Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-08 / 33. szám
Vezetőségválasztások a földművesszövetkezetekben Pénteken délelőtt 9 órakor J a MÉSZÖV Központjában a földművesszövetkezeti Járási Központ igazgatóság elnökei, szöv. politikai előadói, a Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás, Karcag fmsz-i igazgatósági elnökei, szöv politikai előadói, valamint a MÉSZÖV igazgatóság tagjai értekezletet tartottak a földművesszövetkezetek (szakszövetkezetek) 1958. évi rendes küldött (köz) gyűlések megszervezésével kapcsolatban. Varga Illés, a MÉSZÖV Igazgatósági elnökének megnyitója után Lévai Zsigmond a MÉSZÖV lg. elnök-helyettese beszédében a következőket mondotta: •— Földművesszövetkezete- ínk életében mindig nagy jelentőséggel bírt az évi küldött (köz) gyűlés megtartása. Az évi rendes küldött (köz) gyűlés jelentőségét még inkább növeli az a tény, hogy a SZÖVOSZ IV. Kongresz- szusának határozata alapján újjá kell választani a földművesszövetkezeti vezetőséget. Ezen belül a minta alapszabályt ismertetni, illetve elfogadásra a tagság elé terjeszteni, Mindez feltétlenül szükségessé teszi, hogy valamennyi földművesszövetkezeti és járási központ alapos, körültekintő munkát végezzen a közgyűlések előkészítése és megszervezése terén, Beszédében többek között hangsúlyozta, hogy a küldött (köz) gyűléseken az igazga tóság beszámolója a szövetkezet 1957 évi működéséről az 1958. évi részletes programról olyan legyen, hogy a tagságot mozgósítsa hozzászólásra, ezen keresztül magáénak érezze a szövetkezetei. Az 1958. évi részletes program összeállításánál támaszkodni kell a SZÖVOSZ IV. Kongresszusának határozataiból adódó feladatokra. * 1 2 3 beszédét Lévai elvtárs, A hozzászólások megválaszolása után az értekezlet bezárult. G&l Katalin A munkások fóruma előtt. lanáeakoxáa a Hazamenti Vegyiművekben » A A kis helyiségben huszonhárom ember fogja szorosan körül a T alakba összerakott asztalokat. Munkások, mérnökök, vezetők böngészik csendesen a közreadott papíPénteken két megállapodást írtak alá a magyar és bolgár külkereskedelem képviselői A magyar és a bolgár külkereskedelem képviselői között két kereskedelmi szerződés ünnepélyes aláírására került sor a Külkereskedelmi Minisztériumban. Aláírták az 1958—1960-as évekre szóló hosszúlejáratú megállapodást, amely a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság terveinek összehangolát, a kölcsönös árucsere bővítését szolgálja. Ezzel egyidőben elkészült és aláírták az 1958. évi árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet Is. A negyedik hosszúlejáratú szerződés értelmében Magyarország hengerelt árut, gépeket, gépjárműveket, — különféle vegyi- anyagokat, gyógyszereket, nyersolajtermékeket, bitument, rádiólámpákat, izzólámpákat, fénycsöveket és egyéb cikkeket szállít Bulgária részére, — ahonnan elektromos motorokat, akkumulátorokat, kőszenet, nyersolajat, piritércet, ólmot, vegyialapanyagokat, dohányt vásárolunk. Az összforgalom ebben az évben 180 millió devizaforint lesz. A bolgár közszükségleti cikkek közül bútorok, háztartási felszerelések, faáruk, gyümölcsszörpök és pulpok kerülnek forgalomba üzleteinkben, s mi üvegárukat, elektromos háztartási felszereléseket, komfekciós cikkeket küldünk ezekért cserébe Bulgáriába. Az áruválaszték növeléséért textilárukat is cserélünk, (MTI), KÖZLEMÉNY A Magyar Államvasutak debreceni Igazgatósága közli az érdekelt hivatalokkal, intézményekké!, hogy a köz- szolgálati dolgozók (hadirok- kamtak) féláru arcképes igazolványainak 1958. évre történő érvényesítését megkezdte és 1958 március 31-ig befejezi Az időpont utáni kérelmiekért késedelmi díj fizetendő. Az érvényesítéshez szükséges kimutatások elkészítésére és a befizetésekre vonatkozóan a 2. st Pénzügyi Közlönyben, illetve az 5. sz. Tanácsok Közlönyében rendelet jelent meg; az abban foglaltak szerint keil eljárni. A személyesen benyújtott igazolványokat, Sietve a postán érkezőket még aznap érvényesítikAz érvényesítést végzi me- netjegykiáütó csoport Debrecen, Tóthfaluasy tér 4. sz. alatt található meg. Postafiók: Debrecen 78, Telefon: Debrecen 31—11, VARGA JENŐ NYILATKOZATA az amerikai gazdasági üálságcól Varga Jenő professzor, az ismert marxista közgazdász, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja nyilatkozott a Neues Deutschland moszkvai tudósítójának. Nyilatkozatában elmondta: az Egyesült Államokban kétségtelenül túltermelési válság kezdődött, amely az utóbbi hónapokban elmélyült Az ipán termelés csúcspontját már 1956 decemberében elérték. Ezt követően azonban még teljes kilenc hónapon át hozzávetőleg azonos szinten mozgott az ipari termelés. A A ténylegesen már meglevő túltermelés így ellepleződött. Ez azonban hozzájárult a most kezdődő válság elmélyüléséhez. A már fennálló túltermelés ellenére az ipari termelés szintjét az Egyesült Államokban 1957 első kilenc hónapjában a következő módszerekben tartották fenn: 1. az áruraktárak növelésével. 1956 szeptemberétől 1957 szeptemberéig a feldolgozó- ipar raktárkészletei 50,8 milliárd dollárról 54,1 milliárd dollárra, azaz 6,5 százalékkal emelkedtek. A nagy- és kiskereskedők áruraktárai viszont azonos szinten maradtak, mert a kereskedők a válságra számítva megkezd lék raktáraik csökkentését; 2. a közszükségleti cikkeknek hitelre való eladásával, ami azt jelenti, hogy a jövő vásárlóerőhöz és a társadalom jövőbeli bevételeihez nyúltak. Az ilyen részletvásárlási hitelek összege 1956 szeptemberében 40 milliárd, 1957 szépem herében már 43 milliárd dollár volt Ez 7,5 százalékos emelkedést jelent; 3. a kivitel erőszakolásával. i 957 januárjától szeptembe réig az Egyesült Államok mintegy 16 milliárd dolláro -xportot mutat ki, szemben a kereken 10 milliárdos beho /atallal. Az Egyesült Államok hatalmas- exporttöbblete ismét akut áolláréhséget váltott ki a tőkés országokban; 4. a régebbi megállapodások alapján lekötött áruk erőszakoltan gyors szállításával. A szállítások túlhaladták az új rendelések mértékét, úgyhogy a rendelések állománya hónapról hónapra csökkent. 1957 januárjában az amerikai iparnak 64 milliárd dollár összegű megrendelése volt. Ugyanez év szeptemberére viszont ez az összeg 56 m»2- liárdra csökkenti Tavaly októbertől kezdve ezek a módszerek sem tudták többé megakadályozni a válság nyílt kitörését; az ipari termelés 1957 decemberében 7 százalékkal csökkent 1956 decemberéhez viszonyítva. Az újságok naponta közöltek jelentéseket a legkülönbözőbb iparágakban történt terme- lésbeszüntetésröL -4 munkanélküliség növekszik és a je len pillanatban az ötmilliós határ körül lehet. A munka- nélküliek számát a hivatalos adatok a valóságosnál jóval alacsonyabbnak tüntetik fel. Ez világosan látszik abból a tényből is, hogy a foglalkoztatottak száma gyorsabban csökken, mint ahogyan a hivatalos statisztikák szerint a munkanélküliek sízáma növekszik. A teljes munkanélküliek számának növekedése mellett állandóan emelkedik a rövidített munkaidőben dolgozók száma is. Már 1957 szeptemberében’''*»’ 1956 decemberi 171-ről 162-re esett a feldolgozóipar bérösszeg-indexe (1947—1949 = 100). Jeüsniteg ugyanez 150-re eshetett vlsz- sza. Azok a módszerek, amelyekkel a termelést mesterségesen fenntartották, jelenleg a válság elmélyítésének irányában hatnak. A munkanélkülivé vált muiikások az esedékes részleteket (például gépkocsi és egyéb tartós közszükségleti cikkek) nem tudják többé törleszteni: A gépkocsikat most elveszik tőlük és visszakerülnek az autókereskedőkhöz. A gépkocsipiac összeomlik. Hasonló a helyzet a televíziós készülékek, rádiók stb. esetében. A kereskedők, akik most kezdik érezni a válságot, csökkentik raktáraikat: eladnak anélkül, hogy vásárolnának, ami az ipar- eladási lehetőségeit tovább szűkíti. A munkások és alkalmazottak — minthogy megélhetésük bizonytalanná vált — tartózkodnak attól, hogy nélkülözhető cikkeket vásároljanak hiteibe. A tőkések, akiknek profitja már 1957-ben, az előző évihez viszonyítva nem jelentéktelen módon csökkent, korlátozzák beruházásaikat, ami a termelés további csökkenéséhez és a munafcnélküliség növekedéséhez vezet. így kapcsolódnak egymásba a fogaskerekek, amelyek elmélyítik a válságot. , Az amerikai nagytőkések azt remélik — folytatta Varga Jenő —, hogy a katonai kiadások növelése rövidesen lezárja a válságot. De ez a remény megalapozatlan. A szűkebb értelemben vett fegyverkezési kiadások összege (azaz a külföldnek adott segélyek nélkül, milliárd dollárban számolva) 1955-ben 39,1, 1956-ban 40,4 és 1957 első kilenc hónapjának alapján 44-re emelkedett. Mint látjuk, a válság kitört, bár a katonai kiadások 1957-ben négy milliárd dollárral, vagyis 10 százalékkal voltak nagyobbak, mint az előző évben. Hogy lenne képesi tehát végetvetni a válságnak a fegyverkezési kiadásoknak néhány milliárddal való növelése? A munkások és alkalmazottak jövedelmének egyszázalékos csökkenése társadalom vásárlóerejének kétmilliárd dollárral való csökkenését vonja maga után! E tekintetben 10 százalékos csökkenést érhetnek el néhány hónapon beiüL Mit jelent ezzel szemben a katonai. kiad(vsok7wk. néf^ny milliárddal való növelése? Arról már nem is beszélünk, hogy a háborús kiadások növelése a lakosság vásárlóerejének további megfelelő csökkenéséhez vezet. Ilyen körülmények között nem látunk lehetőséget a válság enyhe lefolyására. Arra a kérdésre, hogy milyen hatással lehet ez a válságos fejlődés azokra a tőkés országokra, amelyek katonailag vagy gazdaságüag az Egyesült Államokhoz kötötték magukat, Varga Jenő így válaszolt: Természetes, hogy az 'Egyesült Államokban kitört válság a többi tőkés országot is magával rántja. Az Egyesült Államok a tőkés világ ipari termelésének felét szolgáltatja. Az Egyesült Államokban jelentkező túltermelési válság a külkereskedelem, a tőzsde, a nemzetközi hitelek és a bizalom megrendülése útján átcsap a többi tőkés országokra, különösen abban az esetben, ha a válság belső feltételei ezekben az országokban is megérőben vannak. Jelenleg pedig éppen ez a helyzet a főbb nyugat- európai országokban: Angliában, Franciaországban N yu gat-N ómét országban. A termelés egyhelyben topog, beruházások vonatkozásában visszaesés mutatkozik. Angliában valuláris válság jelentkezik: a beruházási „boom” véget ért és exportnehézségiek mutatkoznak Nyu- gat - Néme ton. zágban, valutá- ris válság észlelhető Francia- országban is stb. A nyersanyagok — réz, cink, ón kaucsuk — árának gyors esése csökkenti a | elmaradt országok iparcikk- vásárlóerejét és megnehezítik Nyugat-Európa exportját. Ugyanebben az irányban hat az agrárválság kiéleződése is. Minden feltétel adott tehát ahhoz, hogy az Egyesült Államok túltermelési válsága Nyugat-Buxópára is kiterjed rókát. Közben sűrűn lobban a gyufa lángja, — s nagy meny- nyiségben fogy a szódaviz. Az arcokon sem fontoskodás, pöffeszkedés —, még csak külsőre sem hasonlít az összegyűlt kis társaság a rosszemlékű Békefy féle munkástanácshoz. akik másfélévvel ezelőtt uralták a helyzetet itt a Tiszamenti Vegyiművekben. Most az újonnan létrehívott üzemi tanács tárgyal — a munkások — és az egész gyár kollektívájának nevében. Napirenden pedig nem kevésbé fontos ügyek szerepelnek, mint az 1958 évi terv, nyereségrészesedés felosztás, igazgatói és vállalat- fejlesztési alap felhasználása, munkaverseny, stb. Fontos ügyek, valamennyi az. Ha az igazgatónak kellene egyedül valamennyi felett dönteni, — mint az üzemi tanácsok életrehívása előtt ■— meglehetősen nehéz helyzet előtt állna Bán elvtárs. Igaz a döntés joga végső soros így is az egyszemélyi vezetőt illeti, de mennyivel más mégis megbeszélni a gyári megbízottakkal a tennivalókat, menynyivel könnyebb végrehajtani a közösen hozott határozatokéit, mintha csak az „ukáz’ megy ki. Bán igazgató mindjárt le is szögezi ezt az értekezlet elején. — Mi sokat várunk és nagy segítséget remélünk az üzemi tanácstól. Jólesik, ha őszintén megbeszélhetünk valakivel egy-egy nehéz problémát és lényegesen könnyebb és eredményesebb a jól megtárgyalt közös munka alapján hozott határozatokat megvalósítani is. De nézzük, hogy megy ez pl. olyan fontos feladatnál, mint az egész éves terv megbeszélése, megvitatása az üzemi tanáccsal. A terv, — amit a vál lalat irányit hatóság szab ki — ugvanis törvény, ezen változtatni nem lehet Mit kell hát ezen a tanács elé terjeszteni? — kérdezhetné bárki. Hát változtatni tényleg nem lehet — s nem is volt Ilyen szándék itt Szabó elvtárs, a vállalat főkönyvelője ismertette a négy kötelező mutatószámot, amit okvetlen teljesíteni kell: így az év folyamán legyártandó kénsav j mennyiséget, az exportálandó árumennyiséget, a gyártáshoz felhasználandó anyag mennyiségét és a kötelező önköltségi mutatót Ha terv fix számai nem is adtak vitára okot. annál inkább a terv negyédéves felbontása, az önköltség csökkentésének lehetősége, nem utolsósorban pedig az ezekhez fűződő anyagi érdekeltség. S ez lényegesen fontosabb annál mintha esetleg fix számok felet mondanánk ítéletet. <— Egy fél százalékos ön........ költségcsökkentésért pl. 23.1*00 forint jutalom jár — mondja Szabó elvtárs. A fajlagos anyag felhasználás, ha 395-ös lesz 40.000, ha 396-os lesz — 30.000 forint műszaki prémium kifizetését teszi lehetővé, ellenben ha 399-ig emelkedik egy fillér sem jár. A fajlagos anyagfelhasználás eddigi terve szerint —, ha csak ezt teljesítjük és nem csökkentjük — eleve le mondhatunk a műszaki prémiumról. A nehéz és kényes kérdéshez sokan hozzászóltak, mindenkinek volt valami elgondolása, csak éppen azt nem helyeselte senki, hogy a jutalmat nem biztosító tervnél maradjanak. Végülis úgy határoztak, hogy az év második felére tervezett karbantartási munkákat előrehozzák. így csökken a fajlagos anyagfelhasználás, mert kevesebb lesz a megrongálódott berendezések miatt keletkező veszteség. Egy műszaki bizottság alakul majd, mely az üzemi tanács megbízásából határozottan megszabja, milyen javítási munkákat kell elvégezni s milyenek a feladatok az anyag felhasználás csökkentésére. A fél százalékos önköltség - csökkentés elérésére is komoly taktikai terv született. Eszerint jóváhagyták, hogy a tapasztalat szerint legnehezebb kimenetű első negyedévben a költségszínt fél százalékkal magasabb legyen az előírtnál, a jobb időjárású II. és III. negyedévben viszont két és fél, illetve másfél százalékkal alacsonyabb. így éves átlagban ki jön majd — minden előre látható számítás szerint — a megtakarítás — s természetesen az ezért járó jutalom. Az első üzemi tanácsülés példája tehát azt mutatja, hogy van miről beszélni, — szükséges és hasznos a kollektív vita — még abban a z esetben is, — ha előre meghatározott és változhatatlan terv lelett kell dönteni. Hasonlóan termékeny vitában döntött a munkások fóruma a többi szőnyegen lévő kérdésről. így pl. a nyereségrészesedés felosztása, — a hozott határozat szerint ki zár minden cgyenlősdit és megszorítja a fegyelmezetleneket. A munkaruha és védőétel kérdésének megvitatása sok igazságtalanságot és pazarlást küszöbölt ki. Egyszóval — minden támadás és találgatás ellenére is — az üzemi tanács nincs és nem is lesz társalgató, jóváhagyó testületek sorsára kárhoztatva. Szerepe aktív a előbb utóbb nélkülözhetetlenné válik majd a vezetés munkájában, — kiszélesíti az üzemi demokráciát — elmélyíti a párt tömegkapcsolatát. (Palatínus) Mikor vásároljunk? A Néplap hasábjaim időn-1 ként megjelenik egy-egy cikk, az üzletek nyitvatartási idejéről. A január 21-i számban megszólaltak a jászberényi földműveeszövetkeaet I-es sz. bolt női dolgozói is és azt írják többek között: nem értik, hogy egyesek reggel 8 órától este 6-ig nem tudnak bevásárolná. Rögtön fel is világosítanak bennünket arról, hogy délben ugyan zárva vannak, de aki délelőtt dolgozik az délután vásárdíjon és fordítva. Csak éppen elfeledkeztek arról a csekélységről, hogy vannak női dolgozók, akik reggel 7—8 órától délután 4—5 óráig dolgodnak. És ez a nagytöbbség és ez a döntő. Egyébként igazuk van a kereskedelmi dolgozóknak, ugyanolyan jogaik vannak, mint egyéb munkahelyen dolgozóknak és ezért úgy gondoltam, jó lenne, ha figyelmesen elolvasnák az illetéke sek ,t következők# A műit évben Moszkvában játam. Ott az. üzletek nyitvatartási ideje úgy alakult, hogy reggel fontossági sorrendben nyitnak, tehát: tej, péküzlet, fűszer, stb. és a többiek. egy-egy meghatározott időpontban, úgy hogy este fél 12 óráig lehetett vásárolni nemcsak a nagy áruházakban, hanem az üzletekben is. Vasárnap minden nagy áruház és üzlet nyitva van, hétfőn az üzletek zárva vannak. így meg van oldva a kereskedelmi dolgozók szünnapja is, viszont a vásárló- közönség igényei is ki vannak elégftvej Amennyiben hasonló megoldás nálunk még nehézségekbe ütközik, helyesnek, látnám az üzletek szombat délutáni nyitvatartási idejének feltétlen meghosszabbítását. A dolgozók többsége szombaton 1 órakor hagyja abba a munkát, így a délután rendelkezésre állna ahhoz, hogy szükségleteit beszerezze. Feitel Erzsébet, Szolnoki j Lévai elvtárs ismertette, hogy a küldöttgyűlések előkészítése érdekében járási és íöldművesszövetkezeti szinten a megyei értekezlet után gyűléseket kell tartani. Az elhangzottak alapján kell megindítani a szervező munkát. Hangsúlyozta, hogy az aktíva üléseken a földművesszövetkezet dolgozói előtt ismertetni kell a tag- és küldöttgyűlések fontosságát. Meg kell határozni az aktíváknak a földművesszövetkezeti dolgozóknak a konkrét feladatait. Ezt követően a nőbizottsági üléseken, nőtanácskozáson a nők mozgósítása igen fontos feladat. A vezetőség njjáválasztá- sával kapcsolatban Lévai elvtárs a következőket mondotta: •— A vezetőségek ujjává- lasztása során feltétlen érvényre kell juttatni a Kongresszus határozatát: „Az uj vezetőségbe a régi, becsületes, szövetkezeti munkában kipróbált vezetők mellé elsősorban olyan tekintélyes, a szövetkezeti mozgalomban tevékenyen dolgozó parasztokat kell beválasztani, akik megértik a szövetkezetekbe tömörült tagok közösségi érdekét és a munkás-paraszt szövetség erősítése érdekében képesek és akarnak is harcolni ezekért.” összefoglalva. Az 1958. évi mérlegismertető, vezetőségválasztó rendes küldöttgyűlés szervezése akkor lesz zökkenőmentes és a lebonyolítás eredményes, ha az elvtársak szívvel, lélekkel érzik a felelősséget a feladatok végrehajtásáért Igénylik a helyi párt, tanács szervek segítségét is. Bízunk abban, hogy jo szervező munka nyomán a földművesszövetkezeti küldött- gyűlések meghozzák a várt eredményeket, — fejezte be