Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-06 / 235. szám

A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam. 235. szám. ARA: 50 FIM ÉR. 1957. október 6. vasamat Testvéri barátságban REGGELIG TAUTÖ mulatságot, családias össze­jövetelt rendeztek két héttel ezelőtt a tiszaderzsi Sza­badság Tsz-ben. Nemcsak a szövetkezeti tagok és hoz­zátartozók vettek ezen részt, hanem a jó szomszédok, ismerősök, egyszóval a község egyéni gazdái és az ősz­szel kilépettek is. A kívülállók együtt örültek a tsz-tagok­­kal a szövetkezet sikerének. Nem kis irigységgel né­zegették a szép vándorzászlót, amelyet a Szabadság Tsz — mint a tiszafüredi járás legjobb szövetkezete — kapott. A velejáró 1500 Ft-os pénzjutalma*’ a tsz-tagok — közös megegyezéssel — a vacsora megrendezésére for­dították. Nem bánták meg, mert igen jó hangulat kere­kedett. s meleg barátság szövődött e néhány óra alatt. A vendégek örömmel fogadták a hírt, hogy a tsz fiatalsága kuglipálya, az idősebbek meg 400 személyes kultúrház létesítését tervezik, s ez nemcsak a szövet­kezetieké. hanem a község többi dolgozójáé is lesz. Szép, ha ilyen egyetértés van a községben a szö­vetkezeti tagok, meg az egyéniek között, s ennek egyik legfőbb szószólója éppen a tsz vezetősége. Pedig a Sza­badság Tsz-nek is volna mit felhánytorgatnia a kilé­petteknek, lenne oka „haragszom rád”-ot játszani, mert ősszel súlyos károkat szenvedett, s rövid időre fel is oszlott a közös. Az újrakezdett tsz tagjainak pedig nem könnyű most a helyzete. Csupán a sertéstenyésztést kö­zel 1 millió forintos károsodás érte. A közös állatállo­mányt széthurcolták — egyrésze ugyan azóta vissza­került —, de sok szerszám, takarmány és egyéb érték ment pocsékba A Szabadság Tsz-ben azonban nemcsak a sérel­meket nézik, hanem azt is, hogy a kilépett dolgozó pa­rasztok többsége — ha ősszel meg is tévedt és hallgatott a rendbontókra — alapjában véve becsületes ember. Ezért különbséget tesznek a földet szerető, mindig a munkájukból élő parasztemberek és a tudatos ellenség, a spekuláns, karrierista elemek között. Az előbbieket visszavárják, az utóbibakról hallani sem akarnak. A BARÁTSÁGNAK ez az ápolása nem újkeletű jelenség a Szabadság Tsz-ben. Szinte egyidős a tsz újjá­születésével. Már tavaszai és nyárelején azzal kezdődött, hogy az egyéni gazdák közül többen fordultak vető­magért, kölcsönszerszámért, vagy igénybevették a szö­vetkezet darálóját, szalagfűrészét. Amikor a tsz teher­gépkocsija fuvarba megy. árut visz, vagy hoz, az egyé­nieknek is segít. A kisújszállási nagygyűlésre, a szövet­kezeti tagokkal együtt, számos egyéni gazda utazott a Szabadság Tsz tehergépkocsiján, mindén ""ellenszolgál­tatás nélkül. Azok közül, akik resztvettek a közös mulatságon, a napokban három dolgozó paraszt kérte felvételét. Nem nagy ez a szám, de azt is figyelembe kell venni, hogy őket senki sem kényszerítette erre az elhatározásra. Sa­ját jószántukból jöttek, miután meggyőződtek róla, hogy a szövetkezetben csak jobb dolguk lehet, mint egyéni­leg. Egyébként az sem titok, hogy a legközelebbi köz­gyűlésen, amelyet a jövő héten- tartanak a Szabadság Tsz-ben. újabb jelentkezők felvételéről dönt a közösség. Hogy miként, az nem lehet kétséges. Elkel a munkáskéz. És most nézünk néhány adatot a tervekből. Rövi­desen 10 hold szőlő telepítése kezdődik. Jövőre 10 hold­dal növekedik a dohány — és az idei 6 holdról — 20 holdra az öntözéses konyhakertészet. Tavasszal már 80 holdon termelnek exportra alkalmas borsót. Számszerint 50-re és két éven belül törzskönyvezési színvonalra eme­lik a fejőstehén-állományt. Az anyakocákból húszat törzskönyveztetnek, és apaállatokat nevelnek. Rövidesen f 300 juhval is szaporodik az állomány, most épül hozzá a hodály DE NEMCSAK TISZA DERZSEN lehet találkozni ilyen példával. A megye más részeiben is tapasztalhatók hasonló, elismerésre méltó kezdeményezések. íme: nyár­vége óta a szolnoki járás termelőszövetkezeteiben 47 új belépő volt. Közöttük számosán olyanok, akik már az elmúlt években tagjai voltak valamelyik szövetkezednek. A besenyszögi Petőfi Tsz-be 14-en, a tószegi Dózsába heten, a mezőhéki Kossuthba nyolcán jelentkeztek. E közös gazdaságok vezetői ugyanis szintén arra törekedtek év közben, hogy a tsz-ből kilépett, a szövet­kezeti gazdálkodásban már valamennyire járatos, becsü­letes dolgozó parasztok kezét ne bocsássák el teljesen. Gondoltak azokra az egyéni gazdákra, akik úgy érez­ték, hogy elég volt számukra az egvesztendös „próbaidő’*, így nem hiába keresték fel a szövetkezet vezetőségét belépési szándékukkal, mert ott szívesen fogadták, nem úgy. mint az alattyáni Úttörő Tsz-t>en. Alattyánon azon a címen, hogy kevés a szövetkezet földterülete, vissza­utasítottak tíz, belépni szándékozó dolgozó parasztot. Pedig ha az új gazdasági évben a munkaigényesebb és egyben jövedelmezőbb ipari növények termelését is szor­galmazzák. bizony elkelne ez a 10 ember a szövetkezet­ben, még több is. Másutt meg arra várnak, hogy az egyéni gazdák majd csak jelentkeznek. Ez természetesen csak elvétve van így. Egyikét-másikát visszariasztja az a körülmény, hogy ősszel, az ellenforrada1om ideién nem állt ki elég szilárdan a közösség mellett, másokat meg vélt sérel­mek. személyeskedések tartanak vissza. De sokan van­nak olyan egyéni gazdák is. akik még nem voltak tsz­­tagok. s csak hallottak egyet-mást a szövetkezetről, s legfeljebb a tsz-ek két-három év előtti állapotát, az ak­kori — gyakran nem éppen példamutató — gazdálkodá­sát, munkafegyelmét ismerik. A tiszaderzsi Szabadság Terme1 őszövetkezet kezdeményezése ezért, minden szem­pontba’ d'crórefre és követésre méltó ELŐRÉBB AKARJÁK VINNI termelőszövetkezeti mozgalmunkat a jelenlesi. egyhelyben való tapagásból, amely a tsz-feileszlés teljes önkéntessége elvének félre­értéséből fakadt. t= ka =r ►nmiwiiuim.... n. iöiu I MAI SZAMUNKBÓL 3 IRODStOM-PIŰV ÉSEET Rendkívüli államsegély a rám. hat. egyház részére Felbocsátották a Szovjetunió ban a világ első műboiygóját i ◄ »VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAA* cJhntddiq dalra (oij nyilai az ajkunk . . . A karcagi úttörőállomás parkja még nyári pompá­jában díszük. Az üdezöld pázsit közül, mint tűzláng vi­rít ki a szalvia tűzpiros vi­rága. A tarkaszegfűs ágyak ontják magukból az illatot, s összemosolyognak a magu­kat illegető rózsabimbócs­­kákkal... Szép itt minden! Nem csoda, hogy a város minden úttörője ide vágyik. Jól érzik itt magukat a paj­tások ... Most az egyik le­ánycsoport muskátlit oltogat, viszik a napközi otthonba. Egy csapat fiú a park vé­gén várja, ki lesz a győztes a ping-pong versenyben. A kapun kis lánykák jönnek átogatóba. Aranyosak, ahogy leguggolnak a virágokhoz, vagy felpiplskednek a rózsa­fákhoz, hogy piszécskéjükkel elszippantsák, meglopják illa­tukat. Lassan esteledik. Kint el­csendesedik minden de bent kigyúlnak a fények. A nagy­teremben gimnazista úttörő­­'ányok forgolódnak a hosszú asztal körül. Tanulják az íz­léses terítés művészetét. — Csupa virág és ragyogás minden. Az úttörőjelvény az asztal közepén virágokból van kirakva .., Egyik ajtó mögül felnőttek beszélgetése hallik.. -. De kik vannak jent a szobában?__Kérdez­zük csak vieg lllényi Ele­mért, az úttörők „Elemér bácsiját”, a ház igazgatóját: Vádig nem volt még ilyen az állomáson! ■— Most lesz! — feleli Ele­mér bácsi! — Leül, s a lá­nyok körülveszik. Marad a terítés, marad egy időre a társalgás bent a felnőttekkel, mert Elemér bácsi magyaráz. — Hol is kezdjem? Az út­törő-élet más, mint eddig. — Eddig látszólag csak az út­törővezetők, úttörőtitkárok törődtek a csapat életével. Ma együtt beszéljük meg a párttal, tanáccsal, intézmé­nyek iskolák vezetőivel az úttörőélet, az ifjúság neve­lésének sokrétű problémáját. Ma például megbeszéltük, megvitattuk városunk úttö­rőinek őszi programját, ösz­­szcjöveteleit... Kiemelkedő programunk lesz az a klvb­­délután, melyet a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. éves évfordulójára ren­dezünk. „Az Auróra fedél­zetén“’ címmel. Erről még rém árulok el mindent, csak azt, hogy nagyon szépre ter­vezzük .. Az állomáson ed­dig nem volt aktívan mű­ködő nagyobb szülői munka­­közösség. Szeretnénk össze­hívni a pajtások szüleit egy kis beszélgetésre december­ben ... De a kicsikről, a kis­dobosokról se feledkezünk meg! „Mesefa” címmel mese- és játékdélutánokat tartunk." Elemér bácsi beszélgetne még a tervekről, s legszíve­sebben most, mindjét hozzá­kezdene megvalósításukhoz. De nyílik az ajtó. Odabent befejeződött a hosszúranyúlt tanácskozás. A pajtások egy­másután ismerik meg az út­törőelnökség tagjait; Tóth elvtársat, a tanácstitkárt; Papp István gimnáziumi igazgatót, azután a vörös­­kereszt vezetőjét, a KISZ- titkárt és Harangi Mária kulturotthoni előadót. Az ál­talános iskolák igazgatói, út­­törővezetöi is mind itt van­nak. Kicsit fáradtak és gond­terheltek, de kint, az ifjúság között, a virágdíszes fehér asztal mellett felvidulnak. Igen! Az if jóságunkkal sók­kal többet kell törődni, mini eddig. Ők a jövendő remény sápéi! Az* akarjuk, hogy vi­dám, boldog legyen az éle­tük, s nem csak a száluk, de szivük is zengje e dalt; .,Ajkunkon vidáman új nóte csendül, Szivünkben nincs bánat, harsog a dal.. Ameddig dalra fog nyílni az ajkunk, Mienk a föld, s a világ sem bir velünk1'. — Sz — Nagy Péter nevével az 1919-ben hősi halált halt kommu­nista kubikus emlékével zászlót bontott a kunszentmárto­ni munkásőrség. (Képes riport a 3. oldalon). Kik az algériai háború hadseregszállítói? *— A Morice-ügy újabb hullámai — Párizs (MTI). Mint isme­retes, Duclos. a Francia Kom­munista Párt képviselőcso­portjának elnöke egy héttel ezelőtt a nemzetgyűlésben fe­lelősségre vonta Móricé had­ügyminisztert, miért nem hozza nyilvánosságra azoknak a szállítóknak a nevét, akik az algériai — tuniszi határ­zár építési munkálatait végez­ték. Két hetilap felelevení­tette, iiogy André Móricé építővállalata a háború idején a németekkel együttműköd­ve, a Todt-szervgzet megbí­zásából részt vett az atlanti fal építésében és százmilliós hasznot vágott zsebre. Móricé hadügyminiszter je­lenleg Algériában tartózko­dik. Azonnal cáfolatot adott ki, amelyben visszautasította a vádakat és azt igyekezett bizonyítani, hogy 1944 tava­szán szerelt le, tehát a hábo­rú végén nem vehetett részt vállalata irányításában. —­Az Humanité pénteki szá­mában újra felveti a kérdést: ,.Ki gazdagodik meg az algé­riai háborúból?”. A lap izek­re szedi Móricé gyenge véde­kezését és felteszi a kérdést: miért mondja a hadügymi­niszter egyszerűen'csak azt, hogy 1944 februárban szerelt le, elhallgatva azt a tényt, hogy már 1943 novemberében visszatért a német hadifog­ságból. Az Humanité továbbra is követeli, hogy a hadügymi­niszter hozza nyilvánosságra mindazok listáját, akik az algériai háború hadiszállítói. A francia nép, az ország kö­veteli ezt a listát — írja az Humanité. A Liberation vizsgálatot kö­vetel és kijelenti, nem sza­bad, hogy most „a hallgatás falát emeljék az atlanti fal és az algériai fal ügye köré.”- —• Kínai—magyar közös közleményt írtak alá Pekinobcn ig-cLíí {elejntéd PótYásárok megtartása a jászberényi járásban A Megyei Tanács VB Kercskc- ; delmi Osztálya október-novem­ber hónapra a Kővetkező helye­ken engedélyezte a pótvásárok j megrendezését: Jászberényben i október 26 — 27-én (őszi vásár),; Jászárokszálláson november rí-: én, Jászalsószentgyörgyört no­­verober 4-én, Jászfényszarun no- í vember 5-6n, Jánosiad.in novem- f A Ser iHa» f „Drága jó Szüleim! Levelem megkezdésével kívánok jó egészséget. Drága jó Anyácskám, tudatom, hogy két levelet kaptam maguktól. Az egyikben benne volt a fénykép, úgy örül­tem neki, de úgy ki is sírtam magam. Mindig arra gondolok, de jó volna otthon és még azt írja, hogy menjek, de hiába mennék, míg maguk valahogy el nem in­tézik, én addig nem mehetek. Csak a Vő-’ röskereszt útján tudnék menni, mert ha íny elindulok, elfognak és lezárnak. Pén­zem nincs elegendő arra, hogy el tudjak menni. És most, édesanyám, magukra bí­zom a sorsom. Ha gondolják azt, hogy olyan leszek a családban, mint voltam, akkor intézzék az ügyem a legsürgőseb­ben, ha pedig úgy gondolják, hogy ezt a hibámat mindig a fejemhez kellene verni, akkor itt maradok, majd lesz velem va­lami, ha más nem, egy szép napon elbú­csúzom az élettől. ügy sincs nekem itt semmi örömem, mert én itt soha meg nem tudok szokni. Minden vágyam, hogy csak egyszer haza tudjak menni, kint a szabad ég alatt is megleszek, csak Magyarországon lehessek. Csak a jó Isten tudja, hogy minő rossz itt nekem és hogy mennyit sírok, szemeim már olyan véresek, úgy fájnak és ha édes­anyácskám meglátna, biztosan nem is­merne meg, úgy el vagyok változva. Arra kérem, édesanyám, hogy ha föl­­megyen Pestre, a Vöröskeresztben min­dent érdeklődjön meg. Írja meg nekem is, hogy mi is lesz velem, hogyan tudok haza­jutni. Úgy hallom, hogy sokan mennek haza, de hogy ez igaz-e, azt nem tudom. Ha valakit tud, hdCSU ViSSt Vágni VÍ2$Zai menjen el hozzá és írja meg nekem, ho­gyan tért visza, és ha lehet a legsürgőseb­ben intézze el az én ügyemet is, mert itt minden nap egy év. Úgy vártam a sorsom eldöntését, mert már két hónapja is van, hogy írta, édesanyácskám, megpróbálja el­intézni, de már arra is gondolok, tán nem lehet, édesanyám csak azért írta, hogy vigasztaljon. De ha nem lehet, azt is írja meg, mert így olyan rossz, hogy semmit sem tudok. Itt azt is hallottam, hogy lei lehet fizetni a Vöröskeresztnél maguknak az én visszaszállításom költségeit és még úgy hallottam, hogy három év alatt lehet vlsz­­szafizatni. Édesanyám, most már ha oda­­niegyen, majd megtudja és akkor tudassa velem. Címem a következő: P. I. 9848— 151. S. T. Tasper Place Edmonton Alberta (Canada), ide írhatnak, ide fogok menni, ha a jó Isten segít és most már lehunyom szemem és búcsúzom maguktól. Gondolat­ban sokszor csókolom. A jó Isten kísérje minden lépésüket, drága jé édesanyám és édesapám. Válaszukat várom.” * P. I: Jászdózsáról messze szakadt, gyerekes könnyelműséggel nyugatra tá­vozott kislány sorai ezek. Nem sok kom­mentárt lehet hozzáfűzni. Talán csak annyit: hívebben és igazabban beszél ez minden ENSZ-beli „jelentésnél”. S a né­pek békéjét is jobban szolgálnák azok az urak, ha inkább az idegenbe szakadt, a hazug hírveréssel külföldre ' csábított fia­talok hazahozatalán, szülőföldjükre való visszajuttatásán fáradoznának hasonló buzgalommal; ’ BIZTOS MEZZEL... VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ■ Csou En-Iaj és Kádár János elvtársak pénteken Pekingben aláírták a Kínai I Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kormányá­nak közös nyilatkozatát. — »OOOOOOOOOÜOOOOOOOOCXDOOOOCXXX* xxxxxxiooooc

Next

/
Thumbnails
Contents