Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-11 / 188. szám

K. Tóth Lenke fordítása:

RIKl

A nyelv is a lélek tükre

MESÉLTÉK NEKEM hogy Fedor Grosecskin ilye köszöntéssel szokott beállt tani feleségéhez, mikor a hi patáidból hazatér: ■.— Tudó másodra hozom, drágán hogy^ megérkeztem. Fogad forró. üdvözletemet. Légy szí vés tájékoztatni az ebéd álla patáról, a tálalás idejéről valamint arról, hogy az elsi napirendi pont galuskaleve lesz-e, vagy borsos disznó hússal?...

Először at hittem, ez csal tréfa. De mikor jobban utáru gondoltam, eszembe jutott hogy Fedor csakugyan így be szél. Együtt jártunk iskolába Már akkor meg volt győződ ve róla: kár a fejet törni so ját kifejezésekért, van éléi nagy készlet kipróbált frázi sokból. Került minden önálh gondolatot, — ismételte t mások szavait. Nagy előszeretettel vonzódott az idézetekhez.

Azt mondják, hogy a szén a lélek tükre. Nem akarok vitatkozni, így csak kiegészítem a közmondást: — A lélek második tükre a nyelv!

Aki megszólal, hü képei o-d agyvelejének állapotáról Fedor beszéde mindig híven tükrözte a zavgyaságokat, amelyekkel teletömködte koponyájának minden zugát. Ifjúságunk aranyidején bemutattam egy fiatat lánynak. Holdas este volt, a kislány lírai hangulatban fordult Fed or hoz: — Szeret sétálni holdvilágban?

Fedor megköszörülte a torkát, és tudományosan rendreutasitotta a kislányt: —Pardon, nem helyes a kifejezés! „Holdvilágban" még nem sétált senki. A holdról egyelőre, csak annyi tudható, hogy földünk kísérője, és a csillagokhoz hasonló égi.,. km.--.-, bocsánat az illetlen kifejezésért, test. -. j Hasonló precízek és pontosak voltak Fedor iskolai fogalmazványai is. A fo-glamazványok. úgy hasonlítottak egymásra, mint az írásjelek között a vessző a vesszőre. Anyeginről, pecsorinról, Bulyba Tárászról, sőt egy élenjáró kertésznőről is azt írta: „Ragyogó alakját kora termelte ki...“ Ugyanezt írta és mondta a történelem nagyjairól is: „Ragyogó alakjukat a kor termelte ki. -,

Fedor szerint az Irodalom és Történelem úgy festett mint egy nagy termékraktár tele a korok által kitermelt► pompás példányokkal► Milyen lehet Fedor Gro-i secskin most, negyvenévest korában? Kollégái azt mesél-t ték, semmit sem változott.* Lusta gondolkozni épp úgy,* mint régen. Húsz év előtt► gyűjtött frázisaiból él ma is.£ Ha gyűlésen feláll, rendsze-* rint megjegyzi: „A nemzet-► közi helyzet egén súlyos fel-£ hők tornyosulnak1’... Terme-% lési értekezleten viszont ezti szokta mondani: „Vannak£ munkacsoportok, ahol mégi nincsenek felszámolva a hiá-t nyosságok’’; . £

ELHATÁROZTAM, hogy> felkeresem Fedort, és szemé-i lyesen győződöm meg róla.i hogyan él. Telefonáltam neki.i hogy esté meglátogatom. ► — Szívélyesen várlak! —s mondta ünnepélyesen a tele-* fonba. ►

Valóban kitörő örömmeli fogadott. — Fogadd lángolót üdvözletemet, drága barátomít — rohant elém ölelő karok-t kai. t

Majdnem plnevettem ma-% gam a .,lángoló’’ szavakon, det idejében eszembe jutott, —

ELET RAJZ HELYETT

Visítok, élek, rugdalózom, jó Anyám kínja világra lökött, vaksin pislogok, hunyó lámpa-fény b poloskás ágyon, rongyok között.

X pólyaburkot éhemben megettem, felfaltam attho-n minden kacatot.

Hajnali népek dörmögése keltett, koldulni kellett néhány falatot.

Vágyteli álmok csalóka hajója, hiszékeny utasként ringatott a hátán, alomban csattant csókok égtek számon nőtelen magam sivár szalmazsákján Bóditó párák keringtek fölöttem, elhalt illatok, dohos romhalmazán akartam tudni, hazudni magamnak:

Emberré leszek talán... talán.

TANULMÁNY

Ráncos, vén arca szinte fekete, gendbarózdálta, — idő remeke, eres kezével múltakat ölel, egyedül van az emlékeivel.

Csontos öklére támasztja fejét, gondolkodik: az élet itt a tét.

Egyedülálló öreg és kivert, hordja-e tovább e súlyos tehert.

Bütykös ujja: egy-egy szilfagörcs, szorít ni képt efen, húzza már a görcs, válla megroggyant, nem bír rp'ár terhet, örömére, búra kér egy féllitert.

NAGY ISTVÁN VERSE:

§$éke!y !a!vá»s

Sebes Körös partján

Ezüstös a fik e, — nyári holdas este „Peceparti Páris” nézi magát benne.

Kacag az „ős Kaján” .... harsan hahotája,

„Mivé lett, — hová lett Ady Endre álma?”

„Holnap” harcosai kísérteni jönnek,

fenn a felhők szárnyán keresve köröznek,

keresik, kutatják, vannak e utódok,

vagy még mindig vannak „elefántcsont tornyok?”

A „Holnapiból ma lett, — nem kell „uj dalokkal Dévénynél betörni”, — küzdeni zsarnokkal!

Miért hát e néma, dermedt tétovázás, önmagát ismétlő, szellemi újrázás?

Uj élet született, — vérre], áldozattal

— nyomorból kisarjadt, elszánt akarattal — és mikor a Néped uj világot alkot, ilyenkor nem tudod pengetni a lantot?

Talán nem jó dallam, traktorok zúgása, a munkát indító szirénák búgása?

Szabad életünknek uj férfia — nője, miért nem lehelne regényednek hőse:

Avagy nincsen erőd, bátor kiállásra

— csúszómászó lettél, sokszínű posványba?

Félsz talán a tetőn.;; önmagád egyedül s::

— nem hiszed, hogy Néped a nyomodba szegül?

Ott volna a helyed ;.: útelágazásnál

— munkások, parasztok tétovázásánál,

Tűzre gerjedt szavak — lelkesítő ének

Ki hirdessen „Eszmét”, ■— ki adjon uj erőt,

— hogyha Ti hallgattok — mit is követnének? ki hozzon életre, tétova csüggedőt?

Hogy valósuljon meg Ady Endre álma, ha nincs követője — harcos író-társa?!

........................

Péll Árpád'

&táf%

Legényes ábránddal andalog az úton,

Piros muskátliként ég a szívem belül,

Lábamnál a pórban sugárkák fürdenek,

S illatot lehelnek a rózsák szájúikon.

S lelkemben szépséges vasárnap szenderül.,, i

Az ég színe kék, mint Durgám kék ruhája,

Ezer mosolygásban ő köszönt így engem,

S mint barna szeméből, árad rám a derű; Fényesség, ragyogás néma boldogsága,

Hogy verset érleljen muskátlis szívemben.

S virágos Tavasz még ifjú telkemé,

De hullnak a szirmok... öregszenek a fák...

S már elmúlt a Pünkösd — s szerelmesen érzem Alegérünl: a Nyárba az aratás elé —

S legényes ábránddal andalgok még tovább .. -,

...i .,— .i t% ^

Doukó lá»i!ói

ÜZENEK NEKED

Ülök a kertben, s üzenek Néked,

Az antennák, a jegenyék

Szerte viszik üzenetét

Szerelmes szívemnek s így beszélek:

„Szeretlek, itt döbbentem rá végleg,

A fehér ágyak láz-verő ‘Füzében, égből szállt elő Szerelmed s némán arcomba tévedt

Itt éreztem húsét csókodnak én A Megváltás gyönyörének,

. Mikor lázálomban ének,

Furcsa dal csendült szájam szögletén

Szeretlek■— vigyétek szép jegenyék Szerelmes sóhajom néki,

Tudom, az estben megérzi Szívem vágyás, boldog üzenetét.

......- - MM— —

HardJesai Béta?

fße.pai a film..,.

Ott benn szünetre gyűlt a fény, szemem kíváncsian szertepillaut és megremegtem könnyedén, ahogy a szemünk összevillant.

Aztán a film továbbpereg, vad szenvedély égett a vásznon, de én csak azt a két szemet, sötét és izzó szemét látom.

És azóta is napra-nap kisért a képe minden este, mikor az álom ölbekap táradt pillámat felkeresve.

Behunyt szemmel emlékszem én gúnyos-kesernyés mosolyára, ilyennel tört Caesar szívén sebet » bűvös Cleopatra.

\ szeme perzsel, mint a tűz, szándék nélkül vétekre csábit,--rett szépség, nenj szende szűz, ízes gyümölcs, mely hullni vágyik

Szerelem ez? Mi lesz a vége

keserű, -.«'agy boldog emlék? t

Meddig űz szeme buja fénye aem tudom én, a film pereg még ...

Látóhatár

Nyomorognak a dán írók — írja K. Bohl, a dán írószövetség elnöke. Gulldenhai, a legjelentősebb dán könyvkiadó igazgatója állami segélyezést sürget, mert írásból nem lehet megélni. Jensen írószövetségi aleLnök szerint: a fiatal dán irodalom lassú halállal pusztul ek ha sürgősen segítségére nem sietnek.

Majakovszkij műveinek teljes lengyel nyelvű kiadását inőst rendezik sajtó alá. —• Hogy az olvasók alaposabban megismerjék Majakovszkij alkotásait, ugyanazt a költeményt két, sőt három műfordító tolmácsolásában adják közre.

*

Véres árnykép bukkant fel Cöttingában: kiadták Herman Goring életrajzát s a kiadó arcátlanul történelmi jelentőségű, kiváló műként ajánlja az olvasóknak, A mai német kultúránál: ez a szégyenfoltja Schlüter délszász

miniszter lelkén szárad;

#

Sofia Kossak-Suckája, lengyel írónő, aki a fasiszta lengyel rémuralom előtt külföldre menekült, most végleg hazatért. „Az író helye Ott van, ahol népe él” című írásában köszöntötte hazáját.

•

A filmválialikozás hanyatlását idézi elő a televízió Amerikában. A Metro-Goldwin-Mayer cég hollywoodi stúdió-helyiségének felét bérbe adja. A Film című amerikai lap szerint már eddig hatezer mozit zártak be.

Tájékoztató

az irodalmi pályázatra beérkezett ít ásókról

A közölt prózai pályaművek felsorolását folytatjuk, mert megállapíthatóan a pályázók Időben póstázták müveiket. Előző számunkban 29 pályázó Sí Írását Ismertettük. Ma folytatjuk ezt a felsorolást és egyben közöljük a beérkezett versek jegyzékét is,

L FBOZA:

30. ■„Együtt“ jeligével: Együtt (kisregény).

31. „Hiszek a dalban“: Bognár Jóska. — Apám mesél,

32. í,1S éves“: Negyvenkettőtől— ötvenhatig (kisregény).

33. „Kékkő": A becsület ütjáu. — A hűség jutalma,

31. lfj. Molnár Lajos, Fegyvernek: Az űr a pokolban Is ur (egyfelvonásos).

Összesen: 61 prózai Írás.

IL VERSEK;

1. lfj. Bakó Kálmánná, Tisza-Igar, i vers.

2. .,Pásztorgyerek'' 4

3. ilj. Molnár Lajos; Fegyvernek 1

4. „Érdemes Írni” 4

5. „Vihar után” 1

6. Soltész Ilona. Martfűi t

vers, i (97 szakaszos) elbészélóköltemény,

7. „Nyár“ 5

8. Oláh László, Karcag •>

9. „Örök szerelem” 11

10. Berki Mária, Jászapáti

U. „Jász poéta” 13

12. Fekete Anna; Mártid

13. „Proletár“ »

14. „Katona vagyok” 3

15. Novák András, Tiszaíöldvár 4

13. „Gyöngyvirág“ 3

17. „Sabana“ U

18. „Megvetett" 1

elbeszélő költemény 1 38 versszak)

19. „Jogász” 1

elbeszélő költemény U16 versszak)

20. „Vulkán” l'i

vers, 2 műfordítás.

21. „Vadvirág" 6

22. i.í'ulgur” . 6

23. Költő Inas" 3

24. „Halk melódia“ 8

25. „Jó szerencsét” i

26. „öreg nótafa“ i

27. „Szívem ritmusa” 13

28. u. Szabó Imre

29. „Próba" i

SO, „33" 3

31. „Tiszavirág" 4

33. „Hezlgnáció" 3

33. „Magyar szívvel magyar

szóval" 3

34. „Hét csillag" 3

35. „Az eszme útja” jelige és

név nélkül) il

38. „Török lant" . a

37. „Katonaéaek” íű

38. „özvegy“ 5

39. lfj. Baditz (jelige nélkül) V

40. „Bontakozó szárny“ 4

41. „Plumbum” t

42. j.Anara” 3

43. „Juetieia“

elbeszéld költemény (181 szakasz);

44. „Október” 0

45. Nagy István 1

46. „Hiszek a dalban ‘ 8

47. Végű Eszter, Kunmadaras 5

48. Hulló falevél" 5

49. Tajti János 5

Összesen: 254 vers, Illetve elbeszélő költemény.

Eredményhirdetés pontos időpontját a kővetkező (aug. 18-1) számunkban közöljük.

Lektorátus

I, hogy Fedor nem szereti a trén fát.

í- Leültünk, hallgattunk, i- Hogy mondjak valamit, megjegyeztem: — Csodás idő van. L — Tény és való, — felelte fi Fedor, — Mérsékelt délnyul~ gáti szél fúj, reggel talajmenti fagyok'’várhatók .

I’ — A Meteorológiai Intézeti tét idézed? — mosolyogtam.

;s Élesen nézett rám: —> Te l_ mindig tréfálsz!

Kis szünet után felcsillal': nó szemmel tette hozzá: — 9 Különben ez jó. A kerületi y egészségügyi felügyelőnk, — " Lemesko elvtárs szokta man- 1■ dani: „A nevetés az egészség jele."

— S te hogy állsz az egész* 9 séggel, Fedor? — faggattam. Z — Remélem, te is vidám

0 vagy?

_ — Tréfálsz?

— Persze! Egyetértek a te szaktekintélyeddel, Lemes% kovái: „A nevetés az egész-1 ség jele’’. -.

_ — Kár csúfőlódnod. Ez a

meghatározás világos és közhasznált,

— Igaz, Fedor, de beszél" jünk inkább meghatározások

• nélkül, jó?

— Teljesen igazad van. Ke’ rületi titkárunk, Kapusztin

elvtárs szokta mondani: „Szabad szóban van igazi öröm!’’

' — Ezt már Kapusztin előtt

_ is mondta egy ismert költő,...

— Lehet. A költőtől nem hallottam, de Kapusztintól hallottam,;.

— De mi megegyeztünk- hogy idézetek nélkül beszél- getünk, baráti módon, egysze; rüen,.» Mondj valamit az l üzemedről. Hogy megy a , munka nálatok?

• — Harcolunk az aktatolo• gatók ellen, fokozzuk a fog- 1 lalkozást a tömegekkel... De

egyes munkacsoportoknál —

■ még nincsenek felszámolva a

■ hiányosságok.

— És hogy állsz a kritikával, meg az önkritikával?

— Hát, szoktam kapni kri’ tikét. Nem titkolom. Nemrég ; a faliújságon szerepeltem egy , cikkben,u

■— Mit írtak rólad?

— Tréfa kedvéért azt írták, hogy — az ilyen betűrágásban szenvedő embernél, — mint én, — hidegviz-kú■■íh wh ■■»■■■WH ww wmfWH wwi- rét kellene alkalmazni ■. > — Nagyon mulatságos!..: Azt

. írták, hogy a vízbe kétszer- kellene engem belenyomni,

. de csak egyszer kellene kij huzni .. Nagyon jó tréfa___

■ Mindenesetre önkritikát gya• karoltam és feltártam hibáimat.

• — Színházba szoktál járni?

1 — A múlt évben megnéztem egy darabot, valami Tavaszi vizek, vagy Tavaszi:

■ sóhajok volt a címe«:■

1 — Hogy tetszett?

<— Voltak értékei a darabnak, de azért nem volt mentes a hiányosságoktól.. -. -.

Kétségbeesve kiáltottam: *— Hadd abba, Fedor, hagyd abba ezeket a frázisokat!

E PERCBEN egy tizenkét év körüli fiúcska jött be fontoskodó ábrázattal: — Papa! Megírtam a fogalmazványt Borisz Godunovról. ■..

— Mutasd! — nyúlt a füzetért Grosecskin. — Ejnye, miket firkálsz te össze? Mire tanítanak titeket az iskolában? Csupa sablon........Borisz Godunovot kora termelte ki’’,.. Nevetséges! . Ülj neki is írd újra! Ami a fő, gondolkozz önállóan. És húzd ki ezt az ostoba mondatot, hogy „kora termelte ki’’

— Gratulálok, Fedor! — kiáltottam, mikor a fiúcska kiment. —■ Ezért az intézkedésért telkemből üdvözöllek.

— Pardon! Ez a meghatározás pontatlan. Mit akarsz azzal mondani, hogy „létekből?’' A lélekről való beszédek ellentmondanak a kulturforadalom ragyogó eredményeinek és elvonják a dolgozók figyelmét a legsürgősebb feladatokról. ■. -. \

— Engedd meg, hogy egy* idézettel elbúcsúzzam, mertt már nem bírom hallgatni► magasztos stílusodat, Fedor.* „Amilyen voltál, olyan ma-; radtai!”.... Ég veled!

Fedor a lépcsőházból kia-» bált utánam: — Pontatlanj kifejezés! Mit csináljak én az> éggel? I

Azt akartam mondani, —? hogy: — Szakadjon rád! — de inkább kiugrottam a ka-^ pun. Hiszen ha az ég agyon-j ütné is Fedort, a fajtájából* még maradna éppen elég.« r