Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 34. szám
t KÉT VERS Oláh Sándor: Mosógép TŰZ Emlékszel? Mikor még gömyedten hajoltál a teknő Fölé és a lúg meg a szappan marta Szép, fehér kezed? Panaszkodtál, Hogy mennyit piszkálnak a gyerekek, Nem győzöd az örök mosást, Most Elnézem karcsú alakod, mikor Könnyedén kattint a gép kapcsolóján S a forró vízbe egyenként szórod A sok ruhát. Közben dúdolsz valamit Verditől S bosszankodsz azon, Hogy a gép zümmögésétől nem hallod A rádió szivküldi műsorát. Reggel, amikor felkelek s merev ujjakkal tűzet élesztek az akác tüskés gallyából, a leheletemre lángot vet a fa, aprócska szikrákat rebben tve szerte és a tűzfolyam loholva kanyarog tova a barna héjon — valami ősimádat ébred föl bennem, barlangi emberek riadt csodálata űz: a kályha ajtaját nyitva hagyom s földrekuporodva, borzadt gyönyörrel bámulom, hogy táncol és ujjong a Tűz. Kemény Erzsébet Könyvismertetés Kornját Aladár összegyűjtött művei Komját Aladár a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja, forradalmi költészetünk élvonalbeli harcosa volt. Már első versei egyikére felfigyelt a tiszaistvánok Magyarországa: a „Dózsa- vér” miatt 1912-ben elkobozták a Népszavának azt a számát, amiben a nagyerejű költemény megjelenít. Az első világháború alatt Komját Aladár a harcos antiszemitizmus költője volt, később egyike lett a Kommunisták Magyarországi Pártja megalapítóinak. Ettől kezdve a kommunista eszmének és a pártnak szentelte minden erejét. A Tanácsköztársaság bukása után külföldre emigrált. Száműzetésében még keményebben harcolt verseivel. prózai írásaival a reakció ellen. Költészete a nemzetközi munkásmuzgalom hű tükre is volt. Az alapos kutatással ösz- szegyűjtött írások teljes égé- először. szűkben most Jelentek meg A kötet elé Komját Irén írt bevezetőt. Ez a tanulmány hézagpótló, mert nemcsak Komját Aladárról, hanem a kor irodalmi viszonyairól is átfogó, a felfedezés erejével ható képet nyújt, s egyik forrásmunkának számít e kor kutatói számára. Hegedűs Éva bibliográfiája és repertóriuma zárja a kötetet, melyet számos, eddig ismeretlen képpel díszített a kiadó. Pana't Israti: Kyra Kyralina A hányatott sorsú romén írónak — akit Romain Rol land ;,a balkáni Gorkijnak“ nevezett — ez a regénye elő' szőr Franciaországban jelent meg. Romain Rolland, a nagy francia író volt az első, aki meglátta a könyv irodalmi értékeit. „Milyen szenve dély! Milyen démonikus élet! — mondja a könyvhöz írott előszavában. — A mi időnkben ilyesmi nincs itt Nyugaton.” Valóban rikító színekre, szenvedélyekkel teli élet lüktet a regény lapjain. — Szerelem, bosszú, emberrablás eseményei peregnek, s Romániából Törökországba és a Közel-' Keletre is elvezetnek. A regény anyaga mind szeszélyes; élmény, amelyet az író kalandos utazásai során szerzett. Ez teszi izgalmas olvas mánnyá ezt a művészi írást. MEGYÉNK FELFEDEZÉSE I. Képzőművészet SZERKESZTŐI ÜZENETEK Többek figyelmébe: Szerkesztőségünk a napi postájában nagy számban kap verseket, elbeszéléseket. Ezúton kívánjuk mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy százan is, vagy még többen. Érthetetlen. Kívülről, a város széle felől jönnek. Mintha a föld alól bukkantak volna föl, vagy az égből hulltak volna alá. Mögöttük és felettük, mint hasadás a szürke tompaság mamuvut-t estén, sárgás-vöröses izzó folt, mint mikor óriási tűz fénye festi vörösre az eget. ’ — Eh, ne beszélj ostobaságot! — mordult rám a barátom. — Ez nem a rendőrség. Azoknak innen, a Rend utcán kell érkezniük. Tudod, hogy abból nyílik a Bilincs utca, s ott a tizenhármas központ. A csapat gyorsan közeledett. Már élénk beszéd moraját is hallottuk. De hát kik és mik lehetnek? <— A razzia, úgy látszik, elmarad. Már félhet tó. i— Ez a razzia! ■— Ugyan! Nézd. milyen különös alakok! És csakugyan már elérkeztek hozzánk, a bronzsárkány alatt vonultak el. A bronzsárkány hátából magas oszlop nyúlt fölfelé, a végében négy ivlámpa. Ezeknek a fényénél megviláglottak a csoport figurái. Bizony, nem rendes detektívek ezek! Hiányoznak a nagy birkózó-termetek. A fekete, szabályos télikabátok és keménykalapok. A fogantyús vastag botok. A kabát- ujjakból kidagadó, óriási öklök. A tömött, kis, fekete bajuszok, s fölöttük a szúrós, kegyetlen szemek. — Micsoda csapat ez? gjzürke, egyforma, testben és arcban uniformizált alakok, mint valami gondolat megtestesülései! Vállasak és domború mellűek ugyan, de arcuk komoly és komor, sőt régi szomorúság emlékeit hordozó; kissé sápadtak is, kissé a pusztulás széléről újjáelevenedtek és a szemük jóságosán szelíd. Egy csapatból megállóit előttünk, ránk nézett, éppen az én szemembe. Egy másik megfogta a karját; — Ugyani Hiszen csak ismered őt? — Csakugyan, ismerem. Akar velünk jönni? — Hová? — Razziát tartunk. Csatlakoztam hozzájuk. A barátomért én álltam jót. — Derék fiú — magyaráztam — bár a szemét még ezután kell felnyitni. Már messzire elhagytuk a bronzsárkányt. Az út padjain itt-ott emberek kínlódó félálomban gubbasztottak. Egyiknek például a feje lehullt a mellére, a száját kitátotta. a lábát'előre vetve, sarkával belevágta a földbe — néztük, hallgattuk, néha felnyögött; kiskabát a testén, alvás közben is reszketett a hidegtől. Különös detektívek! Razziát tartanak! Az egyik már érinteni akarta az alvót, de egy másik, talán felügyelő, rászólt; Hagyd őt! Mit csinálnánk vele? Fáradt, magunkkal nem cipelhetjük, hajlékot adni neki ma már nem tudunk. Hagyd őt! — Sze-e-e-gény! — hangzott el néhány hang, szinte sóhaj, de odébb vonultu k. És már megkezdődött a munka. Mert egy autót állítottak meg az út közepén. Siettem arrafelé, hogy lássam, mi történik. Mire odaértem, a többiek közt átfurakodva, már az autó mellett állt annak utasa, egy magas, bundás férfi, a fején lecsapottszé- lű velurkalap, bundájának fekete prém a, gallérja, de szemén mereven ül a monokli, az egész ember dacosan tartja magát. Bizonyos, hogy látta a színházban az „Ember Tragédiá”-ját, s most lemásolja a márki-jelenetet. A Törökszentmiklósi Földműves Népkor vezetősége jól- sókerült műkedvelő előadást rendezett a helyi kultúrterembein. A nagy sikerre való tekintette] az előadást háromszor megismételték. A rendezésben Kiss Mihály, Nagy Gyula és Mészáros Béla működött közre. A főszereplők közül Oppál István, Fehér Piroska, Makai József, H. Tóth Mihály és Varga Gyula emelkedett ki. A színdarab után népi táncot mutatott be hat kislány nagy sikerrel. * Az 1958. évi Szolnok me- ' gyei kulturális seregszemlére a Déryné kulturház 7 művészeti együttese és két sza- valója nevezett. A nevezések alapján a városi bemutatón több mint 400 szereplő vesz részt. A megyei kulturális seregszemlére Jászárokszállásról i: sok nevezés érkezett. A kultúrotthon és KISZ művészeti együttesei mellett beneveztek a Földművesszövetkezei Fatömegcikk- és Játékkészíl Ktsz, Cipész Kts- együttesei is. Sajnos, a járás többi községeiből még mindig nem érkeztek nevezések. Hiányoljuk Jászfény szaru, Jáköhalma, Jásztelek községek fiataljait, hol a múltban igen élénk kulturális élet volt, most ezen a téren csend van és nem hallatják szavukat, nem mutatják be tudásukat. * Jászjákóhalma község dolgozói megszervezték, hogy rendszeresen minden vasárnap autóbusszal bejárna! Jászberénybe, színházi előadásokra. A kezdeményező sért csak dicséret járhat a község dolgozóinak i Olgyai Ferenc festőművész Jászberényben született 1872- ben. Budapesti és müncheni tanulmányai után Szolnokon telepedett le. A Művésztelep alapító tagjai között említhetjük. Képein a szecessziós művé- i szeti irányzat szerencsésen ; keveredett az impresszioniz- ; mus színességével. Ugyanakkor valamiféle dekoratív felfogás is fellép munkáin. — Ezért munkásságának tarka jellege van. Korai képei hivatalos, akadémikus irányzat hatását mutatják. Hü, túlságosan is hű természettanulmányozás mutatkozik rajtuk. Ebből az időből leggazdagabb, legelmé- lyedőbb munkája a „Kukoricaföld'‘ című képe. H94-ben készült. Erről a képéről Lyka Károly művészettörténész nagy elismeréssel nyilatkozott. Rendkívüli tehetségnek tartották, nagy jövőt jósoltak neki. — Kár, hogy további munkájában nem a természetet választotta tanít&mes- . terének. Végvári Lajos mű- i történész Szolnoki művészet című művében ezt írja róla: „Szolnoki tartózkodása alatt ■ számos hevenyészett és átgondolatlan festményt készí- ■ tett. Tájképei rokomzenveek, amelyeknek motívumc •s kivágási módszere hason ítanak a francia impress •cionistákra. Képeit megtaláljuk a Szép nűvészeti Múzeumban, a Fó tárosi Képtárban és száma nagángyűjteményben. Késői képein az élet tni álását igyekezett kifejezn llmikus, villogó ecsetkezlés el. Például „Holdfelkelte' Lásd a fenti képet). Néhány évet töltött csa ízolnokon, de az 6 munkás ága szerves része a Szolnok nűvészét nagy hagyományai ak. B. SZÉKELY JULIA «— De hát . mi a foglalkozása? — faggatta az egyik ♦ különös detektív. — Mit csinál egész nap? Micsoda köz- * hasznú munkát végez? ♦ — Munkát én egyáltalában nem végzek! — jelen- $ tette ki a márki-imitátor öntudatosan. ♦ ■— Notórius munkakerülő! Ezt magunkkal visszük —Z hangzott az utasítás. 2 — Fogjuk közre! Előre! A sofőrhöz így szóltak: ♦ — Maga elmehet! A sofőr gúnyosan mosolygott, nem indult: — Kérem, az nem úgy van... Harcba akart szállni a gazdájáért. | *— Indul, vagy nem? — szólt rá valaki szelíden, de ♦ revolverét homlokára irányítva. | sofőr mosolya kínos vonaglássá torzult, hamar el-f kapta a tekintetét, mintegy így akarva a revolvert X nem létezővé varázsolni; még valami hangtöredék csuk- • lőtt fel a torkából, de máris megragadta a volánt, be-1 gyújtotta a motort. | — Tovább! — hangzott a vezényszó mindnyájunknak. » Indultunk és vittük magunkkal a „márki”-t. A kü-i lönös csapat egymásután igazoltatta az embereket, fér-1 fiakat, és nőket. Furcsa, soha nem látott és soha nem » hallott munka folyt. Elfogták és magukkal vitték a szel- 2 vényírót. A tízemeletes sarokház bér*zedőjét. Az Élőké- ♦ lök Klubjának két tagját. A híres ifjú és szép színész- ♦ nőt, a város első színházának drámai szendéjét, aki an- * gyali ifjúságával éppen a hetvenéves vezérigazgatóval * távozott. Elfogtak egy nyilttképü, koravén fiatalembert, ' aH épven a nyomdából indult hazafelé, ahol még né- i hány gazságot, melyek részint tévedésből csúsztak bele a X kéziratába, részint szórakozottságból maradtak benne, az Z utolsó pillanatokban korrigált át hazugságokká. Elfogtak t egy cowboy-kalapos félkegyelműt, aki őszibarackot és • szőlőt festhámozott dióval és mogyorótörővei, s a képeit t tiszta művészet címén árusítja. Elfogtak egy köpcös, jo-1 viális arcú emberkét, aki gallérját felhajtva, szája elé • tanott zsebkendővel osont a házak tövében, miután a | főoperában a roppant előkelő közönségnek elénekelte a ? „La donna e Mobile’’-t. 2 i— Notórius munkakerülő! — hangzott az egyikre. ♦ — Tolvaj! —• vonatkozott a másikra. — Titkos prostituált! — szólt a hölgynek. j o h, különös, érthetetlen, soha nem volt razzia! Már | hajnali öt óra lehetett, amikor egy palota előtt ? megálltunk, melynek valamennyi ablaka ki volt világít- Z va. Az egész palota tündén fényben úszott, — ahogy az Z újságok írni szokták, illő hódolattal, sőt szeretettel. A pa. % lota előtt, hosszú sorban a járda mellett, autók várához-1 tak, sofőrjeik dideregve, kimerültén bóbiskoltak. Húszán itt maradtok a kapu előtt, húszán elálljá- 2 tok a hátsó kijáratot! ötvenen az elfogottakra vigyáz- X nak. A többiek utánam. ( Es a különös detektívek felrohantak az első emelet- f re, be a fényes terembe, kezükben tartott revolverekkel. J — Senki se mozduljon, föl a kezekkel! — kiáltott | harsány hangon a különös felügyelő. , * A fényes teremben leírhatatlan pánik tört ki. ♦ V. E. Cegléd. A tréfás-el mélkedő hang jobban megfelel egyéniségének. Csipkelődő tavaszi verse ha időszert lesz —helyet fog kapni egy it- vasárnapi számban. — Ha i gondolat nem is új, kimunkálása miatt jónak tartom i „Titok’1 c. vemét. Rímes kritikáját elfogadnám, ha e; lenne a főhivatásom. „Englich Spozen’% Műfordítása biztató próbálkozás csak a magyarban nélkülözhetetlen névelő hiányzik itt- ott. P. F. Ha a beküldött vers lesz a bírálat alapja — amint ezt levelében kéri — akkoi arra kell kémem, versírás helyett inkább másra használja a tollát. Sass Ottó. Bűnnek épper nem bűn. hogy tollat raga dott, de azért erénynek sem erény. S árkiul.y Sándor, Dónké László, Nagy István, Sonkoly István, Antalfy István, Péíi Árpád. Levélben válaszolunk. Tóth I. József, Jászalsó- szentgyörgy. Sorait megkaptuk, borítékot a levelezők részére küldünk. Sziklai Attila, Szolnok. — Versei almanach stűusbar íródtak. Házi verselésre, emlékkönyvbe alkalmasak. Legalább törekednie kell gondolatai eredeti kifejezésére. A verstechnika elsajátításához pedig tanulás kell. bár minden kéziratot elolvasunk és megbíráljuk azokat, de kéziratokat nem őrzünk meg és nem is adunk visz- sza! Szép Jenő, Szolnok. Verseire vonatkozó észrevéte> leim már sokszor elmondot> tam — eredmény nélkül, — [ Még suta rímein sem hajlan- ; dó változtatni, a tartalomról ; nem is szólva. Aforizmái, ha ; nem is új gondolatok, de ; legalább helyesek. ; Horváth Elemér. Jászbe- : rény. Két részletben bekül- ! dött versei most kerültek I kezembe. Örülök, hogy a le- I velemben tanácsoltakat meg- I szívleli. Nyoma máris érző- ! dik, pl. a „Mi, proletárok*'- I on. Szép gondolatai, szemléletessége révén teszik a „Sze- 1 relem’* és a „Kisded’'. Az út, amelyre lépett, helyes. Verstorlódás miatt türelmét kell kémem. Bánkút! Gábor, Szolnok. Epigrammája valóban sikerültebbek az előzőeknél, de rímei — (pl. mézét-ízét) még mindig suták egy kissé. ifj. Uékasi András, Ujszász. Versében még sdk az utánérzés, sorai ritmustala- nck, rímei kezdetlegesek. Tanulnia, olvasnia kell. hogy elfogadhatót írhasson. „Várakozás”, A „Békés órák*' alapgondolata helyes, de kifejezéseiben nem tud az . Hifin« -fölÁ omol lrűrl n i
