Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-05 / 234. szám

TISZASIEJSL IMREI LEVEL J IGEN JÖLSiKERÜLT tanácsülés volt Tiszaszentimrén szeptember 30-án. A reg­geli órákban kezdődött, s jellemző az eredményességére, hogy már a napirendi pontok előtt 15 tanácstag és küldött je­lentett be interpellációt. Ezenkívül még a beszámolókhoz nyolcan-tizen szóltak hozzá. A beszámoló megállapította és ez helytálló is, hogy járatit a tanács mun­kája az elmúlt egy hónap alatt. Bizonyí­ték, hogy a mostani negyedévi adókive­tést 104 százalékra teljesítették. A tisza­­szentimrei, igen zavaros földkérdés is ál­talában megelégedésre fejeződött be. A beszámoló röviden, de átfogóan fog­lalkozott a belpolitikával és itt felhívta a figyelmet a párt agrártéziseinek tanul­mányozására. Tömör rövidséggel beszélt Jónás elvtárs az ENSZ ötös bizottságának mesterkedéseiről, amellyel el akarják kendőzni a sziriai, ománi és más gyar­mati népeken végzett gyilkos agresszió­dat! Majd visszatérve az agrártézisekre, felhívta a figyelmet a tsz-ek ésszerű fej­lesztésére. A beszámoló hiányolta, hogy egyes tsz-ek kevés taggal rendelkeznek, s mégsem tesznek meg kellő intézke­dést, hogy ősszel felemelkedjen a létszám. Pedig az Október 6 Tsz-ben is elférne egy­két tag . Az egyszerű társulásokban meg fel­ütötte fejét a spekulatív gazdálkodás. Az is előfordul, hogy ezek a szocialista je’ legű társulások beengedik maguk közé a kulákokat is. IGEN KOMOLYAN megbírálták a Tiszafüredi Gépállomás egyik dolgozóját, aki a szocialista erkölccsel össze nem egyeztető módon pénzt fogad el és így hamarabb dolgozik annak, aki ,.lekenye­­rczi". Egy másikat pedig, mert valamelyik napon rettenetesen berúgott és nyilvános helyen megszégyenítően viselkedett. Be megbíráltak másokat is, akik bürokrati­kus intézkdeésekkel gátolják az egészsé­ges kezdeményezést. Tlyen az eaészségház és a tanácskirendeltség ügye. Régi kíván­ság mindkettő a faluban, különösen Uj­­szentgyörgyön. Sajnos, az építkezési en­gedélyt még nem kapta meg a község. Az a kérésük a tanácstagoknak.' hogy a já­rási tanács, amelyik egyébként igen jó segítséget ad mindenkor községünknek, ebben az ügyben is legyen segítségünkre. Ezt különben Ferenczi elvtórs. a járási tanácselnök helyettese meg is ígérte. S eddig mindig megtartotta szavat. Igen figyelmet érdemlő az, ahogyan a szocialista szektorok egymáshoz viszo­nyulnak községünkben. Amikor arról van szó. hogy egyik-másik tsz-ben lassan na­iad a cukorrépa szedés, akkor Aradi Béla, az állami gazdasági igazgatója azonnal felajánl két cukorrépaszedő gépet. Ami­kor Földi Gyula szomorúan jelenti be: an­nak ellenére, hogy a községünkben lévő hántoló malom eddig már Hollandiába is szállított rizsát és a továbbiakban Angliá­ba exportál, a jövőben csak egy műszak­ban dolgozik, huszonnyolc dolgozót kell állásából elküldeni, Aradi elvtárs ismét segítségére siet és bejelenti, hogy az álla­mi gazdaság alkalmazza őket. Egyébként Földi elvtárs panaszára következő leve­lemben még visszatérek! NEM VOLT KISEBB az érdeklődés a második napirendi pontnál sem. Csatári Jánosné, a szociális állandó bizottság el­nöke tartott kimerítő szép beszámolót köz­ségünk szociális helyzetéről. Ehhez a ponthoz is sok hozzászólás volt. Különö­sen ki kell itt emelni azt a komoly elha­tározást. hogv községünk röntgen-gépet akar vásárolni. És mert a lakosság segít­sége is szükséges. Csatáriné elvtársnő be­jelenti: a Tlőtanács vállalja azt, hogy a község dolgozóit meglátogatva, gyűjtést rendez, ami már meg is indult. A tanácsülés egyetlen árnyoldala volt — ami. sajnos, állandó betegségünk —. hogy nem pontosan kezdődött és ezért a kora délutánt időkig elhúzódott. A tanácstagok általában bele kíván­nak és bele is szólnak a VB munkájába s azt eredményesen támogatják. De ez nem csoda, hiszen olyan tapasztalt emberek vannak a tanácstagok sorában, mint Sza­bó Imre bácsi. Veres József és sokan má­itok, akik az ellenforradalom alatt is úgy megállták helyüket, ahogy az kommu­nista vezetőkhöz méltó. Még azt kell meg­említeni: a tanácstagok jogosan szóltak arról, hogy . Jónás -elvtárs tanácselnöki helyzete nagyon labilis. Az a hír járja, hogy elmegy községünkből. Ez bizony nem jó dolog, mert így ,a vezetők r.em tudnak nálunk megszokni. Igaz, Jónás elvtárs lelvzetét megérti a község, de azt nem hogy hónapokig bizonytalanságban tartsuk i dolgozókat. Mi ragaszkodunk Jónás elv­­társhoz. Ö megnyugtatta a tanácstagokat: bár kérte az elhelyezését Tiszafüredre, a iarási tanács azonban még nem döntött tőben a kérdésben és így nir.es ok szó­beszéd re. A nagyon nívós, eredményes tanács­ilés bizakod > hangulatban ért véget, ami a jövő jó munkának is záloga lesz. Bíró László t __ A Szolnoki Városi Ta­nács VB Kereskedelmi Felü­gyelősége közti, .hogy az ok­tóber 3-ta hirdetett országos állat- és kirakodó vá-órt — 1957. október 24-én, csütörtö­kön tartják meg. — Négyfajta új rádiókészü­lék gyártását kezdik meg rö­videsen az Orion-gyárban. Többek között gyártani fog­ják az UR típusú 103-í.s nép­rádiót, melyen öt-hat külföl­di állomás is vehető közép­hullámon. — A szolnoki húsbo’tok szombat kivételével ezentúl általában 7—11, délután 16— 18 óráig tartanak nyitva (szerdán és pénteken délután minden búsbolt zárva), szom­baton pedig 7—42 óráig. A 30- as sz. húsbolt minden nap 10.30—18 óráig tart nyitva. Vasárnap minden húsbolt zár­va van. — Ujtipusú rövidhullámú kezelőkészüléket állított, elő a Budapesti Orvosi Műszer­gyár. A reumatikus és ízületi fájdalmak kezelésénél hasz­nos berendezés — az eddigi 250 wattos készülékkel szem­ben — 400 wattos teljesítmé­nyű. — Kü’ön érdekessége, hogy hullámhosszúságát kris­tályvezérlés stabilizálja. — Tengeralatti alagutat építenek Hollandiában az északkeleti csatorna alaü. A 800 méter bosszú alagúton négy, egyenként 20 méter széles útvonalat létesítenek, jármüvek és vonatok számá­ra. Az alagút szellőztetését 12—20 méter magas légtisz­tító torony biztosítja. — A Tiszafüredi Földmű­­vesszövetkezet vezetősége az eddig működő szakcsoportok mellett most egy aprómagter­­melő szakcsoportot szervez. — A Palotási Állami Gaz­daság szakszervezeti tagjai igen jő eredményt értek el a Földművelők Lapja című szakszervezeti újság terjesz­tésében. Egy szép szerelmi történet-■Mi*ÉÉ& ___ Jelenet az „Egymásra találtak” című -szovjet filmből. Msglsrioiták a LOTTO szeptemberi luiaiomsersolását A Lotto 31. heti nyerőszá­mainak húzása után került sor a Lotto jutalomsorsolásá­ra. Ez alkalommal a 28. já­tékhetet 1.939.055 szelvénye közül 290 szerencsés lotloszel­­vénytulajdonos lett értékes tárgynyeremény gazdája. A Lotto szeptemberi juta­lomsorsolásának nyerőszámai a következők: 1 kétszoba hallos örölakás: 1,449.801. 1 garson öröklakás: La 320.808'a. 1 Warburg gépkocsi 014.028 3 Moszkva motorkerékpár: 1,183.775. 1,210.475. 2,303.930 4 Pannónia motorkerékpár, oldalkocsival: 279 627, 364.523. 1,794.654. 2,350.090. 10 drb Csepel kerékpár — öonoé-motorral: 153.162, — 197.129, 415.574, 550.023. — 1,870.192, 1,938.452. 2,234.108, 2,300 752, La 334.408/b, La ,331.753'b. URBAN ERNŐ: 5 drb. női kerékpár: 1,091.449, 1,784.610, 1,893.880. 2,868.454, La 302.654, 302.654/c. 1 motorcsónak: 2.589.753. 1 turacsónak: 1.020.441. 7 szobabútor 403.652, 577.057 2,126.033, 2.132.066, 2,449.476. 2.556.401, 2.670.596. 1 konyhabútor: 2.848.596. 3 zongora: 1,956.533, 2,386.900, 2.872.009. 3 tangóharmonika: 520.216, 1.966.188, 2.049.858. 5 zencszekrénv; 005.409. 467.528. 1,876.612, 2,349.022, 2,511.985. 10 rádiókészülék lemezjá - szóval: 147.022. 156.944. 252.0(41 373.737, 548.081, 2.490.520, 2.749.104. La. 360.349/c. La. 012.045 3. la. 012.921/5. 10 svéd villanyborotva: 186.117, 271.2r>5 301.88’ 1.508.451, j.715.019, 1,742.91 1,845 768. 2.027.420, 2,021.429 La. 33‘>.970/b. 20 hétlámpás rádió: 095.036. 327.427. 1.049.01 ”, t,138.412. 1.284.978, 1,358.91 >. 1.279.971. 1,481.549, 1,799,6' 1.975.318, 2,102.512, 2.305.77 2,534.357. 2.640.098. 2,668.127. ► 2,949.251. 2,984.247. f La. 005.958/1, La. 018.642/5. j. 337.821 £ 10 táska-rádió: f 63.55. 117.782, 503.972. 541.52!. í 657.082. 1.131.917. 1,243.4."' 12,133.976, 2.626.712, 2,819.04 ► 10 televízió: ► 075 005, 122.298, 415.67'. ► 562.478, 1.086.9R9, 1,431.38 . ► 1 939.058, 1 966.413, 2,107.077. £2.313.024. ► 7 fényképezőgép: 332749 »1,182 060, 1.426.358. 1.782.78 t 2,135.929. 2,174.224. 2,490.511 ► 9 perzsaszőnveg: ► 195.226. 326.840. 593.009, ► 1 109.532, 1.305.842, -2.100.8t . p 2,127.278. 2.880.030, 2,904.69! ► 10 csillár: 211.395. 298.357. ►321.236, 1,513,898, 1,949.599. E 1,992,771. 2.301.008.. 2.480.88'. t La 309.983'a. La. 334.797/c 5 3 étkészlet: 117.975, 643.91 • E 1,998.359. ► 3 herendi lámpa: 1,081.37:'. ► 2,101.579, 2,932.962. ► 10 tüzhelv: 105.181. 130.88! E510.174, 554 219. 1.250.35 t 1.554.551. 1.699.660, 2,191.90 C 2,463.754, 2.678.340. p 1 villanytűzhely: 581.329. ► 5 magnetofon: 120.48!'. 1214.041. 2,041.345, 2.825.81-’ ► 2.953.550. E 5 varrógép: 474.310,, 1.967.12 ► 2,030.715. 2.349.439. la. 310.00. t 2 mosógép: 1,618.070, E 1,995.884. ► 5 holland porszívó: 136.19 E394.366, 1,309.375. 1,832,752, ► 2.794.514 ► 5 padlókefélőgép: 232.773. ► 2.006.572. 2,398.815, 2.913.934. [ La. 322.404'a. E (Holnapi számunkban folv- E tatjuk). ► (Esetleges számhibákért fe­► lelősséget nem vállalunk.) ► % *•*- ■ í Meghívó ► E Ujszász és Vidéke Körzeti E Földművesszövelke/et értesül t tagságát, hogy október 6-án » délután 2 órakor 1 a g g y u- Elést tart a Nagykerti ísko­► Iában, a Hosszú iskolában és f a felsőszászbereki kulturház­► ban, — melyre a szövetkezet ► tagjait meghívja ► az Igazgatóság t Kéri a tagokat, hogy a hoz­­t zajuk legközelebb eső tag­► gyűlésre jöjjenek éli . PIPA-PREMIUM 4 vállán háromnegyed század terhe, fejét meg­­estc a dér, ha palántáival bab­rál vagy rózsát szemez, oku­láré billeg az orra nyergén, de egyébként — ami az evés­­ivást, a mély, egyvégtében való aluvást, de főleg ami a munkát illeti, — Szél Samu bácsi még ugyancsak „aktív". Annyira az, hogy legutóbb, mikor a járás székhelyén standot kellett a téesznek nyitni, mert Samu bácsi keze alatt akkorára nőttek a ká­poszták, mint egy-egy suszter­szék, hát oklevelet és kerek ezer forint prémiumot is ka­pott. A pénz azóta „elváltódott’’: bekecs, egy pipaforma kis kályha s egy üveg „Casino­­rum” lett belőle. Az oklevél azonban megvan, üveg alatt van, a lakásán őrzi Samu bá­csi: egy takaros, fehérfalú szobácskábán, ami* vagy két esztendeje „közgyűlési hatá­rozatból kifolyólag’’ az üveg­ház végéhez ragasztottak hoz­zá a kőművesek. Mondom neki, mert nála, a szobácskábán ülünk, a morgó, haragospiros vaskályha mel­lett: — Ez igenl — mondom. — Ez aztán oklevélI — Ál — hárítja el magától a dicséretet. — Van ebből másnak, másutt is. Csak ép­pen a név rajta a differencia. — Az is elég. Mert... gon­doljon csak bele. Samu bácsi: ha van, hány kertész van. aki mint maga, hetvenöt eszten­dős körében kapott oklevelet? — No-no. — hátrál meg. s tűnődik el erre a „hetvenked­­ve” is szálas, sudárderekú öreg, Mert ami igaz, az igaz. A kor, a hetvenöt esztendő egymagában sem kicsiség. Erő, tölgyfatermészet kell hozzá, hogy meg rie rokkan­jon alatta a hordozója. Ami pedig a kitüntetést s a mag­ját: a „prémium"-ot illeti?... — Hát... mond valamit a kartárs, — nyugtázza végre az elismerést Samu bács: Bólogat, kisujjával ügyes kis makra-pipájába koto' No, gondolom magamban, egy kis türelem még, s mire „szenyel”, majd teli hassal füstöl bocsát a pipa, elhang­zik, világot lát a nyilatkozat is, mely bükkfanyelven: új­ság- és rádióriportokból elle­sett frázisokkal a jelen s a múlt közötti különbséget „hozza ki" az adott esetből. A pipával nincs is baj, ak­kora füstöt lök, hogy egy kát­rányfőző üstnek is dicséretére válna, ellenben Samu bácsi — — mintha meggondolta volna magát — elkomorodik, vállat von, s rám se néz, úgy veti oda: — Egén .. ■. Mond valamit a kartárs. Csak rosszul mond­ja. Mer3 én má’ régebben, én kérem, má’ kilencszázlízben is kaptam prémiumot. — Kitől? — A gazdám: Pungor Ákos nagyságos úr adta. — ügy? — szontyolodok el, mert ember vagyok, esendő, biztosra vettem, kárörvendve vártam a „szabva ny-nyilatkn­­zat”-ot, s most tessék: egyből, játszva kontráz meg ez a ta­pintatlan, az öntudatot még hírből sem ismerő vénség. — Úgy bizony! — mondja felülről, kitanítva, s ni: még nevet is, csak úgy remeg a szája az alatt a rillcás, seszínű l.ócbajusz alatt. — Aztán — nyelek egy na­ff' ot, hogy időt nyerjek: erőt vehessek magamon — mennyi volt, hány korona az a fene­­nagy prémium? — Sok! Egy valóságos kis vagyon... Nem hiszi? — Nem én! — Pedig elhiheti. .. Aztán véli-e, mér’ kaptam? _ = No, mért? — Nyomozásért! — Á! — kesererjek el vég­kép — maga csak ugrat, maj­mot csinál belőlem, Samu hő­si. Beszéljünk inkább más­ról. — No, jó! — ad kegyelmet látszólag az öreg. Tűnődik, annyira szívja a pipát, hogy lyuk támad a ké­pén, majd nyájasan, szinte ro­koni szeretettel kérdi: — Maga ide, erre a vidékre valósi, igaz-e? — Igaz. — Akkor biztosan tudja, emlékszik még rá, mi az, hogy himpér? — Hát persze. Málna. Mál­nának hívják magyarul a lumpért? — No jó ... Hát azt tudja-e: mennyit, hány ezer forintot hoz annak a bizonyos himpér­­nek a kataszteri holdja? — Azt nem. — No, látja. A gazdáin vi­szont, Pungor Ákos, akit má’ mondtam, ű bezzeg tudta. Annyira tudta, hogy tíz, hall­ja? tíz teljes katasztert téte­tett tele a vesszejével. Nekem: a kertésznek meg puskát akasztott a váltamra, hogy azt mondja: „Kertész, úgy vi­gyázzon rá, hogy a felesége pöndölére se jobban!" — Aztán mi lett? — Mi? — hunyorog rava­szul, szörnyen ravaszul az öreg. — Az, hogy megyek én ecccr, kilencszáztizben, nem sokkal Péter-Pál után, kerü­löm a kertet, aztán mit talá­lok. úgy az eleje felé. mln­­gyá’ a filagóriánál? Egy pipa­szárat ...! Az a filagória, az tudja-e mi, kartárs? — Hát... hűsölő. Olyan lu­gas féle. csak fala is van. — Másutt, másnál. De Pun­gor Ákosnál nem az volt. —- Hát? — Kertiház. Alakkal, ajtó­val, meg aztán kulccsal. Mer’ ollyan egy „áldott” házsártos felesége volt Pungornak, tud­ja, hogy miitor nem bírta to­vább elviselni a jóságát, oda: abba a filagóriába szokott menekülni a szerencsétlen .., Pipa, bor, könyv, eccóval minden megvolt otlj awi a féj-TTr”»TTTrTT»rr»r»rvrrf fimbert csak gyógyítani tud­ja. S bútor is, tiszta bőr, meg aztán ruhóJc, fehérnemű is, hogy mikor zengett az ég. hát tiszt ded se muszáj jón a kas­télyba visszaóvakodni az úr­nak ... No, hát itt, ez előtt a filagória előtt leltem én, kar­társ, azt a bizonyos pipaszá­rat, Nézem, forgatom, látom, hogy meggyfa. No, de a sso­­pókája! Hű. az fene uras, az színtiszta borostyán! Sárga, hogy a pergetett méz se sár­gább, aztán nem. akárhogyan — menettel szolgál bele a szárba ... Nelene! — mondok. •— Csak nem az úré? Azzal fordulok, nézem, hogy van-e madár a kalickába? S mit lá­tok? Egy lyukat, kartárs. de jó nagyot, a fal tövibe ásva. No, lármát csapok én. hogy tolvaj, tolvaj, kirámolták a filagóriát! Az ispán csönd-íre­kért futtat, Pungor káromko­dik, az istent húzkodta lábá­nál fogva az égbiil, én meg észreveszem, hogy nyom. úgy mondva: szekércsapa visz ki­felé a hertbül... Isodn úr! — mondok az ispánnak. — Ád-e egy lovat? „Azt minek?" Ne kérdezze, minden perc drá­ga! Azzal ’ föl én a lóra. kéz­be a puskát, s irány egyenest, amerre a nyom: keresztül a réten, be a Rába füzrengcle­­fffbe ... Mer* akkor még nem úgy volt, tudja, hogy gát, meg töltés, meg kotrógép. Arra ment a víz., amerre akart, az­tán a füzesek — megannyi sűrűfésű—- Győrig kísérték a kacskaringót. Úgy bizony, Győrig, kartárs ... Az öreg elméláz. nézné a * pipát, hogy mi baja, mért aludt ki. de mint a vizs­­la, ha nyomra lelt, most már nem hagyok neki békét: — A csapa! Mi, lett a csa­pával? Hova vezetett, Samu bácsi? — Az, persze! A csapa! — „neszüdik” az öreg, hogy az volt szóban, nem a Rába-sza­­bályozás. — Hova máshova ,y$SSí£íL volna? Cíganytflj.or­ba. pn aztán rájuk a puskát: kezeket föl! Azok meg: csóko­lom a kczsit-lábát, csak most azs eccser legyen irgálmás! De én nem és nem, ahogy hoztá­tok, vigyétek, is vissza a hol­mit, az isten, ű majd irgal­mas lesz hozatok, ha úgy tart­ja kedve. — Visszavitték? — Vissza. Az utolsó gom­big. Mondta is Pungor, mikor lejelentkeztem nála, hogy „no, kertész” — azt mondja — „amiért ilyen belevaló em­berem. volt, olyan jutalmat kap, hogy holta napjáig meg­emlegeti", S igaza is lett, Mer’ valami, az aztán prinium volt, kartárs! — De mégis! Mit kapott? Ne feszítsen már keresztre, Samu bácsi. — Mit? — szívja magát te­le, de pukkadásig az öreg. — Egy pipát! A szárhoz való pipát! — Micsodát? — marad tát­­va a szám is. mire aztán úgy elkezd kacagni az öreg, hogy a szék is recseg ah tta. — Pipát! Azt, ha mondom, no! Egy kiégett, agyoncinezett zsírkő-pipát. Úgy mondta Pungor, hogy „ereklye". Hogy az ő szemében vagyonnal ér föl. Én meg, hogy köll a fené­nek. Ha ád tíz forintot, tartsa meff, legyen boldog az „erek­­lyá’’-jével. — S Pungor? Belement? — A, futzarabb volt az an­nál. — Hát akkor.,. ? Az öreg nem felel. Teszi, hogy a rágyújtás fontos neki, azzal van elfoglalva. De ráz­kódó vállán s a nyaka vörös­ségén látom, hogy nevet, ne­vet, alig bír magával. S abban is biztos vagyok, esküt mer­nék rá tenni, hogy a legköze­lebbi disznótorban már új adomát mesél, a pesti ember esetét, az én esetemet, a „pi-pa-prénium”;rnal.

Next

/
Thumbnails
Contents