Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-13 / 267. szám

Aki két szemével látta egy új korszak születését Beszélgetés Szödősi Bélával, Jánoshida idős munkásmozgalmi harcosával /§ lig van talán magyar falu, ahol ne élne va­lakit a nyolcvan-százezer kö­zül. Katvan-hetven esztendős emberek. Férfiak. Évtizedek jöttek, évtizedek mentek, de mi, fiatalok, tizenegy, hu­­szonegynehány évesek, min­denkor csak hűsége és helyt­állást tanulhattunk tőlük. — Tőlük, kik vagy nyolcvan­százezren fegyverrel a kezük­ben vettek részt a szovjet hatalom győz elerríre vi véső­ben, megvédésében. Tőlük, kik hazahozták a leninizmus tanításait hazánk földjére, s hozták magukkal a Bolsevik Párt történelempróbáját ki­álló forradalmi gyakorlatát s a győztes harcok tanulsá­gait. „A magyar interna­cionalisták 80—100 ezres tö­megének harca, hősiessége és áldozatvállalása a történelem egy része” — írja emlékeze­tében Münnjch Ferenc elv­társ. S most mi is. néhány kisz­­ista fiatalok, itt ülünk a kis asztalnál, szemben Szöilősi elvtárssal, az egész faluban oly jól ismert és szeretettel, tisztelettel emlegetett Béla­­bácsival. A munkásmozgalom egy idős harcosával, aiká ott volt. 3! akikor.; ä negyven évvel ezelőtt. <5 is egy volt a százezerből és a sok-sok száz­ezerből, ki két kezével for­málta akkor a népek jövendő történelmét. — Ezerkileneszáztizenhat­­ban vonultam be — meséli Szöilősi elvtárs —, az orosz­­országi frontra kerültem. — Hűsz esztendős voltam ak­kor énpen. Még ezen a nyá­ron Bruszilov tábornok sere­gei áttörték a frontot. Nagy visszavonulás kezdődött, de én nem jutottam haza. Meg­sebesültem, sebesülten fog­ságba estem. Ezekilencszáz­­tizenhétbem az Azovi-tenger mellett voltam Akaterin (Aktarszka) városkában. Ki­sebb fajta hajókikötő volt ez akikor, itt dolgoztunk mi ma­gyar hadifoglyok. Voltunk vagy kétszázan. S aztán jött február. A mi naptárunk szerint már akkor márciusra járt az idő. Két hajó futott be a kikötőbe. A matrózok hozták a hírt, megbukott a cári rendszer! Vége lesz a háborúnak nemsokára! Me­het mindenki haza! M i kezdtünk volna ké­szülődni, nagy volt az öröm közöttünk, de ajkkor hallottuk, hogy az új kor­mány, ami alakult, bizony csak nem köt békét. Tovább folyik a háború. A matró­zoknak külön forradalmi bi­zottságuk volt. Elrendelte: szűnjék meg a hadifoglyok megkülönböztetése. A város vezetősége azonban hallani sem akart erről. Aztán telt-telt az idő. Egy hónap múlt csak, s láttuk, még majd most jön csak va­lami! Még csak most kezdő­dik az igazi forradalom! — Űiabb hajók érkeztek tenge­részekkel, katonákkal, agitá­torokkal. „Véget vetünk a háborúnak!" „Békét a népek­nek!” „Éljen a szovjet ha­talom!” — hirdették a fegy­veres katonák. A kormány csapatokat vont össze, de a tengerészek bizottsága sem maradt tétlen. „Aki, békét akar, s igazi új világot, ve­lünk jön. S jöttek-Jöttek, s kikötő munkásai, a muzsikok a környékről, s fegyvert kér­tek: így érett a történelem Röpcédulákon hozták a hírt üzenetet: mit beszélt Péter­­váron Lenin. Aztán esvs.zer csak hallottuk az érkező ka­tonáktól: ■— Kerenszkij nincs többé! győzött a szocialista forra­dalom! Minden hatalmat át­vettek a szovjetéi:! A helyi burzsuj városveze­­töséget lefegyverezték. Ha­talmas tömeg hullámzott az utcán a zászlók alatt. „Most már lesz föld! — mondták a faluról a kikötőbe jövő le­gények, „Most már lesz béke!” — dobogott a szi­vünk. Minden hadifogoly szabaddá lett még a győze­lem napján. Testvérként fo­gadtak bennünket a bolsevi- 1-r»k. Éleimmel, itallal kí­náltak, Egyszerre úgy érez­tük, mintha nem is idegenek között lennénk. A katönák, a felfegyver­zett tengerészek segítségével alakult i.’pleg a városkában a város új vezetősége, a városi szovjet. — Saját embereite­ket válasszátok! — tanítottak bennünket a bolsievikok. — munkásokat kükötömünkáso­­kat, hajómunkásokat, gépé­szeket, vasasokat, meg pa­rasztokat a város vezetésébe! Ezentúl az egész ország a ti kezetekben lesz! — hirdették a környező vidékekről is ér­kezőknek. — amikor a fehér gár­­disták megközelítet­ték a városkát Keletről, ez az új szovjet szólított fegy­verbe mindenkit. S jöttek is védeni mindenhonnét a nép­hatalmat. — Mikor került haza Ma­gyarországra Szöilősi bácsi ? — kérdezzük, — öt esztendővel a forra­dalom után; 1922-ben. De a határon a csendőrök már vártak. Az osztrák határon jöttünk át", s már jelezve vol­tunk. A csendőrök elfogtak. Ott volt náluk a névsor. Minket kiemeltek a többiek közül. A családról semmit sem tudtunk. Vágytunk vol­na már haza; De itthon a kormány ellenségként foga­dott bennünket. így emlékezik a régi idők­ről Szöilősi bácsi. Oroszra fordul a szó. Még most, negy­ven év távlatából is tökéle­tesen beszéli e nagy nép nyelvét. — Grammatikában kicsit bizonytalan vagyak, — mondja mosolyogva, — de nincs olyan téma, amiben meg ne tudnám értetni ma­gam! Szótlanul nézünk össze. Ilyen nyelvmesterük volt nékik! A forradalom taní­totta meg a győztes orosz nép nyelvére őket. S nem­csak az emlékeket, de a nyel­vet gém feledik ők már el soha. Élhetnek — s kívánjuk is nékik — éljenek száz esz­tendeig, ők őrizni fogják mindig e feledhetetlen na­pok emlékeit. Aztán meg örökül hagyják majd nekünk, Unokáknak. Mert Szöilősi bácsi is, ki itt él ma Jánohidán, a Rá­kóczi utca 514. szám alatt, ott volt. amikor egy új világ született. S ha bármikor el­sétálsz e ház előtt, te ifjú. tudd és ne feledd, itt lakik valaki, akinek haja már őszülő, olvasáshoz szemüve­get vesz elő zsebéből; de soha, míg él, nem feledi, hogy huszonegy éves korá­ban tulajdon két szemével Itta, amikor orosz földön új évezredei születtek az embe­riségnek : :: Császtvay István Együtt szülők és nevelők Már másodszor ültek együtt asztalnál szülők és nevelők barátságos megbeszélé­sen a jászárokszállási Nőtanács által ren­dezett találkozón. De nemcsak a szülők és nevelők, hanem a párt és a társadalmi szervezetek vezetői is, akik kevés kivétel­lel, maguk is mint szülők ültek le beszél­getni szülőtársaikkal és a pedagógusokkal. Beszélgetn és gondolataikat kicserélni a nevelés sok fontos kérdéséről. Közös nevezőre hozni a problémákat, ami egy évvel az októberi ellenforradalom után nemcsak fontos, de szükségszerű követel­őn ény. Megmutatni a feladatokat, melyek kialakítják azt a célratörő iskolát, amely a világnézet kialakulását is előkészíti vég­re, és nemcsak előkészíti, de meg is köve­teli. Világnézet. döntést olyan értelemben, hogy azolcat a nézeteket — amiket még általános iskolai fokon is képviseltek a múlt évben — ha még tisztázatlanok, tisz­tázzák, ha pedig helytelen, akkor az el­lenkező jóról győzzék meg egymást. Jól tudjuk azt is, hogy azok a Világné­zeti egyenetlenségek — ha szabad így ne­vezni — az ifjúság körében nem saját ki­alakult szubjektív véleményükből adód­tak, hanem a felnőttek között fennálló po­litikai nézet és véleménykülönbségekből, mely mellé sok szülő igyekezett odalán­colni gyermekéi is. Ez így volt, sajnos, bár­mennyire is nem akartunk sok esetben tudomást szerezni róla. Csak a pedagógus küszködött néha egy-egy kényesebb prob­léma tárgyalásánál a tanulók egy részénél — akiket egyes szülők saját véleményük­höz láncoltak — megnyilvánuló közöny­nyel, aminek következménye sok esetben az ellenszenv volt. Ezért ültek össze most másodszor is a jászárokszállási szülők fehér asztalnál sze­rény kis uzsonna — szendvics, sütemény, szörp — mellett, hogy ez is a közvetlenebb, a fesztelenebb beszélgetést tegye lehetővé. De nemcsak a barátság és a közvet­lenség kedvéért jöttek szívesen, hanem valami — a legtöbbnél — megmagyaráz­hatatlan szükségesség is idehozta őket, mert érezték, hogy jó, amit csinálunk, he­lyes, az hogy egyet akarnak érteni a ne­velési problémák vonalán is a párt, a kor­mány, a szülő és a pedagógus. Közös nevelői munkánkat megköny­­nyíti az, ha a Közösség, az iskola és család egységben törekszik arra, hogy valóban gyermekeink jövőjét tartsa szem előtt. És éppen ezért van ezekre a találko­zókra szükség. Még néhányszor létre kell jönni ezeknek a megbeszéléseknek, de az­zal a különbséggel — ezt javaslatként —, hogy mindig más és más szülőcsoportot vonjunk be a találkozásba, mert egy nagy községben egyszerre Pzt megoldani nagy szülői táborral lehetetlen. Be kell és be fogja látni minden szülő álláspontunk helyességét. Erre kell töre­kedni min Ln pedagógusnak és arra, hogy magának is tisztázott állásfoglalása le­gyen ebben a kérdésben. Sem az iskola, sem a szülő nem hagyhatja figyelmen kí­vül célunkat, szándékunkat, azt, hogy az iskolák szocialista nevelést végeznek. E jó szándék megértése lesz a közös nevező, amin tovább juthatunk és eredményre. Ezért jók és beváltak ezek a megbe­szélések, mert a szándék és a cél nemes. Azért, mert számtalan jószándékú kérdés és probléma vetődik lel. amire annyi nagy jóckarással és szándéklcaí adnak választ pedagógusok és vezetők. És ahol annyi jó­szándék, jóakarat van, ott eredményes a munka és jóval hamarabb megközelíthető a cél. PATAY BÉLA tanár J ászárokszállís Hortobágyi László: Ax a U'ollí&'zúity Ha egy ifjú horgász pecázik, akarva-akaratlanul, mosolyt-. szélesül az agg halászok szája: az egyiké azért, mert gyengülő szempára sokszorta teItebb pontyokat is látott; a másiké azért, mert harcsakutató szeme elé nem ugrott még fel más csak olykor-olykor egy-két maroknyi Ha egy ifjú horgász pecázik, azt nem azért teszi, hogy kikacagja és kifigurázza önönmagát s halászbarátait, hanem azért, mert szereti a vízmenti vidéket, hiszen — igaz, hogy még csak úgy, ahogy, de — már ismeri medre lényegét a durbancstól egészen a harcsáig; mert szereti a még pecázni is alig tudó pajkos gyerekeket. KÉMIAI ÓRA a tiszafüredi általános iskol ában. Keliger János tanár szünetben Nagy István és Szabó Albeit diákoknak ma­gyaráz; . — — ^ » ...... A Jordániái helyzet Damaszkusz (TASZSZ) Ammani sajtójc lentisek sze­rint a jordániai helyzet to­vábbra is igen feszült. A lapok nyugat jordániai népi megmozdulásokról vázolva azt írják, hogy a zavargások át­terjedtek a hadseregre is. Egyes katonai egységek nem voltak hajlandók tüzelni a tüntetőkre. A jordániai hatóságok folytatják a tömeges letar­tóztatása' -t a lakosság kö­rében. (MTI). Tüntetések Damaszkuszban az izraeli— jordániai titkos megállapodás ellen Damaszkusz (TASZSZ) Hétfőn Damaszkuszban nagy tömegek tüntetéssel tiltakoz­tak az izraeli — jordániai tit­kos egyezmény ellen, amely szerint átadják Izraelnek Dzsebel-Kubakir arab terüle­tet. A tüntetők bejárták a sziriai főváros útvonalát és ilyen jelszavakat kiáltoztak: „Le az imperializmussal és ügynökeivel.” „Le a gyarma­ti rendszerrel”, „1c az imperi­alista Eisenhower doktríná­val.” A tüntetés után a parla­ment épülete előtt gyűlést tartottak. A gyűlésen Akram Haurami, a parlament elnöke szólalt fel. Beszédében elítél­te az arab népek elleni össze­esküvést. (MTI). A kisipari szövetkezetek ve­zetői legutóbbi ülésükön ha­tározatot hoztak a társada­lombiztosítási tevékenységet ellátó kisipari szövetkezeti kölcsönös biztosító intézet munkájának kiterjesztéséről. A határozat kimondja, hogy uj gyermekintézményeket — hozzanak létre; 1958-ban épít­senek Budapesten és Sátoral­jaújhelyen uj óvodát és böl­csödét. A biztosító intézet gondos­kodik a szövetkezeti dolgozók üdüléséről is. Uj üdülőket építtet és a jövő évben feje­zik be a hévízi és a noszjavi üdülők építését. A visegrádi üdülőjüket pedig átalakítják, korszerűsítik. A jövő nyáron tovább szé­lesítik a csereüdültetést. — hogy minél több szövetkeze­ti tag részesülhessen külföldi jutalomüdülésben. Ezért az intézet szerződéseket köt a baráti országok társintézmé­nyeivel. (MTI). FROCLIRA MEGY?... Idő: 1957. nov. 12. — 12 óra 29 perc. Szín: Vasútállomás, Szolnok, majd busz-megálló. Szereplők: Egy busz, több utas. Az említett busz az állomás elé suhan. Pilledt, törődött utasok kecmeregnek ki belőle, nagyot nyújtóznak, meg­kísérlik tagjaikat helyreigazítani, majd indulnak az állo­más felé; A géperejű társasgépkocsi kackiásan tovalen­dül, majd a saját megállóját jelző tábla előtt vagy tíz mé­terrel megáll. Menetirány-jelző táblája: VASÚTÁLLOMÁS. A várakozó utasak kérdőjellé görbülve lesik, milyen tábla kerül a ,",VASÚTÁLLOMÁS” helyére. Semmilyen. Az ajtó becsapódik, a busz pedig könnyedén — hisz oly üres a drága! — tovalibben. Dühös, lemaradt utasok tesznek nagyon illetlen meg­jegyzéseket... Hát szüksége van erre a MÁVAUT-nak?... — b. z. ■*­KÜLFÖLDI HÍREK Fokváros (Reuter). Fok­városban gyűlésen mintegy ötszáz szinesbőrú elhatározta, hogy bojkottálja azokat a vá-Egyszerű emberek a Népfrontról lasztásokat, amelyek során külön választják meg a szi­nesbőrú parlamenti képvise­lőit. Elhatározták továbbá a szinesbőrúek ügyeinek inté­zésére felállított minisztérium bojkottálását is. A gyűlésen elfogadott hatá­rozat hangoztatja, a külön "minisztérium felállítása arra irányul, hogy a nem fehér­­bőrüeket állandóan alacso­­nyabbrendű helyzetben tart­sa. Welch (Nyugat-Virginia) (Reuter): Truman volt amerikai el­nök kijelentette, hogy az amerikai tudósok ellen inté­zett támadások mltak első­sorban okai annak, hog)/ a Szovjetunió megelőzte az Egyesült Államokat a mes­terséges hold felbocsátásában. Moszkva (TASZSZ). Vo­­rosilov. a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének el­nöke üdvözlő táviratot inté­zett Ibn Szaudhoz. Szaudará­­bia királyához. Szaudarábia nemzeti ünnepe alkalmából. (MTI). i Egy éve múlt annak, hogy hazánkban felütötte fejét a reakció. Sok vér és emberáldozatot szenvedett évszáza­dok óta a maroknyi magyar nép, s most újra súlyos vesz­teség érte. Többezer magyar szóródott szét a nagyvilágba az ellenforradalom után. Sok van közöttük közönséges bűnöző, nemzetáruló, el­lenforradalmár. Az ilyenekről könnyűszívvel mondunk le. De nagytöbbségben mind azok vannak, akik kalandra vágytak és megtévesztette őket a nyugati hírverés, vagy féltek a feltámadó fasizmus uralmától. E megtévesztett, csalódott honfitársainkat mindig visszavárja a magyar földre, a drága családi otthon. Az október 23-i polgárháború a szomszédos államokkal való ellenségeskedés idején a harmadik világháború kísíér­­tete jelent meg Magyarország felett. A szövetséges Szov­jetuniónak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak köszönhetjük, hogy levertük az ellenforradalmat és az or­szágot visszafordítottuk a pusztulás útjáról. Jóérzéssel vehetjük számba az elmúlt esztendő eredményeit. Sikerült elkerülni a fenyegető munkanélküliséget és az inflációt. Elsősorban a közszükségleti cikkeknél sikerült elkerülni az áremelkedést. Hálás szívvel gondolunk arra a nagy gazda­sági segítségre, melyet a Szovjetuniótól, a Kínai Népköz­társaságtól, meg a többi testvéri országtól kaptunk. Be­bizonyosodott a régi közmondás: Bajban mutatkozik meg az igazi barát. •A nyugati imperialista országoknak fáj az ellenforra­dalom bukása és nem nyugszanak bele. Ezért is rágal­mazza a nyugati országok reakciós sajtója még nagyobb hévvel hazánkat, népköztársaságunkat. A magyar nép bizalommal fogadta a Hazafias Nép­front megalakulását. Azt akarjuk, hogy a H .zafias Nép­front megerősödjék, kibontsa igazi erőit, betöltse feladatát A nemzet érdeke kötelez arra. hogy felvirágoztassuk a nép­front mozgalmat. Gazdag és független Magyarország csak a szocialista társadalmi rendszer alapján létezhet, szoros összefogásban a testvéri nemzetekkel. A Hazafias Nép­frontban együtt működhet minden hazáját szerető ember, kommunista és pártonkívüli egyaránt. A Hazafias Népfront hivatása, hogv erősítse azt a nem­zeti egységet, amely előre visz bennünket a szocialista épí­tés és a béke útján. Álljon közénk mindenki, aki akarja a békét és kész áldozatot hozni érte, és e vértől ázott ma­gyar földért. Nehéz munka vár még ránk, de bizonyosak vagyunk a győzelemben. Rapi András, Jászkisér Óvodákat, bölcsődéket, üdülőket építenek a kisipari szövetkezeti taook számára

Next

/
Thumbnails
Contents