Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-19 / 298. szám

Kevesen tud’ák: miévt otcsótb a uba2 — A ruházati helyi ipar a lakosság téli ellátásáért — T. 'n nem is helyes ez a cím, mert a ruházati vállalat nem éppen a szezon ruháza­tokon dolgozik, hanem áltá­lában mindenféle keresett cikkeken. De mit is tapasz­talna az üzletekben a vásár­ló, ha az üzem akkor kezde­ne !rtani téli ’ -’"ükat. amikor m^r beköszöntött a tél? Nem más, mórt azt. hogy az üz’etekb'”' a té’irp cyij1- ‘ ges ruházat januárban ke­rülne '-rvalomba. A ruházati vállalat a tex­­tilnazvkp-ockedelmi vállalat­tal van szőtt megrendelői viszonyban. am! azt jelenti. a keréskedelem az üzle­tekben igen keresett cikkeket és az ese*’'z hiányzó ruha­­f ék-^geket gyártatja le. így azután a vállalat sokszor a tél elején már tavaszra vagy nvárra dolgozik. Ez egyrészt a tervszerűséget is jelenti. Az üzem közvetlen nincs kapcsolatban a vevőközön­­sévgel és ha nem venné figye­lembe a kereskedelem idé­nyét, hanem a „maga feje” után termelne, akkor az el­adásnál anarchia mutatkoz­na. A vevő soha sem azt kap­ná az üzletekben, amire ép­ben szüksége van. Érdekes, de most a tél előtt és jelenleg sem gyártanak flanell férfiingeket, pedig úgy gondolná az ember, erre az­tán igazán szükség van. Azonban a7ért nem kell, mert a kereskedelem árukészlete ebből a cikkből megvan és fe­lesleges volna túlgyártani. Ezzel szemben a férfi pup­­lin és zefir ingeket nagy mennyiségben gyártiák s je­lenleg mintegy 15 000 darab kerül forgalomba. Hiány volt flanell pizsamá­ból. amiből azután sürgősen 1000 darabot le is gyárt a vállalat, nők és férfiak szá­mára. Ugyancsak nagy keres­let volt a leányka iskolaköoe­­nyekből. amibői már 2200 da­rabot át is adtak a kereske­delemnek és még toi'ábbi 200 darabbal növelik a készáru alapot. Még ez évben forga­lomba kerül 1000 darab sport­­öltöniy, igen olcsó árbfcn, s az igen keresett b’ánveikként ie­­lentkező — kétrészes munka­ruha. A gyermekholmik között meg kell emlí+eni a leányka és fiú télikabátokat, a leány­ka blúzokat pantallókat, me­­‘yek igen jóminőségű anvag­­ból készülnek és nem is drá­gák. Vannak emberek, akik ide­genkednek a készraha-vétel­­től. mondván, hogy az anyaga típusszövet és a méret is egy­­kaptafára készült, nem áll jól az emberen, stb. Felvetet­tük ezt a kérdést a ruházatit vállalat igazgatójának, Ko­rom elvtársiak. Mr is lepődtem a vála­szon, mert minden érvemet megcáfolt, méghozzá be is bi­zonyította igazát, amit el kel­lett fogadnom. Az anyag minőségéről be­bizonyítod hogy a vételár­nak megfelelően, igen jómi­nőségű anyag van a konfek­­ciós árukba bedolgozva. Mi­kor az árvetést elémteszí, va­lóban látnom kellett, hogy ál­lamunk kézzelfogható segít­séget ad •. kispénzű vásárlók­nak. De beszéljenek a számok. A leán:ka és a fiú télika­bát, amelynek eladási ára 450—500 forint, kiváló minő­ségű csehszlovák szövetből készült és jóformán az anyag­árat sem fedez' az eladási ár. A különbözeted az állam ár­támogatással pótolja. A 670 forintos termelési árral készí­tett kabát eladási ára 440 fo­rint. Az állam ennél az egy cikknél a vásárlónak 230 fo­rint segítsége: ad, hog gyer­mekének jóminőségű télika­­bátot tudjon venni De nem kivétel ez alól a termelt áruféleségek egyike sem, csupán az egyiknél ke­vesebb. a más' Vnál több a se gítség. Különösen a gyermek­áruknál -agy az ártámogatás A vállalat a készítményei­re h.-’onta köze1 nyolc-kilenc­­százezer forint állami dotációt kap. s így lehetséges az, hogy a vevő sokszor az anyagárat sem téríti meg a vételárban Természeté«, ez a segítség nem vonatkozik a méretsza­bóságra. csakis a konfekció­ra. A vállalat minden igyeke zettel azon van. hogy a vá­sárlók minőségi igényeit a legjobban kielégítse és a kon­fekcióknál is a legjobb mére­tek szerint készítse az öltö­nyöket és más ruhákat. A többéves tapasztalatokat ál­landóan fejlesztve, töreked­nek arra. hogy a készruha vá­sárlás és csináltatott ruha kö zött legminimálisabbra szó rítsák a különbséget. — ab — KÖWVESm Gorld): MESÉK ITÁLIA­­RÓL (Európa). Kb. 240 oldal, kötve: 11.50 Ft. Gorkij „Mesék Itáliárőt” címmel kötete jelent meg a* Európa Kiadónál. Az 1905-ős forradalmi har­cok után Gorkij külföldre menekült, Olaszországba Capri szigetére. Ott élt csak­nem hét évig onnan küldte ezeket az olasz életképeket. A Meséik Itáliáról mondani­valóiban gazdag. művészi formájában Gorkij egyik leg­gondosabban csiszolt műve. Görög Imre fordította. Makai György: Egyiptomi tavasz Riportkönyv, amely az uj Egyiptommal foglalkozik. — Színes stílussal, több mint száz fényképpel illusztrálva mutatja be a világ egyik leg­érdekesebb országának, a nemzetközi politika homlok­terében álló Egyiptomnak mindennapos életét és har­cát Waldapfel József: Irodalmi tanulmányok (Szépirodal­mi). Kb. 556 oldal, kötve: 32.— Ft Waldapfel József irodalom­­történész. akadémikus leg­jobb tanulmányait tartalmaz­za ez a kötet. Waldapfel ré­gebbi tanulmányai fontos részletproblémákat tisztáz­nak, újabb írásaiban pedig arra vállalkozott hogy a marxista esztétika fényében mutassa be irodalomtörténe­tünk nagyjait. Csokonait. Ka­tonát, Vörösmartyt, Ma­­dáchot C zeptembervégi alkonyat ^ borul a falu apró há­zaira, mintha az idő fekete - festékével bemazolt mohos háztetőket akarná skarlát­színű festékanyagával és sí­­mogatásával bíborrá vará­zsolni. A hazafelé tartó csorda fel­vert porfellege a szivárvány minden ' színében pompázva terjeng a korán sárguló aká­cok koronái között. Nyiko­rogva tárulnak ki a kiskapuk és tátott torkukon keresztül egymás után nyelik el az udvarok a legelőről hazatért jószágot. Itt-ott csaholó ku­tyáktól kísérve egy-egy en­gedetlen természetű disznó próbálkozik eredménytelenül az akolajtá elkerülésével. . Esteledik. Az alkonyati zajok helyét lassan a sötétség megülepe­dett csendje foglalja el. Egy­másután gyulladnak fel a lámpák és a négyszemes kis ablakokból lehelet-finomságú tétova sugárfoszlányok hulla­nak ki a járdára, el-el halva, ha odabent valaki a lámpa elé áll. Már csak néhány későre maradt szekér nyikorgása szakítja meg az egybeolvadt csendet, majd az is elhal egy félhangós „hó" után és az este ezerskálájú hangver­senytermében csak a kutyák maradnak uralkodók. Nem törődve azzal, hogy éktelen ugatásukkal zavarják a falu csendjét. hangos tereferél folytatnak egymással a ke­rítéseken keresztül. Ügy néz OÍZI banat IRTA: NAGY bTYÁN ki a f<du ebben as egymás szavába vágó kutxjafeleselés­ben, mintha a sötétségen kí­vül egyedül a kutyqjf birto­kolnák. De talán mégsem, mert eb­ben a pillanatban az italbolt felől hangos ajtácsattanás és egy el-el csukló kissé borízű nótaszó próbál magának utat tömi a sötétség sűrűszövésű függönyén. A rekedten vib­ráló „Édesanyám Te jó asz­­szony‘‘ után hamarosan elő­­búvik a sötétből a hang gaz­dája is: Kerekes Mihály. — Imbolyogva cipeli magával harmincöt esztendejének bá­natát: üresen lógó jobb ka­­bátujját, feneketlen mélységű árvaságát. Nappali világos­ságnál Mihály jó kiállású, pirosarcú. hunevtkás mosolyé fiatalember, aki, ha éppen nincs bánatos vagy borközi állapotban, még a tréfálko­zásra is hajlandóságot mutat. fz a ha jlandóság azonban egyre inkább belevész a csendes, szinte mogorva ko­morságok és a borospohár mellett töltött esték, hétről­­hétre, évről-évre sűrűsödd tömegébe. A sarki villany pisla té­nyében Mihály im bolyoqvn megáll és ép kezével a zse­bében matat. Cigarettát húz elő és a félkezüek keserves kínlódásával rágyújt. Mé­lyet szippantva a cigarettá­ból tovább akar indulni, de az első lépések után hirtelen megáll... r— Jó estét, Mihály — su­ltan felé egy alig hallható fölös köszöntés. — Jóestét — válaszöl a köszöntött az ittasemberek jellegzetesen elharapott sza­vával. — Hazafelé? — Ha minden jól megy... — Hát annak már ideje... este van. — Hogy-hogy! — csattanna fel Mihály, de még mielőtt bármit is mondana, megnézi a köszöntőt, s látva, hogy az valami leányféle, inkább nem szól semmit, — Nem azért, mintha kö­zöm volna hozzá, de... — Ne tartson nekem pré­dikációt, Zsuzsika — ismer rá teljesen Mihály Kötelesék Zsuzsikájára, — nekem úgyis mindegy__Nekem már csak ez dukál... mert még a nóta is azt mondja Zsuzsika, hogy akinek bánata van... — Mi a maga bánata, Mi­hály? — hallatszik a kiskapu sötétjéből egy eléggé félénk kis kérdés. — Még kérdi? Nézze, látja ezt? — és egy heves wozdv lattal a lány felé billenti a kabátja üresen lógó ujját — Tánc Uäz&cn Ez az epizód nem bárban, vibráló transzparenssel, jasz­­banddal, hanem diákbálban, egyszerű zenegép hangjánál született meg... Olyan furcsa érzések gyö­törtek — mintha szorongó szívvel, vizsga előtt állanák — mikor beléptem a fénye­sen kivilágított táncterembe. Színes szerpentinszalagok, konfettik röpködtek körülöt­tem és a zenegép andalító dalt játszott. Tétlenül ödöngtem a tán­coló párok között. A mámort kerestem, ami a jókedv pil­lanatában lecsordul a' bál jegyében összecsengő poha­rakból. ' Körülöttem fiatal leányok, oldaöfésült hajú legénykék élvezték a tánc ritmusát. — Minden mozdulatukon lájn­­oaláz látszott. Az izgalom — amit az első nyili'ános tánc okozott — kipirositotta arcu­kat. Néhány másodpercny1 szünet. Oj lemezt tettek fel — Minden diákbál a maga ‘Isztaságában annyira hason­lít egymáshoz... — hirtelen megszakadt a gondolatom. A piszton élesen felcsen­gett. mellettem az egyik pár — biztos idegenek — kifica­modott mozdulattal nyeglettr a táncot. A csönadrágos fla­­*alember partnemőie fülébe iúdolta, egész hallhatóan a klassz számot: — Nekem sem tanította senki sem. És mégis jól megy, ez nem ■itás ,;s A szokott módon „csűsz­­fattak*’. aztán tovább „pö­rögtek”. Egy komoly kinézésű, szemüveges tanár közeledet■* ‘eléjük. Halkan, diszkréten mondott a fiatalembernek "álamit, valamivel rendeseb­ben táncoltak A leány végig Hmította csU'ófrizvrn iát, szó -akozottan dünnyögte: — Maoát sem féltem, ahogx -ézem én..> A fiú indulatosan szólal meg: — Ha mégegyszer idejön ez a... Partnemöje a szavába vá "ott: —Legjobb lesz, ha telco­­"<nk innen! Igazán elgondolkoztató. — Nem is lenne utolsó dolog ha komclyan venné, ami4 mondott .,i A. A. J. Értesítés A Városi Tanács VB érte­síti az I. kerületi dolgozókat, hogy folyó hó 20 án. pénte­ken délután ö órakor az 4c,him úti iskola kultúrter­mében Bőhn» Gyula megyei tanácstag elvtárs tanácstagi hessá mólót tart Ezúttal is meghívta a vá­­’cc„téVerület doI-ozMt a Szolnok, Városi Tanács VB ebben van az én bánatom \ ősszel,almozva... — Szegény ember ... és i hirtelen megborzongva félbe- | szakítja a lány a megkezdett mondatot, mert a sajnálko- j záson felbátorodva, Mihály ! közelebb lép és savanykás l borillattal árasztja el a leány i arcát. — Szegény azért nem va­gyok — mondja szinte tilta- \ kozva —, mert az urak csak i a karomat vették el a hábo­rúban. de a szivemet nem, az az enyém maradi a há­ború után is. és... és —- sza­vai valami furcsa lihegő in­dulatba csapnak át -—és olyan szívesen odaadnám Zsuzsika... Magának... Mivel szavaira csak döb­bent csend a válasz, felbáto- \ rodik és ép karjával a lány í után kap. Húzza, húzza, ma­­gához az ittas emberek dur­va és a- árvák elkeseredett ölelésével. —1 Mihály — sikolt fel a \ lány — eresszen! — Nem! Nem! Megcsókol- j lak, ha addig élek is — fe­leli lihegve a másik. — Eresszen maga, részeg i disznó! — kiáltja a lány í és egy heves rándítással ki- ’ tépve magát a félkar szőri- [ fásából, sarkonfprdvl és be-! menekül a kapu mögé. tyjjhálu pedig áll sziven­­iitve a szótól és szemé­ből megerednek a könnyek Sír. sír. keservesen zokorrva mint a gw’rmek akinek leg­­x-sd-'-esehh Í\n1álrn,t törte ÖSZ-sse pajkos cimborája TÖRÖKSZENTMIKLÓSI HÍRADÓ KÖZELEDIK AZ ÉV VÉGE. Ilyenkor szokás szám­adást készíteni arról, hogy ebben az esztendőben mit, hogyan tettünk. Ezt vizsgáljuk most a Váiw Tanács Egész­ségügyi Osztá’ván. pontosabban a szociális előadónál. A ldmutrtásokból kitűnik, hogy az államunk által nyújtott, segélyezésre szánt összeg az idén sem volt keve­sebb, mint az elmúlt esztendőkben, A korábbihoz képest bizonyos tekintetben még többet is tudtunk adni. Ilyen például a 75 és 100 százalékos rokkantaknak a korfátlan, míg a hadiözvegyeknek a korlátolt utazási igazolványolt kiadása. Ebben az évben, eddig két hadirokkant és har­­í..-nehárom hadiözvegy kért és kapott ilyen igazolványt Az SZTK-biztoeítottak közül négyszázötvenheten kap­tak ingyenes csecsemőkelengye utalványt, s ezenkívül ti­zennégyen részesültek olyanok is kelengye utalványban, akik nem biztosítottak, de igen rászorultak a segítségre. Városunkban kilenc személy kapott gyógyászati segéd­eszközt, ortopéd cipót stb. A kórházi költségek jelentős részét is az állam fedezi. A kimutatott 125 000 forint kór­házi költségből 50 000 forint térült meg, tehát a nagyobb részt, 75 000 forintot, az állam fizette. Ebben az évben 64 800 forintot fizetett ki a tanács az öregek segélyezésére, s több mint 5000 forintot temetkezési és eseti segélyekre. Tizenhat személyt szociális otthonba helyeztek el. Ezen­kívül a Megyei Tanács harminc három személynek 24 000 forint értékű segélyt adott. Mi nem mondjuk, hogy ez sok, de nem Is kevés, ha arra gondolunk, hogy milyen nehézségek előtt álltunk egy évvel ezelőtt. S az itt elmondottakból is levonhatjuk a kö­vetkeztelést, hogy kormányunk, erejéhez mérten igyekszik segíteni az arra rászorulókat, Több emberséget, udvariasabb hangot? Szerdán, december 11-én, elkeseredett idős asszony és egy fiatalember nyitott be szobám ajtaján. Balláról jöt­tek be a heti piacra, autó­busszal. S mo-t, amikor ha­zafelé igyekeznének, lema­radtak. A kalauz nem vette fel őket. holott még volt hely — panaszolták, s eléggé dur­va hangot használt velük szemben. Most sem volt több utas. mint amikor Baliáról jött a busz s mégis hatan le­maradtak, köztük olyanok is, akiket kisgyermek várt haza. Ezt igaz ágtalannak tartják és kérték, hogy írjam meg az újságnak. Megtettem. S csupán még annyi a megjegyzésem, hogy­ha valóban így történt, hely­telen volt a kalauz viselke­dése. Lehet, hogy a „szabály az szabály” alapon nem vet­te fel őket, de akkor már Balián sem lett volna szabad megsértenie a szabályt, e csak annyi utast felvenni, amennyi a megengedett; Egyszerű történet s a petda mégis követendő Idős, töpörödött asszony lé­pett be a Törökszenfmiklósi Vasipari Gépjavító Vállalat kapuján. Megkereste az igaz­gatót s elpanaszolta baját. Kuncsorbáról jött vonattal, mert eltört a húsdaráló rög­zítő csavarja, holnap pedig le akarják vágni a hízót. Meg­lehetne-e cinálni — kérdezi. Az igazgató arra gondolt, hogy a néni kilométereket gyalogolt az örmény esi állo­másig, s máris tessékeli a melegebb irodába, aztán a műhelybe indult a törött csa­varral. — Turóczi és Juhász .szaktírsaknak nyújtja át, — mondván, hegy az idős néni vár a javításra. A két fiatal szakmunkás azonnal hozzáfog, de amint ráfordítják a hegesztő pisz­toly lángját az egész összeol­vad, szinte használhatatlan­ná válik. Mit csináljanak most? Mondják meg a néni­nek. hogy vegyen másikat? Azt már nem. Nem küldhe­tik el, hisz messziről jött fá­•«»•»(•«•moH ******** r*r*v radt lábaival. Egymásra néz­tek, s szótlanul is értik egy­mást. — Szólnak a néninek, hogy várni kell egy kicsit, melegedjen nyugodtan, s az­tán hozzálátnak egy új csa­var elkészítéséhez. Amikor kész, ragyogó arccal viszik be és kérik az igazgatót, hogy csak az anyag árát számol­ják, a munkadíjat ne. Az igazgató mosolyogva, egyet­értőén bólint. S akik tanúi a jelenetnek hogy bár egysze­rű dolog történt, mégis ióleső érzés. Segítettek az idős asz­­szanyon. A néni kifizette a 3,60 fo­rintot, s boldogan indult ha­za. A fiatalok pedig vidám nótaszóval folytatták mun­kájukat. • December 14-én, szomba­ton este a Dózsa Tsz nőtaná­csa jól sikerült táncmulatsá­got rendezett. A bevételből a tsz tagok gyermekeit fog­ják megajándékozni. Szabó Imre tudósító amely évekig hordta magán a háború nyomát. Rombadőlt Tollhegyen Tilos, vagy nem tilos?... Törökszentmtklóson, köz- táblát, ami minden városban, vétlenül akulturházzal szem- sőt még a községekben is azt ben van egy üres teleik hogy „parkírozni ti­tos’«. . Busa elvtárs másnap kí­... , váncsian nézte a fejleménye­epulet dísztelenedéit rajta, ket< és _ mi tagadÓ£ _ sűrűn benőve gazzal. kicsit mealej>m^ A ^ Egyidőben letakarították a kocsi kÖ2Ütt csak nahezen /e_ romot és a burjánt. Ma már dezte fel a támt De egészen üres... azaz, hogy kutatott utána> m-g megviU mégsem. Helyesebben mond- Ontotta. Egy idős bácsika va: nem mindig... Piaenap éppen akkor köpött hozzá alkalmával - szerdán és effy m ^ körüu ^ szombaton - itt álldogálnak ügy juk> fiilösleges kocsijaikkal a jókedélyű vá- a tW)ábbi magyarázkodás, a sárosak. Mondanom sem kell, tábla ma ü mt &u éj Q víg pipaszó mellett folyik az kírozás csaknem megkétszc­­abrakoltatás, no meg, ami reződött. Pedig a helyi ta­­aztán történik. Már pedig ez nács sokat tehetne_ Nem nagy nem jár szemét és illat nél- munkával érvényt íudnn ^ kul rezni a tilalmat hirdető táb-Busa István, a kultúrotthon láTiak. Vagy fásítással is igazgatója, mint tanácstag is meg iebetne szüntetni ezt a több ízben kérte az illetéke- kirívó esetet seket, hogy tegyenek intéz- Elvégre egy kult-.^tthon. kedest Sok utánjárásra, hó- ról é$ egy rendelkezés ^ napok múlva meg lett az tartdsárói van sz(, eredmény. Elhelyeztek egy —Amóth —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents