Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-18 / 245. szám
A kis cimbalmos fT ovik ismerősöm régóta zaklatott, hogy látogassam meg Kállai Gabikát, a kis cimbalmost. Egy vasárnap délelőtt aztán rászántam magam. Felkerestük. Egyszerű, barátságos, tiszta kis cigánylakás kapuján nyitottunk be. Az első pillanatban kissé meglepődtünk. A pár ■négyzetméternyi udvarocska tele volt bútorokkal. A szülők elnézést kérlek, amiért nagy felfordulást találtunk náluk, de — boldogan újságolták — parkettázzák a szobát. Megismerkedtem édesanyjával, édesapjával, s nagyapjával is, aki otthon tanítja cimbalmozni Gabikát. Tekintetem megakadt a cimbalmon, amely ott állt a ház előtt, letakarva egy pokróccal. Egy kis tarka cica ült az ódon hangszer mellett, mintha őrizné. Biztosan Gabika kedvenc cicája. A szobában mesterek illesztették egymás mellé a parkett-léceket, a ház előtt a nagyapa szurkot olvasztott eqy edényben. A háziak közül már mindenkit megismertem, minden élő és élettelen tárgyat alaposan szemügyre vettem, csak Gabikát, a kis zenészt nem láttam sehol. Ismerősöm előadta kérését.. A nagypapával tárgyalt, ő a zenész, ő tudja, hogy Gabikának a „zeneművészet” terén menynyi engedhető meg. s mennyi nem. Ugyanig arról volt szó, hogy Gabikát szeretnék bevinni a Jászkun KISZ Népi Együttes rajkózenekarába. — Egy kicsit nehéz dió “ mondta a •nagyapa —, mert a gyerek iskolába jár. Eddig még mindig ötös tanuló volt, s nem akarjuk, hogy mellék-foglaltságok miatt rontson a tanulmányi eredményén. Ezenkívül zenét is tanul a Bartók Béla Zeneiskolában. Most második éves. Sok szépet megtudtunk még Gabikáról. Négyéves kora óta cimbalmozik. Már évekkel ezelőtt szerepelt a Szigligeti Színházban. Akkor még kisszékre kellett felállnia, hogy megszólaltassa népi hangszerének „rendezetlen” húrjait. A közönség háromszor visszatapsolta. Hatéves korában a zeneiskolába került. Először nem akarták felvenni, mert még imi-olvasni sem tudott, hiszen iskolába sem járt. A zenetanár zongorabillentvű leütéseire azonban Gabika egymás után pontosan válaszolt: ... ez ,.b”. ez ,.h”, ez ..g” stb. Így aztán sikerült bejutnia. Azóta szépen halad, szorgalmasan tanul, gyakorol. Beszélgetésünk közben, észre sem vettem, hogy oda fura kodott közénk egy nagy feketeszemű kisfiú, s komoly tekintettel hallgatta tanácskozásunkat. Csak amikor a nagyapa rászólt: „Gabika, játsszál valami szép nótát a bácsiknak!’ — akkor lettem figyelmes a kis „müvész”-re. A cimbalom mellé állt, apró ujjai közé fogta az ütőket, s rázendített egy ízes magyar csárdásra. Most már nem kell kisszékre felállnia, így is kényelmesen futkároznak az ütök a húrokon. Jónéhány magyamóta, verbunkos eljátszása után megmutatta, hogy ennél már sokkal komolyabb teljesítményre is képes. Eljátszotta a Trubadúr „Cigánykórus”-át, Amikor a ■nagypapa játék, közben figyelmeztette: ,.Gabika, bcledőlni!”, Gabika valóban beledőlt. s minden érzését, hallását összpontosította. Kezei alatt — ha kellett — sírtak, — ha kellett — nevettek a húrok. Abbahagyta a játékot, s ott állt komoly tekintettel hangszere mellett. Nagy kerek, fekete szemeivel, igazi kis művész komolyságával várta a nagyapa további parancsát. Nem kellett tovább játszania. Mi sem engedtük. Ennyiből is megállapítottuk, mit tud. íg a többiek beszélgettek, sokáig néztem Gabikát, kutattam szemeiben, s olyan érzésem támadt, hogy a kis Gabikából valamikor még nagy művész lehet. — r a p i — Rövid hírek a Nőmet Detnoki atilms Köztársaságból Az NDK-ban a fogyasztási cikkek ára 1949 óta, tehát a Német Demokratikus Köztársaság kikiáltása óta, felére csökkent. A lakosság tehát 1957-ben ugyanazért az öszszegért mégegyszer annyi fogyasztási cikket vásárolhat, mint 1949-ben * A Berlini Fesztivál keretében a Német Állami Operában október 3-án bemutatták Richard Strauss „Elektra” című operáját, amely óriási sikert aratott. Az NDK Állami Faluik Együttesének tánccsoportja sikeresen mutatkozott be Hanoiban. * A genfi nemzetközi zenei versenyen nagy sikerrel muUjabb fordulat a martfűi gyilkosság ügyében Kirják János visszavonta beismerő vallomását Elképatelhető-c, Iiojjy nem ő a gyilkos, mikor a bizonyítékok még mindég ellene szólnak? (Előző lapszámunkban a tárgyalás előzményeit már ismertettük) tatták be a DEFA Beethoven-filmjét. * Az NDK-ban háromhetes cörúton levő „Little Ballet Troupe” nevű indiai balettzsoport klasszikus indiai táncokkal és népi táncokkal nagy tetszést aratott Drezdában és Karl-Marx-Stadtban. Tegnapelőtt délelőtt — miután a vádlott bűnösségét beismerte — a tárgyalás egészén más mederbe terelődött. A bírósági tanács elnöke felszólította a vádlottat, hogy ízek után mondja el részletesen a tett elkövetését, s indokoljon meg minden cselekedetét. amit ezen az éjszakán elkövetett. A hallgatóéig legnagyobb csodálkozására a vádlott nem tudott kel.lf bizonyítékot adni szavainak olyannyira, hogy a bíróságnak fe'tűnt megalapozatlan beismerő vallomása. Csaik dadogott, de szavainak mom volt hite sem a bíróság, sem g hallgatóság előtt. A délutáni órákban — miután nem volt kellően megalapozott a beismerő vallomás — a bí"ósági tanács elnöke javasolta a vádlottnak, hogy tanácskozzon a védőügyvédjével 5 percig, s majd utána folytatják a vallomástételt. Meglepő fordulat a bűnügyben Kirják János ekkor a védőügyvédjével a fogházőrök kísérel ében a folyosóra vonult és 5 percig tanácskozott. A teremben feszült figyelemmel várták az eredményt. Mindenkiben megdöbbenést keltett, amikor a bíró szavaira ismét azt felelte; visszavonja előző kije-' lervtését, vem, ő követte el a Oirilkosságat, így vem is felelhet érte. A további kihallgatás sorár i bíró azt kérdezne, hogy a helyszíni szemle alkalmával kényszerítette-e valaki arra. hogy mit cselekedjen? Honnan tudta, mikor, mit kell tenni? Ezt előzetesen bemu*a!ták-e neki a rendőrségen0 S még egy igen döntő körülmény. Mivel magvarázza azt — ha nem ő követte el a gyilkosságot —, hogy a helyszíni szemle alkalmával ugyanazon az úton ment, amelyen a gyilkosságot követő napon a nyomozókutya? Miért nem mondta a jelenlévő ügyésznek azt, kérem én nem tudom, merre kell menni, nem tudom, mit kell csinálnom, mert otthon aludtam? Erre is csak azt válaszolta; nem tudja, nem em’ ékszik. Hallgatással védekezik a vádtolt A bírósági tanács elnöke az ügyésznek adta meg a szót. Dr. Garni Géza megkérdezte a vádlottól: kinek a kérésére mondta el a kukoricás szélén — miikor behúzta az eszmé’eten kívüli lányt, —. hogy egy elhibázott lépésnél nagyot roppant a kukoricaszár? Azonban erre nem tudott feleletet adni. Az ügyész azt is elmondta a jelenlévők előtt, hogy még a rendőrségen megkérdezte az egyik alkalommal a vádlottól: akarja-e, hogv szabadon engedjék? A vádlott természetesen alkarta. Dr. Garai Géza ekkor azt mondotta: ha tíz kérdésre meg tud felelni azonnal szabadon engedi. A vádlott vállalkozott rá, de a harmadik kérdés után ez alkalommal is beismerte a gyilkosság elkövetését. Lélegzeteiéi 11 ító pillanatok — A szerdai tárgyalás befejezése előtt a bíró '.ehetőséget adott a vádlottnak arra. hogy tetszése szerint védekezzen. Mire a vádlott mindenkinek a legnagyobb megdöbbenésére kije'entette, hogy nem ő követte el a gyilkosságot, s kén azonnali szabadonbocsátását. A ÉDESAPÁM aki az első világháború idején 19 éves fejjel járta meg négy ország harcterét, sokat beszélt élményeiről. A nyomorról, amit az Isonzó honában látott, a tífuszról, amely mint megbászült oroszlán szedte közülük áldozatát, a rongyos, éhező katonákról, akiknek lelkesedése a legmodernebb fegyverekkel ért fel, a fogolytáborról, ahol leányok, asszonyok, család helyett az elmúlás járt eszükben. Nem kevesebb hely jutott a mesében eg•> messze keletről ideszakadt embernek, Jákobnak. Hadifogoly volt, akii a cár hadvezérei az első vonalba küldtek, még a kezdet kezdetén. Nem is mehetett haza, csak a milliónyi Jákob győzelme után, 40 évvel ezelőtt. Mi, gyerekek csak később értettük meg, mit jelenteti apánknak Jákob. Ezért mese után sokat vihogtunk a néven, feledve mellőle az igazhistóriát. S amit gyermekkoromban elmulasztottam hadd adjam meg a tiszteletet a drága ismeretlennek azzal, hogy most én mesélek ró’a. róluk. Sándor. Dohay nagyságos istállójának küszöbén csokányt vágott. A sőrék jórésze jóllakott már. s tunyán heverészett a friss almon. A jószágok, a pácolt répaszele’ szaga, s a beáramló repoeh levegő összevegyült a sőrés fém fölött. De neki nem ezen járt az esze. Annak örvendezett hogy mára lesz mit szívni A holnrnpal meg ilyen háborús időben kevesen számolnak. Nem nagyon örült hát a jövevénynek, akit az ispán ú: vn-- mutatott h". mint t/i is tállós társát. Akivel holnap föl kezdve a vövev'lókmar hókat is el keli l"fniok. Mer' Filót, azt a . hüdne vöröset’ holnapra behívták. Hadé menjen, hadd hulljon a fér gese. Ezrei ott is haouta őket. Sándor most már a töve vényt vette szemügyre. MindJAKOB j jár', észrevette, hogy nem tud magyarul. Kevéske sajnálatot érzett iránta, s már nem is bána annyira, ha két pipáravalőval kevesebb dohánya marad. Megkínálta. Az fejével nemet intett, míg szemében a jóindulat fényével nyújtott kezet: — Jákob. — Ennyit mondott. de keze melegségében, szorításában sokkal több volt. Kérdés, kiáltás: barátom, elvtársam leszel-e? — Sándor — szólt a másik kurtán, aki szintén barátot, testvért keresett az idegenben. — Alex — ismételte amaz Sokkal többet nem értettek meg egymás szavából, egész nap sem. Mire a szeptemberi alkony leszállt, mégis úgy érezték, mindent tudnak a másikról. És tudtak. Legalább is annyit, hogy mindketten cselédek. Csak egyi kőjük itt, a másik valahol egy nagy hideg országban, ahol most a sok megalázott gyárat, földet és jogot követel megának. Ennyi elég is volt barátságuk örök zálogául. Alex számára ezentúl izgalmasabbak voltak a napok Ha csak annyi idejük volt. összebújtak Jákobbal, s egymás nyelvét, kézmozdulatát figyelve próbáltak szót érteni. Kulcsár, az intéző, akit t cselédség hátamöoött soha ~em nevezett másként, csak hajcsárnak, észrevette bará*ságnkat. Az oroszhoz nem szólt, de Sándort figyelmeztette: — Te még gyerek vagy. IS éves. Vigyázz, mire felnőssz meg ne tetőzzön ez az alá "aló bolsevik, ALEX NÉMÁN hallgatta "égig a sértést, pedig szedette volna odai-ágni a hajcsár képibe: Akt olyan istái 'ászairú. mint én. csak bará *om lehet. De nem szólt semmit, hisz ő még nem nagyon a törvény lehetőséget ad arra, hogy ne tegyen tanúvallomást. A lány élt ezzel a joggal és nem tanúskodott. Majd az édesanyja lépett a bíróság elé. ő viszont anyai szívével mégis vallott. Lassan, vontatottan, érthetően nehéz helyzetben suttogta szavait. Elmondta a bíróság előtt, hogy a fia az elmúlt évben beszélt Szegedi Margitról. Több esetben tett olyan kijelentést, hogy feleségül veszi a lányt. Gyakran járt haza. Miután elvált feleségétől. otthon kosztolt. Szavai szerint a nevezetes napon, július 22-én is volt, náluk, s mint a bíró kérdésére vál unszolta, gyalog. Vallomása után az ügyész kért szót. Tisztázni akart egy lényeges kérdést. Ugyanis a vádlott azt vallotta, hogy azért sáros a kerékpárja, mert az anyjáéknál volt, s ezzel szemben most ennek az ellenkezője derült ki. Drámai pillanat következett, a szembesítés. A fiúnak az édesanyja szemébe kellett mondani, hogy ez nem igaz, kerékpárral voltam ott. Az édesanya elcmkló hangon, magával vívódva azt felelte, hogy az is ehetséges, nem emlékszik pontosan vissza. A bíróság most Hevesi Lajosaiét. a szomszédját kérdezte meg. Hevesinének a kislá nya ugyanis beteg volt ezen az éjszakán. Hevesiné nem aludt, hol ezt, hol azt csinált. A rendőrségi vallomásában arró tanúskodott, hogy ezen az éjszakán a szomszédjában lakó Kirják Jánosnál világosságot látott. Vallomásét továbra is fenntartotta. Maj-i egymásután több tanút hallgattak ki. özv. Gál Imrén hasonlóképpen azt állította, hogy égett Kirják Jánosnak azon éjszaka a villany. Ezt lányától tudja. Tolnai Sárdomé. a vádlott anyósa szár - tén tudott róla, hogy az ei - mút év tavaszán, mikor még a lányától nem vált ei Kirjá- c János, feleségül akarta venni Szegedi' Margitét, s hogy ez miért nem történt meg, an -i már nem tudott válaszoln Schadt Józsefné. mint tanú azt állította, hogy azon a nevezetes estén moziból hazafcl-'menet többedmagAval az utcán ráköszönt Kirják János, de a sötétben nem tudta mej - állapítani, hogy kerékpárra! volt-e vagy gyalog. Különbé,í is, mint megszokott ismerős figyelmen kívül hagyta. Gajdos István ugyancsak úgy emlékszik, hogy moziból ha - zafelé menet feleségének „kezét csókolom Icuka", neki pf - dig, „szerbusz ’-t köszönt, bá mint rendőrségi vallomás'1 kiegészítette — ebben nem 'zázszázalékig biztos. — Jó - lehet, itt bizonyos körűimé - nyék közrejátszottak. — A tanúkihallgatások után bíró — miután újabb bizony1 tékok gyűltek a vádlott e - Ion — lehetőséget adott arr. hogy őszinte vallomást tehessen. A vádlott ekkor azt kérte a bíróságtól, hogy 5 perc* * beszélhessen a védő ügyvéd jével. A teremből való kivonulás után mindenki azt remélte, hogy a bizony ítékoi. súlya alatt megtörik a vádlott és elvállalja a cselekmény elkövetését. — Annál nagyobb volt a csodálkozás, amikor a vádloft visszatérve szószerint ezt jelentette ki: — Nem én követtem el. így a terhet nem veszem a nyakamba. A bíróság ekkor a tárgyalást déli ebédszünetre fe'függesztette, s a ‘árgyalrs folytatásáig gondolkodási időt adott a vád'ottnak az őszinte vallomástételre. Ami ezután következett, arra hrlnaoi 'lapszámunkban visszatérünk. Latizárla «ián érkeze«: Csütörtökön este az egyik hatósági tanúval történő szembesítés előtt a vád’ott ismét rt vállai la bűnösségét. A körülményeire holnapi számunkban vissza térő ~v Cs. F* — Ha lőssz ott a Kárpátokban, az én testemet sebzed meg, a mieinkre emeled kezed. A KATONA nem válaszolt, csak erős ölelésével adta a másik értésére: Ha nem töltöttél volna mellettem fél évet, talán lőnnék, talán kezet emelnék rátok. De mióta itt vagy, mióta felnyitottad a szemem, tudok bíráskodni. Alexnek nem volt könnyű dolga a harctéren. Nagyon sokai gondolt Jákobra, mindig tőle kért tanácsot. Milcor először járt a tűzvonaiban szinte úgy érezte, meg kell szegni néma esküjét. A hozzá hasonló fiatalok egy részének tetszett a puska, a katonásdi, alig várták, hogy kipróbálhassák. Bíztatták őt is: — Lőjél pajtás, nem tudod. kit ér. Foga csikorgott, keze mereven tapadt a fftfUok závárzatára. Nem érzett semmit, csak Jákob hangja csengett a fülébe: — Az én testemet sebzed meg. ha a mieinkre lőssz. Nem! Nem szabad gyilkolnia a többi nyomorultat! Karja megfeszült, feje zúgott az erőlködéstől S a ki tudja már hányadik kézbe] adott fegyver engedett. A cső meglazul*. A többiek ér-{ tétlenül nézték, de ő nem tő- j rődött velük. Hátra kúszott, a pihenő állásba, folyt róla j a verették. Csak ennyit mór-j inogott maga elé: — Jákob! barátom. APÄM 21 ÉVES volt, mi-j korra a frontról s a fogság-j bői haza,került. Jákobot már1, nem találta itt, hazament esi-! szólni, fényezni n. szót: mim-! ka. Építeni, védeni a prole-1 tárhatóimat. De itt maradi! emléke, amely esténként ősz-! szehozta Dobay úr istállősl fiúit. Itt hagyta az eszmét.' amelyben a legnagyobb nyO ! mór idején is bíztak, itt a i gyűlöletet, amely többé sohaj sem oldódott fel a kulcsároki iránt. BORSI ESZTER ' ► védelem ezzel természetesen • egyet értett. ► Az ügyész ellenezte Kirják íJános. sz.ahadonbcesáíá.jgt ► mert az eddigi bizonyítékok ! ellene szólnak, s a gyilkosság ► elkövetésével továbbra is »alaposan gyanúsítható, s. az ► ide vonatkozó rendelet értel► mében az első fokú ítélet í meghozataláig van elrendelve íelőzetes letartóztatása. Ekkor I a bú-óság tanácskozásra voí műit át eav másik szobába ► A tárgyalóteremben a hall• - atóság lélegzetelállító csend► ben figyelte, vairm milyen ► döntéssel fér vissza, szabad► lábra helyezi-e a vádlottat. ► miután a bírónak ehhez tör• vénves joga van, ha a té► nyek is emellett szólnak. í Mikor a bíróság ismét el► foglalta helyét az. ernelvé► nyen, még a léffvzúgást. is ! meg lehetett hallani a te► rembenj. Tetőfokára hágott ► a kíváncsiság, s az izgalom. £ amikor a bírósági tanács el- 5 nöke kijelentette, hogy a •vádlott ezen kérelmét el- I utasítja, mert az eddigi bi;zonjátékok, s vallomásai 1 alapján továbbra is gyánít- 1 ható a tett elkövetésében. 1 Ezzel a szerdai tárgyalás í befejeződött. • Csütörtökön reggel tanu! kihallgatásokra került sor. — ► Először egykori féleségét ► hallgatta ki a bíróság. A fia£ tál kis asszonyka a bíró kér£ déseire határozott, értelmes £ választ adott. Látszott rajta. £ hogy a szíve még mindig £fáj utána. Kissé szégvelősen. £dp őszintén jellemezte volt £ tériét. Kijelentette a bíróság 1 előtt, hogv természete lobbanékony. hazugságában állha;ta* *ns. Mikor a bíró fe1eme,tp l a fejszét, s megkérdezte. fe.1- £ í^n-teri-e. hiszen vnlaha ezl zel váeott gvuitóst. a szel renecőtleo asszonyka e’sirta ► ma«át, majd azt válaszolta• igen. ► Vall az édesanya £ A bíróság ezután Kiriái’1 ;Jolán>, a vádlott testvérét . hivatta a tárgyalóterembe ; Figyelmeztette — miután roikonságbam van a vádlottal — tudhatta, milyen fertőzéstől „óvja“ őt az úr. Mégis ha örök barátságra kéri Jákob iránt, akitor sem tett volna jobbat neki. Hisz senki még úgy nem értette őt meg, mint ez az ember. Senkinek még nem fájt úgy, mint ennek, hogy a negyedik osztály után iskola helyett kanásznak szegődött apja mellé. Ki hallgatta meg Jákobon kívül, hogy szeretett volna földrajzot, történelmet tanulni? Többet tudni a nagy világról. Hogy 18 éves, s legöregebb a hét gyerek közölt és még nem volt új inge, még mindig az anyja nyírja, mert borbélyra nem telik. A figyelmeztetésre úgy válaszolt 'iát, hogy barátja fakó, koszlott ingeit hazavitte anyjának. Kilenc ember gondja mellett már elfér a tizediké Még ez is oly kevés a családi szeretet, az otthon melege helyett. Közben Jákob beszélt, sokat, nagyon sokat. Arról, hogy lehetne másképp is élni, Dobayak és hajcsárok nélkül. Az ő hazájában most összefogtak a proletárok, a koldús parasztok, hogy lerázzák nyakukról az élősdieket, s tiszta fényt adjanak a szónak: munka. Beszélt hangjában a távoliét, a tehetetlenség fojtott dühével, s a nép ügyéért érzett határtalan szeretettel. Alex. a lobbanékony természetű fiatal egész nap szívesen hallgatta. A hajcsár viszont egyre szúrósabb szemmel méregette őket. Szinte megkönnyebbült, amikor egy félév múlva a „gyereket'’ behívták katonának. Anyján és testvérein kívül még valaki megkönnyezte, mikor a harctérre indult rákób volt, az igazi barát Nem sokat mondott, sok beszédnek mi értelme lenne már ilyenkor. De amit mon dott — örökre Alex füléber maradt.
