Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-27 / 253. szám
MEGLEPED ES SZATIRIKUS OLDAL Harmadik csípés Hivatali zsánerképek 1957. október A KAKAS CSÍPJE MEG... Mancikának gépeléssel Kéne foglalkoznia. Am Mancika inkább trécsel. Szomszédol... Ez nagy hiba. Egy osztály vezetője Folyton bojoiíg, mint a szél, Senkinek sinés nyugta tőle. Serkent, buzdít és beszél: — „Csináld, Juci, — haladj, [Kata, Ez az írás még ma kell!’* Nem haladnak. A munka a Buzdítástól akad el! Egy nap vándorzászló állott Asztalán, s e néhány szó: •— „Vándorlásban nincsen [párod, Téged illet e zászló!’’ Van, aki a hivatalban Könyvelésben két menyecske [gy [ogacj égy új tagot: Összekap egy tételen: Hibásan van bevezetve, Óriási sérelem! >— Meg is őrülök! — epésen Szól a szőke. Forr már is A válasz a feketében, s szól: — Te nem vagy [normális!..: A közönségszervezőnek A munkája csodaszép. Meggyőzéssel harcol főleg, A szaktárshoz odalép: Hízelkedik eképen. I“- „Az opera mindenkié, (Hirdeti a rádió!), Lásd be, akkor a tiéd is. Itt a bérlet. Váltsd ki, jó?!’’ Az eb farkat csóvál néki, Pacsit is ad: keményet; Érzi: ez az úr személyi Kultusz nélkül nem élhet! » < ♦ %meg K. Tóth Lenke Ahogyan rajzolónk elképzeli a sporttudósításokban előforduló kitételeket *?0h, azok az igazolványképek a labdát A karcagi futballistákat nagy öröm érte. A tavasszal a Szovjetunió Burevesztnyik Szolotvinó futballcsapatát — vendégül látták, s most a meghívást viszonozták. No de, hogy kimenjenek, ehhez a legfontosabb az útlevélbe való igazolványkép. A modern technika korszakában ez jelentéktelen dolog. Hisz az igazolványképek ma már szalagon, fél óra alatt készülnek. >*. Felkeresték ezért Karcagon az egyetlen fényképész ktsz-t, hogy rövid utón elintézzék. Igenám, de... de a fényképész ktsz-ben S. kartárs fogadta őket. Azaz csak íogadta volna, mert éppen egy menyasszonyi felvétellel foglalatoskodott. Ig.y a derék futballistákat — akár hiszik, akár nem — felszólította: v Kérem, csináljanak hátraarcot és ne mocorogjanak. Eléggé edzett legények a futballisták, de bizony nem bírták sokáig. Hát még a menyasszony a vakító lámpák tüzében. Egy félóra múlva, tisztesség re essék, roszszul lett. S a kartárs segítségért kiáltott. — Karlár.snő kérem, hozzon vizet, rosszul van a menyaszony. Majd odahajolt y. , ., , , ,. f .. 7 „..a vőlegényhez, s bizalmasan s Köchcnrnaycr nagy uggycUbajjal „kikaparta megkérdezte I ,OfUl (Ha a KÖZÉRT-e3 katonáéknál raktáros.,.) !.. azt a doktornőt, aki az SZTK Szolnoki Rendelőintézet gyermekosztályán, esténként néha többet törődik a kézimunkájával, mint a gyermekek betegségének megállapítás savai, sí. a tiszaföldvári pékeket, mert sajánlják a, sót és igen kevés péksüteményre jut belőle (ez az iskolások általános panasza), ...a MOKÉP Vállalatot, mmrt a tiszaföldvári mozit már telég régen egy géppel üzemelteti. Emiatt egy előadást kb. ♦ 5—6 szünet szakít félbe. | s:s és addig csipkedje a debreceni postaigazgatóságot, — „Itt jó munka, friss iram *amíg nem váltja be több hónappal ezelőtt adott ígéretéi és (van.|-ncm javíttatja meg a szászbereki posta épületét. Gyürkőzz neki, gyúrhatod!” + *,. a kunszentmártoni földművesszövetkezet vezetösé-S van aki a tag mellé ül |gráf, amiért szombaton már elég korán zárórát tart, holott Súg: — „A nagy svung sóhse |sí:ombaío'’! délut&n lenne legnagyobb forgalom. fjó!”| .a kuncsorbai általános iskola Vll. és Vili. osztályos Szegény újonc szinte szédül: j tanulóit, mert a szünetekben és egyébkor nem viselked— Jól kezdődik a meló... \nek rendesen és rontják az iskola és az osztályok fegyelmi % átlagát. Van, aki átlag minden másnap { ... a kunszentmártoni állomás forgalmistáját,, mert És°a lfőnökZ luitTájárnik*' »október 12-én 2 óra 20 perckor indította lakitelekre a vonatot, nem várta be a szolnokit és így 14 fő hoppon maradt. i a MÁVAXJT-ot, mert bizony, reggelenként sokszor az indulás pillanatában sem tudják, hogy melyik ♦ autóbusz, melyik Irányba meqy. X -—. ■■ Lehet, kérem, 50 kg-al több?;.; ÚJONCÖRÖM Póruljárt vadászok S. kartárs ekkor olyan zavarba jött, hogy csak a szemüveg ; cserélgetésével tudta leplezni nragát. S véletlenül a napszemüvegét felejtette szemén, mikor ismét a menyasszonyra nézett, ez valahogy különösnek tűnt, s jó kollegához illőért beszólt a laboréba : . — Kartársnő kérem, ne dolgozzon, csökkentett világítás van. A futballisták ez alatt a a foilycsón pukkadoztak a nevetéstől, bár S. kartárs hol azt mondta, még csak nem is pisloghatnak a menyaszszonyra, hol pedig azt: most pihenhetnek, s visszafordulhatnak. A történethez még csak annyit — a futballcsapat délelőtt 10 órára ment fényképet csináltatni, S, fcartái* mégis a késő délutáni órákban fejezte be a felvételezést. Remélik, mire a Szovjetunióból visszatérnek, az útlevelükhöz az igazolványképek is elkészülnek. — K. F. — A z öreg Mátra zegzugos TM erdeiben rózsaszínű köntösbe öltözött a természet. A falevelek hullásával égi /időben beköszöntött a környéken garázdálkodó vaddisznók sötét korszaka. Balázs Bálint, a vadásztársaság elnöke a minap riadót fúvatott a fogásra ehezett vadászok között. Egy csendes hétköznapi este, amikor sötét felhő borította be az eget, öten indultak lesre. A vadászok a szokásos módon elhelyezkedtek és jóformán szusszanás nélkül hegyezték fülüket, hogy ezáltal egy vadkan, vagy egy ártatlan koca puskavégre kerüljön. Már több mint négy óra hoszszat kuporodtak a hűvös őszi éjjelen, de a helyzet egy jottányit sem változott. Egyszer azonban hirtelen nesz, levélzörrenés szakította félbe a vádászok álmélkodását. Bálint a törtetésből és az állat szúszogásából megállapítota, hogy jókora vadkan lehet. Elégedetten viselkedett önmagával szemben, hogy végre egy alapos terítéssel az ő neve is bekerül a vadászok dicsőség könyvébe. A vadkannak vélt sötét tömeg pedig egyre közeledett. Durva számítás szerint mintegy 15—20 férfias lépésre lehetett, amikor egyszerre dörrenlek a kétcsövű fegyi ?rek és a jövevény golyóktól elhatott teste szinte pillanatok alatt elnyújtózkodott a sárga falevélből képződött puhaszőnyegan. A vadászcimborák pedig 1 elégedetten dörzsölő ltók tenyerüket, veregették egymás vállát, sőt mielőtt a gazdagnak ígérkező zsákmá iy megtekintésére indultak volna, diadalmasan kikortyolgi tták a kulacsban lévő marad k pálinkát. Azután útnak indultak és jött a szivfájditó meglepetés. Az előbb még mag ikat hősnek kikiáltó vadászok zseblámpájának a tompa fényében egy jókora szamár j küdt kinyújtózkodva. Bah. is Bálint rögtön felismerte, hoi'y a falubeli Kaszás János bác; <nak volt a kenyérkeresője es véletlenül tévedt arra a. perifériára, ahová a vadászlesi k megkezdése óla még a vaddisznó sem jár. A sikere ■nek induló kalandnak azutvn az lett a vége, hogy a vaakiszoknak kártérítést kellett fizetniük, s ha fájt a foguk rá. ehettek jobb híján — szarná - húst! l End r é s z) — Mondja kérem, nincs valami?... — szóval tudja mire gondolok. Mire a vőlegény: — Hallja-e, minek néz maga minket? Vigyázzon, mert nem állok jót magamért. la." . Ejj.diogy ez a Volbcck milyen csúnyán „felvág-Kovácsot.. A skót utaz k A skót harmadosztályú menetjeggyel elsőosztályú kocsiba száll. A kalauz felszólítja, menjen át egy harmadosztályú kocsiba. A skót arra hivatkozik. a többi kocsi telve volt, most pedig nem hajlandó összes csomagjaival áthurcolkodni. Fél órai vita után a kalauz dührohamot kap. Amikor épp egy viadukton haladnak át, felkapja a skót egyik bőröndjét és az ablakon át a szakadékba dobja. A skót felüvölt: — Mit tett, maga őrült! Megölte a fiamat! KAKAS MARCI .HETI STRÓFÁJA ROMHAZ SEJ... Szolnokon, hej, van számos utca és minden utcán van sarok, a Beloianniszt ha végig iárom, tán harmincat is láthatok. De köztük egy sincs olyan lenge, olyan csinoska — óh szegény! — mint a Békével éppen szemben, a Rákóczi út kezdetén. — Ugye ismerik valahányan? Ki sosem látta, mondhatom, sajnálhatja, mert eme sarkon minden, de minden csupa rom. Csupa hangulat, őskor, várak ;: Törött ajtó és oszlopok —-s- mélyén* a; jeges kazamatákat, s a hóhér bárdjáf láthatod. Minő ereklye! őrzi híven á város minden honfia. még a' c.suda, hogy hő imába nem kellett foglalnia..: Te elmúlt rémek büszke árnya, házrom a város közepén, — már megbocsásd, hogy gyatra rímmé és balga szóval illetlek én. ue teltelek és becézgetlek: — Oh, hitvány a megbecsülés! Amit kaptál ezidáig. az mind semmi, az mind kevés! szobor kéne a közepébe e háznak — ugye, érthető! És lampionok, virágok száza, hogy ragyogjon az ócska kó. ü egy emléktábla aranv dísszel, amelybe ez legyen bevésve: ..PoIgá.rtárfv.csak egy pillanatra! Ez itt városunk büszkesége“ ., j--•£ — * U. i. Ezt .a-verset tegnap írtam, ma már nem egészen így van, ■ egyengetik a tetejét, homokot szórnák szerteszét. A pincében krumplis verem, de iövőre né igv leeven!
