Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)
1957-08-14 / 190. szám
SZOLNOKRÓL, és a környező falvakról az utóbbi időben sűrűn érkeztek a panaszok a kereskedelmi felügyelőséghez, a pénzügyőri szakaszhoz - és a rendőrséghez, hogy egyes italboltok, vendéglők vezetői, kiszolgálói sorozatosan becsapják a vásárlókat általában kevesebb és minőségileg is kifogásolható italokat szolgáltatnak ki, nemegyszer magasabban a megengedett árnál A panaszok alapján a rendőrség és a pénzügyőri szakasz közelmúltban razziát tartott a szolnoki italboltokban, vendéglőkben, amelynek során meg-.. győződtek a beérkezett panaszok valódiságáról: A vizsgálat a Mártírok úti hatos számú italboltban kezdődött, Az ellenőrző közegek — mint más fogyasztó — öt féldeci Kommersz rumot kértek: Az öt féldecit hiteles edényben lemérték és megállapították, hogy pontosan egy féldeci hiányzott belőle. Ezekután előkerült a fokoló is és csakhamar kiderült, hogy a 40 százalékos rum mindössze 35,5 fokos, ami azt jelenti, hogy az öt féldeci rumnál már 4 forintos árdrágítást követtek eh Hasonló kép fogadta az ellenőröket a cukorgyári kantinban is ahol egyébként a legtöbb panasz hangzott el az utóbbi időben. A kért öt féldeci rumból itt is négy féldeci lett a pontos méréskor. A fogyasztó közönséget sorozatosan becsapó Orgoványi Dezső boltvezetőt leváltották és ellene a rendőrség a bűnvádi eljárást megindította. A „SÖRKERTBEN” Csapó István vezető akart jogtalan előnyökhöz jutni a fogyasztóközönség sorozatos megrövidítésével. Csodálatosképpen az öt féldeci rumból itt is féldeci lett az ellenőrzéskor, ugyanakkor az ita] szesztartalmát is három százalékkal alacsonyabbnak találták a megengedettnél; Csapó István a fogyasztókkal is megengedhetetlen módon viselkedett. Ha reklamáltak a szűkmarkú úan mért italok miatt, akkor durva szavakkal illette a vásárlót; Ellene ugyancsak bűnvádi eljárást indít a rendőrség; Nem mentesek a hibáktól a vendéglők és a zenés szórakozóhelyek sem. A Vidámkerti Halászcsárdába betérve az ellenőrző közegek, szintén több szabálytalanságot észleltek. A sört például olyan habosán mérték, hogy öt korsóból mindössze egy liter nyolc deci lett a két és félliter helyett. A kikért öt féldeci rum négy centtel volt kevesebb mint amennyiért a becsületes árat megfizették. Ugyanilyen esetet találtak a Béke étteremben. ahol a rövid italok kiszolgálását úgy értelmezték, hogy azt rövidebben Is kell mérni, mint ahogyan a fogyasztó kérte és megfizette. Itt három féldeci konyakból négy cent hiányzott. Emellett a kiszolgált ételeknél is merültek fel kifogások. A Halászcsárdában a három különböző áru likőrt egységesen a legmagasabb áron: féldecmkint 7,20 forintért árusították. Kellemetlen meglepetéssel találkoztak az ellenőrök a Tisza-szálló éttermében is. ahol a Kommersz rumot nevezték ki Kaszinó rumnak és azért literenként 57 forinttal kértek többet a megengedett árnál. Egyszóval „megvágták" a vendéget a híres „reprezentatív” vendéglátóhelyen. AZ ELLENŐRZÉS során még több mint 10 olyan italboltot, vendéglőt találtak ahol hasonló szabálytalanságokat követtek el az eladók. A vizsgálat alapján 15 személyt a helyszínen megbírságoltak, 10 szabálysértési eljárás alá került, kettő ellen bűnvádi eljárást tett folyamatba a rend.-rség. A tapasztaltak alapján megállapítható, hogy nagy mulasztásokat követtek el a Vendéglátó Ipari Vállalat központjában is. mert a becsületes ellenőrzéseket sorozatosan elmulasztották, vagy felületesen végezték el. Ezek alól persze nem kivételek a földművesszövetkezeti Italmérések sem, ahol ugyancsak sok szabálytalanság tapasztalható. Az ellenőrző szervek a jövőben tovább folytatják az italboltok vendéglők felülvizsgálását s ahol törvénytelenségeket, szabálytalanságokat tapasztalnak nem lesznek elnézők, mint egyes hivatásos 'állalati ellenőrök vagy vezetők: Miért mm válaszol Ü^ESl Már egy hónapja, hogy a Hogy mi ennek a; jászberényi Március 15. Termelőszövetkezet beadott egy Zetor vásárlási kérvényt a MÉSZÖV Szolnok megyei Igazgatóságához. A tsz eladott egy autót és lovakat, hogy tudjon Zetort vásárolni, mert ezt gazdaságosabban ki tudnák használni. De a kérvényre ezideig még mindig nem válaszolt a MÉSZÖV. re szeretnénk vála: minél hamarabb, mi. hanem a jászbei! cius 15. Termelősij tagsága és Nagy Tik herényi Tanács sági Osztályának musa is. Bízunk abban, hol sünk feleletre találj Kovács György közös színdarabot Eugen Mireaval Bukat est (MTI). Kovács György kétszeres államdijas magyar művész, „a nép művésze”, „Súgó néikül’1 című életrajzából Eugen Mireávál közösen színdarabot írt. A darab hőse egy fiatal magyar színész, aki beleszeret egy román orvostanhallgati darab cselekményei neseu Románk-i Horthy MagyaroiizaJ szódik le és a két. védett nép kézfő dázza. A tervek szeri már be is mutatják^ bot. (MTI.) Ha asszony ismerőseim között feltenném a kérdést, melyik a legnehezebb házimunka, azt hiszem, a válasz egyöntetű lenne: a mosás. A kismosás még hagyj án, de a nagymosás erőt, időt vesz igénybe. Megdolgoztatja az asszonyt izmokat, fáradttá teszi a derelkakat; mert több léből kimosni, csavargatni, fehérre főzni, öblíteni, kékíteni, keményíteni a ruhákat nem gyerekjáték. Ezért sok asszony vágya, álma a mosógép. Megszabadulni ettől a nehéz fizikai munkától: a mosástól: — Rövidebb Idő alatt könnyebben mosni, emberi erő helyett géppel: ez a mosógép iránti vágyakozásfő indítóoka. Ma még bizony kevés háztartásiban találhatjuk meg a csodamasinái;, de ahová bevonult, a boldog tulajdonos dícsérően szól róla. „Nem is tudja kedvesem, mit jelent a mosógép, a nagymosás is gyerekjáték’1 — mondják a mosógép irigyelt birtokosai. A mosógép valódi értékét hiába, csuk az asszonyok becsülik meg igazán — állapítottam meg magamban a Tiszasülyl Állami Gazdaságban — ahol minden nap nagymosást végez Remecz La josné és Farkas Rozika. Ha nem így lennie, akkor már régen nem nézték volna el a gazdaság vezetői —, hogy az 55 éves Remecz néni <S a 20 éves Rozika a szűk, földes, kis helyiségben havonta 500 lepedőt, a sok abroszt, párnát, fejőköpenyt kézzel mosson. A vízhordás is rájuk vár. 26—30 veder tiszta és ugyanannyi szennyes vizet hordanak ki-be két. karjukkal a mosókonyhába. Azonban huszadrangú feladatnak tartották az állami gazdaság régi vezietől, hogy a már ikét évved ezelőtt 31.00U forintért megvásárolt mosógépeket felszereljek, átadják rendeltetésüknek, megkönynyftsék vele a két asszony nehéz munkáját. Vagy miért vásárolták? Azért, hogy évek során a raktárban porosodjon, legyen a rozsdának mit Szennyes ruhák, hajladozó asszonYderekak, rozsdásodó mosógépek megenni. Sok pénzük volt talán, nem tudták mire költeni? — Elhatározták, hogy az amúgy is hiánycikkből vásárolnak kettőt, hogy kevesebb jusson a kollégiumokba, újonnan épülő modem háztömbjeinkbe, kórházainkba, ezetkiből a hasznos gépekből. Nem, semmiesetre sem ez a szándék vezette őket, úgy gondolom. Látták a sok szenynyes halmazt, a megerőltető fizikai munkát és segíteni akartak az asszonyokon. De valahol elakadt a jó szándék. A gépeket ugyan megvásárolták, a mosókonyhát is felépítették, a többi akadályt — ki tudja, miére — nem hárították el. Vizet kellett volna bevezetni, vízcsapokat felszerelni és beköltöztetni a mosógépeket Remecz nénivel és Farkas Rozikával az új helyiségbe. Ezt a régi vezetőség nem oldotta meg. Az új mosókonyhát kint vezték a sportfelszerelések rali tárának és ment mindéi', tovább a régiben. Az asszonyok hajladoztak a mosóteknők mellett. Óránként 4.50 forintért mosták a lepedőket. A mosógépek pedig arról elmélkedtek a raktárban a ponyva alatt, mi a csudának hozták Ide őket. Az új vezetőség már tenni akar valamit. Novak Ferenc, a gazdaság új igazgatója utaalig várta, hogy a szereléseket kihordiálj sékonyhából, gu rendezett ott be. Elvi lahol a gumiköpenyj kerekeket is tartani (Megjegyzem, hogy jártunk, egy rövid talált más alkalmai) féltett kerekeinek, nyeinek). — Mint Csonka bácsi, nej ha az újságba Mii vét. hát kirakja o J mikat; Mi lesz a törté sa, magam is gyök. Nem tudom, \ a t i zen h a tezerholda gazdaság anyagilag mosókony h ában sítást adott egy hónappal ezelőtt, hogy a sportfelszerelésüket Iki kell rakni a mosókonyhából és a kis vagyont érő gépeket üzembe fogják ‘két éve 31.000 forintért mosógépeket vásárolt, mégis csak tenni kellene valamit, hogy mielőtt állásában enné a gépeket az idő // GYORFFY ISTVÁN: r” usgyKUj-ioAtji KRÓNIKA«». (12.) — Jő, hát nem akarjátok tudni! Adok egy hetet, míg Debrecenből visszajövök, s ha addig a gyilkosokat kézre nem kerítitek, viszlek benneteket Szolnokra. A vérdíj pedig nyolcvan arany lészen s ez is együtt legyen akkorára, mert a ti határotokon öltéit meg! — Vitéz pasa! Bölcs törvényeiteknél fogva ezt nem mi fizetjük, mert követedet nem a karcagi határon ölték meg — mondja a bíró. — Hát hol? Hisz Szent Ágotáig tartott a határ* A határ a Lőzér-halom teteje. Ettől nyugatra kezdődik a határ. — Hát melyik falué ez a föld, ahol a vitézem elesett? —- Ladányi határ — mondja a bíró. Rögtön üljön lóra egy ember s menjen, kérdezze meg, hogy ladányi hatér-e a Lőzér-halomtól keletre eső föld, mert a karcagi tanács azt állítja. — Ti pedig — mondja a tanácsnak — a válasz megjöttéig itt várakoztok, jaj nektek, ha hazudtok! Elment a lovas. Nagy nehezen eljutott a sötét éjszakában Ladányba. A karcagi bírák uraimék álmát — azt hiszem — senki sem Irigy élbe. Roppant szorongva várták a Levelet. El voltak készülve rá, hogyha Ladány magáénak nem vallja a határt, akkor az egyik esküdt Nádudvarénak vallja. De bíztak a szomszédok kapzsiságában. Reggel már ki is állította a ladányi tanács a levelét, melyben pecsétjével és aláírásával bizonyítja, hogy a karcagi tanácsnak igaza van, a határ az övék. Elképzelhetjük, hogy karcagi bírák uraimék is igen megkönnyebbültek, mikor a pasa rájuk rivalgott, hogy menjenek haza az adót behajtani, mert ő most már Ladányba megy a vérdíjért. Ladány már másnap észerevette, hogy a karcagiak rútúl beugratták. Mit volt mit tenni, savanyú ábrázattal kifizették a vérdíjat, aztán első dolguk volt, hogy a drágán szerzett határt megszállták, a gulyát, ménest, kondát ráverték és „usuálták, mint az kit ennen vérekkel szerzettek” — mint egyik tanú mondja. De hát a karcagiak sem nyugodtak bele ebbe a dologba teljesen és első dolguk volt, amint megsejtették, hogy a török visszaérkezett Szolnokra, a ladányiak marháját mind behajtották bitangba. A ladányiak meg mentek a törökhöz panaszra, aki illő ajándékért mindig hajlandó volt igazat tenni (FolytatjukJ helyezni. Ez aztán erélyes intézkedés! Végre megoldódik a huza-vona a mosógépek körül. De mi történt? A változatosság kedvéért Csonka Ignác bácsi, gépműhely vezető foga, használják is. Ha nem, úgy hirdessék, hogy a Tiszasűiyi Állami Gazdaság két alighasznált tömb mosógépet eladna.;-. Lesz rájuk vevő elég! Lazányi Ang íz új mosókonyhában sportfelszerelések helyett gumit tartanak. TrcGVÁGTÁK" A VENDCGET... — Röviden adták a rövid italt — előléptették a Kommersz rumot, nem haboztak a csalással. — Lebuktak a szűk iccés italmérők — Hát Itt vannak a tömb mosógépek.
