Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

V Kötbérharc íifeötbér”: afféle gazdasági szankció ez, mellyel egyik vál­lalat a másikat igyekszik *— eléggé hatásosan — rábírni arra, hogy rendeléseit előírás­szerűén, jó minőségben vé­gezze el. Mert ha nem,.. — jönnek a jogászok, döntőbi­zottság a tiz vagy százezret lecsípnek a mulasztó üzem nyereségéből. Régente, — amikor a mun­kásnak — és a vállalati dől-« gozók zömének semmi érdeke sem fűződött ahhoz, hogy mennyi megy el feleslegesen ilyen csatornákon, «■— nem volt különösen érdekes az ef­fajta gazdasági szankció. Azt mondták az állam egyik zse­béből kiveszi a pénzt, a má­sik belerakja. Ma azonban, mikor * nyereségrészesedés fel­osztásra kerül, nem térnek egykönnyen napirendre azon, hogy tízezer vagy százezer forintot vesz el a vállalattól egy másik jog­gal vagy kevésbé meg- okolbatóan. A szolnoki Járműjavítóban pl. legutóbb 677.000 forintot kellett volna fizetni ilyen cí­men azért, mert az elkészült vasúti kocsikon a MÁV for­galom jószemű átvevői hibá­kat találtak. A „hiánylati jegyzőkönyvbe” felvett hibák •— rendelet szerint olyanok — melyek akadályozzák az üzemben elkészült járművet rendeltetésszerű használatát. Persze, ezen aztán hagyo­mányos, az üzem utókori tör­ténetével egyidős — vitái szoktak kialakulni —» a Jár­műjavító kocsiátadói és í járművekét használó forga­lom kocsiátvevői között. — Ugyanis a hibákat különfé­leképpen lehet értékelni. A: átvevő pl. nem állja meg szí nélkül azt, ha egy vasúti ko­csi alváz 5 m, hosszú hossz­tartójában 2 mm-es elgör- bülést lát. Ezért feltétlent! fizettetni akar. Az átadó vi­szont ragaszkodik ilyes eset­ben a szabványhoz,, mely esetleg 2 milliméteres görbe- ségig „tűrést” engedélyez, — s ettől mondja ő «—, még a kocsi rendeltetés szerint hasz­nálható. A válasz erre csak az lehet, hogy használható ugyan, de a gurításnál, mikor nekiütődik egy hosszú kocsi­sornak — a 2 milliméteres görbülésből 5 milliméter lesz és akkor már nem használ­ható. mert esetleg menetköz­ben leugrik a sinrőL Az ilyen műszaki viták, ter­mészetesen mindig haszno­sak —• ösztönöznek a minő­ségi munkára, a precizitásra. Nem így azonban a viták ará­nyában növekvő summa, me­lyet végül is mindig az átve­vő ír be, méghozzá igém ki­hegyezett ceruzával. Járműjavítóban újból „tetemre­Mikor a átnézték és hívták” a 677.000 forint értékű hi­ánylatra —, kiderült, hogy ebből csak mintegy 54.000 forint a jogos, 623.000 fo­rint pedig — hogy úgy mondjuk — pénzre számí­tott fontoskodás. Természetesen senki sem azt kéri az átvevő elvtársak­tól, hogy legyenek elnéző­ek, liberálisak a hibákkal. Ha itt ilyen emberek volnának, akkor a vasúton igen vissza­esne az élet és vagyonbizton­ság, napirenden lennének a balesetek. Azonban, mikor minden egyes dolgozó érde­kelt a vállalat gazdasági ered­ményében — ne élezzék mes­terségesen a kötbérharcot. Hogy a Járműjavító veze­tősége maga sem akarja el­takargatni és eltussolni a mu­lasztásokat —< bizonyítja az is, hogy az 54.000 forint köt­bér alapján fegyelmileg fele­lősségre vonta Barabás Amb­rus, Császi Ferenc és Győri Károly művezetőket. A meg­rovás mellett még kártérítést is kellett fizetniök. A művezetőknek, minőségi átvevőknek továbbra is a kö­telességük, hogy megóvják a vállalatot az ilyen felesleges kiadásoktól és hanyagságuk miatt ne károsodjon az egész üzem kollektívája. A. B, Mert nem tartották be az óvórendszabályoka t. Baleseti statisztikáról, munkavédelemről, balesetekről beszélget' tünk a megyei munkavédelmi ielügyelőkkel-> -,-¥-^WWWW VWiV^** —***««>-*«'UX»AAAAAAAAAAAA*^AAAAA*»— A mi szakembereink Szántó Géza agronómus rt». akkor látszik esek meg igazán: mennyit fejlődött a Petőfi Tsz, mióta Szántó Gé­za a mezőgazdásza. Hmltíer ds munkája — elvá- 1 laszthatatlanok. Ez a gondo­lat él bennem, míg Szántó Gé­zával, a mezőtúri Petőfi Tsz mezőgazdászával beszélgetek. Dolgos, csendes életet él; pe­dig abban a korban van, mi- koi; az ember még hajlamos arra, hogy ki-kirúgjon a hám­ból: három esztendeje hiány­zik a harminchoz. Tavaly nő­sült; a fiatalasszony akkor még a Turkevei Gépállomás dolgozója volt. Szántó Géza 1954-ben ke- rült.a Petőfi Tsz-be. Sok előd­je volt ezen a poszton, mint aViaga mosolyogva mondja: „kismilljó” s.. A tsz akkor már hatéves múltra tekintett vissza, mégsem mutatott olyan képet, aminőbén a me­zőgazdasági technikumot vég­zett fiatal szakember sok örö­mét lelhette volna: A ka­lászosok területe az ossz-ve­tésterület 58 százalékát fog­lalta el; nem sok nyoma mu­tatkozott a belterjességnek. Igaz, ebben közre játszottak azok a gazdaságpolitikai téve­dések is, melyeket azóta a párt, a kormány már régen korrigált. Szántó elvtárs jól ismeri ezeket a kérdéseket: 1954 óta tagja a pártnak. így érthető, hogy nem a régmúlt hibáit ostorozza, hanem a je­len fejlődésének örül, a jövő­nek dolgozik. Az eredmények­ről szólva állandóan, de he­lyén használja a „párt”, a „tagság1’ szavakat, ösztönö sen tiltakozik az ellen, hogy csak néki tulajdonítsam, amit a közösség elért. Megnyugta­tom, hogy ez nem is szándé­Ors«ágos állat« és kirakodóvásárok Március 1.: Ujszász, márci­us 2.: Fegyvernek, Tiszakürt, március 3.: Pusztamonostor, március 6.: Jászjákóhalma, március 8.: Tószeg, március 9.: Cibakháza, Jászfclsőszent- györgy, március 11.: Kengyel, Tiszaroff, március 13.: Szol­nok, Jászapáti, március 14.: Mezőtúr, március 16.: Jász­berény, Kisújszállás, Öcsöd, március 17.: Tiszaföldvár, — március 18.: Jászfényszarú, március 21.: Tiszaörs, márci­us 23.: Túrkeve, március 30.t Kunszentmárton. Mivel jelöljük meg a juhokat? A juhtenyésztő termelőszö­vetkezetek és egyéni gazdák sok esetben a juhokat tiltott jelző-anyagokkal (kátrány, minium) jelölik meg, ame­lyek a gyapjú minőségét és a juh bőrét rontják. Ezzel kárt okoznak magúknál; is, de a népgazdaságnak is. A juhok jelölésére legalkalmasabb az „Oviba” nevű jelző anyag. kom, de — bármily különösen hangzik is — fejtegetni kény­szerülök, hogy szakképzettsé­ge, lelkesedése nélkül ma aligha tartana ott a Petőfi Tsz. ahol fart.:: Pihenést neon ismerő felvilágosító munkájának eredménye, hogy a tsz gazdálkodása egyre bel­terjesebbé válik. A kalászosok csak 27%-át foglalják el az össz-vetés- területnek. Exportborsót termelnek elsősorban. Ta­valy hétszáz mázsát adtak át; idénre ezerháromszáz ötvenet terveztek, — majd­nem kétszeresét. A Lincoln és Expness-kifejtő mázsájának átlagértéke 540 forint; 729 ezer forint kerül hát a közös kasszába a borsóból. Kell is a Petőfi Tsz-be, meg­érdemli a tagság, mert he­lyesen használja fel, Tavaly száznyolcvan ezer fo­rintért — saját erőből! — kul- túrházat építettek. Vásároltak egy Zetort, két GS—35-öst pótkocsival, egy 420-as Cse- pel-Diesel tehergépkocsit, egy 32 soros vetőgépet, motoros fűkaszát, gzénarendsodrót, egy Camtridge-rendszerű gyűrűs­hengert. Ezekre 282 ezer 500 forintot fordítottak. ; Óvato­san érdeklődöm, nem sokal- lotta-e egyik-másik tag a be­ruházások értékét. A tájéko­zatlannak járó elnéző mosoly a válasz, g szóban körülbelül ennyi: „Csak a botor szól a maga érdeke ellen,:.. Olyan pedig nincs mifelénk...” Mikor a közös állatállo­mány gyarapodása kerül sző­1954-ben 46 mangalica rö­fögött az ólakban; ma 60 Berkshire-koca és 4 Elit- Rekord apaállat. Sok-sok tenyészsüldő kerül majd ki a tsz-ből. Négy évvel ezelőtt egyetlen árva szarvasmarha sem szo- morkodott az istállóban. Ma 164 marhája, közülök 134 ső­réje van a tagságnak. A tehe­nek száma zárszámadásra 50 lesz; év végére pedig bizo­nyára megérkezik a 200 sőre, melyet már megrendeltek az Allatforgalmi Vállalatnál. Is­tállóépítésre nincs gond a Pe­tőfi Tsz-ben; ami van, jó, kor­szerű. Az állatok silótakar- mányszükségletét 68 kh fő- vetésű és 52 kh másodvetésű kukorica biztosítja... Ennyi elismerő szó mellett tán meg­fér egy kevés „megrovás” is: Miért húzódik Szántó elvtárs a nagyüzemi baromfitenyész­tés megkezdésétől? ;:. Maga- maga mondta, hogy „Ahol pénz van — kedv is van!” A baromfi sokat hozna a kö­zös konyhára- \ mégjobban megnöyekednók a termelési kedv:.. Az emberről kezdtem írni — s lám — munkatársaival: a tagsággal közösen elért eredményedről írtam. Talán azért történt így, mert az em­ber „önmagában”, kiszakítva a közösségből, nem is igazi ember. De azzá válik, ha be­leilleszkedik a kollektívába együtt a maga területén azt irányítva halad a közös úton. Alkotó, értékes része a nagy egésznek, melynek eredmé­nyei a maga munkájának ér­tékmérői is. 1— borváró — A beszélgetés kötetlen, közvetlen, nem is lehet más: munkásvédelemről van szó. S úgy hisszük, a munkás- vedelem ügye megyeközpon­tunkban jó erős kezekben van. Persze, ami a megyei munkavédelmi felügyelői funkciókat illeti: A munkás- védelem azonban elsőrendű Kötelessége minden vállalat gazdasági és műszaki vezető­jének, a vállalati biztonsági megbízottak pedig egyenesen azért kapják a fizetést, hogy ezt a ténykedésüket minél eredményesebben lássák el. —~ A szakszervezeteket nem azért említjük sorban a vé­gén, mert az általuk végzett társadalmi munkavédelmi tevékenység kevésbé volna fontos. Sőt. De a munka- és egészségvédelem hatalmas ap­parátusa kétféle organizáció­ból tevődik össze: egyik a hivatásos munka­védelmi funkcionáriusok szervezete, — másik pedig azokat a személyeket fog­lalja magába, akik társa­dalmi munkaképpen látják el ezt a rendkívül fontos munkakört. E kettőn kívül, e kettőhöz hasonlóan éppen ilyen fon- l°s; minden gazdasági és műszaki vezető a maga poszt­ján teljes mértékben átérez­ve, hogy mivel tartozik a dolgozók társadalmának. Ak­kor emelkedik a munkavéde­lem tulajdonképpen hivatása magaslatára, mikor a leg­egyszerűbb brigád csoport-, vagy munkavezető a vállalat főmérnökével együtt és egy­formán át tudja érezni ennek a kérdésnek jelentőségét, mikor valósággal vérévé vá­lik az, hogy a legkisebb mun­kafolyamatban is tökéletes biztonságot kell teremteni s mikor eljutunk oda, hogy a „Baleseti jegyzőkönyv” ama rovatába, hogy „Ki felelős a balesetért?” többé nem kerül be az a megállapítás, hogy a művezető, a főgépész, vagy akár az, hogy a sérült maga, hanem mind gyakrabban fog bekerülni: rejtett hiba, ami az eltört anyagban bújt meg vagy egy olyan előre nem látható elemi csapás (orkán, árvíz, hirtelen feltört gáz, stb.), ami ellen még a leg- lélkiismeretesebb balesetelhá­rítási óvórendszabály sem nyújthat védelmet: E bevezetéssel engedjük útjára azt a fesztelen beszél­getést, amit Csontos Béla és Kovács József elvtársakkal megyei munkavédelmi fel­ügyelőkkel folytattunk minap a SzOT székházban lévő hi­vatalos helyiségükben: Mielőtt a konkrét és — saj- n°s,, — számos tanulságos példára rátérnénk, megkér­dezzük Csontos és Kovács elvtarsakat: Az elmúlt esztendő so­rán miként alakult megyei viszonylatban a munkavéde­lem helyzete? — A legtöbb vonalon így hangzik a válasz: javulás mutatkozott. Külö­nösen az év második felé­ben szembetűnő ez a javu­néplap GAZ DA-ROVATA Márciusban vetendő növények vetési adatai Március hónapban a tavaszi mezőgazdasági munkák, így a vetés is nagyobb ütemben megindul. Tájékoztatásul közöljük, hogy milyen növényeket kell elvetni: A növény neve Sortávj Vetőmagszükséglet Legalacsonyabb kg/kh Vetési mélys. csírázási hő Lucerna 12 12— 16 1,5—2 cm 4-1 fok c Vöröshere 12 8— 12 1,5—2 cm +1 Baltacím 12 80—100 2 —4 cm 4-2—3 Somfcóró 12 13— 19 1,5—2 cm-f-2—3 Táv. árpa 12 60—100 3 —5 cm +1 Zab 12 70— 90 4 —6 cm 4-1-2 Cukorrépa 36—42 16— 20 2 —3 cm 4-4—5 Tak. répa 40—60 14— 18 2 —3 cm +4—5 Napraforgó 50—60 4— 8 3 -—5 cm +4-5 Hol lehet beszerezni a melegágyí ablakkeretet és üveget? Ä kertészetekben már meg­indult a munka mindenütt. Ilyenkor legnagyobb problé­mát szokott okozni a meleg- ágyi ablakkeretek és az üve­gek beszerzése. A melegágy! ablakkeretet korlátlan meny­nyiségben árusítja a szolnoki „Vetőmagbolt’', Beloiannisz utca 9. sz. alatt: Itt akár személyesen készpénzfizetés ellenében, akár megrendelés útján lehet biztosítani a szükséges ablakkereteket; A szükséges üveget pedig a járási, városi tanácsok me­zőgazdasági osztályai útján, lás, amelyben elsősorban a mezőgazdaság vezet. Itt elég annyit mondanunk, hogy 1957. év II. felében 70.8; százalékkal volt keve­sebb baleset, mint 1956. év ugyanezen időszakában. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy az elmúlt ősszel a me­zőgazdaságban foglalkoztatott dolgozók száma jóval na­gyobb veit, mint a megelőző évben, akkor ez a javulás még értékesebb. Csökkent a balesetek szá­ma a papíriparban és nyom­daiparban is, valamint ide­sorolhatjuk az építőipart is, mint olyant, ahol 1957. év második felében jelentősen javult a munkavédelmi hely­zet^ különösen az év első fe­léhez viszonyítva, mikor — köztudomású — a munkafe­gyelem, — 1956 októberének terhes öröksége —■ alaposan megromlott: érdektelen, he ide ír­juk, hogy amíg a papír- és nyomdaiparban (elsősorban a Papírgyárról van szó) 1956- ban 600 fős létszám mellett 1236 munkanap esett ki bal­esetek miatt, addig 1957-ben 14-gyel kevesebb baleset volt és a kiesett munkanapok száma 736-ra csökkent, ami az előző évinek mindössze 59.6 százaléka; Még az olajbányászatban is javult a helyzet valame­lyest, mert tavaly 2 baleset­tel kevesebb volt, mint ta­valyelőtt és amíg 1956-ban 1163 munkanap esett ki bal­eset miatt, addig tavaly ez a szám 1034-re csökkent visz- sza; — Milyen iparágazatokban emelkedett a balesetek szá­ma az elmúlt évben? — A helyi iparban és a bőriparban, ahol a sok ap­róbb és javarészt megelőz­hető baleset arra inti a fe­lelős vezetőket, hogy többet törődjenek a munkavédelem lelkiismeretes végrehajtásá­val, mert az az elbizakodott­ság, ami abból adódik, hogy a kisebb balesetek, ha sűrűb­ben fordulnak is elő, nem olyan nagy veszélyt "jelente­nek, nagyon könnyen meg­bosszulhatják magukat adott esetben, mikor a sérültnek esetleg életébe kerül egy olyan mulasztás, amit kellő körültekintéssel el lehetne hárítani::: Felvilágosítást kértünk ar­ról: minek köszönhető a me­zőgazdasági baleseti statisz­tika jelentős javulása? íme, a válasz: — Elsősorban annak, .hogy az ellenforradalom után a Szolnok megyei munkavé­delmi hálózatot megerősítet­ték felsőbb szerveink és még egy munkavédelmi felügyelőt kaptunk. Ez lehetővé tette, hogy a nagy városi és megyei te­rület kettéosztásával a két munkavédelmi felügyelő sűrűbben keresse fel a me­zőgazdasági és ipari üze­meket, a gyakoribb ellen­őrzés pedig maga után von­ja, hogy ahol annak indo­koltsága van, teljes szigor­ral, büntetéssel kenyszerít­a kijelölt földművesszövetke- zeteknél lehet beszerezni. — Tehát előbb kiutalást keli rá kérni. Ez vonatkozik a tsz- ekre és az egyéni gazdálko­dókra egyaránt. Tájékoztatá­sul közöljük, hogy üvegből sincs hiány. Egy kis üzemgazdaságtan Igen fontos a gazdaság trágyaigényének felmérése. A trágyaigény sok tényezőtől függ. Ezek közül a legfonto­sabbak az alábbiak: 1. A talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai. 2. A művelési ágak ará­nyai. 3. A gazdaságban termelt növények összetétele, aránya stb. 4. A term el és során köve­telt agrotechnikai eljárások 1 k. h. szántóföld évi trágyaigénye 1 kát. hold öntözött szántó trágyáig; 1 kát. hold zöldségtermesztés trágyáig. 1 kát. hold önt. zölds. (házikert) tr.-ig. 1 kát hold szőlő. v. gyüm. trágyáig. Természetesen, ha gazdasá­gunk trágyaszükÉégletét akar­juk meghatározni, akkor a rendszere. Ezekből következik, hogy a gazdaság trágyaigényét pon­tosan csak a helyi viszonyok alapján, sokoldalú kísérleti megfigyelések birtokában le­het megállapítani. Az üzem trágyaigényének megközelítő — de a • gyakor­lat szempontjából kielégítő — pontossággal való megállapí­tásához hazai szakemberek az alábbi értékek használatát ajánljál;: 30— 35 q 70— 80 q 50— 60 q 80—100 q 40— 80 q helyi adottságoknak megfe­lelően az értékeket ki kell igazítani. .... ...» sük a hanyag gazdasági e» műszaki vezetőket, hogy igenis védjék a munkást a munkájában. — A szakszervezeti társa-i dalmi munkavédelmi felügye­lők és általában a szakszer-* vezetek munkavédelmi tevé­kenységéről szívesen halte-* nánk többet is. — A szakszervezeti élet ál­talános fellendülése, elsősor­ban a múlt év derekától kezdve, magával hozta, hogy a munkavédelmi aktívák is jobban ellátták hivatásukat. Az elmúlt évben minden szakmai szakszervezetben —* rendszeres oktatásban része­sültek a szakszervezeti mun-* kavédelmi aktívák. Voltak egy-kát napos tanfolyamok, a megyei munkavédelmi fel­ügyelők pedig a megyei nagy aktíva-értekezleteken ismer­tették a munkavédelem hely­zetét és a szakszervezeti ak­tívák előtt álló feladatokat a balesetei; megelőzése, a dol­gozók egészségvédelme érde­kében. Ezeken kívül pedig ma­gunk is segítséget adtunk ég segítséget kértünk a vállala­tok gazdasági és mű­szaki vezetőitől, biztonsági megbizottaítetól. Ezen a téren gyümölcsöző kölcsönösség alakult ki, amely egyre ered­ményesebben érezteti hatá­sát; A beszélgetés a halálos balesetei; elemzésére fordult- —■ Bizony az a szomorú helyzet, hogy amíg általános­ságban a baleseti statisztika javulásáról beszélhetünk. —* egy-két helyen halálos bal­eset is volt. A Bánhalmi Állami Gaz» daságban egy dolgozó fizetett életével azért, mert a gazda­ság főgépésze nem tartotta be az ővórendszabályőkat. —* Nem tartotta be akkor, mi­kor a gőzeke mozdonyának vezetését egy olyan dolgozó­ra bízta, — természetesen törvényellenesen, — akinél; erre nem volt meg a szakmai képesítése. — A mozdonyhoz kapcsolt gőzekét nem az elő­írt vonórúddal, hanem egy lánccal kötötték a mozdony­hoz. A lejtős terepen az eke megszaladt, a vezető háláló*« sérülést kapott: Egy másik szomorú eset; Ki hinné, hegy egy olyan nagyszerű gépekkel, modem felszereléssel ellátott újjá­épített gyárban, mint a mart­fűi Tisza Cipőgyárban halá­los baleset történhetik. Nem a gumi üzemben, ahol félel­metes "hengerek préselik á nyersgumit, nem is a cipőké­szítő műhelyekben, ahol száz és száz gép zakatol, hanem aközben, hogy egy „villany- szerelő” be akar csavarni egy 40-es égőt és eközben a 220 voltos áram egy pillanat alatt halálra sújtja... Nem véletlen, hogy a villanysze­relőit idézőjelbe tettük. így kellett tennünk, mert bizony a szerencsétlen emberről ki­derült, hogy a gyár ugyan villanyszerelési munkákat végeztetett vele» s ő maga is azt állította, hogy szakkép­zett villanyszerelő, de nem volt az. Az a függő zsinór, amelynek végén az égő fog­lalata volt. egy futószalag felett fügött. Létrával tehát nem érhette el. Fogta magát a „villanyszerelő’' és a teher- lift szekrényére állott és On­nan hajolt ki, hogy becsa­varja az égőt. A lelógó zsi­nór azonban zárlatos volt és az áram keresztül futott a dolgozón.­Az illetékesek nem nézték meg a képesítést igazoló okmányokat, illetve nem kérték, s hogy egy mű­helyben lóghatnak olyan vezetékek, amelyek zárla­tosak ..: Itt is a bíróság fogja kimondani az utolsó ^zót.,i Ezek azok a szomorú, intő példák, amelyek a baleseti halál 1957. évi tragikus ara­tásából maradtai; itt figyel­meztetőül mindazoknak, akik felelősek a dolgozók életéért, egészségéért. * Áz emberélet drága. Min­dennél drágább. Ügy védjék, óvják, akikre ez tartozik, hogy ők is nyugodtam tudja­nak al udni otthon, de azok is, akik munkájuk során bal­eseti veszélyekkel találják magukat szemben a munkás­helyen. (-„ _*)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents