Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-03 / 232. szám

8 megyei HISZ küldöttértekezlet elölt Köt* 1 'ti M Tmen i' v\ n K r\/ítT r> XJT - -* . i i I • - 4- *-» T 4- 4 T a Tr f I ■ * A / I X ^ 1*. A n1 / Október X3-án, vasárnap egésznapos tanácskozáson vesz részt Szolnok megye 233 KISZ s' - - vezetőnek 6800 KISZ tagjának 200 küldötte Szolnokon. A KISZ küldött­­értekezletre meghívnak ta­nácskozási joggal pártvezető­ket, Pedagógusokat, a sport­élet képviselőit, vállalat­igazgatókat is. A küldöttértekezlet rendkí­vüli jelentőségét az adja meg, Tiszaszen timrén a termelés* ben segíti a pártszervezetet az ifjúsági szövetség. A Tisza­­szentimrei Állami Gazdaság KISZ szervezete 30 holdat aratott le egv vasárnap tár­sadalmi munkában, hogy idő­re befejezhessék a betakarí­tást. A KISZ szervezetek szer­vezték meg Jánoshidán, Jász­­fényszarun és Jászboldoghá­­zán az ifjúsági cséplőcsapatok versenyét. A Járműjavító és a Tisza Cipőgyár KISZ ifjúsági ex­portbrigád,iáiról elismeréssel beszélnek az üzemvezetők és az idősebb munkások. Napja­inkban szüreti mulatságokat rendeznek Jászágón, Tisza­füreden, Tiszaburán és szerte a megyében. Az augusztus 20-i kisújszál­lási munkás-paraszt találko­zón a tiszaroffi, a türke vei, s főképpen a kisújszállási ki­­szesek tettek ki magukért. VIT-én járt ifjú kommunis­táink élménybeszámolóit ez­ren és ezren hallgatták már meg Szolnok megvében. S leg­utóbb kaptuk a hírt, Tisza­burán tizennégy fiatal — el­sőnek a m<>—ében — megala­kította az Ifjú Gárdát, a KISZ ifjúsági segítő brigádiát. Csakhát ilyen eredménnyel még nem dicsekeedhet min­den szervezetünk.A megye kö­zépiskoláiban általánosan egy­hangú és őnállőtlan munkát végeznek még a középiskolai szervezetek, nembeszélve ar­ról, hogy a diákifjúság nem is igényelte mé» minden he­lyen (például Tiszafüred) a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség létrehozását. Falun és üzemben sincse­nek még meg azok az eszkö­zök, amellyel áz ifjúsági szö­vetség vonzóvá lehelné megát a fiatalok előtt. A KISZ szer vezetek ugyan sok helyen — egyelőre még önkényesen — kerestek maguknak lehetősé­get. Tiszaőrsön és Tiszaburán hogy a Kom mnista Ifjúság! Szövetség megalakulása óta az első még ilyen tekintetben. A oárt ifjúráai szervezete létre­hozásának helyességét az ed­digi eredmények már fénye­sen igazoliák. KISZ szerveze­teink mindenütt n megvében a párt leg*o>-b és legelső se­gítőivé váltak rövid idő alatt. Ti^-aföldvárei például kis­­gyűlések tartására, közhasznú munkák elvégzésében birtokukba vették a kultur­­etthonokat, s az az örvende­tes tapasztalat, hogy azóta ezen a két helyen nagyon jó ifjúsági szervezet alakult ki. Igaz, kulturális szerveink nem a legnagyobb örömére, bár arról nincs szó, hogy a KISZ általánosan átvegye a falusi kulturotthonokat, de ahol elég erős a KISZ a falu népművelésének megoldásá­ra, ott a kulturális szervek is nyernek a KISZ ezirányú te­vékenységével. A kulturotthonok átvétele egyelőre még vita tárpvát ké­pezi, ám míg a kulturottho­nok kérdése elfogadhatóan az ifjúság javára meg nem oldó­dik. addig üres szóbeszéd ma­rad a legszebb szólam is az Ifjúság társadalmi nevelésé­nek ügyéről. Hasonlóan dön­teni kell a falusi sportkörök helyzetéről is. A falusi sport­körökben fiatal sportolók te­vékenykednek, tehát a KISZ-t illetné a falusi sportkörök ve­zetése is. Adminisztratív intézkedé­sek is segíthetnének. Például a zenetanítást kötelezővé ten­ni az iskolákban, a zenének ugyanis olyan muzikális lé­lekfinomító, emberformáló hatása van, amivel egyetlen tantárgy, de egyetlen művé­szeti ág sem versenyezhet. Az eszközökön kívül más kedvezőtlen jelenségek is ta­pasztalhatók a KISZ eddigi munkájában. Nagyon kevés helyen sikerült a falusi fiatal tanítókat bevonni a KISZ-be. A fiatal pedagógusok KISZ munkája pedig napvban meg­javíthatná a vezetést és az if­júsági szervezetek tevékeny­ségét is. Több szervezetben aránytalanul az alkalmazot­tak vannak túlsúlyban, míg kevesebben a parasztfiatalok. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség kibontakozásának út­jait keresve, nagy munkát végez jelenleg a KISZ Központ Szülőkkel, fiatalokkal, idős kommunistákkal beszélgetnek el a KISZ vezetők, tanácso­kat leérnek, egybegvűjtik a tapasztalatokat. A KISZ min­den tagja készül a közeljövő­ben összeülő KISZ küldött­­értekezletre. A KISZ küldött­­értekezlet célja felmérni az ifjúsági szövetség eddigi erő­it, elfogadni a KISZ Szerve­zeti Szabályzat, a most tör­ténő véleménykutatás alap­ján megielölni a további utat. A KISZ országos küldött­­értekezletét helyettesíti me­gyei szinten a megyei küldött­­értekezlet. Sokat várunk tőle. Azt, hogv a társadalom min­den rétegének képviseletében olyan javaslatokat, intézke­déseket, határozatokat hozza­nak, amelyek valóban hozzá­járulnak Szolnok megye kom­munista lfjús.'."l mozgalmá­nak fellendítéséhez. Borzák Lajos Készülnek a téli ruházati cikkek rA könnyűipar felkészül a lakosság téli ruházati cik­kekkel való ellátására. A ru­haipar a harmadik negyedév eddigi szakaszának átlagában 102.5 százalékra teljesítette a tervét. Az eddig vászon­­öltönyöket gyártó részlege­ket is átállították szövet­ruhák varrására. 51 000 fér­fikabátot, 68 000 nőikabátot, 72 000 gyermekkabátot, 90 000 férfiöltönyt és 73 000 . férfi­nadrágot gyártottak; Varr­tak 173.000 fiúfuhát és 119 000 leánykaruhát iS; 1— A férfi alsóruházati cikkek, pizsamák készítését megkét­szerezték. A Május 1. Ruha­gyárban a Rozgony, Tél, Do­bogó és Izland nev-ű szöve­tekből különleges kidolgozá­sú télikabátokat varrnak; A cipőgyárak is túlteljesí­tették eddig esedékes tervü­ket 6.5 százalékkal és 122 000 bakancsot, 387 000 pár férfi­cipőt, 647 000 pár női és 641 ezer pár gyermekcipőt készí­tetlek.­I i x vj\eAzlewi, dzemedéSty, Ma mutatja be a szolnoki „Tisza" mozi a LÁZ című úi magyar tilmet HA VALAKI a magyar filmgyártásról, filmművészet­ről vegyes érzelmek töltöttek időben a se­matizmus nyomta rá bélyegét a legjobbnak ígérkező ma­gyar filmekre is, ha pedig ez nem volt, akkor giccsesnek éreztük az egyes alkotásokat.: Természetesen e tekintetben csak a játékfilmekről van szó, hiszen tudományos és egyéb filmjeink világszerte elismerést arattak. — Az elmúlt évek­ben már egymásután olyan filmek láttak napvilágot, — amelyek nemzetközi viszony­latban is megálltak helyü­ket. sőt. a fesztiválokon a dí­jazásoknál is komoly mér­tékben számításba jöttek. Filmjeink technikailag, mű­vészileg is nagyot ugrottak és örömmel láttuk, hogy a fejlődés mércéje fokozatosan jobb eredményeket mutatott. Ez évben a magyar filmek egyre nagyobb közönséget vonzottak és a rövidesen be­mutatásra kerülő filmek is a siker előszelében készülnek. Egyre tartalmasabbak, hite­lesebbek a sorra kerülő al­kotások. a nagyszerű művészi teljesítmények fokozottabb rokonszenvet váltanak ki. Éppen ezért nem vitatjuk a mai napon bemutatásra ke­rülő uj magyar játékfilm, a „Láz”' sikerét sem. A történet az 1920-as években kezdő­dik, hőse egy olyan férfi, aki megjárta a harcteret, a hadi­fogságot és hazatérve onnan, minden vágya a vagyonszer­zés, saját jólétének megte­remtése. De ebben nemcsak a karrierizmus vezeti, hanem lelkesedés is, hogy életrekelt­­se, hírnevet szerezzen a ma­gyar aluminium iparnak. E kettőt összeköti és munkájá­nak értéke kétségessé válik. Izzó, szenvedélyes, de rövidle­járatú szerelem is szövődik, amely mellett egy másik vonzódás is kialakulóban van, nem szevedélyes, de sokkal álhatatosabb. A két szere­lem párharcában azonban egyik sem, győz. mert a sok rosszindulat és gáncsoskodás után történő összeomlásban a sok sikert elkönyvelő férfi a züllés útjára lépj ENNYIT RÖVIDEN a film témájáról, amelyet igen sok, hatásosan megrendezett, szí­nes mellékcselekmény egé­szít ki. A film főszerepét, Sza­bó Barna figuráját Bessenyei Ferenc kelti életre. Sok ki­váló alakítást láttunk már színpadon és filmen Besse­nyeitől, most Szabó Barna megformálásával is igen szép teljesítményt nyújt. Olyan két évtizedét, amelyben a semmiből indul el egy em­.beri karrier, hogy a népsze­rűség tetőfokáról ismét a semmibe zuhanjon.'Vad érzé­ki szerelmet és teljes kiáb­rándultságot mutatni: mind­ezt kitűnően érzékelteti Bcssenye5 Partnere a gyönyörű és tehetséges Gordon Zsuzsa, aki mesterien valósítja meg az író, Szász Péter elgondo­lásait az elkényeztetett és önző gyároslányról. Szép ala­kítást nyújt Rara Margit, egy falusi tanítónő és Kiss Manyi a részeges titkárnő szerepé­ben. • . A -,,Láz1’ című kulturált rendezése, magávalragadó színészi játéka művészi él­ményt nyújt a szép filmek kedvelőinek. (1M). A bécsi televízió adását vették Szolnokon Szolnofkon a posta által rendezett újító és műszaki fejlesztési kiállításon. .tekin­télyes helyet foglal el a tele­vízió. A kísérleti bemutatók során kedden a bécsi televí­zió adását is sikerült venni a posta műszaki dolgozóinak. A kiállítás időtartama alatt október 5-ig minden este te­levíziós bemutatót tartanak a kiállítás látogatóinak; Ötcser kétszáz férőhelyes filmszínház Wroclaivban Augusztus 31-én Wroclaw­­ban megnyílt az 5200 személy befogadására alkalmas film­színház. A korszerűen beren­dezett filmszínház óriás mé­reteire jellemző, hogy csupán a vc.ítövászon szélessége el­éri a 80 métert. A filmszín­ház szélesA'ásznú filmeket is műsorra tűz. F. Tóth Pál: HAZAFELE A törzsőrmester fehéres­** piszkos zsebkendőt ci­háit elő a zsebéből s fetíűzle valami frissen tört botocs­kára. Magasra tartotta és a menet élére lépett. A többiek hosszú libasorban követték. Néhányon cl közkatonák kö­zül azonban szégyenlették a dolgot és pár lépést hátra­maradlak. — Mi a fenének az a zseb­kendő — dörmögte Ozga Tóni, egy sűrűszemöldökű, karvalyorrú honvéd. — Ne­kem nincsen féltenivalóm, mint a törzsnek., — Hagyd rá — legyintett mérgesen Bozóki Laci — lá­tod, hogy be van rézéivé. Még a pisztolyát is eldugta az előbb egy bokorba. — A nadrágszárát meg rá­húzta a birgerli fölé — nye­rített fel hangosan a folyton röhéeselő Horváth Jancsi — fél, hogy tán tisztnek vélik az oroszok. — A tisztek közül ugyan kevés jön hazafelé — kap­csolódott a beszélgetésbe még valaki, akit nem is ismertek, mert valahol az erdő szélén csatlakozott hozzájuk. Többen is rábőllntottak azok IjőzUI. akik hallották. *— Ügy igaz! A tisztek megfutottak egy szálig. Egy sem akadt közöt­tük, aki azt mondta volna ott a kis osztrák falucská­ban. a válaszúton: Fiúk, ha­zafelé! — Nem, ilyen nem akadt. Még a jóindulatú és emberségesnek látszó Sza­badi százados is csak annyit tudott mondani: Mehettek, amerre akartok! — s elin­dult <! gépkpcüján a végte­len * karavánba besorolva nyugatra. Persze, nem is nagyon mondhatott volna mást, hi­szen ha azt mondja: Utá­nam! — talán senki sem hallgatott volna rá. Így hát maradék tekintélye megóvá­sára, hogy azon még az utol­só percekben se essen csorba, szélnek eresztette a százai­dat. S a század — a nagy­részt fegyvertelen közlegé­nyek s az úgy ahogy felfegy­verzett tisztesek, lassan el­­széledtek. Bevették magukat az erdőbe és ott várták, hogy elvonuljon a front vihara. — Aztán megindultak arra, amerre a hazájukat sejtet­ték, kelet felé. Mentek a fel­kelő nap irányába. Még osztrák földön jártak, valahol Wiener-Neustadt irá­nyában. amikor kibukkantak az erdőből. Olyar hirtelen és váratlanul, hogy meglepőd­tek. Csak álltak az erdőszé­len. Ott futott előttük a fe­hér országút s már látszott is néhány ház távolabb. Szembe velük emberek jöttek, civilek, németül be­szélgettek. De hogy kik vol­tak, nem lehetett eligazodni rajtuk. Csak eltűntek az er­dőben. Olyan vándorfélék le­heltek, akik a háború elvo­nulása után hazafelé igya* kéziek a saját falujukba.• Mi tagadás, a katonák most még tőlük is féltek egy ki­csit; Aztán elindulták. Elől az a hóbortos törzsőrmester a zsebkendővel s utána a töb­biek. Legszívesebben leültek volna a fűre, vagy elbúj lak volna, de már nem lehetett. Menni kellett valamerre s ők haza akartak jutni, ha­zafelé pedig csak egy út ve­zetett, a falun keresztül, a házak előtt. jl/t entek tehát a törzsőr­­mester után, akit most a pokolba kívántak volna legszívesebben — és nagyo­kat hallgattak. Az izgalom a torkukra forrasztotta a szót. Mi lesz, hogy lesz? — senki sem tudta. Mint ahogy azt sem tudták bizonyosan, hogy mi igaz abból a sok mende­mondából, melyet a fronton túli állapotokról hallottak ezídáig. Vérengzés, gyilkos­ság, rablás, fosztogatás.. -. volt ezek közt a rémes törté­netek között minden — amellyel az otthon után só­­várgó legénységet próbálták elriasztani a szökéstől. „Szijgyártósegéd lett Nagy­körös polgármestere — tálal­ta a szenzációt az „Összetar­tás ’• című nyilas lap még a tavasz elején. Debreceni Bá­rány Károly volt a cikkecske aláírója, az egyokri „Turu­­lista" vezérből nyilas újság­íróvá vedlett fajmagyar. „Az újság írta’’ — „a rádió mondta” — fűzték hozzá a hír terjesztői a legnagyobb nyomaték és szavahihetőség kedvéért, s mivel az újság csak a tisztek, meg a puce­tek kezében forgott, minden hír, ami hazulról jött, mér­hetetlenül felduzzadt és meg­változott, mig az egyszerű közlegényhez eljutott. Féle­lemmel vegyes kíváncsisággal hallgatták tehát s alig akadt, aki szót emelt ellene. Még az igaz dolog is visszájára fordult ebben a világban. — Mert a szíjgyártósegédről szóló hír tényleg igaz volt, de ezt úgy mondták cl, az újság­ban is, élőszóval is, mint « legborzasztóbb dolgot, amit életében megérhet az ember. S az egyszerű szíjgyártóse­géd, aki polgármesterré lett városában, úgy jelent meg az otthonuktól távolélők képze­letében, mint az anarchia, a felfordulás, a fejetetejére ál­lított világ eleven példája. Ez így volt jó a tisztieknek, a pozíciójukhoz görcsösen ra­gaszkodó alkalmi vezérek­nek. Amíg a legénység fél attól, ami odaát van — okos­kodtak — addig a lógás gon­dolatától is ijedezik. De a háború gyors kime­netele szétfújta ezeket a lég­gömböket. S az egyszerű ka­tonák, amikor válaszúira ke­rült a sor, igen kevés kivé­teltől eltekintve megindultak hazafelé. Az otthonhoz fűző­dő szálak erősebbek voltak mindenféle kényszernél, min­denáron csak menni akartak haza — haza.­— Sztoj! hangzott a kiáltás i a kis osztrák falucska, szélén. Szétterpesztett lábbal álló kis tömzsi katona állta el a libasorban haladó ma­gyarok útját. Mindegyik meg­állt és kíváncsian pislogtak a prémkucsmás, géppiszto­­lyos katonára. — „Most mi lesz?'1 — néztek egymásra tétován. A törzsőrmester is hátracuríkkolta piszkos zseb­kendővel, csak Ozga Tóni állt mereven a sor elején, mintha megbabonázták volna. Nem mozdult egy tapodtat sem, hm r - -— Kildá pajgyatye tett föl most valami kérdést a kis orosz. Volt aki megértette, s mutogatni kezdett kelet felé. Hazas hazafelé ;:: ==» Pasli — intett a vörös­­csillagos katona, s mir.dany­­nyian megértették, géppisz­tolya biliéütéséből, hogy men­­niök kell valahova. . .. Hát elindultak abba az irányba, amerre az orosz mutatott. A z udvar, amelybe bete­­relték őket, megszokott falusi udvar volt. Akaratlanul is sorbaálltak, mint ahogy a kihallgatáson szokás arccal a ház felé és várták, ismét vár­ták: „Most mi lesz?” Tiszt lépett ki az ajtón. — Végignézett rajtuk, s megis­merhette az egyenruhájukat, mert azt kérdezte: — Magyar? Az arcok felderültek az is­merős szóra. Mágyar ... Ma­gyar — hangzott innen is, onnan is. A liszt végigment a sor előtt, mint a szemlén szokás. Lassan ment, alaposan szem­ügyre vette őket, mintha az arcukról próbálná leolvasni, kifélék, mifélék. — Of leér nyet? — hang­zott az újabb kérdés. — A némethangzású oficér szót ismét megértették, kétségte­len azt kérdezi, van-e közöt­tük tiszt? •— Nincs, nincs — tiltakoz­tak erélyesen. Csak a törzs­­őrmester húzta össze magát, mintha érezné, hogy hajszá­lon függ a további sorsa. A szovjet tiszt most pár lé­pést hátrább lépett, hogy mindegyikőjüket lássa, s az­tán csak annyit mondott ke­ményen, minden szót meg­nyomva: — Vojna kaput! — s nézte arcukon a hutást, •—Vojna, vojna, ízlelgették a szót, mit is jeleríthet. A i,kaput’’ nem volt már isme­retlen, fegyverüket eldobáló németektől eleget hallották. =- Vége, vége-.-.-, Ozga Tóni szólalt meg elő­ször; — Értitek? Vége a hábo­rúnak, — azt mondja bizto­san. A mosoly ismét megjelent az arcukon. Milyen egyszerű ez a két szó — vojna kaput — s mi­lyen nagy dolgot jelent —1 vége a háborúnak... Bólogatni kezdtek * értik, értik. A tiszt most hallgatott egy darabig, mintha fontolgatná, mit mondjon még, azután csak annyit mondott paran­­csolóanr de mégis valami lágysággal hangjában: — Pasli, pasit domojl — S kelet felé mutatott jobbke­zével. í ' sodilatos, hogy milyen könnyen tanulja az em­ber a szavak éielmét, ha a szíve is segít hozzá. Megér­tették, vagy inkább megérez­ték világosan és határozottan — a tiszt azt mondja nekik — induljanak hazafelé. Csuda tudja, mi ütött me­gint Ozga Tómba, ebbe a sö­tétszemöldökű nyurga le­génybe, de úgy- vágta össze bokáját, hogy csak úgy csat­tant maid pedig tisztelgésre emelte kezét. A többiek is követték példáját. Aztán va­laki — vem tudták maguk sem később, hogy ki is volt az — balraátot és induljt ve­zényelt. s kikanyarodtak a szűk kiskapun. A tiszt még nézett utánuk egy darabig, aztán csak annyit mormogott r— domoj — domoj;; s Befordult a tornácra, ahol már várt rá a mokány kis katona valami üzenettel. Azon a tavaszon sokezer magyar katona, sok-sok el­hurcolt levente meg idegen­ben sínylődő deportált dúlt hazafelé, támas2kodhat a nárl a HISZ-re

Next

/
Thumbnails
Contents