Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

\ VILAQ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZOLJIOK MEGYEI A M EG VEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam, 50. szám. ARA: 50 fillér. 1958. február 28. péntek. Fogadás Bukarestben a magyar párt• és kormányküldöttség tiszteletére Chivu Stoica és Apró Antal pohárköszöntője Tasnádi Zoltán, a Tisza Cipőgyár szakácsa adagolja az üzemi konyha ízletes ebédéhez a harmadik fogást a finom túróstésztát. Mint Ö mondja, üzemi konyhán is lehet ízle­tes és bő mennyiségű étkezést biztosítani. Az étkezők nem is cáfolják ezt az állítást, hanem jóétvággyal fogyasztják a kifogástalan ebédet. Szovjet segítséggel növekszik a magyar olajtermelés a feldolgozó ipar fejlesztése tovább javltja az üzemanyag ellátást Bukarest (MTI). Chivu Stoica, a Román Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke szerdán este fogadást adott a Bukarestbe érkezett magyar párt- és kormánykül­döttség tiszteletére. A fogadáson Chivu Stoica, a Minisztertanács elnöke po­hárköszöntőt mondott: — Népünk, dolgozóink or­szágszerte nagy örömmel és baráti szeretettel fogad­ták a Magyar Népköztársa­ság küldöttségét, amelynek tagjaiban a testvéri ma­gyar népet üdvözölték és kifejezték azt az elhatáro­zásukat, hogy még szoro­sabbra fűzik a román-ma­gyar barátságot. A Magyar Népköztársaság küldöttségének látogatásai Bukarestben, Iasihan, Ro­mánban, Bakóban, Marosvá­sárhelyen, Ploestiben hatal­mas megnyilvánulása volt népeink megbonthatatlan ba­rátságának, a népeinket át­ható nemzetköziség szellemé­nek, megnyilvánulása annak a megbonthatatlan egység­nek, amely összefogja a szo­cialista országokat, amelyek élén közös barátunk, tábo­runk vezető ereje, a nagy Szovjetunió áll. Küldöttségeink tárgyalásai a legteljesebb kölcsönös egyetértés szellemében foly­tak le és módot nyújtottak nekünk althoz, hogy isimét kifejezzük testvérpárt j aink ­nak azt az elhatározását, hogy erősítik kapcsolatai­kat, elmélyítik tapasztalatcse­réjüket, — hozzájárulnak a nemzetközi kommunista moz­galom egységének megszilár­dulásához. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményei, amelyeket a kö­zös nyilatkozat szentesít, ki­fejezik pártjaink és kormá­nyaink nézetegységét a. Ro­mán Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kap­csolatait, a nemzetközi hely­zet, a munkásmozgalom, a szocializmus építése és a bé­ke megvédéséért vívott harc legfontosabb mai kérdéseit illetően. Erősen borult időben indul­nak a túrkevei munkásőr egy­ség tagjai a szokásos kikép­zésre. Igaz, inkább csak a ki­képzési nap szokásos, mert a kiképzés tárgya az már nem. A lovastudományt fogják most elsajátítani és ebből az anyagból ma lesz az első fog­lalkozás. Gyorsan felülnek a teher­autóra és indulnak is, a tett színhelyére. Munkásőröknél nem isme­rik a késést és az egység- parancsnok pontosan meg is kezdi az eligazítást. Nincsenek azonban egye­dül, mert az állami gazdaság igazgatója, — ki szintén mun­kásember» — segítséget ad. Szaktanácsokkal szolgál a lo­vak kiválasztásánál, minden­kihez van biztató szava. A munkásőrök röviden meg ismerkednek a nyereggel és a nyergelés tudományával. —• Úgy mond iák: a lovas ember­nek ez igen fontos, mert ha rosszul nyergei a lovas, tönk­reteheti a lovat és így legjobb segítőiétől esik el. Az elméleti és bemutató oktatás után az elvtársak a nyeregkamra felé mennek. — Az állami gazdaság igazgató­ja ezt is biztosítja a kikép­zéshez. Ige?? ám. de megeredt Elhatározott szándékunk, hogy népeink, valamint a Szovjetunió vezete szocialis­ta tábor egysége, a szocializ­mus és a béke érdekében erősítjük a politikai, gazda­sági és kulturális együttmű­ködést, a kölcsönös segély- nyújtást Népünk nagy megbecsülést tanúsít a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Ma­gyar Népköztársaság kor­mányának határozott és bölcs politikája iránt és tiszta szívből örül a ma­gyar nép sikereinek, ame­lyeket a szocializmus épí­tésében, a népi hatalom belső és külső ellenségei ellen vívott harcban ért el. A magyar párt- és kor­mányküldöttség nevében Ap­ró Antal mondott pohárkö­szöntőt: — Népköztársaságaink és dolgozó népeink szövetsége és barátsága a közös célért folyó harcunk azonosságán; a szocializmus építésén, a béke szilárd védelmén, a pro­letár nemzetköziség magasz­tos eszmém alapul — mon­dotta többek között. — Tagjai vagyunk a Szovjet­unió vezette hatalmas szo­cialista tábornak, a varsói szerződésnek és közös ér­dekünk és kötelességünk ezek további erősítése. Né­peink békét akarnak és mint minden szocializmust építő nép, barátságra tö­rekszünk a világ minden népével. . A magyar-román barátság­nak ezen az általános törek­vésén, pártjaink eszmei azo­nosságán kívül még külön tartalmat és történelmi ala­pot ad a hagyományos, év­százados közös harc, melyet •népeink elnyomói,- kizsákmá- nyolói ellen folytattunk. Utalt a két nép történelmi sorsközösségére,— majd így folytatta: mindkét ország dolgozói jól tudják, hogy mostani és immár örök barátsá­gunk csak azért válhatott népeink viszonyának jel­lemzőjévé és alapjává, — mert népeinket a kommu­az eső. Az átlagember azt mondja ilyen időben: a ku­tyát sem érdemes kiverni. — Valóban, mert szinte zápor- szerűen hullottak a kövér cseppek. De elhangzik a vezényszó: nyergelni — és nincs meg­állás, nem panaszkodik senki sem. öregek, fiatalok egymással versenyezve nyergelik lovai­kat, hogy minél előbb a jól elkészített lovardában vegyék az első leckét, a lovastudo­mányból. Persze, nem megy az olyan simán, mint ahogy elképze­lik, mert a kipihent lovak és az időiárás akadályokat gör­dít a lovasok elé. A „Betyár” sehogy sem akarja lovasát a lovarda fe­lé vinni, táncol, prüszköl, ug­rál. de mindenkéDpen az Is­tálló előtt köt ki. Az egvség- parancsnok-helvettes meg- oróbáiia kivezetni, de félűt- ről ismét visszaiön. A rakoncátlan azonban ke­mény kézbe kerül, mert a lo­vas rendőrlárőr törzsőrmes­tere veszi kezelésbe és visz- •zayonhatatlarul be kell so- mlni a lovarda-egységébe. A rendőriárőr csak az idő- !árás elől. nihenőre tért be az állami gazdaságba. A lovakat pihentették ugyan, de magú­nisták vezetik az új úton, a szabadság, a független­ség, a szocialista építés út­ján. A magyar nép sohasem fe­ledkezik meg arról, hogy fel­szabadításában a szovjet had­sereg oldalán harcoló román katonák is vérüket hullatták a mi szabadságunkért, ha­zánk felszabadításáért. Ezt az emberi, eszmei és érzelmi alapokon nyugvó és egyre fejlődő barátságunkat, együttműködésünket próbál­ta megzavarni 1956 októbe­rében ismét közös ellensé­günk, a nemzetközi imperia­lizmus. A harcot, amelyet az ellenforradalom ellen vív­tunk Önök is jól ismerik. Mi, magyar dolgozók — most tanultuk meg a saját kórunkon, súlyos véráldoza­tok árán, hogy minden erőnkkel, tudá­sunkkal védenünk kell a munkásosztály politikáját megtestesítő proletárdikta­túrát és ennek vezető ere­jét, a pártot. Megtanultuk, hogy a harc a szocializmus és a kapitaliz­mus erői között tovább fo­lyik életre-halálra. Ha a párt nem éber, nem egységes, nem erős, a proletárdiktatú­ra nem tölti be feladatát. kát nem, mert mentek a munkásőrökkeL ök már szakképzett lovasok és pern állták meg. hogy ne segítse­nek. Jól is esett a munkásőrök­nek a sok hasznos szakta­nács. A szakadó esőben a lovasok egymás után haj­tották végre a parancsot. —< Lépés, tanügetés, újból lé­pés, helyes testtartás, sza­bályos hajtószár-fogás, stb. Ezeket a tanulságokat és az önök 1956 november eleji baráti tanácsait hasznosítot­tuk az elmúlt tizenöt hónap folyamán. — őrizzük a párt tisztaságát, eszmei egységét, erősítjük minden eszközzel a munkáshatalmat és kemény harcot folytatunk ellensé­geinkkel. A román és magyar nép most egy hangon, egy véle­ményen van országaink belső ügyeit és a béke megvédését illetően. Nézeteink nagy és kis kérdésekben azért is azo­nosak, — mert mindketten nemzeti katasztrófák, vérzi­vatarok figyelmeztető leckéi­ből ismertük meg a német militarizmus, az imperializ­mus vérszomját és szörnyű­ségeit, s most közösen harcolunk a bé­kéért s egyúttal harcolunk dolgozó népeink anyagi és kulturális jólétéért, a szo­cializmus győzelméért or­szágainkban. Az okmányok, amelyeket most aláírtunk, ezt a célt szolgálják. Erősítik a testvé­ri együttműködést politikai gazdasági és kulturális vo­natkozásban. A fogadás a legszívélye- sebb baráti légkörben folyt le. Milyen emberek ezek a munkásőrök? Ezeknek nem számít az, hogy bőrig áznak? Nekik nem, mert ők nem pénzért, hanem a párt, — a munkásosztály hatalmának megvédéséért vállalták — ön­ként ezt a munkát. Jól akar­nak felkészülni, hogy ha a nárt hív. készen legyenek sze­retett hazánk megvédésére. — ab. — A Kőolajipari Trösztnél tájékoztatták az MTI mun­katársát az 1958. évi terme­lési feladatairól, beruházási programjáról, az ezzel kap­csolatos szovjet segítségről: — Az olajbányászat a múlt évben jó eredményt ért el: sikerült megállítani a nagy­lengyel! olajmező elvizese- dését és kitartó kutatófúrá­sok után ser kerülhetett új olajkutak termelésbe állítá­sára — hangzott a tájékozta­tás. Az ilyen módon terven felül termelt több mint 40 ezer tonna olaj jó támpontot adott az idei terv megállapí­tásához. Az 1958-ra kiszabott eredeti tervet mintegy 170 ezer tonnával növeltük. A felemelt tervet csak több és gyorsabb fúrással lehet teljesíteni. Erre a Szovjet­unió segítsége ad módot. A 300 millió rubeles hosszúle­járatú hitel és a szovjet— magyar árucsereforgalmi megállapodás segítségével az év végéig több új Rotary mélyfúró berendezést és sok, úgynevezett jelrendszerű gör­gősfúrót kapunk. A kutató­fúrások gyorsítása érdekében rendelkezésünkre bocsátanak kellő számú turbinafúró be­rendezést. A kitűnő berende­zés szovjet találmány, szaba­dalmát az Egyesült Államok is megvásárolta: — Feldolgozó iparunkat, amely az elmúlt évben sokat fejlődött, 1958-ban tovább fejlesztjük. Ebben az eszten­dőben is, miként tavaly, — mintegy 700—800 ezer tonna nyersolajat kapunk a Szov­jetuniótól, a tagok kezdik felismerni a lehetőségeket, s így 1957- ben már több tsz végzett öntözést. Ez évben pedig már több mint 1000 holdat kívánnak öntözni. — Gépállomásunk mindent megtesz annak érdekében, hogy a termelőszövetkezetek hasznos kezdeményezése mi­nél gyorsabban megvalósul­jon. A Béke Termelőszövet­kezet mintegy 200 holdon akar vörösherét, s ezenkívül még egyéb kapásnövényeket is öntözni. A Hunyadi Tsz- ben hasonló tervek vannak. A legnagyobb rizstermelő szövetkezet, a Lenin, közel 300 holdas területen akarja ezt a munkát végezni, — A Damjanich, a Köztársaság, a Ságvári; a Kossuth Termelő- szövetkezetek, ezenkívül a tszcs-k szintén bekapcsolód­nak a szántóföldi öntözésbe. Mintegy 1000 hold földről van szó. Ennek a területnek nagy része rizstelepnek épült, így az átépítésük szük­séges, s ezt sajnos csak ne­hezen tudjuk megoldani, — mert hiányoznak a megfelelő gépek. — Ha megkapjuk a szükséges’ gépeket, akkor semmi akadálya nem lesz a nagyarányú öntözési tervek megvalósításának. Az öntözésre alkalmas és beépített területek okos hasznosításával városunk termelőszövetkezetei jelen­tősen hozzájárulhatnak a takarmányellátás javításá­hoz. Mi a masunk részéről min­den néven nevezendő, erőnk­ből telő támogatást meg­adunk. s szakmai tanáccsal is ellátjuk a szövetkezeti gazdákat Kántor Lajos ,rfíV Karcag, GőpáUessáe. Tanácskozás Szolnokon, az iuari tanulók helyzetéről A Kommunista Ijfúsági Szövetség Szolnok megyei Bi­zottsága tanácskozásra hívta össze az ipari tanulóintézetek KISZ-titkárait, nevelőit, igazgatóit, a tanácsi szervek ipari osztály vezetőit. A tanácskozás fő napirendi pontját a Kommunista Ifjúsági Szövetség ipari tanuló programjának megvitatása alkotta. Bihari László elvtárs, a Szolnok me­gyei KISZ Bizottság ifjúmunkás felelősének beszámolóját nagy vita követte. A felszólalók főleg azon vitatkoztak, hol hozzanak létre KISZ szervezeteket, az ipari tanulóintézetben-e, az iskolában, vagy az üzemben. Végülis abban állapodtak meg. hogy KISZ szervezeteket az Intézet és az üzem adott­ságától függően alakítanak Szó esett a helyiipari tanulók jogvédelméről is. Nagyon sok kisiparos még ma is kizsák­mányolja tanulóit, s az ipari osztályokon kívül a KÍSZ-nek is képviselnie kell a jövő munkásosztályának jogvédelmét. A tanácskozáson megjelent és felszólalt az MSZMP megyebizottsága részéről Lengyel Lajos élvtárs, a KISZ Központi Bizottságát pedig Szárvári elvtárs képviselte. A takamánytermesztés különösen sok gondot okoz' városszerte. A rizstermesztés meghonosodásával azonban a takarmánytermesztés problé­mája jórészt megoldható, kü­lönösen, mióta a termelők az öntözés más lehetőségeivel is ismerkednek. Ez az ismerkedés persze nem megy máról-holnapra, sőt elég nehezen bontakozik ki. Ennek megvan a maga oka. így a többi között az. öntözés sokszori átszervezé­se, a szakember, a szakpro­paganda hiánya, s a szak- irányítás még ma is meglé­vő széttagoltsága. Mi _ a meglévő nehézségek ellenére 1956-ban már jelen­tős lépést tettünk a szántó­földi öntözés kiterjesztésére. Mintegy 1300 hold elmocsa- rasodott és elgyékényese- dett területet adtunk visz- sza a termelésnek. Az 1300 hold föld különböző tsz-ek kezelésébe került, s ahol a talajadottságok engedik, ott vörösherét telepítenek öntözésre. — A . takarmánytermelés szempontjából az öntözéses vöröshere termesztésének nagyon nagy a jelentősége. A lehetőségek kiaknázatla­nok. Ezt .néhány számadat­tal is bizonyíthatjuk. Körül­belül hétezer hold- öntözésre beépített területünk van. — Ebből 35Ö0 holdat rizsterme­léssel hasznosítanak a tsz- ek, vagy a tszcs-k, 3500 hóid pedig egyáltalán nincs öntö­zései hasznosítva. Ez azt je­lenti, hogy tulajdonképpen mindössze 50 százalékos az öntözésre beépített terület okszerű hasznosítása. E tarthatatlan állapot meg­szűnőiéiben van. A szövetkezeti vezetők és Az öntözéses termelés problémái és lehetőségei Karcagon Közel 330.000 forint nyereséget osztottak ki Túrkeve és Mezőtúr szövetkezeti dolgozóinak Turkeve és Mezőtúr, a két szomszédos nagy' termelő­szövetkezeti város neun csak mezőgazdasági társulásairól, hanem fejlett kisipari szövetkezeti mozgalmáról is ne­vezetes. Jó munkájúikat, eredményes gazdálkodásukat legjob­ban mutatja az, hogy az idáig megtartott mérlegzáró köz­gyűléseken 329 676 forintot osztottak ki tagjaik között az elért nyereségből. Legtöbb jutalékot, közel százezer forintot a Mezőtúri Lábbelikészítő és 60 000 forintot a Túrkevei Ruházati Szövet­kezet osztott. Legkevesebb, 8800 forint a Túrkevei Mező- gazdasági Ksz tagjainak jutott, A nyereség természetesen jóval nagyobb a felosztott pénznél. Nagy összegeket akkumuláltak tartalékalapon s sokat fordítottak szociális, kulturális célokra, továbbá az üzemek fejlesztésére. Az igen tekintélyes nagyságú háziipari szövetkezetek, mint a mezőtúri szőnyegkészítők és agyagipari dolgozók még nem döntöttek a kiosztásról. Lovaskiképzés a turkevei munkásőrségnél i

Next

/
Thumbnails
Contents