Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-22 / 223. szám

Őszinte beszélgetések a munkaversenyről

FOLYIK A VER

„BOLDOG ARÁBIÁBAN“

Az Arab félsziget kies pusztáihoz képest a délnyugati csúcsában elhelyezkedő Jemen királyságot művelt mezőgazdasági területei, oázisai, gazdag városai miatt „Boldog Arábiának" hívták. E közel 195 ezer négyzetkilométer nagyságú országban körülbelül 4,5 millió lalkos él; — Uralkodója Taiz-ban székel;

Jemen londoni követsége a (közelmúltban a következő szövegű nyilatkozatot tette közzé:

„Britt repülőgépek a pusztítás minden eszközét felhasználva folytatják támadásaikat Sukier körzetében szabad Jemen területén; Ez a

britt kormány részéről kísérletnek tűni/k, hogy fegyveres erővel foglalja el a fenti területet, s ezzel megsérti a két ország közötti megegyezést. E ténykedése az Egyesült Nemzetiek alapokmánya elveivel ellentétben áll’* Térképünkön vastag, harántvonalkázottan ábrázolt területet, a Beihami sejkséget Jemen saját országrészének tekinti. E területet bombázza főképpen az angol légi flotta, továbbá a szomszédé« hatáimeniti falvakat: Baidát, Katabák A nyű mutatja a brit gépesített csapatok behatolási irányát Jemen területére;

'Az éllenforradaliam után üzemeinkben, bányáinkban és mezőgazdasági szektorainkban mondhatjuk, újra éledeztek a munkaversenyek, melyek különböznek az eddigi formális és sablonos versenyektől. A kezdet nem volt könnyű, mert az ellenség minden erővel azon volt, hogy hazug propagandájával, a versenyben elkövetett hibák felnagyításával és félremagyarázásával akadályozza a szocialista munkaverseny kibontakozását;

Dolgozóink ma már meg vannak győződve a munkaverseny előnyéről, ismerik célját és azon dolgoznak, hogy formájában is megtalálják azt a helyes utat) amely nekik és a népgazdaságnak is hasznot jelentenek.

Nézzük meg, mit mondanak az illetékesek, a dolgozók:

A szakszervezeti elnök:

— Célja a munlkaversenynék ma — mondja Sebestyén János, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke — elsősorban a gazdaságos termelés, amely megköveteli a terv maradéktalan teljesítése mellett a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését és a legnagyobb takarékosságot, úgy az anyaggal, mint a ráfordított idővel. Ehhez járul még az elkészített munkának minőségi követelménye és a kivitelezés ütemszerűsége;

Komoly segítséget ad a Minisztertanács és a SzOT elnökség közös határozata, mely szerint az 1957. év második felében az eredmények alapján értékelik az élüzem cím elnyerését,, továbbá kimondja a határozat, hogy értékelni kell a kiváló dolgozók eredményeit és a megfelelő kitüntetés mellett pénzben: jutalomban kell részesíteni őket. Ugyanez vonatkozik a szakma kiváló dolgozójára ÍS;

A verseny feltételeit — mondja Sebestyén elvtárs — helytelen volna, ha a szakszervezet, vagy a gazdasági vezetők szabnák meg. Éljenek iránymutató javaslatokkal, de végérvényesen a munkások szabják azt meg, hogy milyen verseny-jeladótokat kívánnak megoldani. A dolgozók látják és érzik, hogy munkaterületükön hol van az a gyönge pont, amit vállalásukkal ki tudnak javítani, s mi az, amit el tudnak érni.

Ugyanez a helyzet a verseny értékelésénél. Döntsék el a vetélkedő dolgozók, hogy kié az elsőség. Ki teljesítette

legjobban vállalását, hisz ők a szakavatottak; így aztán a közös döntés után a jutalmazottat nem érheti rágalom;

Helytelen volna ha az üzemekben ismételten arra törekednének, hogy a dolgozók 99 százaléka versenyben legyen, mert ez felületes, alapnélküli vállalásokat eredményezne, vagy ahogy egyes gyárakban csinálták, előre lenyomtatták a felajánlásokat. A dolgozóknak nem látszólagos versenyre van szükségüki hanem valóságos, élénk, a reális élettel egybekötött, igazi szocialista vetélkedésre, melyen keresztül érzik a versenyzők, hogy kézzel joghatólag emelkedik életszínvonaluk és fejlődik az ország gazdasága is.

Egyáltalán nincs arra szükség, hogy egyesekből sztárokat csináljanak készákarva. mint régebben, amikor a kiváló dolgozók száma tényező volt az élüzem cím elnyerésénél.

A munkavereieny mozgalomnak van még egy igen fontos feladata is — mondja Sebestyén elvtárs —, el akarjuk érni, hogy a dolgozók érezzék, hogy részesei az üzem vezetésének és valóban részt is vegyenek aktívan abban. A versenyvállalásoknál a dolgozók által tett javaslatokat feltétlen karolják fel a vezetők, értékeljék. Minden javaslat megérdemli, hogy ne csak formálisan, hanem aprólékosan, részleteivel is foglalkozzanak vele. Közöljék a dolgozókkal azt is, ha megvalósítható a javaslatuk, de azt ist ha nem, és alapos, érthető megindokolással hozzák a döntést a javaslattevő tudomására;

A szakszervezetnek fontos munkaterülete a verseny szervezése, mávtel érdekvédelmi szerv, s a dolgozók érdekeit csak akkor tudja tökéletesen képviselni, ha a növekvő igényeknek megfelelően maga is harcol a verseny feltételeinek megteremtéséért;

A Jászberényi Fémn>o/nó igazgatója

azt mondja: ha őszinte akarok lenni, mondhatom, eddig azért csináltuk a munkaversenyt, mert. muszáj volt. Azonban most érezzük a hiányát, hogy az a régi rossz is mennyit segített az üzem eredményeinek alakulásán. A dolgozók intenzitása a versenyben jobb volt, tökéletesebben kihasználták a munkaidőt; Igaz, most sem kell

nálunk noszogatni az embereket a munkára, de tavaly például ott volt az árvízműszak, amikor olyan eredményt értünk el, amit azóta sem tudtunk túlszárnyalni;

A dolgozók igen is akarnak versenyezni, hiába mondják egyesek az ellenkezőjét. Nálunk 2—3 hónappal ezelőtt Kovács elvtáns spontán versenyre hívta ki munkatársait az egyik aktíván.

A szakszervezetet nem kívánom megsérteni, de én szerintem semmi szükség a százalékot emelő versenyre, mert nem reális és fontosabb a gazdaságosság emelése. A dolgozók részéről különösen, mert nem közömbös senki számára sem, mennyi lesz az évvégi nyereségrészesedés. Ma az üzemünkben olyan munkálatok vannak kialakulóban, hogy az egészséges, újszerű munka verseny segítséget adhat az üzem termelési eredményeinek növekedésében, s a dolgozók anyagi részesedésének emelkedésében. Ez a feladat minket is, a műszaki vezetőket komolyabb munkára ösztökél.

Az Avrítógépgyár tervosztály vezetője

Az a véleménye, hogy bizony a dolgozó szemében a munkaverseny hibái, s főként a sablonos, formális versenyek sok esetben nevetségessé tették azt; Ilyenek voltak az irodákban tett látszólagos felajánlások, hogy például X. V. adminisztrátor 5 levéllel többet ír meg ebben a versenyhónapban. Verseny csak ott, olyan területen legyen, ahol van is rá mód, lehetőség.

Ma a munkaversenynél a legfontosabb, hogy úgy szervezzük: az kézzelfoghat ó, könnyen érthető, gyakorlati legye-'-. A legegyszerűbb értékelési módokkal elősegíthetjük. hogy a dolgozók tisztán lássák eredményeiket. Nem lehet sémát szabni az üzemekben, mert más a lehetőség az egyedi gépeket gyártó vállalatnál, s más a lehetőség a sorozat, vagy szériagyártásokkal foglalkozó üzemeknél;

A Járműjavító négy brigádvezetője

Tóth János Ernő, a rúgókovácsok brigádvezetője elmondja, hogy elsőnek indítottak versenyt a bányászok felhívása után brigádjával. — Azóta se értékelték ezt

a versenyt,- atnä bizony a brigád tagjainak a kedvét eléggé elvette, pedig havonta ócska, használható anyag felhasználásával több tízezer forint megtakarítást értek el.

Csornán elvtárs mondja: — Mi még csak megvagyunk anyaggal, mert mint kovácsok, ócska kocsitengelyből nyújtunk idom- és gömbvasakat, de kérdés, hogy a népgazdaságnak gazdaságos-e ez, mert mi úgy látjuk, hogy nem.

Joó József művezető szerint: — Nekünk művezetőknek nagy segítséget ad az egészséges munkaverseny és szerintem elsősorban a művezetők feladata, hogy azt jól szervezzék meg. De a munkaversenynél szükséges, hogy felettes szerveink is biztosítsák a vetélkedés feltételeit.

Csák László osztályvezető szerint az 5 területén versenyterületet ad az anyagtakarékosság, továbbá az egy munkadarabra eső bérköltség csökkentése, mely szorosan összefügg a munkaidő kihasználásának megjavításával.

— Lehet, hogy a munkaverseny feltételeinek megkövetelését erősebb hangon kérjük felsőbb szerveinktől, de mindezt a dolgozók és a népgazdaság érdekében tesszük mondja Csák elvtárs.

A Tisza Cipőgyárban

a versenyfeladatokat termelési tanácskozáson beszélik meg. És ezek a feladatok azokra a területekre szorítkoznak, ahol a gazdaságossággal baj van; A jelenlegi negyedéves versenyidőszak értékelése után már hozzákezdtek a IV. negyedév és azon belül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplésére tervezett verseny elindításához.

Összegezveaz üzemiekben szerzett tapasztalatokat és véleményeket, azt kell mondani, hogy szórványosan mindenütt folyik verseny, csak még nem talált a helyes útra, őrlődik a régi és új között Az üzemek gazdasági vezetőinek, a szakszervezetnek elsődleges feladata, a dolgozók helyes kezdeményezéseinek támogatása, a feltételek megteremtése, a szocialista munkaverseny rendszeressé tétele, értékelése.

Andrási Béla

A szolnoki Szigligeti

SZÍNHÁZ

MŰSORA:

Szeptember 22, vasárnap délután 3 órakor: ^MÉZESKALÁCS’* Szeptember 22, vasárnap este 7 órakor: ^MÉZESKALÁCS’*

Békési Koséripari Vállalat

eladásra felkínál különböző méretű, vesszőből készült ruhás és egyéb

kosarakat

árengedménnyel közületek részére. — Értékesítés:

Békés, V., Szarvas u. 15. Telefon: Békés: 41.

r rWTTTTVT?

ozma Sándor ifjú legényke volt még abban az időben. A ceglédi fűtőház lakatosműhelyében dolgozgatott szorgalmasan. Néha beosztották fűtőnek is a mozdonyra, ahogy a tartalékokat szokták, de azért még nem volt igazi fűtő. Nem ment az olyan könnyen. Pedig háborús idők voltak, sok ember volt a fronton.

Háború volt s annak is a végefelé. Ezt abból következtették a tapasztaltabbak, hogy jöttek a foglyok hazafelé tömegestől, akiket az új hatalom a távoli Oroszországban szabadon engedett. Szovjethatalom, — így mondták azok a katonák, akik kiszálltak a vagonokból az állomáson vizet merni, s valami élelmet szerezni.

Víz az akadt, de élelem semmi. Teli volt asszonyokkal az állomás, akik fiaikat, férjüket várták s biz nem egyszer előfordult, hogy valamelyik katona adta oda a kenyerét egy-egy síró, jajveszékelő asszonynak.

Jöttek a foglyok s egy részük alig, hogy megérkezett, indulhatott is vissza, mert újra beosztották a menetszázadba s irány a front.

Az egyik napon is ilyen fro-ntra irányított menetszázaddal vesztegelt a szerelvény az állomáson.

Horváth Józsi bácsi volt akkor a bizalmi a fűtőházban. Derék ember, jó ember s még több is annál. Meszszebbre látott valamennyiüknél.

Valahogy előre látta az

eseményeket. Mindig olvasta az újságokat is.

— Te Satyi — így hívták csak a fiatal Kozmát maguk között — menj el újságért az állomásra, — mondta aznap is Sándornak s az örömest futott. Szerelvény állt az állomáson, szeretett ott elbámészkodni, beszélgetni a katonákkal. De most nagy volt a riadalom. Az asszonyok sírtak-ríttak, panaszkodtak. —■ Nincs élelem s a nagygazdák, a virilisek uralják a városházát. Ha oda mennek, még meg is kardlapoztatják őket. Most meg azt mondották a népnek: — Ha éhesek, hát menjenek legelni.

■— Nem lehet így élni tovább — jajongtak az asszonyok. S a katonák felháborodottan zúgták, kiabáltak. Egyszer csak kivált közülük egy, — valami parancsnokféle, mert szép szál ember volt s olyan magabiztos, ahogyan Sándor a parancsnokokat elképzelte -— és beszélni kezdett:

—- Minket egymás ellen uszítanak, hogy öljük egymást, a szegény nép a szegényeket, ők meg, a burzsujok, legelni küldik a mi éhes asszonyainkat. Emberek, elvtársak — menjünk be a városba és tisztítsuk meg a városházát az ilyenektől, akik állatnák nézik a dolgozókat.

— Ügy van, menjünk — visszhangzott mindenünnen, a katonák leugrálták a szerelvényről. Leguritották a géppuskákat is, a parancsnok — aki az előbb szólt hozzájuk rcc lóra ü& a menet

A hála virágai

élére állt. Megindulták a városháza felé. Az asszonyok, gyerekek seregestől utánuk.

Satyi legszíveseben közéjük szegődött volna, de azután eszébe jutott az újság, s futni kezdett, hogy teljesítse a parancsot, na meg, hogy elmesélje a történteket a többieknek.

*

TV em sok idő telt bele, hogy vörös lobogó lengett a fűtőház tetején is és a vöröshadseregbe álltak be az arraváló legények, meg az öregebbek. Kozma Sándor az elsők közt jelentkezett. Apja is bent volt már akkor a vöröshadseregben, ez csak anynyit mondott: — Menj fiam, ha úgy érzed, köztük a helyed.

Nem is kellett már akkor messzire menni. Szolnokon túl, Szajol közelében folytak a harcok az ellenforradalmi csapatokkal. Az yrak nem boldogulták egyedül, hát külföldi segítség után néztek. A felbúj fogatott románokat sorakoztatták itt fel a fiatal magyar vöröshadsereg ellen.

Az orosz fogságból hazatértek és az itthoni elvtár sok legjobbjai vezették a vöröshadsereg csapatait. Számúéiig Tibor elvtársat is gyakran látták abban az időben errefelé. Mozgósított, szervezett, irányított, mindig ott volt, ahol segíteni keltett.:

Hej, hogy. ha az a szajoli töltés beszélni tudna! De sok magyar legény, öreg munkás és szegényparaszt vére folyt ki alt a tavaszi friss fűre. Kozma Sándor vitézül har* colt, amíg csak ereje bírta; Már akkor innen voltak a Tiszán, amikor megsebesült. A dánasi erdőnél támadták a fehéreket. Kemény volt a harc, elszántan folyt a küzdelem. Sokan elhulltak a vöröskatonák közül. Az irsai agyagbányában temették el őket. Kozma Sándor honvéd is megsebesült a lábára, s fogságba esett. A többi foglyok kezelték, mert orvost nem adtak nekik. — Nem kár, ha el is pusztulnak — mondották az ellenforradalom helyi vezérei. Valahogy azért mégis talpraállt, fiatal ereje, élniakarása, a bajtársak segítsége meggyógyította.

ok év telt el ezután. Mennyit lehetne beszélni ezekről az évekről is. A bujkálásról, az üldöztetésről. Az új harcokról, a röpcédulákról, amiket Pestről kerékpáron vittek le vidékre, éjnek idején. A lefogatásról, amikor az egész Kozma családot bevitték a csendőrségre. Az öreg Kozma 10 évi börtönbüntetéséről, későbbi harcairól, helytállásáról, majd szökéséről, amikor a Szovjetunióban talált menedéket a horthysta pribékek elől, s aráikor a? ifiú Sándorra hárult a családfenntartás gondja. Nem volt már akkor fűtő, dehogy is vették oda vissza. Volt kőtörőmunkás, zsákoló, s ami adódott, nem volt más választás, örült, ha mint kommunistagyanús, nyilvántartott személy, valahol munkát kapott

Egyszer Szlnakon túl, a szajoli töltés közelében kábelt fektettek a munkások. Kozma Sándor is köztük volt. 1928-at írtak akkor, s éppen halottak napja. Tán eszükbe sem jutott ez a nap. Fáradtan, kimerültén aludtak az alkalmi szálláson. Hajnalban munkára készültek, amikor valami szokatlan kép fogta meg a tekintetüket. — Az egyébként kopár töltésoldal virágok sokféle színében pompázott. Fehér, sárga, piros virágok, őszirózsák tarlcállottak mindenfelé. Akkor ötlött az eszünkbe a halottakról való megemlékezés napjai De ki járt itt az éjjel, s kiknek a sírjaira szórták rá a virágokat? Kis feltúrt buckák jelezték csak a sírokati Kozma Sándor szívébe belenyilált az emlékezés — itt esett el a sok vörös forradalmár 1919-beni Az éjszakai virághozókat látta egy-két ember a munkások közül. Beszéltek is velük pár szót. Fiúk, meg lányok voltak, a környéken élő cselédek gyermekei. Apjuk, anyjuk küldte őket a virágokkal. Telis-tele ültették a töltés óldaláti

Mire megvlrradt, a lovascsendőrök is megérkeztek. Káromkodva nekiestek és durván letapostatták lovaikkal a kis földhalmokat, a virágokat

A munkások pedig levették sapkájukat, kalapjukat és csendesen álltak néhány pillanatig.

Kozma Sándor akkor megértette — nemcsak egy-két „kozmasándor" maradt ezen a vidéken, hanem száz és ezer. — Velünk van, velünk érez a nép továbbra is, van, akire számíthatunk — ezt olvasta ki a szajoli virágokból.

S amikor 1933-ban — éppen nősülése után —- a röpcédulák terjesztéséért elfogták, börtönre ítélték, akkor is ezekre a virágokra gondolt. A hála virágaira, amelylyel a nép adózott a névtelen hősöknek, a forradalom katonáinak. Büszke volt rá, hogy ő is a forradalomért harcolt s harcol továbbra is. *

Áfa is él Kozma Sándor, 56 éves, s jó egészségben dolgozik az egyik terme lőszövetkeze them

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója közeledtével ő is bizonyíthatja — 1919 szelleme termékeny talajra talált Magyarországon. A nép őrizte, őrzi a lángot, melynek fénye, melege beragyogja öregek és fiatalok arcát.

F. Tóth Pál.