Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

VILA a PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! SZOLJIOK MEGYEI A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX évfolyam, 34. szám. Ara 60 fillér 1958. február 9. vasárnap Mai vzámutiUMl: Ssajoli csendélet, e ami mö^ölfe nn..> IRÍGYSÉG, RÁGALOM, PLETYKA és az igazság;... Az áramszolgáltató« néhány problémájáról Három paraszt - három sors A föld örök; csak a nem­zedékek. melyek tegnap ve­rejtékkel, ma és holnap a gép erejével művelik, váltják egymást Dózsa unokái ma már csak szóból-betű bői is­merik az ősök sorsát. Szabad földön szabad emberek élnek, kik szabadon választják meg: hogyan — merre irányítják életüket Így van ez az egész hazában; Törökszentmikló- son is, hol felkerestem az Al­kotmány Tsz irodáját Csen­des beszélgetés közben há­rom elmet jegyeztem fel; há­rom dolgozó parasztnál jár­tam. Itt következik. pút mondtak magukról, milyen­nek láttam pár évet életük­ből, miről beszélgettünk.... «*“ Nem is nagyon értem, mi­ért vártunk 1956. tavaszáig... Tudja, az egyik ember előbb talál a helyes útra. a másik később. Magunk az utóbbiak­hoz tartoztunk, igaz... Most van körülbelül két esztende­je, hogy bevittük öt holdun­kat az Alkotmány Tsz-be. Megértésben, közös munká­ban telt a nyár... Aztán, — emlékszik, — október vé­gén kivörösödött az ég alja: égett az ország. Sokakat el­vakított annak a tűznek a füstje; azt tették, amit nem kellett volna: Oltás helyett az ellenség malmára hajtották a vizet... Érti?... Egy ködös napon meglett a határozat: feloszlik a tsz. Sokunknak nem tet­szett; éreztük: nem tiszta, nem helyes dolog... Négyen- öten elhatároztuk: ezt a föl­det nem azért hoztuk össze, nem azért dolgoztunk rajta, hogy másnak adjuk. MADA­RÁSZ JÓZSEF, FECSKE IST­VÁN is Így vélekedett Meg­vallom, ném kívántuk ma­gunknak a kötelet mely ak­koriban könnyen nyakára te- keredett annak, aki az iga­zat megmondta... Vártunk, bíztunk. 1957 tavaszán mind többen látták: keményen, meg­dönthetetlenül áll az or­szágban az a rend, mely nemcsak a kamrát tölti meg. de a szívek békéjét is megadja... Újjáalakul­tunk. A családból ma csak ma­gam vagvok tag: de úgy szá­molom, hogy mihamar azzá lesz a vejem. a fiam is, — ha a közgyűlés szinte úgy akar­ja... S miért ne akarná? ... Nem a lustaságunkról ismer­nek bennünket a törökszent- miklősiak. Igaz. nem vagyok már a legjobb erőben, mé­gis jócskán ezer forint felett kerestem havonta a tsz-ben. Ha meg eljön az idő, hogy nem bírom már a zsákot, a fejszét: nem lesz több gon­dom, mint minden elseje tá­ján aláírnom a nyugtát a nyugdijamról; a ház előtt pi­páznom, ha — szeretném a füstjét... — kacsint hamis­kásan HEGEDŰS JÓZSEF tsz-tag. • Csak szeme sarkából te­kintget rám bizalmatlanul, amikor elmondom, mire va­gyok kiváncsi: Hogyan — mi­ként él a tsz-ből kilépett pa­rasztcsalád? Érzékeny szív aa asszonyi szív; egy rosszul fo­galmazott félmondat — és kész a sértődés?.... Nem; nem a sértődés; inkább vala­mi védekező bizalmatlanság, mely még a jobbágy-ősök lel­kében termett, s melynek utolsó gyökereit napjaink em­berének kell féltő-óvatos kéz­zel kigyomlálgatnia,... Fél­óra is beletelik: honnan eredt a félreértés. Nem kilépettek ők, hanem visszalépettek. A közös munkának sem botor­ságból, vagy garázdák uszítá­sára fordítottak hátat. Megmaradtak volna ft as Alkotmányban, ha a tss-t — pár hónapra — szét nem sodródott volna... ötven- hét tavaszán Barna József is ott volt azon a gyűlésen, mely kimondta: Újjáalakul a tsz. Annak meg oka van, hogy akkor nem írta oda a belé­pési nyilatkozat aljára a ne­vét. Tudta, nem szeretik ott a „tiszteletbeli tagokat”, csak azt, aki megfogja a munka boldogabbik végét. Néki, mint asszonya elmondja: nagy fel­adata volt, új hajlékot kellett építenie a családnak. Elég volt már a zsufolódásból, egész­ségtelen ódukból. melyekben esztendőkön át kuporogtak. Se egy, se két estébe tellett, mig kiszámolták: olcsóbb lesz a ház, ha maguk építik, — mintha fizetett kéz rakja a téglát A megélhetésre nem nem volt gond: évek óta taka­rékoskodtak. az előző évi munkaegység hozta zsír, cu­kor még ott állt a kamrában Most hogy szépen piroslik már a tető. eggyel erősödött a tagság, — nem számítva per­sze azt a tizenkettőt, ki szin­tén a közös utat választotta ezév januárjában. Úgy szá­molják: az ember, as asszony, meg a serdülő lány a tsz-ben dolgozik majd; Jóska gye­rek meg ipari tanuló lesz. S ha majd zsebében az ipa­ros voltát tanúsító papír, kő­műves, vagy ácsmesterségről szóló: munkaegység-könyvet kér mellé a tsz-ben. Befejeződön a (ermelőszövefkezell elnökök 4 heles tanfolyama Tegnap fejeződött be Jász­berényben és Mezőtúron a termelőszövetkezeti elnökök továbbképzésére szervezett 4 hetes tanfolyam. A tanfolya­mon több, mint 70 termelő szövetkezeti elnök vett részt Az eltelt 4 hét alatt meg­ismerkedtek a hallgatók a mezőgazdasági tudományo' alapvető kérdéseivel és nerr utolsósorban a terme’őszövet kezetl gazdálkodás helye üzemszervezésével, vezetésé veL Az elméleti oktatás mel lett nagy gondot fordítottak a gyakorlati bemutatókra. A hallgatók kivétel nélkü’ nagy szorgalommal igvekez tek elsajátítani a kiváló ta­nárok és szakemberek által előadott anyagoikat, A 4 tót alatt sokat tanultak. Ecséd László, a mesterszállási Pe töfi Tsz elnöke szerint olyan i seretekkel gazdagodott melyről eddig nem tudott. Vincze Sándor, a karca?' Ságvárl Tsz elnöke elmondot fa, hogy eddig már több tan­folyamon vet* részt, de ilyen ’lapos és szakszerű kiképzés ben még nem volt része A tanfolyam hallgatói bi íonyítványt kaptak arról hogy elvégezték a 4 hetes el nöki továbbképző tanfolya mot. Reméljük, hogy a 4 he tes szorgalmas munkána’- meglesz az eredménye azok ban a termelőszövetkezetek - ban, ahonnan az elnökök a tanfolyammá resztvettek. Vágási 1953-ban tizennyolc holdat vitt a fiatal Alkotmány Tsz- be Török Ferenc, meg az asz- szonya. Azaz: még többet, mármint a hitét, akaratát, — szorgalmát, ami — tudvalévő­én — minden birtoknál töb­bet érő. Állatszerető kocsis­ra volt akkoriban szükség; Török Ferenc vállalta. Vállal­ta és megoldotta az akkori nehéz takarmány gondokat is. Dacolt a téli széllel, mely hó­val sodorta tele a kutat. Ke­mény évek voltak... Sére­lem? ... Erre nem emlékszik. Csak arra a pillanatra, mikor rádöbbent: nem bírja már úgy a tempót, mint régen ... — Talán ez járt eszemben akkor, amikor újjáalakult az Alkotmány Tsz, ahol úgy tudták rólam: nem ismerem a fáradtságot Gondolkodtam, sokat gondolkodtam azon, — mit tegyek? Aztán megszüle­tett bennem az elhatározás! egyéni maradok. így. ha rossz napom van, nem kell a fiatal­ságtól tartanom, hogy titkon restséggel gyanít,.. Látja, gondoltam én arra Is: a kor az egyéni parasztot sem hagyja magára, nem kell félnem a jövőtől. Két holdat, mely nem esett a többi földemmel egy tag­ba, eladtam. A többin gazdál­kodunk a lányommal. Sem az anyja, sem 6 nem viszolyognak a tsz-től, mi­ért is tennék?... Talán egy napon azt mondják: Lépjünk be, édesapám! Szóba kerül a gazdaság dol­ga. Tizennyolc sertése van a Török-családnak, meg három lova. Jó lenne marhát is tar­tani: van abban „fantázia.” — Lám, az Alkotmány-beliek — kinek ma összesen tizen­két marhájuk, ebből hat te­henük van, az őszre meg akar­ják kétszerezni ezt a számot. Hallott Török Ferenc arról is, hogy a tagság elhatározta: öt­ven férőhelyes istállót épít, még ebben az évben. Eszten­dőre, vagy kettőre bizonyára megtelik majd a nagyobb, az új istálló. Mint mondja: el nem felejtené, hol a tsz-iroda; ha úgy látja jónak, s új erő­re kap: bekopog.... — borváró — A televízió mellett A hosszá téli estéket most már kellemesebben tölthetik a Tisza Cipőgyáriak, ugyanis bővült a szórakozási lehetőség. Eddig csak a telepen lévő mozi és a néha kilátogató színé­szek vendégszereplése nyújtotta aZ ottUtkóknak a kultúrát, a szórakozást. Most viszont már a televízió te. Ugyanis Martfűn jelenleg két televíziós készülék működik, amely­nek — mint a képen is látható — sok látogatója akad. Az egyik készülék a cipőgyáré, a másik pedig a tanintézeté. Félévi bizonyítvány osztáson a Vlll/b-ben — Az előmeneteleddel ál­talában meg vagyok eléged­ve. Azt nyújtottad, amit vár­tam tőled. De az énekkel még egy kis baj van. Na és per­sze orosz nyelvből is jobban össze kell szedned magad. Tessék a bizonyítványod. Urbán Piroska, nevéhez il­lően, fülig pirulva az izga­lomtól veszi át a félévi érte sítőt. A Költői Anna utcai álta- ános iskolában vagyunk. Zámráczki Györgyné, az idő­sebb, tapasztalt pedagógus a VlII/b. osztályfőnöke egy másután nyújtja át a lányok nak a félévi munkájuk ered menyét tartalmazó könyvecs két. Más osztályokban is nagy izgalommal jár a bizo­nyítványok kiosztása. De Itt a VIII-ban, ahol a lányok már „fél lábbal kint vannak a kapun”, még talán nagyobi a „drukk”, hiszen a tovább­tanulás lehetősége függ az előmeneteltől és ez a félév már alaposan rávilágít a vár­ható eredményekre. Az osztálynak nincsen oka szégyenkeznie. Némi ldslá nyos zavarral ugyan, de azért öntudatos nyugalommal néz nek a látogató szemébe, ami­kor az eredményeikről, tér veikről faggatja őket. Az ősz *ály túlnyomó többsége to­vább akar tanulni. Elsősor­ban tovább akar tanulni az osztály három büszkesége- Ducsai Zsuzsa, Koncz Ildikó és Kassier Éva. ök kitúnő- rendűek és — mint ahogy az osztályfőnöknő fülembe súg ja — nemcsak magukkal tö rődnek. Sokat dolgoznak a? Iskola érdekében: ha rajzra, dekorációra van szükség, vagy ha valamelyik szakkör­ben kell dolgozni, ezekre a kislányokra mindig számítani lehet. Persze, a többiek sem maradnak él. A maguk tehet­ségéhez mérten ők is szíve­sen vesznek részt bármiben ami kedves isko'ájuk érdeké' szolgálja A három kitűnőn kívül még hét jelesrendű ta mióval büszkélkedhet az osztály. Elégséges rendű egy sincsen, viszont.., Fáj a szívünk, hogy erről Is írnunk kell, de bizony három bukás is akad. Erre úgy Jöttem rá, hogy az egyik kislány úgy az osz­tály közepe táján a két kar­jára borult és sehogy sem volt hajlandó felnézni. Végül felállt, de bizony kisírt volt a két szeme. Egy tárgyból bukott, orosz nyelvből. A má­sik két bukás a diákok örök rémének, a matematikának köszönhető. Ismerve azonban az osztály jó közösségi szel­lemét, majdnem biztosra mondhatjuk, hogy év végére megszűnik a bukásra való hajlamosság. Ezt meg is ígér­ték és az ígéret birtokában eltekintek a három bánatos kislány nevének nyilvános " á gr ahoza t al á tői. Kötetlen beszélgetés folyik közöttünk. A lányok vihán- colnak, pajkosan össze-össze nevetnek, sűgnák-búgnak ami ugyebár ebben a korban természetes is. Csak akkor változnak komolyra, amikor a jövő felől kérdezem őket. Kiderül, hogy a hosszú és alapos beszélgetésnek, a jól előkészített osztályfőnöki órák eredményeképpen majd nem minden kislánynak ko­moly elképzelései, terve' vannak a jövő életüket ille- fően. Koncz Ildi például te ft nevelési főiskolára akar járni és mint tornatanár akarja ta­nítani az ifjúságot. Ez any- nyival is könnyebb lesz neki. mert — mint kis társnői el­árulták — a megye legjobb ifjúsági tornászai közé tarto­zik, sőt a nyáron a csillebérci úttörő tornász-olimpiát is megnyerte. Oláh Magdának viszont éppen az egy szem tornajegy rontotta el tiszta ötös bizonyítványát Az igaz­gató bácsi tréfáson jegyezte meg, bár őneki lett volna an­nakidején csak tornából gyenge az osztályzata. Nagy nevetés nyugtázza az igazga­tó bácsi őszinteségét Raisz Mária, az egyik jeles tanuló viszont gyógyszerész akar lenni, mert ahogy roppant komolyan kijelenti, ez náluk rsaládi tradíció. Általában so kan választják a pedagógus oályát, úgy látszik, az intézet anára. saját példájukon ke resztül szerettették meg ezt a lányokkal. Kössler Éva francia—német tanárnő tze retne lenni. De többen Is pe dagógus pálya mellett dön­töttek. Néhány» Ipert pályára készülnek. Kalmár Tli varró­nő, Pálóczi Rozália viszont a kereskedelmi szakma mel­lett döntött, élárusítónő lesz belőle. A pályaválasztási gondok után arról beszélgetünk, hogy milyen a szórakozás az isko­lában. Persze, elsősorban a kultúrmunkáról beszélnek: karácsonyi ünnepség, szava­latok. Azt is elárulták, hogy az iskola 60. évfordulójának megünneplésére nagyszabású műsorral készül az iskola. Beszélgetés közben a tör­ténelemre terelődik a figye­lem. Bizonyítváhyosztás előtt ugyanis történelemóra volt Az első világháború kitörésé nek előzményeiről beszélge­tünk, és most látom csak iga zán, mennyire megérdemelt a sok jó osztályzat. Az igazgatói irodában az­után statisztikáról kerül sző, A tanulmányi átlag elég jó, 3,68. Kitűnő, jeles és jó elő- menetelű a tanulók 62,5 szá­zaléka. 4,8 százalék a bukott. De hamarosan megunjuk a statisztikát. Az élő valóságra terelődik unos-untalan a be­széd. Képek kerülnek elő a mezőhéki kirándulásról, tor­naversenyekről, kedves él­ményekről. így bontakozik ki egy jól összekovácsolódott is­kolai közösség képe. Elbúcsúzunk. És ha már Rt tartunk, hadd állítsam ki a jeles bizonyítványt Zakár Zoltán igazgatónak, Zám­ráczki Györgyné tanárnőnek és az iskola többi pedagógu­sának szívvel végzett jó munkájukért, HERNÁDI. Tudományos előadás T.szaszentimrén Igen értékes előadást tar­tott Dr. Kiss Bálint, Tisza- szentimre községi orvosa folyó hó 6-án, csütörtökön az atombombáról és annak élet­tani hatásáról. Az előadást az MSZMP he­lyi bizottsága rendezte. Farkas Zsomber elvtárs megnyitója után dr. Kiss Bá­lint elvtárs szemléltetően ma­gyarázta meg a nagyszámú hallgatóságnak az atom ösz- szetételét, annak robbanása­kor előálló energia felszaba­dulási hatását. Igen nagy ha­tással volt a hallgatóságra az a sok bizonyíték, amely Hiro­sima és Nagasaki városokra dobott atombomba hatása alatt történt. Megrendítő volt hallani a nyolcvanezer halott és sok tízezer beteg és nyo­morék szörnyű sorsát. Sokuknak, vagy talán min­denkinek borsózott a háta. amikor Kiss dr. elmondta azt a mérhetetlen cinizmust, — amivel a bombákat ledobó amerikai ezredes végezte bor­zalmas tettét Képzeljük el: egy többezer méter magasság­ban szálló gépen megnyom­nak egy gombot, — kioldó- dig a bomba, amelynek nyo­mán 80 ezren meghalnak, — ugyanannyian nyomorultul halálra vannak ítélve és ez a halálgép az ezredes úr édes­anyjának nevét viseli. Ehhez nem kell kommentár... Vagy a Bikini szigeteknél végzett kísérleti hidrogén bomba robbantása után —, amelynek tudjuk, hogy sok halász esett áldozatul — a pi­lóta virágcsokrot küld fele­ségének ezzel a megjegyzés­sel: „Feleségemnek a nagy mű befejezésekor!” Ehhez sem kell kommentár. Nekünk, akik talán elő­ször kerültünk az atomerő hatásainak ilyen kézzel fog­ható bizonyítékaihoz, akár­mennyire borzasztó is volt mindezeket megtudni, mégis jó volt ez az előadás megtar­tása, mert ez megerősített bennünket a békeakaratunk­ban, a ránk váró békeharc küzdelmeiben, hogy a hábo­rút mindörökre elűzve, az atomerőt valóban arra hasz­náljuk fel, amire a Szovjet­unióban. Sok ilyen értékes, köny- nyen érthető előadás kellene, amivel dolgozóinkban meg­erősíthetnénk a béke iránti IfÜT/LaniwiSyviig» Bíró László, , ’ Tiszaszentimre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents