Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-17 / 271. szám

Tél küszöbén eg gépgyárban Reggelenként most már bepiliédzik a vékony vizesára-;, vastag zúzmara te­lepszik a villanyhuzalokra. — Hirtelen jón a tél — mondogatják a reggeli szür­kületben érkező murukások a gyárkapuban s arra számita­­nal'.c, hogy a kerékpárkormá­nyon elgémberedett kezüket jól átmelegítik még műszak előtt a dobkályhánál. Néhány napja — amióta az egész Törökszentmiklósi Gépgyárban rendszeressé tet­ték a fűtést — csakugyan így megy ez. Józsi bácsi, a fűtő, virradatkor kezd: be­hordja a szánét a nagysze­reidé kályhái mellé, sorra begyújt., aztán a monstrum kálykák környékén megeny­hül a levegő, barátságosabb légkör fogadja az érkezőket. Persze, aki szokott begyúj­tani — tudja, hogy ezt köny­­nyebb elmondani, mint meg­csinálni. Különösen, amióta rendelet szerint közületek nem használhatnak fát a tűz­gyújtás műveletéhez. A szén igen nehezen kap lángra, még a jobbfajta is. Tavaly pl. többszázezer fo­rint értékű „tűkért“ használ­tak fel itt erre a célra, mégis sokszor újból kellett kezdeni az egész begyűjtési hece-hur cát. A szükség megoldást te­remt — szokták mondani. — s itt valóban jó megoldási h óz talk erre a gordeuszi cso­móra. Elmondjuk, hogy megy, mert hiszen máshol is hasz­nát vehetik. — Csináltattunk egy kúp­alakú rácsot — magyarázza és mutatja a gyári gondnok. Lovász elvtárs. Ez alá egy jól éghető anyag jön: a bognár műhely fűrészpora, átitatva a bőven található és olcsó fáradtolajjal és felhasználva hozzá a géptörlőrongyok ma­radványait. Szóval ez kerül a rács alá, tetejébe pedig a szén. A begyújtás így bizto­san sikerült, amellett nem kell százezreket költeni be­gyújtásra. A gondnoki iroda egyébként ebben az időszak­ban igen forgalmas. A fűtők jelentik, hogy egy nap alatt elfogyott a' nagycsarnokhoz kihordott 38 mázsa szén. me­leg mégsem volt, a kályhák­kal ezt az óriási helyiséget nem lehet felfűteni. Lovász elvtárs megállapodást köt a konyhafőnölkkel, hogy hétfő­től fogva emelje a védőétel­ként kiadott tejadagot, azon­kívül kezdjék meg a teafő­zést — méghozzá úgy, hogy reggel érkezéskor mindjárt fel tudják szolgálni az első félitert a szabadban vagy nyitott ajtónál dolgozóknak tgy Ikívül-belül átmelegedve, iobban megy a munka, job­ban el tudják viselni a hide­get, szelet. Persze, a fűtés és forró tea magában nem elég. A gyár öltözteti is azokat a munká­sokat, akiknék szabadban, vagy hideg helyen kell dol­gozni. S talán itt van még a leg­több probléma. A jó meleg vattás ruha igen közkedvelt lett és érdemes érte harcolni. Az esőiköpeny, különösen a most vásárolt csillogó mű­anyag kabátok amellett, hogy vízhatlanok és szélátnem­­eresztők, igen elegánsak is — úgyhogy minden igényjogo­sultnak szemet szúr, akik meglátják kiakasztva a rak­tárban. Leginkább a vastörő munkások tették erre a célt s a plasztik köppenyt elvitat­­hatatlannak tartják. A gondnokság persze nem így vélekedik. Itt azt mond­ják, hogy mindenki megkap­ja. ami jár s valahogy úgy vélekednek: a ruha azért van. hogy megvédje az embert az időjárás viszontagságaitól. — Erre pedig éppen úgy megfe­lel a több éven át viselt, de frissen kitisztított vattakabát, mint az 50 új öltöny, s éppen úgy az olaj foltos viharkabát, mint a gálának számító mű­anyag köpeny. Valami igazság van ebben, csak az emberekkel kell megértetni. Nem ilyen egyszerű és világos a munka­ruha kérdése. Tavaly a mun­kástanács önhatalmúlag 12 hónapnak állapította meg a kihordási időt. A törvények viszont nem teszik ezt lehe­Fejlődik a törökszentmiklósi termelőszövetkezetek állattenyésztése Párt és gazdasági vezetők­ből, szakemberekből, tsz. ta­gokból álló bizottság vizs­gálta felül a napokban a tö­rökszentmiklósi termelőszö­vetkezeteket. örvendetes je­lenség, hogy valamennyi kö­zös gazdaságban igen nagy erőfeszítéseket tesznek az ál­lattenyésztés fejlesztésére. — Rájöttek arra, hogy enélkül nem lehet jövedelmezően és biztonságosan gazdálkod­ni. Ha kevés a jószág, nem­csak az állati termékek állan­dó és elég jelentős jövedel­métől esnek el a tsz-tagok, hanem a talaj tápanyaggaz­dálkodása is veszélyben fo­rog. A város hat mezőgazdasági termelőszövetkezetében — egy kivételével —, elég szá­mottevő a közös állatállo­mány. A Búzakalász Tsz is. — mélynek eddig csak lovai voltak, — értékes tenyészálla­tokat, szarvasmarhákat vásá­rol. A szálas és szemestakar­mányt minden tsz-ben idejé­ben és gondosan takarítot­ták be. A szónakazlakat akár­ki megnézheti, nem vallanak vele szégyent. A téli csapa­dék ellen befejezték, s lekö­tözték, hogy minél kevesebb kára essen. Törökszentmiklósón a több esztendős hagyományokhoz ragaszkodva ez évben is jelentős mennyiségű silót készítettek A város szövetkezeteiben szarvasmarha és juh számos­állatonként 10.2 köbméter si­lótakarmány van. s ezzel az eredménnyel számos Szolnok megyei tsz»t megelőztek. Rá­adásul a tárolt takarmány kétharmad része tavaszi és nyári, magas tápértékű zöld­siló. A Dózsa Tsz-ben például a 71 szarvasmarhának 567 köb­méter lenne a silószükséglete és 1200 köbméter van. Tehát nemcsak erre az évre gondol­tak, hanem a következőre is. Mit lehessen tudni, milyen ta­karmánytermés lesz jövőre, jó ha van megfelelő tartalék. Azonkívül a munkaegységre járó részesedésnél is előny­be helyezték az állati termé­kek, vagy a hizók értékesíté­séből származó pénzjövedel­met. Kevesebb takarmányt osztottak — mondván: a ház­táji földön termett kukorica úgy is, fedezi a házi szükség­letet, — Az így visszamaradt szálas és szemestakarmányt pedig a növendéknevelésre fordítják. Különösen példa­szerű — a bizottság megál­lapítása szerint — a Dózsa Termelőszövetkezetben a nö­vendék állatok tartása. Tisz­tán és jó erőben vannak az üszők, a süldők, mert később csak így lehetnek magasho­zamú egyedekj A szövetkezeti tehenésze­tekben a körülményekhez ké­pest kielégítő a tejhozam. A Dózsa Tsz-ben 2500 liter, s a megfelelő istállóval egyálta­lán nem rendelkező Rákóczi Tsz-ben is 2300 liter a tehe­nek ezévi eddigi átlagos tej­termelése. Mind az öt tsz-ben bevezet­ték és már hosszabb ideje al­kalmazzák a fehének érdem szeri nti takar­mányozását A jobban tejelőek több, a kevesebb hozamúak kevesebb abrakot kapnak. Az egyedi takarmányozás­nál inkább a szakszerűséggé] van baj. Nem vizsgálják elég­gé az abrakadagokban a ke­ményítő és a fehérje helyes arányát. A Dózsa Tsz-ben például a tehenek napi ab­raktakarmányában sok a fe­hérje és kevés a keményítő. A fehérjedús takarmányok viszont később a tehenek elő­készítése időszakában nem állnak majd elegendő meny­­nyiségben rendelkezésre, ha most túl sokat használnak ek — ka. tsa Mormííves obeliszM áhítottak a inbolna Ingyre a magyar és a román jobbágyod e ső közös fel­­kelassnei em ékére Kolozsvár (MTI). A budai Nagy Antal vezette 1437-es erdélyi jobbágylázadás idején a bábolnai hegy csúcsa át­alakult „a magyar és román országlakók összességének’' (így nevezték magukat a fel­kelők) védővárává. A felke­lés július efeő napjaiban győ­zelemre vezetett, leverték a földesurakat, akik ezután már hajlandók voltak tár­gyalni A mozgalmat később a felkelők minden hősi harca ellenére vérbefoj tolták a fő­urak. - > tővé — nem azért, mintha egy vagy másfél év alatt valóban nem lehetne elnyűni ezeket a ruhákat. Főleg gaz­dasági okai vannak, való­színű az, hogy a fizetéseme­léssel, ellenforradalmi károk­kal, nyugdíjrendezéssel stb. párhuzamosan pillanatnyilag nem bírja el az állam ezt a tekintélyes tehertételt. Ügy hogy a munkástanács dema­góg Ígéretein felbuzdult sok követelőt kell elutasítani még mindig. Végülis a gondnokság, mun­kaügyi osztálya újból átvizs­gálja majd a téli ruha, mun­karuha, védő-ruha st.b. ügyét s a legjogosaibb panaszokat a rendelkezésre álló tartalé­kokból még a tél beállta előtt kielégítik. Általában elmondhat­juk, hogy a rendkívül mos­toha körülmények között dol­gozó Mezőgépgyár a lehető­ségekhez képest felkészült a télre s mindent megad dől gozóinak, ami jogos, s amit a volt tőkés tulajdonostól még csak kérni sem mert volna senki. Februárig elégendő szénkészlet, megfelelő számú téli öltöny, bunda, esőkabát, csizma, stb. áll a dolgozók rendelkezésére s a sok vi­szontagságot látott öntöde dolgozói is ezt a telet már új, világos, tiszta és központi fűtéssel ellátott üzemépület­ben kezdik. (Palatínus) Ötvenhárom hold gyümölcsöst telepítenek Öcsödön ötvenhárom hold gyümöl­csöst telepítenek még az idén Öcsödön. Tizenhat holdat a Szabadság, 6-ot a Kossuth, a Petőfi szintén 6-ot, a József Attila Tszcs pedig 13 holdat. A többit egy alakulóban lévő termelési szakcsoport ülteti. A József Attilának 10 holdon már meg is forgatták a ta­lajt 70 centiméter mélyen. — Az 53 ‘ hold új telepítésbe 3 ezer szilva és több mint 4 ezer almafa kerüL A nagy kezdeményezés ter­vét a községi tanács fogja össze. Az érdekeltek arról beszélgetnek, hogy tsz-ek és szakcsoportok együtt értéke­sítik majd a termést. Feldol­gozó üzem létesítéséről, pon­tosabban aszaló építéséről is beszélgetnek. Igaz,' nem egy­két éven belül, de megvaló­sítják. Az 53 hold sem végleges szám. Legalább 600 holdat el­bírna a jó humuszos öcsödi talaj, 300-at meg öntözni is tudnának a Hármas Kőrös holt ágából és a hordái csa­tornából. A legeltetési bi­zottságnak is vannak nagy és merész tervei. Ök a legelők öntözé-es kezelését akarják megvalósítani A gyümölcsö­sökkel szívesen összedolgoz­nak, csakhogy minél előbb valóság legyen a nagyszerű tervből A virág nem hervad, az emlék nem fakul A „TOPAZE“ bemutatója Kunhegyesen A Kunhegyes! Járási Kul­­túrház színjátszócsoportja nemrégen adta elő Marcel Pagnol francia író „Topaze“ című színművét. Az előadás szép sikert ara­tott a kunhegyest közönség körében. Olyan jelentős kul­turális eseménynek bizonyult, amelyről feltétlenül meg kell emlékezni. Dicsérnünk kell a darab­­választást. Még mindig nem láboltunk ki az „operettára­­datból.‘‘ Vidéken is a szín­játszócsoportok legnagyobb része operettel akar fellép­ni. — a könnyebb siker remé­nyében. Ugyanakkor feladják azt a hivatásukat, hogy for­málják a közönség ízlését. — hogy növeljék az igényessé­gét. (Nem is beszélve arról, hogy az operettelőadások na­gyon sokszor csapnivalók, a megfelelő művészi szintet el nem érő zenekarok és gyen­gébb énekesek miatt.) Ezért kell dicsérnünk a Topaze rendezőiét. Tóth Bar­nát. hogy tartalmas. — igé­nyes. — ugyanakkor szipor­­kázóan szellemes darabot vá­lasztott. Magát a művet mél­tatták a pesti előadás alkal­mával az országos lapok, fo­lyóiratok. Csak annyit: sokan megérthették, hogy aljasítja el a tőkés rendszer az embe­reket. Amíg becsületes és sze­gény Topaze tanár úr. addig mindenki rugdossa, mikor piszkos manipulációkkal va­gyont szerez, mindenki haj­bókol és megbecsüli, pedig ismerik a vagyonszerzése módját. A rendezés méltó volt a da­rabhoz. Hat hónapig készül­tek elmélyült komoly munká­val. Ez meglátszott a kifor­rott alakításokon. — a gondos díszlettervezés, á jelmezek korhű kiválasztásán. Meg kell emlékeznem a sze­replők áldozatvállalásáról másrészt sikerült alakításaik, ról. Nem csupán a szöveget tanulták meg. nemcsak szé­pen beszéltek, hanem jelle­meket formáltak. Jó! formálta meg Topaze jellemét Fehér István. Topa­­ze-ét. aki gyámoltalanul be­csületes és naiv. aki nem is-A november 7,-i ünnepi for maságok már több napja le­zajlottak. A piros szegfűk azonban nem hervadnak az újjáépült Hösök-téri emlékm íívön, épp úgy, mint hogy szeretetünk, tiszteletünk ne m lankad a drága barát, a hős szovjet nép iránt, Hazájuktól messze, de nem idegen földben pihennek, — akik a mi szabadságunkért adták a legdrágábbat: éle­tüket. Az édesanyák, feleségek helyett szolnoki asszonyok virágozták fel a hősök sírját. S a virágok közt könny­cseppek is hulltak, ha nem olyan forrók is, mint a sze­retetteké, meri környezetét, az embere­ket, — az életet és ezért ját­szók mindig ki. Elhihető volt becsületes bárgyusága, této­vázásai, értetlensége, amivel az eseményeket fogadta. Ki kell emelni Csikós And­rást. az öreg panamista taná­csos alakítóját, — aki minden­kinek az eszén túljáró, erő­szakos, gátlásnélküli üzlet­ember. Minden mozdulatából az erő és biztonság áradt. Meg kell emlékezni Varga Valériáról, aki a tanácsos sze­retőjét formálta meg. Tudott lenni nagyon hízelgő, nagyon ravasz, nagyon raffinált. Min­den ízével, arcizmával ját­szott. Az epizód-szereplők is nagy igyekezettel játszottak. Kívánjuk, hogy a kultúrház színjátszócsoportja továbbra is lelkesen és ilyen sikerrel folytassa tevékenységét — és más csoportok is okuljanak, tanuljanak igényességükből, elmélyült munkájukból. Kiss Endre ált. iskolai igazgató Kunhegyes Kemény a tekintet, erős a zilálhatná kéz. Nincs vihar, amely szét­­e sorokat, Elvtársak, munkásőrök díszs őrtüze, tiszteletadása az esett katonáknak november 7.-én. el-

Next

/
Thumbnails
Contents