Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-06 / 183. szám

I Io

Sz értelmiség politikai és

ideológiai magatartása nagyon eltérő a különböző országokban. Ez íügg az illető ország • nemzetközi és belső helyzetétől, és a hagyományoktól is.

A gyarmati országokban általában forradalmi szerepet játszanak. A gyarmati elnyomás megbénítja az ország gazdasági és szellemi fejlődését. Az értelmiségnek ezért létérdeke a gyarmati elnyomás alóli felszabadulás. Az elnyomott gyarmati és félgyarmati országokban az értelmiség hazafias érzése különösen erős. Ezért találhatunk napjainkban a nemzeti felszabadító mozgalmakban nagyszámú értelmiséget.

Nyugat-Európa egyes országaiban az értelmiség körében igen mély hagyományai vannak a liberalizmus- í nak. Ez a hagyomány meg- j könnyíti az értelmiség meg- I nyerését a munkásmozgalom j számára; (Nem véletlen, hogy a francia kommunista pártban nagyszámú értelmiségi párttag van, hiszen nekik olyan nagy elődeik voltak, mint a francia encíklopédisták).

De a kapitalizmus viszonyai között az értelmiség ideológiája egy országon belül sem lehet egységes, mert maga az értelmiség sem az és nincs egységes kapitalista ideológia sem. A társadalom is egymással szembenálló osztályokra tagozódik. Ezért a legreakciósabb fasiszta ideológiától kezdve a liberális polgári demokraták ideológiájáig, a kapitalista ideológia minden árnyalata talajra talál az értelmiség körében. Az értelmiségnek az a része viszont, amely a munkásmozgalomhoz csatlakozik, a szocializmus ideológiáját a marximus-leninizmust teszi magáévá.Mégis vannak bizonyos nemzeti sajátosságok, amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni.

Ebből a szempontból nagyon tanulságos — ha vázlatosan is, de végig kísérni a magyar értelmiség fejlődését. (Ez a munka nagy körültekintést és ■ alapos kutatómunkát igényelne és megkönnyítené annak a megértését, miért volt ilyen sok probléma október 23 előtt és utána is a magyar értelmiség egyes rétegeivel.)

A magyar értelmiség első nagyobb jelentőségű politikai szerepet a reformkorban vállalt először. Ez az értelmiség számbelileg még nem volt nagy, csupán néhányezer ember. Magán viselte a feudalizmus bélyegét. Az ősiséggel együtt járó ügyvédek, ügyvédbojtárok, diákok, nemesi házitanítók, gazdatisztek, a megyei bürokrácia alsó része, ezekből állott akkor a magyar értelmiség. Műszaki értelmiség az ipar fejletlensége következtében alig volt. Az a néhány is főként bevándorolt német. (Ebben az időben leginkább a németek foglalkoztál« iparra] Magyarországon.)

Az értelmiség egyrészt a kis- és középnemesek fiaiból állott, másrészt az úgynevevezett polgári intelligenciából, (jobbágyok, városi polgárok felkapaszkodott gyerekei) írók, újságírók, színészeit, stb. A feudalizmus válsága éppen az értelmiséget érintette a legfájdalmasabban. A rohamosan elszegényedő közép- és kisnemesség fiait a föld már nem tudta eltartani, más pályát kellett választani, foglalkozás után kellelt nézni — de hová menjenek? Az ősiség felbomlóban volt. az ezzel együtt járó értelmiségi pályákon nem tudtak elhelyezkedni; Versenytársként jeletkezett a polgári származású értelmiség. így adódott, hogy az értelmiség mindkét rétegének létérdeke volt azoknak a gátaknak eltakarítása, amelyek a hivatalok szaporítását, a nagybirtok, az ipar, a kereskedelem, vagyis a polgári fejlődést akadályozták. Érthető, hogy éppen közöttük talált a legtermékenyebb talajra a polgári reformgon dolat. Ez az értelmiség a pesti néppel szövetkezve alkotta a radikális baloldalt. Ehhez járult még az a körül meny is, hogy a polgári fej lödét legfőbb akadálya az ország gyarmati elnyomása ynlt. A nemzeti függetlenség

A munkásmozgalom és az értelmiség

és a polgári átalakulás összefonódott. Innen van a reformkori és a 48-as forradalom értelmiségének szenvedélyes hazafisága.

Ez a körülmény ad magyarázatot arra, hogy ebben az időben miért fejlődött ugrásszerűen a nemzeti kultúra, az irodaiam, a művészet, a társadalomtudományok — bár kisebb mértékben — a műszaki és természettudományok is. A nagy költők egész sorát adta a hazának e kor.

Hogy csak a legnagyobbakat említsük: Vörösmarty, Petőfi és az első nagy magyar kritikai realista prózairó: Eötvös József. A zeneirodalomban Liszt Ferenc, Erkel Ferenc. A színművészetben Déryné, a képzőművészetben pedig Barabás Miklós. A nyelvtudomány területén Körösi Csorna Sándor munkássága, a történelemtudományban pedig Horváth Mihály. És e kor szülötte, a legnagyobb ma* gyár matematikus is, Bolyai János, aki kidolgozta a nem euklédesi geometria rendszerét. E nagy szellemi forradalom teremtette meg a magyar nemzeti kultúra alapjait. (Igaz, azelőtt is akadt a kor színvonalán álló tudós, vagy művész Magyarországon, voltaik a magyar szellemi életnek fáradhatatlan munkásai, de ilyen széles méretű és átfogó szellemi mozgaolm azelőtt soha sem volt).

A magyar értelmiség tehát a reformkorban és a 48-as forradalom idején forradalmi volt. Szíwed-lélekkel a forradalom vezető osztályát, a középnamessóget támogatta. De már ebben az időben is jelentkeztek forradalmisága mellett olyan tünetek, amelyek különösen a későbbi időkben az értelmiség egyes rétegeit szembe fordították a tömegekkel. A polgári reformgondolatnak torzképeként jelentkezett a Habsburgokról szőtt liberális legenda, amely fellelhető volt Berzeviczy Gergelynél, Széchenyi Istvánnál. Tudniillik az, hogy a Habsburgok képviselték Magyarországon a polgári fejlődést, a feudális maradisággal szemben. Még nagyobb veszélyt jelentett a nacionalizmus, amely már ekkor fel-i ütötte a fejét. Sajátságos na-;

cionalizmus volt ez. A búr-',________,

zsoá nacionalizmus — addig,;; Q YORb f' Y IS TV AN amíg egy nép nemzetté válá-{\ sának ideológiai alapját képezi — progresszív jelenség. ^

A magyar nemzet ebben azj időben az osztrák elnyomás J miatt nem lehetett szabadj nemzet. Amennyiben tehát J Ausztriától való elszakadásit jelentette, haladó volt. Del ugyanakkor a magyar elnyo- J mó nemzet Is volt, nem J akarta tudomásul venni, hogy ebben az országban nemcsak magyarok, hanem más nemzetiségűek is élnek.

És ebből fakadt már ebben az időben a magyar naciona-* lizmus rcakciósséga. A pol-» gári átalakulásért és nemzeti* függetlenségért vívott harc* vezető osztályai mereven el-* zárkóztak a nemzetiségek ? minden jogos követelésié elöl.?

Még maga Kossuth is, aki? pedig elítélte az erőszakos ± magyarosítást, hitt abban,? hoev a magyarnyelvű közök-% tatás magyarosítani fogja a nemzetiségeket. Politikájukat az úgynevezett ezeréves magyar jogokra alapozták. Azt állították, ebben az országban csak a magyar képes önálló államiságra. És ezt nemcsak az Ausztriával szembeni védekezésül használták, hanem a magyarországi . nemzetiségiekkel szemben is.

Ez a reakciós ideológia az értelmiségre hosszú ideig nagy hatással volt. (Bizonyos értelemben még ma is tartja magát). íróink szívesen írtak a régi „dicsőségünkről". Történetíróink „az ezer éves alkotmány” sáncairól ha útra keltek, sokszor kerültek zsákutcába.

A Bach korszakban az értelmiség többsége — követve a közópnemességet — a paszszív ellenállás potitikiáját folytatta.

A kiegyezéstől az első világháború közötti időszak, a dualizmus kora már sokkal bonyolultabb, sok buktatót í-ejtegetett az értelmiség számára. A kor súlyos ellentmondásokkal volt terhes. A

kiegyezés viszonylag szabadabb utat nyitott a kapitalizmus fejlődése számára. — Aránylag gyorsan fejlődött az ipar, de még mindig messze el volt maradva nyugattól. A századfordulón a kapitalizmus átnőtt monopolkapitalizmussá. Az ország félgyarmati elnyomás alatt nyög, ugyanakkor a magyar uralkodó osztályok az erőszakos magyarosítás politikáját folytatják a nemzetiségiekkel szemben. Az agrárkérdés megoldatlan. Magyarország még mindig télfeudális ország. Ismét napirendre kerül a polgári demokratikus forradalom, de a polgárság gyenge, fejletlen, vezetésre képtelen, következetlen, megalkuvó, mert megjelent a politikai küzdőtéren a munkásosztály és tőle jobban fél már, mint a feudalizmustól, ezért belenyugszik sorsába. A munkásság politikai erővé válásával már nem a burzsoázia a polgári forradalom vezető ereje, hanem a munkásosztály. A munkásmozgalomban ebben az időben azonban az opportunizmus uralkodik, eszeágában sincs a munkásparaszt szövetség megteremtésén munkálkodni, amely a polgári forradalom győzelménél'« előfeltétele lenne. Napirenden- van tehát a polgári forradalom, de az érdekelt társadalmi osztályokat nem lehet egy táborba összehozni.

Az ipar. a technika és a tudományok viszonylag gyors fejlődésével párhuzamosan terebélyesedik a nemzeti kultúra is. Ezzel párhuzamosan az értelmiség száma gyorsan nő, összetétele is megváltozik. Nagyobb szerepet kap a műszaki ^értelmiség, számarányuk is egyre nő. E kor értelmisége már inkább polgári származásilag, a dzsentri már csak kisebbségét alkotja.

A kiegyezés — mivel nem oldotta meg a magyar társadalom ellentmondásait — a polgári fejlődés gátjait csak imitt-amott takaríthatta el az útból, ezért az értelmiség zömének továbbra is alapvető érd éke, hogy Magyarországon a polgári átalakulás végbe mehessen De nincs olyan párt, ámely ennek az átalakulásnak következetes harcosa lenne, és maga köré gyűjthetné a haladó értelmiséget. A polgári demokratikus átalakulásért folyó harc az irodalom területére tolódik át. Az értelmiségiek, akik őszinte harcosai a polgári demokratikus átalakulásnak, a Nyugat táborában, de elsősorban is Ady Endre körül tömörülnek. Ez a tábor azonban gyenge, kislétszámú, a polgári átalakulásért vívott harcban ie"érdekeltebb osztályokkal, a munkásosztállyal és a parasztsággal nincsen szorosabb kapcsolata. A polgársággal semmit sem tudnak kezdeni. Ez a tábor maga sem egységes. Kísért a Habsburgokról szőtt liberális legenda (Jászi Oszkár). A Nyugat táborában erős gyökerei vannak a kozmopolitizmusnak. Bár ez a csoport az irodalom terén sokat tett, a társadalmi átalakulásért vívott harcuk azonban majdnem teljesen eredménytelen. — Nem véletlen, hogy ezeket a mozgalmaikat az első világháború elsöpörte. Ebben a korban az értelmiségnek csal« viszonylag kis része találja meg az igazi helyét. (Gallilei Kör. antiimperialista csoport). Ezek többségét a háború végén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a Kommunisták Magyarországi Pártjának bölcsőjénél találjuk. Nem egy közülük a Magyar Tanácsköztársaság kiváló vezetőjévé lesz.

A polgári demokratikus forradalom idején és néhány hónappal később a Tanácsköztársaság alatt a haladó értelmiség látva a katasztrófát, amelybe a nemzetet a magyar uralkodó osztályok taszították. megértette, hogy itt már csal« egv forradalmi áfái aikulás segíthet. Ezért egyrészük szimpatizált a forradalommal, másrészük őszintén a tömegek mellé állt és a közvetlen cselekvés útjára lépett. A proletárdiktatúra bukása megtöri ezt a felfelé ívelő fejlődést. Az értelmiség forradalmi elemeit üldözik, sokán emigrációba kényszerülnek, közülük nem egyet Horthy pribékjei halálra kínoznak. Az országra a teljes sötétség borul. Meg a „jelszó szabadé Lvúséget" sem tűrik meg. A klerikális, soviniszta „keresztény nemzeti kurzus“ jelszava lép a helyébe. A haladás tábora szétforgácsolódik. A becsületesek visszavonulnak, hallgatásba burkolóznak. Szép számmal akadt azért olyan is, aki átállt, megtagadva múltját, a fasizmus mellé csatlakozva eladta lelkét. Ez a sötét korszak óriási károkat csinált az értelmiség gondolkodásában. Az irredentizmus, a legvadabb sovinizmus átszövi az egész magyar szellemi életet. A köznevelést teljesen ennek szolgálatába állítják. A haladó gondolatnak még a csíráját is igyekeznek kiölni. A magárral el akarják hitetni, hogy végtelen nyomorának egyedüli oka az ország szétdarabóltsága. A faji gyűlölet veszedelmes mérgét csepegtetik a fejekbe. Emellett azok az ellentmondások, amelyek a forradalom okozói voltak, a forradalom bukásával lekerültek ugyan egyelőre a napirendről, de nem oldódtak meg.

Az értelmiség haladó rétegei nem látják a kivezető utat ebből a helyzetből (kommunista értelmiségiek kivételével). A forradalom bukásából azt a következtetést vonják le. hogy a munkásosztály nem lehet többé vezető erő, mert 1919-ben eljátszotta történelmi szerepét. De melyik dolgozó osztály lehet akikor? Az értelmiség egy része a parasztság felé fordult. Ettől az osztálytól várja az ország újjászületését. így alakul ki az úgynevezett „népi írók” csoportja.

Mi volt ennek a mozgalomnál« a háttere cs alapja? „A kanitalizmus nagy történelmi válsága, a kispolgárság, az értelmiség széles rétegeinek kiábrándulása a kapitalizmusból. határozatlan vágyakozásuk valamely új társadalmi rend után és ezzel a kiábrándulással és lázadozással karöltve kiábrándulás a proletármozgalomból, hitetlenség a munkásosztály erejében és vezetésében. Kételkedés abban, hogy a szocializmus szükségés-e, hetyes-e, célravezetö-e a munkásosztályra bízni”. (Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság, 275—76. oldal).

A „népiesek” tragédiája éppen abban van, hogy nem jutottal!« el a munkásosztály vezető szerepének felismeréséig. És mert nem jutnak el a munkásosztályhoz nem juthatnak el a szocializmushoz sem, megrekednek a kispolgári demokrácia keretein beiül, csak agrárátalakulást, földosztást és paraszt-demokráciát akarnak. Minden hibáik ellenére tevékenységük alapján véve progresszív, nagy munkát fejtenek ki a magyar társadalom megreformálása érdekében.

Tanulmányozzák a parasztság helyzetét, rámutatnak a magyar társadalom visszásságaira. De progresszív szerepük mellett károkat is okoznak. Széleskörű irodalmi munkásságul« mély nyomokat hagyott a magyar • értelmiség haladó rétegeinek gondolkodásában. Sok helytelen nézetet is magukba szívták, amelyet nekünk még 12 év alatt sem sikerült kigyomlálni. Emellett a két háború közötti időben nehezítették a munkás-paraszt szövetség megteremtését is. (Igaz. hogy ebben az is közre játszott, hogy a kommunista párt gyenge volt, ezenkívül a szociáldemokrata vezetők parasztellenes politikája is).

összegezve: A 25 éves Horthy-rendszer igen mély nyomokat hagyott a magyar értelmiség gondolkozásában. Sokat közülük megtévesztett a fasiszta demagógia és azok közül is sokan, akikre ez nem hatott, a sovinizmus, irredentizmus, csapdájába estek. Óriási károkat csinált a fasiszta faji üldözés is. Az értelmiség egy része vagy külföldre távozni kényszerült, vagy Hitler gázkamráiba végezte életét. Nem csoda, hogy a haladó mozgalmak sem válhattak tömegmozgalommá körükben. Csak az értelmiség egy része — méghozzá kisebbik része —, aki aiz üldöztetést, nélkülözési vállalni merte, a csatlakozott hozzá. Ilyen körülmények között, ért bennünket a felszabadulás.

Irta: B. KISS MÁTYÁS.

(Folytatása következik.

^^ttt**** ********************************************************************************* r******-*******r**»*r*r**-r^» 1^*4

f

n

N50VKUNSSQ1

K.RÓfHlK.3

*

(6.)

Még ha idejében értesültek a ,,rövancsolás’’-ról, akkor kerítettek valahonnan kölcsön annyi marhát, anienynyivel a szám betelt, ha nem, akkor bizony nagy baj lett, szenátor uraimék a kár pótlására lefoglalták a számadó jószágállományát.

Ha akkora volt a hiány, hogy még a számadó marhája sem pótolta, úgy a hotelen, pásztort ott a helyszínén béklyóba verték.

így járt Barkóczi István számadó gulyás is, aki 1800-ben saját karámjánál vasban számolt,

*

A szilaj pásztorok életmódja nagyon egyszerű volt. Ha úgy mutatkozott, hogy a jószág hosszabb ideig helyben marad, s a környéken elegendő élelmet talál, a pásztorok kunyhót ültettek maguknak nádból. Hajdanában a vizek fénykorában nem olyan lelleges, hitvány nádak termettek, mint manapság, a javából való berettyófenéki nád a három ölet is kiütötte. Ebből aztán takaros kunyhó készséget lehetett reccsentem! Ültettek is a ridegek akkora kerek nádkunyhót, hogy háznak is fel illett volna. Felyül, ahol a kontyát szénakötéllel körül csavarták, volt. a füstlyuk, a kontyon átdöfött kontyfáról csüngött a horgos gangó, a bogrács felakasztására. A fal tövén körül zsombokból készült vackok volta!«, fekvésre, a tűz körül pedig ló és marhakoponyák ülésre. A nádból rakott tűz szünet nélkül égett, de vigyázni kellett, hogy nagyon fel ne csapjon, mert különben a kunyhó — habár belől marhatrágyával ki volt tapasztva — hamar lángot lökött.

A bojtárok közül a soros a nyáj mellett strázsált, a többi pedig a kunyhóban a tűz körül pőrére vetkőzve hencsergett. Mert a kunyhóban szinte kibírhatatlan meleg volt. Ha kutya ugatott, vagy az istrázsa kiáltott, csak a bundát kavarították a nyakokba, s azon pőrén mentek ki szétnézni. Fagyra, hidegre, hóra rá se hedernetlek. Azonban nem mindig lehetett egy helyben tanyázni! A jószág felélte azt a kis élelmet, ami a kunyhó környékén kerüll'özött, s >dább kellett húzódni. Havazások után nagy területet jártak be, még így sem verte el a jószág éhségét. Nyughatatlan volt, nem maradhatott; Ilyenkor nem tudhatta a pásztor, hol szakad rájuk az éjszaka, hol verhetnek állást;

Ha megállóit a jószág, a kaszurral nádat vágtak, s mindjárt kéwsen volt a pásztortúe. Körülfeküdték s a szabad ég alatt aludtak. A csillagok hideg fénnyel ragyogtak, a marhák fújták a párát mint valami gőz szelep, a hó csikorgóit az emberek lába alatt. A marha felkaparta a kotút és elfeküdt benne, jól esett átfázott, elgémberedett testének a kotú melege,-VI "

De jöttek ám a téli szelek, fergetegek, hóviharok! Embernek, állatnak ezek voltak a legkeservesebb napjai. Tüzelni nem lehetet, mivel a szél elhordta volna a tüzet, amitől az'Isten óvjon, mert az egész nádas kigyulladt volna! Még a kötöttaljú, kacagányos gallcrú suba sem adott elég meleget! Bizony megtette sok pásztor, hogy a marhát fektéből felverte s annak meleg helyébe feküdött, s ezt esetleg többször is megismételte, míg a szél, vihar, alább nem hagyott! De az ilyen pásztorokat megrótták, 6őt a számadó, ha észrevette, az Ilyen bojtárt meg is fenyítette. Vihar, szél ellen juh- vagy marhabőrből készült szárnyékot használtak, ezt karókra kifeszítették s cövekkel leíogatták. Voltak a rét ormágyain, porongjain földbeásott putrijaik is. Ezek környékén a jószágnak kerek nádkarámot vagy nádszárnyékot ültettek, amazt inkább a farkas, emezt a szél ellen. Ha a hóvihar elől ide menekülhettek, áldhatták az Istent!

A szilaj pásztorok nem tartoztak a legvallásosabb emberek közé, sőt ne kerülgessük a szót: bizony isten nélkül való emberek voltak! Azt sem tudták, mi fán terem az imádság. Templomba sohasem járták, tornyát messzünnen nézték, harangját messzünnen hallgatták. Iskola? Arról meg ne is beszéljünk!

Ha a szilajok az Isten nevét említették, bizony jobb volt azt keresztyén fülnek nem hallani! Úgy káromkodtak, mint a záporeső!

A kezes és nyáj, pásztorokat a tanács legalább télen templom látogatásra szorította, de a szilajokra népi terjedt ki a rendelet. Mi lett volna a jószággal, ha ezek bejének a templomba? Utóvégre az ördögnek is kell néha gyertyát gyújtani! A gyehenne számára is kell néhány lelket feláldozni, hogy a többi igazra a pokpl ne tartson számot!

Volt egy sziget a Berettyó partján, Ösvény és Bucsa közt a Vész-szeg rónája mellett, Ördög szigetnek hívták; Egy kis laponvag is volt rajta, az Ördög laponyag. Mikor a szilaj pásztor e tájékra ért, megilletödött. Tudta, hogy az ördögök itt gyűléseznek ezen a szigeten, itt határoznak az ember sorsáról, itt mérik ki mindenkire a csapást. Hitt a tátosban, mely csikó képében a ménesben is megjelenik, s az embernek segítségére siet. ba valami baj van. Mit hittek még, mit nem? Azt ma már bajos volna megállapítani, mert a szilajok már mind porladoznak: de az bizonyos, hogy az az ősi magyar pogány hit az ő birodalmukban, az ő lelkűkben élt legtovább.

(Folytatjuk.)