Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-06 / 261. szám

Bájos és kedves szereplők páratlanul művészi előadása Bíró László: NEGYVENÉVESEK Már többször előfordult, hogy az újságíró, egy-tgy ese­mény hatására, írott szójáté­kában a felső fokokhoz nyúlt. Ez érthető is, hiszen szubjek­tív érzésének ad kifejezést a látott dolgoktól ihletett álla­potában. És most ismét nehéz helyzetben van, mert egysze­rűen, de mégis hitelesen sze­retne valamit visszaadni egy felejthetetlen élményből. Hazánkban láttunk már sok népművészeti együttest. Si­kert aratóét a Mojszejev-, a Pjatnyickij-, az Alekszandrov együttes és most az örmény népművészek is. Talán nem túlzás a megállapítás, hogy ritka ország az, amely ennyi­re felkarolta a népművésze­tet és olyan színvonalra emel­te, mint a Szovjetunió. Ehhez különösebb bizonyítás nem szükséges, az előbb említett együttesek előadásai minden esetben magukért beszéltek. Kevés országban találunk annyi önzetlen, hozzáértő kult ürmünk est, akik fáradsá­got nem ismerő munkával tárják fel a népi hagyomá­nyok legszebb kincseit és azo­kat páratlanul művészi nyel­ven tolmácsolják a közönség­nek. Szombaton este az örmény népi együttes szolnoki elő­adásakor, mint mindig ilyen alkalmakkor, zsúfolásig meg­telt a színház nézőtere. A kö­zönség olyan emberekből te­vődött össze, akik már sok népiegyüttest láttak, értik és érzik a népművészetet, tehát kritikusok is. Érdeklődéssel várták a műsor kezdetét, kí­váncsiak voltak az együttes vendégszereplésére, hiszen hire azt már megelőzte. Elhangzott az utolsó figyel­meztető gongütés s a függöny méltóságteljesen kúszott felfe­lé. Láthatóvá vált a színpad, a szereplők szimmetrikus ka­réja, sokszínű, színpompás, ruhákban, a jellegzetes ör­mény népviseletben. Az egzo­tikum varázsos illata zúdult a nézőtérre, elemi erővel tört ki a taps és percekig nem akart szűnni. Majd ismerős da-llamok szálltak a nézőtér felé, az énekkar a magyar Himnusz szövegét törte ked­vesen. S kezdődött a műsor. Sokrétű, tartalmas, színes volt a következő három óra. El kell tekinteni a számok részletes ismertetésétől, mert majdnem mindegyikre ugyan­az vonatkozik: ötletes, beszé­des koreográfia, az akrobati­kával határos megoldások, a mozdulatok tökéletes és fe­gyelmezett kidolgozása, kel­teni és báj, érzéki melódiájú zene. páratlan összhang, nagy­szerű kifejező erő. Különösen tetszett a sok közül egy ör­mény népdal és táncfeldolgo­zás, amelyben egy fiatal lány bánatos énekét hallottuk, azt a hegyekben lévő kedveséhez küldve. A dallamok zsongó, lágy hangulatot teremtettek, amelybe nélkülözhetetlen egészként illeszkedett bele a szép örmény lányok meg­­ejtően kedves tánca. Dinami­kus és kifejező volt a halá­szok tánca, szinte maga előtt látta mindenki, amint a- ha­lászok vonják a tengerből a hálót, dús zsdhmái.nyal meg­rakodva. Kedves volt és kel­lemes meglepetés, tőlük ma­gyar népdali hallani, olyan hitelesen, mintha magyar né­piegyüttes adta volna elő. És még lehetne sorolni tovább, a Bőség ünnepe, a Szölöszüret, Soraink megbonthatatlanok. Jereváni éjszaka, stb, című f c Idolgozásokat, Az előadás végén még hosszú ideig ünnepelték az örmény népművészeket. Ások taps és szerény, de meleg szívvel adott ajándékok, virá­gok és emléktárgyak, volt a köszönet a szép estéért. A ku­lisszák mögött nagyon boldo­gok voltak a szereplők is. Kü­lönösen az együttes művészeti vezetője, T. Altunjan ható­dott meg. — Amerre jártunk ebben a szép országban, mindenütt ilyen meleg szeretettel fogad­tak berniünket. Higyjék el, nagyon jól esik ez nekünk, mert nemcsak munkánk elis­merése, hanem a magyar és szovjet nép szép és mély ba­rátságának kifejezője — mondotta T. Altunjan elvtárs, kezében egy hatalmas virág csokrot szorongatva. Elmond­ta még, hogy merre jártak. Szeged, Komló, Hódmezővá­sárhely, Kaposvár, Pécs, Sztálinváros, Miskolc, Debre­cen és Budapest volt az út juk. — Amint tátja, volt alkal­munk megismerni a magyar embereket. Ha majd haza­érünk, elmondhatjuk az ott­honiaknak, hogy egy dolgos, szorgalmas, szabadságszerető nép vendégszeretetét élvez­tük. úgy éreztük magunkat, hogy hazánkban sem külön­ben. Magyarországi tartózko­dásunk felejthetetlen marad számunkra. Még szívesen beszélgettem volna egy keveset T. Altun­jan elvtárssal, de elrabolták tőlem mások. Viszont kárpót­lásul csatlakoztam az együt­tes két kedves tagjához, An­­zséla Sahnabatjánhoz és Aza­­majsz Kazarjanhoz. Az előbbi eóV fekete örmény szépség, résztvett a legutóbbi VIT-en és táncával díjat is nyert. — Osakan faluban szület­tem, 17 éve vagyok tagja az együttesnek. Nagyon sok él­ményt gyűjtöttem össze ez idő alatt és magyarországi tartóz­kodásom a legkedvesebb em­lékeim közé kerül. Nagyon jól éreztem magam itt és kö­szönöm a szívélyes, meleg vendéglátást — mondotta a szép Anzséla. — Az a vidék, ahol szüle­tett, milyen — kérdeztem. — Nagyon szép. Hatalmas hegyek között van a falu és' én annál szebb vidéket el sem adok képzelni. Remélem, megérti rajongásomat és nem gondol, rosszat rólam? — né­zett fám mosolyogva. Nem késlekedtem a válasszál, sőt meg dicsekedtem is: <— Én is hegyvidéken szü­lettem és megértem rajon­gását. — Ó, maga is hegyvidéki? Akkor jól összetalálkoztunk. Ennek őszintén örülök. És ar­rafelé is olyan magasak a he­gyek? Zavartan köszörültem a torkom, aztán kiböktem: — No, persze, nem olyan magasak, mint Örményor­szágban. azokhoz képest csak dombocskák. Dehát épven maga mondta, hogy minden­kinek a saját szülőhazája a legkedvesebb — nevettem el magam, ő is velem nevetett, aztán elbúcsúztunk egymás­tól, amelynek következmé­nyeképpen arcom balfelén Az együttes zenészei különleges, sajátságos hangszere­ket használtak. Fenti képünkön baloldalt az együttes vezetője Alexandc Alexandrián, kezében a „szaz'ne.vü pengetés hangszer látható, mellette Jerim Arusztam­­jan, az együttes szólistája hegedűhöz hasonló, vonós hangszerre, a neve: kamancsa. Nem írtam még sohasem verset. Nem vagyok költő, Negyvenéves vagyok Mögöttem félemberöltő —• Most mégis tollat fogok! A szavakat nem tudom {cifrázni, Nem mesterségem, De el kell most mondanom Mindazt, mit nékem Adtál velem egyidős (forradalom! Együtt születtünk a század (eleje« Te proletár vérben. Én egy koldúsországnak Koldus községében, Terhére egy munkás­(anyának. Téged a történelem szült, A népek ereje Engem nem vártak (örömmel, Apámnak nem volt kenyere, Egy falatért küzdött tíz (körömmel. Te gyárat építettél És erőmüveket a Volgán, Mi éheztünk hétszámra (heten Apám meg csavargóit az (utcán És álmodtuk mit Te (művelsz keleten! Emberi jogot, napfényi Egy tisztult életet Kultúrát ég szerelmet 1 (álmodtunk, Napjában háromszor (kenyeret, Mint vándor az árnyat; (szomjasan vártunk! Eljöttél hozzánk És vagy hat országba még Hoztál álmodott valóságot S e szomorú hazában kiderült az ég! Negyvenévesek vagyunk! Nekem már szürkül a (hajam Egyre öregszem, De Te csak maradj fiatal így kívánja szívem. Terád még sok szép vár Reménnyel, figyelve hittel, Mert mindenki úgy akar élni Szabad hazában szabad (szívvel, Hol nem kell már semmitől (félni! Maradj hát fiatal, Legyél a népek ereje. Születésnapodra kívánom, Mint mindennépeknek szíve: Örökké élj nekünk, (drága forradalom! Néhány szó a dekorálásról annak a nagy napnak, amely* re 40 évvel ezelőtt ébredt egy elsanyart ország népe. Kedvesek, kifejezők a MO­­KÉP készítette kiraluxtok, amelyek a szovjet film hetét méltatják. Van azonban né­hány kirakat, amelyben min­den gondosság nélkül rakták fel a plakátokat. Így a Mara­­dékbolt, a Magyar utca sár* kán lévő cukrászda kiraka­taiban. Szép, gondos, de eléggé érzéketlen munkára vall a Sport- és Játékbolt dekorációja. A dekorálás is s jteti, mennyire érezzük, át a nap nagyságát, jelentő­ségét. A mi egünkön is fényesen ragyog a szabadság ötágú csillaga Az együttes megnyerő szépségű tagja Angela Atabek­­jan, aki nemcsak szép, hanem igen tehetséges is, a VI. Világifjüsági Találkozón rendezett zenei versenyen VIT dijat kapott, Ezekben a napokban, ami­kor emberek milliói tekinte­nek a földkerekség minden részéből Mosakva falé, mi is ünnepié készülünk. A terme­lőszövetkezeti dolgozók meg­gyorsítják a még hátralévő betakarítási munkákat, igye­keznek a vetéssel. Az üzemi munkások, gépállomások dol­gozói új munkasikerekre tö­rekszenek. Ki-ki a maga I munkaterületén készül a Nagy I Októberi Szociálisa Forra- I dalom 40. évfordulójának i megünneplésére. ! A kunszentmártoni dolgo­­! zók gazdag ünnepi program­­| jábam szerepel november 6-án, ; este ünnepi megemlékezés, j mely után nagyszabású kul­­■ hírműsor lesz. Ezen az estén ■mutatkozik be először a nő- 5 tanács menyecske kórusa. I régi forradalmi dalok ének S lésével és ezen a napon vesz 1 Síel a mártírhalált halt Káli a j^SÉva elvtámnő nevét.. A KIS5 , »szervezet népi tánccal, a fiú I-» ’ t- m —— ■■■ iskola fúvószenekara az In« temacionáié előadásával ké­szül. A művelődési ház kul­­turcsoporlja egyfelvonásos színdarabot, a járási tanács cs a gimnázium színjátszói a „Partizán’* _ című jelenetet adják elő.- Szavalatok, és a Bánk bán-ból a Hazám, ha­zám.:: és a Dohányon veit kapitányból a Szabadság dal teszi színessé az ünnepi es­tet. November 7-én, délelőtt a község dolgozói a szovjet és magyar elesett katonák emlékművét kc«zorúzzák meg. Soha nem tapasztalt ké­szülődés előzi meg a nagy ünnepet. Ez is mutatja, hogy a magyar dolgozóik mennyire szívükbe vésték és átérzik e nap jelentőségét, melynek nyomán hozzánk is eljött, a mj egünkön is fényesen ra­gyog a szabadság ötágú csil­laga; Kovács Istvánná, levelezői Kunszentmártoni; ..............—.......... rúzsfdlttal fordultam a be­szélgetést csendesen szemlélő Azamajszhoz. Ö az együttes komikus táncosa, ötletekben kifogyhatatlan és mindig jó­­kedélyű, — Huszonkilenc éves va­gyok, kile ic éves koromban kerültem az együtteshez és azóta állandóan tagja vagyok. — Akkor azt jelenti, hogy az alapító tagok közé tartozik. Hol születet.? — kérdeztem. — Jerevánban. A szó kellemesen csiklan-JUú(ißlo(ß-<féle Dafitf-tiqtjhen egészen kiment az eszemből.', S míg zsebkendőmmel letöröl-', tem, Azamajsz az ajtóból in-! tett huncut nevetéssel, még-' egyszer búcsút. Felzúgott a két „Ikarus 55” \ motorja, gyorsuló gurulóssalj távolodott az örmény előtár-', saklcal. Elmentek Szófiába,; — de itthagytak szá­­munkra egy maradandó em­léket, itthagyták a szovjet nép szerctetét és meleg, szívből jövő, baráti üdvözletét. HIMER ZOLTÁN — ^ ■■ a KISZISTRX ÜMXEFE N3VEM3ER 7. November 3-án gyűlést hívtunk össze a KISZ szerve­zetben, hogy megbeszéljük, miképpen készülünk november 7-re. Nem volt eredménytelen a megbeszélés, hiszen utána azonnal lapáttal, gereblyével gyülekeztünk a kulturház ud­varán, melyet november 7 tiszteletére tettünk rendbe. A renoválási munka után jólesett egy pohár sör, de hát ezzel még nem fejeztük be az előkészületeket, hiszen a KISZ szervezetre vár a dekorálás, a teremdiszítós is. Munkánkért azzal tüntetett ki az ünnepélyt megszervező bizottság, hogy november 7-én két fiatal KISZ-tag koszo­­rúzza meg a községi szovjet emlékművet. n Boros István, Tiszátenyö m Kezdhetjük, Mar­­jj gitka? ... Cím: Ál­■ lomásfőnök Elv­■ társnak, Szolnok... ■ Megkérném, le- S gyen szíves az * Önök újítási fele- 5 lősének — gondo­■ lom, van ilyen az ■ állomáson — átad­■ ni alábbi szerény ■ javaslatomat; a ■ megoldás részle­­! telt illetően Ö bi­■ zonyára több gya­* korlattal rendelke­zik, mint magam. ! Szóval, kérem szé­■ pen, egy olyan jö­jj kora táblára gon- 2 dolok, ami a bejá­* ratl csarnokban S volna elhelyezve, ott, ahol a jegyi. pénztárak vannak, j Ezen a táblán len- < ne négy rovat, ilyesformán: l Vonat neme Vágány száma 1 Hová Indu- 1 lás ideje. Az utolsó rovat- 1 ban, tetszik tudni, ‘ ágy gondolom, j hogy órák lenné- . nek egymás alatt, amiknek lehetne állitgatni a muta- . tőit; úgy tiz-tlzen- . két vonatnak len- , ne helye ezen a táblán. Tetszik tudni, azért javaso­lom ezt, mert a megafon gyakran recseg, ropog, vagy sávit, esetleg épr oen akkor fütyül a i gyors, és az a szerencsétlen hangszóró nem tud ia túlkiabálni, és én hiába szerel­­nék a kapustól tu­dakozódni, mert vagy nem találom, vagy már — egy­szerre? — négyen fangatják.;. Tes­sék, Margitka? Hogy van már ilyen tábla az állo­máson, csak ép­pen nem használ­ják?Érdekes..-, Nem tudja véletle­nül, miért nem használják?... Én sem; vajon az állcn máson tudják? 11 . ■ «=3 c. Zi m dozta. a fülem és elismerően ■ bólintottam. £ — Jereván, Mindig varázs-J latos erővel hatott rám e szépS város nevének említése. Na-J gyem szép lehet, s bár csak* egyszer alka lmam adód na, * hogy ne csak képekben gyö-l nyörködhessem majd benne ■ — mondtam Azamajsznak és« ő nevetve válaszolt: — Csak rajta, minél előbb. • Szeretjük a magyar embere-’ kel és szeretnénk viszonozni\ ízt a szívélyes vendéglátást is.' amelyet itt tartózkodásunk! alatt kaptunk. De ne hara-i gudjon — nyújtotta a kezét — j mennem kell, várnak a töb- • . biek. ■; Válóban, már várták, nem J : tartóztattam tovább. Kezet! szorítottunk s közben jelentő-1 i ségteljesen nyomta mutatón]-> [ ját az arcához. Kérdőn for- j , dúltam a tolmácshoz, aki m-o-j • solyogt'a fordította le, hogy J • ,.ne felejtkezzem el, a piros', i foltról”, Persze, persze, ez', \ _ .........................................1 Ünnepre készül a nagy szovjet nép. Szabadságának 40. évfordulója van ezekben a napokban. Ebből az ünnep­iből kicsit mi is részesülünk, ■ hisz legjobb barátunk, segí­tőnk, a nagy szovjet ország. \Ünneplésünk egyik kifejezője a külsőség, díszítés, dekorá­­| ció. | Szolnok Vicáin már bonta­­\kozik a zászlóerdő, s a no­­! vemberi napsütés megra­­! gyogtatja a Lenin képeket. !a legtöbb házon, kirakatban ! gondosan elhelyezett pia-ka­itok, feliratok. Legszebb, leg­­• kifejezőbb talán a 33-as Ru­házati Bolt dekorációja. Hite­lles, őszinte hangulatát kelti

Next

/
Thumbnails
Contents