Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-04 / 233. szám

Nem lefez kukorica- és takarmánygabona export — Földművelésügyi Minisztérium sajtótájékoztatója — Az országos, és vidéki lapok, valamint a rádió és az MTI munkatársainak jelenlétében Soós Gábor, az FM Növény­­termelési Főigazgatóságának vezetője szerdán sajtótájékoz­tatót tartott a Tániószelei Kí­sérleti Gazdaságban. Elmon­dotta. hogv ebben a gazdasági évben végre sikerült megte­remteni az összhangot a nö­vénytermelés és az állatte­nyésztés közölt. A kenyér­­gabona vetésterület országo­san 10, a napraforgóé pedig 40 százalékkal csökkent. Fél­millió kát. hold szabadult fel a takarmánytermelés céljára. Éppen ez hiányzott az elmúlt esztendőkben a biztos takar­­mányalap megteremtéséhez. Az intézkedés eredménye maris megmutatkozik, mert nagyobb mértékben növeke­dett a pillangósok és szemes takarmány félék vetésterülete. A termésátlag kielégítő. Még pontosan ellenőrzött ada­tok nem állnak rendelkezés­re. de az eddigiek szerint bú' zából 8,8, árpából 11,3, zabból 9.3 mázsa az országos átlag, s az idei összgabonatermés kereken 4 millió mázsával meghaladja a tavalyit. A szo­cialista szektorok termésátla­gai "edig egészen szembetu­­nőek. Az állami gazdaságokban búzából 12,44, rozsból 8,95, zabból 8,90 az országos át­lag, még ennél is jobb a kísérleti- és tangazdaságok eredménye, vagvis ebben az esztendőben elérték, sőt egyes növcnyfclcségckből meghalad *ák a fejlett me­zőgazdasággal rendelkező külföldi országok nagygaz­daságainak eredményeit. Igen kedvezően alakult a ter­melőszövetkezetek termés­­eredménye. Kapásnövényekből a tava­lyihoz képest 15—20 százalé­kos a hozamnövekedés. És ez nem csupán a kedvező időjá­rás, hanem a kormány intéz­kedéseinek, a parasztság meg­növekedett termelési kedvé­nek eredménye. Emlékezhet rá mindenki, hogy nem is olyan régen, kedvező időjá* rású esztendőben is volt ga­zos kukorica, kapálatlati cu­korrépa. Ezek természetesen kezdeti eredmények és nem liomá­­lyosíthatnak el bizonyos hi­bákat. Ilyen például a cukor­répa vetésterület, valamint a rostkender és a seprücirok vetésterületének csökkenése. Mindezek ellenére az idén mégsem lesz zavar a lakos­ság cukorcllá tusában, mert a cukorrépatermés viszont jóval magasabb a tavalyi­nál és a vetésterület-csök­kenést kiegyenlíti a na­gyob terméshozam. Nem kielégítő a szerves­­tráe'-azás és a műtrásvafel­­haszná’ás mérteke. Különösen Szolnok és Csongrád megye­ben tartják felesleges kiadás­nak a műtrágyavásárlásra fordítandó összégét. A nö­vényvédelmi előírások elmu­lasztása pedig évente több­száz millió forint értékvesz­teséget okoz. A pajzstetű és a burgonyabogár napban el­­sza"orodott, ha jövőre nem védekezünk megfelelően — mondotta Soós Gábor elvtárs —, a Dunántúlon nem lesz burgonyatermés a kártevők pusztításai n.ia't. Az aranka ma már nemcsak a herében és a lucernában tesz kárt. ha­nem az átmenti füvekre, sől az akácfákra is rátelepedett. Az ellene való védekezést tör­vény írja elő. melynek meg­tartása közü*v. Az országban mintegy 300 ezer kát. hold, meglehetősen drágán berendezett öntözött telep van, s ebből 130—140 ezer kát. holdat nem haszno­sítottak megfelelően. Sok van ebből Szolnok megyében. A termelőszövetkezetek nö­vénytermelési helyzetéről el­mondotta. hogy a vetéstervi arányok alakulása nem jő, külterjességre törekednek. Az az elv uralkodik, hogy keve­set dolgozni, sokat osztani és Jobban élni. A gépállomások önálló gaz­dálkodásának módszere be­vált. Megnövekedtek az ered­mények és év végéig szinte valamennyi gépállomás visz­­szafizeti az állami hozzájáru­lást. Az ország állattenyésztési helyzetében kisebb arányú, de biztató fejlődés mutatko­zik. Ezt elősegítette a mező­­gazdasági árak rendezése is. Sajnos, igen sok takarmány megy még mindig pocsékba a szakszerűtlen takarmányozás miatt. Igen hosszú a felnevelés! és a hízlalási idő. és túlsúly­ban van a zsírra való hiz­lalás. A sertészsír pedig ma már szinte eladhatatlan külföldön. A sonkaserlcst, a baromfit és a marhahúst kedvelik. Egy kilogramm sertéshús vi­lágpiaci ára mindössze 40 cent, a baromfiért 75—80 centet is lehet kapni. A ter­melőszövetkezetek tejterme­lőié ugyan 18 százalékkal | nőtt az előző évekhez képest, azonban még mindig számos szövetkezetben nincsen közös állatállománj főigazgató ezután az őszi mezőgazdasági feladatokról szólott. Rövid idő alatt be kell takarítani 4 millió hold kukoricát és burgonyát, nap­­rafogót, cukorrépát, s egyéb kapásnö vényt, gondoskodni kell 320 ezer hold szőlő szü­­reteléséről, több mint 18 ezer vagon télialma és 10 ezer vagun egyeb gyümölcs beta­karításáról. Ugyanebben az időszakban kell 3 millió hold gabonát elvetni és egy millió kát. hold tőidet ístáilótrá­­gyázni. A 2 millió 800, 2 mil­lió 900 ezer kát. hold kenyér­­gabona vetésterület általában megfelelő lesz, ellenben a ter­mésátlagokat nagyobb mér­tékben kell növelni, hogy a jelenlegi kenyérgabonaim­portot megszüntethessük és önellátóak legyünk. Az állam minden segítsé­get megad e cél eléréséhez. Ezévben őszi búzából és rozsból több mint 6 ezer vagon mi­nőségi vetőmagot bocsátott az állam a termelők ren­delkezésére. Ezenkívül 372 ezer tonna műtrágyát ka­pott a mezőgazdaság. Állattenyésztési vonatko­zásban a jó teleltetésre meg van az alap, ha a kinüévó takarfnányokat gondosan be­­takar'tják és tárolják, télen át nem lesz zavar. Sokat se­gíthet a kukorica, naprafor­gó és a burgonyatarlók legel­tetése. Ez legalább napi fél­­takarmányt ad. A továbbiakban a termelő­­szövetkezetek helyzetének is­mertei isiivel foglalkozott Soós elvtárs. — Elmondotta, hogy az utóbbi időben egy helyben van a Isz-mozgalom fejlődése. A szövetkezetek nem igen veszik fel a jelentkezőket, különösen erős az elzárkó­zás a középparasztokkal szemben. Másutt ellenséges elemek riasztgatják a be­lepni szándékozókat. Ezt a helyzetet nem szabad tűrni, hiszen a szövetkezetek gazdálkodásának fejlődése előtt ma minden lehetőség megvan. — A szövetkezetek maguk dolgozzák ki tervü­ket és az állam csak bizo­nyos irányelvekkel segít eb­ben. Az elmúlt években el­követett erőszakos intézkedé­sek nem fognak megismét­lődni. Főcél: a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszi­lárdítása és fejlesztése, de nem szabad elhanyagolni az alacsonyabb típusú társulá­sokat sem. Most van kidolgozás alatt és rövidesen nyilvános meg­vitatásra kerül a szövetke­zeti törvénytervezet. Meg­jelenik a termelőszövetke­zetek társadalombiztosítá­sának, hitelrendezésének, valamint az alacsonyabb tipusú társulások hitelrend­szerének. terve. Rövidesen felülvizsgálják a termelőszövetkezeti csoportok és szakcsoportok helyzetét, gazdálkodását is. A továbbiakban az újság­írók tettek fel kérdéseket, melyekre a főigazgató, vala­mint Márczis Antal, az FM Szövetkezetpolitikai Osztá­lyának vezetője válaszolt. A válaszokból kitűnt, hogy a magyar mezőgazdaság a zöldség- és gyümölcsexportot jelentős mértékben túl is tel­jesítette, egyedül a csemege­­szőlőből van kisebb vissza­maradás. de ennek árkérdé­sek az okai. Nem sikerült tel­jesíteni az exporttervet ba­romfiból. tojásból és mézből. Az állati termékek összessé­gében egyébként sikerült 100 százalékos eredményt elér­nünk. Továbbra is igen kere­sett az extrém minőségű marha, a fiatal hízott juh, a baromfi pecsenyeáru és a tojás. A lucerna- és vöröshere­­mag világpiaci ára a tavalyi 110—120 dollárról mázsán­ként 70 dollára esett és pil­lanatnyilag ezen az áron is nehezen adható el. Viszont igen kiválóak » gyümölcs — elsősorban ar. alma — értékesítési lehetőségeink. A nyugati országokban ugyanis tavasszal rendkívül nagy fagykárok voltak, a gyü­mölcs tönkrement, behozatal útján pótolják a hiányt. Ebben az évben semmiféle takarmánygabona és kukori­caexport nem lesz. Az állam­nak az a célja, hogy biztos lakarmányalap és tartalék álljon rendelkezésre. Takar­mányimportra az idén nem igen lesz szükség, inkább sör­árpát hozunk be külföldről. Ezenkívül vásárolunk műtrá­gyát, továbbá mezőgazdasági kisgépeket. Több felszólaló foglalkozott a mezőgazdasagi gépgyár tás, az aprómag termelés, vala­mint bizonyos árkérdések rendezésével. Ezzel kapcso­latban a főigazgató megje­gyezte. hogy megjelent az új, a követelményeknek megfe­lelő hazat gyártású vetőgép. a G—35-ös szántótraktor és az U—28-as univerzál trak­tor javított kiadása, az egy­irányú nehéz tárcsa — diszk­­""er ~ gyártása pedig a kö­­vetkező esztendőben nagy so­rozatban megindul. Az. apró­­magtermelési panaszok meg­büntetése érdekében beveze­tik az ólomzárolt magvak zsákonként! mintavételét. _ I9j8. január 1 -tői kezdve pe­dig valószínűleg egyséees ár­rendszer lesz a mezőcazda­­ságban. Ezzel kapcsolatban |'uost folynak a tárgyalások a különböző szakminisztériu­mokkal, — ka — Miniszteri rendelet a vámőrlési díjról SS" äz esetmyőüel mindig baj oan /V agyanyó éppen útnak in-L ’ Aította háztartási se­gédmunkását: Nagyapót, hogy vásároljon be mindenfele tisztító szart, vagyis műiden olyan nyersanyagot, ami a beütemezett őszi nagytakarí­tás beindításához szükséges, s ami a keltőjükre váró nagy munka édes üröméit csak fokozhatja. — Aztán el na felejts sem­mit se; hallod-c! Se a vinvet, se a szidott, de főleg a pad­lópasztát ne! — Jó, jó, ismerem már ezeket az útravaló szózatai­dat, ami nélkül a jobb lába­mat sem tehetem már a bal elé. Add ide inkább az eser­nyőmet. mert úgy látom, ala­posan bcborull. Alit gondolsz, lesz dő? — Én nem tudom, öregem. Nem -mond semmit se a reu­mám. se a tyúkszemem. De ha te úgy gondolod, hogy lesz, hát vidd el. Itt van. — Köszönöm... És ha nem esik? Minek- cipeltem hiába! Még elhagyom valahol. Igaz? — Igaz biz az. Hát altkor ne is vidd cl. Add vissza. —- Tessék. Tedd csak el... De megállj, add csak ide. Hátha mégis esni talál, ak­kor aztán tőled ugyan bőrig ázhatok. — Hát akkor csak vidd el. Vagy csináld, amit akarsz.-rr Ejnye, de gyámoltalan vagy. Vidd öt, ne vidd el, ne vidd cl, vidd el, nem tu­dom. Az ördög sem tud el­igazodni a beszédeden. Nem tudsz határozott lenni. — Mondd meg hát végre, de kereken: vigyem, ■ vagy ne vigyem. — Hát vidd no. Vidd, vidd! De vigyázz rá, cl ne hagyd, valahol — Csak te hagynád már el egyszer ezeket az útra­­valóidat. Add ide no, hadd menjek már. Elindult hát az öreg szaty­rostul. esernyőstül. Várja ki­kísérte a kisajtóig, s onnan nézett távolodó öregje után. De nem állhatta meg, hogy vagy húsz lépésről, már csuva incselkedésböl is, utá­na, ne kiáltson: — Aztán vágyázz az eser­nyőre! Az öreg hirtelen visszafor­dulva megállt. Néhány pilla­natig mogorva arcot vágott ingerkedő párja felé, majd fejét csóválva nevetésre de­rülve fenyegette meg az es­ernyővel, Az meg mosolyog­va. fenyegetett rá vissza csu­­ixi-csont kis öklével. Aztán gondos, derült szemmel né­zett kemény léptekkel el­siető ura után. — Ez az en édes öregem milyen könnyen hordja még a hetvenkét évétl 4 ddiq nézett utána, míg a keresztutcában el nem tűnt a szeme elöl. Az „édes öregem“ pedig dohogva ballagott tovább. — Hogy ez az asszony örökké azt karalyolja, hogy vigyázzak az esernyőre. — mintha olyan nagy oka vohta rá. Nem mondom, elhagy­tam, össse-viStza háromszor, azt az istenverte szerszámot. Háromszor, negyvenöt évi házasságunk alatt. Minden tizenöt évben egyszer. Hát ez is valami? Mi ez ahhoz ké­pest. ahogy Pista barátom bánik az esernyővel? Átlag minden hónapban elhagy cgye.t. A sűrű utánpótlást is már úgy intézi, hogy min­dig negyedévi készletet vásá­rol. egyszerre három darabot. Igaz, ő egyetemi tanár, hát egyetemi fokon kezeli az es­ernyőt, míg én csak gimná­ziumi tanár fokon tartom a színvonalat. Ugyan mit kell neki hallgatnia a feleségétől! Egyszer már meg is kérde­zem tőle. Vagy már megkér­deztem? Az ördög tudja. De annyi, bizonyos, lutgy az es­ernyőkbe valahogyan bele­gyártanak valami meglógás nomád természetet. így morfondírozott magá­ban az öreg, erőteljesen meg­megmarkolva annak a fránya e-.emlőnek (T vvel°t, Az élelmezésügyi miniszter a dolgozó parasztság lisztel­látása további javítása érde­kében rendeletet adott ki a vámcserére átadott kenyérga­­bon- után járó őrlemények kiszolgáltatásáról és a vám­­őrlési díj megállapításáról. A rendelet szerint a malmok és a liszt-cseretelepek a búza és a rozs őröltetéséért 13 száza­lék természetbeni vámot szá­míthatnak fel és ezenfelül 1 százalék szemespovlást von­hatnak le. A levonásnak itt említett mértéke azonban csak a szabványnak megfe­lelő kenyérgabona esetén (leg­feljebb 2 százalék keverék vagy szennyezettség, illetve 14.5 százalék nedvességtarta­lom mellett) érvényes. Ha vi­szont az őrlésre átadott ke­nyérgabona az előbbi szab­ványnak nem felel meg, to­vábbi levonásnak van helye. A szennyezettség, keverékes­ség, nedvesség stb. mértékét a cseréltetőkkel közösen kell megállapítani. Ha a cserélte­tő kke) közös megállapodás nem jön létre, a gabonát cse­rére a malmok nem vehetik át. Dohos, romlott, egészség­re ártalmas kenyérgabonát váAieserére egyáltalán nem szabad átvenni. Az előzők­ben ismertetett levonásokat a kenyérgabona tisztitatlan súlya után állapítják meg. Az őrlemény kiadásának alapjául a cserére átvett bú­za, illetve rozs — levonatok után maradt — tisztított sú­lya szolgál. Búza vámcseréje esetén a cserélőnek 99 szá­zalék lisztet és korpát ke" kiadni, amelyből a liszt leg­alább 65 százalék, legfeljebb azonban 78 % lehet. A liszt­­menny is égből legfeljebb 34 százaiék finomliszt is lehet. Rozs vámcseréjénél a terme lőnek 98 százalék liszt ét korpa adható ki, amelyből i liszt aránya 58—68 százalé­kig terjedhet. A cseréltető kí­vánságára ez az arány úgj is alakulhat, hogy az előzi li&ztmeamyiség helyett lOszá zalék búza-finomlisztet, 5< százalék rozs-kenyérlisztet ét 33 százalék rozskorpát ad­nak ki. A búza cseréjénél a: őrölte tő kívánságára a fi­nomliszt terhére búzadara, f rozsliszt terhére pedig rozs­­láng is kiadható. A malmok és cseretelepei a vámőrlésről, illetve vám cseréről az egyes adatok fel­tüntetésével bárcakönyvel kötelesek vezetni. Az örle menyek átvételét az őröltei/' a bárcakönyvben történő alá írással igazolja. A kiállítót' őrlést cédula első példányát a cseréltető részére az őrle­mény elállításakor át kell adni. A rendelet most lépett éleibe. Ausztriában itinden harmadik család „motorizálta" magát Jóllehet Ausztria nem él olyan bőségben, mint az ame­rikaiak, ahol az autó, a hűtőszekrény és a mosógép jófor­mán minden háztartásban meg van. de nincs hiány nálunk sem a „felemelt igényt kielégítő javakban” — ahogy ezt szaknyelven mondják. Minden harmadik osztrák háztartást „motorizáltak ’, minden hatodik jégszekrénnyel rendelke­zik, minden nyolcadikban van mosógép. Az autó még mindig a legelterjedtebb jármű. A ház­tartások 12 százalékában (ebbe a szolgálati kocsik és válla­­lali autók nincsenek beszámítva) van személyautó, termé­szetesen e téren az önálló munkakörben dolgozók vezetnek. Minden harmadik cjnálló munkakörben dolgozónak saját ko­csija van, mindenesetre az alkalmazottak közül is minden tizedik a saját kocsiján utazik. A munkások között 14 százalékkal a motorkerékpár do­minál, a parasztok és mezőgazdasági munkások között pe­dig egyenesen a háztartások 21 százalékában rendelkeznek motorkerékpárral. A kerékpár-segédmotor tulajdonosok ja­varészt munkások, de a paraszti lakosság is szívesen utazik motorizált kerékpárral. A rádiókészülék semmiképpen sem tartozik manapság a felemelt igényekhez. A rádió birtoklásából egyáltalán nem lehet az illető háztartás vásárlóerejére nézve következtetni, mert rádiókészüléke gyakorlatilag mindenkinek van. A telefon még rosszabbul áll. Csak minden hatodik csa­lád crhető el otthon telefon utján. Ebben természetesen az önállóak vezetnek, akiknek az irodája, vagy az üzlete és a lakása gyakran egymás mellett van. Az alkalmazottak kö­zű1 csak 13 százalékának van magántelefonja, a munkások közül pedig csupán 2 százalékának. Az osztrákok tehát sok­kal szívesebben utaznak két, vagy négy keréken, mint -. amennyire azt szeretik, ha otthon felcsengetik őket... (A ,,Presse”-ből) Mintegy negyedórás bak­­tatás után bélért a háztar­tási boltba. Esernyőjét — ami biztos, az biztos — bal karjára akasztotta s így in­tézte a bevásárlást. Nagy sokára, mert. komoly forgalom volt a boltban, sza­tyorjóba rakhatta a csoma­­goka f. Még egyszer jól vé­gig szám Iáit a, hogy nem felej­tett-e ki valamit, aztán in­dult kveié. Az esernyőt már a bolt lépcsőjén fel kellett nyitnia, mert ugyancsak megeredt az eső. A szatyrot, hogy meg ne ázzék, az esernyő kampó­jára akasztotta s igy cappo­­gott hazafelé. Jó darabot ment már. ami­kor észrevette, hogy bal tér­dét verdesi valami. Odapil­lant, hát megrökönyödve lát­ja, hogy balkarjáról agy esernyő lóg le s az verdesi a térdét. Megáll, nézegeti a nyitott ernyőt, gondolkodik. — No fene, mi a fene! Már meg ikerpár ernyőm lett? — s hirtelen visszafordulva, nagy léptekkel lohol a bolt­ba. Egyszerre megvilágoso­dott előtte a két esernyő rej­telme. Elfelejtve, hogy a boltban r saját ernyőjét bal karjára akasztotta, amikor a pultról a szatyorba rakta a csomagokat, egy, a pult sze­lén lógó esernyő került a ke­ze ügyébe s ezt gépies moz­dulattal, mint a sajátját, le­emelte. Így aztán nem hogy p magénf VP,-„ hagyta c+t. hanem még egy másikat is szerzett mellé. K erem szépen, nem hangzik valakinek az esernyője/ — kérdezte nagy lihegve a boltba lépve. — Véletlenül én .., — Véletlenül, persze vé­letlenül 1 — reccsentett rá egy tetemes asszonyság, ki­kapva az öreg kezéből az cl­­orzott ernyőt. — Ismerem az ilyen mókát. Persze, nem tetszett hozni ernyőt, de mi­kor aztán látta, hogy esik az cső, az enyémmel szaladt haza érte. Nézzék emberek, ott lóg a karján az övé. Lát­­hatta, a vak is látta, hogy esőre áll az idő. Mért hagyta otthon a paropliiál? Persze, könnyebb a másét áztatni, a magáét kímélni. — Lám, az enyimet is hogy eldztalla! Még szép. hogy visszahozna, maga szégyentelen vén em­ber! Szegény öreg nagy zavará­ban belátva, hogy itt ellene vall a karján lógó vádoló ernyő fs, meg a Valóságnál kegyetlenebb látszat is. nagy hoesánatkérések és meddő mentegetödzések után meg­­szénuenültcn hagyta cl a boltot. akkui ra clálll az eső. — No tessék, mos! meg már nem esik! Minek is en­gedtem, hogy az asszony rám tukmálja ezt a baj szerző ócska vacakot! A teremtésit neki, de még annak is. aki Ugyancsak nekikeseredve ért haza. Feleségé kedves­kedve fogadta. — Csakhogy megjöttél, édes öregem! Jaj, de aggódtam már. hogy olyan sokáig oda voltál. Már éppen menni akartam utánad, hatba va­lami bajod lett. Meghoztál ugye, mindent ? — Persze, hogy meghoz­tam. Hogyne hoztam volna. Szoktam ón valamit is elfe­lejteni? — Dehogy szoktál, kedves, hngyis szoktál volna. Hadd pakoljak hát ki. Látom, min­dent meghoztál pontosan. •— Tudtam én azt előre. De most nyisd ki az esernyőt, hadd száradjon meg. — Minek azt kinyílni? — Nem vizes — Nem vizes? Hiszen jó­kora zápor volt. Hogy ma­radhattál szárazon? — Hogyan-e? Hát egysze­rűen úgy. hogy éppen akkor fedél alatt voltam. Ez csak világos. Nem? Ebben igaza is volt az öregnek. Csak azt már vem vallotta be ám az assz emu­nak. hogy milyen fedél alatt, meg hogy kinek a fedele alatt maradA ő szárazon. Az asszony meg nem kezdette, hát akkor minek is szólna róla. Nem okos dolog, ha az ember többet mond, mint amennyit éppen muszáj. Fő­képp pedig az asszonynak. . AESE BALÁZS

Next

/
Thumbnails
Contents