Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-15 / 12. szám

r ADALÉKOK a nemzetközi politika eseményeihez Forrong Nigéria. — az álomkór földje TV igóriá ban, a Brit Biroda- ’ lom legna egnagyobb gyár. matában már hosszabb ideje ■feszült a helyzet. Az angol kormány ezért bizottságot küldött ki Nigériába az elége­detlenség okainak kivizsgálá­sára. Londonban hivatalosan ugyanis azt állítják, hogy a nyugtalanságot egyes kisebb területek, vagy törzsek arra irányuló törekvése okozza, hogy elkülönüljenek a Nigé­riai Föderációtól, s megte­remtsék a maguk Önkor­mányzati vagy független te­rületét. Furcsa és egyedülálló Nigé­ria közigazgatási-állami be rendezése. Az orsság egy ré sze autonom terület, másik része pedig gyarmat. Kelet és Nyugat-Nigéria bizonyos regionális kérdésekben ön kormányzattal rendelkezik a 3957. augusztusában London­ban megtartott, úgynevezet. „nigériai értekezlet" óta. A területileg legnagyobb Eszak- Nigéria tartomány azonban továbbra is gyarmat marad egészen 1959-ig. Emiatt az egész Nigériai Föderáció nem változtathat jelenlegi gyár matt státuszán. Egészen 1960 ■i '. sőt tc’in 1961-ig vámiu kell teljes függetlenségére. Ilyen sajátos, fét-önkormány zathoz hasonló rendszer nem található sehol r. világon. Ezt a kompromisszumos megöl dúst eredetileg 1953-ban ja vasalták, de csak a múlt évi londoni értekezleten hagyták jóvá. Ilyen megoldást azért hoztak, mert Nigéria leggaz­dagabb északi tartományának politikai vezetői nem, akartai, oly gyorsan önkormányzatot, mint Kelet- és Nyugat-Nigé ria vizétől. Másrészt az emit tett megoldásra az adott okot, hogy Nagy-Britannia nem volt hajlandó teljesíteni Ke . let- és Nyugat-Nigériának az! a követelését, hogy 1956-ban teljes függetlenséget biztosit son szántukra. A Nigériai Föderáció rop pant térsége KÖzép-Afriká ban 877 000 négyzetkilométer, több mint 32 millió lakossal Fővárosa Lagosz, amely egy­ben fontos kikötője is az or­szágnak az Atlanti-óceán partján. Nigéria földje igen termékeny. Mezőgazdasági termékei közül legjelentősebb a gyapot, a kakaó, a mogyoró és az étolaj. Ezenkívül dús Szén- és vasércbányákkal is rendelkezik. Az utóbbi idő­ben olajlelőhelyekre bukkan­tak. sőt uránium-ércet is ta- l'ltak. E nyersanyag k kivi­tele 1956-ban mintegy 400 millió dollár értékű volt. de ez ország behozatala is ezen összeg körül mozog. ]\J in*riát a portunálok fe- L ’ dezték fel a XV. szá- adban. Nagy-Britajinia 3885- ben vette át a területet amelynek 1900-ban a gyarmati protektorátus státu- rát .. la. Nigéria az ellenté­tek földje, az őserdők, a mo -arak és a sivatagok hazáin Nigériában még mindin ször­nyű. pusztítást okoz az álom kór. legelmaradottabb lakos sága a.z északi moha-medán- lakta vidéken él. A mohámé ián vallásu nigériaiak assza nvai még mindig fátyolt vi­selnek. Nigéria fő problémája, az angolok állítása szerint, egyes kisebbségi törzseknek az a követelése, hogy függetlensé­gük biztosítása után ne ke­rüljenek a bennszülöttek há rom legnagyobb csoportjá­nak uralma alá. A Joruba. a Hansza-Fulani és az Ibo-cso portról van szó. Igaz, hogy a három nigériai föderális egy ség mindegyikének különbö ző néprajzi csoportokhoz és törzse khez tartozó lakosai vannak és mindegyikük közös ügye, hogy egyesek angolul beszélnek, de senki sem be széli a másik törzs nyelvét, amint azt szellemesen feltün­tetni igyekszik a Manchester Guardian, A kisebbségi tör zsek szóbanforgó köttelelései azonban, úgy látszik, egy bi zonyos oldalról sugallták amelynek nem felel meg, hogy a bennszülöttek egye süljenek és az ország belső rendszere kérdésében egysé­gesen lépjenek fel, A nnak érdekében, hogy a dolog még bonyolul­tabb legyen, az egyik tarto­mány törzsfőnökeinek egy csoportja nem ismeri el sem az önkormányzat, sem a fö­deráció hatalmát. Ez a cso­port egyszerűen azt állítja — és ebben az angolok támoga­tását is élvezik —, hogy tartománya annak az egyez­ménynek alapján, amelyet któría királynő képviselői aláírtak, angol protektorátus, ennélfogva a csoporthoz tar­tozó törzsfőnökök önállóan oldják meg kapcsolataikat Nagy-Briianniával. Annak ellenére, hogy az angol gyarmati igazgatás kö­telezettséget vállalt Nigéria függetlenségének — éppúgy, m'-:t más angol gyarmatok függetlenségének — fokoza­tos előkészítésére, tény. hogy a tengerparti vidékek kivéte­lével az ország lakossága még mindig \ legkezdetlegesebb életet éli a törzsek keretében és főként vadászattal, vala­mint köz épkor ias földműve­ssel foglalkozik. A kisebbségi törzsek az em­lített jelenség.: valamint a kulturális és gazdasági elma­radottságuk eüegflre azonban nem tanúsítanak ellenséges magatartást a független Nigé­ria megteremtésének gon do latéval szembenin sem. Bár­mennyire is jelleget ölt az egyes törzsek’kötött folyó belső harc. s tekintet nélkül a törzsek egymásközötti teriile fi viszályainak motívumaira, a nigériai törzsek egysége sek abban a követelésükben, hogy Nigéria, különüljön el a Brit Birodalomtól. Most köz­vetlen célként tűzték ki a független Nigéria megterem­tését a Brit Nemzetközösség keretében. Nagy-Briannia azonban még mindig tétovázik a nigé­riai követelésekkel kapcsolat ban és megnehezíti Nigéria függetlenségének útiét, mert — éppúgy mint más gyar­mattartó hatalmak — úgy vélekedik, ho^y a független Nigéria példát szolgáPathat na az afrikai kontinens más néger országainak fejlődésé­re, s ama, hogy ezáltal meg­változtassa azoknak, a kap­csolatoknak egész egyensú­lyát, amelyek a gyarmattartó hatalmak képviselői és a bennszülöttek kialakultak. ui mim Musza Dzsalil: magános tűz (Európa Kiadó) Musza Dzsalil Lenin-díiial kitüntetett verseskötete em­lékeztető a múlt világháború szenvedéseire és eftyben fi­gyelmeztető felkiáltás, tilta­kozás egy eljövendő háború esztelensége ellen. A berlini Moabit-börtönben írt költe­ményei lángoló hazaszeretet­ről. acélos akaratról, kínzó szabadságvágyról tanúskodik. Megható, hogy Musza Dzsalil. akit később kivégeztek, ebben a tragikus helyzetben is írt nem egy vidám verset. — ezek úgy hatnak, akár a napfény, amely néha-néha betéved a rácson a' cella sötétjébe. A költő egy pillanatra sem sza­kadt el népétől. Hisszük, hogy a tűz. íjmelv benne lobogott, a magyar olvasó szívében Is tüzet gyújt. Rcinaldo Lombőy: BIO-BIO (Europa Kiadó) Űsindián babonák, sorsok, szenvedélyek, asszony-prakti­ka, fértivirtus. birkózás a ter­mészettel. küzdelem az elnyo­mó erőszakkal — ez Eeinaldc Lombov megrázó könyve. Ke­mény emberfajta él a riéichí- lei havasok lejtőjén, méltósá gáért harcra kel a hatalom, szembeszáll a természettel. Az Európa Könyvkiadó Beny- he János költői fordításában adja az olvasó kezébe Lom bay regényét. Wolf Mankowitz: GÖDÖLYE KÉT GARASÉRT (Európa Kiadó) Wolf Mankowitz neve és müvei egyaránt ismeretlenek Magyarországon. A szerző ez­zel a művével áll először a magyar olvasóközönség elé. Ilyen bemutatkozásnál vi­szont elképzelni sem lehetne jobbat. Dickensi magaslatról nyújtja felénk a kezét, s mi nem tudjuk, megszorítsuk-e, megcsókoljuk-e. A regény fő­hőse egy szomorú kisfiú a szomorú East-End en. A lon­doni szegénynegyed szennyé­ből álomvárakat rak magá­nak. de a modern gyerekek furcsa kettőslátásával az élet valóságos eseményeit épp oly élesen figyeli meg. A szegény álmok a szegény-fiú álmai és álomvilágán^J* csodái igazi szegény-csodák. Drága less a lopoit rizs! ÉVRÜL-ÉVRE NAGYOBB MÉRTÉKBEN GÉPESÍ­TIK AZ ÉPÍTKEZÉSE­KET ALBAN1ÄBAN 'A Szovjetunió testvéri se­gítsége egyre több olyan gé­pet biztosit, amelyek jelentő­sen meggyorsítják az építke­zések ütemet, könnyebbé és eredményesebbé teszik a munkát. — Az ország hagy tervépítkezéseinál Voronyezs exkavátorok, Sztalinyee-BO buldózerek, kőzúzó-kombáj nők, torony-daruk, hatalmas roktrak torok, kompresszo­rok és szállítószalagok stb. végzik el a munka nehe­zét. Gyors ütemben halad a mocsárlecsapolá í és talaj­já vitási munkálatok gépesí­tése is, ahol a gépesítés foka elérte a 78,8 százalékot, szem­ben az 1950. évi 22,3 száza­lékkal. Csupán 1950. első há­rom évnegyedében több mint 4 millió köbméter földet moz­gattak meg a gépek segítsé­gével. 1960-ban, a második öt- eves terv végén a talajjaví­tási munkálatoknál a gépe­sítés foka eléri a 95 százalé­kot, TÖBB MINT 6 MILLIÓ SZÖLÖOLTV ANYT TELEPÍTENEK Az albániai Korcsa körzet­ben az utóbbi években gyors íeilodésnek indult a szőlé­szet. A teimelőszövetkezete-k és az egyéni gazdák évente ezer és ezer szőlóoltványt te­lepítettek, mégpedig filoxera- mentes oltványokat. Mező- gazdasági szakemberek ta­nulmányozták a körzet talaj és éghajlati viszonyait és munkájuk eredményeként kijelölték a szőlőtelepítésre legalkalmasabb vidékeket. A körzet területén, első orban a napsütötte dombvidékeken, 1960-ig. a második ötéves terv végéig 6 350 000 szőlőolt­ványt telepítenek és ezzel a szőlők területét több mint üOü hektárral növelik; Fél óra a 1 úr ke vei Cipész KtsZ’ben Kellemes, halk zene szól a türkevei Cipész Ktsz műhe­lyében; épp csak oly hango­san, hogy a koppanó kalapá­csok, surranó fonalak ütemes ritmusán úrrá lehessen. Gon­dos kivitelű világvevő rádió szórakoztatja munka közben a ktsz tagjait, kik huszonha- tan vannak, s közülük csupán négy végez nem közvetlenül termelő munkát. — Ez a beosztás meglátszik a kereseten is, — mondja Ábrahám István, a ktsz elnö­ke. — Tagságunk havi átlag- keresete 1150 forint. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy javarészt koros szaktérsak dolgoznak hálunk, ez nem lekicsinvlen- dő erednjény. Osztalékunk előreláthatólag nyolc—kilenc- száz forint lesz fejenként. Megjegyezzük, hogy gépe­sítéssel többre juthatnának —- Tudjuk ezt magunk is. — így az elnök. — meg is vennénk a génét, de hová te­gyük?... Szűkében vagvunk a helynek. A túrkevei Cipész Ktsz nemcsak a város lakosságá­nak elégíti ki javítási és ren­delési igényeit, de a Szolnoki Meghivó A nő tanács Szolnok városi elnöksége ma délután 5 óra­kor tartja a szolnoki nők bé­ke nagygyűlését a Városi Ta­nács Kultúrtermében. Erre a gyűlésre meleg sze­retettel meghívjuk a város dolgozóit, asszonyait, leányai! Előadó: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke lesz. Nagykereskedelmi Vállalat részére is dolgozik: női cipő­ket szállít. Talpbőrben nincs hiányuk, annál inkább fekete borjúbőrben. Bizony, ezzel csinyján kell bánni az orszá­gos elosztásnál: a szükséges nyersbőr Argentínából érke­zik. s drága valutát.- vagy ér­tékes csereárut kell adni érte. - | .Fiatal kislány:»P. Nagy Ju­lianna szorgoskodik a felső­részekkel. Fürge-ügyesen jár kezében a szerszám: olyan gyakorlottan dolgozik, mintha legalább egy évtizede ezt munkát végezné. — Tavaly szabadult nálunk Julika. — mondja Abrahám elvtárs. — Igen elégedettek vagvunk munkájával, azok voltunk tanulóévei alatt is Bár minden ipari tanuló ilyen szorgalmas, jóravaló lenne, mint ő! A ktsz terveiről csak annyit rriond az elnök: szeretnék i jövőben is úgv ellátni felada tukat Túrkevén. mint a múlt­ban. Keresetükkel elegedet tek a taaok. s remélik, hogy a lakosság is az munkájuk­kal... — b. z. — A SZOCIALISTA társada­lom építésében minden fo­rintra. fillérre nagy szükség van. Ezt azonban sokan nem érzik, s anyagi helyzetűket,3 közös vagyonból akarjátr,'pó­tol ni. Vannak olyanok, akik azt, hogy „társadalmi tulaj­don védelme1, figyelmen kí­vül hagyják, s nem kevés azoknak a száma, akik , pom­pás fészkeket építenek., gra- guknak a társadalmi tTTTaJ- dcnból, s nem egy esetben olyanok is lopnak, akiknek hivatásuknál fogva köteles­ségük, feladatuk lenne e va­gyon megvédése. Szabó Pál esete is ezt' pél­dázza. Szabó 1957 őszéin mint éjjeliőr dolgozott a Palotási! Állami Gazdaságnál. A _ rizs-; cséplés idején megbízták i*a.‘ rizs őrzésével. A hosszú sZep-. temberi estéket az éjjeliőr ! a! hatalmas rizstábla mellett töltötte. A cséplőgép mellett máglyába rakták össze a rizs- z.-el telt zsákokat, amelyek: sok-sok ember szorgalmas munkáját hirdették. Szabó ott hevert a zsákok tetei n, a csillagokat, figyelte, s köz­ben gondolkod ó. Gondola­tok ezrei cikáztak agyában, s mintha valaki beszélne hoz­zá: „Itt van a rizs. lábaidnál hever. Fogj egy-két zsákkal, s vigyed! Ügy a tiéd az, mint a másé!1' Nem, ezt nem lehrt, veti el az egészet, majd újból azt hajtogatja magában, nem veszik észre, ha elviszek be­lőle, s jó pénzt kapok érte. Már számolgat is, ezt is, meg azt is fogok belőle venni. így telik el egy éjszaka. Másnap le sem feküdt, — felkereste szomszédját, Győré Józsefet. Ez nem sok időbe telt. mert óit lakott az Alesi tanyák kö­zött. Elmondta tervét, s kér­te, társuljon wie. Az öröm­mel kapott az alkalmon, s rögtön hozzákezdtek a kivi­telezéshez. M egecyeztek, hogy zsákokat visznek ki a hely­színre. s így aztán a kutya sem fog rájönni a lopásra. De mi ’e z az értékesítéssel — Vetette fel Győré. Gondola kodtak. törték az agyukat. Van nekem egy ógorom — szólt Győré, az érti a csíziót egy levél, vagy távirat, s a pénzszagra rögtön itt terem. A SÓGOR — Gilinszki Pál — a távirat átvétele után- rögtön utazáshoz készülő­dött. Űjszászról jött. de nem sajnálta az útiköltséget, meg­térül az bőven. Este e két só­gor — üres zsákokkal a ke­zükben — a rizstelep felé kö­zeledett. Az éjjeliőr várt rá­juk, s mirdjárt munkához láttak. Megtöltötték a nyolc zsákot gépalj-rizzsel, s azt kicserélték a máglyában lévő jóminőségű rizst tartalmazó zsákokkal. Eldugták egy fél­reeső helyen, hogy majd ak­kor viszik el, ha vége lesz a csépié nek. Tervük eddig si­került, nem vették észre a- lopást. Eltelt egy bét, Szabó beteg lett. A kát sógornak sietős volt a dolog, s elhatározták. ketten mennek ki. az éjjeliőr nélkül. Szánkót, lovakat sze­reztek, s kimentek a rizs e- íepre. Gilinszki gondolkcd i kezdett — Ha már itt Vi ­gyünk, legyen értelme. Nem érdemes azzal a nyolc zsák­kal visszatérni. Megegyeztek, s feltettek a máglyából 22 . zsáft rizst, majd a nyolcat is hozzátették. Elindultak. — A szánkó nyikorgott, volt rajta vagy 15 mázsa. A lovak alig bírták, egy-két kilométer után elakadtak Biztatták a lovakat, hogy csak most az egyszer húzzanak még. A szánkó rakoncája leesett, az egyik sógor kesztyűje elve­szett. de méai csak hazaértek Győré tanyájára. Lerakták a szállítmányt, s a két sógor szalmával jól körül álcázta a lopott rizst. Hallgattak a do­logról. DE HT4BA hallgattak. A keztyű és a rakonca elárulta kilétüket. Győré kórházba Vonult, a sógort — Gilinszkit — letartóztatták. A rendőr­ség kivizsgálta az ügyet, s átadta az ügyész-égnek. A szolnoki járási ügyész­ség benyújtotta vádiratát a bírósághoz, s a rizstolvajok hamarosan felelnek tetteik­ért. K. M. rtCDncnonnnoDDQDGaoci' MŰANYAGBÓL KÉSZÜLT TETŐFEDÖELEMEK Számos országban nagy si­kerrel használják tetőfedő anyagnak az üvegszállal meg- erősített poliésztergyanta-le- mezt. Ez a néhány év óta jól bevált anyag elsősorban azért felel meg erre a célrai mert igen jelentős a vegyi el­lenállóképessége és hőállósá­ga, közömbös az időjárási vi­szontagságokkal szémben és rossz hővezető. Leginkább hullámlemezek alakjában ké­szítik. Gép- és gyorsirók továbbképzése A Szolnoki Gépíró és Gyorsíró Iskolában tovább képzik azokat az adminiszt ratív dolgozókat, akik c ta nulmányaikat valamilyen ok miatt abbahagyták, vagy ki­jöttek a gyakorlatból. Tanítás hétfőn, szerdán és pénteken délután 5-től fél 9- ig Ugyanakkor jelentkezni, illetve érdeklődni is lehet Szolnokon a Beloiannisz u. 63. sz. alatt. Vizsga június végén lesz) » >' •­Lakodalom után IRTA: GYOMAI GYÖRGY 'J érdig ért mindenütt a a hó. A Tiszán félmé- < . teres volt a jég. A hideg ■ ’ marta az arcokat. A kutyák [ a kazlak alá vackot kapar­tak. Onnan lestek ki dide- . regve a kegyetlen, fagyos vi- . ’ lágba. Kilenc óra félé járt az idő. i Szabóiknál vége felé tartott a lakodalom. A cigányok az ; utolsó hervadt vendégeket ki- • . sérték ki a szánkókhoz. — i [ A vendégek daloltak. Ügy i csavargatták be magukat az ■ i óriási bundákba. A hegedűk i jajgattak. A kutyák vonítot­tak. Az öreg Szabó tántorog- í va marasztalta, húzgálta visz- í sza a vendégeit, t — Maradjatok még! Ne í menjetek! Várjatok, hozom a , forralt bort! í Nagy köszönések, nótázá­, sok közt két szánkó kanya­rodott ki a tanyából. Mind- ' t egyiken lányok, legények kia- ( 1 hálták, sikítoztak. Az első ,- szánkót Vasbagó Péter haj­■ tóttá. A másikat Ménkű- Miska. v Vasbagó Péter a, dűlőnél ~ hátrafordult. — Gyerünk a rövidebb . álon a faluba! — kiáltotta s lekanyarodott a lovakkal a Tisza jegére-. — Egy negyed­óra múlva otthon leszünk! Ménkű Miska a cimborája s után kanyarodott. Lépésben- hajtotta le a lejtőn a lova­- kát a jégre. S a Tisza köze- _ pén odanyargalt a másik k szánkó mellé, — Csináljunk lóversenyt! A következő pillanatban a s két legény kezében nagyot >- pattant az ostor. Aztán suho- gások, szíjcsapások következ­ik tek. A lovak két lábra ágas- i. kodták. Fájdalmasan nyerí- s tetteit. S a félméteres hóbán ■vágtatni kezdtek « falu felé. — Tíz forint az első díjfr- 1 vrdítoita a másik szánkó i elé Vasbagó Péter és verni i cezdte a, lovait, ahogy csak i lírta. 1 Ménkű Miska felállt a ■ szánkóban. Ö is vágta, csap- 1 codta az ostorral a lovait. A < ovák horkoltak. Orrukból : néterre lóvéit előre a fehér i iára. Két öleseket ugrottak. ’ — A szánkók jobbra-balra 1 •.súszva táncoltak utánuk. A i ányok sikították. Jajgatva i isszeölelkeztek, hogy ki ne i loruljanak a himbálózó szán­tóból a hóra. S azt figyelték’: . ci lesz az első? Ki ér elsőnek l falu alá? Vasbagó vagy öt méterrel ‘ tlöbb nyargalt a két szürké­iéi. De Ménkű Miska nem fagyta magát. A lábalt kezd-' e verni a két pej csikónak. Vlajd a hasuk alá csippentett láy-egy hegyeset. A lovak •.lőre-vágták a fejüket. El­nyúltak, mintha rá akartak volna hasalni a hóra. Repül­tek trüsszögve, nyerítve. Sa kanyarodónál utolérték a 'tét szürkét. A két legény fogásikorgát- va leste egymást. Meg­állás nélkül verték a lovakat. Az ostornyelekről lerepüllek i szíjak. Csak a hosszú, haj­tás nyelek maradtak a kéz­ben. Azzal vágták, suhogtat­ták a lovak farát, ahogy csak bírták. És a két szánkó ott nyargalt egymás mellett. — Gyerünk, Miska! — si­kították a lányok. — Sebesebben, Péter!- — hallatszott a másik szánkóról is a bíztatás. . . ■A lovak úgy füstöltek,. mintha vizes szalma 'égott volna a bőrök alatt,' Tátott Szájjal, égnek tartott orral vágtattéki S amikor már majdnem a falu alá értek, az egyik szürke elvágódott, Magával rántotta a másikat is. .A két hatalmas állat vagy húsz métert csúszott a hó­ban. A szánkó felborult, Vastyagó Péter belehempere- dett cimboráival, meg a lá­nyokkal a fehérségbe. A le­gények káromkodtak. A lá­nyok jajgatva sikítottak. A ruhájukat igazgatták, nehogy a legények valami illetlent lássanak rajtuk. Ménkű Mis­ka pedig hátrafordult a szán­kójáról, mint egy császár,, diadalmasan nézte a nagy panorámát. Tele szájjal, ha- hotázvá harsogta: — Ide a tíz forintot, ked­ves komám! Vasgabó, f elállított a az egyik lovat. Utána a má­siknak segített, hogy talpra igazodjon. De a ló csak a két első lábára ágaskodott. Eről­ködött, igazgatta a hátsó lá­bait is. De mindig visszapuf­fant a hóba. — Eltört a hátsó lába! —• szakadt ki egyszer belőle a rémült kiáltás. Mi gyszerre kijózanodott mindenki. A lányok, legények a ló mellé álltak. N ézték a rúg da lózó, nagy oka t nyögő állatot, mely olyan szomorúan nézett rájuk. — Ménkű Miska is odanyargalt a szánkóval a tört állat mel­lé. Vizsgálta, nézegette so káig. s arra gondolt, hogy mit szól majd az öreg Vas- bagó, ha megtudja a szeren­csétlenséget? — Hát mi rendesen befe­jeztük a lakodalmat, — csó- válta a fejét keservesen. Az­tán megsímogaita.a sápadtan Sóhajtozó Vastagé vállát. —> Ne búsulj cgykomáim. A. ti3 forintot elmaedeml

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents