Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-22 / 248. szám

wläg moimmtEGfEsmErBKí^np-A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA aa i II. évfolyam, 248. szám. BnmaamMni ARA; «50 FIM,ER. 1951. október 22. kedd. Negyven esztendeje. A karcagi Béke Termelő­­szövetkezet pártszervezete a tavasszal versenyt kezdemé­nyezett a brigádok és a mun­kacsapatok között. A cél az volt, hogy tervszerű gazdál­kodással növeljék a termés­hozamot és csökkentsék a termelés költségét. A párt­­szervezet a zárszámadás kö­zeledtével értékelte a szövet­kezet idei munkáját, mely meggyőző jó eredményt mu­tat. Cukorrépát 81 holdon termeltek és holdanként 148 mázsa termést takarítottak be. Most úgy tervezik, hogy jövőre az idei terület több mint kétszeresén, 165 holdon ültetnek cukorrépát. Jól fize­tett a rizs és a kukorica is. Rizsből 190 holdról 16 má­zsás átlagtermést értek el, a 280 hold kukorica termésho­zama felül van a holdanként! 20 mázsán; A pártszervezet a versenyt az új gazdasági évben is tő-MAI számunkból ............ i rnmii írn 111111111m..................... „Szálíj te büszke ének,,.' $ÚH&áiU fttledb Befejeződött a martfűi: gyilkosság tárgyalása j Jó a pártszervezet munkája — eredményes zárszámadásra készül a karcagi Béke Tsz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hajnala kö­szöntött az oroszországi proletariátusra, az elnyomott osz­tályokra. Képünk: rohamoznak a Vörösgárdisták. IF.TmTTTrTTTTTTTTTTTTTTrrTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTT Teremtsünk szorosai kapcsolatot a magyar és a szovjet emberek között vábblendíü, amelynek ered­ményeiként az árpát már 200 holdon, az őszi búzát 800 hol­don tették a földbe és elve­tettek 46 hold őszi takar­mánykeveréket; Ügyes szá­mítással a növénytermelési brigádok tagjai úgy határoz­tak, hogy a búza vetést erű - létét 143 hóiddal csökkentik és ezen a területen cukorré­pát és az állatállománynak szükséges takarmányt ter­meli. Ez persze nem jelenti azt, hogv kevesebb lesz a búza 1 érmésé, mint az idén volt. Ügy tervezték ugyanis, hegy alaposabb talajmunká­­vaJ, nagyobbarányú műtrá­gyázással holdamikint két má­zsával növelik a búz,a ter­méshozamát. A jó gazdálko­dás gazdag zárszámadást eredményez. Az eddigi becs­lések szerint egy munkaegy­ség értéke 50—55 forint lesz. Négynapos zárszámadás előkészítő tanfolyam kezdődött hétfőn Kenderesen Szolnok megye mezőgaz­dasági termelőszövetkezetei­nek olyan könyvelői részére, akik nagyobb szakmai képe­sítéssel nem rendelkeznek, hétfőn négynapos zárszám­adás előkészítő tanfolyam indult Kenderesen. A tanfo­lyamon képzett szakelőadók, -....... a megyei tanács termelőszö­vetkezeti osztály vezetői is­mertetik a gazdasági év mér­legének elkészítésével kap­csolatos fealdatokat. A kép­zettebb könyvelők pénteken és szombaton kétnapos érte­kezleten tárgyalják meg a tennivalókat. (MT I.) Több mint 11 millió példányban jelentek meg magyar írók müvei a Szovjetunióban A szovjet hatalom négy év­­izede során magyar írók és költők művei igen nagy pél­­'ányszámban jelentek meg a Szovjetunióban. 1917-től nap­áinkig mintegy negyven ma­gyar író 429 művét adták ki 1 465 000 példányban. A ma­gyar írók alkotásai a szovjet rszág 29 népének nyelvén elentek meg. A két világháború közötti döszakban a legnagyobb nép­­zerűséget a hős forradalmár s író, Zalka Máté könyvei ér­ék el. Petőfi műveiből eddig 28 részleges, illetve teljes ki­adás készült, összesen 621 000 példányban. Meghaladja a 600 000-t Mikszáth írásai szovjet kiadásának példány­száma is. Jókai Mói~nak ed­dig két könyve került kiadás­ra, csaknem félmillió példány­ban. Nagy példányszámot ér­tek el Móricz Zsigmond, Gár­donyi Géza és Tömörkényi István írásai is. 1956 elejétől 1957 október 1-ig 31 magyar könyvet adtak ki a szovjet kiadók és ezeknek példány­száma meghaladja a két és félmilliót.---------------— -■ ■ ■ Negyven évvel ezelőtt Moszkva és Leningrád közötti vasútvonal mentén fekvő Torfanov Balótán dol­goztam, amikor jött a hír: kitört a forradalom. A gyár­ból gyakran kijártunk fa­lukra. Ismertem a szegény munkások és muzsikok éle­tét. Nagy nyomorúságban él­tek. Voltam olyan lakások­ban, ahol sem ágy, sem szek­rény nem volt, a lapos ke­mencén aludtak. — A cár atyuska képe az örökmécses­sel azonban ott függött majd­nem minden lakás falán, mint valami főszenté. Hihe­tetlennek hangzott, hogy ez az elnyomott nép megdön­tötte a cári zsarnokságot. Pedig valóság volt. Ez mu­tatja, milyen nehéz volt el­vezetni az elnyomott népet a győzelemhez, a felszabadu­láshoz. Ezt a nagy munkát a párt végezte el, Lenin elv­­társ vezetésével.’ Azon a napon haza is szállt a gondolatom, oad, anoi 'a gyermekéveimet töltöttem. — Harmadik elemibe jártam, amikor a kis házunkat elár­verezték. Akkor petróleumra sem jutott, sötétben ettük meg a lemorzsolt főtt kuko­­riát, sokszor még az sem volt. Eszembe jutották a buda­pesti inas-évek. Három hosz­­szú év. Heti háromkorona fizetés. A fényes kirakatokon át de sokszor néztem vágya­kozva, korgó gyomorral az élelmiszerektől roskadozó pul­tokat. De jó lett volna 5 deka töpörtyű is sokszor. Egy hat­emeletes új épületnél mint villanyszerelő tanonc vasbe­tonba véstem a viVanycsöve­­ket. Kezem a sok véséstől fele volt sebekkel. Délben, amikor a pallér jelezte az ebédidőt, hányszor lementem az utcára sétálni, hogy a többiek ne lássák, hogy év nem ebédelek. — Ebéd. után ..újult erővel” éb°*en véstem a vasbetont tovább. Nemcsak Oroszországban de nálunk is siralmas volt a szegény munkás élele. S ak kor arra gondolám, vajon ná­lunk mikor győzi le a mun­kásság kizsákmányolod? Később a szibériai tábor hói európai területen egy gyárba kerültem dolgozni Sok-sok kellemes estét töl-A következő esztendei ió termés alapit vetették meg a Patotási Állami Gazdaságban Nehéz körülmények zött, szinte éjjel-nappali munkával dolgoztak a Palo­­ási Állami Gazdaság gépesí­­ési munkásai. Igyekezetük áradozásuk eredményre ve­zetett. Október 17-én a gaz­daságban befejeződött az őszi 'etés. 1217 holdon került öldbe a gabona, illetve az eszi takarmánykeverék és a epce. A gépesítési dolgozók egyébként teljesítették az éves tervet. 41.500 norrr.íl­­oldnyi talajmunkát végez­­tek el, s ezzel jelentős mér­tékben ii^zzájáruiiak a gaz­­tffl&áű tervének teljesítéséhez. k'ö- A Palotási Állami Gazdaság­ban, 540 hold átlagában 14,74 mázsa búza termett holdan­ként, őszi árpából pedig 400 kát. holdpn 16.30 mázsa. A besenyszögi termelőszö­vetkezetek búza termésátla­ga 10—11 mázsa, nagyjából meg is közelíti a gazdaság eredményeit. A község egyé­ni parasztjai azonban min­den igyekezetük ellenére ala­posan elmaradnak, a tsz, de legfőképpen az állami gaz­daság mögött. Besenyszögön ugyanis az egyéni gazdas#« gok kenyérgabonatermtsi át­laga 3—7 mázsa holdanként. Ezek az eredmények is szem- * betűnően igazoljál! a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét. A nehéz körülmények kö­zött. rossz talajadottságok mellett gazdálkodó beseny­szögi egyénileg dolgozó pa­rasztok számára is a társu­lás, a szövetkezés fog végső megoldást, jobb életet terem­teni. Úgy hisszük, hogy most, .az új gazdasági év kezdetén számosán lesznek, akiket gon­dolkodóba ejt ez a körülmény és nem a múltba, hanem a jövőbe tekintenek. Megfog­ják egymás kezét és rövide­sen megvetik a társulás, a nagyüzemi gazdálkodás alap­jait, — k;i — töltem orosz családoknál' és ezeknek a látogatásoknak tudható be az a mélységes barátság és szeretet, ami mám akkor közöttünk kiala­kult cs mélyen él még ben­nem. Négy évtized telt el azóta és bizony nagyot változott a világ. 13 évvel ezelőtt a szov­jet katonák elhozták a mi szabadságunkat is. A zokkal a szovjet kato­­** nákkal és családjaik­kal, akiknek sök-sokezer test­vérük életüket áldozta a mi szabadságunkért, találkozni, barátkozni kell. Ügy érzem, jobban kellene elmélyíteni ezt a barátságot. Ne csak a magyar és szovjet politikai és gazdasági vezetők találkoz­zanak, hanem a. Magyaror­szágon tartózkodó szovjet ka­tonák és családjai a magyar családokkal. Az igaz barátok mindég együtt vannak, jóban, rosszban. ’ Sízinte hiányzik, ha egy nap nem találkoznak. Másnap már keresik egy­mást, mi az oka a távolma­radásnak. Bár van örvendetes jelen­ség. A Szovjetunióba magyar delegációk mennek és Ma­gyarországra szovjet delegá­ciók. Termelőszövetkezeteket, génállomásokat látogatnak, művész együttesek szerepel­nek mindkét országban, de ezen túlmenöleg a családok találkozását látnám célrave­zetőnek. AJ ekünk levelezőknek is *■ '• elsőrendű kötelessé­günk kell hogy legyen a ma­gyar—szovjet barátság gon­dolatát nemcsak napirenden tartani, hanem minden erőnk­kel segíteni és elörevinni. Javasolnám, hogy hozzuk össze a szovjet és magyar levelezőket, mely szintén a barátság elmélyítését vinné előre. SZABÓ JÁNOS levelező, Szolnok. «^ ^ -»» — KODÁLY ZOLTÁN ünnepségek Kodály Zoltán Kossulh-di­­jas zeneköitőnk 75. születés­napjának köszöntésére és megünneplésére országszerte készülnek a dalosok. Az ősz folyamán előreláthatólag tíz vidéki városban rendeznék Kodályt hangversenyt: köztük Kecskeméten, a zeneköltő szülővárosában, Karcagon, Pécsett. Székesfehérvárott és Győrött. — Több hangverse­nyen egyesített énekkarok Kodály Zoltán Forr a világ című alkotását is előadják. Megérkeztek Ausztriába a dominicai köztársaság­ból visszaküldött magyar disszidensek Becs (MTI). Pénteken meg­érkezett a dominical köztár­saságból Ausztriába 287 ma­gyar dísszidens. A kivándor­lási ügynökök 1150 elhurcolt magyar közül visszaküldték azokat, akik nem tudtak, vagy nem akartak rabszolgmunkát végezni a dominicai ültetve-* nvekaa, . ' A harmadik negyedév mérlege VOLTAK, AKIK kételkedtek, olyanok is akik lehetetlen nek tartották, hogy ebben az évben rendbe tudjuk hozr gazdaságunkat. Az év elején — még valóban nehéz is vol elképzelni —, hogy néhány hónap alatt meg lehet szilárdí tani a népgazdasági tervek tekintélyét, elejét lehet venni a szárnyát bontogató inflációnak, meg lehet szüntetni a anarchia szülte tékozlást, pazarlást. S hogy mégis sikerült elérni, amit csak kevesen mertek remélni, ez a Szovjetunió és a baráti államok ön zetlen segítségén túl — a magyar munkásosztály érdeme A rend helyreállítása és a kártevők leszerelése után azon nal hozzáfogtak, hogy újra megindítsák a termelést, az üzemek életét visszavigyék a békés, szorgalmas hétköz napokba. Hogy az igyekezet nem volt hiábavaló, azt mutatják á harmadik negyedév eredményei. Megyénk iparvállala tai, üzemei szeptember végére összességükben nemcsak elérték az elmúlt év azonos időszakának termelési szint­jét, hanem 1,4 százalékkal túl is szárnyalták; Tehát nemcsalt mentettünk, egyhelyben topogtunk hanem építettünk is. És ez csalhatatlan jele annak, hogy jó irányban haladunk, nem tudnak erőt venni rajtunk gazdasági pangás rémei, mint az infláció, munkanélküli­ség, elszegényedés. A TERVSZERŰ termelés növelte az árualapot, ossz hangbahozta a forgalomban lévő pénzzel. S ebből a mun­kából megyénk üzemei is derekasan kivették részüket Hogy csak a legfontosabb közszükségleti cikkeket említ­sük: bőrcipőből 170 000 párral termelt többet iparunk mint egy évvel előbb —- sokkal több felnőtt és gyermekruhát ugyanannyi vajat, péksüteményt stb. gyártott. Ipari anya­gok közül vasöntvényből 15, cellulózéból 14,6 százalékkal készült több, mint egy évvel ezelőtt. Viszonylag csökkent a tejüzemek, sütőüzemek, malmok termelése az elmúlt év­hez képest. Ez azonban semmi rosszat nem takar. Ugyanis a begyűjtés megszűnésével a dolgozó parasztság nagyrésze újból önellátó lett, kevesebb kenyeret, tejet stb. vásárol. Tekintve, hogy megyénk lakosságának nagyrésze falusi és a dolgozó parasztsághoz tartozik — ezekből a cikkekből észrevehetően kevesebb kell, mint a begyűjtés idején. Meg lehetünk elégedve üzemeink tervteljesítésével is. A minisztériumi ipar 2,2, az állami helyi ipar 25,1, a szövetkezeti ipar összesen 15,5 százalékkal túlszárnyalta a harmadik negyedévben termelési tervét. Ez azt jelenti, hogy a népgazdasági tervek tekintélye hiánytalanul hely­reállt. legalábbis a termelés mennyiségét, értékét illetően. NEM VOLNA HELYES azonban' —,'Tia a kétségtele­nül vitathatatlan eredmények — mellett nem szólnánk né­hány szembetűnő hiányosságról is, mikor a harmadik ne­gyedév munkáját mérlegeljük. így pl. korántsem lehetünk megelégedve az összesí­tett eredményekkel, ha figyelembevesszük, hogy komoly végleteket takar. A megyei minisztériumhoz tartozó ipar­­vállalatok összességükben ugyan 2,2 százalékkal túlszár­nyalták tervüket, azonban ez nem jelenti azt, hogy mind­egyik üzem teljesítette előirányzatát így pl. olyan fontos üzemek maradtak le, mint a Jászberényi Apritógépgyár, Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó és a Törökszentmik­lósi Malomipari Vállalat. Pedig ezekben arra sem lehet hivatkozni, hogy szorosak voltak a tervek, mert hiszen erre az évre az jellemző, hogy a tervfeladatok megállapí­tásakor legtöbb helyen az év elején adott — s akkor még kevés kilátással biztató helyzet alapján szabták meg az állami feladatokat. 1 S éppen ez a másik szembetűnő hiba. Igaz, hogy 14 nagyüzem közül 11 túlszárnyalta tervét, azonban ennek ellenére — sok közülük — nem adott olyan termelési érté­ket a népgazdaságnál!, mint tavaly vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint ahogy azzal tervteljesítési mutatói eldicsekszenek. Ez arra vall — és ezt is meg kell mondani —, hogy a tervfeladatokat erre az évre — talán épp az előbb emlí­tett évelejl kilátástalanság miatt — túl lazára szabták. Legkirívóbb ez a nehézipari üzemeknél, melyek nem ke­vesebb, mint 17 százalékkal állíterttak maguk elé kisebb tervfeladatot, mint a tavalyi tényleges termelés. Kisebb mértékben ez a helyzet az élelmiszeripari üzemekben — indokoltan — és a helyi ipari üzemekben indokolatlanul. Pedig nem kell különösebben magyarázni azt, milyen hátrányai vannak az ilyen bátortalan, könnyen túlhajtható terveknek. Végső soron odavezetnek, hogy megszakad a bővített újratermelés láncolata, ami pedig minden elkép­zelhető társadalmi forma létfeltétele. E TEKINTETBEN — csak egynéhány üzem találta meg a helyes utat —. Pl. a Tisza Cipőgyár 22,4 százalékkal többet produkált, mint egy évvel ezelőtt s ez alig több. mint 100 százalékos tervteljesítést jelent itt. Hasonló a helyzet a Bútorgyárban, a Megyei Mezőgazdasági Gépja­vítóban, Tejipari Vállalatnál és a szövetkezeti üzemekben. Ezeken a helyeken nem veszítették el iparunk szocialista perspektíváit, nem keresték a könnyebb utat, t. i. a köny­­nyen e’érhető és túlhajtható célt. Ezzel szemben kevésbé helyes az, hogy pl. a tégla­gyári egyesülés 111,2 százalékkal — tervteljesítés szerint — mint a megye egyik legjobb üzeme jöhet számításba, ugyanakkor 3 százalékkal kevesebbet termelt, mint tavaly. Hasonló a helyzet — indokkal a cukorgyárban, malomipar­ban — kevésbé magyarázhatóan az Aprítógépgyárban, Ve­gyiművekben, Üveggyárban, Járműjavítóban és másutt. Kétségtelenül komoly szépséghibája még ez a har­madik negyedévi munkának. Még akkor is hátrányos és gazdaságilag megengedhetetlen — ha nagyon is tudjuk és értjük —, hogy a tervek készítésének Idején miért nem lehetett teljes felelősséggel célul tűzni a tavalyi ténylege­sen elért termelést. EZ AREA FIGYELMEZTET, hogy a negyedik ne­gyedévban — az esztendő utolsó Stádiumában — most már nemcsak globálisan, hanem üzemenként is el kell érni a? elmúlt év termelési szintjét. Terrpészetpsen c$gk ott, ahol j szervezés, a feladatok módosulása és az anyagellátás —r ■ nem úKÍ2is.Q]ja a termed csökkentését« IPzzt&l i

Next

/
Thumbnails
Contents