Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-21 / 44. szám
Enyves kezek az építőiparban *Qt£téz, IgEMi nehéz az épt-1 töiparbam fuseroktól, enyves kezektől megvédeni a töméntelen, sokszor őrizetlenül hagyott anyagot, szerszámot. Itt nincs állandó munkahely, téglakerítés, gondosan kimért anyag. Nem is lehetne ezt úgy megtenni építkezéseken, mint egy zárt, fedett üzemben. Leginkább az építőmunkások becsületességére, bizonyos próbaszerű és adminisztratív ellenőrzésre bízzák a köztulajdont itt. Ami a dolgozókat illeti, nincs mitől tartani. A törzsgárda, az emberek zöme őre, védelmezője a vállalati vagyonnak. Ám vannak ügyeskedők, kapzsi legények, akik kilógnak és rendszerint ki is esnek a kollektívából. Kik ezek az emberek? Sablon ismertetőjel persze nincs. Ráutalva a lopásra senki nem lehet, aki tisztességesen dolgozik, s nem issza el a pénzét, vagy nem kötelezik erején felül. Azt mondják „embere válogatja." S milyen esetek fordulnak elő? A közelmúltban a szolnoki Gutenberg téri lakásépítkezésen az egyik pelyhedző állá fiatalembernek megtetszett egy taliga. Annyira, hogy a hét végén, amikor haza ment falujába, egyszerűen magával tolta. Méghozzá gyalogosan vitte Szolnoktól Ti- szagyendáig & nyikorgő- kerckfi járművet, nehogy a vonaton esetleg megkérdezze valamelyik vasúti rendőr, hogy miért van beleütve a Szolnoki Építőipari Vállalat monogramja. Egyszerű eset — ilyet csak gyerek csinál. Hétfőn persze keresték a taligát. Arra is emlékeztek a szaktársak, hogy kinél látták utoljára. Ügy, hogy egy-kettőre megkerült a tettes. Nem kell pszihológus ahhoz, hogy bárki megállapítsa, nem gyakorlott „szarka”, hanem megtévedt fiatalemberről van szó. A büntetés persze ehhez méltó lett. Az igazgató elvtárs a fegyelmi megrováson túl elrendelte, hogy büntetésből gyalog tolja vissza a járművet. Egy másik történet,.. minden hájjal megkent tolvajról. Kovács Imre téli tüzelőjét a vállalattól szerezte be. Mint a 30-as építkezés anyagkezelője, 32 mázsa háztartási szénre adott be igénylőlapot. A fuvarlevélre, nehogy gyanús legyen, a 32-es építkezést írta. A fuvaros, a SZEFU dolgozója, annak rendje, módja szerint fel is rakodott, s beállított a szállítmánnyal a 32-es építkezéshez. Kovács már várta. Utasította, hogy vigye át Rákóczifalvára, a lakására a tüzelőt, mert úgymond, az övé. A fuvaros teljesítette a parancsot, Kovács lakásán lerakodott De hogy a gyanú legkisebb árnyéka is elterelődjék — igazolta a fuvarlevélen az időt, 8 köbméter földszállítást jegyzett be Rákóczifal- va rendeltetéssel a könyvbe. Nagyon elővigyázatos volt Kovács, csak egyről mégis megfeledkezett Arról, hogy megterhelte a 32-es építkezést a szénnel, a főmérnök pedig érdekesnek találta, hogy olyan helyre vitték ki már a második fuvar szenet, ahol még kályha sincs, ahol még a munka meg sem kezdődött. Van más is. aki azt hitte, hogy szabad préda, ami mellett nem állnak őrt. Kovács József gépkocsivezető például a szolnoki vállalat anyagját „tévedésből" nem a rendeltetési helyére szállította, hanem egy idegen építkezéshez. Amikor Domanyi anyagkezelő rajtakapta, már közel 10 ezer forint értékű építési anyag hiányzott. Kovács István gépkocsivezető és három társa révén egyetlen munkahelyről 35 ezer darab cserép tűnt el. Szokoli András teljesítményelszámoló olyan embereket vett fel a bérjegyzékre, akik nem is léteznek. Persze, nem ok nélkül. Aláírásokat gyártott, s fizetésüket, mintegy II ezer forintot felvett Egymásután sorakoznak az esetek, apró károk, megtévedt emberek, nagy lopások, körmönfont sikkasztok, hamisítók. Ez utóbbiaknak börtönben a helyük, senki sem sajnálja őket — s a vállalat feljelentése alapján valószínű oda is kerülnek. De mi legyen a rossz útra tért emberekkel, akik apró- cseprő kis botlást követtek el? Egy kistáska cement, egy félmarék szeg, egy vízi mérték nem lehet ok arra, hogy örökre szégyenbélyeget süssenek rá. Egyszer valóban el lehet nézni ilyesmit de másodszor... harmadszor,..? László János elvtárssal, a Megyei Építőipari Vállalat igazgatójával beszélünk ezekről a problémákról, — Az történik mondja, hogy rövidesen megalakítjuk a társadalmi bíróságot és maguk a dolgozók döntenek majd az enyves kezűek felett. •— Semmi esetre sem nézhetjük tovább, hogy ilyen kisebb-nagyobb lopások miatt évente 150—200 ezer forinttal károsodjék a vállalat és az ország. Persze legnagyobb kár ez maguknak a becsületes dolgozóknak, mert ez a kárösszeg csökkenti a nyereséget és a kifizethető nyereségrészesedést. így minden dolgozónknak személyes érdeke is fűződik ahhoz, hogy ne nézze* el a kárt Magában ez még természetesen nem elég a védelem fokozására. Az alkalom szüli a tolvajt — mondják. •— Milyen intézkedésekkel csökkentik ezt az alkalmat? — kérdezem az igazgató elvtársat. —- Kis tételek lopására sajnos a jelenlegi ellenőrzési rendszerrel nem tudunk rájönni automatikusan. Csak szúrópróba szerű ellenőrzéssel, a dolgozók, művezetők, építésvezetők éberségének felkeltésével. A nagyobb tételeket — és ez a fontosabb — szigorúbb eszközökkel ellenőrizhetjük. Például az anyag- gazdálkodást végsősoron a főmérnök tartja kezében. A nagyobb munkahelyeken negyedévenként elszámoltatjuk az építésvezetőt S még ami fontos ezenkívül, a jövőben nemcsak azt vonjuk majd felelősségre, aki lop, hanem azt is, akitől lopnak, vagy engedte hogy lopjanak. (palatínus) .......St ockholmi fények -- stockholmi árnyak Rendeiei a burgonya felhasználásáról és forgalmáról A Magyar Közlöny február 18-i száma a kormány rendeletét közli az amerikai burgonyabogár által veszélyeztetett területekről származó burgonya felhasználásának és forgalmának szabályozásáról. A rendelet szerint Szabolcs— Szatmár, Hajdú—Bihar, Békés és Csongrád megye területét a burgonyabogár által veszélyeztetett területnek kell tekinteni; Vető-, étkezési- vagy ipari burgonya erősen veszélyeztetett területről az említett megyékbe, továbbá e megyék területén belül —> Szabolcs kivételével — a korábbi szállítási korlátozások megtartása mellett is csak növényegészségügyi bizonyítvánnyal szállítható. piéüeQdváQán tctmeíünkí JermelŐ9*ovetkeseti nap Jánoahidán Va-ráriiap Ismét bebizonyosodott, hogy Jánoshidán a parasztság színe-java szokott a gyűlésekre eljárni: « Dimitrov Tsz legjobb dolgozói, a szarv asmarha tenyész - tésá szakcsoport előre törekvő tagjai, a gazdakör állandóan művelődő látogatói, s a legszorgalmasabb egyéni gazdák. Kerekedett is olyan tüzes, pattogós vita, hogy a végén igen sok probléma megvilágosodott. A sók bátor és világosan megfogalmazott kérdést, hozzászólást Költői Istvánnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa munkatársának kitűnően felépített, számos igen fontos kérdést megtárgyaló, jó ötnegyedórás beszéde indította ék A legelső tájékozódó kérdések a külpolitikára vonatkoztak. Belpolitikai vonatkozásban főleg arra kértek választ a felszólalók, jelent-e politikai változást az ország vezetésében nemrégiben bekövetkezett néhány személyi változás. Megnyugodva hallgatta mindenki a határozott választ: a politikai vonalvezetés változatlan marad, hiszen mind gazdasági, mind politikai helyzetünk szilárd és állandóan javul, tehát ebben a tekintetben semmi szükség sincs a vezetés irányának megváltoztatására. Igen konkrét formában vetődött fel az ú. n, „cigánykérdés” is. Legnagyobb érdeklődés természetesen a kormány nagy üzemi pilitikájának ismerte tését kísérte, elsősorban pedig Koltai István beszédének azt a részét, amelyben részletesen ismertette, mekkora önköltséggel termelnek a világ mezőgazdasági országai. Ezen a ponton bizony sok homlok összeráncolódott, mert kiderült, hogy hazánk j ebben a tekintetben a legutolsók között kullog. Erre vonatkozólag elég azt az egyetlen példát megemlíteni, hogy az egyéni gazda körülbelül 200—205 forintos költséggel termel meg egy mázsa búzát. Jelenleg 205 Ftért veszik át tőle, tehát tulajdonképpen alig keres rajta. A tsz-ek búzája már lényegesen olcsóbb, 150 Ft-ba kerül mázsánként, viszont a világpiacon 95 Ft egy mázsa búza ára... Tehát akármilyen oldalról nézzük is a dolgot, senki se tagadhatja le, hogy hihetetlenül nagy önköltséggel, méregdrágán termelünk! Sajnos, ugyanez a helyzet minden növényféleségnél, de állattenyésztésünk is igen költséges. Kukoricából mennyiség és minőség tekintetében éppen MI AZ OKA? — Hát ami azt illeti, lehetne nálunk elénkebb a kulturális élei — mondta keserűen egyik nagyobb vidéki városunk kultúrotthonának vezetője. — Mert egy esztrád, jazz műsorba csak telt házunk van, de komolyabb műsor iránt már nincs olyan érdeklődés, mint amit egy 20 ezer körüli város lakosságától joggal elvárhatnánk. Pedig igazán igyekszünk szépet, művészit nyújtani e téren. De hiába, Ez már nem vonzza úgy az embereket. — Mi lehet ennek az oka? Ezen tűnődtem, még hazafelémenet is, míg csak.,. ... nagy jóakarattal esetleg dalolásnak is nevezhető zörejek szakították meg gondolatomat. s,Ami-jóla belenéztem Egy ktsjány szemébe-e-e. Azóta ja kiskocsmának Tájáfa se nézek...” — csapódott ki a hangorká). a kocsmaajtön mintegy húsz torokból. Szóval, most hazudoH c muzsikaszó, de az is lehetséges, hogy az illetők nem tudják, hol is vannak. Ezt nem is nehéz feltételezni róluk, amint így összeölelkezve teletorökból üvöltöznek. Így fekszik hát az a hanganyag, ami úgy hiányzik a kultúrotthon dalárdájából. Kidülledten csillogó szemmel bámulnak a poharak fenekére, s míg vedelik a szeszt, nem veszik észre az ajtón sóvár szemekkel bebámuló toprongyos embert. Ö már nem jöhet be, nincs miből innia. Elitta mindenét, még a becsületét is. De ők most erre nem gondolhatnak. A való élet fényét rózsaszínű köddé töri mámoruk prizmája. f Semmivel sem törődve isznak, dorbé- zolnak. t Míg hazajutottam, négyszer-ötször találkoztam ezzel a képpel, liehet, hogy nem értenek velem egyet, de úgy érzem, valami köze van ennek a sok zajos „kricsminek” ahhoz, hogy olyan nehéz a kuHúrházak munkája. — bácsi — A szép északi főváros és népének élete vagy nyolcvan figyelő előtt tárult fel tegnap este. Schlammadinger József dr., kórházi főorvos tartott kedves, egyáltalán nem száraz előadást Stockholmról és az ott tartott der- matdlógiai orvoskongresszusról. A közönségnek mintegy 80 százaléka túl volt a negyvenedik életévén. Érdekes, a fiatalokat nem írdeklik a messzi országok, városok, népszokások? Pedig jó lenne, ha eljönnének ilyen előadásra is. Dr. Schlammadinger eä öljáróban bejelentette, hogy nem tudományos jellegű előadást tart, inkább csevegést folytat. Ezt a jellegét ezután meg is tartotta, és ez egyáltalán nem vált az előadás kárára; El mondata, hogy 54 országból 1121 orvos és mintegy 700 hozzátartozó vett részt a kongresszuson, amelyet a stockholmi műegyetemen tartottak több teremben egyszerre. Hét nap alatt 403 előadás zajlott le. Mindenki azt választotta, «mi legjobban érdekelte. Ezután néhány érdekességet mondott el az előadó a 800 ezer lakosú főváros életéről. — Tizennégy szigeten épült ez az „Észak Velencéje”. Élénk forgalmú város, az emberek nagyon udvariasak és kevés a közlekedési baleset. Minden ellenkező híreszteléssel szemben, a svédek nem túl vallásos emberek. Húsvét- kor és karácsonykor mennek legfeljebb templomba; Az életszínvonal igen magas. Itt évszázadokon át nem volt háború, csak hadiszállítás. Az országnak rengeteg a nyersanyaga. A svédek igen szeretnek szórakozni. — Sajnos, óriási mértékben elterjedt az alkoholizmus. És bár ez szokatlan ellentét: a nagy bőség és jólét ellenére, itt a legmagasabb az elmebetegek száma, talán egész Európában. Ezt, svéd tudósok szerint a beltenyésztés, az egymás közötti házasodás és az ennek következtében fellépő degeneráló- dás okozza. Néhány érdekesség: Nagyon jó a konfekcióipar. Ez szerencse, mert a szabó megfizethetetlenül drága. Az emberek elegánsan öltöznek, A nők kalapban járnak; A svédek szeretilt: az amerikai cowboy filmeket és nem kedvelik a színházat, A házakat olajjal fűtik. A gyógyszerelátás ingyenes, viszont az orvos honoráriumának 30 százalékát a beteg köteles fizetni, csak a többit fizeti a biztosító. Feszült érdeklődés kíséri az előadást és a szebbnél- szebb svéd tájakat a dia-gép vetítőernyőjén. Elhallgatná akár hajnalig is. Fény és árnyék; Jóiét és elmebetegségek, gyönyörű épületek és nemzeti szerencsétlenségnek számító tö- ményszesz-fogyasztás. „Sok érdekes adattal lettünk gazdagabbak, máskor is szívesen jövünk.” Ez volt az általános vélemény. — Teljes szívvel csatlakozom hozzá; Hernádi. nem állunk hátul az európai országok között, de az önköltség itt is aránytalanul magas. Egyesek derüre-borúra a magyar sajátosságokat emlegetik — mondotta Koltai István — nos, szomorúan keh bevallanunk, hogy lassanként, vagy talán máris, me- zögadaságunk elmaradottsága icsz keserves magyar sajátosság. Ez ellfn pedig egyetlen orvosság van: a nagyüzemi'yaz- dálikodás minél tökéletesebb és minél gyorsabb megalkotása. A nagygyűlés felszólalói sok kérdést tettek fel a népi demokratikus és nyugati kapitalista országok nagyüzemi gazdálkodására vonatkozólag. Többen is elmondották: nem engedhetjük, hogy mezőgazdaságunk annyira utolsó legyen, mint a koldus a tempiomaj tóban, hanem a nagyüzemi gazdálkodás megteremtésére feltétlenül lépéseket kell tennünk, Éppen azért kell így eljárnunk, mert jó magyarok, becsületes hazafiak akarunk lenni. A gazdakör tagjai a gyűlés után elkérték Koltai elvtárstól azokat az adatokat, amelyek a mezőgazdasági terme- ,és önköltségét világszerte mutatják, Elhatározták ugyanis, hogy ezt a sokatmondó kimutatást a községi népfront bizottság segítségével tabló formájában elkészítik és a gazdakör; helyiség falára kifüggesztik, hogy mindenki tanulmányozhassa és a helyzeten elgondolkozzék. A fontos kérdésekben eligazítást nyújtó, sok új, helyes gondolatot felvető nagygyűlés befejezése után élénk és érdekes élő könyvtári be mutató hangzott el, ame’ye a nagygyűlés közönsége ige •ívesen fogadott. —r —a — 1 «**> •»» Orvosoljuk a vízhiányt j\,fl oetanában sok szó esik a községi tanácsüléseken Fegvemek vízellátásáról. Nézzük meg, mi ennek az oka? Tudomásunk van arról, hogy a tanács községfejlesztés során minden éviben építtett új kutat és bővítteti a vízhálózatot. **- A baj nem is ebben rejlik — magyarázza földes József né tanácstitkár —.hanem a meglévő kutak nem elég bővizűek, nem pótolják a fogyasztott vízmennyiséget. Az újabbak az évek múltán elavulnak és nem szolgáltatna!: annyi vizet, mint kezdetben. Ha javításra kerül a sor, 30— 40 ezer forintot költenek rája, mégsem fogadható el az így rendbehozott kút. így nincs is Fegyyemeken olyan ház. ahová a víz be lenne vezetve. — Hogyan próbálkozott a tanács a most fennálló vízhiányt kiküszöbölni? — A múlt évben foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy egy mély kutat furatunk. Meg is lett volna rá a megfelelő keret és a törökszentmiklósi járási tanács is hozzájárult volna bizonyos összeggel, de a Vízügyi Igazgatóság szakemberei megállapították némi magyarázattal: Kérem, itt nem lehet kutat fúrni.;.” Ezekután mondani sem kell, hogy a helyben meglévő régi, illetve régebben fúrott kutakkal akartuk megoldani a problémát. Többen hangoztatták, hogy a malomnál lévő kutat helyezzük újra üzembe. Mi tüzetesebben foglalkoztunk ezzel. A szakértők azonban megállapították, hogy a kellő vízmennyiség megvan ugyan, de fogyasztásra nem megfelelő egészségügyi szempontból. j?s nincs lehetőség egy törpe vízmű létesítésére? Szó volt erről is és a megfelelő összeg egy részét úgy akartuk biztosítani, hogy minden család — a község- fejlesztési hozzájárulás mellett — 100 forintot fizessen. A műszaki kidolgozásnál megállapították, hogy ez az összeg, annak ellenére, hogy elég nagy lélekszámú Fegyvernek, csak arra lenne elég, hogy a törpe vízmű szűrő létesítményét kivitelezzék. Pedig a járási, illetve a megyei tanács is nagyobb mérvű támogatást ígért. — Ezekután milyen úton akarják megoldani a vízhiányt? — kérdeztük végezetül Földes Józsefné tanács- titkártól. — Mint ahogv, eddig, most sem akarjuk félretenni ezt a problémát, ami mindenképpen megoldásra vár. A tanácstagok közül többen megemlítették a Rokkant réten lévő kutat. Régen — még a háború előtt — ez a kút üzemben volt és nagyon kielégítette az ottani vízigényt. Nagyon távol van a községtől, ezért nagyobb beruházást kell eszközölnünk, hogy a jövőben bevezessük a község központjába. Az idén a községfejlesztési alapból elsősorban ezt a létesítményt szeretnénk kivitelezni, A legközelebbi tanácsülésen ezzel kívánunk elsősorban foglalkozni. Érzésem szerint ezt a kutat üzembe tudjuk helyezni, r nagyban megjavítjuk az újtelepi rész, valamint környékének vízellátását. így akarjuk kiküszöbölni ez évben, ha teljesen nem is a most fennálló nagy vízhiányt: — aj — » SZÍNHÁZ in soka február 21. péntek este 7 ó: CYRANO DE BERGERAC íebr. 22. szombat este 7 óra: TAVASZI KERINGŐ febr. 23. vasárnap du. 3 óra: TAVASZI KERINGŐ febr. 23. vasárnap este 7 óra: TAVASZI KERINGŐ
