Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-09 / 264. szám

Emlékezés Dl VITTORIÓRA / Az Egyesült Államok négy*öt évvel lemaradt a Szovjetunió mögött a rakéta fejlesztésben AHOGY AZ ALACSONY, feketehajú, barnabőrű, köp­cös férfi a szónoki emelvény­re lépett, egyszerre halálos csend lett a teremben. A sok­sok asszonyt szempár vára­kozóan figyelt. E szokatlan érdeklődés engem is kíván­csivá tett. hisz egész másként fogadták öt, mint a többieket, akik előtte felszólaltak. Nem akárki lehet — gon­doltam, — s ezért halkan megkockáztattam a kérdést tolmácsunkhoz: ki ő? ■— Az olasz munkások ked­venc szónoka, di Vittorió, — súgta vissza. Di Vittorió. di Vittorió . i s keresgéltem em­lékezetemben, már valahol olvastam a nevét, de hiába, hirtelenében csak nem jöttem rá, ki is lehet. De nem is ér­tem rá tovább kutatgatni emlékeim között, mert be­szélni kezdett, hangja és szenvedélye — bár nem ér­tettem, amit mondott — via­­gávalragadott. A fordításból, ahogy kivettem, rövid mon­datokban, egyszerűen beszélt. Ügy, fiogy megértse azt a mi­lánói szövőgyár munkásnője és Szicília parasztasszonya is. •— Szólott arról, hogy élnek az oly sokszor csodálatosnak megénekelt Itáliában a dol­gozó asszonyok. A családok életszínvonaláért keményen ostorozta de Gasperiéket és bizonyította a hallgatóságá­nak, hogy az uralmon lévő kormány nem képes és nem is akar változtatni az olasz dolgozók helyzetén. Fogjanak össze a munkások, a parasz­tokkal és csikarják ki a na­gyobb falat kenyeret, hogyan: azt ís útaravalóúl adta. Eny­­nyire tudok visszaemlékezni évek távlatából beszédének lényegére, ahogy Julia Totti akkor tolmácsolta. De a kép még nem homályosult el, ha­nem.; az asszonyok először bó­logattak, majd közbekiabál­tak: — igazad van, di Vitto­rió! Csak így mondták: iga­zad van! — ebből is azt érez­hettem, hogy ő közülük való, jól ismeri a szegények gond­ját, sokat lehet közöttük, ezért oly népszerű. Majd egy nápolyi munkásnő, mikor a de Gasperi-kormány népnyú­zó politikáját ecsetelte — fel­ugrott a sorból és pfújozta Gasperiéket. S ekkor meg­mozdult a terem. Nem sza­vazunk Gasperire, új kor­mányt akarunk, hallatszott innen is, onnan is a hangza­varban. S ő várt, míg lecsil­lapodnak a kedélyek, hogy tovább folytassa — ha lehet mondani — még nagyobb szenvedéllyel. Meddig tartott felszólalása? — Nem tudom. De ki nézi az időt akkor, ha szíve szerint szólnak és va­lami csodálatos varázs árad az egész ember lényéből, aki a szónoki emelvényen áll. Mert mire vélhettem volna másnak, hisz nem ismertem az olasz nyelvet, s ha a szó­nok az egész asszonysereget — köztük engem is — magával­­ragadott. — Befejező szavait már tolmácsom nem fordítot­ta, mert ő is együtt tapsolt, ujjongott a többiekkel. Len­gett a sok kendő, hullott a mimóza diVittorióra. aki sze­rény mosollyal köszönte meg az asszonyok tetszésnyilvání­tását és sietve elhagyta az emelvényt. Sokan szünetet követeltek, mert beszélni akartak di Vit­­torióval, az olasz munkások szakszervezetének titkárával. Az elnökség beleegyezett, s ö hirtelenében egy asszony­gyűrű kellős közepébe került. A munkásnők szinte megro­hamozták panaszaikkal és kéréseikkel, s di Vittorió je­gyezte, válaszolta azokat. Mi­kor jössz Nápolyba, annyi bajunk van — hallottuk a „pfuj Gasperi“ hang tulaj­donosától. S órákig tartott volna, mert panaszuk aztán igen sok akadt a munkás­nőknek. A szakszervezet már sokszor segített bajukon, s ezért fordultak most is di Vittorióhoz. De a szünet letelt és az ólasz nők kongresszusa to­vább folytatta munkáját. Di Vittorió is helyet foglalt az elnökségben és élénken fi­gyelt, ki miről vitatkozik. Többször jegyezgetett note­szében. Este későig ott idő­zött az ország minden tájáról összesereglett asszonyok ta­nácskozásán. Ült az asztalnál, fejét könyökére támasztotta és úgy figyelt; s s EZ A KÉP villant fel ben­nem 1953-ból, hogy hallottam a szomorú hírt; di Vittorió, az olasz munkások kedvenc szónoka, a nemzetközi mun­kásmozgalom fáradhatatlan harcosa, a jó kommunista örökre lehunyta szemét. — la—* Prága (MTI); A csehszlo­vák honvédelmi miniszter meghívására szovjet katonai küldöttség érkezett Prágába. A küldöttség tagjai részt vet­tek a Csehszlovákia felsza­badításáért folytatott, harcok­ban. ■ Hága (Reuter).- A hágai szovjet nagykövetség szóvi­vője csütörtökön közölte, hogy számos holland jelent­kezett önkéntes ürutasnak. Hozzáfűzte: nem a jelentke­zők nemzetisége a lényeg, hanem, az, hogy vannak em­berek, akik hajlandók erre. • New York (MTI). Mint a Reuter közli, az ENSZ köz­gyűlés Politikai Bizottságá­ban csütörtökön Vaclav Dávid csehszlovák, külügyminiszter azzal a felhívással fordult az ENSZ-hez, hogy 19r9 elejéig , hívjon össze tudományos ér­tekezletet, amely megvizs­gálja az atom-sugárzásnak az emberi egészségre gyakorolt hatásait* ■ A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület no­vember 14. és 16. között ren­dezi meg a VIII. országos Washington (MTI.) Mint a Reuter jelenti, Eisenhower elnök csütörtökön este rá­dióban és televízión közvetí­tett beszédet intézett az ame­rikai néphez „a tudomány és a nemzeti biztonság“ kér­déséről. Az elnök a két szov­jet mesterséges hold felbo­csátását „elsőrangú fontos­ságú” eseménynek nevezte, kijelentvén, hogy azok a tu­dósok, akik megvalósították, .teljes elismerést érdemel­nek" Rámutatott arra, hogy meggyőződése szerint a Szov­jetunió minden bizonnyal megelőzte az Egyesült Álla­mokat a rakéták és a mes­terséges holdak területén. Megnyugtatásul hozzátette azonban, hogy „a szabad vi­lág együttes katonai ereje határozottan nagyobb, minta kommunista országoké’’; Ki­jelentette azt is: Amerikában nagy hiányosság, hogy nem fordítottak elég gondot a tudományos oktatásra és nem biztosítottak kiemelkedő helyet a tudomány számára az ország életében. Washington (Reuter). Dr. Paul Foote a kutatási mun­kálatok irányításéval megbí­zott amerikai hadügyi állam­titkár csütörtökön kijelentet­te. hogy az Egyesült Államok négy-öt évvel lemaradt a Szovjetunió mögött - rakóta­­fejlie&ztés terén. „Nehéz lesz ezt pótolni“ — tette hozzá. Foote szerint „teljes kép­telenség" az az állítás, hogy Moszkva. Vincent Buist, a Reuter tudósítója a többi közt ezt írja: A Szovjetunió csütörtökön hatalmas katonai parádét ren­dezett a moszkvai Vörös-té­ren, és azon harmincnyolc ra­­kétofegyvert vonultattak fel. Nyugati katonai attasék, akik a parádét végignézték, utána értekezletre ültek ösz­­-i/e, hogy annak jelentőségét írtckcljék; MARTFŰN; A tiszacipőgyáriak 6-án délután ünnepelték a Szocia­lista Forradalom 40 éves év­fordulóját. Rövid idő alatt megtelt a terem és a később jövők már csak az ajtóban kaptak helyet. Az ünnepi beszédet Berend elvtárs 19-es kommunista tartotta. Az ünnepi beszéd után a KISZ kultur csoport szórakoztatta a dolgozókat, majd a párt, szakszervezet és a vállalat átadta a munka­­* a fegyvernemek közötti ver­sengés lassította az Egyesült Államok rakétafejlesztési programját: Éppen ellenke­zőleg — mondotta — ez a versengés gyorsította meg - fejlesztési programot: „Azért vagyunk az oroszok mögött, mert ők korábban kezdték a rakétafejlesztést” Mértékadó nyugati katonai vélemény szerint a parádén látott két legnagyobb rakéta hetven-nyolcvan láb hosszú­ságú egyszakaszos rakéta, amelynek hatósugara száz­hatvan. kilométer. Megfi­gyeltek továbbá két óriás­ágyút, amelyeket „titokzatos fegyvereknek”- minősítenek; E két ágyú csőnyílása tizen­két tő-tizennégy hüvelyk és nyilván a tóm töltelékkel lát­hatók el.” (MTI.) versenyben kitűnt dolgozók­nak a megérdemelt jutalmat, CIBAKHÁZÁN több mint 600-ati vettek részt az ünnepi gyűlésen, — ahol a beszámolót Vince Mi­hály, a járási pártbizottság munkatársa tartotta. A Ci­­bakházi Gépállomás a ver­senyben élenjárók pénzjutal­mát is ezen a gyűlésen adta át, majd tartalmas kultúr­műsor szórakoztatta az ün­neplő dolgozókat. Uj emlékművet avatlak az ecsödiek ís *11 *TST-Eisenhower beszéde az amerikai néphez — jelentetki Foote. (MTI.) ....... ■■■■■■ Reuter tudósító a moszkvai katonai parádéról AZtíNNEP ESEMÉNYEIRŐL SZÖkeS A FÖLDRŐL A kilövési sebesség növe­lésére az eddig használt üzemanyagokat atom-hajtó­anyaggal cserélhetjük fel. Az atomenergiát arra használjuk fel, hogy bizonyos folyadéko­kat (például folyékony hid­rogént vagy héliumot) gázzá alakítsunk át rakéta hajtá­sára, ŰRHAJÓ-TERVEZÉS. Az űrhajó-tervek erősen függnék attól, hogy a hajó­nak mi a célja. Leszállásra szánt holdrakéták sok tekin­tetben eltérnek azoktól, ame­lyek csak megkerülik a Hol­dat, leszállás nélkül. Egészen másféle űrhajó indul majd a Marsiba, mint a Vénuszba. Az űrhajónak sok közös vo­nása lesz a tengeralattjáró­val, tekintve, hogy „legény­ségét” teljesen el kell szige­telni a külső közegtől. Kü­lön berendezéssel kell sza­bályozni a levegő összetéte­lét, nyomását, hőmérsékletét és nedvességét a rakéta bel­sejében. Az űrhajónak azon­ban lesz egv nagv előnye a tengeralattjáróval szemben: a külső és belső nyomás közti különbség kisebb lesz az űr­hajónál és ennélfogva az űr­hajó fala jóval vékonyabb lehet, mint a búvárhajóé. Az űrhajó felhasználhatja a napsugarakat fűtés és vilá­gítás céljára. Fala pajzsul szolgál a Nap ibolyántúli su­garai ellen, amelyek külön­ben károsan befolyásolnák az emberi szervezetet. Az irhajónak előreláthatólag '-ettős fala lesz. hogy jobban “iztosítsa a bennlévőket a aiónafv ütköző meteorok ellen." KIBÍRJA-E AZ EMBER A NYOMÁST? Több mint 100 év előtt. George Stephenson kísérletei idején egy angol képeslap abszurdnak nevezte azt az ígéretet, hogy Stephenson mozdonya kétszer olyan gyorsan fog menni, mint a postakocsi. „Azt hinni, hogy a woolwichi polgárok rábíz­zák életüket erre a masinára, — írta a lap a továbbiak­ban, — éppen cdyan ostoba­ság, mint abban remény­kedni, hogy hagyják rakétá­ból kilövetni magukat.” Ste­phenson erre válaszul tréfá­ból „Rockef-nek (rakéta) nevezte el mozdonyát. De ma ő maga is meglepetéssel hal­laná, hogy az ember bizo­nyos feltételek mellett épp­olyan biztonságban utazhat űrrakétában, mint a vonaton. A gyorsulás folytán az emberre nehezedő nyomás­nak korlátokat szab az em­beri szervezet teherbíró ké­pességle. De tapasztalatból tudjuk, hogy az ember igen nagy nyomásváltozást is ki­áll, például nagysebességű járművek hirtelen megállá­sa. vagy magas pontról víz­­beugrás esetén. A kísérletek azt mutatták, hogy a szerve­zet teherbíró képessége nagy­mértékben függ attól, milyen helyzetet foglal el a test a gyorsuló repülés idején. Ki­derült, hogy az ember rend­kívüli nyomást is kibír elő­­rehajlott testhelyzetben, min* ülve, vagy egyenesen állva. A szervezet ellenállásának növelése céljából a lökhajtá­­sos gépeket külön puha ré­tegekkel bélelik ki, amelyek átveszik az emberi test for­máját a rendkívüli nyomás idején. Számolni kell az ed­zés lehetőségeivel is; edzett emberek a saját súlyuk 15- szörösének nyomását is ki­bírták két-három percen ke­resztül. Amellett teljesen ter­mészetes, hogy a rakétában „ürhajózó“ emberek a saját lendületük következtében súlytalannak érzik magúikat. A súly-érzés a támasz (padló, szék, ágy, stb.) testre gyakorolt nyomásának követ­kezménye, valamint abból a kölcsönös nyomásból szárma­zik, amelyet a test külön­böző részei gyakorolnak egy­másra. Ha a támaszt elvesz­tik, a súly-érzés is eltűnik. Tegyük föl például, hogy különleges rendeltetésű fel­vonóban állunk, amely sza­badon esik. A benne lévő tárgyak mind egyforma se­bességgel zuhannak, ennél­fogva semmiféle nyomást nem gyakorolnak egymásra. Ha elengedjük azt, amit a kezünkben tartottunk, nem esik a fülke padlójára, mert épp olyan súlytalanná vált. mint minden egyéb a fülké­ben. Súlytalannak érezzük ma­gunkat altkor is, ha például lelépünk arról, amin áll­tunk. például mikor vízbe ugrunk, vagy kiugrunk ejtő­ernyővel a repülőgépből. Ha valami súly van a zse­bünkben, szabad esésnél megfeledkezünk róla. Rész­letes súlyveszteséget érez a síelő, ha domboldalra siklik lefelé. Ejtőernyősök és aikro­­baták súlytalannak érzik ma­gukat, anélkül, hogy egyen­súlyukat és tájékozódó ké­pességűiket elveszítenék. Az űrhajózási irodalomban „súlyon” általában azt az erőt értjük, amely az embe­reket és a berendezést az űr­hajó padlóján tartja. Ha ez az erő nincs, az emberek és a tárgyak semmiféle nyo­mást nem gyakorolnak egy­másra és súlytalanná válnak. A súlyproblémák megoldá­sán kívül igen alaposan ta­nulmány ózni kell a levegő.és a víz tisztaságának kérdését az űrhajón. Legfontosabb az, hogy e problémák megoldá­sának ma már megvan a gyakorlati lehetősége. AZ ŰRHAJÓZÁS VESZEDELME. Az űrhajót szétrombolhat­ja bármely tekintélyesebb méretű meteor, sőt az is vég­zetessé válhat, ha egy kisebb meteor átlyukasztja az űr­hajó falát. Mikroszkopikus nagyságú meteori toli is tönk­retehetik az űrhajó falát, ha elég sokáig bombázzák. Ez különösen veszélyes a föld körül hosszú időn ál keringő mesterséges bolygók eseté­ben. Sajnos, ez ellen még nem sikerült megfelelő védő módszereket kidolgozni. Az űrhajót újabb veszély fenyegeti, ha eljut a Mars pályájáig: összeütközhet a főként a Mars és a Jupiter pályája közötti térben ke­ringő kisebb bolygókkal, vágj' aszteroi dokkal. A csillagá­szok körülbelül 1600 ilyen kis bolygó pályáját mérték fel. Az összeütközés elkerü­lésére radar berendezéssel elérik, hogy a rakéta auto­matikusan kitérjen a bolygó útjából. Eigster svájci tudós érde­kes kísérleteket végzett, hogy megtudja: milyen hatással van a kozmikus sugárzás az emberi testre. Kísérleti raké­tán épségben maradt emberi bőrdarabokat küldött fel a légkör legfelsőbb rétegeibe, ahol kozmikus sugárzásnak voltaik kitéve. A rakéta visz­­szatérése után a bőrt em­beri szervezetbe ültették és az ott ismét kisarjadt. A ra­kéta-kísérletek azt mutatták, hogy az ibolyántúli és koz­mikus sugárzás rövid időn keresztül nincs káros hatás­sal az alsóbbrendű állatokra, de a majmokra sem. A kí­sérletek eredményei az on h an ezen a téren még nem vég­érvényesek. _ (Folyt, köv.) A község dolgozói hálájuk jeléül hősi emlékművet állí­tottak fel az 1945—1956-ban hazánk felszabadulásakor éle­tüket vesztett szovjet hősök­nek. A munkanap ellenére is több mint 400-an vettek részt 7-én délelőtt a leleplezésnél és megkoszorúzásnál. Az ünnepi beszédet Garáz elvtárs, a járási MSzMP párt­­bizottság első tikára mondta. Megemlékezett arról a harcról, melyet az orosz mun­kások és parasztok vívtok 1917-ben, 40 évvel ezelőtt. Ez a harc új korszakot nyitott a vüágban — mondta és ez az új korszak a szocializmus és kommunizmus új korszaka. Az orosz munkások és pa­rasztok érdeke egybe esett a világ ^ összes kizsákmányolt ' munkásainak érdekével- Ez az emlékmű kötelez bennünket — mondta Ga­ráz elvtárs. — hogy p Nagy Október , ' harcoljunk, és sohase feled­­. jüjk el, hogy rövid idő alatt kétízben kaptuk szabadsá­gunkat a hős szovjet néptől; Tiszaföldváron Lobogtak a vörös és nem­zetiszín zá-sziók Tiszföldvár főutcáján. Megcsinoeodtok az üzletek. A földművesszövet­kezet áruházának kirakatá­ban Lenin ■ életnagyságú ké­pe. Az iskolát vörö&nyakken­­dös úttörők öltöztették dísz­be. Ünnepelt a község, talán kevesebb külsőséggel, pompá­val. mint az elmúlt években, de érezhetően melegebb szív­vel, családias melegséggel. A tiszaföldvári asszonyok szívében bizonyára sokáig él­ni fog annak a kedves eset­nek az emléke, amit a barát­­kozásra érkezett három szov­jet elvtárrsnővel töltöttek. So­káig „beszélgettek", bár a vendégek nyelvén — Varga néni kivételével — nem igen értett senki. De nem is sza­vakkal, hanem szívekkel, me­leg kézfogásokkal folyt a be­szélgetés. 6-án délután nagy volt a községben a mozgalom. A gimnázium KISZ szervezete komszomolista fiatalokat lá­tott vendégül. Ugyanakkor folyt le a helyiipari iskolá­ban az ipari tanulók KISZ szervezetének ünnepélyes ala­kuló gyűlése. — Onnan már mindenki a kulturházba igye­kezett; Félhétre zsúfolásig megtelt a nagy terem, ilyen tömeget régen látták együtt. Faragó elvtárs községi párttitkár be­szédében kiemelte azt a ha­talmas. minden képzeletet fe­lülmúló fejlődést, ami a szov­jet államban 40 év alatt vég­bement. Az arcokon szinte látszott, hogy abban a pilla­natban mindenki a második műholdra gondol, a szovjet tudománynak világraszóló győzelmére; Nov. 7-én 9 órakor a társa­dalmi szervek kegyelettel he­lyezték el koszorúikat a szov­jet hősi emlékműnél. A ko­szorúk mellett kerti virágok illatoztak. Kora reggel rak­hatta le őket valaki. Valaki: egy, a hálás ünneplő földvá­riak közül. A szolnoki Szig;lisgcti SZÍNHÁZ MŰSORA: nov. 9, szombat este 1 óra: CSÓKOS ASSZONY Bemutató elOadas nov. 10, vasárnap du. 3 éra: CSÓKOS ASSZONY nov. 10. vasárnap este 7 óra: CSÖKOS ASSZONY I textilipari műszaki konferen­ciát. Két napon keresztül tíz szakágban harmincnyolc elő­adást tartanak az ipar leg­kiválóbb szakemberei. A konferencián a baráti országokból ötven szakember is résztvesz, akik közül töb­ben előadást is tartanak. • Zágráb (Tanjug): Szerdán reggel Ö.03 áraikor Zágráb fe­lett vonult át a második mű­hold és több mint egy percig szabad szemmel is látható volt; A Horvát Természettudo­mányi Társaság értesítése szerint sikerült Zágráb felett lefényképezni a műholdat. — A felvétel sikerült; • Prága (MTI.) A bmói Aszt­­ron.miai Intézet munkatár­sai november 7-én, reggel 6 óra 3 perckor lefényképezték a Szputnyik II.-t. A műhold maximális fényessége meg­haladja a Sirius fényességét. Az átrepülés időpontjában az égbolt meglehetősen világos volt; a felvételek jól sike­rültek; mwdí hírek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents