Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-16 / 13. szám
Mile útytydiCti*k NAGY OROM a ueuttna q&td&zá$télen? a fiatal anyának a kis gyermek, de ezzel az Örömmel jár az a gond is. amit a csecsemő gondozása jelent. Ex-ről akarunk most néhány szót szólni elsősorban a fiatal anyáknak, de másoknak, főképpen a nagyanyáknak is. Mindenekelőtt beszéljünk arról, hogy a szoba legyen világos, hogy ha van, a Nap is jól besüssön. A szoba legyen egyenletesen meleg, kissé párás. A babát lehetőleg az ablak közelében, de ne közvetlenül az ablak mellett helyezzük el, hogy minél több fényt, napot kapjon. Mesterséges fénynél pedig ügyeljünk arra. hogy a fény ne világítson a csecsemő szemébe. Leghelyesebb, ha egyenletesen 20—22 fokos meleg van a szobában, s ez csak fürdetéskor emelkedjék fel 24—25 fokra. Ezt mindig este végezzük. Bizony, jó volna, ha a szükséges egyenletes meleg biztosítva lenne a csecsemő részére éjjel is. de ezt kevés helyen tudjuk még ma elérni. Éppen ezért a tisztábatétel gyorsan, szinte pillanatok alatt történjék. A levegő kellő páratartalmáról pedig úgy gondoskodhatunk legegyszerűbben, ha egy mély tányérba vizet helyezünk el és azt a kályha közelében tartjuk. Fontos ez központi fűtésnél is. Ugyanis az ilyen szobákban a levegő rendszerint száraz. íSttQ Igen fontos, hogy a csecsé-1 mőre mindig kellő tisztaságú legyen a levegő. Ezért minél kevesebben tartózkodjanak abban a szobában, ahol a kis csecsemő van, hogy ne használják el a baba elől a levegőt. Ha nincsenek is sokan a szobában, fontos a levegő cseréje. Szellőztessünk inkább gyakrabban, de rövidebb ideig — fél. egy perc elegendő. Csináljunk mindig „kereszt- huzatot”. Ekkor a levegő kicserélődik. viszont a szoba, a bútorzat nem hűl le. A szellőztetés alatt betakarjuk a gyermek fejét és a kendőt csak néhány perccel a szellőzés után vegyük le. amikor már a levegő ismét átmelegedett. hat-nyolc Tudósítások, hírek o tAjärit A CSECSEMŐI hétig — ha gyenge, még tovább is — pólyában tartjuk — nappal is —. éjjel pedig legalább négy hónapig. Ezen túl az öltözete „kezeslábas” legyen, hogy rugdalódzhas- son. Ez a fejlődés követelménye. Ha alszik, akkor egy takarót, plédet teszünk még rá. Ruházata a pelenkázaton kívül ingecske, gyapjú kabátka legyen. Főkötőt, sapkát csak éjjel tegyünk rá. Az természetes, hogy a csecsemő táplálása lehetőleg anyatej legyen. Ha az anyának nincs kellő mennyiségű teje, akkor szerezzünk az anyatejgyűjtő állomások útján, s csak akkor térjünk át a vegyes táplálásra, ha ez nem lehetséges. De még anyatej mellett is fontos,, különösen télen, hogy a kisgyermek kapjon kellő fajtájú vitamint (D,). Ezt a vitaminadást még ha injekcióban kapja is a baba, megismételjük. Igen fontos ez a csontjai fejlődése végett, az angolkór megelőzése céljából. Ezt támogatja a citrom adása. Már 3—4 hetes korban kaphat a baba citromlét, s 8 hetes kortól kaphat almát. (t Nem elég, ha a kisgyermek csak a szobában kap szellőzés útján friss Wegőt. Ki kell vinnünk a szabadlevegőre télen is. Kellően felöltöztetve: a rendes ruhán felül még kabátka, sapka, kesztyű és jó takaró. Természetesen erős szélben. nagv hidegben ezt mellőzzük, de még fagypont alatt akár mínusz öt fokig, sőt ez alatt is nyugodtan lehet a baba akár negyed, sőt fél óráig is a szabad levegőn. Azt már tudja minden fiatál anya, hogy a babát ne zajos, poros helyre, hanem csendes, tiszta levegőjű napos helyre vigye. Ha ilyent találunk a lakásunk körül, tegyük a levegőztetés idejére a babát oda, ahol a nap „megszorul”, s nincs kitéve a szél ártalmas hatásának. nyáron is fontos, de télen méginkább a csecsemő- megóvása a fertőzéstől. Ne adjuk oda a babát játszani a látogatóknak, s ne engedjük náthás , köhögős embernek még a közelébe se. Mi magunk is minél kevesebbet foglalkozzunk vele, s ne feledkezzünk meg a könnyű orr-száj maszk viseléséről a babával foglalkozás közben. így biztosan meg- védjük a fertőzéstől. Ha mindezeket betartjuk, akkor örömünk lesz a kisgyermekünkben, nem fogja keseríteni életünket annak betegsége. Dr. K. M, Kézimunkák mosása, vasalása A vásárlásnál ügyeljünk, hogy lehetőleg színtartó fonalat vegyünk, s ha ez egynek sok volna, a kör tagjai megoszthatják egymás között. Kisebb munkákhoz, vagy ha sok különböző színű fonalra van szükségünk, kis matringot, vagy gombolyagot vegyünk. Mosásnál ajánlatos vigyázni, különösen akkor, ha gyapjúval hímeztünk. Kézimunkát forró vízben soha ne mossunk. Legjobb szappanpehely- oldatban jól átnyomkodni és nem dörzsölni. öblítés után ruha közé csavarva szárítjuk, napra ne igen terítsük, mert szinéí veszti. Televíziós adást fogott 20 000 km távolságból George Palmer, a televízió mániákus élvezője Ausztráliában fogta a londoni vasúti szerencsétlenségről közvetített televíziós adást. Palmer — ha a hírek igazak. — eddig páratlanul álló eredményt ért el: sikerült 20.000 kilométer távolságból közvetített adást fognia. 17 új szövetkezet Magdeburg kerületben Az elmúlt év folyamán 17 új mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult Magdeburg kerületben. Az új szövetkezetek alapitására ösztönzést nyújtott a meglévő szövetkezetek jó munkája. A meglévő 700 szövetkezet közül 293 a tervet túlteljesítette. Zenélő fák — haiti regény Jacques Stephan Alexis nemrégen tette közzé „Zenélő fák” című regényét. A fiatal haiti írónak ez a második könyve. Akárcsak első regénye („Közös barátunk, a Nap”), ez is a gyarmatositók ellen küzdő Haiti népének életével foglalkozik. Műanyag-rakéta Japánban Mioskavában (Japán csendesóceáni oldalának északi részén) kipróbálták az első műanyagból készült és műanyag-motorral hajtott rakétát. Hossza 1.30 méter, átmérője 12 cm. Rendeltetése: további rakétáik útnak indítása a Nemzetközi Geofizikai Év keretében. Négyezer éves vázák Nicosiából jelentik, hogy a Ciprus szigetének 4000 év előtti fővárosában. Alasiában francia archeológusok több mint 200 darab bronzkori vázát hoztak nápvilágra. Néhány ezek közül ékköveket tartalmazott. A felfedezés ui megvilágításba helyezi a Földközi-tenger keleti medencéjének történetét. Űj repülőteret avattak Franciaországban December 1-én felavatták az új Nizza-Coíe d’Azur repülőteret. Az uj repülőtér Pá- ris és Marseille után. nagyságra a harmadik Franciaországban. Az 1946-ban megnyílt kis repülőtér évi forgalma 5000 géb körül volt: ez a szóm 1956-ig 23.000-re emelkedett. OOOOOOOOOOOOOOOOOC-"-ff^-«X)0000<X)0<>>X)OOOOOOCOCOCOOOOOOOOOCOOC)d6oOOOC<XXXX)COOOOOOOCOCKX>CXXOOOOOOOOOOOOOOOOOrxrxXíOCOrv» Megfakult virág A VAROS | FELETT a lát-1 hatatlan harcmezőn az ősz és a tél erői vívták élet-halál harcukat. Az egyik monoton egyhangúsággal szemetelő őszi esővel, a másik jeges széllel száguldott a város útjain. Későre hajló szombat este volt. Egy öreg nénike szapora léptekkel sietett, hóna alatt közepes vesszőkosárral, melyet félig betakart vállára terített nagy fekete kendővel. A kosár fenekén szorosan egymáshoz lapulva feküdtek apró virágai; a szekfűk. A mulató egyik nyitott ablakán lágy melódiák surrantak ki, melyek összekeveredtek a jeges széllel és így együtt rohantak tovább a város házai felett. A néni bement, megállt a belső ajtónál. A vendégek nagyobbára a középső és az ifjabb korosztályhoz tartoztak. A szombat két-három röpke órája a fiatalságé — még télen is —, mert a télnek is megvan a maga romantikája; a korai alkonyokban, a szitáló ködben és a hidegben tett forró vallomásokban. Ahogy ott állt, valahogy alázatos és egy küzdelmes életet tükröztek megtört arcvonásai. Elindult... Virágai szinte kikívánkoztak a kosárból, mit félénk tekintettel DIVAT "Dili kabátűk jt . ' tpjda^ó^íaí jegyzetek Erzsiké, a kis aranyos... acskaringós indütatvil- **' lámák csapkodnak a szobában az izzó hangulatú levegőben. Az anya az asztal mellett ül, az apa fel, s alá jár az asztal körül. Szájából mérgesen pattannák a szavak. amikre az anya nem kevésbé indulatosan válaszol- gat. Egyszóval családi vihar kellős közepében vagyunk. Kint, az utcán heves szélroham szalad az ablaknak és haragosan megzörgeti. A családi vihar kiváltója, Erzsiké, a nagymama védőkarjai közül pislog elő, mint egy megrémült verébfióka. A „kis aranyos“ göndörhajú, szösz- ke kislány. Egyébként az általános iskola 11. osztályos tanulója. Ö körülötte cikáznak most a villámok. Hogy miért? Hát azért, mert a család szemefénye a legutóbbi konferencia után két 1-est is hozott haza az iskolából ellenőrzőjében. A vihar változatlan erővel dúl tovább... — Te vagy az oka! — pereg az asszony nyelve. — Nem, törődsz eleget a gyerekkel. Ha hazajössz, az első az evés, aztán az újság, aztán nem tudom én mi, csak a gyerek nem érdekel. — En? — hördül fel az apa. — Hát mikor vagyok én itthon? En mikor itthon vagyok, nem eleget foglallco- znm vele?! Tegnap is nem én ienekeltem el, meri összefirkálta a füzeteié? — Verni... qzt tuász, fia foglalkozni vele, azt nem! — teaitogi tovább ez anya. — Te csak hallgass! — kotyog bele fogatlan szájával a: . égiháború zajába a nagy- [ mama — neked nincs szíved! ,i Mindig csak ezt a nótát fű- .1 j — Erzsiké, csináld a fel- adatod! Erzsiké, tanuld a _ leckét! Erzsiké, ne ugrálj! —- Pedig majd belegebed a- lelkem a nagy tanulásba — r fejezi be a nagymama mondókáját és gyengéden csó- kolgatni kezdi a család sze- s mefényét. Aztán csak úgy- magának mormolja: — Bezzeg az én korom- ban... Az apa az újabb ellenfél s ellen fordul.- — Az már régen volt. Kü- lönben is, maga kényezteti el s a kislányt. '- Aztán újra a felesége felé y fordul. a — Tessék leülni a gyerek mellé! Tanulj vele együtt! Ez '* a te dolgod! — Az én dolgom? — vág vissza az asszony. — Nem kedvesem, nem. Ilyen buta gyerekkel én nem foglalko_ zom! A te fdjtád. Tanítsd 7 ‘meg te! 7Z J0V forr, kavarog a vihar, n amikor hirtelen nyílik az a ajtó és belép rajta Krisztina néni, Erzsiké nagynénje, aki mindennapos vendég a csa- ,. iádban. ^ — Hogy van a mi kis ara7_ nyosunk? — csicsergi méz- n édesen a megszokott kérdést. — Hogy van? Megbukott! — állítja meg hirtelen az epe zordon hangja.- risztina, néni megöli g ^7 szoba közepém ás Iá/ssé v csúfondáros grimasszal iníz gatja fejét. — Na-hát! Igazán? Akkor', egészen rád ütött, Lajos. — Emlékszel, neked is milyen 1 nehéz fejed volt gyermekkorodban? Te is csak úgy mentél át év végén, ha édesanyád egy kis ajándékkal kedveskedett az... illetélces helyen... — és, mint aki legeslegjobban végezte dolgát, odalépett Eriikéhez és már nyújtotta is neki a cukros zacskót, amit a retikül- jéből húzott elő. Erzsiké diadalmas arckifejezéssel dugott egy csokoládé darabocskát a szájába és áttelepedett a nagynéni ölébe. Az apa, mint a szárazra került hal, úgy kapkodott levegő után. Nem tudott szóhoz jutni. Ügy érezte, menten megpukkad mérgében. Kisietett a szobából és becsapta maga után az ajtót hogy csak úgy rengett. A mama pedig odatelepedett a kislánya mellé és kedveskedve gügyögte: — Ügye, máskor jobban tanul az én kis bogaram? A „kis bogaram’’ pedig huncutul csóválta meg szőke fejecskéjét és hízelkedve dörzsölte arcát a nagynéni arcához. A nagymama átszellemült arccal rebegte: —- Hát nem aranyos teremtés? Es megint Erzsiké lett a központ.., • S bben a családban vala*** mi hiba vem a nevelés lÚMjl. Hogy mi ez, ennek megállapítását Önökre bízzuk, kedves olvasóink! CSONTOS SÁNDOR ordozott körül, miközben talán ő is az elmúlt ifjú telekről álmodozott. A bejárattól jobbra, bortól felhevült, hangos társaság szórakozott. — Virágot tessék! ■— szólt halkan és szelíden. Feleletül durván válaszolt az egyik borízű hang: — Lépjél le, nyanya! Tovább ment, még alázatosabban, még pirosabban. Az egyik sarokban egy fiatal fiú és lány ült, kedvesen, meghitten beszélgettek. — A néni egy pillanatra megállt az asztaluk mellett, rájuk nézett, tekintete melegen ölelte körül őket. Hirtelen mozdulattal a kosárba nyúlt és két szál virágot tett az asztalra, egyet a fiú és egyet a lány elé. Ok értelmetlenül nézték, hol a virágot, hol a nénit, ki már a kijárat felé tartott. — Kint leült és az ölébe helyezett kosárból kínálta a virágokat, az ifjúságot, a boldogságot. Ök ketten, mintha megértették volna a nénike. óhaját, lassan az orrukhoz emelték és megszagolták a kis virágokat, talán egy óvatlan pillanatban leheletszerűen meg is csókolták. Tekintetük ösz- szekapcsolódott, gondolatuk eggyé olvadt és sokatmondó pillantással megcserélték a virágot. A néniké felemelte a fejét, békés mosoly suhant át az arcán, kivett egy csokor virágot és sóhajtás-szérűén nagyot szippantott illatából. —■ Talán azzal a sóhajjal nyomta vissza a felszínre került emlékeket, le a mélyre, honnan nem szívesen hozza fel és egyedül magának, és csak is magának tartja.meg. A HANGOS, jófoedt'ii|- férfi társaság távozott, ő sokáig nézett utánuk, aztán lassú mozdulattal kopott kabátja alól egy fényképet hú- '■ zott elő, Hosszan nézte, majd megfor- ’ dította. A sok fogdosástól . megsziírkült hátlapon csak . egy dátum volt: Kárpátalja, 1944 és semmi más. Ez a dátum neki két könnycseppet ’ jelentett, mely hosszan csor- , goit alá, az élettől megráncosodott, kedves öreg arcán. Igen, azt jelentette neki ■ és két borzalmas háborút, meg egy szomorú, egyedüli öregséget. Ejfél felé virágai mind elfogytak, csak egy hervadt, ■ fakult virág maradt meg, r melyet nem vett meg senki ■ sem. Kezei tétován kotorász- : tak az üres kosár fenekén, i mintha keresnének valamit — ; ami az ő életéből kimaradt — valamit, amit egy küzdelmes i életen keresztül nem tudott pótolni: a gondtalan ifjúsá- f 'got, a csendes, meghitt téli ! időket. S Odabent szólt a zene, füst * kavargóit a temérdek elszí* vott cigarettából, a hangulat ; tetőpontjára ért, majd mind- J gyakrabban csukódott be az l ajtó a távozók után. * * Sol:an rá sem néztek, má- »sok orrfintorral siettek el ♦ mellette, egyesek pedig ha* nyög eleganciával egy-egy fo* rintot dobtak kosarába. Szé- t gyellte magát, mintha mon- l daná: ♦ — Ne nézzetek így rám! * Nem én tehetek róla, hanem ♦ az, ami elmúlt, az, ami többé j nem jő,, t vissza. t A kezeit keresztbe fektette • líosarán, fejét ráhajtotta és »sirt csendesen — önmagá♦ nak — könnyei sűrűn pereg- » tek a kosár fenekére, a fa- t kult, árva virágra. Lassan » megnyugodott, felállt. Még-. » egyszer szétnézett a terem- l ben, az egyik asztalon meg- l pillantotta félredobva, elha- > gyatva a virágot, az ö virá - i goit; pedig a lelkét adta bek', » a keserű múltját, f KINT AZ UTCÁN].. , ’ ___________________| fazosa.li ! húzta össze magán naoy ken- » dőjét és apró, tétova léptekkel »elindult. Alig tett pár lépést, * mikor hátulról belé karoltak, ' a fiú volt és a lány. Alakjuk egyre távolodott a havao " éjszakába csak a lépteik kooc- » jász hallatszott még sokáig. I S talán lent valahol a kosás’ i fenekén újra színesedett a megfakult virág, ; TÁNCSICS OTTÓ ' ^ ét. kedves^ kabátocxjellt mutatunk be olvasóinknak. Bízó-j yáxa mind ^ a kettőbe^* r.agy örömük és gyönyörűségük j :íik, mert különböző egyéniségekre vannak szabva, min-2 denki azt használja fe- belőlük, ami ízlésének megfelel. J
