Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-05 / 234. szám
TISZASIEJSL IMREI LEVEL J IGEN JÖLSiKERÜLT tanácsülés volt Tiszaszentimrén szeptember 30-án. A reggeli órákban kezdődött, s jellemző az eredményességére, hogy már a napirendi pontok előtt 15 tanácstag és küldött jelentett be interpellációt. Ezenkívül még a beszámolókhoz nyolcan-tizen szóltak hozzá. A beszámoló megállapította és ez helytálló is, hogy járatit a tanács munkája az elmúlt egy hónap alatt. Bizonyíték, hogy a mostani negyedévi adókivetést 104 százalékra teljesítették. A tiszaszentimrei, igen zavaros földkérdés is általában megelégedésre fejeződött be. A beszámoló röviden, de átfogóan foglalkozott a belpolitikával és itt felhívta a figyelmet a párt agrártéziseinek tanulmányozására. Tömör rövidséggel beszélt Jónás elvtárs az ENSZ ötös bizottságának mesterkedéseiről, amellyel el akarják kendőzni a sziriai, ománi és más gyarmati népeken végzett gyilkos agressziódat! Majd visszatérve az agrártézisekre, felhívta a figyelmet a tsz-ek ésszerű fejlesztésére. A beszámoló hiányolta, hogy egyes tsz-ek kevés taggal rendelkeznek, s mégsem tesznek meg kellő intézkedést, hogy ősszel felemelkedjen a létszám. Pedig az Október 6 Tsz-ben is elférne egykét tag . Az egyszerű társulásokban meg felütötte fejét a spekulatív gazdálkodás. Az is előfordul, hogy ezek a szocialista je’ legű társulások beengedik maguk közé a kulákokat is. IGEN KOMOLYAN megbírálták a Tiszafüredi Gépállomás egyik dolgozóját, aki a szocialista erkölccsel össze nem egyeztető módon pénzt fogad el és így hamarabb dolgozik annak, aki ,.lekenyerczi". Egy másikat pedig, mert valamelyik napon rettenetesen berúgott és nyilvános helyen megszégyenítően viselkedett. Be megbíráltak másokat is, akik bürokratikus intézkdeésekkel gátolják az egészséges kezdeményezést. Tlyen az eaészségház és a tanácskirendeltség ügye. Régi kívánság mindkettő a faluban, különösen Ujszentgyörgyön. Sajnos, az építkezési engedélyt még nem kapta meg a község. Az a kérésük a tanácstagoknak.' hogy a járási tanács, amelyik egyébként igen jó segítséget ad mindenkor községünknek, ebben az ügyben is legyen segítségünkre. Ezt különben Ferenczi elvtórs. a járási tanácselnök helyettese meg is ígérte. S eddig mindig megtartotta szavat. Igen figyelmet érdemlő az, ahogyan a szocialista szektorok egymáshoz viszonyulnak községünkben. Amikor arról van szó. hogy egyik-másik tsz-ben lassan naiad a cukorrépa szedés, akkor Aradi Béla, az állami gazdasági igazgatója azonnal felajánl két cukorrépaszedő gépet. Amikor Földi Gyula szomorúan jelenti be: annak ellenére, hogy a községünkben lévő hántoló malom eddig már Hollandiába is szállított rizsát és a továbbiakban Angliába exportál, a jövőben csak egy műszakban dolgozik, huszonnyolc dolgozót kell állásából elküldeni, Aradi elvtárs ismét segítségére siet és bejelenti, hogy az állami gazdaság alkalmazza őket. Egyébként Földi elvtárs panaszára következő levelemben még visszatérek! NEM VOLT KISEBB az érdeklődés a második napirendi pontnál sem. Csatári Jánosné, a szociális állandó bizottság elnöke tartott kimerítő szép beszámolót községünk szociális helyzetéről. Ehhez a ponthoz is sok hozzászólás volt. Különösen ki kell itt emelni azt a komoly elhatározást. hogv községünk röntgen-gépet akar vásárolni. És mert a lakosság segítsége is szükséges. Csatáriné elvtársnő bejelenti: a Tlőtanács vállalja azt, hogy a község dolgozóit meglátogatva, gyűjtést rendez, ami már meg is indult. A tanácsülés egyetlen árnyoldala volt — ami. sajnos, állandó betegségünk —. hogy nem pontosan kezdődött és ezért a kora délutánt időkig elhúzódott. A tanácstagok általában bele kívánnak és bele is szólnak a VB munkájába s azt eredményesen támogatják. De ez nem csoda, hiszen olyan tapasztalt emberek vannak a tanácstagok sorában, mint Szabó Imre bácsi. Veres József és sokan máitok, akik az ellenforradalom alatt is úgy megállták helyüket, ahogy az kommunista vezetőkhöz méltó. Még azt kell megemlíteni: a tanácstagok jogosan szóltak arról, hogy . Jónás -elvtárs tanácselnöki helyzete nagyon labilis. Az a hír járja, hogy elmegy községünkből. Ez bizony nem jó dolog, mert így ,a vezetők r.em tudnak nálunk megszokni. Igaz, Jónás elvtárs lelvzetét megérti a község, de azt nem hogy hónapokig bizonytalanságban tartsuk i dolgozókat. Mi ragaszkodunk Jónás elvtárshoz. Ö megnyugtatta a tanácstagokat: bár kérte az elhelyezését Tiszafüredre, a iarási tanács azonban még nem döntött tőben a kérdésben és így nir.es ok szóbeszéd re. A nagyon nívós, eredményes tanácsilés bizakod > hangulatban ért véget, ami a jövő jó munkának is záloga lesz. Bíró László t __ A Szolnoki Városi Tanács VB Kereskedelmi Felügyelősége közti, .hogy az október 3-ta hirdetett országos állat- és kirakodó vá-órt — 1957. október 24-én, csütörtökön tartják meg. — Négyfajta új rádiókészülék gyártását kezdik meg rövidesen az Orion-gyárban. Többek között gyártani fogják az UR típusú 103-í.s néprádiót, melyen öt-hat külföldi állomás is vehető középhullámon. — A szolnoki húsbo’tok szombat kivételével ezentúl általában 7—11, délután 16— 18 óráig tartanak nyitva (szerdán és pénteken délután minden búsbolt zárva), szombaton pedig 7—42 óráig. A 30- as sz. húsbolt minden nap 10.30—18 óráig tart nyitva. Vasárnap minden húsbolt zárva van. — Ujtipusú rövidhullámú kezelőkészüléket állított, elő a Budapesti Orvosi Műszergyár. A reumatikus és ízületi fájdalmak kezelésénél hasznos berendezés — az eddigi 250 wattos készülékkel szemben — 400 wattos teljesítményű. — Kü’ön érdekessége, hogy hullámhosszúságát kristályvezérlés stabilizálja. — Tengeralatti alagutat építenek Hollandiában az északkeleti csatorna alaü. A 800 méter bosszú alagúton négy, egyenként 20 méter széles útvonalat létesítenek, jármüvek és vonatok számára. Az alagút szellőztetését 12—20 méter magas légtisztító torony biztosítja. — A Tiszafüredi Földművesszövetkezet vezetősége az eddig működő szakcsoportok mellett most egy aprómagtermelő szakcsoportot szervez. — A Palotási Állami Gazdaság szakszervezeti tagjai igen jő eredményt értek el a Földművelők Lapja című szakszervezeti újság terjesztésében. Egy szép szerelmi történet-■Mi*ÉÉ& ___ Jelenet az „Egymásra találtak” című -szovjet filmből. Msglsrioiták a LOTTO szeptemberi luiaiomsersolását A Lotto 31. heti nyerőszámainak húzása után került sor a Lotto jutalomsorsolására. Ez alkalommal a 28. játékhetet 1.939.055 szelvénye közül 290 szerencsés lotloszelvénytulajdonos lett értékes tárgynyeremény gazdája. A Lotto szeptemberi jutalomsorsolásának nyerőszámai a következők: 1 kétszoba hallos örölakás: 1,449.801. 1 garson öröklakás: La 320.808'a. 1 Warburg gépkocsi 014.028 3 Moszkva motorkerékpár: 1,183.775. 1,210.475. 2,303.930 4 Pannónia motorkerékpár, oldalkocsival: 279 627, 364.523. 1,794.654. 2,350.090. 10 drb Csepel kerékpár — öonoé-motorral: 153.162, — 197.129, 415.574, 550.023. — 1,870.192, 1,938.452. 2,234.108, 2,300 752, La 334.408/b, La ,331.753'b. URBAN ERNŐ: 5 drb. női kerékpár: 1,091.449, 1,784.610, 1,893.880. 2,868.454, La 302.654, 302.654/c. 1 motorcsónak: 2.589.753. 1 turacsónak: 1.020.441. 7 szobabútor 403.652, 577.057 2,126.033, 2.132.066, 2,449.476. 2.556.401, 2.670.596. 1 konyhabútor: 2.848.596. 3 zongora: 1,956.533, 2,386.900, 2.872.009. 3 tangóharmonika: 520.216, 1.966.188, 2.049.858. 5 zencszekrénv; 005.409. 467.528. 1,876.612, 2,349.022, 2,511.985. 10 rádiókészülék lemezjá - szóval: 147.022. 156.944. 252.0(41 373.737, 548.081, 2.490.520, 2.749.104. La. 360.349/c. La. 012.045 3. la. 012.921/5. 10 svéd villanyborotva: 186.117, 271.2r>5 301.88’ 1.508.451, j.715.019, 1,742.91 1,845 768. 2.027.420, 2,021.429 La. 33‘>.970/b. 20 hétlámpás rádió: 095.036. 327.427. 1.049.01 ”, t,138.412. 1.284.978, 1,358.91 >. 1.279.971. 1,481.549, 1,799,6' 1.975.318, 2,102.512, 2.305.77 2,534.357. 2.640.098. 2,668.127. ► 2,949.251. 2,984.247. f La. 005.958/1, La. 018.642/5. j. 337.821 £ 10 táska-rádió: f 63.55. 117.782, 503.972. 541.52!. í 657.082. 1.131.917. 1,243.4."' 12,133.976, 2.626.712, 2,819.04 ► 10 televízió: ► 075 005, 122.298, 415.67'. ► 562.478, 1.086.9R9, 1,431.38 . ► 1 939.058, 1 966.413, 2,107.077. £2.313.024. ► 7 fényképezőgép: 332749 »1,182 060, 1.426.358. 1.782.78 t 2,135.929. 2,174.224. 2,490.511 ► 9 perzsaszőnveg: ► 195.226. 326.840. 593.009, ► 1 109.532, 1.305.842, -2.100.8t . p 2,127.278. 2.880.030, 2,904.69! ► 10 csillár: 211.395. 298.357. ►321.236, 1,513,898, 1,949.599. E 1,992,771. 2.301.008.. 2.480.88'. t La 309.983'a. La. 334.797/c 5 3 étkészlet: 117.975, 643.91 • E 1,998.359. ► 3 herendi lámpa: 1,081.37:'. ► 2,101.579, 2,932.962. ► 10 tüzhelv: 105.181. 130.88! E510.174, 554 219. 1.250.35 t 1.554.551. 1.699.660, 2,191.90 C 2,463.754, 2.678.340. p 1 villanytűzhely: 581.329. ► 5 magnetofon: 120.48!'. 1214.041. 2,041.345, 2.825.81-’ ► 2.953.550. E 5 varrógép: 474.310,, 1.967.12 ► 2,030.715. 2.349.439. la. 310.00. t 2 mosógép: 1,618.070, E 1,995.884. ► 5 holland porszívó: 136.19 E394.366, 1,309.375. 1,832,752, ► 2.794.514 ► 5 padlókefélőgép: 232.773. ► 2.006.572. 2,398.815, 2.913.934. [ La. 322.404'a. E (Holnapi számunkban folv- E tatjuk). ► (Esetleges számhibákért fe► lelősséget nem vállalunk.) ► % *•*- ■ í Meghívó ► E Ujszász és Vidéke Körzeti E Földművesszövelke/et értesül t tagságát, hogy október 6-án » délután 2 órakor 1 a g g y u- Elést tart a Nagykerti ísko► Iában, a Hosszú iskolában és f a felsőszászbereki kulturház► ban, — melyre a szövetkezet ► tagjait meghívja ► az Igazgatóság t Kéri a tagokat, hogy a hozt zajuk legközelebb eső tag► gyűlésre jöjjenek éli . PIPA-PREMIUM 4 vállán háromnegyed század terhe, fejét megestc a dér, ha palántáival babrál vagy rózsát szemez, okuláré billeg az orra nyergén, de egyébként — ami az evésivást, a mély, egyvégtében való aluvást, de főleg ami a munkát illeti, — Szél Samu bácsi még ugyancsak „aktív". Annyira az, hogy legutóbb, mikor a járás székhelyén standot kellett a téesznek nyitni, mert Samu bácsi keze alatt akkorára nőttek a káposzták, mint egy-egy suszterszék, hát oklevelet és kerek ezer forint prémiumot is kapott. A pénz azóta „elváltódott’’: bekecs, egy pipaforma kis kályha s egy üveg „Casinorum” lett belőle. Az oklevél azonban megvan, üveg alatt van, a lakásán őrzi Samu bácsi: egy takaros, fehérfalú szobácskábán, ami* vagy két esztendeje „közgyűlési határozatból kifolyólag’’ az üvegház végéhez ragasztottak hozzá a kőművesek. Mondom neki, mert nála, a szobácskábán ülünk, a morgó, haragospiros vaskályha mellett: — Ez igenl — mondom. — Ez aztán oklevélI — Ál — hárítja el magától a dicséretet. — Van ebből másnak, másutt is. Csak éppen a név rajta a differencia. — Az is elég. Mert... gondoljon csak bele. Samu bácsi: ha van, hány kertész van. aki mint maga, hetvenöt esztendős körében kapott oklevelet? — No-no. — hátrál meg. s tűnődik el erre a „hetvenkedve” is szálas, sudárderekú öreg, Mert ami igaz, az igaz. A kor, a hetvenöt esztendő egymagában sem kicsiség. Erő, tölgyfatermészet kell hozzá, hogy meg rie rokkanjon alatta a hordozója. Ami pedig a kitüntetést s a magját: a „prémium"-ot illeti?... — Hát... mond valamit a kartárs, — nyugtázza végre az elismerést Samu bács: Bólogat, kisujjával ügyes kis makra-pipájába koto' No, gondolom magamban, egy kis türelem még, s mire „szenyel”, majd teli hassal füstöl bocsát a pipa, elhangzik, világot lát a nyilatkozat is, mely bükkfanyelven: újság- és rádióriportokból ellesett frázisokkal a jelen s a múlt közötti különbséget „hozza ki" az adott esetből. A pipával nincs is baj, akkora füstöt lök, hogy egy kátrányfőző üstnek is dicséretére válna, ellenben Samu bácsi — — mintha meggondolta volna magát — elkomorodik, vállat von, s rám se néz, úgy veti oda: — Egén .. ■. Mond valamit a kartárs. Csak rosszul mondja. Mer3 én má’ régebben, én kérem, má’ kilencszázlízben is kaptam prémiumot. — Kitől? — A gazdám: Pungor Ákos nagyságos úr adta. — ügy? — szontyolodok el, mert ember vagyok, esendő, biztosra vettem, kárörvendve vártam a „szabva ny-nyilatknzat”-ot, s most tessék: egyből, játszva kontráz meg ez a tapintatlan, az öntudatot még hírből sem ismerő vénség. — Úgy bizony! — mondja felülről, kitanítva, s ni: még nevet is, csak úgy remeg a szája az alatt a rillcás, seszínű l.ócbajusz alatt. — Aztán — nyelek egy naff' ot, hogy időt nyerjek: erőt vehessek magamon — mennyi volt, hány korona az a fenenagy prémium? — Sok! Egy valóságos kis vagyon... Nem hiszi? — Nem én! — Pedig elhiheti. .. Aztán véli-e, mér’ kaptam? _ = No, mért? — Nyomozásért! — Á! — kesererjek el végkép — maga csak ugrat, majmot csinál belőlem, Samu hősi. Beszéljünk inkább másról. — No, jó! — ad kegyelmet látszólag az öreg. Tűnődik, annyira szívja a pipát, hogy lyuk támad a képén, majd nyájasan, szinte rokoni szeretettel kérdi: — Maga ide, erre a vidékre valósi, igaz-e? — Igaz. — Akkor biztosan tudja, emlékszik még rá, mi az, hogy himpér? — Hát persze. Málna. Málnának hívják magyarul a lumpért? — No jó ... Hát azt tudja-e: mennyit, hány ezer forintot hoz annak a bizonyos himpérnek a kataszteri holdja? — Azt nem. — No, látja. A gazdáin viszont, Pungor Ákos, akit má’ mondtam, ű bezzeg tudta. Annyira tudta, hogy tíz, hallja? tíz teljes katasztert tétetett tele a vesszejével. Nekem: a kertésznek meg puskát akasztott a váltamra, hogy azt mondja: „Kertész, úgy vigyázzon rá, hogy a felesége pöndölére se jobban!" — Aztán mi lett? — Mi? — hunyorog ravaszul, szörnyen ravaszul az öreg. — Az, hogy megyek én ecccr, kilencszáztizben, nem sokkal Péter-Pál után, kerülöm a kertet, aztán mit találok. úgy az eleje felé. mlngyá’ a filagóriánál? Egy pipaszárat ...! Az a filagória, az tudja-e mi, kartárs? — Hát... hűsölő. Olyan lugas féle. csak fala is van. — Másutt, másnál. De Pungor Ákosnál nem az volt. —- Hát? — Kertiház. Alakkal, ajtóval, meg aztán kulccsal. Mer’ ollyan egy „áldott” házsártos felesége volt Pungornak, tudja, hogy miitor nem bírta tovább elviselni a jóságát, oda: abba a filagóriába szokott menekülni a szerencsétlen .., Pipa, bor, könyv, eccóval minden megvolt otlj awi a féj-TTr”»TTTrTT»rr»r»rvrrf fimbert csak gyógyítani tudja. S bútor is, tiszta bőr, meg aztán ruhóJc, fehérnemű is, hogy mikor zengett az ég. hát tiszt ded se muszáj jón a kastélyba visszaóvakodni az úrnak ... No, hát itt, ez előtt a filagória előtt leltem én, kartárs, azt a bizonyos pipaszárat, Nézem, forgatom, látom, hogy meggyfa. No, de a ssopókája! Hű. az fene uras, az színtiszta borostyán! Sárga, hogy a pergetett méz se sárgább, aztán nem. akárhogyan — menettel szolgál bele a szárba ... Nelene! — mondok. •— Csak nem az úré? Azzal fordulok, nézem, hogy van-e madár a kalickába? S mit látok? Egy lyukat, kartárs. de jó nagyot, a fal tövibe ásva. No, lármát csapok én. hogy tolvaj, tolvaj, kirámolták a filagóriát! Az ispán csönd-írekért futtat, Pungor káromkodik, az istent húzkodta lábánál fogva az égbiil, én meg észreveszem, hogy nyom. úgy mondva: szekércsapa visz kifelé a hertbül... Isodn úr! — mondok az ispánnak. — Ád-e egy lovat? „Azt minek?" Ne kérdezze, minden perc drága! Azzal ’ föl én a lóra. kézbe a puskát, s irány egyenest, amerre a nyom: keresztül a réten, be a Rába füzrengclefffbe ... Mer* akkor még nem úgy volt, tudja, hogy gát, meg töltés, meg kotrógép. Arra ment a víz., amerre akart, aztán a füzesek — megannyi sűrűfésű—- Győrig kísérték a kacskaringót. Úgy bizony, Győrig, kartárs ... Az öreg elméláz. nézné a * pipát, hogy mi baja, mért aludt ki. de mint a vizsla, ha nyomra lelt, most már nem hagyok neki békét: — A csapa! Mi, lett a csapával? Hova vezetett, Samu bácsi? — Az, persze! A csapa! — „neszüdik” az öreg, hogy az volt szóban, nem a Rába-szabályozás. — Hova máshova ,y$SSí£íL volna? Cíganytflj.orba. pn aztán rájuk a puskát: kezeket föl! Azok meg: csókolom a kczsit-lábát, csak most azs eccser legyen irgálmás! De én nem és nem, ahogy hoztátok, vigyétek, is vissza a holmit, az isten, ű majd irgalmas lesz hozatok, ha úgy tartja kedve. — Visszavitték? — Vissza. Az utolsó gombig. Mondta is Pungor, mikor lejelentkeztem nála, hogy „no, kertész” — azt mondja — „amiért ilyen belevaló emberem. volt, olyan jutalmat kap, hogy holta napjáig megemlegeti", S igaza is lett, Mer’ valami, az aztán prinium volt, kartárs! — De mégis! Mit kapott? Ne feszítsen már keresztre, Samu bácsi. — Mit? — szívja magát tele, de pukkadásig az öreg. — Egy pipát! A szárhoz való pipát! — Micsodát? — marad tátva a szám is. mire aztán úgy elkezd kacagni az öreg, hogy a szék is recseg ah tta. — Pipát! Azt, ha mondom, no! Egy kiégett, agyoncinezett zsírkő-pipát. Úgy mondta Pungor, hogy „ereklye". Hogy az ő szemében vagyonnal ér föl. Én meg, hogy köll a fenének. Ha ád tíz forintot, tartsa meff, legyen boldog az „ereklyá’’-jével. — S Pungor? Belement? — A, futzarabb volt az annál. — Hát akkor.,. ? Az öreg nem felel. Teszi, hogy a rágyújtás fontos neki, azzal van elfoglalva. De rázkódó vállán s a nyaka vörösségén látom, hogy nevet, nevet, alig bír magával. S abban is biztos vagyok, esküt mernék rá tenni, hogy a legközelebbi disznótorban már új adomát mesél, a pesti ember esetét, az én esetemet, a „pi-pa-prénium”;rnal.
