Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-11 / 291. szám

TÖRÖKSZENTMIKLÓSI HÍRADÓ j HEJ! - AMIKOR MÉG!...

A sajtó hasábjain egyre többet olvasunk róla, s meg kell mondani, az emberek is mind gyakrabban beszélgetnek arról, hogy milyen súlyos milliókat jelent népgazdaságunk vesztósóglistáján az, amit lelkiismeretlen, bűnös egyének elsikkasztanak. Csupán abból az összegből, ami eddig ilyen módon tűnt el, hány és hány családnak tudnánk lakóházat és ezáltal nyugodtabb életet biztosítani. S az is sokra rúg, amiről nem tudunk. Akadnak olyan emberek, akik elfelejtik, hogy a dolgozó nép bizalma emelte őket vezető posztra, elfeledkeznek magukról és a társadalmi tulajdont, a nép vágyó, nát lopják;

Ilyen ember volt Tóth Zoltán is a törökszentmiklósi szállítmányozási vállalat vezetője. 1351-ben került a vállalat élére. Rájött arra, hogy meglehet élni könnyebben is, s rendszeresen lopkodni kezdte a gépkocsi alkatrészeket, súlyosan megkárosította az államot. A házkutatás során mintegy 9000 forint értékű gépkocsi alkatrészt találtak a lakásán. (Vajon mennyit adhatott el ezenkívül?) Ezért a bíróság másfél évi börtönre ítélte. De most újabban sikkasztásért van ellene eljárás folyamatban. Miért tehette ezt? Könnyű a válasz: mert gyenge volt az ellenőrzés;

Vannak más súlyos esetek fs. A töldművesszövetkezeti boltokban például igen gyakran mutatkozik leltárhiány. S sok esetben az ügyészség nem tud eljárást indítani, mert a boltvezetőre nem lehet rábizonyítani, hogy ő személyesen okozta a leltárhiányt, többször azt mondják, hogy ez könyvelési hibából származik.

Az biztos, hogy a mi törvényeink a bűnösöket vannak hivatva büntetni, nem az ártatlanokat, s ezért olyan könyvelési rendszert kell bevezetni. hogy az esetleges hiányért ne lehessen a felelősséget ártatlan emberek nyakába varrni. Az ellenforradalom előtt — több kevesebb hibával — működött az Állami Ellenőrzési Központ, illetve az Állami Ellenőrzés Minisztériuma. Ezek biztosították és gyakorolták is az állami ellenőrzés jogát. Sok visszaélést, szabálytalanságot és sikkasztást lelepleztek. Most azonban nincs az államnak ilyen szerve és ezt egyesek alaposan kihasználják. Ezért — véleményem szerint — szükséges volna egv olyan ellenőrzési rendszer bevezetése, amely elejét venné, gátat szabna az Ilyen visszaéléseknek. Ennek az ellenőrzési szervnek természetesen a-dolgozók nagy többségére kellene támaszkodnia. De addig is, míg nincs ilyen szerv, nem engedhetjük, hogy a különböző vállalatoknál, szövetkezeteknél a visszaélések, üzemi lopások tovább folyjanak. Sokan, ha észre vesznék is ilyen dolgot, nem szólnak, gondolván, hogy akikor rossz embernek tartják őket. Ki akarja azt, hogy tolvajok, csalók tartsák őt rendes embernek, azt hiszem, ilyen ..kitüntetésre” senki sem vágyik. Nem fszabad szemet hunyni a visszaélések láttán, mert csak közös erővel, összefogással vethetünk véget a dolgozó nép vagypha esztelen herdálásának.-' I 1 . ! |

é

Kedves kis ünnepség színhelye i$öU december 7-én a törökszentmiklósi gimnázium tornaterme. Az igen szépen dekorált teremben a tanulók és tanárok Arany emlékestet rendeztek, melyre a szülőket is meghívták.

A résztvevők figyelemmel hallgatták Bükkfalvi Zoltán irodalomszakos tanár előadását Arany Jánosról. Az előadó, költészetén keresztül mutatta be nagy költőnket, az általa megtett nehéz, de szép úton vitte végig képzeletben a hallgatóságot.

A megemlékezést színvona- Izs kultúrműsor követte. Igen nagy sikert aratott a kis énekkar, amely Arany megzenésített katonakölteményeit

adta elő. A tánccsoport isj megérdemM a dicséretet. A ! diákok Arany verseinek sza- \ valósával és a Pázmány lo- í vág dramatizált változatának í előadásával szórakoztatták a j megjelenteket.

Meg kell mondani, hogy} valamennyi műsorszám igen | nívós volt, s ezek betanító- j sóért Somorjai Gábor, Tóth j Sándor és Haris Károlyné fa. ; nárokat illeti — a lelkes diá- i kok mellett — dicséret.

Ugyanezen az ünnepségen j osztották ki a díjakat a ko- I rabban kiírt pályázat nyerte. j seinek. A diákok megnézték j az Operaház előadásában V. 1 Lászlót, s ezzel kapcsolatos í élményük megírásával vettek : részt a pályázaton. A boldog 1 nyertesek egv vár korcsolyát, í egv jegyet az Operába és uH- \ költséget, valamint az Operák ] könyvét kapták jutalmul.

A műsor táncmulatsággal j folytatódott. A szülök és ta- i nárok között fesztelen beszél- % getés alakult, melynek során í közelebb kerültek egymáshoz, i Ez a nevelés szempontjából \ feltétlenül fontos is,

•

A törökszentmiklósi kulturház színjátszói nagy sikerrel mutatták be december 1-én és 8-án a I.iüomfi című vígjátékot. A régi, rutinosabb szereplők mellett a fiatalokat is bevonták a színmű előadásába.

Szabó Imre tudósító

A f. wAití juh

< J* *> Hi Ä .fc. 5» -C <> >« % 2 > ♦ t ö A W Á > A

msem—vmmsesmm

*mí í

a

U>k:>n >r>.

J-:

VÁROSI SZÍNHÁZ

CSÓKOS ASSZONY

Vifcw'-O ^ ;y.v< <->>.. , '• V, .>/• </•-.' ifó fi',-:

y *>■ •* tv |

< * CVC

L .

itt«**. - - *

* *•-•> .... -■<■■■■, wv,

. V .. .:v A

>• ' ' . ' , ,

í&cftvs.őe-.ír.

v- '' tji.j -w.Sé

** * ött » »**»&•*«» w«y g»k*lol-k.

■*«*■«» ***-, ha i**>í**wví «*><»*»<

a *»*<»<**« x&*.v«k

A AjN* tntnwM vört«, , >

i;; a budapesti Városi Színházban játszotta Kompóthy Gyula a Csókos asszony című operett Dorozsmay Pistáját! Ilyen „szürke“ nevekkel, hogy: báró Tarpataky — Hegedűs Gyula, Katóika — Honthy Hanna, Rica-Maca — Somogyi Nusi, Kubanek hentes — Kabos Gyula;:: Akkor bizony még pár évvel fiatalabb volt a mi Gyula

bácsink. Most pedig már;:: De hiszen kár volna tapintatosan elhallgatni, mert még a színlapok is kiabálják: éppen 60 éves. Most lesz 13-án a jubileumi fellépése. A Mosoly országát újítják fel tiszteletére. Reméljük, nagy sikerrel; — Képünk: a Csókos asszony 25. előadásának plakátja, 1926 március 22-ből; Jobbra fent Kompóthy Gyula.

DECEMBER 8-Afí a Szigligeti Színházban megrendezett ünnepi hangversenyen gyermek-, női-, férfi- és vegyeskarok mutatták be Kodály kórusm ű veinek gyöngyszemeit. A műsort a mintegy 300 főből álló egyesített vegyeskar nyitotta meg. Kodály—Berzsenyi: Magyarokhoz című kánonját adták elő. A kánon szélesen hullámzó hangjai úgy szárnyaltak a nézőtéren, mint egy hatalmas orgona zúgása, végső akkordjaiban a felszabadult nép örömujjongását zendítve meg;

A bevezető szám után Elek Lajos, a Városi Tanács VB elnökhelyettese köszöntötte a hallgatóságot és a szereplő énekkarok tagjait. Majd méltatta a nagy zeneköltő nagyjelentőségű úttörő-munkásságát, amelyet a XIX. század végén mesterségesen elsekélyesíteftt magyar zenei élet felvirágoztatása, új útra terítése érdekében kifejtett. A mélyen sizánló gondolatokat tartalmazó megnyitót Elek Lajos a következő szavakkal fejezte be: „Felszabadult népünk Kodály Zöl-Jó! szerepeltek fcórnsaink a vasárnapi hangversenyen

tánt megbecsüli és szeretet tel tekint rá“.

Az ünnepi beszéd után a Járműjavító, a Fűtőház és a Népi Együttes egyesített férfikara szólaltatott meg két Kodály művet, Kóbor Antal karnagy vezetésével. A „Felszállott a páva1’ első szakaszában jól érvénysült az ötfokú népdalmotivum sajátos zeneisége, majd az egyes szólamok fokozatos belépésével kibontakozott a mű forradalmisága is. Keménységgel szárnyalt fel az ének a középső részben, majd nyugodt harmóniával fejeződött be. Valamivel több szín, és a tartalmi mondanivaló jobb zenei kifejezése emelte volna a ®ű élményszerűségét.

A másik — Kölesei versére írt *— kórusmű: a „Huszt” volt. Ez Kodály egyik legszebb, de előadás szempontjából talán legigényesebb alkotása. Dicséretére válik az énekkarnak, hogy sikeresen oldotta meg feladatát. Az úttörőház gyermekkara már megjelenésével is belopta magát a közönség szívébe. Várszegi Mártonná vezényletével finoman csendültek fel az

üde gyermekhangok a „Katalinka” című gyermekmondóka játékos dallamaiban, jól érzékeltetve a katicabogarak cikázó táncát. A „Lengyel László“-ban a szólamok tiszta felelgetése, majd a zárórészben a dacos fogadkozás keménysége kitűnően adta vissza a mesteri dailamvezetést. Talán, ha egy terccel feljebb kezdik éneküket, jobban érvényesült volna az énekív ar szépencsengő, melegtónusú hanganyaga.

Bakki József karnagy lendületes vezénylése mellett mutatta meg a nemrégen alakult leánygimnáziumi énekkar, hogy a gondos és lelkiismeretes munka jó eredményhez vezet. A „Gergelyjárás’1 és a „Zöld erdőben” című művek közül különösen az utóbbi tetszett.

A csodálatos lágy pianói, a derűsen csillogó szoprán cizellált szólamvezetése, a nemes összhang, a tiszta szövagkiejtés tette élvezetessé a kórus énekét.

A HANGVERSENYEN a

legnagyobb sikert a Szolnoki Népi Együttes aratta. A Kóbor Antal vezetése alatt lévő énekkar szépen felfelé ívelő pályáján valóban művészi élményt nyújtott. A „Liszt Ferenc’-hez című műben a lefojtott szenvedélyt takaró pianók, majd a sikolyszerűvé erősödő forték hűen tükrözték a közlemény romantikus pátoszát és forró hevületét. A „Mátrai képek” cím alatt bemutatóin ragyogó kóruscsokor koronája volt az ünn/spi műsornak. A dallaingazdagságban tobzódó zenei képek sokszínű hangulatváltozásának varázsát; a feszültségek és feloldódások mesteri sodródását fergeteges hullámzását nagy műgonddal és lelkesedéssel tolmácsolták az énekkar tagjai,

A hangverseny közönsége —• melynek soraiban a megye minden területéről voltak zenekedvelők — sokat tapsolt. Szolgáljon ez buzdításul énekkaraink további munkájához. Összevetve megállapíthatjuk, hogy a hangversenyt szükséges volt megrendezni, és érdemes — meghallgatni. Több hasonlót, várunk. Csontos Sándor.

Uj mozgalom az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért

Pakliig (Új Kína). Az atom- és hidrogéníegyverek betiltásáért küzdő japán bizottság szombaton ülést tartott és elhatározta: felhívással fordul Ázsia és Afrika népeihez, hogy indítsanak hatalmas méretű mozgalmat a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek, a fegyverek alkalmazása, az ázsiai és afrikai országok területéi-e történő szállítása, valamint minden olyan kísérlet ellen, amelynek célja atomháború klrobbantása;

Tokiói jelentés szerint a bizottság felhívta a világ országait, vegyenek részt a leszerelésért és az atom- és hidrogénfegyverek használata ellen küzdő erők negyedik világértekezűetén, amelyet a jövő nyáron tartanák meg Japánban, vagy valamely más ázsiai országban;

Nem a jó disznótoros kóstolóról van szó. Égészen másfajta kóstolóról, amely megvallom, mindig egy kis jóleső elégtétel számomra.

Úgy történt, hogy valamiféle hivatalos ügyben, megyeszékhelyünkre utaztam. A kocsiban vígkedvű, jóvágású legények fújták, hogyaszongya: „Édesanyám ne sirass, inkább pájinkát hozass...” Szóval rekruták búcsúztak a „civil élettől!”

Mi sem természetesebb, hogy ilyenkor, a magamfajta „civil” visszatekint azokra a „régi szép időkre”, amikor még ő is „angyalbőrben” járta a világot. Sok keserves és sok kedves emlék szakadt fel az öreg obsitosban... de talán egy sem volt olyan kedves mint az alábbi,, i

A kihallgatás együtt. A napostiszt, mint a feszület, úgy áll a laktanyaparancsnok-századparuncsnok mögött, hallgatják a jelentést. A századparancsnok egy arisztokrata, monoklis őrnagy, szenvtelen, blazirt arcával, mint a szobor lép tovább egy-egy jelentéstétel után. Nem szeretik még a tisztek sem az őrnagyot. Az őrnagy úr egyébként azt tartja, ha a baka beteg, dögöljön meg, mert bakát kap két pengőért (annyi volt tíz napra a zsold), de ha a ló beteg, azt íp .állatorvos gyógyítja, mert a ló drága jószágl Szó, mint*száz, utáltuk az őrnagy urat!

Az „obsitos” elé lép az őrnagy úr. ügy néz rá halszemével, mintha máris mondaná: „laga kicsoda”? Ezt ugyanis a tíz éve szolgáló katonától is megkérdezte.. -. Az „obsitos” jelenti: őrnagy úr, alázatosan jelentem.., stb,..; végül „a legénység a mai étkezést kifogásolta, alázatosan kéri a vizsgálatot!” Mintha csak kínaiul beszélt volna az egykori napostizedes, az őrnagy úr szó nélkül tovább lépett.. j

Másnap délután tantermi oktatás közhen hangzik a kapuőr hangja: „Fegyverbeee!” Jön az Őrnagy úr!

Két „porosfülű” ugyanebben az időben egy hatalmas kendért cipel a hítsókapu 'elé, de hogy meghallották a h'.ältßst, olt is ■■vigyázzba” merevedtek..i

BÍRÓ LÁSZLÓ:

KÓSTOLÓ

(Szatíra)

Az őrnagy úr észreveszi a két bikát és mellettük a gőzölgő kondárt. Valami motoszkálni kezd arisztokrata agyában.., „aha, az étkezés!..? közben odaér a két újonchoz és nézi a kondér tartalmát. A kondorban, mitagadás, szép, pirostetejű lé mutatkozik.

— Na kéreb, bi lesz?

A két újonc remeg, mint d nyárfalevél és értelmetlenül bámulnak az őrnagy úrra,., hát mit tudják ők azt, hogy mi lesz?

— Kanalat! — ordítja az őrnagy úr, de olyan hangosan, hogy még a századirodábúl is kiszaladnak a tisztek.. i ,

Az egyik újonc, mini a villám, ugrik a konyha felé teljesíteni a parancsot. A másik előbb tátog egy kicsit, de aztán csak elkezdi, hogy:

— Örnagyúralázatosanjelentem — mondaná egyszázra.

— Kuss! — kapja meg a rövid lakonikus választ.., mit lehet itt tenni? A baka elhallgat.

1/ őzben kiváncsi fejek jelennek meg a garázsab- IN lakból, A raktárból, az istállókból, a szobákból, A tisztek persze közelebb húzódnak. Nem baj; hadd legyenek csak tanúi annak, hogy egy századparancsnoklaktanyaparancsnok nem hagyja szó nélkül a legénység panaszát és igenis megvizsgálja az étkezést..; Lihegve, rettentően fújtatva megérkezik a baka a kanállal, s mert hirtelen nem találtak evőkanalat, hát egy féllitereset nyújt át az őrnagynak... A kanál egy darabig keverkavar a kort dér bon... a tisztek közül az egyik mondani akar valamit, de az őrnagy monoklija olyan félelmesen csillog, hogy torkán akad a szó. Az g baka, amelyik a

R'

kanalat hozta, egy óvatlan pillanatban — szája elé kapva két tenyerét — elosont a garázs mögé.. -.

Végre a kanál megtelik, jó félig valami szürke lével, van benne vagy két krumpli és valami pirosas szín is keveredik a kanálba. Nem valami gusztusos így a dolog, de hát „ugye, nem maradhatunk szégyenben, a fene egye meg”! Becsületére legyen mondva, az őrnagy úr egyhajtökára lehúzta a kanál tartalmát. -. -.

Hogy ezután mi történt, azt elképzelni is nehéz! Az őrnagy úr monoklija leesett... amúgy is sápadt orca olyan lett, mint a meszelt fal, a kanalat úgy belevágta a kováéiba, hogy az ott álló baka ételes lett. A tisztek bátrabbja arcára halvány mosoly húzódik és attól lehetett tartani, hogy az őrnagy urat menten megüti a guta. Aztán megakadt a szeme az előtte álló bakán.-.>

— Szakácsokat! — ordított az őrnagy úr a szegény bakára, s az jutott, hogy a lába alig ért a földre .;

I ohannak a szakácsok. Voltak vagy négyen. Elől a főszakács. Nagy, kövér, hatalmas legény. Négy őrnagy úr is kitelne belőle. Megállnak feszesen. Nézi az őrnagy úr a szakácsokat, azok meg az őrnagy urat..

Az őrnagy úr hangja most szinte suttogóvá válik, előve hajlik és szinte rádűl a főszakácsra.

— Hangya kéreb, bi ez? *— lovagló ostorával a kondér tartalmára mutat. A főszakács a világ legtermészetesebb hangján, végtelen nyugalommal jelenti:

— Őrnagy úr, alázatosan jelentem, Lippai alhadnagy úr disznójainak a moslékja!

Nem! Ezt nem jól hallotta az őrnagy úr.

— Bi csoda? — kérdezi most már úgy ordítva, hogy a hetedik határba is elhallik ...

A főszakács azonban nem zavartatja magát és újból jelenti:

— Ömagy úr. alázatosan jelentem, Lippai alhadnagy

úr disznójainak a moslékja.

ét hét múlva clhelyeztette magát az őrnagy úr éi azt mondják a rossz nyelvek, hogy azért ment cl a mi század tűiktől, meid nem ízlett neki a „moslékunk”!

K