Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-13 / 189. szám

n

Ezek a mai fiatalok../1

Ha az ember a gyermeknevelés kérdéseiről beszél idősebbekkel, rendszerint kézlegyintés, avagy gúnyos mosoly a válasz. Esetleg egy megjegyzés: „A mai fiatalság? — bezzeg a mi időnkben, akkor még jók voltak.” Miután én is több helyen hallottam eme megjegyzést, mint nevelő, kezdtem gondolkodni valóban annyira elrugaszkodott a mai fiatalság? Valóban nem lehet nevelni őket? Ha egy mondattal akarok válaszolni erre. így határozottan nemmel kell válaszolnom. Nem. Nincs elveszve az ifjúság. Tovább taglalva azonban feltétlenül sok olyan dolog is tapasztalható, ami bizonyos mértékig jogos panasz, főként a fiatalok magatartását Illetően. Mik a leggyakrabban előforduló panaszok? A fiatalok fegyelmezetlenek, sokan cinikusak, s sokból „kihalt” a tisztelet, az udvariasság. így van ez? Kétségkívül. Utcán, villamoson lehet találkozni fegyelmezetlen fiatalokkal. De nem ez az általános. Nem ez jellemzi a magyar ifjúságot. Hogy ez mégis előfordulhat, önként adódik a kérdés: Mit l*het,

mit kell tennünk?

Erre szeretnék választ adni. Előre bocsátom azonban azt, hogy a válasz egyéni elképzelésemet tükrözi, lehet, hogy sok esetben vitára ad okot. — ez nem baj, hiszen sokszor, nagyon sokszor hallottam, hogy a nevelés társadalmi ügy. Ha valóban az, akkor fejtsük ki véleményünket, adtunk egymásnak jó tanácsodat.

Tekintsünk vissza az elmúlt 10 év nevelés ügyére. Vajon minden rendiben volt? Távolról sem. Maga az elv, a célkitűzés igen. így szólt. Hazájához. népéhez hű, szocialista embereket kell nevelnünk; Itt mindjárt álljunk meg egy szóra. Sikerült ez minden esetben? Nem. Pedig volt úttörő szervezet az általános iskolákban, volt DISZ a nagyobbaknak. Úgy névlegevagy papíron minden rendben is volt. A hiba már az alsó fokon kezdődött. Nem akarom vitatni sem az úttörő szervezet, sem a DISZ szükségességét. Azt is állítom, hogy mindkettőben több voll a negatív vonásnál az érdem a oozitívum. Hol volt hát a hiba? Ott, hogy az úttörő szervezetben nem tekintettük mindig azt. hogy az úttörők fiatalok. Telve vannak romantikus hajlammal. Nem használtuk ki helyesen. Hiába fúiták a 12 pontot, ha nem ú^v éltek. Ehhez hozzájárult még az is, hogy bizony a tankönwek sem adtak minden esetben helyes, szilárd alapo* a szocialista ember nevelésé hez. örömmel tapsztaltam hogy ez már kiküszöbölődik A most megjelenő tankönv'Tek már jobbak. Sokkal jobbak. mint az előzőek. Kevesebb „nagyszólam”, kongó

üres frázis helyett ioiib melyebb tartalom van bennük. Ugyanez elmondható az úttörő szövetségre is. A szervező bizottságok megalakulása, az úi program már azl mutatja, hogy minden gyermek második otthonának érezheti a csapatot. Boldog lehet, ha felveszik a csapatba. Miért? Azért, mert van követelmény. Nem lehet tagja — sokszor kényszerből — az úttörők nagy táborának Próbát kell tennie. Jelent ez valamit? Nagyon sokat. Aki a próbák anvagát átnézte, az udja, hogy érdekli a gyermekeket. S armi még annál is ■öbbet jelent, követelményt állítunk a gyemnek elé. Valamennyien emlékezhetünk sa ját gyermekkorukra. Mi is mit szerettünk csinálni? Azt. ami nehéznek látszott, azt ami nem volt mindennapi Nos, most fgy van. Kis csapa! ••ezetője voltam 6 évig. Taoasztaitam ennek igazságáró1 .gvet-mást.

A másik a kalandvágy Nem véletlen ez a gyermekeknél. Természetes velejárnia a gyermekkornak. Megettünk e mindent, hogy ezt helyesen aknázzuk ki? Nem Mit tehetünk? Hasonlóar egy-két kezdeményezéshez csatlakozzunk az „ismerd meg hazádat” moz.gnlomhoz Táboroztassuk őket. Levelezzenek a baráti és szomszéd országok fiataljaival, az én osztályomból például 6—7 gyermek rendszeresen levelezik lengyel pajtásokkal. Jó barátok, fényképet. apró ajándékokat küldenek egymásnak. S nem utolsó sorban két ország, két testvéri ország fiataljai szőnek igaz, mély barátságot.

Számtalan jó példát lehetne még felsorolni. De térjünk rá most a nehezebbre az iskolánkívüliek korosztályának problémáira. A legtöbben azt tartiák, hogy elhagyta a gyermek az általános iskolát, független mindenkitől. Pedig nem Ha valaha szükséges a helyes nevelés, ebben a korban még fokozottabban. Egy része a 14 évet betöltött fiataloknak tovább tanul. Nagy részük diákotthonban, később mint főiskolások diákszállókban kaptak elhelyezést. Szinte minden egyetemista, főiskolás elvárta azt, hogy teljes ösztöndíjat, menzát és diákszállót kapjon. Természetesnek is vette ezt. Ml lett a következménye? Agyondédelgették, elkényeztették a fiatalságot. Mindent készen kaptak. Az ösztöndíj rendszer nem ösztönzött jobb tanulásra. Emlékszem még. amikor diákotthonba, vagy ahogy akkor mondtuík, kollégiumba kerültem. 1946-ban. Bizony, ablak még nem volt az épületen. A kosztunk nem volt valami változatos. Volt olyan nap. hogy 10 deka kenyér volt a naoi fejadagunk. Mégis büszkék voltunk, hogy kollégisták lehettünk, hiszen csak a jeleseket és a jókat vették fel. Nem zúgolódtunk, pedig

néha ugyancsak meguntuk a babot;

Nem mondom, hogy térjünk vissza a 46-os állapotokra ilyen téren. Azt azonban merem állítani, hogy elkényeztettük egy kicsit a fiata'okat. Nagyon örültem épper ezért, amikor pár hete megoillantottam az újságban az egyet érni ösztöndíjakról szóló -endélkezést. Szerintem helyesebb. tanulásra ösztönzőbb, mind eddig volt.

Akik üzembe kerültek a fiatalok közül, azoknak is

könnyenment a dolguk

Hiszen az MTH, a szakszervezet minden lehetőt megadott, s ma is megad. Igen helyes, hogy messze magunk mögött hagytuk a kizsákmámányoló, inasnyúzó módszert. De — s ezt ismét merem állítani — többet kell követelnünk a munkásfiataloktól, mint eddig tettük. Van mire hivatkoznunk. A magyar ifjúság legjobbjai a legsötétebb időkben is tudtak áldozni, ha kellett életüket Is. Ezeket a hősöket adtuk példaként a munkásosztály gyermekei elé.

A parasztfiatalokról még. Talán a falusi ifjúság kap legkevesebbet; (Itt anyagi támogatást értek.) Nem egységes a falusi ifjúság— szoktuk mondani. Nem, de azzá lehet, azzá kell tennünk. S ha valaki ezért sokat tehet, az a falusi nevelő legyen. Ismeri őket, hiszen az iskolában évekig együtt voltak. Bíznak a fiatalok a nevelőben. Minden faluban van valamilyen ifjúsági szervezet, oda el is menne a falusi fiatal, ha értelmét, célját látná, ha ott jót tanulhatna. Hát rajtunk áll. hogy jót tanulion. Beszélgessünk velük, foglalkoztassuk őket. Persze sok-sok türelem, idő és még több megértés szükséges ehhez. Megéri azonban, a munkánk gyümölcse hamar megérik

Talán hosszúra nyúlt a rövidnek indított elmélkedés. Pedig lenne még miről írni Ez a téma kimeríthetetlen, s gondolom, nagyon sok embert érdekel a fiatalság ügye.

Mindenesetre még annyit befejezésül: az út megvan,

adva van a cél is

Az indulás biztatóbb, mintsem pár hónappal előbb még remélni is merték sokan Nagyban hozzájárul a fiatalság jobb modorának kialakításához a legújabb iskolai tantárgy: az erkölcstan is. Én, mint nevelő, sokat várok ettől. Azonban még ettől is többet várunk mindnyájan az egész felnőtt társadalomtól — megértést, támogatást és bizalmat. Én azt hiszem, ha ez utóbbi is megvan, úgy ifjúságunk egészéből sikerül a mel'ékhajtásokat lefaragni, hogv ■'’sióban igaz, becsületes, mákokat tisztelő, alaposan felkészült ifjúság veheti át megkezdett nagy munkánk, a szocialista haza felépítését.

Varga Sándor

D5gel lore eívíárs ünnepélyes keretek közüli megnyitotta a mezőgazdasági kiállítást

(Folytatás az 1. oldalról)

világosan megértette. Ezért volt az, hogy a dolgozó parasztság nem állt az ellenforradalom mellé, nem sztrájkolt, nem tört a néphatalom ellen, hanem dolgozott és ezzel a munkás-paraszt kormányt, népi demokratikus rendszerünk»1 a szocializmus ügyét támogatta.

Bár az ellenforradalom rendkívül komoly károkat okozott, nagy lecke volt és (or, ni- belőle. Megtanultuk mindenekelőtt az eddiginél jobban értékelni szaklista v'^mérvaínkaf és gyűlölni ellenségeinket.

Az imperialisták azonban nem mondanak le csak úgy egyszerűen aljas céljaikról. Ezért nekünk ébernek kell lennünk és végleg meg kell semmisíteni a belföldön még meghúzódó ellenforradalmi elemeket, hogv soha többé ne lehessen ellenforradalom Magyarországon.

Az ellenforradalom megtanított bennünket még jobban szeretni pártunkat, őrizni annak egységét, mint a szemünk fényét. Megtanultuk, hogy párt nélkül a dolgozó nép erőtlen. Végül, de nem utolsó sorban még inkább megtanultuk tisztelni és becsülni azt a szovjet népet, amely már másodízben küldte el hős fiait azért, hogy másodszor is felszabadítsa hazánkat a fasiszta elnyomás alól, megvédje szocialista vívmányainkat. Azt, hogv az imperialisták terve nem sikerült Magyarországon, köszönhetjük mindenekelőtt a Szovjetuniónak és a szocialista tábor egységének. A Szovjetunió azzal, hogy megvédte hazánkban a munkáshatalmat, napnál világosabban bebizonyította: nemcsak szavakban, hanem tettekben is védelmezi a népek szabadságát és békéjét. Éppen ez fáj az imperialistáknak, akik nem számoltak azzal, hogy a magyar és szovjet nép barátságát megbonthatatlan szálak fűzik össze és nincs az az erő, amely ezt a barátságot megbonthatná, vagy gyengíthetné.

Gazdasági téren a legfőbb feladatunk fokozni a termelést és csökkenteni a költségeket. Ehhez a párt és a kormány erejéhez mérten minden támogatást megad a dolgozó parasztságnak.

A kormány eddigi intézkedéseinek. — amelyek ezt a célt szolgálták — helyességét a tények igazolják. A párt és a kormány intézkedései nyomán megnőtt a termelési kedv mind a termelőszövetkezetekben, mind az egyénileg dolgozó parasztoknál, ami igen kedvezően éreztette hatását a tavaszi és a nyári munkáknál. Ezeket ebben az évben a múlt éveknél jobban és tökéletesebben végezte a parasztság. A szorgalmas munka gyümölcseként a múlt évinél jobb termés Ígérkezik!

minden mezőgazdasági kultúrában. Ez évi termésünk alapján teljes egészében biztosított lakosságunk évi kenyérellátása. A dolgozó parasztságot teljes dicséret és elismerés illeti azért a szorgalmas munkáért, amellyel hozzájárult a terméseredmények fokozásához, az ország kenyérellátásának biztosításához.

Az elért eredményekkel azonban nem lehetünk megelégedve, azokat tovább kell fokozni.

A mezőgazdaság fejlesztésének fő irányelve hazánkban a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeken alapuló belterjes gazdálkodás.

Belterjes irányban kell fejleszteni mezőgazdaságunkat elsősorban azért, mert Magyarország sűrűn lakott, ipari nyersanyagokban aránylag szegény ország. Másodsorban Magyarország természeti viszonyai, éghajlata és talaja különösen kedvezőek nagy munkaigényű, belterjes kultúrák termelésére. Megköveteli a belterjes irányban való fejlesztést hazánk munkaerőhelyzete is, valamint az, hogy népgazdaságunk fejlesztése érdekében növelnünk kell a mezőgazdasági exportot.

A mezőgazdaság belterjes irányban való fejlesztésének igen fontos előfeltétele, hogy a fejlett növénytermelés mellet rendelkezzünk fejlett állattenyésztéssel is. Ezzel kapcsolatban alapvető felada: tunk, hogy végre jelentős ^eredményeket érjünk el a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése terén.

Hogy valóban belterjes le”'’cn mezőgazdaságunk, ahhoz emelnünk kell a mezőgazdasági beruházásokat, magasabb színvonalra kell hozni a mezőgazdasági technika felkészültségét, biztosítani kell a tudomány vívmányainak alkalmazását és a gazdálkodásnál kifejezésre kell. hogy jusson a szakszerűség, a szakértelem.

Mindezt csak akkor lehet megvalósítani, ha megvan

hozzá a legfontosabb feltétel; az összefüggő nagy terület* ami nálunk gyakorlatilag mezőgazdasági termelőszövetkezet, vagy állami gazdaságot jelent. Mezőgazdaságunk fej« lödésének útja csakis a szó« cialista na(?”üzemi gazdaságokon alapuló belterjes gaz« dálkodás lehet.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése hazánkban létkérdés. Éppen ezért pártunk és kormányunk egyik legfontosabb feladatának tekinti annak elősegítését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemi gazdasággá alakuljon át. Meg kell szüntetni népgazdaságunk kettős jellegét. A szocialista ipar mellett — annak segítségével — meg kell teremtenünk a szocialista mezőgazdaságot. Ezt azonban nem máról-holnapra, nem kapkodva, hanem megfontoltan, nem a dolgozó parasztok akarata ellenére, hanem vele együtt kell megvalósítani.

A most megnyíló Nagykunsági Hét és mezőgazdasági kiállítás sokban elősegíti pártunk és kormányunk azon célkitűzését, bogy az elkövetkező években minél jelentősebb eredményeket érjünk el a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeken alapuló belterjes gazdálkodás terén.

A párt és a kormány nevében megköszönöm a kiállítóknak, a szervezőknek és a kivitelezőknek eredményes munkájukat, s kérem a látogatókat, vigyék szét az ország minden részébe a kiállításon látottakat, hasznosítsák azokat salát munkájukban. Meggyőződésem, hogy a Nagykunsági Hét és a kiállítás betölti szerepét, egy lépéssel előbbre viszi a mezőgazdasági termelés fejlesztését és a szocialista átszervezés nagyon fontos ügyét. Ehhez kívánok Nagykunság dolgozó népének sok sikert, erőt és egészséget.

*

Dögéi Imre elvtárs ezután megnyitotta a 10 napig tartó mezőgazdasági kiállítást.

NYOLC EV UTÁN

(Egy romániai kollektív gazdaság életéből)

GYORFFY ISTVÁNr

HAgyKUNSsgi

KRONtKÄ

(11

.)

Hamarosan szekérre ÜK a tanács és megindult a törökök sorfala közt. A falu népe meg kísérte nagy sírásrívás közt egész a Szöllős halomig. Biztosra vették, hogy feje híjával küldi haza a török mindegyik szenátort

A menet lassan haladt a* vesztőhely felé. Nagyokat zökkent olykor-olykor a szekér egy-egy kottyanóban, a lovak alig másztak az embervesztő sárban, pedig maga az onbasi biztatgatta őket egy dárdával. A nap is már lenyugvófélben volt, a róna tükre visszaverte bágyadt sugarait. Olykor-olykor egymásra pillantottak bírák uraimék, leginkább pedig bíró uramra, akin legjobban meglátszott, hogy még helyén az esze;

— Gondoltam egyet — töri meg Karacs Péter uram a csendet. Felcsillan mindnyájuknak a szeme. Ha már Péter gondol valamit, az csak jó gondolat lehet. Aztán összedugják a fejüket. Suttogva beszélnek, hogy a törökök ne hallják.

— Kikapunk a falutól, ha ezt megtudják!

4— Dé a nyakunkon visszük haza a fejünket — mondja egy pocakos esküdt. Már közel jártak a tett helyéhez. Az egyik fertőnél bámul a város kanásza, ne»

•W "

tanácsot. Oda is

tudja mire vélni, hogy hová viszik kiált az egyik esküdt:

— Hajtsd az Akasztó halom alá, fiam, a disznónyájat, mert holnap már mint bitangot hajtják be a nyájadat.

A kanász csak bámul. Megbolondult szenátor uram? Ki merné rátenni a kezét az én nyájamra Szent Ágota csárdától Bucsáig? Aztán mégis engedelmeskedik. Eloldalog a nyáj után és tereli szép Lassan.

— Karón száradjatok meg! Itt vagytok valahára! Gyere bíró, gyere! Hazugságnak nagy mesterei, most bújjatok ki a rád alól! — rivalgott a bég.

Odavezetik őket a hullához.

— Ki ölte meg ezt az embert?

— Nem tudjuk.

— Nem tudjátok? Gúzst a kutyáknak! Majd vallatok ti mini járt és2 nélkül!

— Agyon üthetsz, hatalmat uram, még sem tudjuk. Embereidtől hallottuk először. Magunk fogunk legtöbbet fáradni azon, hogy a gyilkost kezedre adjuk!

tfohítat jukj

A SATU MAKE város közelében lévő Paulesti községben nyolc évvel ezelőtt alakult meg a „Lenin Zászlaja’’ nevű kollektív gazdaság.

A gazdaság 44 taggal kezdte el működését, s kezdetben mindössze néhány marhája és szerszáma volt. Az első gazdasági évben a gazdaság alaptőkéje 79 000 lej volt.

Mai helyzete teljesen megváltozott.

Mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy Paulesti község teljesen kollektivizálódott. Mind a 168 dolgozó parasztcsalád belépett a kollektív gazdaságba. A gazdaság alaptőkéje ma 1 125 000 lej. Paulesti község kollektivistáinak 600 hektáros birtoka van. ebből 438 hektár szántóföld. Van egy fejlett állatgazdaságuk 600 juhhal, 31 fejőstehénnel, 7 üszővel. 30 kocával, 38 lóval, 18 csikóval, 24 ökörrel, 14 borjúval. Van két tehergépkocsijuk, két traktoruk, több ekéjük, szekerük, vetőgépük, stb. A gazdaságnak van asztalosműhelye, kovácsműhelye, kerékgyártó műhelye és lakatosműhelye.

A kollektivisták több épületet emeltek: egy magtárat, istállót, két raktárát felvonóval. Az embereknek már nem kell a nehéz zsákokat hátukon íelcipelniök.

Mi késztette arra a Paulesti-i kollektivistákat, hogy megszeressék a gazdaságukat? A gazdaság vezetősége, élén Maria Zidaru elnöknőve] arra törekedett, hogy megvalósítsa a kollektivisták anyagi érdekeltségének elvét, azaz mindenki az elvégezett munka után kapja meg | bérét. íme egy példa. Domahidi György, a gazdaság juhásza az elmúlt évben 940 munkaegységet szerzett. A munkaegységet annak alapján számították ki, hogy miként őrizte a juhokat, menynyi volt a gyapjú és gomolyahozam, hány bárány született, mennyit nevelt fel ezekből. Senki sem találta túlzottnak, hogy egyetlen ember ennyi munkaegységet kapjon. Ha valaki dolgozott, az kapja is meg a megfelelellenszolgáltatást.

AZ EMBEREK érzik, hogy a kollektív gazdaság valóban az övék, hogy a termés növelésével, a közvagyon fokozásával növelik saját jövedelmüket. Egy bukaresti újságíró, aki meglátogatta a gazdaságot. alaposan átnézte a feljegyzéseket, kutatta, hogy volt-e olyan ember, aki 1956- ban lemaradt, aki nem végezte el munkáját. Végül is kiderítette, hogy Árdi Méric csak 101 munkaegységet kapott, tehát „lemaradt“ a munkában. A többieknek 200— 300 munkaegységük volt. sőt ennél is több.

Maria Zidaru-t a Paulesti-i kollektív gazdaság elnöknőjét az egész országban ismerik. A kollektivisták nem csalódtak benne. Bebizonyította. hogy jó szervező, tanácskozik az emberekkel, ösztönzi őket munkájukban. Olyan nagy tiszteletnek és bizalomnak örvend, hogy a kollektivisták még családi ügyeikben is kikérik véleményét.

A GAZDASÁG egyik büszkesége a konyhakertészet. Kora tavasztól késő őszig ugyanarról a parcelláról különféle zöldségeket gyűjtenek be a kollektivitásk. A konyhakertészet a gazdaság egyik ’legnagyobb jövedelemforrása.

A Paulesti-i kollektivisták most gyűjtik be a gabonát. A bő termés ehben az évben növeli jólétüket