Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-10 / 8. szám

II szövetVezeTek m^szlrdüása melleit a leilesztés is tonlos leiadat a kommunisták számára

Az elmúlt évben a tsz-ek megvédése és megszilárdítása volt a legfontosabb feladat a szövetkezeti párttagok számára a szolnoki járásban is. Hivatásuknak eleget tettek. Bizonyítja ezt. hogy 41 közös gazdasából 37 megmaradt, s kivétel nélkül aktívan zárta az évet.

Keresetükkel elégedettek a tagok, több jutott nekik, mint az egyénieknek. Munkaegységenként 1957-ben 38.39 forintot osztottak járási átlagban, (a megyei átlag 33.50 formt volt), de több olyan szövetkezet volt mely munkaegységenként több mint 50 forintot

osztott. — A munkafegyelem megszilárdításával, s a nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségek kihasználásával biztosították ezt. — Ügyszólván minden növényf Heség termelésénél túltettek az egyénieden Búzából oéldáu’ 2.70 mázsával termeltek többet holdanként a járá- szövetkezetei. mint az egyéniek.

Nem nevezhető véletlennek tehát az a tény. hogy a zárszámadások kezdetétől a befejezéséig a járásban 200 fővel gyarapodott a tsz-ek taglétszáma* Nem véletlen ez, inkább annak bizonyítéka, hogy

megvan a .ehetőség a terme őszöveikezeteK számszerű nőtt ebesei ©,

annál is inkább, mert a munkaegységre kiosztott juttatások mellett — nagyon okosan — gondoltak a jövőre. Számottevő beruházd .okát eszközöltek. tóbbmillió forinttal gyarapították a közös vagyont, Nézzünk néhány adatot:

Járási viszonylatban a szövetkezetek össz vagyona több. mint 107 millió torint Érdemes megemlíteni, hogy ez a szám három év alatt — az ellenforradalmi támadás okozta súlyos anyagi károk ellenére — közel 43 millió forinttal gyarapodott.

Számottevő a szövetkezetek beruházott vagyona is. Járási szinten több. mint 47 millió forint. 1957-ben több. $pint 11 milliót ruháztak be a járás tsz-ei.

Mindezeken túlmenően azt is figyelembe kell venni, hogy a belterjes gazdálkodás kialakításához több munkáskézre van szükség.

Ismételten hangsúlyozva — mint ahogy ezt a járás tsz párttitkárainak most tartott megbeszélése is megállapította — megérett az idő a tsz fejlesztésre. Pártunk soha nem titkolta, hogy — bár tá-í mogatja az egyénieket —j végső célja a mezőgazdaság, j szocialista átszervezése. A i kérdés az,

hogyan kezdjünk a lej*esztesnez i

Pontosabban, hogyan folytassuk a tsz-ek taglétszámának növelését. Mielőtt választ adnánk erre. vizsgáljuk meg. milyen okok játszanak közre, hogy a szövetkezetek kimagasló, az előző években megközelítőleg sem produkált eredményei ellenére nem elég gyors a számszerű növekedés üteme a szolnoki járás területén.

A legtontosabb gátló ok —, amit legfcioszor let Kell számolni— az, hogy a különböző poszton dolgozó vezetők és a tsz tagok nem gondolnak arra, most már nemcsak a megszilárdítás a fontos, hanem a fejlesztés is. Természetes. hogy ha nem gondolnak rá. akkor nem is tesznek érte semmit Pedig sokat tehetnének. A községi tanácselnökök például tanácsüléseken, kisgyűléseken. szemléltető eszközökön ismertethetnék a helyi szövetkezetek eredményeit, megszervezhetnék a tsz látogatásokat. Gon- doljanak arra. hogy a tsz-ek érdekében kifejtett agitáció annak a hirdetése, hogy a jövő a nagyüzemeké — még nem erőszakosság, nem sérti az önkéntesség elvét.

A semmittevés viszont — a tsz fejlesztés szempontjából nézve — lényegében korunk égető követelményével való szembehelyezkedést. tehát mindenféleképpen elítélendő magatartást jelent. De talán még a semmittevésnél is rosszabb a szövetkezetek elzárkózása. a „háromszor kopogtasson. mire ide belép” — a „nem találjuk a kapukulcsot”. „alakítson, uj szövetkezetét. ha tsz tag akar lenni” stb elmélet. Néhol -..ei fogadható” érvekkel akarják bizonyítani ilyenirányú „haladó. elgondolásaikat Be- senyszögön például azt mondják: Ha ui belépőket veszünk fel. csak szétszórt. — gyengén gondozott területtel gyarapodunk. ? ez vi-sza'-e* a szövetkezetét, csökkenti a

mvetkezett gondolat becsüEbben részben igazuk is van. De csak részben, s nem annyira, hogy álláspontjukat el lehetne fogadni. A szövetkezet életében ugyanis az uj belépők szétszórt parcellája csak időleges visszaesést okoz. — viszont a szövetkezeti mozgalom szempontjából — úgyszólván minden új belépő végleges gyarapodást jelent Mivel előbb utóbb úgyis győz a szövetkezeti gazdálkodás kezdeti formának a részben szétszórt földterületet is el lehet és el kell fogadnunk. Persze, előnyösebb az egy tagban lévő föld. — hiszen ezért is szorgalmazzuk a szövetkezést. — de addig is. míg a parasztság zöme rátér a közös gazdálkodásra, a közös megállapodás alapján létrehozott földcserével lehet gyorsítani az összefüggő földterület kialakítását. Persze, az ilyesmihez az kell. hogy valamennyi tsz tag belássa; nem csak saját szövetkezetéért, hanem az egész szövetkezeti mozgalom győzelméért felelős. A termelőszövetkezeti pártszervezetek előtt az egyik legfontosabb feladat most ennek a felelősségérzetnek felkeltése, az uj tagok felvétele iránt tanúsított idegenkedés megszüntetése.

Ennek elérése még. nem minden. A tsz tagoknak beszélni is kell a szövetkeze^ gondolatáról az egyéniekkel, hívni őket a csoportba Az a helyes, ha elsősorban a szövetkezetből kilépettekkel beszélnek. — persze nem azokkal a semmirevalókkal. akik távozásának örült a tagság. Azután az agrárproletárokkal, a szegény és kisparasz- tokkal foglalkozzunk, általá- banvéve azokkal, akik rokonszenveznek a szövetkezeti mozgalommal.

Igen helyesen tennék a pártszervezetek, ha mégvizsgálnák a tsz-be lépés technikai nehézségeit is, mert bármilyen szokatlanul hangzik, ez js. gátló ok. A mezőhéki Táhcsics Tsz-ben Jéldául elkelne még legalább száz dolgos ember. Mezőtúrról tudnának is toborozni, ha gondot fordítanának munkába való szállításukra. Lehetőségük van erre. Hasonló probléma van a besenyszögi Erdei Tsz-nél is.

Ä íeHesz>ésne'c a meg szí árditássni lépési Kel tar.ama

Magától érthető, hogy ha csak beszélünk a közös gazdálkodás előnyeiről, de állításunkat nem tudjuk konkrét eredményekkel bizonyítani. nem sokat ér a szavunk. Ilyen szempontból nézve is nagyjelentőségű a szövetkezetek további megszilárdítása. Erre különösen most a terv- készítés időszakában gorídol- íanak a oárttaeok. s hassanak oda. hogv a helves eleondo- ’ ásókat a termelési tervben realizálják.

£

i.ii'i

a svéd Hígra ifsz'éúm

Fehárkönyve az 1945 áprilisi eseményekről

Meghívó

Stockholm (Reuter). A

svéd külügyminisztérium Fe lér Könyvet adott ki, eszerint Svédország arra készült hogy módosítja hagyományo- -emiegességét és 1945. áprili:- végén katonailag beavatko zik a megszállás alatt lévő Norvégiában. A svéd kormány 1945 április 30-án kész volt arra, hogy a szövetsége sek kérésére a svéd vezérkar és Eisenhower tábornok fő- hadiszál’ása tárgyadon a norvégiai svéd katonai be avatkozásról. Ebből a célbó' mozgósították is a hadsereg "’hány egységét.

Ugyanennek a napnak délutánján a svéd kormány és

Hinder r.émet belügyminiszter képviselői elvben megál- 'apodtak abban, hogy svéd csapatok lépnek a német megszálló erők helyébe Norvégiában és a németeket internálják Svédországban.

Hitler azonban felborította ezt a tervet azzal, hogy aznap öngyilkosságot követett el, Előző nap Dönitz tengernagyot nevezte ki utódává Himlerí pedig kizárta a nác' pártból és megfosztotta minden hivatalos megbízatásától. (MTI) •

Az Egyesült Államok beavatkozása a guatemalai választási hadjáratba

New York (TASZSZ). Az amerikai sajtó továbbra is durván beavatkozik Guate mala oelügyeibe. Hangzatos és célzatos jelentéseket közö a. guatemalai „kommunista behatolásról”, „a kommunis rák választási győzelmének veszélyéről”. A lapok utalnak amerikai beavatkozás lehető- cégére. amennyiben a vá- ’ asz fásokon a halódó és demokratikus erők győznének Az UP hírügynökség jelenti, hoav az amerikai kü’ügvmi- uisztérium és a kongresszus-'

‘a gok „nagy figyelemmel’’ követik a guatemalai helyzet

'**•**+******«*»+*+***1 ********************

alakulását a január 19-i vá- asztásokkal kapcsolatban. Az amerikai képviselöház kommunista tevékenységet vizsgáló” albizottságának több •a°ia nemrégiben Guatema- 'áfcan járt. A Christiar Science Monitor tudósítója -zerint még nagyobb nyugta- ’anságot kelt Wash’ngtooba” -z a tény, hogy Guatemalában a kommunistaellene' pártok vetélkedő csoportokra bomlottak szét, s ez növeli ? baladó guatemalai forradal mi párt képvise1őiirek győzelmi Kilátásait. (MTI)

A Bolgany In-levél re adandó nyugati vá aszok „nyltvahagyfák majd az ajtót“ újabb tárgyalások előtt

Párizs (Reuter). A NATO állandó tanácsának szerdai ülése után párizsi megfigyelők általában egyetértenek abban, hogy a nyugati országok vezetői Bulganyln marsall levelére adandó válaszukban „nyitvahagyják

majd az ajtót” az oroszokkal

Japáii—szovjet a Aia«y Péter*

Moszkva (TASZSZ). Mint

ismeretes, 1957, július 21-én a szovjet lapokban napvilágot látott a Szovjetunió Minisztertanácsának közleménye a Szovjetunió belső vizeinek határáról a Nagy Péter tengeröböl térségében. A közlemény hangsúlyozta, hogy idegen hajók, valamint ’degen repülőgépek csakis az illetékes szovjet hatóságok engedélyével haladhatnak át az öböl térségén. Kivételt csupán azok a külföldi hajók képeznek, amelyek Nahodka szabadkikötőbe érkeznek -'agy onnan futnak ki.

Kevéssel a köz’emény megjelenése után Japán, az Egyesült Államok és Anglia moszkvai nagykövetsége jegyzékben tiltakozott a 'zovjet külügyminisztérium nál a szovjet kormánv donié -e ellen és kérte a döntés fe- ’átvizsgálását.

Január 7-én a szovjet külügyminisztérium azonos tarvaló újabb tárgyal ások előtt a leszerelés kérdésében és más kulcsfontosságú problémákban. Beterjesztették az állandó tanácshoz a Bíjlga- nyin-levélre adandó amerikai, francia, belga és több más választervezejet. (MTI;

jegyzékválfés ■öböl ügyében

talmú válasz jegyzéket intézett Japán, az Egyesült Államok és Nagy-Britann, j moszkvai nagykövetségéhe z. A jegyzék hangsúlyozza, hog a Szovjetunió Minisztert an á csának 1957. júliusi köziemé nye a tengeröböl hovatartozását illetően semmi úja nem tartalmazott, csupán is mét leszögezte státusát, vala mint a Szovjetunió belső vi zeinek határát ebben a formában, ahogyan azt 1901-ben megh at ározták.

Minthogy az utóbbi időbe” idegen halászhajók mind gyakrabban haladtak át a Nagy Péter tengeröböl vizén és idegen repülőgépek vonultak át légiterén, a Szovjetunió kormánya kénytelen volt isimét leszögezni, hogy a tengeröböl a Szovjetunió belső vizeihez tartozik és kénytelen volt pontosan meghatározni a Szovjetunió belső vizeinek határát a tengeréből térségében.

A nőtanács Szolnok városi elnöksége folyó hó 15-én (szerdán) délután 5 órakor tartja a szolnoki nők béke nagygyűlését a Városi Tanács kultúrtermében.

Erre a gyűlésre me’eg szeretettel meghívjuk a város dolgozóit, asszonyait, leányait.

Előadó: Erdei László'é, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke lesz.

****** **************************

...............***********************************

Ej

nye, ejnye rossz fiú, avagy —

mars vissza a Földre!

\1 agyon sok rossz szokása L ' van az em bei nek. hogy részletezzem egy kicsit, van, aki az orrát piszkálja rendületlen, van, aki az ujját szopja, körmét rágja türelmesen, s van többek között még olyan is, akinek nincs jobb dolga, n.inthogy teljes gőzzel és energiával intrikálja a másikat, harmadikat, mindenkit. Nagyon rossz szokás az utóbbi, mert így sok esetben ördögből angyal lesz, és az angyalból ördög. Szóval, az intrika, hivatalokon belül, kívül, az életben mindenütt, jellemeket formál, így, vagy úgy, átalakít, megreformál. Nagyon sokat árt ez, és sokszor azon csodálkozik az ember, hogy egyeseknek, vagy „többeseknek1' nincsen egyéb elfoglaltságuk, mint az, hogy kizárólag mások belügyeibe avatkozzanak, nem tartják tiszteletben mások „szuverénitását". Hogy ilyen ember kevés van? Önök rosszul hiszik. Nemcsak a földön, hanem még a mennyben is ... no de tie vágjunk elébe a dolgoknak. Mert Benőről lesz szó.

Benő alapjában véve, nagyon rendes ember volt. — Tiszta, nett, pontos, rendszerető, jó munkaerő, korán kelő. Vasárnaponként nem járt tneccsre, viszont látogatta a rokonokat, leerülte a nőket, nem ultizott, nem ivott, csak dominózott, és a lányoknak szendén udvarolt. Szóval minden olyan hibával rendelkezett, amely felkeltette az emberek érdeklődését. Talán csak egyet nem bocsájtottak meg neki: nőtlen volt.

Egy alkalommal hivatalában csengett a telefon. Kimért mozdulattal nyúlt a kagyló felé, füléhez szorította és a szokott hideg udvariasságával megszólalt:

— Halló, itt Bűnbánó beszél, tessék.

A drót másik végén egy kedvesen csicsergő női hang közölte vele, hoay bocsánat, téves kapcsolás és ne haragudjon a zavarásért, többet nem fordul elő. Benő felhúzta dús szemöldökét, megigazította szemüvegét és valamivel lágy ab ban, mint egyébként, ekként nyilatkozott:

— Nem történt semmi, megbocsájíök — és letette a hallgatót.

Valóban, nem történt semmi. Csak egy téves kapcsolás. Benő tovább dolgozott, termelt a közért. De...

Kartársai másként értékelték a dolgot. Már a női hang eleve bizalmatlanságot szült és amikor elhangzott a „meg- bocsájtás”, jelentőségteljesen villantak egymásra a tekintetek. „No tessék” — folyt a néma játék — „hogy ez a Benő milyen egy ember. Nők keresik, akik bocsánatért esedeznek. Benőt eddig úgy ismerték, mint ártatlan kisfiút. Hiába, lassú víz partot mos, sosem lehet tudni, hogy miből lesz a cserebogár, egyszóval, ez a Benő eyy modern Don Juan",

Szegény Benő, nem is tudta, hogy mi vár rá. Az első napok még viszonylag csendesen teltek, de később már furcsa dolgokat észlelt. Amint lakása kulcsát keresgette, a házmester huncutul kacsintott és valami olyat mondott, hogy fiatal korában <5 sem volt különb és hogy a fiatalság bolondság. Hivatalfőnöke behívatta, magához, külföldi kép e sl ap okát mutogatott, amelyben fürdőruhás f ilmsztárok voltak és megkérdezte Benőt, hogy neki melyik tetszik. Különben is hallotta. hogy személyes ismeretségben van Köcsög Anasztáz színésznővel és szeretné, ha bemutatná neki. Szegény Benő tiltakozott, de a főnök csak annyit mondott, hogy nézze Benökém, nem kell szerénykedni, ő szereti, ha az emberekben van valami va- gányság.

JO enőnek zúgott a feje.

Háziasszonya Ígéretet tett arra, hogy albérleti szobájának a folyosó felőli részén ajtót vágat, hogy ne kelljen rajta (mármint a konyhán) átjárnia, mert tudja, hogy milyen kelletmetlen de log az. Kartársnői a hivatalban, mikor ő megjelent, csinosították magukat, a férfiak pedig irigyen, sárgán nézték minden lépését.

Ha az utcán sétált, az emberek összesúgtak a háta mögött, rokonai félszegen és kurtán beszélgettek vele. Benő

lassan nem. mert sehová menni, álmatlanul töltötte az éjszakákat, egyre fogyott, külseje elhanyagolt lett és minden második napon megivott a Totyogó espressóban egy citromos limonádét. Ez is feltűnt és hivatali önöké behívatta magához újólag, kérte, hogy ha szerelmi bánata van, szóljon neki, de ne zülljön el, ne igyon annyit. Egyébként is, most már nagyon rossz híreket hall felőle, hogy éjjeleket dorbézol kétes-hírű mulatókban, kétes-hírű nőkkel, szórja a pénzét és arra kéri, hagyjon fel ezzel az élettel, mert nem vezet jóra.

Benő élete egyre nyugtalanabb lett. Most már naponta két limonádét ivóit, halántéka őszült és nem mert az emberek szemébe nézni. Egy este aztán nem bírta tovább. Vres tekintettel bámulta az üres pohár fenekét (narancsszörpöt ivott, ami nagyon rossz előjel) aztán határozott. Tollat, papírt kerített s pár perc után megírta búcsúlevelét. Majd tálcásában, nadrág- szíjára (még harmincnyolcban vette Fischernél a sarkon) felakasztotta magát.

Másnap, háziasszonya köny- nyes szemmel olvasta a levelet:

„Ide figyeljetek, ti tetves, gyarló kutyák!

En úgy éltem eddig, mint ahogyan senki más. De nektek ez nem tetszett. Nem tetszett azért, mert túl szolid voltam és rendes. Ti pedig aljas férgek. Nos, hát sikerült belőlem egy szélhámos, ócska csibészt faragnotok. Ha ti örültök ennek, boldog lei szék o túlvilágom, mert legalább betöltöttem egy funkciót a földön. De most már vége. Nem nyúzhattok tovább, kereshettek maga- tokna-k más baleket. Csak abban bízom, hogy most már halálom után nem beszéltek rólam semmit sem, a mennyben pedig örök nyugalmam lesz. Mert az a véleményem, hogy kutyaugatás nem haluk az égbe.

Megvetéssel:

BENŐN

G miközben a fölid ha^ landók a búcsúlevél sorain rágódtak, Benő annak rendje és módja szerint jelentkezett az égi hivatalfőnöknél, besorolásra.

Barátságosan fogadták, hellyel kínálták meg és az angyalok kara a „bel ami” című dalt énekelte, közben a karból a harmadik sorban egy fekete angyal Benőre kacsintott. Benő elfordította a. fejét és ideges lett. Péter szólott hozzá:

— Kedves Bűnbánó kartárs, elnézését kell kérnem, de a főnök ma házon kívül van és be kell érnie velem. De biztosíthatom, hogy ugyanolyan elbírálásban lesz része, mintha ö fogadta volna.

Péter benyúlt az íróasztal- fiókba és előszedett egy kő- ieg külföldi lcépeslapot. Lapozta és Benő elé tartotta:

— No mit szól balról a másodikhoz? Klassz, mi?

Benő elvörösödött.

— Ezt kikérem magamnak, én nem vagyok egy olyan ..,

— No, no, Bűnbánó kar- társ, kár tagadnii. Különben is tudunk ám, amit tudunk. De ne féljen, ez nem jelent semmit, majd megjavítjuk mi magát.

Benő nem tudta türtőztetni magát:

— Engem nem kell megjavítani, engem hagyjanak békében! Az embernek már a mennyországban sincs nyugta! Hogy robbanna fel az egész!

Most meg Péter paprikásodon fel:

— Hát ha nem tetszilc, akkor menjen a pokolba! — Egy kis gondolkozás után hozzátette: —• De nem, ne a pokolba barátocskám, hanem mars vissza a Földre!

n enő visszatért, leoldotta magát, majd nadrág- szíját visszaköiötte a derekára és a leghíresebb lump lett a városban.

Ettől kezdve nagyot nőtt a becsülete.