Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-03 / 259. szám

.Megyínk felfedezhc

GYÖRGYE BOGOEVICS:

HUSZONNÉGY

EGY ELLEN

Szovjet hönxv ünnepi hete |

EDVI ILLÉS ALADÁR festő 1870-ben, május 15-én Budapesten született. Párizsban és Budapesten tanult. Mesterei Greguss János, Székely Bertalan voltak. Tanulmányutakat tett Francia- és Olaszországban, Angliában és Hollandiában.

1900-tól Szolnok mellett Szajolban dolgozott. Itt festette meg két fő művét, a ..Szajoli vízvezeték”-et és a „Szélmalmok”at. (Lásd az alábbi képet.) „Szürkés tónusú, változatos ecsetkezeléssel megfestett kép érzéstartalmának erejével és momentalitásával kimagaslik Edvi Illés Aladár egyéb művei közül és a legjobb alföldi tájképek közé tartozik.”

A LEGNAGYOBB akvarell-festő, az akvarell-iestészetnek hazánkban ő szerzett tekintélyt. Azért is jött az Alföldre, mert itt megtalálta a hangulatos kis paraszti tájakat. A sötét istállók, kisborjúk, omladozó falu kerítés, füstös parasztkonyhák a témaköre.

1903-tól főiskolai tanár, az akvarelltanszéket vezette. Rendkívül jó pedagógus volt, számos nagytehetségű akvarell-festőt eresztett útjára. Ilyenek: Csebi Pogány István, Horváth József stb.

ÁLLANDÓ szereplője volt nemcsak a magyai-, de külföldi kiállításoknak is. Akvarell-munkáival hazánkban és Európaszerte díjakat nyert (állami vízfestmény díj, München aranyérem, Barcelona aranyérem, stb.)

B. Székely Júlia

*

(Elűző cikkünkben, Perlmutter Izsák

festő jellemzésében a következő sajtóhibák fordultak elő:

Nem — Besztercetanyai «—■, hanem Besztercebányai című munkáján hihetetlen gazdagsággal dolgozza ki a különböző fehérek — nem valós —, hanem valör értékeit.)

Leonyid Pervomajszkij

Induló

A fogoly katonák hazatérnek, de hol van a dalnok, a nagy? Páncélja lepattan a télnek, kun földön is enged a fagy*

Mért röppen a légben.a szikra? Tűzcsóva miért kanyarog?

Előre, Lenin katonái, előre, vörös magyarok!

Ki jár a kemény, hadak élén, daloló, sugaras tünemény, hogy a magyar éjszaka mélyén kigyúljon a hajdani fény?

Tűzben szuronyok hegye villan, mint nádon a nap ha ragyog! Előre, Lenin katonái, előre, vörös magyarok!

Ünnep derül újra hazánkra, beszélni fogunk vele még, lobban Budapesten a lángja, és Debrecenben tüze ég.

Feszengnek újra a meghitt, a régi Pelöfi-dalok:

Előre, Lenin katonái, élőre, vörös magyarok!

Még messze a drága szabadság, Kárpát havas orma megett, de a harci parancsol kiadták: mennünk csak előre lehet!

Az égen a lenini csillag,

Petőfi tűzlelke lobog.

Előre, Lenin Icatonái, előre, vörös magyarok!

Gáspár Endre fordítása

Andrej Malisko

A BLUE HAZÁJA

Nem szellő, hajnaltáji permet, nem vészes, szárnyas fergeteg — hazám lehellete csapott meg és járta át a szívemet — '

viharvert, napsütött vizekkel s akár tavaszi áradat, mezőkkel, melyek mint a tenger, az égig felhuilámzanak;

s ahogy, ha gyermek ajka rebben s röpítve madarak dalát, lágy szirmok fellegével frissen, üdítőn, mint az ifjúság.

•

Nem pirkadat piros rubiniján - kápráztatott el a világ — — _

Hazám, a te szemed tekint ránij "" tüzes napként lelkembe lát,

Erő és bölcsesség e szempár, mögötte múltunk harctere ^

s jövendőnk hajnala dereng már, világos sorsunk int vele.-r ■

a. **>«Milyen bástyákat vertünk szét mi. milyen utak hátunk megett! Zizegnek Volgánk bő sztyeppéi, dombok kéksége integet.

Barátságot, békét e tájról ^ vitt szovjet földünk hős fia a Kárpátok ormára, s távol, a Duna-táj lankáira. !

Pusztuljon minden rabság végre, csalás, erőszak — vesszenek! Anyám r— a szabadság felé te a földet szárnyakon viszed!

Polgár István fordítása

SZERKESZTŐI ÜZENETEK

á

áramszoros hurrá a gyógyfürdőknek! Le a sapliával az anyatermészet ötletessége előtt, amellyel kieszelte a gyógyforrásokat. — Mert az emberek olyan tökéletlen lények, hogy saját szervezetüket sem kímélik, Az egyik iszik, a másik dohányzással pusztítja a tüdejét, a harmadik annyira reszket az egészségéért, hogy ettől kap szívgyengeséget, a negyedik reumát szerez be s ezzel együtt képességet az időjóslásra.

Nos, az anyatermészet elhatározta: — én e szegény betegek részére javító műhelyeket létesítek. Hadd igyanak gyógyvizet, hadd gőzöljék a lábukat, hadd göngyöljék iszapba földi akaratukat azok, akik törődnek az egészségükkel.

Az igazat megvallva, csodákat azért nem szabad várni! A gyógyhelyen sem nőnek új fogak, és az elvesztett hang sem tér vissza...

De, térjünk a tárgyra Azaz: személyre. Petár bácsi, idős kollégánk, alaposan elnyiíttc az idegeit.

— Menjen gyógyfürdőbe! — javasolta neki az orvos.

Optimista hangulatban utaltuk be az öreget egy üdülőbe. Petár bácsi elutazott, Két hét múlva úgy tért viszsza, mint a saját árnyéival Szidva szidja a gyógyhelyeket, propagandát folytat az anyatermészet ellen, állandóan pislog a balszemével, és folyton rángatja az egyik vállát.

Elképedtünk. Mi történhetett Petár bácsival? Jó szándékkal elküldtük gyógyulni, s 6 kétheti üdülés után rángatózik. mint a szarka hóolvadáskor Itt valami

nincs rendben!

0 sok jóval később tudtuk még, mi történt. Petár be i egy csendes szombat délutánon elmesélte gyógyfürdői kálváriáját.

Mikor megérkezett a gyógy-* helyre, alig lépett le a vonatról, vállon ragadta valaki:

— Stop! Ne mozduljon! Rögtön készen leszünk.

Petár bácsi bámult a támadójára, az pedig tovább ostromolta:

*— Álljon nyugodtan, bácsikéin, azonnal lefotografálom. Időzített felvételeim pontosak, tiszták, páratlanok, ön rokonszenvesebb lesz a képen, mint Aga khán.

Petár bácsi összerázkódott, annyira megsértették köztársasági érzelmeit, és éppen csípős válaszra készült, mikor valaki a balkarjánál fogva húzni kezdte:

— No, hiszen, Aga khán! Inkább velem fényképezhesse le magát és garantálom, hogy olyan lesz, mint Marko király!

— Ördög vinné el az ilyen fotográfiákat! — kiáltott Petár bácsi. ■— Ha már lefotografáinak, a saját ábrázatomat akarom a képen viszontlátni, nem az Aga khánét, meg a Marko királyét!

f) percben valaki hátulról rántotta meg a kabátját:

— Ne hallgasson rájuk! — S2iszegte fűiébe legújabb támadója, — istentelen alakok :zek. Én azonban egy pillaiat alatt olyan felvételt készítek magáról, hogy olyan esz a képen, mint szent Peer! Egyúttal dokumentet is küldhet a családjának, hogy szerencsésen, épségben és igészségben megérkezett az üdülőbe!

— Ügy is elhiszik! Nem kell dokument! — kiabálta Petár bácsi, de a fotográfusok nem engedték el a csomagjait, lökdösődtek, és kiki a saját céget magasztalta.

— Vegyenek le, ha muszáj, — adta meg magát Petár bácsi a sorsnak. Kihúzta a nyakát, méltóságteljes képet öltött, — kattant a gép, kész is volt a felvétel.

Utána minden különösebb esemény nélkül eljutott a szállóba, megkapta a szobáját. lepakkolt és lement reggelizni.

Épp egy kávéban ázott dagadt kiflidarabot emelt a bajusza alá, mikor hátulról rákiáltott valaki:

— Csináljunk-e egy jé fényképet emlékül, öregúr?

Petár bácsi félrenyelt, í még a bajuszából is csepegett a kávé. — Diadalmasan mondta, mikor kiköhögte magát:

— Elkésett, barátom. Már az állomáson lefényképeztek!

— Az állomáson? — legyintett a fotográfus. — Az nem üdülői emlék! Bárki levetetheti magát az állomáson. Ez itt. ez más dolog. A felvétel máris bemutatja a gyors gyógyulást és a kondíció feljavítását.

Petár bácsi sóhajtott, és idegesen megrántotta a vállát:

— Hát akkor, vegyen le maga is!

/'Ifikor este pihenőre tért Petár bácsi, összegezte a nap eseményeit: megérkezett, elhelyezkedett, fénykékezlcedett. Minden rendben van. Holnap hozzáfoghat idegei rendbehozásához.

Szegény Petár bácsi! Nem tudta még, hogy ezen a kis gyógyfürdőn egyidejűleg 24 fotográfus tartózkodik. Huszonnégy buzgó szolgálattevője ennek a művészetnek. Huszonnégy elszánt és szenvedélyes vadász, aki elhatározta, hogy minden vendéget megörökít az utólcor számára, megment az utódok feledek enységétöl, és e cél érdekében a 24 lesipuskás megszállva tartotta az üdülőhely valamennyi útker észté zését,

parkját és sétányát. Petár bácsi egyáltalán nem tudta, hogy már reggel, mikor a kúrára megy, bíróság elé kerül a társadalmi rend megsértéséért.

Ment az úton a napsütéses reggelben, elgondolkodott az emberi betegségekről, és hirtelen felbukkant előtte tíz fotográfus. Váratlanul toppantak elő a bokrok és fák mögül, és ráirányozták ártatlan áldozatukra különféle márkájú masináikat. Petár bácsi segítségül hívta a járókelőket. Azok azonban, meglátva a fényképészeket, háttal fordulva rohantak a közeli cserjésbe. A fotográfusok egy része utánuk vetette magát, —• a maradék Petár bá. esi köré tömörült, kifejezetten támadó szándékkal. Mit

■ tehetett? Kétségbeesetten csa■ pofi a kezével:

— Fényképezzetek le, aztán menjetek a pokolba!

C zörnyű csetepaté keletkezett. A fotográfusok

■ hajbakaptak rajta, hogy ki : fotografdíjon? Mindegyik a

másikra kiabálta, hogy az i tudatlan és dilettáns. Ügy áll . a kezében a masina, mint . karmesternek a tésztaszűrö...

. A civódásból ökölharc lett. Megérkezett a rendőrség, mindenkit lefogtak rendbon\ fásért. Petár bácsit bevitték i tanúnak.

Petár bácsi órák múlva i egész megtörtén hagyta el a bíróság épületét. A gőzfür. dőben panaszkodni kezdett megértő ábrázatú szomszédjának a mostoha sorsra.

> A szomszéd, szintén gőzölögve, mély együttérzéssel

■ csóválta a fejét. Aztán így X

i szólt; \ i

— Igen, ezek a fotográfu-1 i sok kibír hatatlanok. S ha f . még tudnának fényképezni. £ : De jöjjön csak be hozzám.

! majd meglátja, én milyen : pompás fényképeket csinálok . magáról! Mert én is fényképész vagyok.

, Petár bácsi csak annyit érzett, hogy merül.

Mikor magához tért, hét i fotográfus tört be a szobájába, mert heten kapták le azt . a pillanatot, amikor Petár bácsit a fürdő személyzete kimentette a m'zbnl. Most mind a heten Petár bácsi nyakába akarták varrni a nevezetes „pillanatfelvételeket ..

Petár bácsi még sokáig dühödten járkált a szobájában, mayában ordítozott, hadonászott, Marko királynak képzelte magát, és fantomokkal viaskodott, akik le akarták fényképezni.

Mikor valamennyire megnyugodott, látogatót jelentettek neki. Belépett egy ismeretlen, cs meghatott elfogódottsággal kezdte:

— Drága uram, nyilvánvaló, hogy maga már nem sokáig húzza. S ugyebár, a sorssal vitázni hasztalan. De, ha már távozni kell e gyönyörű világból, legalább hagyjon valami emléket magáról. Engedje meg, hogy lefényképezzem önt ebben az „utolsó órában'', hiszen holnap már úgy lehet, késő!. -. >

'7/*. át ezért tért vissza Pe^ tár bácsi olyan állapotban, hogy szánalom ránézni.

Meg is beszéltük a kollégákkal, hogy valamelyik nap kíméletesen lefotograf áljuk. Csak attól félünk, felizgatja, ha fényképezőgépet lát. De X legfeljebb a jobb szemével is J í pislog majd, és a jobb vállát is fel-felránja, mUvt olvadás- |j kor a szarka.

Fordította: 21

K. TÓTH LENKE. |c

— - ... - 4 (

Donkó László, Jászszent’ andrás, Péli Árpád, Kisujszál- j lás, Páli! József, Debrecen, i ; levélben válaszolok. i

P. E. Szolnok. Három verse r kedvező benyomást kelt. In- s kább apró hangulatok, mint e nagy érzések termékei, de i mint ilyenek kedvesek, megkapók. Írjon máskor is.

Hortobágyi László, Debre- e cen. Kis allegóriája közlésre £ kerülj *

N. I. Szolnok. Versei közül ♦ jónak tartom a „Vergődését ♦ és az „Őszi dal”-t. Ezek jönni ♦ is fognak. Az „Álomasszo- j nyom“ erőltetett téma, szűk- | ségképpen a kifejezések is J azok. Az ,-,Egyedül" jó gondo- * lat. Az utolsó két versszak } költői kidolgozása is szép. Az ♦ első rész viszont laposabb, J Érdemes lenne átdolgozni. |

(Szúr may) *

JOHN REED: Tíz nap, amely megrengene a világot

/.(Kossuth Könyvkiadó, 1957.)

X Végeláthatatlan a könyvek, 2 újságcikkek, vissz aemlékezéjsek, regények, versek, drá- 2 mai művek sora, melyekben 2 a költők és regényírók, új• ságírók és egyszerű szemta- Jnúk az emberi történelem

♦ döntő fordulatáról, a Nagy

♦ Októberi Szocialista Forra* dalomról, annak eseményei- J ről és vezéralakjairól írnak. {A 40. évfordulóra a Kossuth í Könyvkiadó ebből a sorból tégy igen érdekes könyvet sze| melt ki magyarnyelvű ki»adásra: egy amerikai újság! író riportkönyvét, a forra* dalom legdrámaibb napjairól; ► John Reed nem akkor ta* 1 álkozott először a munikós»mozgalommal. Mint laptudó£ sító, ott volt egy ameri-Í* kai selyemgyár munkásainak sztrájkjánál, harcolt mexikói felkelő vezér oldalán, látta

az amerikai tőkésok borzalmas leszámolását a sztrájkoló munkásokkal és családtagjaikkal és az I. világháború idején felismerte a háborús Oroszországban a közeledő forradalom jeleit.

Mint igazi újságíró, nem elméletileg jutott el a forradalom szükségességéhez, elkerülhetetlenségéhez, hanem a tapasztalatok, a tények győzték meg. Könyve előszavában írja: „A, küzdelemben érzelmileg nem maradtam semleges. De e nagy napok történetének elbeszélése során igyekeztem az ese- ' menyeket a lelkiismeretes riporter szemével nézni, s csak az igazat írni." Jelen volt a forradalom minden jelentős ( eseményénél, vagy megbízható szemtanúkra hivatkozik. ' Személyes élményei alapján 1 pzámol be a november 6-i i

összorcezországi Szovjetkongresszusról, látta és hallotta Lenint azokban a történelmi pillanatokban, amikor a békéről és a földről szóló dekrétumot terjesztette elő. „Olyan nyugalom és erő áradt szavaiból, mennek hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Megértettem, hogy miért hisznek Leninnek ..." Résztvett Moszkvában a forradalom hősi halottainak temetésén, és itt állapította meg: „Egyszerre tudatára ébredtem annak, hogy a vallásos oroszoknak már nincs szükségük papokra, akik imádkoznak értük, hogy bejussanak a mennyországba. A földön olyan birodalmat építenek maguknak, amely fényesebb, mint az Ígért mennyország, és amelyért iicsőség meghalni