Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-13 / 293. szám
Hogyan is áll a kultúr munka Vezsenyen? ÄMIT A FALU ügyes-bajos dolgairól, gazdasági eredményeiről tudni akartam, már . elmondotta kérésemre Hajdú Lajos elvtárs, a VB elnöke. Aki dolgozik, az joggal kíván szórakozni is.. i így került szó a vezsenyi kultur csoportról, munkájáról; — Ezen a téren nem sok dicsekedni valónk van, kezdte Hajdú elvtárs. — A tavaszon előadásra került a „Vén betyár’' című háromfelvonásos színmű; nemrégen táncos estére került sor; most pedig — mint hallom »— a Vöröskereszt készülődik valami, rendezvényre. Nagyon hiányzik falunkból a KISZ szervezet, ennek megalakítása, remélem, már csak napok kérdése;., — Ügy áll a dolog, — folytatja az elnök elvtárs, — hogy a kulturház igazgatója, Nagy Ernő elv társ, szorgalmas ember, de — bármilyen furcsán hangzik is — túlságosan szorgalmas. Azonkívül, hogy igazgatója a kulturháznak, mint ktsz tag dolgozik, részt vesz időnként a jószágösszeírás, a tűzoltóság, sőt a tűzbiztosítás szervezésének munkájában is. Kevesebb talán több lenne;; j —■ Igaz viszont, hogy mozielőadások körül nem mutatkozott hiba, ez nem kis részben az ő érdeme; i, HALLGASSUK MEG a másik felet is!’’ — mondották egykoron a bölcs rómaiak. Elballagtam Nagy Ernőhöz, akit némi gúnnyal, de mégis elismeréssel a „falu mindenesének“ mondanak. A felkeresett fürge ujjakkal alakítja egy fonott-szék hátát, s kérdésemre — bár kissé csodálkozó arccal, de <— szapora szóval felel: *— Tudom én, hogy az elnők elvtársnak sok a dolga,mégis csodálkozom, hogy ilyen keveset tud a kulturcsoportunikról... s Tény, hogy nem könnyű a dolgunk; a mozi-vállalattal közösen használjuk a termet, mely csak a hónap első és utolsó szombatján áll rendelkezésünkre; így a próbák folyamatossága súlyosan veszélyeztetve van. Igaz, a nagy nyári dologidőben nem túlsókat értünk el a kultúra frontján, de ezen senki sem csodálkozhat.;: A November 7. tiszteletére rendezett ünnepélyen pedig Hajdú elvtárs is lelkesen tapsolt szín játszóinknak, népi táncosainknak ; . 5 NAGY ERNÖNÉ is kiveszi részét férje mellett a kulturmunkából. öt-hat tagú „törzsgárdáját'1 és nyolc főnyi tánccsoportját nem kis részben az ő lelkesedése tartja együtt. Nemrégen „magánösszeírást” végzett;: (Csaka Statisztikai Hivatal meg ne tudja!;..) — Megállapította, hogy Vezsenyben ötvenkét 16 és 23 év közötti leány és fiú van. Egyenként beszélt velük;, negyvennyolcán vállalkoztak arra, hogy résztvesznek a kulturcsoport munkájában. Rausz Szilveszter elvtársat, az ügyeskezű tanítót pedig a díszletek megfestésének sikerült megnyernie. MEGYERI LÁSZLÓ elvtárs, a szomszéd falu gépállomásának szerelője. — ki látogatóba vetődött ide — helyeslőén bólogat, majd megjegyzi: — Engem ugyan a tizenegyes jobban érdekel az operettnél, mégis el kell ismernem: színigazat mond Bözsi néni! „Bözsi néni” elmondja azt is, hogy a kultúrosok karácsonytájt a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ előadására készülnek. Ezzél egyidejűleg állandóan gyakorolnak a népi táncosok; a többiek pedig négy új egyfelvonásost tanúinak meg „kultur-tartalókul”t Kása Ica, a tanács dolgozója, önzetlen pártfogója a műkedvelő színművészgárdának. Nem ritka, hogy féléjszakát tölt el szerepeik legépelésével.. FELKERESTEM Törőcsik Sándor elvtársat is, a községi pártszervezet titkárát. Művelt. megfontolt fiatalember; józan fővel értékeli az eredményeket, de nem igyekszik takargatni a hibákat sem. Megkértem, szóljon a KISZ ügyéről. — AZ EPOSZ-on kell kéz denem, — mondja elgondolkozva. — Ez a szervezet valahogy észrevétlenül eltűnt a vezsenyi életből.., A megalakítandó KISZ szervezetre vár a feladat, hogy ne csupán a szórakozás lehetőségét, de az öntudatos kommunista nevelést is megadja fiatalságunknak; Sajnálatos tény, hogy a pártszervezet munkája e téren nem volt megfelelő. Igen rövid időn belül kézbevesszük a KISZ- kérdést. Ismerem fiataljainkat; tudom, hogy munkánk nem fog kárba veszni; — Körülbelül mennyi idő múlva kerül sor erre? — Arra törekszünk, hogy a vezsenyi KISZ-szervezet lehetőleg december derekán már működjék. Párttitkári tisztemet nemrégen vettem át, s bizony nehéz mindenre rögtön sort keríteni; Egyet KELL értenem Törőcsik Sándor levtárssal; — tisztánlátása, katonás határozottsága késztet erre. Nem jósolok, hanem következtetek, amikor azt állítom: — eredményes munkát fog végezni a megalakítandó KISZ- szervezet. Biztosítja ezt jelentős mértékben Vezseny fiatalságának öntudata, lelkesedése. S ekkor remélhetőleg az egyesek szerint élénk, de mások szerint még nem egészen kielégítő kultúráiét is méginkább fellendül majd, r— borváró — GONDOK Kunhegyesen Nemrégen szereltem le kétéves katonai szolgálat után. Sok helyen megfordultam és így természetesen minden szórakozási lehetőséget megragadtán), sok filmszínházat láttarrr. Valamennyi hiba nélkül betöltötte hivatását, jól és igényesen vetítettek. Éppen ezért "kellemetlen meglepetéské&'>’tért, hogy Kunhegyeserl J»3án a mozi a legelhanyagófStbb. Rendetlen az egész helyiség, s ha az ember látni is szeretne valamit, a rossz széksor-emelés miatt ez teljesen lehetetlen, A másik hiba, hogy csak egy géppel vetítenek. A MOKÉP már elég régen ígéri a pótlást, azonban ez máig sem történt meg. Kunmadarason, pedig az nem járási székhely, két géppel vetítenek, egy gyönyörű filmszínházban. — Persze nem arról van szó, hogy most már a kunmadarasit szüntessük meg, hanem arról, hogy a kunhegyesi is legyen legalább olyan. Kérjük a MOKÉP vállalatot, hogy segítsen e probléma megoldásában, hiszen egy 15 000 lakosú járási székhelyről van szó. Győző László Kunhegyes----------------------------------FILMSZÍNHÁZ-7K LOREtEt* Magam se tudom, mi gyötör, Arany fésűvél rendezi de S dúdolva dalba fog ■ Oly szomorú a szívem; Ó idők régi meséje Kísért sejtelmesen, Húsén az est idesurran, A Rajna fut puhán; Bukó nap sugara csillan: Az órmok homlokán, Soha még ilyen mennyet, Igéző dallamot! Kis sajkáján a csónakost Rá vad bú fogja el; Oh, nem ügyel zátonyra most, fisak föl, csak a csúcsra figyel Egy tümdérlány, a szépek féltemet Sajkástul egy legényt — nr.,,?- ^ Bűvös dalával verte meg \ 5 Mulatja ott magát. XÍ Lorelei szeaénvV i Csillog haja szép arany éke, A ij0reie* szegényt! 5 Míg bontja arany fonatát, SARKADY SÁNT'r~ ! *) 160 évvel ezelőtt, 1797 december 13-án született H S Heine, a nagy néniét költő.) ) XJ00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000O- , fTTTfTTTTTTVVTVTVVTTTVWTTTTTTVTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTrrVTTTT TUDJA-E, kb. 600 millió ember számára a rizs, kb. 500 millió számára a búza, kb. 150 millió számáfa a rozs és kb, 70 millió ember számára a kukorica a főeledel? a kínai írás a mi betűírásunkkal ellentétben képekből kiinduló szóírás, összesen 40 000 szójellel, amelyek közül azonban ma már csak 4000-et használnak? A kiejtés jellegzetessége az, hogy ugyanaz a szó különböző hangmagasságokban kiejtve különböző értelmű. a franciák átlag 350 szótagot, a japánok 30I-et, a németek 250-et és az angolok 220-at beszélnek percenként? ...az Egyesült Államokban jelenleg is több mint tízmillió analfabéta van? Az iskolaköteles korban lévő gyermekeknek körülbelül egyharmada nem részesül oktatásban. :.. a Szovjetunió főiskolái az idén már 265 000 új szakembert adtak az országnak? , f Hangverseny Kisújszálláson Közös hangversenyt rendez december 21-én este a kisújszállási Városi Énekkar, a gimnázium énekkara és a Kossuth Lajos úti gyermekkar a városi kulturotthonban. A három énekkar kiilönkülön is fellép. A gyermekkar énekli többek között Kodály: Köszöntő, Jelige, Esti dal című kórusmüveit és Mozart karrészletét a Varázsfuvola című operából. A gimnázium énekkarának kiemelkedő száma lesz a Rabszolgák kórusa Verdi Nábuccó című operájából. A Városi Énekkar előadja Csajkovszkij Altató dal-át, Howland Drága perc-ét, és Bárdostól a Tiszai dallamök-at. Az egyesített énekkar Bárdos Csodát mese’ék. Bécsi munkás induló és Kodály Magyarokhoz című kórusművével lép színpadra. Szólót énekel Várnai Jenőné és Barta Ferenc, zongorán kísér Garaguly Klára és Kiss Sarolta. Vezényel: Kovács Jo- ZMf, , If, I : : ■ NAPLEMENTE ELŐTT URBAN ERNŐ: FARSCAPÉNZ (Folytatás) S a lelkiismeret? Góczán Sándor eleddig makulátlan elnöki lelkiismerete? Nem szólt az egy kukkot se, ahogy a kártyás embert se szól semmit, ha mégannyit is sír utána a család, s ha a heti keresetből az utolsó tízest teszi is föl a lapra. Mondhatni, hogy inkább valami elégedettségféle lett úrrá Góczán Sándoron: a jólvégzett munka öröme. Hát hogyne! ötvenhat forint nem kicsiség! Ahogy a „Kongresszus” vetései állnak, több mint kerek egy munkaegységet tesz ki, annyit ér meg Góczán Sándor hirtelen támadt „ügyessége”. A zonban megálljunk, csak lassabban kicsit a test** tel! Ne ítéljük cscmtja-velejéig romlottnak a megbódult Góczán Sándort. Amíg a vásár zsivaját hallotta, s orrában volt a lacikonyhák pecsenyeszaga, csakugyan aludt á lelkiismerete. De mihelyt vonatra ült, pláne mikor a vonat ablakából a „Kongresszus” pirostetős épületei is feltűntek előtte, azt hitte, megbolondul a rászakadó szégyen és aggodalom miatt. Mi lesz, ha meglátják? Ha számonkérik tőle, hogy mire pocsékolta drága idejét? Csak most az egyszer segítse haza a jószerencse! Soha többé nem látja Góczán Sándort a hetivásár. Pedig mégis csak meglátta, mindjárt a következő kedden! Hogyan történhetett a dolog? Hisz Góczán Sándor egész héten inaszakadtáig dolgozott, valósággal „vezekelt” titkos bűnéért, melyet — érzése szerint — a közösséggel szemben követett el. Az éjfél mindig az irodában találta még, s alig percent a hajnal, máris az istállóknál járt-kelt. A malacokra rá se tudott nézni, még a szalonnát se vette be a gyomra, mert az is botlására emlékeztette. Mi vitte kedden hajnalban mégis az ólhoz? Mi parancsolta neki, hogy tuszkolja a malacokat a zsákba, s hogy az irodaajtóra hazug cédulát tűzzön: „A járás hivatott, estére itthon vagyok”. Az adás-Vevés, a nyerészkedés ördögi öröme, mely becsületet, kötelességet, helytállást, mindent, de mindent elfeledtetett vele. Ahogy mondani szokás: „rájött a szerzés ízére”, s hétről Pétre nagyobb és nagyobb kortyokban nyelte. Mit bánta már, hogy meglátják-e vagy se? Hol nyert, hol meg vesztett a malacokon, tán már a ■negyedik párt cserélte, s féljózan-félrészeg állapotban \alósággal hajtotta a napokat, csakhogy jöjjön már a edd: a hetivásár várva várt napja. Titokban lehet az ilyesmit tartani? Dehogy lehet! netán kedden jött valaki a ,,Kongresszushoz” látójába, s az elnök után kérdezett, még Annus, a külön■ szűkszavú, komolykodó kis adminisztrátor is szemközt' névette az illetőt: — A Góczán bácsi? Nincs az itthon kedden. Zsákkal hozza a járástól a szempontot meg az irányvonalat. D 0 e nem azért közösség a közösség, hogy az egyébként hasznos, igyekvő, ám ideig-óráig rossz útra tért tagját veszni hagyja. Mikor Góczán Sándor negyedszer tért meg zsákkal a vállán az „értekezlet”-ről, azt mondta Czakó Pista a munkacsapataiuik, amelyik szép veres miniummal épp a vaskerítést pingálta: — Fiúk! Ez így nem mehet tovább. Észre kell térítenünk az öreget! S lön a „Kongresszus”-bon nagy súgás-búgás, tervezgetés egy egész héten át. Keddre virradóra pedig — úgy hajnali három óra tájt — Czakó Pista nagy csöbörrel, némi pálinkáskenyérrel és iiégy vállalkozó szellemű fiatallal a kertek alja felől Góczán Sándor udvarára lopódzott, s a kutya lecsendesítése után egyenest a téglákra állított disznóólnak tartott. A malacok ríttak, sivalkodtak egy darabig, aztán olyan csend lett, hogy egymás szíve dobbanását is hallani vélték a disznóólnál foglalatoskodók. Hogy mit csináltak, mit se, az nem nagyon látszott, s á hangjuk se igen hallatszott. Csak egyetlen egyszer, jó negyedóra múltán támadt köztük vita. — Nem jól írod, te! — Már mér’ne írnám jól?! Kitűnőt adott nekem a tanító helyesírásból. — Jó, jó! — vágta el a vitát Czakó Pista. — Nevelünk itt mi, nem helyesírunk. írjad, ahogyan jólesik, csak siess vele, koma. D ohányos ember hajnali köhögése, csoszogása. Nyikkan a verőceajló és ki áll istállólámpával a tornácon? Ki más, mint a korai vonalhoz igyekvő Góczán Sándor. Pislog, ásít, a halványuló csillagokra néz, s dehogy veszi észre, hoagy négy-öt árnyék hussan el hirtelen az óltól. — Lássuk, miből élünk! — dörmögi a beszédben is lassanként kupeccé vedlő Góczán Sándor, s egyik kezében a lámpással, a másikban egy marék árpával az ólhoz ballag. — Ne, coca, ne, ne... — hívja, csábítja szenvedélye tárgyait, s a korlát sarkára helyezi a l&úi$'át, nehogy a malacokat a zsák szája mellé találja dugni:. — Jaj! — azt mondja. — Jaj! — és fy&ét feldörömbölő szivére szorítja, mert a lámpa libegő, hftsszú árnyékot vető fényében ijesztő látványban van.-rg&e. Vér szárad a pallón, a hidas pallóján! — Gyilkosok! Gazemberek! —* ordítja.!besservében, s négykézlábra áll. hogy legalább a nyomokat vehesse közelebbről szemügyre. rvi. íEoUit. ikövd ____’ . -w Nem mindennapos műves?,! élményben lesz részük azoknak, akik megnézik Gerhart; Hauptmann világhírű drámaíró művéből, a Naplemente eiőtt-ből készült filmet. A Naplemente előtt, mint színdarab .nagy sikerrel szerepelt az európai színpadokon, s most;' hogy a film a maga eszközeivel gazdagította, kiszélesítette u rendkívül izgalmas cselekményt folytatja d.adalűtját;l I ’■ Gerhart Hauptmann r—;akinek a nevét szerte a világon Ibsenével, hazájában Schillérrel és Goethével hasonlították össze — 70 éves korában, :■ 1932-ben írta remekművét. Az akkori kritikusok „végre egy igazi dráma” — jelszóval üdvözölték a darabot, amelySerTGsortos Gyula, majd később Somlay Artur nyújtott felejthetetlen alakítást. A történet . 'képpontjában egy idős ember. Clausen tanácsos lángoló, nagy szerelme áll. Clausen özvegyember, elfáradt a küzdelemben, s abban a pillanatban, amikor el akarja dobni magától az leletet, találkozik' utószor a szerelemmel, egy bájos fiatalélány személyében. A szerelem hamarosan'kölcsönös lesz, de a család aljas praktikákkal rengeteg akadályt gördít útjukba. A Clausen-gyerekek és rokonok, akik idősebbek Inkennél, nem tudják és nem is akarják megérteni apjukat —i mindenáron meg akarják hiúsítani a készülő házasságot, de ez csak ideig-óráig sikerül. Nem lehet megölni az igazi, szerelmet, az mindig és mindenkor győzedelmeskedik. (A. Vörös Csillag mozi műsora.) 9 tetszés vágynám tetszés joga az olvasóké Keszthelyi Zoltán hét új könyvéről Életem folyamán több szó- Másik könyvem „A futball morúság ért, mint öröm. Az meg egy pár zugos cipő”; utóbbi évekről is elmondha- Tizenhét elbeszélés, legtöbbje tóm ezt. Most azonban, mint* élsőszemélyes. A forma ne téha megváltozott volna a sor* ijessze meg az olvasót, ne rend: két könyvem megszü* 'higgye, hogy életrajzi megletése, illetőleg megjelenése emlékezésekkel untatom. Ez felkeltette bennem az örö- a -forma felel meg legjobban möt. Könyvnapra megjelenő rriöndanivalóm életrekeltésé- Halljátok... című verses- re; Gyermek- és ifjúkorom kötetem kisterjedelmű, de, élményeit dolgoztam fel, s úgy gondolom, skálája széle- igyekeztem kerek elbeszélésebb az eddigieknél. seJcet alakítani a meg ma is Költői pályámon új szakasz kísértő, szomorú, keserű időkkezdödik, s ezt az újat nyitja pöl. meg a Halljátok... vers, A Móra Ferenc Könyvkiadó amelyet egy előző könyvem- jelenteti meg e rövidebbböl vettem át. A többi vers hosszabb novelláikat. Ez a két év terméséből való. Sok tény, remélem, nem gátolhatolyat talál köztük az olvasó, ja meg, hogy a hatvan éves amelyet folyóiratban vagy „fiatalok” is elolvassák légnapilapban még nem látha- kedvesebb könyvemet, amelytott. Arra törekedtem pályá- ben hangot kapnak gyermekmon, hogy minden érzésemet és ifjúkorom jellegzetes alakos gondolatomat hamisítatla- laí külvárosi és falusi han, , ... „ gúlatai, izgalmas eseményekül hozzam világra. Reme- kpl Mf T6bhet ^ lem, törekvésem ebben a kis mondhatok. A tetszés vagy füzetben sikerült legjobban, nem tetszés joga az olvasóké. Jl íeíj-táiiéftüi ftiftlajbi fiáiéiból eiedtnéHtfJlibdetéte A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága által meghirdelett „Helytörténeti-néprajzi kiállítást’ ünnepélyes eredményklhridetése és díjkiosztása 1957. december 16-án (hétfőn) délelőtt 10 ódakor lesz Szaliii kon a TTIT klubhelyiségében (Kossuth tél' 4. 1. cm.). Ä legjobb pályamunkáidtól reszleiekét. olvasunk fel és helytörténeti kulalés problémáiról,, feladatairól ankéiot rendezünk. Ezért mind a pályázaton résztvevőket, mind az érdeklődőket szeretettel várjuk. Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztály