Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

Nagyárkon nyitották meg a% ország első tanyai népfőiskoláját A BUDAPESTI Kossuth rádió január 6-án este 8 óra­kor és 7-ém reggel negyed 8 órakor a következő' rövid hírt röpítette szót az ország­ban; „A Hazafias Népfront ren­dezésében ünnepélyesen nyi­tották meg az ország első ta­nyai népfőiskoláját, a Jász- árokszálíUiKhoz tartozó Nagy­árok nevű tanyaközpontban, amely 8 kilométerre van a község belső területétől. — A népfőiskolán 35 hallgató ta­nul, 106 órában, politikai, mezőgazdasági, természettu­dományi, földrajzi, néprajzi, történelmi, irodalmi, egész­ségügyi és erkölcsi ismerete­ket. Előadók: Jászárokszállás és a jászberényi járás legki­válóbb pedagógusai, agronó- musai, orvosai, állatorvosai, párt-, tanács- és tömegszer­vezeti vezetői. A népfőiskola szorgalmi ideje 10 hét“’; E hír mögött a Hazafias Népfront J ászárokseáll ási Bi­zottságának, valamint a párt­szervezetnek és a tanácsnak munkája sorakozik ugyan fel, elsősorban azonban mé­gis az mutatkozik meg be­lőle, hogy a nagyárki tanya­világban okos, tanulni, mű­velődni vágyó parasztembe­rék élnek, akik a legsúlyo­sabb áldozatoktól se riadnak vissza, ha árról van szó, hogy ismereteiket gyarapítsák. Csikorgó, kemény hideg­ben, félméteres havat tapos­va gyülekeztek össze a nép­főiskola hallgatói január hó 6-án, este 6 órakor a népfő­iskola megnyitására, amely jogos büszkeséggel viseli „az ország első tanyai népfőis­kolája“ címét. A ivagyárki tanyai iskola tanterme már háromnegyed 6 órakor szűknek bizonyult számukra, úgy hogy az isko­lában működő tanító házas­pár, Pap Géza és felesége, lakásukból kölcsönöztek szó-' keket.­A megnyitó beszédet Vidra Pál, a Hazafias Népfront jászárokszállási titkára, a népfőiskola igazgatója mon­dotta el. Hangsúlyozta, hogy évtizedek óta jól ismeri a tanyavidék minden lakóját; és véleménye szerint feltét­lenül szükség volt arra, hogy ez a haladni és művelődni vágyó nép olyan nagysza­bású tanulási lehetősége kapjon, minit a népfőiskola. Napjainkban a nyugati világ új, borzalmas háborút készít elő, a szovjet tudomány vi­szont minden tettével a béke ügyét szolgálja. Ennek a népfőiskolának a hallgatói is a békés alkotó munkára ké­szülnek, tehát a szó legszebb értelmében vett békeharco­sok. Bognár Gyula, a Hazafias Népfront járási titkára is­mertette, hogy az ország te­rületén a ms« napig mind­össze 7 helyen működik nép­főiskola, köztük a Jászárok- s-Glás belső területén lévő, amely ppen négy héttel ez­előtt nyitotta meg kapuit. — Tehát a most megnyíló nagy­árki népfőiskolával együtt 8 ilyen intézmény dolgozik az országban, de tanyai terüle­ten egyedül a n agyárki nép­főiskola működik, ilyen mó­don ez az ország első és ed­dig egyetlen tanyai népfőis­kolája. Banka Emánuel párttitkár Igen meleg, közvetlen sza­vakkal köszöntötte a népfő­iskola hallgatóit. Hivatkozott arra, hogy az idősebbekhez ma is tegezve szól, hiszen fitt nőtt fed ő is, ezen a tájon, s már gyermekkorában irigyel­te a község belső területén lakó parasztembereket, kubi­kusokat, iparosokat, mert sóikkal több alkalmuk volt a tanulásre, mint a tanyaiak­nak. A szocializmust építő Magyarország elhozta a nép­főiskolát erre a tanyavidékre is, hogy még gyorsabban épüljön fel a szocializmus. — Tréfás hangon .mondotta a továbbiakban, hogy a mai le­gény tanulás nélkül udva­rolni se tud — s a hallgató­ság erre is helyeslőéig bólo­gatott; Az ünnepélyes megnyitás után nyomban megtartották a népfőiskola első óráit; VIDRA PÁL, a népfőis­kola igazgatója, a számolás néhány problémáját ismer­tette és tréfás feladatok*' is mutatott be. Bognár Gyula járási népfronttitkár a kör­nyék földrajzi és történelmi nevezetességét, a Csörsz ár­kát ismertette, s ennek során részleteket olvasott fel Tom­pa Mihály: „Csörsz árka1’ és Gvadányi József: „Egy fa­lusi nótárius budai utazása" című művéből, Banka Emá­miéi párttitkár azzal a kér­déssel foglalkozott, miért és hogyan fordult el a paraszt­ság az edleníorradalomtol, to­vábbá ismertette, milyen je­lék árulták el, hogy Nagy Imre már 1953-bOn a magyar nép ellensége volt. Jól fel­épített, élénken elmondott előadását nagy tetszéssel fo­gadta a hallgatóság. Általában véve, az else órák igen jó hangulatban tel­tek eL Az előadások befejezést után a hallgatóság hosszan elbeszélgetett az előadókkal. Nemoda Béla elmondotta, hogy 4 kilométerről jár be a népfőiskolára, de itt lest mindien alkalommal. Molnár Ferenc a harminc- hatodik évét tapossa, járt már ezüstkalászos tanfolya­mán, az ál. iskola VI. és VII. osztályát a dolgozók iskolá­jában végezte el, s érzi, hogy még sokat keli tanulnia. André Lajos öt évvél fia­talabb nála, de sem lelkese­désben, sem szorgalomban nem akar mögötte elmaradni. A népfőiskola legidősebb hallgatója az 52 éves Tűzkő Béla, aki újságot járat, rá­diót hallgat és őrzi még a régi tankönyveit, természe­tes tehát: örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a népfőiskolán tanuljon. EZ A DERÉK APA magá­val hozta két fiát a nép­főiskolára, mégpedig a 18 éves Bélát, és a 15 éves Sándort. A kisebbik fia tehát még nem érte el a népfőiskolái korhatárt, a főiskola igaz- gató-tanácsa azonban nem akarta a Tűzkő család egy- ségies tanulási buzgalmát megbontani, és egyhangú döntéssel felvette a népfőis­kolára, abban a reményben, hogy Tűzkő Sanyi szorgal­mas igyekezetével méltónak bizonyul az előlegezett biza­lomra ... Itt vannak még.;. Nos, sokat írhatnánk még a népfőiskola 30 egynéhány hallgatójáról, akik hóval, faggyal, esővel, sárral, szél­lel dacolva, hosszú kilomé­tereket gyalogolva keresik M hetenként kétszer a nép­főiskolát. — Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a tudnivá- gyás és áldozatkészség e hő­seinek mindegyikéről költe­ményt kellene írnunk..; . —r—a— | Akármit is mondanak, ír­nak a krónikások és egyéb toliforgatók a vidéki kultúr- otthonokról, azért csak van élet, mozgás, fejlődés. Leg­erősebb oldaluk a színját­szás. Hogy miért1 Mert ezen a területen foglalkoztatható a legtöbb fiatal, olyan akti­visták, kultúrmunkások, akik kevéstől eltekintve, tehetsé­gesek, No persze, nem arra zésre állnak, korhű jelmezek és a megfelelő maszkírozás. Nemrégen Turk evén jár­tunk. Belépve a kultúrotthon- ba, nagy sürgés-forgás foga­dott bennünlcet. Változatos tarka műsort adtak elő a gimnazisták és a kultúrott­hon színjátszói, emiatt volta felfordulás. A nézőtér telve, érdeklődéssel hallgatta a fia­tal, csinos női müsorbemon­ügyes kéz, pár perc - múlva két kínai mandarinnal gya­rapodott a társaság. — AZ „ügyelő" máris szólította a szereplőket, azok mentek, és a szám után már ismét az öl­tözőnek kinevezett irodába voltak, hogy lemosákodjónak, leszedjék a bajuszokat, ame­lyeket némelyikük szívesen SSfffxS gondolunk, hogy ez a tehet­ség felveszi a versenyt híva­tásos színművészeink képes­ségeivel, de van valami ke­vés formáló készség, érzék a színpadon való hiteles moz­gáshoz. Megyénkben színjátszás szempontjából, vitán felül, legerősebb a mezőtúri kultúr­otthon. Darabok, színművek rendezésében szakszerűséggel találkozunk, ragaszkodással az egyes művek hiteles ábrá­zolásához. De nemcsak Mező­túr az egyetlen megyénkben, hanem van több is, (szolnoki Járműjavító, Törökszentmik- lós, Türke ve, stb.), ahol a színjátszók igényesen, ere­jükhöz mérten elég jól dol­gozzák fel a választott témá­kat. S nemcsak ezek előadá­sa dicséretes, hanem a szük­séges kellékek is rendelke­dót, aki kőt műsor szám kö­zött, a szellemes tréfákkal sem fukarkodott. S amíg a konferanszé lekötötte a kö­zönség érdeklődését, mi be­kukkantottunk az igazgatói szobába. Fiúk, lányok sürög- tek-forogtak, öltözködtek a szerepnek megfelelő jelme­zekbe, s türelmesen vártak arra, hogy Nagy Antal, az igazgató, a „maszkmester”, keze alá kerüljenek. Festélces tégelyek, ragasztós tubusok, parókák, szakállak, bajuszok hevertek mindenütt, a maguk szortírozott rendetlenségében. S alakultak a fejek. Szöes- ke diák-fejből egy kopasztí- dó, markáns, jellegzetes tör­ténelmi arcot varázsolt az Foto: C'Suvos éere-iíC. megtartott volna. (Legtöbbjé­nek még csak pelyhedzik tíz álla). Sarokbahúzódva szemléltük az eseményeket, e pezsgő mozgást. Egyedül csak fotó- riporterünk kígyózott a sze­replők között, hogy megörö­kítsen valamit eb bői a lázas forgatagból. Amint képünk mutatja: sikerült. Ha mást nem is, de a maszkmester árnyaló munkáját, saját mű­vét bíráló tekintetét. Színházat láttunk Türke- vén, kicsiben. Az igaz, hogy nem olyan tökéletes, folya­matos, mint mondjuk a Szig­ligeti Színházban, de fárado­zásuk értékes, s a közönség szívesen fogadja. (hz) ÚGY FÁJ A SZÍV... „Egy sötét szoba sarkán zokog egy tehetetlen, guggoló gyerek. Sir, mint a cipó alatt a homok Vergődik, mint a nehéz (tengerek,« J ÓZSEF ATTILA lélekbe­markoló sorait idézem, mikor a Szolnoki Gyermek­védő Otthon manzárd szobá­jában „Egy kisgyerek sír” — előttem. - Könnyű, ijedt kis arca őszinte, gyermeki. De a lelke! Igen, a lelke már nem gyermeki, őszinte. D. Margit csak 13 éves, de mint mon­dani szokás, “sok mindent megért már’’, S ahogy újra idézem kislá- nyosan körülvágott sírna ha­ját, a piros szalagot a feje búbján, a sötétkék mackót, amely vékony, kislányos tes­tét takarja, azt mondom, nem igaz. S ha szembenézek vele, szomorú, fátyolos nézése, ap­ró, reszkető kezei, szégyenke­zéssel teli vádoló mozdulatai igazolják történetét: anya ez a gyenge kislány, egy kéthó­napos kicsi József édesanyja. Asszonnyá, anyává tette őt a saját édesapja. Ügy fáj a szív, úgy tilta­kozik az ész! Miért kell ezt megírni? Miért kell megtudni az embereknek, hogy ki tud­ja hányadszor ismétlődik már meg ez az aljas, szörnyű dolog? Hát kell! Ne csak a bíró­ság, maga a társadalom is ítélje el a szülőt, aki még így kisbetűvel írva sem mél­tó erre a szóra! S mit szá­mít, hogy b-i- (Szolnok ma­gye) 45 éves, 5 gyermekes apa sohasem volt józan? Mit számit, hogy éppen kará­csonykor jött először gusz­tusa a saját lányára? Mit je­lent ebben a fájdalmas tra­gédiában, hogy miután szere­tjévé tette a Kis Margitot — csakúgy ütötte őt is, mint a többi apróságot — bor gő­zös szörnyű indulatában? A tény magában is vádol! Tönkre tettek egy gyermek­életet, megint világra-jött egy már születésekor is sze­rencséiten gyerek. Nem attól félek, hogy nem lesz ki fel­nevelje, mert máris gondos­kodnak róla. — Koraszülött, kórházban őrzik életét, me­lengetik gyenge testét. — Az édesapai szeretet azonban so­hasem fogja kis szívét simo­gatni, s jaj, mikor és hogyan kerül vissza az Édesanyjá­hoz és milyen vád születik egyszer lelkében az Édesapja ellen. • A NEVE: M, Ferenc. ■— mindössze 11 éves. Barna kis arcáról komoran villog­nak sötét semei. A szája szegletében egy hatalmas seb­hely éktelenkedik. Talán egy bozalmas erős láz, vagy egy ütés nyoma — nem lehet tudni. Pár nappal ezelőtt az anyja hozta az otthonba, azt mondta: nem akart otthon maradni, nagyon rossz ez a gyerek. S ahogy beszélgetni kezdtünk ezzel a „rossz gye­rekkel1’, egyszerre kiderült, hogy nem a gyerek, de az anya ellen lehet a vádat emelni. Szolnokhoz egész közel, egy Ids faluban lakták. Már az apjára se nagyon emlékszik. Régen meghalt. Anyja aztán sss aJci jeleru leg 39 éves pár évvel ez­előtt összeállt egy 67 éves emberei, mindván néki, mint asszonynak, gyámolítóra van szüksége. Az ember aztán nem szívelte az elődje 4 gye­rekét, és minden alkalmat megragadott, hogy ezt a nem­tetszését ütleg formájában minél többet kifejezésre jut- taissa. így került el otthon­ról a gyerekotthonba Irén is, a nagyobbik testvér. Rettene­tes volt a gyerek szájából a következőket hallgatni: „Mos­tohaapám mindig azt mondta az anyámnak, miért adsz olyan nagy darab kenyeret nekik? Irén is azért jött el otthonról? — És mit szólt mindehhez az édesanyád? — kérdeztem. Hallgatás a válasz. Tehát biztosan akkor is hallgatott az anya, amikor ütötték a gyerekeit. Nem merte védeni őket, mert valószínű attól félt, hogy akkor elveszíti a „gyámolítóját“. Feri tehát itt van a gyer­mekotthonban. Sokat emle­geti Kádár Bandit, aki a leg­jobb barátja volt, úgy mond­ja: nagyon megérteték egy­mást. — Csakhogy Bandinak jobb élete van, mint neki. íme, egy rettenetes gyerek­sors, nem ismeri a szülői sze- retetet. íme, a rossz gyerek. De kíváncsi vagyok, mit érez­het az anya, amikor későn éjszaka f elriad álmában, mintha a fia hangját hallaná. Mintha az hívná, vádolná a történtekért. Vagy ez még nem fordult elő? — lehetsé­ges. * Sjf ELLA szép, csinos lány, 17 éves, Szökés haját divatos lófarokba kötötte egy szalaggal, nyakán selyem- kendő. Arca nyílt, szeme, pillantása kihívó. Mikor előt­te cigarettára gyújtok, végig­mér, s láthatóan issza ma­gába a kékes füstöt. Megkí­nálom, ügyesen gyújt rá, él­vezi a dohányt, aztán be­szélni kezd: „öten voltunk testvérek. Pesten laktunk 1945-ig. Ak­kor anyám és apám feketéz- tek, ittak. Egy éjszaka apám részegen agyonütötte anyá­mat. Először intézetbe kerül­tem, aztán egy szolnoki öreg­asszony vett magához. Nyolc évig nevelt. Ott jártam álta­lános iskolába. Aztán, mikor megnőttem, sokat vesezked- tünk — „én is ideges voltam, ö is!" Dolgoztam a Cukorgyárban, a Dohányfermentálóban. — Pénzt nem adtam az öregasz- szonynak. Kellett ruhára, ci­garettára, italra.” ' Miért ittál? Miért kérdez ilyent? Hát nem jó az? Bemegy az em­ber a Büfébe, felhajt egy fél rumot, elszív egy cigarettát! Nem jó? Ne is tagadja, eb­ben van élvezet“’. Azt már nem mondja el, hogy 11 éves korában „kezd­te az életet” égy öreg, 68 éves emberrel. S arról sem beszél, hogy rendőri kíséret­tel hozták be a Gyermekvédő Otthonba — mert 33 éves szeretője (a legutóbbi!) társa­dalmi pozíciójához nem ta­lálja megfelelőnek a túlhosz- szú viszonyt, s úgymond, a lány lopott a lakásán! Szép, nagyon szép dolog, férfiak. A lány, akit talán soha senki sem szeretett, ezért a férfiért hagyta el a nevelőanyját. Egy szál ruhá­ban elment hogy szeressék, S másít vádlón, komoran kon­ganak szavai: >rAz egyiknek mindig okos­nak kell lenni!” Okos volt, szó se róla, de annyira nem, hogy ne süly- lyedjen el az ingoványbán. Nem válogatott, jöttek, mérv- tek a férfiak. Táncolt, s bele­táncolt a saját maga által kivésett gödörbe. Kár érte — talán rendesen is boldog lehetett volna! Édesanya nélkül, nagyon nehéz. • JL S VÉGÜL még egy élei. 16 éves, szép, csinos, jól fejlett barna lány. Igazi Erzsiké, merőben ellentéte az előbbinek. Ö nem tud be­szélni, csak zavartan simo­gatja ruháját a térdén, és közben könyörögve néz az otthon igazgatójára. Ne fag­gassák, ne kérdezgessék, ő nem akar érről beszélni. Nyíregyházán született, 9 hónapos volt, amikor a szü­lei meghaltak. Kisújszállásra került, egy idős házaspár vette magához. Az öregek annyira megszerették, hogy örökbe fogadták. — Minden olyan szépnek, olyan termé­szetesnek tűnt előtte. Aztán újra egyedül maradt, nevelő­szülői meghaltak, és újra idegenekhez került, Jász- szentandrásra. Olyan volt ak­kor, mint egy harmatos kis rózsabimbó, lányos mozdülá- tai sejtették az asszonyt, amely a nagy szerelemért mindent fel tud áldozni. Így. látta ezt D. József is, az új szülők fia. Megszerették egy­mást a fiatalok, s azt hitték, szerelmüket semmi sem fogja zavarni, összeházasodhatnak, gyerekük lesz, és végre révbe ér majd Erzsiké. — Az élet azonban nem adja üym könnyen. Megtudta ezt a nevelőanya, és beadta a Gyer­mekotthonba. Ráadásul iále- 1 beszélte fia fejét, hogy tán csak nem vesz el egy lelenc­gyereket, akinek még földje sincs, meg semmiféle hozo­mánya. Nem jó dolog az, ha üres kaska kerül a tele kam­rába. A tragédia csak az, hogy a fiút könnyen le lehe­tett beszélni a házasságról. És a 16 éves lány — a ko­raérett, megcsalt asszonyok szomorúságával ü>lt előttem. Végre nagynehezen csak eny- nyit suttogott: Az igazgató bácsi azt mondta, elmegyek Sopronba a szövőgyárba. Tanulni fo­gok, tálán jó munkás lesz be­lőlem. De nem megyek hoz­zá — ahhoz a fiúhoz —, pe­dig most újra jár utánam. Rájöttem, hogy nem szeret, most is csak azért gondolta meg a dolgot, mert a szé­gyentől fél, hogy majd meg­tudják sokan, mit csinálták velem. Igen. Mit csináltak veled Erzsiké, meg a többi gyerek­kel, akiknek szörnyű sorsát csak röviden tudtuk vázolni. Hol van hát a szülők, a fel­nőttek felelőssége a gyer­mekért? És ami a legszomo- rúbb: nemcsak ezt a négy gyereket ismerem, akik ilyen sort értek meg, hanem sók­ká) többet. És a számuk min­den nap növekszik. Hol kö­vethettük hát el a hibát? Nehéz kérdés, hirtelenébe nem is lehet rá választ adni. De gondolkodjunk rajta, és akkor talán rájövünk, mii jelent szülőnek tenni, gyer­meket nevelni. VARGA VIKTORIA, és SÓSKÚTI JULIA, SZÍNHÁZ-KICSIBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents