Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-22 / 301. szám
Hetedik csípés SZATIRIKUS OLDAU 1957. december Magától megoldódott... | »AU**tM»v> tfc'fóro't tfci»«. I Aic*w* aCcuáíöa« f ———*------* *» t*\V\A£ A** tAUA^J f *' $TIK> ü * pC(?o» r Í-T.li ELEINTE KÉSŐBB — A Vasipari Vállalat Icatón javító részlegén távol volt a fürdő az öltözőtől; — Az öltözőt magánlakásnak foglalták le, úgyhogy most már nem kréű pucéran átszaladgálnd. Az egyik állami gazdaságban búslisztet tárolnak a szállás mellett — Nem lesz kellemetlen ott a fuszekli az orra előtt, szaktárs? — Tudja, úgy vagyok vele, hogy a húsliszt szagát már meguntam, kell egy kis változatosság Jegyigénytámasztás kiszolgáltatási ügyben Érti ezt a címet kedves olvasó? Vallja be őszintén, hogy nem. Mi magunk sem. pedig ez még csak a kisebb feladat. Értse meg ezt a szöveget: ,A menetjegy kiszolgáltatása iránt támasztható igény a vonat indulása előtt 5 perccel megszűnik.’* Mindez a íászladányi állomásépület várótermében olvasható. A Jászkun Kakas 7 nap, 7 éjjel törte a fejét, hogy meg tudja érteni. Még a hajnali kukorékolás! időt is erre szentelte, még sem sikerült felfogni a szöveg értelmét. E hosszú vergődésnek legfeljebb annyi eredménye lett hogy Kakasunk rájött, miként lehetett volna szabatosabban megfogalmazni a hirdetményt. Valahogyan így: «.Az utazási eszközöket igénybevevő utazó közönségnek nevezett embercsoport figyelmébe! Az utazó-közönség ellenőrzését szolgáló vasúti blanketták irányába legálisan és illegálisan támasztható örök áron való vásárlási szándék a vonatnak az állomásra érkezése és indulása Időpontja előtt 5 perccel megszűnőiéibe helyezkedik." Ugye. mennyivel egyszerűbb. mintha azt írták volna: Vonatjegyet 5 perccel indulás előtt már nem adunk ki." — bl. -Ej ny e-ej ny e, Pató Pálék (Hír: Szerte a megyében, termelőszövetkezeteinkben nem so» gondot fordítanak a téli apróbb munkákra, karban tartás* tatarozás, tanyarend, fásítás* stb.) Megjött a tél, alszik a tsz, — Reméljük, nyugtalan az álmuk.-----------------■■ ' ■ Gyászjelentés helyett Ki ne emlékezne a pöfékelő emberek megdöbbentő ijedelmére, amikor pár napja Szolnok néhány üzletében nem lehetett Kossuth cigarettát kapni. Hogy mi okból? Rendkívül nagy a kereslet a Kossuth cigarettából, ugyanakkor az elosztás nem a legjobb. így történik meg, hogy a forgalmasabb üzletekben egy-kettőre elfogy a Kossuth cigaretta. Az ok tehát ez és nem az, amit az emberek fülébe lépten-nyomon suttogtak a rémhírterjesztők. — Nem is lesz többet Kossuth. — Nagyon olcsólja az állam a Kossuth cigarettát, bevonja és majd valami drágábbat ad ki helyette. S ki tudja, hová nem fajultak volna még a költött álhlrek, ha a következő napon fel nem púposodnak az üzletekben a Kossuth cigaretták. Szegény rémhírterjesztők, mint már annyiszor, most Is szalonképesen kifejezve, kissé arcra estek. Ilyen ez a proletárállam. Mindig kijátssza tisztelt gyászvitézeinket. Zdhtét táaiiMdnak ab éUekeŰeielt Az érdeklődést a fenti ábra is mutatja. gY^ngébbeknek •a Segítünk megkeresni a megfelelő hangnemet a Cibakházi Gépállomás főmérnökének. (Az eddigit nem alkalmazhatja tovább a munkásokkal). A karcagi malomban ÜZE M 1 I KONYHÁN x § — Szakácsnéni! Miikor lesz X § ádió-tésza ebédre? ~ — Milyen az, fiam? | — Nem tudja? — Nem! 5 — Tészta és rá dió. j MEGJELENTI jU'NEK INGE — Mi az, tán vízre jár a garat, molnárok? — Néma’, csakhogy búzára járhasson előbb megold juk a vízellátási nehézséget. Álom, álom, édes álom... Derűs percek) TESSÉK KITALÁLNI MI HIÁNYZIK INNEN? = * MEGFEJTÉS: A DECEMBER 25-1 TISZAVIDÉKBEN = Kapható ca újáóaófusokcáll Disznótoros vacsorára voltunk hivatalosak. Hm ... Nem kérettük magunkat, elmentünk. Kimerültén érkeztünk haza (nem nehéz kitalálni, hogy mitől), s megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egy szem tüzelő sincs a lakásban. A nagy készülődésben erről teljesen megfeledkeztünk, s hideg szobában még disznótoros vacsora után sem kellemes lefeküdni. Nem volt mit tenni — pincekulcs, szeneskanna. s indulás le a pincébe. —- Nagynehezen, kis botorkálás után oda is találtunk a plncénkhez. Nem részletezem ezt tovább. Egymásnak szép álmokat kívánva — lefeküdtünk. Volt is gyönyörű álmom! Elmesélem. Szép. nagy bérházban laktunk; A „tisztasági versenyéből mindig a mi házunk került ki győztesen, s erre mi — lakók — nagyon büszkék voltunk. Vigyáztunk is mindenre, véletlenül sem szemeteltünk volna. A lakókhoz érkező vendégek nem győzték dicsérni a házmesternénit. aki minden reggel aranytisztára seperte a folyosókat, iépcsőházat, s hetenként gondosan végigmosta azt. Hogy ne gyűljön össze az udvaron lévő kosarakban a szemét, volt olyan nap. hogy kétszer is kihordta a szemetesk^csira, aminek főleg a mamák örültek nagyon — különben nyáron, a gyermekparalizisiárvány idején —, mert kicsinyeiket nvugodtabban engedhették az udvarra, szegények a parkból, strandról úgyis száműzve voltak. Mondom, a házba érkező vendégek mind lr5yykodtek ránk és ilyen bérházban kívántak lakni. Volt olyan is. aki hajlandó lett volna csupán ezekért lakás* cserélni. — Ped’g nem volt miért irtgykedniök. Mindezt cserébe kantok. h\sz tudomásom szerint minden bérlő rendesen, időben megfizeti lakbérét. (Ezt a KIK is Igazolhatja.) Nálunk s iéncsőházban — arrant besötétedik — gombnyomásra felgyulladt a villany, a mamák nyugodtan jöhettek haza kisgyermekeikkel, nem feny^ge+te ő’mt a tr^ktörés ves^élv«. még a nagymamák is táncolva futhatlak fel a lépcsőn a túl világos lépcsőházban. A lakókhoz érkező vendégek ezért a nagy fényűzésért külön gutaütést kaptak az irigységtől. Aki először jött a házba, az Is könnyen eligazodott, a lépcsőházban remek „lakók névjegyzéke*« biztatta, hogy jó helyre fog becsengetni. Na, és a píncevilágítás! Egyik vendégem lehívtam a pincébe valamelyik este, segítsen tüzelőt felhozni. Vacogott a félelem ... fenét, az irigységtől (már ez is!). Felháborodva mesélte, hogy abban a bérházban, ahol ő lakik, a pincében nincs egyáltalán világítás, bár, amikor az épületet lakás céljára átalakították, a vezetékeket falbarakták. Es reszketett félelmében (a visszaemlékezéstől), amikor tovább panaszolta, hogy reggel, mielőtt munkába mennek, még sötét van, délután — mikor hazamennek már sötét van és sokszor megesik, hogy férje késő este kerül haza munkából, így a koromsötétnél valamivel sötétebb pincébe egyedül kénytelen lejárni tüzelőért. Rettenetesen sajnáltam szegény ismerősömet és vigasztaltam. Majdcsak nem lesz az a pince mindig olyan sötét, megcsinálják azt hamarosan, nem sok, egy kis jóakarat kell csak. A lakásba visszaérkezve, első dolgom volt a tüzet alaposan megrakni. A kályha teteje rettenetes zörejjel csapódott le. És — jaj! — erre felébredtem; Alom, álom, édes álom, álomkép!!! Azonnal elszomorodtam, mert tudatára ébredtem, hogy Szolnokon, a Kossuth utca 3-ban lakom. — ju — cl — ,vv>3oooooooooooooooooooooooooocoooooooooooooooooooooooooooocoöooooooooooooooooc S lőn-ne világosság... Tiszatenyő nem nagy köziég, de - évek óta — lehető sége nyílt arr< hogy élvezze a mo dem technika i cédáját. Mondanom sem kell, c slakosok nagyon, smegörültek az új•Jajta világítás '■eszköznek. D( í mostanában rájötl'-k, hogy valavr, 5 rakoncátlan mes. térséggel van dől- i nuk. ^ So~oza*osan f ordv.1t elő hélóz^tí h’ba hol itt, hol o t. Szokásáh íz híven — vonok múlta — kijött a TI-errymást érték a hívások, míg a szerelő három navi késés után a helyszínre érkezett. Ugv gondoljuk, felesleges a további magyarázkodás, a tiszatenyöiek megértik a szerelők nehéz munkálat, de azért pontos munka* és még kevesebb késést kívánnak a kengyeli kirendeltségtől. Szeretnénk, he a jövőben ez így lenne. e ax - a r jő s TÁSZ kengyeli ki■ rendességétől egy ■ szerelő, aki hivat, van van am, hogy ' rendbehozza az íesetleges hibákat, szükség esetén javítással . , 'j Dolgozgatott egy álló napig és uram bocsáss. Ekkor történt valami: este a másik utcában pislogott egy dobig Edison csodája és aztán... kialudt. És ezután kezdődött minden előlről Gyűlt a fogyasztók panasza,
