Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

Forradalom Venezuelában Eb év Január végén mag­áén tölt ék az 1952 decembe­rében katonai államcsíny se­gítségéved hatalomra került Jimenez elnök diktatúráját. Az önkényuralom el’eni lá- aadás Caracas fővárosban, La Guaira kikötőben és Puer­to Cabello, továbbá Maracay, Cabinas, Valencia, Maiquetia, Barinas városokban robbant kt Venezuela. Dél-Amerfka északi partjain elterülő 20 tagállamból álló szövetségi köztársaság, területe 912 ezer négyzetkilométer, lakosainak száma 6 millió fő. A lakosság 80 százaléka mesztlc (lnd'án- flehér keverék), 11 százaléka kreol és fehér. A Magyaror­szágnál tízszer nagyobb te­rületű ország nagy részét tró­pus» őserdők borítják. Ter­mészeti kincsei közül legje­lentősebb a kőolaj. Az olaj­mezőik a Maracafboi-őből környékén és az Orinoco fo­lyó torkolatától északnyugat­ra (találhatók. Az ország a föld olajtermelésében jelen­leg a második helyet foglalja ed. 1956-ban 131 millió tonna olajat hozitak felszínre. Vi­lággazdasági Jelentőségűek ugyancsak a Ciudad Bolivar városától délre elterülő óriá sd vasérctelepek is amelyek- évi termelése megközelíti a 10 millió tonnát. xojooamacxpcmaxiaaoQaajaocxiaoaaaaixaaxiaacjaaonocEoaaaD A Néplap levelezőihez szólunk Hetek óda rendszeresen ta­nácskozunk a lap levelezői ve], kérjük véteményükiet, meg­hallgatjuk, s a lehetőséghez képest hasznosuljuk javasla­taikat Az eddig megtartott értekezletek összességükben is &3t tükrözik, hogy a lap hű­séges segítőtársai, levelezői szeretik a megyei sajtót, el­ismerik eredményeit, amelyet a színvonal emelésében kez­deti lépésiként tett Ugyanak­kor kritikus szemmel figyelik az írásokat, cikkeket és bí­rálatuknak hangot is adnak. Mindez hasznos a mi szá­munkra, hiszen segítőkészsé­get tapasztalunk a bírálók szavaiban, akik nemcsak sa­ját véleményüket mondják el a lapról — legalább is az esetek többségében — hanem ismerőseik, munkatársaik, környezetük észrevételeit is tolmácsolják. Általános kívánságként em­líthetjük meg, hogy az olva­sók több érdekesebb írást karcolatot, elbeszélést, színes riportot szeremének olvasni Sokan beszédek arról, hogy hasznos lenne vita formájá­ban is cikkeket közölni az ifjúság neveléséről, problé­máiról, de úgy, hogy ezek az rások valóban tanulságosak egyenek. Törökszentmikló- on javasolták levelezőink, .agy a pedagógusok és ma­iük a szülők is segítsenek a zérkesztősésmek, ilyen témá­jú cikkek beküldésével. Kisújszálláson tapasztaltuk hogy milyen érdeklődés ki­séri a fontosabb témát fej­tegető írásokat. Tőrös István levelezőnk, a kisújszállási Uj Élet Tsz tagja által írt cikk­hez többen hozzászóltak. A lapban is jelentek meg ezzel kapcsolatban vélemények, írá­sok, s az emberek beszélge­tés közben is foglalkoztak a cikkben felvetettekkel. Ér­demes tehát nemcsak a me­zőgazdaság problémait, ha­nem az élet bármely terüle­tén észlelt hiányosságokat, megoldásra váró feladatokat, vitás kérdéseket is a közvé­lemény elé bocsójtani. A másik dolog, amiről szól­ni kell, márcsak azért is, mert bizonyára van a leve­lezők között olyan, akit ez visszatart az írástól, a leve­lezők által felvetett bírálat. Töröksziantmiklóson, de más tanácskozáson is elhangzott: nem érdemes a hibákra, hiá­nyosságokra rámutatni, mert akkor megharagszanak a le­vélíróira, görbeszemmel néz­nek rá, s ha alkalom adódik, valamilyen formában vissza is ütnek a bírálatért Lehet, hogy vannak flyem esetek — egy párról tudunk is —, de mégsem lenne he­lyes elfogadni ezt az állás­pontot, s most már szemet hányni a visszásságok, mu­lasztások felett. Ha a levelező vagy levélíró meggyőződött az igazságról, bátran megír­hatja azt, mégha egy etek el nem éppen kellemesen érint is. A tegfonosabb, hogy a bírálat jogos legyen és még a megbíráltak is érezzék be­lőle a segítőkésziséget. Az utóbbi hónapokban, mint örvendetes eseményt tapasztaljuk, hogy & lapban megjelent jogos bírálatokra az illetékes szervek, még mi­nisztériumok is, felfigyelnek, választ adnak, s a tehetőség­hez képest orvosolják is a sérelmeket. Legyenek tehát a levelezők bátor bírálói a hiá­nyosságoknak, de ugyanak­kor ne kerülje el figyelmü­ket az eredmény sem. A le­velezőkkel folytatott tanács­kozásokon is szó esett a mun- ka&ikerekről, egy-egy község megváltozott arculatáról, a a dolgozók — nem gond nél­küli, de egyne szépülő életé­ről. A2* szeretnénk, ha levele­zőink a még ezután tartandó értekezleteken, valamint szer­kesztőségünkhöz küldendő írásaikon keresztül, még fo­kozottabb bizalommal közöl­nék észrevételeiket, tudatnák községük, munkahelyük sike­reit, s a lapon keresztül a közvélemény segítségét kér­nék, igényelnék a problémák megoldásához. — Azt várjuk, hogy a közvélemény parancs­nokai, levelezőink egyre több és tartalmasabb levéllel se­gítsék a pártsajtó és a töme­gek kapcsolatának erősödését. Volt, mint apja, egyéni pa­raszt tizenegy holdon. Aztán tsz-tag lett családjával együtt Asszonyával dolgozott a szan- daszőllősi Vörös Mező Tsz- ben, mígnem szolgálatára hív­ta a nép állama. Úgy hozta a sors, hogy nem soká volt ka­tona, de rövid idő alatt is so­kat tanult; látóköre kitágult Nem sokkal azután, hogy le­vetette a katonazubbonyt; munkászubbonyt öltött. Trak­torista és kombájnos lett a Szolnoki Gépállomáson, két évvel ezelőtt Itt került köze­lebbi kapcsolatba a párttal, melynek már négy éven át hű katonája. Tóth Mihálynak volt alkalma rá, hogy alapo- ;an megismerje a gépállomás területén dolgozó tsz-eket :őt... — ami tán még sok-' iái többet jelent — a tago- :at Tanúja, harcosa volt 954-ben a győzelemnek, melyet a kombájn aratott az előíté­let felett. Kétkedők és csa­lafinták tették próbára gé­pét, szaktudását; olykor a legkúszáltabb búzamezőt arattatták vele. Jóleső érzéssel gondol viss­za az egyéni gazdák, a meg­ivott fiatalok csodálkozásé- -a» melyei gondosa» EGY IGÜZ EMBER tartott gépével elért teljesít­ménye váltott ki. Szerény sza­vaiból kitűnik, hogy első kombájnaratása után a tsz. csak azzal a feltétellel kötőt* te meg a következő évi szer­ződést, ha a gépállomás is­mét ót ülteti a kombájn veze­tőülésébe. Elvétve, szinte mel­lékesen szól túlteljesített nor­málholdjainak százairól: — mondom —mellékesen: ter­mészetesnek tartja. Annak, mert csak a jó munkán ke­resztül lehet megalapozni a gépállomásiak és a tsz-tagok harmóniáját A „bátyám — öcsém’-komázást, — melynek imitt-amott még vannak hí­vei, — nem kedveli. Nem elv­társi, nem célravezető mód­szer az... Más persze a ba­rátság, mely a tagokkal spon­tán kialakul. Egy-egy jóta­nács a KISZ-szervezet felé; a szerződött munkán túlmenő szakmai segítség a tsz-nek. A józan, okos szó sosem tévesz­ti el hatását — vallja. Ma már nem jár úgy, — mint 1956. nyarán a szolnoki Uj Élet Tsz-ben, hol a föld­ből kimeredező, az olajkuta­^ ftMSUP w* oszlopok rongálták meg gé­pét; nem, mert még a vetés sarjadá-í sa előtt jo gazda módjára! végigjárja a szántót Még a kukorica-torzsát is kiszedeti, mert azt felkapja a gép: homokkal, földdel szennyeződik a kombájn, a termés. Szeret részt venni annak a tsz-nek tanácskozá­sain, ahol éppen dolgozik. Legszívesebben azt látná, ha egy földterületet a szántástól aratásig ugyanegy gépállo­mási dolgozó művelne meg. így mindenki a maga mun­káját tenné könnyebbé; .de maga látná hanyagsága ká­rát is... Ha leteszi a szerszá­mot s megpihen, útja nem a kocsma felé vezet. Keze nem a fröccsös pohár után nyúl, hanem hegedűjéért Felcsillan a szeme, mikor hangszeréről szól. Mulattatja vele asszo­nyát. gyermekeit és segíti a gépállomás KISZ- szervezelét, melynek ha ko­ránál fogva nem is tagja, de lelkes, önkéntes pártfogó­ja. Nem pártmegbizatásból; jó­szántából ... Búcsúnk után visszanézek az ajtóból, mun­kapadja felé, s halkan, amint bjalSram futVÖJrésls' Még mindig fáj MESÉLT A Jó ÖREG. Nem gziwtt se pipát, se ciga rettát, kopott kiskabátjái ma gára terítve, fonnyadó ősz bajuszát elsimította, aztán le ült a zöldmohás favályú szé­lére. — Megértem én már sok fura dolgot, de olyanba, jó barátom, még soha nem volt részem, mint amilyen itt nemrég esett. Hosszú ennek a sora, de érdemes meghall gatni. Nem jókedvemből mondom el, hiszen nincs az­óta nékem annyi jókedvem se, mint itt a körmöm alatt a fekete, óreg ember vagyok. Ezt amúgy is észreveszi min denkt, hiszen csak rám kell nézni. Ott voltam én, kérem, már 19-ben is azon a helyen, ahová a szegényembert hív ták. Kaptam egy fehér golyót Kár, hogy » levél írója névtelenül küldte levelét. Ha nevét és pontos címét Közli, levélben részletesebb, kime­rítőbb választ is kaphatott volna rá. így kénytelenek voltunk nyilvánosan, cikk­ben válaszolni. A névtelen levél Írója töb­bek között azt fejtegeti, hogy a falusi, városi piacon gyak­ran nem tudja eladni a tejet, mert nagyobb a kínálat, mini a kereslet. A tejssamokban pedig nem mindenféle tejet vesznek át. Amelyik tej nem éri el az előírt zsírszázalékot, azt nem fogadja el az átvevő. Ez az intézkedés — mint írja — sérelmes azokra a tehén­tartókra, afcilk 5 vagy 8 km-re laknak a várostól és este-reg­gel nem tudják beszállítani a tejet. A gyűléseken airről beszél nek, hogy a szarvasmarha- állományt szaporítani kell, de ha a városi lakosság, vagy a tanács nem pártolja a jószág tartó termelőket, akkor csök­kenteni kell az állományt. Ezzel pedig csökkenni fog a tej, tejtermék, istállótrágya sitb. — írja levelének befeje­ző részében. Nem értünk egyet a névte­len levél írójával. Nem a szarvasmarhaállotnáirer csők. Bár még messze a tavasz, de a kisújszállási Baromfi­keltető Állomáson már a kel­tetéshez készülődnek. Nagy munka vár a kelteté^illomás dolgozóira, hisz az elmúlt év­ben is több mint 500 ezer to­jást keltettek ki. A kisújszállási Baromfikel­tető Állomás két városból — Kisújszállásról és Túrkevé- ről, három községből; Kun­hegyes, Abádszalók és Ken­deresről gyűjti össze a szük­séges tojásmennyiséget. Több, mint ezer emberrel van kap­csolatban a keltető állomás. A keltetést megelőzően baromfi vérvizsgálatot végeztek, hogy tifuszmentes csibék keljenek az átvett tojásokból, A kisújszállási Keltető Ál­lomás nyolc géppel dolgozik. Egy-egy alkalommal 20—22 ezer tojást lehet keltetni. Az első tojások hétfőn és kedden érkeznek meg és va­lószínűleg augusztus 20-ig folyamatosan végzik a kelte­tést az Állomáson. Természe­tesen, a keltetést a csibeke­reslet szabja meg. Az elmúlt évben még elég kevés tsz ér­deklődött az itt kelt csibék iránt, de már most előre be­jelentették a termelőszövetke­zetek Igényüket. Mint a keltetőállomás ve­zetőitől értesültünk, ebben az évben valószínűleg 10—15 ezer kacsát is keltetnek. Ez azon­ban attól függ, hogy kapnak- e kacsa tojást Sajnos, ennél as a szomorú helyzet, hogy és utána nagyon sok pof őrit. A mi világunk mégiscsak el jött. Annakidején elsőnek Ír­tam alá a belépési nyilatkozta tol és erre büszke vagyok. — IGAZ, CSAK ÉJJELIŐR lettem, de ex nagyon jó, önreg embernek való állás. Nézzen körül. Itt százezrekre kell vi­gyázni és én vigyázok min­denre. Ez is úgy történt, hogy nagyon vigyáztam. Egyik este észrevettem, hiányzik a vesz- szősből. Ezt ugyan lopkodja valaki. Az anyja tagadóját, majd én ráterítem a subám, akárki fia legyen! Rá én, de azt aztán megemlegeti — gondoltam. Lestem egy hétig Csend van, nincs semmi. Un tam Is a dolgot, mert ott a füvesben hűvösek kezdtek lenni az éjszakák. kemtése a Járható út, hanem az állattenyésztés fellendí­tése, a szarvasmarha megfe­lelő gondozása, szakszerű ta­karmányozása, így nemcsak több, hanem jobb minőségű tejet ad. Az alacsonyabb ho­zamú, gyengébb minőségű te­jet adó tehén sem kíván ke­vesebb gondozást és takar­mányt, mint a jól tejelők A több és jobb minőségű tej termelésé azonban nem­csak a tehéntől, hanem an­nak gondozójától is nagymér­tékben függ. Nagyon fontos hogy a tehén tartó gazda is minden lehetőséget megra­gadjon gazdálkodási ismére tei gyarapítására, jelen eset­ben a tehén szakszerű gon­dozására és takarmányozásá­ra. Csak akkor várhatja, hogy áruját a piacon megvá­sárolják, vagy az állami tej- gyűjtőhely átveszd, ha az megüti a kívánt mértéket Selejtes portékáért a termelő sem ad pénzt, ha a boltban olyat kínálnak neki. Miért ikar akkor alacsony zsírszá- ’alékú, vagy — tisztelet a kivételnek — vlzezet tejet a városi háziasszonyoknak el­adni? kezeteknek, sem aa állami gazdaságoknak nincs. így tehát meglehetősen nagy gondot okoz a keltető állo­másnak a 10—15 ezer kacsa­tojás beszerzése. A hét elején tehát megin­dul az üzem a kisújszállási Keltető Állomáson, s remél­hetőleg. rövidesen már arról számolhatunk be. hogy meny­nyi csibét sikerült az első al­kalommal kikeltetni. DLönt^ütipóle Kurt Tucholskys A GRIPS HOLMI KASTÉLT {Európa Kiadó) A szerző nyári történetnek nevezi ezt a kisregényt, s csakugyan egy nyári vakáció derűs, szórakoztató történetét kapjuk kezünkbe. Egy szerel­mespár Svédországban tölti szabadságát A gripsholmi kastélyban ütik fel tanyáju­kat és élik világukat: fürde- nek, szórakoznak, s velük együtt mulatunk ml is tréfái­kon. csipkelődéseiken. Egy sé­tájuk alkalmával megismer­kednek a közeli leányotthon egy érzékeny, agyongyötört gyermekével. Izgalmas napok következnek most. valóságos haditervet dolgoznak ki. ho­gyan mentsék meg a gyerme­ket a hatalmával visszaélő zsarnok igazgatónő karmai közül. S a harc eredménnyel jár. A kis Adát végül is visz- szaviszik édesanyjának s az olvasó örömmel veszi tudo­másul, hogy a zsarnokságot — Egyik szombati napon estefelé a horog mégis fogott. Sötétedett. Négy ember lopa­kodott elő és neki a vessző­nek. Vágták, tépték, hordták nyalábszámra. Én meg csak lapultam. Mit csináljak? Jobbhij&n számolgattam, hány nyalábbal visznek el. Nem szégyelték magukat, le­emeltek vagy kétezer forint értékű vesszőt. Ej — mon­dom magamban — öreg Ist­ván, te vagy az őr, ezek meg a tolvajok, kiálts rájuk. Elor­dítottam inagam, persze raji- nációval. — HÉ, HE, IDE EMBE­REK, lopják a vesszőt. — Úgy történt, ahogy gondol- fam, a tolvajbanda futásnak eredt. Azt hitték, sokan va­gyunk. Én meg, máig sem tudom, honnan szereztem a bátorságot, utánuk. Csak ez a csomós meggyfabot volt nálam, de gondoltam, ha üt­ni kell, ütök én ezzel akko­rát, mint a mennykő. Persze, a lábaim már nehezen bír­ták, nem is értem utói csak azt, aki megbotlott és elesett. Rákiáltottam: — Feküdj, mert agyonüt­lek, te gazember. — Feküdt is a szerencsétlen, fejét bele­fúrta a földbe, hogy rá ne ismerjek. Bár ne ismertem volna rá. Felrámdgáltam és öregember létemre, ezrei a meggyfabottal alaposan meg­kereszteltem. Ha az apja nem tudta becsületre tanítc. ni, majd én megtanítom. Utá­na belegondoltam a dologba, annyira, hogy még a fejem w megfájdult. Elmentem a közeli tanyára, legkedvesebb unokámhoz, ót szeretem leg­jobban. Kislány korában so­kat ringattam a térdemen, játékot adtam neki és 6 ilyenkor mindig ott ttpegett- topogott körülöttem... Már felnőtt, fiatalasszony. Oda­mentem hát hozzá és elme­séltem neki, mi történt. Sze­génykém sírva fakadt, kö- nyörgött, ne adjam fel azt a megtévedt embert az elnök­nek. A szövetkezet elég gaz­dag, nem veszi észre azt a pár nyaláb vesszőt. Nekem nagyon rosszul esett legked­vesebb unokám sírása és hir­telen gondoltam is, eszi jené az egészet, nem láttam sem­mit, nem tudok semmit. De utána meg az jutott eszembe, hogy üt tulajdonképpen a közösről pan szó. Mi lenne belőlünk, ha máma ennek, holnap meg annak, holnap­után meg már mindenkinek elnéznénk a lopást? Hanem az unokám csak könyörgött. Az ura nem szólt semmit. Sunyi fejjel ült m asztal mellett és hallgatott. — MIT CSINÁLJAK, MIT CSINÁLJAK? Sok nehéz lec­két kaptam én már az élet­től, de ilyet még soha Még­ha a magaméról lenne szó, akkor hagyján, de itt nem a magaméval, hanem a mienk­kel kell számolni Sok vívó­dás után határoztam. Ott­hagytam síró unokámat és bementem az elnökhöz. Min­dent elsoroltam neki még az éjjel Igaz, utána én könyö­rögtem, hogy bocsásson meg annak a léhütő tagunknak. Márcsak az unokám kedvéért is, inkább megfizetem a vess- sző árát. A mi elnökünk iga­zán rendes ember, megértette szégyenemet, de végül én is megértettem, amit 6 mondott nekem. így „ztán közgyűlés a dolog. Addigra előkerült a három cimbora is. A szomszéd faluba valók voltak, őket rendőrkézre ad­tuk. És az az ember, aki kö­zénk tartozott, mivel nem volt tovább érdemes « szö­vetkezeti tagságra, kizártuk. — Hej, hej, ilyen szégyen még soha nem érte az én öreg fejemet, mert tudja, jó­barátom, az a szerencsétlen megtévedt ember az én uno­kámnak az ura. ÍGY MONDTA EL az öreg éjjeliőr, az*én felállt a favá- hfú széléről Csendes volt, ki­csit szomorú. Bandukolt az ú*rm, s alakját hamarosan el. nyelte a völgy felé sűrűsödő őszi köd. Ekrent a jó öreg S talán, ma már maga sem tudja, hogy 6 nemcsak egy­szerűen szövetkezeti tag, ha­jiam sokkal több SzA. s megyében vMszárnyses» «un « teítafiZfeiívftW ezúttal to J« mamié ' ’ ~í~ . -, * Válasz egy névtelen levélre Ez a válság a névtelen le­vélírónak. , . <=s fen «=s Ho nin érkezik az első to'ásszállitmény a kisújszállási csibelielle.ő állomásra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents