70 ezer lakás épült állami segítséggel, eb­ből 40 ezer az Általános La­kásépítési Akció keretében, 30 ezer pedig egyéb akciók­ban: bányásaház, árvízkáro­sultak, falusi lakásépítési ak­ció keretében. 1957-ben 15 ezer család épített saját házat az országban és ebből me­gyénkben 441 készült el any ayira, hogy tulajdonosaik az év Végén beköltözhettek. Bővítik az elektromos hálózatai Az MTI munkatársa érdek­lődött az Országos Villamos­energia Felügyeletnél, lépést tart-e az elektromos hálózat fejlesztése a háztartási gépek és a televíziós vevőberende­zések számának szaporodásá­val. — Vidéken, különösen Bor­sod megyében, a Balaton környékén és az ország déli részén válik szükségessé a há­lózatbővítés — hangzott a vá­lasz. Mindaddig azonban, míg a teljes háromfázisú há­lózat ki nem épül mindenüt — számolni kell bízonyo. számú háztartási gép és tele­vízió bekapcsolási igény el­utasításával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents