Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-24 / 277. szám
IDE KÉT ISTEN KÉK...” (Folytatás) Sem uj dolog öntözéssel védekezni a szárazság ellen. Évezredekkel ezelőtt Kínában. a Sárga folyam mentén, Közel-Keleten a Tigris és az Eufrátesz völgyében, Egyiptomban a Nílus mellett már fejlett öntözőkultúrát találunk. Másképpen, nem is tudott volna az ember ezeken a területeken megélni. A mi Alföldünk nem olyan száraz ugyan, mint az említett területek, de bizonyos időközönként, esKtendőről-eszteiKlőre visszatér az aszály, csapadék hiányában a föld alig terem valamit. Voltak tervek már a múltban is a^r,'Alföld öntözésének megoldására. Ezek a tervek azonban csak tervek maradtak. , Csak a felszabadulás után, a rizstermelés elterjedésével került sor nagyobb méretű öntözőrendszerek építésére. Szolnok megye ebben élen jár, s ma az ország legnagyobb öntöző megyéje. 800 ezer kát. hold területet rendeztek be öntözésre. Sajnos az erőteljes tempó bizonyos hibákhoz is vezetett; Az öntözőrendszereket jórészt a belvizlevezető csatornákra építették. Ez megnehezíti a belvizlevezetést és drágítja az öntözést is, mert a csatornákból ki kell emel— A SZŰK ESZTENDŐ ELLEN — ami csak gyomot terem, mert kikapcsolták az öntözésből. Pedig tereprendezéssel takarmánytermeléere könnyen be lehetne állítani. De valanak munkát adni. Hát nem futná az időből erre? Ha az elcsapott területeket takarmánytermelésre beállítanánk. szálastakarmány tériéinek tavasszal mindig azon főtt a fejük, takarmány hiányában mi lesz az állatokkal. S ma? Repes az ember szíve, ha a gazdaság Ilyen Mtaie sok. A fenti képen a tiszaörvényi vizkiemelő telep látható. Az épületben három darab, összesen percenként 6 köbméteres szivattyú van, amely a Tiszából egészen Karcag, Kenderes határáig öntözi a földeket. Érdekessége az épületnek, hogy posit os an 20 évvel ezelőtt, 1937-ben készült; hogy ezzel is úgy vannak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és egyénileg dolgozó parasztok, mint a belvízlevezetéssel. Adjon az állam pénzt és gépet a terepmelésünk egyszerre duplájára nőne. S hogy lehet hasznosítani, arra nagyon jó példa a Nagykunsági Állami Gazdaság Itt pedig a 10-es tároezó műtárgyainak a földmunkáit lehet látni; Műtárgynak nevezik általában azokat az építményeiket, jórészt áteresztő nyílásokat, ahoi a folyóból, vagy a folyóba zsilipen a vizet áíengení a vizet, nem lehet természetes eséssel öntözni. Á hároméves tervben & fejlesztés éppen e hibáit megszüntetését tüai ki célul. Stabilizálni és korszerűsíteni kell rendezéshez. Nem lehetne ezt állami, támogatás nélkül is megépíteni? Dehogyis nem, A termelőszövetkezetekben télen a tagoknak nem tudóik; — Fenti (képünk a kenderes! határban. készült az egyik épülő víztárolónál, amelyben elkészülte után 1000 hold öntözésére elegendő vizet lehet majd tárolni. A víztárolót egyébként halastónak is kiválóan lehet használni; kezdeményezése. Nem vártak állami hitelre, hanem t.obbszáz hold elcsapott rizsterületet beépítettek és lucernát termelnek rajta. Néhány évvel ezelőtt a gazdaság vezeEgy néptanító emlékére HUSZONÖT ÉVVET. ezelőtt, 1922. novemberében liafe1 meg Somogyi István, a mezőtúri munkásmozgalom ki-' váló harcosa. Tanító volt, az elem isták nevelője. De nem csupán ezekéi Szabad idejének nagyrészet a teinőttek között töltötte. Tanított, szervezett palántalta a fejekbe a szocializmus eszméjét. Ott volt az újvárosi olvasókörben, a munkások között akkor is. amikor a nagy Lenin meghirdette a békéről és a főidről szóló dekrétumot. „Lenin a mi számunkra is utat mutat Előre proletárok, a Lenin által mutatott úton! — 'kiáltott fel Somogyi István. És akik hallgatták a többnyire idős, katonai szolgálatra már nem alkalmas,'vagy a frontról rokkantán hazatért munkasok és dolgozó parasztok — azonnal a szivükbe zár-* ták a nép óhaját kifejező pedagógust. Majdnem másfél év telt el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől a magyarországi proletárdiktatúra kikiáltásáig. Nehéz, áldozatos harcok ideje volt ez a másfél esztendő. Bár a polgári forradalom nálunk is alapjai ban rázta meg a királyi trónt, s kibillentette belőle IV. Károlyt, a békevágy ellenállhatatlan erővel tört utat magának a néptömegekben. Ám a gyárosok és földesurak, s mindazok, akik aranyat sajtollak a háborúban kiontott proletáirvérből, igyekeztek meggátolni az előrehaladást. Kemény, öntudatos vezetőkre, a Lenin zászlaját magasan lobogtató harcosokra volt szükségük a proletároknak, hogy elérhessék kitűzött céljukat, a tőkés rendszer megdöntését. sOMOin 1ST/AN a kemény, öntudatos harcosok közé tartozott. S nemcsak a munkásgyűléseken történt felszólalásaival, szervező és nevelő munkájával, hanem az általa létrehozott munkásdalárdával is igyekezett a népet zárt egységbe tömöríteni. Munkásindulót írt, s azt mint zene értő ember, megzenésítette. És Mezőtúr munkásolvasóköreiben gyakran csendült fel Somogyi István indulójának dallama: Rajta, rajta, elveinkért harcra, Föl csatára koldus, elhagyott nép! Hadd boruljon gőg előttünk arcra. Táborunkba lépj, ha két karod ép. Csak összetartás edzi izmainkat, Kérd, követeld jogaidat. Most hát előre! Gyáva, aki hátrál, Gaz áruló, ki félúton megáll. A tőke nekünk ellent nem áll. rOMOGYI l?Tf8N nem állt meg félúton. A proles tárdiktatúra kikiáltása után beválasztották a direktóriumba. Másfél hónapig, a vörös zászlóalj visszavonulásáig, ő irányította a kulturális életet városunkban. Nem ismerte a- megal kuvást, nem ismerte a könyörületet az ellenséggel szemben. A kultúra fegyverét biztos kézzel szegezte az ellenségre. Ezért a Tanácsköztársaság bukása után az elsők között csaptak le rá a Horthy-fasizm us pribékjei. Testileg megtörtén, sú lyos betegen szabadult ki a börtönből 1920-ban. Hiába vette körül tanítványainak, harcos társainak szeretete, teste nem heverte ki többé a kínzásokat. Egy évvel később örökre eltávozott a dicső harcok színhelyéről. November 7-én. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján, munkások, dolgozó parasztok, pedagógusok és tanulók sorakoztak fel az iskola végénél amelyben Somogyi István tanított. És amikor lehullott a lepel az ő nevét hirdető emlék- sh tábláról, ismét felcsendült az induló dallama: „Raj- Jjí ta, rajta, elveinkért harcraX „Ebben az iskolában tanított Somogyi István bj tanító, az 1918—19-es mu nkásmozgalom mezőtúri fj harcosa*’ —r hirdetik az aranyozott betűk. * Busi Vince fj />3O50t<^CSCÍ<$Űi<3<f<^CK9CaMd!í<J!K^ Tanácstagi beszámolók A Szolnoki Városi Tanács tagjai a napokban tartják meg második félévi beszámolójukat Ezáltal is megvitatják a tanács és a dolgozók közötti kapcsolatot. A közeljövőben Ábel Józsefné tanácstag — november 25-én délután 5 órakor, a Délibáb utcai iskolában, Bencze József november 26-án, a fürésztele pi kultúrházban, ugyancsak 5 órakor — tart tanácstagi beszámolót, özvegy Tenyeri Jánosné, 28-án, csütörtökön délután 5 órakor a fiugimnáziumban találkozik az 53-as választókerület dolgozóival; A tanácstagok szeretettel meg hívják választókerületük lakóit. Minél többen vegyenek részt a tanácstagi beszámo’ón. hogy észrevételeikkel segítsék a tanács működését. a meglévő öntözőrendszereket, függetleníteni a belvizievezetéstoi. Vízügyi szerveink kidolgozták már az öntözés 15 éves tervét is. Terv szerint 15 év alatt a Tiszán megépítik a második vízlépcsőt, mégpedig itt a megyében, Tiszaburán. Nagyszabású természetátalakító terv ez. A nagykunsági és a jászsági főcsatorna megépítésével közel 100 ezer kát. hold földet lehet majd öntözni. Építése többszázmilliő forintba kerül. Ma még talán nem is tudjuk felmérni, mit jelent ez megyénknek, ha ésszerűen hasznosítani tudjuk, S erre nekünk alaposan fel kell készülnünk; Ki kell alakítani az öntözéses gazdálkodás legfejlettebb módszereit, mert ahogyan most csináljuk, úgy nem jó. A 80 ezer kát. hold beépített terűét nagyrészén rizstermelést folytatunk, s szántóföldi öntözés, takarmánytermelés nagyon kicsi és 10 ezer kát. hold olyaa ,t§£ül§t is van, «*■ x. | • m %. $#4 Ph ■ Ritka látvány. „Szivomya” a Tiszagáton. Nagyon ügyes megoldás a Tisza vizének kivételére. Ugyanis, igen jelentős költséget takarítanak meg ezzel a mód szerrel — A vizet először az úszó szivattyútelep betoncsatornába emeld, a betoncsatornából pedig a kópéja látható hatótopas vascsövekkel átszivettyúzzák, minden fizikai nehézség nélkül, egyszerű fizikai törvény: a nyomáskülönbség felhasználásával. Ez a „szivornya” Tiszasüly felett, a makkosi vízkivételt mutatja , he, s innen öntözik a Úszásul yi . rizEitelepeket. Teljesítménye percen. . , ként 8 köto/éterj I SZOLNOK ME6YEI nuimninnimninninmiinanni | $Uto4títt&áb&(£' tttÜdóAO, § NOVEMBER 25—25-IG: Abádsz&lók 25—27 Csodacsatár Cibakháza 25—27 A siker útján “ Jégrevfi Fegyvernek 25—27 Dankó Pista Jánoshtda 25—27 Gerolstein! kaland Jászalsószentgyörffy 25—26 Árnyék 27—28 2x2 néha 5 Jászapáti 25—27 Csavargó Jászárokszállás 25—27 Gyilkosság a Dante-utcában Jászberény 25—27 Vágyakozás 16 évfel; Jászdózsa 25—26 Graciela s 27—28 LiLiomfi Jászfényszaru 25—27 Karneváli éjszaka Jászkisér 25—26 Nyomok a hóban 27—28 Holnap már kétiő Jászladéi? y 25—27 Olmer bűne Karcag 25—26 Egymásra találtak Kenderes 25—27 A kapitány és hőse Kisújszállás 25—27 Láz Kunhegyes 25—27 Két óceán titka Kunmadaras 25—27 A két Lotti Kunszentmárton 25—27 Vetélytársak Mezőtúri Dózsa 25—27 A császár parancsára Mezőtúr Szabadság 25—27 Tizennyolcé vesek Öcsöd 25—27 Rumjancev ügy Kákócziíalva 25—26 Idegen utas 27—28 Budapesti tavasz Szolnok Vörös Csillag 25—27 A pillanat embere Szolnok Tisza 25—27 Aida Szolnok Milléneum 26—27 Elveszett vőlegény Tlszaföldvár 25—27 Oké Néró Tiszafüred 25—27 Tánc és szerelem Tiszakürt 26—27 San Salvatore Törökszentmiklós 25—26 Tavasz a kisvárosban 27—28 Baitaruliában T-urkevij 25-07 Irén, menj haza « Vlí*4»S/ ' v- v'v r.. Elvégző vőlegény; A tán a hatalmas lucernakazla-t kát látja. Egycsapásra meg-? oldották a takarmányhiányt. { Pedig minden parasztem-J bér tudja, hogy a fejlett ál-< lettenyészíés alapja a takar-' mánytermelés fejlesztése. Si miközben erről már annyit^ beszéltünk, sok ezer holdföld kihasználatlanul hever olyan területek, amelyen ke-r vés költséggel öntözéses ta-t karmánytermelést lehetne^ folytatni. Hol van itt az ész-í szerűség? | A szakemberek tudják, ■ hogy az öntözéses termeléscsak úgy eredményes, ha' itt is vetésforgó alapján dolgoznak. S milyen nehezem haladunk előre etéren is. t Nem is tudni, mi okból, de! nálunk még idegenkednek a] szántóföldi öntözéstől. Min-J denki rizst szeretne termel-'? ni. Az eddigi tapasztalatok< pedig bizonyítják, hogy leg-? alább olyan kifizetődő a szán-( tóföldi növények öntözéses] termelése, mint a rizs. De ezek a jó tapasztalatok nagyon lassan terjednek. S amikor mindezeket látja az ember, akkor érti meg csak igazán, hogy párt, állami és tanácsszerveink, állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és egyénileg dolgozó parasztságunknak milyen sok mindent kell még tenniük azért, hogy legnagyobb kincsünket, a Tisza vizét ésszerűen felhasználjuk. B, K. M, y--yrr’ ■■■■**
