Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-03 / 2. szám

i Hazánk, építőmunkánk \ megismerése igazi tartalmat ad j Tudomány - (ecfin t'Áa ’éh­■M tanításunknak ♦ A Jászberényi Femnyomó új !iulŐe!emeir»I SZERETNÉK 1 Szavakból ál­lítani meito emléket annak a hatnapos kirándulásnak, — amelynek élményhatasa, kö­zösségformáló hatalmas ereje elevenen él bennem és har­minckét kartársamban an­nak a hat napnak, amikor megszépült körülöttünk a vi­lág, ég a felszabadult lelkek megtalálták egymásban az embert, a kollégát, a nevelőt. Nem hiszem, hogy a visz- szaemlékezés szépíti bennem az emléket, nem hiszem azt sem, hogy elfogult vagyok, amikor kijelentem, hogy ilyen országjárás hangulatát, szí­nes, eleven élményhatását, tanulságait nem lehet soha­sem elfelejteni. De mi is történt voltakép­pen? A Jászberényi Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága Sárközi János tanulmányi felügyelő javaslatára a járás kiváló nevelőit hatnapos ju­talom-kirándulásra vitte. A jutalmazásnak ez az ”jabb formája, módja óriási sikert aratott nemcsak a jutalma- zottak között, hanem azok között is. akik jövőre, vagy azután kerülnek sorra, jó munkájuk elismeréseképpen. A járás külörfböző közsógei­3 , minden tantestületből -4 nevelő, össze en har­minchárom pedagógus élvez­te az összkomfortos kirándu­lást Az országjárást gondos szervezési munka előzte meg. Sárközi János tanulmányi ve­zető fáradhatatlan munkája biztosította minden napra a gazdag programot. Szécsi Zoltán számadó igazgató pe­dig a kiutalt pénzzel gazdál­kodott úgy, hogy a bősig ko­sara még az utolsó nap is on­totta a jólét feltételeit. Kényelmes autóbusz (kü­lönjárat) szállította a jóked­vű, vidám társaságot Jászbe­rényből Budapestre. Hazánk fővárosában két napot töltöttünk, ahol meg­tekintettük a Magyar Nem" zeti Galériát, csodáltuk az atomkiállítást, az emberi ér­telem hatalmas diadalát, ámultunk az Országház káp­rázatos szépségén, gazdagsá­gán, izgultunk a Svájci—Va­sas kupa-mérkőzésen, élvez­tük Verdi: Álarcosbál című dallamos operáját és dicsér­tük a Petőfi Színház együtte­sét azért a nagyszerű alakí­tásért. amit a Nevető ember balladája című darabban nyújtottak^ CÉCP/lTUy li^ér, Buda­pestünket a vén Duna partjá­ról, a lüktető, nyüzsgő óriást, csodáltuk az esti fényben fürdő fővárosunkat a Gellért- ről. Józan, egészséges büszke­ség dagasztotta keblünket. Aztán tovább zúgott velünk az autóbusz. Egy-két óra múlva az őszi Mátra szépségében gyönyör­ködtünk. Mátraháza, Parád- fürdő, Sírok, Eger. Az egri várban megelevenedett ben­nünk a történelmi múlt, az ódon város képe elbűvölt ben­nünket ott a Gárdonyi sír szomszédságában. Este a vá­ros szerény színházában szó­rakoztunk. Másnap tovább utazott a lelkes kis csapat. A Bükk szépsége, változatos világa következett. Lillafüred! — szépek szépe! Csodás világ. A természet szépség-szigete ez, ahová pihenni küldik most a munkában fáradt dolgozókat, hogy új erőre kapjanak, meg­nyugodjanak. Fájó szívvel intettünk bú­csút. A következő állomás Dió’győr volt. A füstölgő ké- ményóriásc'k világában apró törpékké zsugorodtunk. Ideg­tépőén sustorgott a nagyko­hó, bömbölt az óriás, amikor megcsapolták. Szikrázva, fe­hér kígyóként folvt a vas a kemence gyomrából. Mi bű- völten álltunk a fenséges kép láttán, miközben serényen dolgoztak a munkások, enge­delmes kígyóként terelgették a fehéren izzó. vasat. Fejünk felett szállító daruk zúgtak el néha-réba. mint óriási mada­rak. Barátságom munkások fogadtak bennünket a fino­mító kemencéknél. Kék üve­gen át néztük a fortyogó va­sat, amint zuhogva forrott az óriási üstben, mint falu helyen az ünnepi leves. A hengerdében irtózatos volt a zaj és a látvány sem minden­napi. Az .előmelegítő kemen­cékből gépek szállították a vashasábokat a hengerekhez, ahol néhány perc múlva va­súti sínként láttuk viszont. Az alkony bíbora már ott ragyogott a vár romjain, ami­kor tovább utaztunk. MISKOLC I következett, a hihetetlenül nagyra nőtt vá­ros. Két napig voltunk lakói. Innen ruccantunk ki Aggte­lekre. ahol az óriási cseppkö­vek birodalmában rádöbben­tünk életünk1 kurtaságéra. — Miskolcon tapsoltunk sokat az egyik este az örökifjú » '.A Jászberényi Fémnyomó J nagyjelentőségű új gyárt- Jmány készítéséhez fogott az ♦elmúlt hetek bein: a hűtőele- » mskhez. » -A technika gyors fejlődése ♦ szükségszerűen követeli azo- jkaí az új megoldásokat, amie- Jlyek alkalmazásával gazdaisá- Jgosabbá lehet tenni a terme- J lédt. % A tudomány napjainkban ♦ olyan kérdésekre is fényt de- Irít, amit eddig a legnagyobb ♦ tudósok sem tudtak megma- »gyarázni. A 'korábbi objek- »tív nehézségek és akadályok, ja tudomány fejlettségével ’megszűnnek és az alkotó em- ! bér. fokozatosan legyőzi a ter- S mészet adta nehézségeket. * Ilyen akadályt győzött le ♦ dr. Heller professzor, a ‘ Magyar Tudományos Aka­démia tagja, aki megszer­kesztette a léghűtéses kon­denzációs rendszerét. » » Első ízben 1950-ben Lon- •donoan megtartott viiágikon­> ferencia alkalmával került • nyilvánosságra kutatási ensd­* ménye. * Ez az új találmány ott is ►lehetővé teszi gőzturbina erő­* művek létesítését, ahol a gőe­> turbinák kondenzációs hűté- | séhez nem áll elegendő meny­> nyiségű víz rendelkezésre. > Nem csak hazánkban, hanem »az országokban Európaszerte > vízhiány mutatkozik. Ismere­tes az, hegy a hűtővíz ellá- »tás kérdése a gőzerőmű te­Í iephelyénék kiválasztásánál döntő jelentőségű. Még aleg- | újabb időszakban is a nagy­teljesítményű hőerőműveknél >a felületi kondenzátor volt >az egyedüli szokásos és is- í mert megoldás. ♦ A dr. Heller professzor »kondenzációs rendszere egy »beífcosikisndező kondenzátorból jáüd, amelynél a hűtővíz egy ♦ teljesen zárt rendszerben ke- ♦ ring, úgy, hogy a'kond-nzviz * keveredés által nem romli'k (szennyeződik), és egy zárt ^rendszer alkalmazása által 'a legminimálisabb atmoszfé- ; rikus légmennyiség bd ato- ’ fása is megakadályozható. ; Az első légkondenzáló erő- ; művet 1939-ben Németország- ; ban, egy szénbányában állí- | tották fel. Ennél a berende- 1 zésnél a turbinából áramló 1 gőzt egy csővezetéken keresz- > tül a gépházon kívül álló | .kondenzátorba vezették és az > ott szabaddá váló gőzt miss- ’ terségesen mozgásba hozott j levegővel vezették el. | Az ott alkalmazott mód- | szemek vitath-aitatlanul nagy t hátránya a turbina csatla- ♦ kozó csöve és a kondenzátor | között elhelyezett csővezeték ♦ rendkívül nagy mérete és ♦ hossza. Januárban öt húzás közül négy vidéken, lesz. Az újévet kettős sorsolással kezdik. Ja­nuár 3-án, pénteken Budapes­ten a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének Csengerv utcai székhazában rendezik az 1958. év első heti A januári lofósorsolások menetrendje nyerőszámainak húzását. — ugyanakkor sorsoliák ki az 1957. decemberi táravnyere- ménveket. Január 10-én Vácott. 17-ér Szolnokon. 24-én Pécsett. 31- és pedig Nagykőrösön sorsol iák a Lottot. (MTI). tok rosszat mond.ta.Tc róla. Este későn jár haza, fiúkkal járkál, késői mozira megy mindig. A nyá­ron az egyik leánypajtásával, meg egy férfival nekiin­dultak Pestnek. Szolnokig jutottak csak, mert elfogyott a pénzük. Ezekután kíváncsi voltam, milyen lehet hát, hiszen még alig múlt 13 éves és máris mennyit beszélnek róla..i Nem, nem lehet igez! & Szeptemberben aztán megismertem Kiss Erzsit a nap­köziben. A negyven kislányon (10—13 évesek), amint vé­gignéztem, bizonyos voltam benne, hogy ott az ablaknál csak ő lehet az. Hosszú elől levágott haja a szemébe ló­gott, időnként hátracsapta fejét. Fekete kiskosztüm volt rajta, olyan szűk szoknyával, hogy alig tudott benne lépni. A nyakában, a legújabb divatú estélyi gyöngy fényiéit. Napokig csak néztem. Eleinte nyugtalannak láttam. Elővette könyvét, megint eltette. Elővette, bele is nézett imitt-amott. Figyeltem. Egyik nap elém állt, hátracsapta a fejét, egyik lábán himbálta magát. Nem nézett rám, csak elébem tartott egy gyűrött cédulát. Olvastam: „Tes­sék Erzsit hazaengedni, szükségem van rá. Kissné”. — Jó, elmehetsz — mondtam. Az édesanyja munkahelye ott volt a közelben. Át­mentem. — Miért volt szüksége Erzsire. Kissné? — kérdeztem. — Nekem? Semmiért — felelte egykedvűen^ — De írt. hogy engedjem el. — En nem! 4 Hazaküldtem Erzsiért. Még otthon volt. Visszajöttek. Egy sarokba külön ültünk. Hosszan beszélgettünk. Kicsit feloldódott. Elmondta nyári kiruccanását. Megbe­széltük a mozibajárást, meg a magafajta leánykák visel­kedését, öltözetét. * — Edesanyiid nem mondja otthon, hogyan öltözz, mit vegyél magadra, ha reggel isTcolába mész? — Nem, nem törődik vele — volt rá a felelet. — Nézd, a többi kislány melegítőben van, vagy is­kolai lcötény, köpeny van rajtuk .., kislányosak ... ren­desek. ^ Erzsi feleletül elhúzta a száját, ■, »♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦»♦ ♦«♦ »»♦♦♦«♦♦♦♦♦ < ERZSI B S második hátránya ennek a rendszernek az. hogy a kondenzációs felület rendkí­vül nagy. Ennél az elsőként üzem behelyezett rendszernél a legminimálisabb légszivár­gás, vaiamelv relatív, kicsiny korróziós nyíláson keresztül, a kondenzátor nyomást már jelentősen emelheti. Ilyen korróziós nyílások felfedezése a nagy hőiéiület követ.;.-ä.e^ ben i-endkívül komplikált/ A Heller rendszernél a gőz­turbina alatt elhelyezett befecskendező kondenzátor és a külön felállított hö- kicserélő berendezés kö­zött lévő csatlakozó csövek j méreté minimális. A csat- j lakozas kizárólag a kon- j denzviz szállítását szol­gaija, de abban állandóan • túlnyomás uralkodik, — amely á levegő behatolását1 kizárja. Mindezekből látható: gaz­dasági szempontból, a dr. Heller-féle léghűtéses kon- uenzációs rendszer előnye ab­ban van, hogy olyan helye­ken lehet erőművet felállí­tani, ahod még annyi víz sem áü rendelkezésre, ami a hű­tőtorony üzem ben tar ásóhoz, '-aria1 ékvíz formájában szük­séges. E rendszer alapján egy .kí­sérleti erőmű már több mint r»gy éve üzemben van. Bár az üzemi és klimatikus viszo­nyok erős változásának van kitéve, az eddigi üzemi ta­pasztalatok és az ellenőrző mérések minden tekintetben igazolták Heller professzor rendszerével szemben támasz­tott várakozást. A fent említett kísérteti berendezéssel kapcsolatban nyert érdekes tapasztalatok alapján, a magyar ipar Hel­ler dr. vezetése melleit abban a helyzetben van, hogy ter­veket készítsen és (komplett léghűtéses kondenzációs erő­művek kivitelezését sikerrel vállalja, mind belföldi, mind külföldi megrendelések alap­ján. Jelenleg is kidolgozás alatt vannak kisebb és nagyobb teljesítőképességű egységek­hez léghűtéses kondenzációs berendezések. Ezzel a világon egyedül­álló kiváló magyar talál­mánnyal megoldódott a ki­sebb városok és ipartele­pek elektromos energia- szükségletének ellátása. — Nem ütközik áthidalhatat­lan nehézségbe a hűtővíz­hiány miatt. A magyar ipar egy 1500 kw-cs léghűtéses kondenzá­ciós gőzturbina erőművet tervezett, amely sorozatgyár­tásban versenyképes áron rö­vid szállítási határidő ihellett megvalósítható. Előnye még ennék az erő-*- műmsk, hogy a 'kazánja «gy úgynevezett univerzális ka­zán, amelyet a mindenikoii helyi viszonyoknak megír1' < • lően, kőszén, barnaszén, * zeg, fahuMadék, vagy ev mezőgazdasági hulladéka >-• elégetésére egyaránt fel le használni. Másik előnye még az egész Helüer-féle nindszismek az, hogy olyan helyen is besze­relhető a léghűtéses konden­zációs berendezés, ahol már régebb idő óta idegen gyárt­mányú gőzturbina egységek vannak üzemben. A népgazdaságunk által épített gyöngyösi és sztá- linvárosi erőmű hűtését, már léghűtéses kondenzá­ciós rendszerei oldják meg, Népgazdaságunk * számára különös előnnyel van ez a rendszer, msrt a szocialista szektorokban, nagy üzemtele- peken, községekben és min­den más helyen alkalmaz­ható. A legkisebb teljesít­ménytől a monumentális erő­művekig megépíthető. — Az igénytelen ka-ánja — mint már említettük —, minden éghető anyagot felhasznál. —- Különös jelentőséggel bír olyan helyeken, ahol az ener­gia bevezetése nehézségekbe ütközik, (távolság, vagy nagy beruházás), ugyanakkor nagy üaameiknél, ahol kapacitás- bővítés miatt az energia szűk keresztmetszete mutatkozik és az energiaellátás bővítése csak új erőműtelep üzemtoe- helyezésével oldható meg. A mezőgazdasági üzemeink a ki ebb teljesítményű dr, Heller féle rendszerű erő­műtelepeket teljes egészé­ben ki tudják használni, olymódon, hogy üzemegy­ségeiknek időszakos mű­ködtetéséhez, a leggazdasá­gosabb energiatermelést tudják biztosítani. Igv például a tsz darálók, silózógépek vili an ymotor j ai- nak hajtására a legmegfele­lőbb energia-szolgáltatás a dr. Heh er-féle berendezés, olcsó és igénytelen voltánál fogva. E magyar találmány híre, amelynek gyártását a Jász­berényi Fémnyomó már meg­kezdte, túlnőtt hatalmas elő­nyeivel az ország határain, Komoly érdeklődés közép­pontjában áll, főként Angliá­ban és Nyugat-Németország- ban, de más nyugati és ke­leti államaikban is. Reméljük, hogy a magyar ipar hírne­vét ez az új találmány gya­korlatban! alik aim ázásával vi- lágviszonylaiban ismét emeli és exportunkban újabb fel- liMldÜlésit biztosít; — ab — teszélgetésünk utáni nap Erzsi nyakáról hiány­zott a „nyakék”. Pár nap múlva flanell-ruhába jött, a haját összetűzte. Mindjárt észrevettem a változást, de csak ennyit jegyeztem meg: — Látod, most rendesen nézel ki, Erzsi! Sokáig nem történt semmi. Úgy hallottam, moziba se járt. Tanulgatott, ötösöket is szerzett. Kezdtem a vég­leges javulásában bízni. Megbízatásolcat adtam neki — a kisebbeket kikérdezte — a postára nagyobb összegű pénzt vitt. örültem, hogy jóm fordult minden. Talán nem is igazak a vádak. Mintha a társai is más szemmel néztek volna már rá. Nem súgtak össze a háiamögött, nem húzódtak el tőle. Sokszor a feladatok megoldásában a kisebbek tőle is kértek tanácsot, nemcsak a többi nyolcadikostól. Hanem úgy, karácsony táján, elökerii.lt újra a kis­kosztüm. A haja kibomlott újra, állítólag elvesztette a csa,ttját. A tanulás — láttam — sehogysem ízlik neki, gondolatai, ki tudja, hol jártak. Ismét odaültem mellé. Már úgy látszott, bizalmába fogad Füzetet kotort elő a padjából, megmutatta. Tele volt ruhadivat-tervekkel, ki­színezve. Meg kell vallanom, a rajzok ügyesek voltak. — Még divattervező leszel. Erzsi — mondtam. Hámhagyta. Csak a fejét dobta hátra. Karácsonyra készülődtek a gyerekek. Júlteka is hozta a maga díszes kis cukorkás csomagját, hogy egyik kis társát meglepje vele. A csomagot az előszobában a kabátja zsebébe süllyesztette el addig, míg átadhatja. Hogy hogynem, ezen a délutánon Erzsi is elkér edz- kedett. A karácsonyi hangulat már rátelepedett a napközire. Nem ment a tanulás sehogysem. Kint játszottak a folyo­són — a lélbsszökött tavaszban. Egyszeresük a kacagások közé síró hang vegyült. Juliska zokogta keservesen: — Eltűnt minden a csomagomból... a háromforintos csokoládé is. Lehetetlen! Szeptember óta nem tűnt itt él semmi. Tanácstalan voltam. Ki lehetett? Hol kezdjem — föp- reagtem magamban. Juliska ott zokogott mellettem: — Erzsi amikor kijött a teremből, mintha a kabá­tom zsebében kotorászott volna... Megdöbbentem. Erzsi? Hol van? — Elment! El tetszett engedni. — Igen, igen. Tudom. Majd holrap elővesszük. IS őzben kiegészítettük Juliska meadézsmált cso- magját. Másnap Erzsi helye üres volt. Nem jött el. Az édesanyját hivattam. Nem tudta, miért nem jött a lánya. Elmondtam néki a gyerekek gyanúját. — Nem hiszem, hogy igaz legyen — állapította meg közömbösen. Azzal elment. ' Kis idő múlva visszajött Erzsivel. Erzsi nem nézett rám. Csak Juliskával, a károsulttal próbált osztozkodni. — En nem is láttam a csomagod... vesz nekem anyám csokoládét, meg mindent, ha akarom. A szóáradatot megszakítottam. — Miért nem jöttél ma ebédelni? — A nénimnél voltam. f, újabb hosszú mese következett. Az édesanyja, az egyedülálló asszony, a gyenge akaratú anya, mellé állt, védte. Ügy nézett rám, mintha véd- és dacszövetséget kel­lene kötniük — ellenem. Nem érezte, hogy mi ketten, a pedagógus és az édesanya, ha összefognánk, itt és most, megmenthetnénk a kislányát, aki egyre jobban kicsúszik a kezéből. Várom, hog>j egyszer Erzsi majd rámnéz és megszó­lal, ha nem is az édesanyja előtt, de majd holnap, vagy azután... egyszer elíbem -áll... és bevallja, ő volt. lie Erzsi nem jött. Nem jött azóta sem, még nap- közibe sem volt. Pedig várom... várom minden* nap! Erzsi, hidd el, várunk, mert üt a helyed. —■ anna —» I Honthy Hannanak és együt­tesének. Innen utaztunk Szu- kahállóba, hogy a tárnák mé­lyén munka közben ismerjük meg azokat a derék embere­ket. akik az ipar kenyerét ad­ják, hogy ezután még jobban becsüljük őket. Miskolcról mentünk Ka­zincbarcikára, ahol a gigan­tikus méretű hőerőmű bűvölt el bennünket. Az óriási gőz­turbinák mellett arra gondol­tunk valamennyien: nem hit­tük volna, hogy nekünk '.ilye­nünk is van. Felejthetetlen az a kép is, amely végigkísért bennünket a Sajó völgyében. Űj gyárak, új üzemek, új mo­dem lakónegyedek, városok nőttek ezen a vidéken a fel- szabadulás óta. „Hihetetlen, hogy ennyire jutott erőnk­ből’’ — hangzik itt is, ott is. Ügv éreztem az új iparvi­lág bűvöletben, hogy csakis ilyen élmények, kirándulások nyomán érzékelhető igazán a szocialista Magyaror-zág ki­alakulása. a magyar munkás­kéz diadala. c=akis ilyen ki­rándulások erősíthetik ben­nünk a szocialista haza iránti őszinte szeretetet. ragaszko­dást. Édes hazám, most érzem csak igazán, mi vagy te ne­kem. — Csodálatos és hősi az a munka, amely hazánkban fo­lyik — így nyilatkozott egyik kollégám, amikor hazafelé tartottunk. Ebben az elisme­résben hatalmas erő van. Ügy érzem, hogy a látottak és tapasztaltak ad ak majd igazi tartalmat tanításunk­nak, e tanulmányút élmény­hatása ad erőt, lelkesedért to­vábbi munkánkhoz, erősíti meggyőződésünket. Befejezésül: szeretném, ha minden járásban így oldanák meg a jutalmazást, így jutal­maznák a kiváló munkát vég­ző nevelőket. a jászberé­nyi Járási Tanács Végrehaitó Bizottságának, hogy ilyen fe­lejthetetlen élménnyel gazda­gította életünket. ; Kaszab Károly tanár Jászárokszállás

Next

/
Thumbnails
Contents